Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

f 1964. JÚNIUS 28, VASÁRNAP" rtst MECVei ^Mívlnp Testvéri együttműködés KGST-erőművek népgazdaságunk szolgálatában , A Béke nemzetközi villa­mos távvezeték — amely az év végéig hét országot kap­csol egybe, s teljesítménye eléri a 40 ezer megawattot — szinte a KGST-államokat ösz- szefűző baráti szálak jelképé­vé vált. A nagyfeszültségű nemzetközi távvezeték, amely az Északi Jeges-tengertől a Fekete-tengerig, Szovjet Nyu­gat-Ukrajnától az NDK-ig ter­jed, számtalan előnyt jelent az együttműködésben részt ve­vő országoknak. Ha, mondjuk, nálunk véletlen üzemzavar folytán hirtelen leéli valame­lyik erőmű — nemrégen elő­fordult hasonló eset, s a fo­gyasztó tudomást sem vett ró­la —, a baráti országok áram- fejlesztő gépei másodpercek alatt pótolják a kiesést. Az egyes országok teherelosztói állandó és közvetlen telefon­összeköttetésben állnak a prá­gai nemzetközi diszpécser- központtal, amely szabályoz­za a villanyáram országok kö­zötti szüntelen áramlását. Kisebb tartalék — nagyobb üzembiztonság Az áramlás lehet több irá­nyú. Ismeretes, hogy a villa- mosenergia-fogyasztás nem egyenletesen oszlik meg a nap különböző szakában. S mivel a villanyáram nem tárolható és raktározható, a teljesítmé­nyeket, az erőműberuházáso­kat a napi várhat* csúcsfo­gyasztáshoz kell méretezni. A munkakezdések s az esti köz- és iakásvilágítási igények stb. nem pontosan egy időben je­lentkeznek a különböző orszá­gokban, ezért lehetőség van az időlegesen felesleges teljesít­mények odairányítására, ahol éppen megnövekedett a fo­gyasztás. így a nemzetközi kooperáció révén a nagyobb rendszer keretében viszonylag kisebb teljesítmény-tartalék mellett is nagyobb az üzem- biztonság. A fokozott bizton­ság abból adódik, hogy egy- egy ország váratlanul meghi­básodott gépeinek pótlására rendelkezésre áll az egész nemzetközi rendszer együttes tartaléka. Az elméleti számí­tások és a tapasztalati adatok szerint körülbelül egy-másfél százalékkal csökkenthető a biztonsági teljesítménytarta­lék, ami összességében szeré­nyen számolva 400 megawat­tot jelent. (Összehasonlítás­képpen közöljük, hogy a leg­korszerűbb tiszapalkonyai erőművünk 200 megawatt tel­jesítményű, beruházási költ­sége pedig kétmilliárd forint.) Az egyirányú villamos ener­gia áramlásának különösen nagy a jelentősége és főként a perspektívája. Fogyasztók mindenütt egyformán vannak, s a technika és a kultúra fej­lődésével egyre növekszik a fogyasztás mértéke az üze­mekben és a háztartásokban egyaránt. Nem mindenütt gaz­daságos viszont a villamos energia termelése. Hazánk, mint energiahordozókban sze­gény ország, rendszeresen áramot importál a Barátság távvezetéken keresztül. Ta­valy a szovjet nyugat-ukraj­nai rendszer 100 megawatt tel­jesítménnyel segítette a ma­gyar szükségletek kielégítését, jövőre már 200, 1970-ig pedig 560 megawattra növekszik áramimportunk. E célból üze­mel 1962 óta a 220 kilovoltos távvezeték, 1966-tól pedig majd a 400 kilovoltos. Erőműért — villamos energia Az áramimport sajátos köz- gazdasági formák között is történhet. Az iparilag fejlett Csehszlovákia erőművet épít például az olajban és földgáz­ban gazdag Romániának. A beruházási eszközök értékét ezután Románia villamos ener­giában fizeti vissza a cseh­szlovák partnernek. Az elkép­zelések szerint több KGST- ország összefogásávalközös beruházásokkal is építenek erőműveket az energiahordo­zókban és vízben bővelkedő területeken. Előkészületek folynak például egy nagy energetikai kombinát