Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-12 / 162. szám
1964. JÜLITTS 12, VASÄRNAP 9 A TERMÉS Nemcsak az eresz lyukas... \ vagy 7 \\\\\\\\\\\w\wx\\\\\w.\\\\v.\\\\\\\\\\\\\v.WWWV.WV,\\\\\ - - ,„v-J\atona (L-rzii rajza a világ végén, egy eldugott, talán hegyekkel is körülzárt falucskában áll. Tévedés. Ez az épület a háromezer lakosú Szob, járási székhely művelődésének, kulturális életének lenne hivatva otthont nyújtani. Hogy milyen otthont? — Sajnos, szinte semmi- lyet — tárja szét a karját Locus Géza, az igazgató. — Ilyen körülmények között, ebben az épületben vlépmű- velő munkát végezni majdnem egyenlő a lehetetlennel. Ha nem mondaná, akkor is hinném szavát. Elég egy rövid szemlélődés ahhoz, hogy magyarázat nélkül is sok mindent megtudjon az ember. Például azt, hogy miért Nagymaroson van a szobi járási művelődési ház. Itt, a szobi épületben nem lehe gyökeret ereszteni, dolgozni még inkább nem. Pedig a három cigarettázó kisgyerek példája bizonyítja: nagy szükség lenne rá. \ — De hol? — teszi fel a kérdést inkább csak önmagának az igazgató. — Amig nem találunk otthonra, a munkánk csak olyan lehet, mint a foltozó vargáé: befedi a tátongó réseket, de a cipő állapotán már nem sokat segít. Vám. igazság benne. Tudják ezt Szob vezetői is, mert tavaly megkísérelték: ha nem is végleges, de Legalább elfogadhatóbb körülményeket biztosítsanak a népművelők munkájához. Háromszázezer forintot adtak volna a községfejlesztési alapból és ugyaneny- nyit akartak kölcsönözni az idei év terhére. A járás kétszáznyolcvanezret ajánlott fel és segítséget kínált a megyei moziüzemi vállalat. Úgy tervezték, hogy rendbehozatják az épületet, esetleg bővítik is. — Szép lett volna! — sóhajt kedvetlenül az igazgató és barázdált arcára van írva, hogy kedvét szegte a kudarc. — Csak hát a távlati terv, a városítás... keresztülhúzta a w hozzá mentegetődzve, pedig nincs szüksége rá. ásóknak kellene mente- getődzniök, akik belenyugszanak vagy hallgatólagosan tudomásul veszik, hogy színházat csak úgy láthatott a járási székhely népe, hogy a Petőfi Színpad lelkes gárdája „szabálytalanul", a tűzoltóságot „megkerülve" rendezett itt néhány előadást, hogy tánc fél esztendeje nem volt a faluban és sorolhatnám még hosszan mindazt, ami nincs. De azt hiszem, könnyebb beszélni arról, ami van, illetve trait az elmúlt népművelési évadban. A kőbányában az ebédidő alatt rendezték meg az ismeretterjesztő előadásokat. A helyi gazdaságban tsz-akadémiát szerveztek. A közelmúltban, az ünnepi könyvhét alkalmából, Bárányi Ferenc költővel találkozott a falu népe. A nyári hónapokban országjáró kirándulásokat szerveznek. A kulturális igényekre és az érdeklődésre jellemző: az íróolvasó találkozóra zsúfolásig megtelt a moziterem, de még i i az épület körül, a nyitott ab- J lakoknál is sűrű sorokban áll- 1 tok. az emberek. Érthető. Az ismeretterjesztő előadásokon és a mozive Ütéseken kívül más rendszeres kulturális esemény nem történik, mert a mostoha körülmények miatt nem is történhet a faluban. • A kilátások sem biztatók. A községi tervek szerint jövőre kezdődne a pártház építése. Ha hatvanhatban felépül, akkor a jelenlegi pártházat megkapná a művelődési ház, s ha a Belügyminisztérium illetékesei beleegyeznének, akkor az így kapott épületet elcserélnék a jelenlegi rendőrkXúbbal. Csupa ha... s az is csak két esztendő múlva. S akkor lenne végre egy hatszor-tizenkét méteres „nagyterem". íme, így fest Szob járási székhely és határállomás kulturális életének közelebbi távlata. S a távolabbi? Arra még senki nem tud feleletet. A kérdés akaratlan: vajon mivel tölti szabad idejét a szobi fiatalság? (A