Pest Megyei Hirlap, 1964. július (8. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-12 / 162. szám

FEST MEGYEI '<&£trlap 1964. JÚLIUS 12. VASÁRNAP BENYEI JÓZSEF: VIRÁGÖNTÖZŐ SoU ííhó — óemmiért Szemben velem egy asszony lakik, öntözi fonnyadt virágait, szelíden, mintha tűnő korát táplálná, virágozzék tovább, hajtson levelet, újat, százat, ne engedjen a hervadásnak. Ügy ápolja ezt a pár vánnyadt csrépbe zárkolt virágszálat, mintha élete függne tőle, hogy vigyáz a muskátli-tőre. Micsoda titka van e lázas, virágöntöző szertartásnak, egyedülmaradt életének ezek a virágok beszélnek. Kis locsolóján mintha könnye ömlene az erdei földre, amit kezével maga ásott, jobban nőjjenek a virágok. Nézem őt titkon minden reggel, félelemmel és tisztelettel. Félek, hogy egyszer belefárad, — nehéz a terhe a magánynak, és tisztelem, mert az a célja, hogy az időt is megbéklyózza. az Útleírás klasszikusai Némileg megfordítva a mon­datot, így fogalmazhatunk: a Gondolat Kiadó sikeres soro­zata, a Klasszikus útleírások egyben az útleírás klassziku­sait ismertetik meg az ol­vasóközönséggel. Évente két kötet hagyja el a nyomdát, s most afféle „kis — jubileum­hoz” érkeztünk: a sorozat ötö­dik kötete jelent meg a na­pokban, Ibn Battúta Zarán- dokútja és vándorlásai. A kö­zönség érdeklődését bizonyít­ják a tízezret jóval meghala­dó példányszámok, s az is, hogy a korábban megjelent kötetek elvétve kaphatók. Mi indokolja az érdeklődést? vol van mór tőlünk Mikluhó —Makláj (Pápuák között) de még T wain is, akit az útleírás klasszikusai között is az elsők helyére rangsorolhatunk. (Uta­zás az Egyenlítő körül.) öt könyv, ölt világhírű szerző. Igaz, nem mint írók, hanem mint útazók szereztek világ­hírt, naplójegyzeteik, megfi­gyeléseik mégis joggal tart­hatnak igényt a klasszikus jel­zőre. 0 Utazás és kaland, a megisme­rés semmi máshoz nem hason­lítható felemelő érzése: ez ad­ja meg a könyvek érdekessé­gét De nemcsak ez. Az is, hogy az úti jegyzetek készítői, bár sokszor nem mentesek elő­ítéletektől, mégis: humanisták. Hisznek az emberben, az em­beri elme nagyságában, s tudják: a világ nem megis- merhetetlen. Mások a villám titkát fürkészték, kezdetleges távcsöveikkel a csillagos eget vallatták, pislogó gyertya­fénynél az emberi szervezet működésének irányítóit ke­resték bomckéseik segítségével, ők pedig hajóra szálltak, te­vehátra ültek, gyalog tapos­ták sivatagok homokját, hogy eljussanak valahová, olyan tájra, olyan, emberek közé, amit, akiket' még nem ismer a világ. A föld felfedezése — joggal nevezhetjük így a nagy utazók erőfeszítéseit. Ök fedezték fel a földet — a föld népei szá­mára, az ő munkájuk nyo­mán tűntek el a fehér foltok a térképekről, s ők voltak azok, akik nehézségektől visz- sza nem riadva mindig to­vább, mindig messzebbre akartak jutni. A Gondolat sorozata ezek­nek a nagy utazóknak állít emléket. Azoknak, akik kor- társáikat megelőzve, a „sötét középkorhoz” nem illő, na­gyon is haladó eszméket kép­viselték, s azoknak, mint pél­dául Mark Twain, akik már > gén, pontosan így igaz. A 1 sajtóban és a rádióban f két hét óta naponta visszatérő f esemény az, ami tulajdonkép- ^ peri — nincs. Nemcsak a kül- £ földi lapokban és rádiókban, % idehaza is. Még a televízió £ szerkesztői is érdemesnek és % érdekesnek tartották bemutat­om a — semmit. Pontosabban: í a bikini fürdőruhának azt a } részét, amelyet egyes bátor 0 hölgyek a nyugati nyilvános 0 strandokon levetettek és ezért 0 nem látható, vagyis semmi. 