létesíté­sére Lengyelországban. Igaz, a közös beruházások­hoz előre gondoskodni kell az anyagi eszközökről (a közös bankon keresztül átszámítási rubelben, illetve erőművi be­rendezések formájában), vi­szont az együttes vállalkozás­ban részt vevő ország 20—25 évre előre számolhat a hoz­zájárulásával arányos mérté­kű teljesítménnyel. Az ilyen közös beruházások nemcsak a termelőerők ésszerű elhelye­zésére nyújtanak lehetőséget, hanem olyan hatalmas, kor­szerű erőművek építésére is, amelyeknél nagymértékben csökken a fajlagos beruházási költség, a gőzfogvasztás, az üzemet kiszolgáló dolgozók száma. Magyar, szovjet vagy német ségű, jó hatásfokú, korszerű gépek alkalmazását, mivel üzemzavar esetén ezek kiesé­se nemzeti keretek között nem volt pótolható. Jövőre viszont a Béke nemzetközi távveze­ték rendszerében biztonság­gal üzembe helyezhetjük Bári- hidán a magyar gyártmányú 100, illetve Százhalombattán a szovjet 150 megawattos gép­egységet. Ha munkahelyünkön bekap­csoljuk a munkagépet, vagy odahaza a televíziós készülé­ket, ma már nem tudjuk el­dönteni; hogy itthon, Ukraj­nában avagy esetleg az NDK- ban termelt áram hozza-e ezt működésbe. A hatalmas Béke nemzetközi villamos távveze­téket szüntelenül táplálják a KGST-országok erőművei. S így van ez rendjén: az össze­fogás, meghatványozva az erőket, valamennyi résztvevő ország javára válik. Kovács József Az irodabútornál is a varia a „divat“ A Tisza Bútoripari Vállalat szegedi gyáregységében — a szobabútorok divatjához ha­sonlóan — elkészítették a leg­újabb típusú, variálható és darabonként is vásárolható irodabútor első sorozatát. A modern vonalú, egy- és két­oldalas íróasztalok, írógépasz­talok, szekrények, telefonasz­talok, falipolcok,' virágállvá­nyok — a hagyományosaktól eltérően — kisméretűek, sok műanyag felhasználásával, pasztell színű poliészterlakk öntéssel készültek, s így köny- nyen tijsztán tarthatók. Az asz­talokhoz, szekrényekhez feke­te műanyag tűlábakat, fogan­tyúknak fekete műanyag kagylókat alkalmaznak. A kis- szekrény-csoportok ötfélekép­pen variálhatók az irodában, egymás mellett, vagy egymás fölött elhelyezve. A modern vonalú irodabú­torok egy részének gyártását a második félévben megkez­dik. áram? Valamely országban gyár­tott erőművi gépegységek nagyságának is csupán a gyártás technikai lehetősége és az ország teherbíró képessége szab határt a nemzetközi rendszer keretében. Koráb­ban egy kis ország biztonsá­gos energia ellátása nem tet­te lehetővé 150 vagy 300 me­gawattos magas termelékeny­Híradás a híradástechnikáról Nyomtatott áramkör — ,4 Favorit és a Rekord Ez idén jelentős fordulat következik be a magyar rá­dió- és televíziókészülékek gyártásában. Mindkettőnek gazdája a Székesfehérvári Vil­lamossági, Televízió- és Rá­diókészülékek gyára. Az üzem vezetőinek információja sze­rint a nyomtatott áramkörű rádiók és tv-k családját kez­dik építeni. Míg az idén, az át­meneti időszakban huzalozott áramkörökkel is gyártanak készülékeket, jövőre már csaknem teljes egészében át­térnek a nyomtatott áramkö­rök alkalmazására. Ezek átte­kinthetőbbek, könnyebben ja­víthatók és kevesebb a hiba lehetősége. Az idei szenzáció, a mikro­hullámú vételre is alkalmas, tíztranzisztoros táskarádió. Megszületett a sztereofonikus, tehát plasztikus hangú adások vételére alkalmas kísérleti készülék is. Már gyártják a 12 csatornás kis televíziós készü­lék favoritját, a TA —643 Fa­vorit elnevezésű, sarkított képcsővel felszerelt berende­zést. A tv-család legnagyobb tagja, a Rekord, amely a leg­modernebb