KISZ-nek még csak egy szobája sincs!) Moziba járnak vagy kocsmaJ ba. Olvasnak, sétálnak vagy televíziót néznek. Ezzel be is zárult a kör. Pedig néha táncolni is szeretnének és színházat nézni vagy maguk játszotta színházat csinálni. De hol? 4 faluban csönd van és E* nagy-nagy nyugalom. Bodor füstöt ereget a házak kéménye és a téren három tíz-tizenkét éves gyerek mintha a kéményekkel akarna versenyre kelni, úgy fújja a füstöt a félig égett cigarettákból. Prukncr Pál ^XXXXXX^X-V^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX>IS.VC»XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVekVO Szerelem (Foto: Kotroczó) yári vasárnap délelőtt. A iy faluban csönd és nyu- ;j galom. Az utcák üresek, né- ij hány megkésett öreg iparko- ff dik csak a harangzúgás után, ff már amennyire a csúzof £ lábak, a fájó derekak meg- f engedik. A hit vezeti őket ff vagy csak a megszólástól ff való félelem? Az ablakok ff f üggönye nem mozdul, a les- ff kelődés lassan divatja múlt ff dolog; már csak a pap ff tartja számon, hogy gyara- 'ff podnak vagy elmaradnak hí- f vei. A vasárnapi templomo- $ zás veszített fényéből, nincs ff olyan varázsa, mint volt még 'f esztendőklíel ezelőtt. A pap ff sem veszi szigorúan; egyre ff nehezebb a dolga — vasár- \1 nap délelőtt is érdekes mű- ff sort sugároz a televízió. % A házak kéménye bodor f füstöt ereget — készül az 'f/ ízes ünnepi ebéd. S a téren f három, tíz-tizenkét éves gye- ff rek mintha a kéményekkel ff akarna versenyre kelni, úgy ff fújja a füstöt a ki tudja honfi nan szerzett cigarettákból. ^ Meghökkentő és lehangoló. 4 lig egy sarokkal odább f zl öreg, rozzant épület áll. f A tábla azt bizonygatja: mű- ff velődési ház, a valóság azon- ff ban egészen más. A körbe- i futó ereszek olyan lyukasak, ff mint a szita. Ha esik az ff eső, nem lehet anélkül be- f; lépni a házba, hogy bőrig ff ne ázzon az ember. A le- f vezető csatornát az igazgató 'f igazítja helyre, mert derék- $ ban megrokkant s félő, hogy £ a következő pillanatban szét- ; esik. \ A bejárati lépcsőfok töre- \ dezett, a fája korhadt. Az ! előcsarnok, amelyben a mozi i pénztára és plakátjai kaptak í helyet — piszkos és sötét. A ! száznyolcvanhat férőhelyes ! nagytermet csak a mozi hasz- ! nálhatja, mert a színpad- ! nak semmiféle világítása : nincs. A tűzoltók még a \ vezetékeket is kihúzatták a | falból — lévén tűzveszélyes. ! így a tulajdonképpeni mű- ! velődési ház egyetlen négy- ■ szer ötméteres szobából áll. • Az ablakkeretekben itt-ott • üveg helyett sötétkék papír. '■■Az ajtókeretek mellett olyan lyukak tátonganak, hogy az : embernek az ujja belefér. I Nappal itt húzódik meg a i zeneiskola, délután ez a ze- : negyakorló, esténként pe- \ dig a foto-, a népitánc- és ; a tánczenei szakkör vív icö- i zelharcot, hogy próbálhasson, i dolgozhasson benne. Tavaly : még az épület gondoka is ; itt lakott s tulajdonképpen í ez lenne a művelődési ház ; függetlenített igazgatójának I az irodája is. G ondolná az ember, hogy ez a' művelődési ház- : nak nevezeti épület valahol akarom mondani... egy pillanat és itt hagyhat, ha akar... 