Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

«ifl *

neu

'^Múhlap

1984. JŰNItJS 28, VASÄRNAl*

Szál tó lóháton

„FEL!... ÁLLÉ, HOPP!

Egy új magyar világszám mesterei

A lovak szilajon vágtáznak körbe-körbe a porondon. A manézs körül a mennyezetig üres széksorok. A publikum csak este tölti meg.

„Fel"!, „Állé, hopp!”.. j „Száltól” ... „Állsz!” ... „Pa-,

dité!” ... Pattognak a vezény-i szavak. Remény széles hátára marik három artista ugrik. A ló vágtat, ők még magasabba ra törekednek. Egymás nyakába állnak, s közben vágtat a ló. Aztán száltól Pörög az izmos test a levegőben ... Száguld a ló. Már-már azt hisz-, szűk, a földre zuhan az artis-, ta, amikor biztos lábon áll meg a ló kiszélesedő farán.

Heten vannak. Szerelmük a cirkusz. Barátok jóban, rosszban. Szeretik és ismerik egymást. Nem is mehet ez másképpen. Pedig fél évvel ezelőtt ... I

— Fél évvel ezelőtt még sehol sem volt a csoportunké Egyedül én csináltam eddig is lovasszámot — mondta Donnert Antal, a lovas ugrócsoport vezetője. — Januárban kezdtünk. A cirkuszba besüvített a szél. Fél hatkor, amikor kint még sötét volt, mi már a porondon voltunk.

: — Én pesti gyerek vagyok,

— szól közbe Rikker Ferenc —, lovat csak kocsiba fogva láttam. Először csak ismerkedtünk. Azóta igazi barátok lettünk. A ló ebben a számban ugyanolyan artista, mint

//

Az összhang a legfontosabb

Az összevont nagyvállalatok sürgető feladatai

Mióta az eszét tudja, a kulisszák mögött mozog. Még csak 12 éves, de a legjobb barátai Donnert Tóninak máris a vadállatok és lovak

(Foto: Regős István)

Szinte a kupoláig repül az artista. Közben alatta szalad a ló.

mi. Tudja a feladatát, s pontosan végre is hajtja. Persze, komoly munka eredménye ez. Tóni kitűnő idomár.

S milyen eszük van a lovaknak! Rigó például az egyik fellépésnél talán az életemet mentette meg. Elhibáztam az ugrást, s a mellső lábai elé estem. Őszintén szólva, megrémültem, becsuktam a szemem is. Hatan ültek a hátán,' mégis átugrott... Csak kifelé nem szabad dűlni, ez nagyon veszélyes. A porondon a nagy

bukás is könnyebb kimenetelű. De ha a vágtató lóról a széksorok közé repül az artista, akkor... de ne is beszéljünk erről.

Jelenleg három lóval dolgoznak. Remény a legtapasztaltabb cirkuszi ló. Sanyi hó-i fehér paripa, mindig pontos,* megbízható. Rigó mindhármójuk közül a leggyorsabb. Ügy ismeri már a porondot, hogy mindig megnyugvás az artistáknak, ha vele dolgoznak.

A csoport tagjai univerzális artisták. Bátran nevezhetjük így őket; mindannyian a cirkusz több műfaja,ban jártasak. A lovas szállóban a Don- nert-családból ketten lépnek fej, a papa és Erzsi lánya. De már a 12 éves Tóni is készül, ő lesz a csoport nyolca-' dik tagja. A Rikker-házaspár kitűnő tornász; humoros tem- pó-akrobatikus mutatványával néhány évvel ezelőtt a „ki* mit tud” győztesei közé került. Haubner Péter és Bárányt Zoltán az idén végezte az artista iskolát. Több hangszeren játszanak, kiválóan sztep- pelnek. Tabak Béla már bohóc is volt. A legveszélyesebt szál tóugrásokat is mosolyogva, könnyed eleganciával végzi. Szinte önálló kis társulat akár egy fél műsort is képesek összeállítani. Valameny- nyien fiatalok, tele ambícióval:

Mutatványuk máris világszám. Ezt mi sem bizonyítja

jobban, mint a sok szerződés — ajánlat. A világhírű amerikai Ringlin-cirkusz igazgatója is előjegyezte már a mindössze fél éve alakult ugrócsoportot. Állandóan fejlesztik, csiszolják produkciójukat. Minden nap hosszú órákat töltenek a porondon. Most is még beszélgetünk, de már harsan a kiáltás:

„Fel!” ..., „Allé, hoppr,::j „Nyújtsd a térded!” .. „ „SzaU tó!..., „Állsz!” ..., „Padi- tél”... s közben körbe vágtat a ló.