nyugati gépeknek is méltó versenytársa lesz. Teljesen automatizált. Képe és hangja egyaránt kiváló. Nyár végén megkezdik az ipari televíziós berendezések szállítását. Számtalan nagy­üzemben, többek között a százhalombattai erőműnél is kísérletképpen alkalmaznak már egy-egy kamerát a fonto­sabb, vagy veszélyesebb mun­kahelyek állandó megfigyelé­sére. * i * * * 5 Önköltségcsökkentés - bevételcsökkentés Újjáépült a dabasi csárda a forgalmas szegedi or­szágút mentén és bejárata előtt, különösen délidőben, megint sok autó sorakozik fel. Utasaik ebédelni akar­nak. Sohasem volt panasz a csárda főztjére, moderni­zált helyiségében most is jóízű, magyaros eledelt tá­lalnak a vendégeknek. Ki­világított hűtőpultjában cuk­rászsütemény. Korszerű sön- téspultra és presszógépre neonfény vetül. Bútorzata is új. Közfalait kidobták, a három helyiségből egyet csináltak, kisebb felén ap­ró asztalok a kávézóknak, sörözőknek, nagyobb felén tizenkét asztal az étkezők­nél^ Túl nagy és ezáltal bi- zoily csöppet sem csárda jel­legű termét azonban hogyan fűtik ki majd a télen, ha a fagyos utasok enyhet ke­resve betérnek a behava­zott országútról? Erre is gondolni kellett volna, mi­előtt a közfalakat eltávo­lítják. Dehát ez a tél gondja, az pedig még mesz- sze van?! Az ebédidő viszont min­den délben beköszönt, s megtelik a csárdaterem éhes vendégekkel. Állan­dóan legalább hatvan-het- ven vendég üli körül az asztalokat, többségük vára­kozik, csak a szerencsések ebédelnek. Egy óránál hosz- szabb ideig tartott, amíg szerény egyfogásos ebédün­ket megkaptuk és elfogyasz­tottuk. Ez alatt legalább tizenöt ember kelt fel as asztaltól és távozott el ét- len-szomjan, mert nem győz­ték kivárni, amíg a csár­da egyetlen felszolgálója el­jut hozzájuk. — Kérem, egy pincér nem bírja, nem képes kiszol­gálni ennyi vendéget —- mentegetőzik a pincér és hozzáteszi: — Tetszik tud­ni, második pincérre nincs béralap. Aminek véleményünk sze­rint kétségkívül a rosszul értelmezett önköltségcsök­kentés az oka. Persze, el­gondolkozhatna afelett » Dabas és Környéke Föld- nnívesszövetkezet, nem ér­né-e meg az önköltség né­mi növelése, ha várakozni nem képes utasok — egy óra alatt tizenöt, déli ti­zenkettőtől ' délután háro­mig tehát mifttegy negy­venöt — eltávozott vendég számlája emelné a bevételt. S mellékesen arra is gon­dolhatna az fmsz, hogy s csárdának nem kizárólag a szövetkezet, hanem amellett még a vendégek hasznát is szolgálnia kell. — y — e — Egyetlen a maga nemében Jól van no, persze, hogy tudják, hiszen minden Pest megyei honosnak illik is tudnia: Dabas — járási szék­hely. De azt mondják meg, kérem szépen, hallottak-e már róla, hogy ez a község olyan szolgáltató iparral büszkélkedhet, amilyen fajta megyénk másik tíz járási székhelyén egyáltalán nem áll a lakosság rendelkezésé­re. Ha csak anélkül, hogy tudnánk felőle, Dabason kí­vül másutt is lenne még — hivatalos nyelven szólva — személyszállító lófogatú bér­kocsi kisipar. Igaz, még kisiparnak is egészen kicsi, minthogy Da­bason mindössze egyetlen ember, Hevesi István bá­tyánk, meg a négylábúak világában szintén már bácsi címet kiérdemelt 15 eszten­dős fehér szőrű lova, a Laci gyakorolja. Ennyiből áll az egész ipar, de mégis van! Mégpedig már harmincegy esztendeje. Ugyanis akkor váltotta ki az ipart és azóta sem adta : vissza Pista bácsi. Azt meg­! előzőén meg hosszú évekig i — hiszen az idejéből kitelik, : mert augusztus 20-án tölti i be a hatvannegyedik esz­: tendőt — hol a dabasi ; Halász Móricznál, hol Zsi­; linszkyéknél volt