0 Nos, eme semmissé nyilvá- í nított — már régóta amúgyis 0 szalaggá zsugorodott — ruha- 0 darab körül folyik napjaink- 0 bán az ádáz szó- és képcsata. 0 A lényeg: ki tud többet mon- < dani a semmiről, ki tud töb- bet mutatni a semmiből? £ Ez a semmi nevet is kapott. í Egyesek topless-nek keresztel- > fék, mások monokini-nek ne- 0 vezik, míg a tréfáskedvű % nyelvújítók egyszerűen csak í ikini-nek becézik, f Hogy egy ilyen semmiség is 0 megdobogtatja a bátor és ren- 0 díthetetlen nyelvújítók szívét 0 — aláírom, ennél szebb újítás- 0 ra úgy sincs kilátás, legalábbis fi egyelőre. És azt is helyénva- í lónak tartom, hogy szót emelt ^ a semmi érdekében a Tel jí Aviv-i áruház, igazgatója — 0 szemmel láthatóbb bizonyité- 0 kát úgy sem tudja nyújtani í annak, hogyan lehet a semmi­í bői is pénzt csinálni. És azon sem háborodtam fel, amin Canterbury ősz érsekének igaz­ság szerint fel kellett volna háborodnia; tudniillik: mi lesz az egyházzal, ha ilyen kilátásoknak néz elé? Thomp- sonnak, a hölgy autóvezetők világszövetsége londoni főtit­kárának a felhívása is telje­sen indokolt: világméretekben emelkedik a baleseti statisz­tika. i z igazat megvallva, értet­ni lenül szemlélem a semmi körül egyre nagyobb mérete­ket oltó csatározást. Miért kell ilyen hűhót csapni — sem­miérj? Meggyőződésem, ha senki sem tiltakozna a bikini csöppnyi felsőrészének elha­gyásáért, néhány hét múlva elnyerné régi polgárjogát a női öltözködésben. Hölgyeink önmaguktól, saját jószántuk­ból is rájönnének arra, hogy a viselése sokkal előnyösebb, mint az elhagyása. Azoknak, akik hitetlenül és csodálkozva fogadják megállapításomat, példával bizonyíthatom a ma­gam igazát. A közelmúltban Németor­szágban jártam. Férfi kíván­csiságom az első adandó al­kalommal elvitt a nálunk is­meretlen nudista strandok egyikére, amelyet csak egy vékony kifeszített drót és egy figyelmeztető tábla választott VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX Az ember mindig többet és többet akar tudni az őt kö­rülvevő világról. Érdeklik közeli és távoli országok né­pei, az ott levő szokások, s tegyük hozzá: a titok. Mert a távolság, a messzeség némileg rokon a titokzatossal, a sejtel­messel s ezt a titok-szomjúsá­got kielégíteni: names vállal­kozás. __ A Klasszikus útleírások so­rozatának megindítása ne­mes és hasznos vállalkozás volt s az eddig megjelent kö­tetek a kiadó igényességét, a válogatást és fordítást végző szakemberek hozzáértését bi zomyítják. A közönség tehát nem csa­lódik. A világutazók megfigyelései, élményei mindig a kedvelt ol­vasmányok közé tartoztak. Különösen akkor, ha ez él­ményeket nemcsak a térbeli távolság, hanem az időbeli messzeség is fémjelzi. lbn Battúta az 1300-as évek de­rekán indult útnak, s eljutott távoli földrészekre, ahol „cso­dálatos”« dolgokat tapasztalt. Évszázadok választanak ed bennünket Mgrco Pólótól is, Cooktól is, a sorozat két másik kötetének szerzőit. (Marco Polo: Utazásai, Cook: Utazá­sok a világ körül.) Időben tá­Katona Erzsi: Freskóterv XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXVXXXXXXXXXXXXXNVVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX. 2 . ' feleségül vennék, hogy ne él­jen egyedül, mintha egyedül