Regős István

A profiltisztítás, a nagysoro- za tokra való átállás minden esetben szükségessé teszi a

gépátcsoportosításokat

Is. Ha nem történik profilváltozás, akkor is szükséges a telepeken használt, azonos rendeltetésű gépek egy helyre történő csoportosítása, már csak a kapacitás tökéletes kihasználása és a legalacsonyabb termelékenységű gépek kiselejtezése miatt is. Régi rossz gyakorlat, hogy sok gyárban egy. műszakban üzemeltetünk ugyanolyan rendeltetésű modern és elavult gépeket. Azonnali jelentős termelékenységemelést jelentene, ha kiselejteznék az elavult gépeket, a megmaradó legnagyobb teljesítményűeket pedig három műszakban működtetnék.

A legtermelékenyebb gépek teljes kihasználása, azaz háromműszakos üzeme több okból is előnyös. Először is az említett nagyméretű termelé- kenységemelésen túl jelentős munkahely szabadul' fel, amely épületberuházást tesz feleslegessé. Másrészt a kiselejtezett gépek a tanácsa ipar vagy a szövetkezetek üzemeiben még jól használhatók. Persze, ezenkívül a termelés, a munkaszervezés terén még számtalan probléma adódhat, amit az új vállalati vezetőknek a tervteljesítéssel egyidejűleg kell megold an iok.

Nem másodrendű feladat a nagyvállalati telephelyek ügykezelésének, bér-, prémium- és pénzgazdálkodásának összehangolása sem. A bérkérdések és a nyereség- részesedés felosztásának különböző módjai a telephelyek között súrlódásokat okoznak. Nem egy összevont vállalat telepén hallottuk: „a központ elvitte a nyereségrészesedésünket. Ha nem vonják össze a gyárunkat, most is szépen kaptunk volna, mint az előző években.” Ha pedig a munkások gyakran így emlegetik az anyavállalatot és annak vezetőit, az nem* jó dolog. Nyugtalanságot és kedvetlenséget szül, s nem megy jól a munka.

Voltak eltérések a könyvelés, a számvitel, az anyaggazdálkodási nyilvántartás és más ügykezelési módszerekben is. Az összevont nagy- vállalatoknál ezt is

minél előbb egységesíteni

kell. Jelenleg több helyen vitáznak az anyavállalatok és

Lényegében befejeződött az ipari átszervezés első szakasza, a vállalatok összevonása. Megszületett az a nagyüzemi forma, amelynek keretében valóban lehetséges az olcsóbb, jobb minőségű áruk termelése. Az összevonástól az optimális gazdaságossággal dolgozó, termékeit világszínvonalra fejlesztő nagyüzemig azonban még iHosszú az út. Az összevonás nem végeredmény,

csupán szervezeti keret,

szükséges forma a termelés minden irányú fejlesztéséhez.

A létrehozott új nagyüzemek és trösztök vezetőinek vállán nagy felelősség nyugszik. Mindenekelőtt meg kell teremteniük a vezetés összhangját, szót ke'll érteni a telephelyekké változott volt önálló vállalatok vezetőivel. A feladatok, amelyeket az új nagyvállalatokban rövid idő alatt meg kell oldani, az ösz- szes telepre kiterjedő nyugodt és kiegyensúlyozott légkört, a vállalatvezetés iránti feltétlen bizalmat és támogatást követelnek. Az intrika, az utasítások ímmel-ámmal való végrehajtása, a rivalizálás, vagy az új vezetők lejáratása komoly népgazdasági károkat okozhat, tehát minden eszközzel harcolni keli ellene.

A termeléshez alapvetően fontos kiegyensúlyozott légkör kialakítása nem könnyű feladat. Megteremtése jó vezetői készséget, emberséget és magasabb fokú szakmai hozzáértést követel. Az új vezetők ebből vizsgáznak először.