parádés j kocsis. Jól illett neki a sza­j lagos kalpag, meg a pity­j kés dolmány, rá kell csak í nézni gömbölyű fejére, szé­i les mellére, vállára, no meg I rövid lábára. Ideális parádés j kocsistermet, ilyet szerettek í bakra ültetni az urak. • \ Ami a lovát illeti, jó for- í májú heréit a Laci. Épp < oly mokány is, mint a gaz- ; dája, aki harmadéve vásá- ! rolta Kakucson. Igás ló volt I ott Laci tizenegy évig, de \ mindig egyedül járt és ez \ a fontos, mert itt sincs pár- \ ja. Bár üres a kocsirúd má- ! sik fele, magában is jól húz | tehát. \ — Két pár lovam volt 5 valaha, egyik nap az egyi- ^ két, másik nap a másikat ; fogtam be — meséli Pista ' bácsi a régi időkről. — Pi- | hent lovakal jártam, más- í fél órába sem tellett ne- j kém és már Kecskemétre í értem. í A négy ló eggyé apadt 'í már régen, de a Laci elődje \ is nagyon sebes járású volt. j — Nem előzött meg azzal ^ engem semmilyen biciklista. £ Fekete nyitott kocsijának £ nem lehet meghatározni a faj- í táját. Pista bácsi némi szak- mar gőggel mindenesetre hin- £ tónak nevezi. Nem tagadja * azonban, hogy a hintáján ... ritkán éri el a nyolcvan forintot nul farsangkor megesküdtek. Manci élete nem sokat válto­zott, legfeljebb a sofőrökkel ezután titokban találkozott. Kovács viszont kivirult, sőt megszépült. — Az asszonykám sütötte, az asszonykámmal moziba megyünk, az asszonykám így, az asszonykám úgy — hen­cegett ártatlanul, s a nap min­den órájában, mint jó kato­likus az imát, ejtette ki az asszonykám szót. Törődni kezdett magával, s ettől még nevetségesebb lett. Abban az időben jött divatba a fehér keménygallér, főnö­ke abban járt a nyomdába, c is abban ment dolgozni. Min­dent az asszonyért tett, min­dennap újra és újra meg akarta hódítani Mancit. A mindent f\z u/sagirok láttak, de nem akartak szólni. Bűnösnek érezték magukat, hiszen ők heccelték bele a nyomdászt, de azután azzal könnyítettek lelkiismeretükön, hogy hát: ha a Jóskának így is jó, kö­zösen a sofőrökkel?! No, hát akkor ők mit csi­náljanak?! Pedig az egyik azt is megkérdette Mancikától, miért ment ehhez a fiúhoz. — öreg vagyok már — fe­lelte a 25 éves nő —, s ebben a városban úgy se venne el senki Jóskán kívül. Márpe­dig az törvény, hogy a lá­nyoknak bekötik a fejét. Ma­ga vállalkozott volna rá? — gyakran visz utas helyett csu­pán csomagot. Hiába, az idő megváltozott, sok mindenre ráfanyalodtak az emberek, meg a hintók is, úgylátszik. — Aztán miféle csomagokat fuvaroz? — Egy mázsa súlyig bérmit, amit kocsi, meg ló elbír. Pél­dául Hemádra, Űjhartyánra, vagy valamelyik másik szom­széd községbe legtöbbször mo­sógépet. Azt sokat vesznek mostanában az emberek. Nincs taxaméter a Pista bá­csi hintáján. — Ugyan, hogyan számítja ki a fuvardíjat? — Óránként húsz forint a taxa, annyit fizetnek. — No, akkor sokra rúghat a napi kereset. — Nem éppen, mert ritkán éri el a nyolcvan forintot. Van úgy, hogy még húsz fo­rint sincs meg egy nap. Az állomásra csak öt forintot ké­rek, nem személyenként, az egész fuvarért, és volt már úgy is, hogy egész nap nem volt egyéb, csak egyetlen út az állomásra. A múlt héten, nem mondom, jó volt a bevé­tel, amerikai vendégeim vol­tak. Hosszú János jött haza láto­gatóba feleségével, meg két lányával. Negyven éve, első felesége halála után vándo­rolt ki. Rózsi, a lánya csecse­mő volt még akkor, nem is vi­li ette magával. Most hazajött annyi év után, hogy megint találkozzon, úgyszólván megis­merkedjen itthoni lányával. Odakint megházasodott, ma­gyar lányt vett el, attól is szü­letett két lánya, azokat