élnének a valamirevaló lá- ftyok. Ojyan leszek, mint egy pincsi kutya, pitizni is képes vagyok, ha az én irtó nagy szeretetem elfogadják, vagy viszonozzák... \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ Gyerekjáték? utálok, mint a bűnömet, et­tem hát levest, kenyeret só­val és erre ittam a liter bort. Eddig még mindig nem lett volna baj. De én józanodni akartam, hogy a Mutter ne zörögjön, mert a fene az én részeg fejemet, ilyen józan lel­kületű ember vagyok, ahelyett, hogy hazakotródnék, nekem nyilvános helyen kell józanod- nom ... Három duplát — mondtam halkan a pincérnek, de Zsiga utána bőgött, mintha nyúznák ... Hé,.. három be­tétet is ... Lerítt róla, hogy ré­szeg, mert amilyen nagytestű marha, annyira nem bírja a bort, a szeszt. Fő a százalék, jött a három dupla és a há­rom fél rum, hogy józanod- jak ... És akkor rákezdett a há­romtagú zenekar, amelyet, ha józanul meghallok, kiutálok a helyiségből, olyan rossz, de az Ave Máriát' kezdték ját­szani, amit televízióból isme­rek, hát persze, hogy megha­tódtam, úgy ' szeretem azt a számot. S ha én meghatódom, már régen rossz. Bár köteke­dő lennék, esküszöm, jobb len­ne ... Elkapna a rendőr, ta­lán meg is kalapálnának, amúgy elvonókúrának, s tu­dom isten, vigyáznék' magam­ra, hogy többet bajom ne le­gyen a széles dolgozó tömeg­gel. De nem. Én jófajta ré­szeg vagyok. Ilyenkor telesza­lad a szívem nagy-nagy sze­retettel, minden embert ma­gamhoz ölelnék, minden, csak valamirevaló lányt is menten Megittam a feketéta rummal,--------------------— az illem sza­bályai szerint most én kértem három rumot és Nagy Pista három feketét és már szóno­koltam is, hogy az emberek milyen jók, s aki nem szereti az embereket, az csakis rossz ember lehet... Meg hogy nagyszerű is, hogy nő van a világon, aki keresi a párját, mert én is keresem és ha egy is tudná, hogy mi \’an ben­nem, biztos elmondaná a töb­binek is, mert a nők azért csak fecsegők, s akkor jönné­nek sorba hozzám, hogy en­gem szeress ... engem sze­ress ... Ilyeneket mondtam és még más marhaságot is. Egyik haver sem figyelt rám, ők azon veszekedtek, hogy a gyá­ri csapat vezetői milyen vak­barom marhák, fogalmuk sincs a focihoz... Szóval, is­merik, hogy van ez ilyenkor. A zene szólt, én szónokol­tam és kezdtem már a lelkem- re ölelni ezt az egész világot, amikor észrevettem, hogy ve­lem szemben az asztalnál fagylaltot kanalazgatva egy lány ül. Egy nagyon szép kis­lány. Ismertem a gyárból, kö­szöntem is neki, csak úgy, gyá­ri ismeretség alapján, fogad­ta is kedvesen ... Nekem való portéka, állapítottam meg ma­gamban. Szép is, kedves is, de nem az a puccos fajta, akin kívül minden megvan, amit csak a boltban venni lehet, de belül semmi, mert azt nem le­het boltban vásárolni... De ha lehetne, sem venne ilyes­fajta portékát... Ott ült velem szemben, rámnézett vagy kétszer, har­madszorra vehettem én csak a modem, mai ember szavai­val szólalnak meg, új és új nézőpontot választva szemlé­lődésükhöz. BaJttúta arab volt, Twain amerikai, Mikluhó-Makláj orosz, s mégis: valamennyiül: közös vonása a kutató, titko­kat nem ismerő emberi elme nagysága, a mindent meg­ismerésre váló törekvés. A mai olvasónak, aki a szu­perszonikus repülőcsodák, az űrrakéták korszakában él, tá­voli időkről mesélnek ezek a könyvek, de mégsem tőle idegen időkről. A mai kor embere tisztában