Jelenleg a legfontosabb az- éves terv — különösen az ex portterv —, valamint a többi termelési mutató teljesítése. Ez scan megy simán, mert hiszen a tervteljesítéssel párhuzamosan meg kell valósítani a profiltisztítást is. Egyes termékek gyártását meg kell szünitetni. másikból többet készíteni. A nagysorozat, azonnal követeli a néki megfelelő szalagrendszert, ez pedig a szerelés gépesítését, automatizálását. Tehát egyik feladat szüli a másikat.

Csépelik a „feketerozsot“

A Duna—Tisza közi vidék nagy kiterjedésű rozsföldjein mintegy 1000 holdon gyűjtik az anyarozs magját. Annak ellenére, hogy a fertőzés kitűnően sikerült, jóval kevesebb gyógyszeripari nyersanyagra számítanak, mint a múlt évben, ment a fejlődés legkritikusabb időszakában

száraz volt az időjárás, most pedig a gyakori esőzések hátráltatják a munkát. A nagyerejű viharok, esők sok helyen kiverték a „varjúkörmöket1’ a kalászból. Éppen ezért sürgető a begyűjtés. A nagyüzemi földeken teljes ütemben dolgoznak a betakarító gépek,

a telephelyek, hogy melyikük ügyvitele áttekinthetőbb, jobban szervezett. Egy iparágon belül nincsenek nagy eltérések, mert a lényeges ügykezelési kérdéseket már régebben egy szintre hozták a főhatósági utasítások nyomán. Az ilyen értelmű viták gyors lezárására tehát van lehetőség. A lényeges kérdés az adminisztráció egyszerűsítése és a szükséges létszámcsökkentés olyan értelmű fokozatos és emberséges végrehajtása, hogy a dolgozók érdekeit, kívánságait a lehető legmesszebbmenőkig figyelembe vegyék.

A felsorolt problémákon túl az új nagyvállalatok vezetőségeinek még egész sereg nehézséget le kell győzni, amíg elmondhatják, hogy egyenesbe kerültek.

A közvélemény, amelynek jelentős hányada közvetve, vagy közvetlenül résztvevője az ipari átszervezés nagy munkájának, rokonszenvvel figyeli az erőfeszítéseket, mert tudja, hogy végső soron ez is az életszínvonal emelése érdekében történik. A kisebb rész türelmetlen, lassúnak tartja az előrehaladást az összevont vállalatoknál.

Véleményünk szerint a túlzott gyorsaság kapkodáshoz, fejetlenséghez vezetne, amit mindenképpen el kell kerülni. Persze, ez nem indok arra, hogy azoknak a feladatoknak a megoldását, amelyeknek előfeltételei megvannak, vég nélkül elhúzzuk.

Ismeretes, hogy az ipari átszervezés — amelynek része a gazdaságos, egységes profilú nagyvállalatok kialakítása —,

a nemzetközi munkamegosztásra támaszkodik.

Az országok közötti munkaelosztás nem megy egyik napról a másikra, enélkül pedig a belső profilok kialakítását sem lehet mindenütt végrehajtani. Ebből származik, hogy vannak összevont nagyüzemeink, ahol most is ugyanazt gyártják, mint régebben. A nemzetközi tárgyalások előrehaladtával itt is kialakulnak a jövő profiljai. Ahol pedig már tisztázottak a profilok, érvényesülhetnek a nagyüzem előnyei, ott mielőbb szeretnénk számokban is kifejezhető eredményeket látni.

Lovász Vince

Un,, w

^llllJllillllllHHlH11

......

R

igó hátán már öten ülnek

az újságírók magyarázták, hogy az is politiluii kérdés, ha a munkások nem élnek jól. Egyébként az újságírókat azért is szerette, mert bár sokat ugratták, különösen nőügyekben, sohasem gúnyolták, még célzást sem tettek külsejére. Amikor a lapot tördelték, valamelyik újságíró másnaposán egy üveg ruszlival meg két üveg sörrel megjelent a nyomdában, s annyit mondott neki:

— Na, Jóska, itt vásároltam a Jahabovicsnál. Mancika, a pénztárból üzeni, hogy csókoltatja magát, s kéri, készítsen neki 30 darab üdvözlő kártyát újévre. De arany betűkkel _ nyomja ám, s pénz nélkül. ~ Maga szállítja a tapolcai, Mancika szállítja. a csókol. No, egyék, igyék, ne vigyorogjon örömében, még lebukhat. — S ahogy Jóska, mármint Kovács József, a nyomdász, felnézett kissé értetlenül, az újságíró egy csomó hagymát bozsátott le a torkán, azután jót húzott hűs sörből, s Jóska felé tartva az üveget, magyarázatképpen ennyit mondott:

Jóska örüli.