'Én nem bánom, illetve bánom ... De van bennem férfiúi érzés... Mit is akartam most mondani? Igen. Nagyon szeretem magát Legyen a feleségem ... Komolyan mondom, szeretném most megölelni és szeretném, ha maga is megölelne... /Táncoljunk! — Vegye feleségül a boroshordót és kérje táncra a pálinkásbutykost... — pattant fel és mire ingó nyakú fejem utánasróíolódott, már el is tűnt az.utca forgatagában ... Ültem a széken, bambán bámultam az üres fagylaltospoharat, a kis kanalat, mely hegyes körmű, izmos ujjai között forgott, a széket, amely az ölébe vehette testét és nem mertem felnézni... Ha pofonütnek és elnémul körülöttem a zsivaj, hogy döbbent és kaján csendben figyeljék szégyenemet, amint a bámuló kör közepén vöröslőm tehetetlen megalázottsá- gomban, az sem esett vol- no olyan rosszul... Most vasárnap re§eeI van. vi--------------- zes kendo a f ejemen, limonádé a földön, az ágyam mellett... A Mut- ; ter lépeget ki-be a szobá- i ba, tudja, hogy nem alszom,: hogy csak tettetem az ál-j mot behúnyt szemmel... Ta- \ Ián azt is tudja, hogy be- j hunyt szemeimmel a világot \ akarom most kizárni ma- ] gambói, amely úgy megszé- i gyenített... Aztán, csakhogy i a világot kizárhatom, de ma- i gamat, magamat, hogyan? Jaj, Mutter, ostoba, részeg fajankó volt a fiad . .. Várjon \ még azzal az unokaringatás- \ sál... Vajon megbocsát-e? Gyurkó Géza ÉS felálltam. Tántorogtam. Akkor nem vet-----------------tem észre, de m ost biztosan tudom, hogy tántorogtam. Odahuppantam a másik székre... — Kezicsókolom — ma- kogtam nagy kínnal és megdöbbenve vettem észre, hogy nem forog a nyelvem — Jónapot, * mit akar? — kérdezte összehúzott szemöldökkel. De szép volt így, egy kicsit haragosan, kicsit durcásan. Ha feleségem lesz, egy héten egyszer mindig megharagítom ... De, hogy mit akarok? Mit is akarok, én itt, és most... Néztem, és ő is nézett és részegen is éreztem, hogy lassan most már az undorhoz hasonló érzés, vagy éppen az kezdi elönteni — irántam. Akadozó nyelvvel próbáltam hát gyorsan elmondani, amíg egészen meg nem undorodik tőlem, hogy nem az vagyok én ... nem ilyen vagyok én, hogy... — ... bocsáss ... bocsásson meg aranyos... Szóval én csak azt akarom ... Higy- gye el, semmi mást nem akarok ... Csak azt... Izé, vagyis ... illetve ... Ne vessen meg ezért... — Sajnos, nekem mennem kell — kapott a táskája után. — Ne... kedveske, csak egy pillanatig még... Igazán csak, amíg kifejtem, hogy én mennyire szeretem a világot... Egy pillanat és egy világ... Ez az én elvem ... S szeretetre vágyók én is ... Olyan ember vagyok, aki imádja a szeretetek Nekem, szóval... izé... nekem olyan a szeretet, mint halnak a víz... Na ugye, maga is így gondolja ... Na, ugye... Na, én csak azt észre, meghajtottam a fejem, ő visszaköszönt, de mintha merevebben tette volna, mint máskor... Éreztem, hogy elönt a' meleg, meg a szerelem. De jó is lenne emellett a kislány mellett élni! Nagyon szeretném és ő is nagyon szeretne engem. Munka után megvárnánk egymást a gyárkapuban, aztán haza ... Otthon ... Rádió, televízió. Jó ízű vacsora. És milyen formás melle van ... Megölelni és ö is megölelne... Milyen szép a karja... Hogy, tudhat csókolni... Hűvös teste lehet és illatos. Hozzámsimulna, érez- ném, hogy ver a szíve. Nagyon szeretem. Jaj, nagyon, nagyon szeretem. Isten bizony nem azért, mert ittam, csak most tudom, hogy már régen szeretem, s most van itt az alkajom, ahogy egyedül látom ebben a presz- szóban, ahol zene is szól, hogy megismerkedjen vele ... Felkérem, táncolunk, hozzámsimul és megcsókolom a fülét és bevallom, hogy mennyire szeretem és 6 majd elmondja, hogy ő is mennyire szeret... Na Mutter, oda a felgyújtott sök panasz, asszonyt hoz a házhoz a fiad, ringathatod majd az unokákat... Ahogy így visszagondolok, másnap fájós fejjel, olyan szájízzel, hogy legszívesebben egy doboz fogpasztát szopogatnék, nem egészen így fogalmazódott meg bennem akkor mindez. Azt sem tudom, mit mondtam el belőle a haveroknak és az biztos, bármilyen nagy volt bennem a szerelem, éppen azért, mert igaz, én ugyan nem mertem volna odamenni hozzá ... Valószínű a srácok ugraszthattak, hogy csak a szám nagy, a merszem az kevés... A