is ma­gával hozta. A testvérek most er­találkoztak először. Este keztek a repülőtérről. — Másnap reggelre már odarendelt a veje — meséli Pista bácsi. — Bemegyek a házba, néz rám nagyon a két amerikai menyecske. „Mogo az... az o... a lau ...” — nem tud jól egyik sem magyarul. Mondom, hogy igen, én va­gyok a kdesis, erre a nagyob­bik menyecske megölel. De nem nekem örült ám, hanem hogy végre lovat láthat, hin­tóba szállhat, mert ahol él­nek Amerikában, abban a vá­rosban híre sincsen lónak. Két napig kocsikázott Da­bason, meg a környéken Pis­ta bácsi hintáján az amerikai Hosszú-család. Különösen a két fiatalasszony nem tudott betelni a kocsikázással. Nem csoda. Odakint csak autón jár­nak. Szokoly Endre Szamóca­és zöldborsópüré konzerv csecsemőknek A Nagykőrösi Konzervgyár­ban csecsemők részére tavaly kezdték meg alma-, sárga­barack-, birs-, sárgarépa- és őszibarackpüré tartósítását. A különleges eljárással ké­szülő konzervek választéka aa idén tovább bővül: megkez' dik szamóca- és zöldborsó" püré konzerválását. A gyár s terv szerint ebben az évben 1.? millió doboz konzervet készít 8 kicsinyek részére, de ha a ke" resiet nagyobb lesz, növelik 8 gyártást. (MTI) betűket, készítette a plakátot. í az újságot, ette a kínált rusz- i lit, itta a sört, de semminek \ sem nőit íze, még a betűket is j megutálta. Két hét múlva az^ttsöi levelet: „Ne haragudj, nemj szeretlek, más életre vágyomí í Manci.” Két hónap múlva visszajött, t Másnap az egész város tele \ volt az esettel. Maga Jóska \ újságolta mindenkinek: meg-\ jött az asszonykám! Piszkos- \ szürke bőre ragyogott a bol-í dogságtól, s mindezt úgy! mondta, mintha Manci két hó-! napig a szanatóriumban fé-1 küdt volna élet és halál kö- : zött, s most onnét menekült; volna meg. Hanem azt sohasem tudta \ meg, ami ezután Manci és a \ sofőrök között történt. Hír- \ lik, hogy az újságírók is sta-\ tisttáltak a tárgyalásnál. Min-; (Leneseire a sofőrök állították, \ hogy nem fog a nő többé meg- \ szökni, mert akkor ők ütik ': agyon, s ezt az asszonynak is: megmondták. Sőt, a városban j is beszéltek róla, csak szegény Jóska" nem tudott az egészről. De hát talán jobb is, végtére is megérdemelte ezt a kis ma­kulátlan szerelmet és boldog­ságot abban a sanyarú világ­ban. Egyébként is számára az volt a fontos, hogy ö szerethe­tett. Soha Andor kérdezte a nő, s nevetett, mint­ha másról, egy idegen nőről beszélne. Karácsonykor hatalmas csomagokkal a hóna alatt ér­kezett haza. Az asszony még dolgozik, gondolta, s szépen elrejtett mindent. Bejütött, ki­takarított, s feldíszítette a fe­nyőt. Az ajándékokat alárak- ta. Mindegyiken szedett, szép arannyal nyomott betűkkel a karton lapocska: aranyos asz- szonykámnak — Jóslta. Amikor fél tíz lett, egy kis­sé nyugtalanná vált. Tíz óra­kor átment a szomszédba, s megkérdezte: . — Nem hagyott üzenetet az asszonykám? Nem, nem ha­gyott, s kínálták borral, ka­láccsal, hívták kártyázzon ve­lük. Az ünnepekben bejárta a fél várost s mindenütt megkérdez­te. Nem látták az asszonyká­mat? Az első hétköznap az egyik újságíró megsúgta ne­ki: érdeklődjön a sofőröknél. Nem értette, gondolta: biztos taxival utazott el. Elment a vendéglőbe, ahol a sofőrök ta­nyáztak, s alázatosan, üres te­kintettel, már-már eszelősen kérdette: nem tudják-e hová utazott az asszonykám? Az egyik emlékezett, hogy kará­csony délután az ő kocsiján fuvarozta egy pesti „pali” az asszonyt az állomásra. Letör- ten távozóit. Múltak a na­pok, s vézna alakja papír­könnyűre fogyott. Szedte a

Next

/
Oldalképek
Tartalom