— Először is kiszúrhatja a főnök, hogy az ő anyagából fusizik. Másodszor pedig Mancika vőlegénye megszimatolhat valamit, s akkor leveri a maga derekát.

s hitte is, hogy összesen csak ennyi akadálya lehet a csóknak, s már sós szédületben érezte is az ízét, a nő forró leheletét. Pedig hát erről a csókról szó sem volt. S ezt nem azért írjuk, mintha Mancika valami fiatal liliom lett volna. Ó, nem. Man- cilM, a pénztárosnő, már túl volt egy-két szerelmen, egyébként is a taxisofőröket kedvelte. Szerette a bőrlca- bátjukat, még inkább a kocsit, amelybe oly elegáns beülni, s felugrani a hegyekbe.

De a játékba ő is szívesen belement. S a csókból mégis lett valami. Karácsony után, záráskor Jóska az újságírók biztatására megvárta Mancikát, s átnyújtotta neki az elkészült üdvözlő lapokat. Az szépen megköszönte, s már távozni is

: A . emberke volt,

{ Mlacsony nyiszlett. Ar- \ ca csúnyán háromszögletű ! arc. Benne apró, vizenyős- | kék szem, kis, pisze orra l! s túlontúl vastag és nagy szája. Ha nevetett, két szét- í álló f üle is mozgott, s a Í vele szemben álló behunyta \ egy pillanatra a szemét, J mert a röhögő szájban a $ felső fogsorból mindössze egy % hatalmas, sárgászöld csonk % meredt az emberre. Nagyon í szerencsétlen külseje volt, í de annál jobb természete. f Foglalkozására nézve nyom- Í dász, apja után pedig Ko- Í rácsnak hívták. Kisvárosban \ tanulta a szakmát, így aztán \ ártett mindenhez. Szedés, í gépmesterség, kéziöntés, csak t éppen a gépszedéshez nem, $ mert szedőgép nem volt a % maszek kócerájában. Al helyi lapot is ő szedte és nyom- % ta már inas korában is, rá- í bízták egyszer-kétszer. Meg- í szerette az újságot, bár Í kézzel kiszedni azt a ren- \ geteg cikket nem volt gye- j rekjáték. Különösen az új- ságírókat szerette.

\ Jól el lehetett velük a po- \ litikáról is vitatkozni, bár í ő sokat, nem értett hozzá, de

akart, de Jóskában még hatottak az újságírók rafinált szavai és nem hagyta magát. Sután, ügyetlenül, de annál rnakacsabbul ragadt a lányra. Mancika végül is elnevette magát, s beleegyezett: kísérje haza a fill. Jó mesz- sze laktak, legalább nem megy egyedül, gondolta. A mai estéje úgyis üres.

Szép, télies este volt, a romantika minden kellékével. Szikrázó égbolt, kellemes hideg, s vidáman csikorgó hó. Az ajtóban a lány búcsúra nyújtotta kezét.

„Te magfogod jobb kezeddel a lány bal kezét, finoman, de határozottan a hátára szorítod, s így húzod őt villámgyorsan, magadhoz. Azután rátapadsz, hogy levegőhöz se jusson”, hallotta Jóska még most is barátainak tanácsát. S most húszéves, szűzi életének minden energiájával, fellobbanó vérének minden vadságával és remegésével, behunyt szemmel, vacogó fogakkal rohant a nőre. Egy halk sikoly, egy kis vergődés, azután a kapun belül megszólalt egy hang:

— Kislányom, te vagy?

Behívták őt is, s mikor elment, az anya csak annyit mondott: tisztességes, jó szakmája van, iparos ember. Miért ne mehetnél hozzá?

— Ó, anyukám, ehhez a csúfsághoz?

Jóska az este berúgott, amit eddig sohasem tett. Fizetett mindenkinek, kivált az újságíróknak. Azután váratia-