kell, hogy legyen azzal: elődeink nélkül nem juthattunk volna el oda, ahol ma vagyunk. Ahogyan a modem fizika létrejötte fél­tét el azte Newton törvényeinek mer. fogalmazását, ahogyan az űrhajózás Ciolkovszkij „álmai­tól” számítja születését, ugyanúgy nagy elődökre te­kinthet vissza a föld mai fel­fedezőinek népes tábora. Ami ma kizsit fárasztó turistaút, az néhány évszázada még életre szóló vállalkozás volt. Ami ma érdekesség, fényképezni, filmezni való élmény, akkor, azoknak torokszorítóan nagy felfedezés volt. Mindezt hozzá kell gondol­ni a könyvekhez, hogy igazi értéküket mérlegelni tudjuk. Öt kötet. A könyvtárakat megtöltő útleírás-irodalom­ban nem nagy mennyiség, nem foglalnak el sok helyet a polcókon. Mégis, nem té­vedünk, ha azt mondjuk: nél­külük nehezebben vagy ta­lán egyáltalán nem születhet­tek volna meg a polcokat zsú­folásig megtöltő kötetek. És ezért fontos, ‘a szellemtörténet szempontjából is nélkülözhe­tetlen a Gondolat Kiadó soro-, zata, az útleírások klassziku­sai által írt KJßsszikus útleírá­sok. Mészáros Ottó Ha pofonütnek és elnémul kö­—I----------- rulottem a zsi­: vaj, hogy döbbent és kaján csendben figyeljék szégyene- j met, amint a bámuló kör kö­zepén vöröslőm tehetetlen í megalázottságomban, az sem esett volna ilyen rosszul. És most Nagy Pistát szid­jam? Csak magamat, az én osto­ba, hülye fejemet, amely nem tud nyugton maradni a nya­kán, s mennie kell, amerre lát... Pista kért két decit tisztán, aztán én kértem. így illik. Egyébként ott egye meg a fe­ne azt az illemet, amely még a részegeskedni sem akaró em­bert is olyanná teszi néha, mint a disznót. Ha én akkor fütyülök az illemre, akkor nincs most ez a nagy szégyen, s ha nincs, akkor talán már vőlegény jelölt is lehetnék. De nem fütyültem, helyette# in­kább kértem. Megittuk. Aztán közben befutott Zsiga is, az­zal a busa nagy lófejével, ránkhümmögött. hogy mi van... de klassz haverok vagytok ... S kért háromszor két decit, hogy lássuk, ha mi nem is vagyunk klassz have­rok, de ő benne van olyan úri gesztus, hogy borral tömi be a szánk. így aztán Nagy Pista !s kért még egyszer, én is kér­tem még egyszer... az meny­nyi isj.. kereken egy liter bor... Kata nélkül! Délben volt az a kis üzemi s ahogy ilyenkor törvénysr^rű, naná. hogy tészta volt. Diós. Amit el a bikiniben napozók, úsz­kálok strandjától. Ültem a Keleti-tenger hideg vizének partján, a nagy él­ményre várva. Előttem talán öt méternyire férfiak, nők, fiúk és lányok röplabdáztak. Nemcsak,, hogy bikini nem volt rajtuk, de még monokini sem. Néhány percnyi szem­lélődés után egykedvű arccal elfordultam, unalmas volt. A fürdözők, vagy a homokban fekvők látványa is. Már éppen menni készültem, amikor á szomszéd strandon, közel az elválasztó dróthoz, megpillantottam egy lányt: ti- . zenhét éves, ha lehetett, s az alakja akár az isteni Sophíáé. Alin felfedezhető bikini fe­szült a testén. Ha ez idejönne, biztosan maradnék még — bizonygatta bennem a férfikíváncsiság és a lány, mintha csak megérez­te volna kívánságomat, lassan közeledett. A drótnál megtor­pant ugyan egy pillanatra, lassan körülnézett, aztán emelt fővel lépett be az Éden ka­puján. Egy perc múlva én távoz­tam. rj át ezért nem tiltakoznék lí én a semmi ellen. Csak addig érdekes, amíg takarja valami. Pataki Pál

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom