Pest Megyei Hirlap, 1964. június (8. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-28 / 150. szám

1964. JÜNIUS 28, VASÁRNAP 3 In memóriám Akkor is vasárnapra esett június 28-a. meleg nyá­ri vasárnapra, akárcsak a mai, ötven évvel utóbb. Jó­kedve volt mindenkinek, még a szegények is remény­kedve mosolyogtak, érik már a kalász, talán nekik is jut kevés kenyér. Szólt a muzsika, szállt a dal, ropta a táncot vecsernye óta a fiatalság mindenütt, a nap pedig lassan csúszott lefelé az égen. Évről évre kevesebben leszünk élő tanúi ennek a napnak és a gyászos időknek, amik utána következtek. De, aki még él, megmondhatja, ki is gondolt ezen a vasárnapi alkonyaton az élet szépségeinél egyébre. Még akkor sem, amikor mindenüvé, ahol muzsika szólt, morc arcú csendőrök toppantak be és csendet paran­csoltak. Fennszóval kihirdették az országos gyászt, merthogy a boszniai Szarajevóban Ferenc Ferdinánd trónörökös ellen merényletet követtek el és feleségé­vel együtt meghalt. Elnémult a zene, a dal, de parancsszóra nem gyá­szol a szív. Ferenc Ferdinánd nem szerette a magyaro­kat, miért is siratnák a magyarok? Még a minden halottat megkönnyező öregasszonyok is inkább csak a trónörökösék három árvája miatt törölgették a. szemü­ket. Mert a gyerek, ha Habsburg is. gyerek. A fejedelmi halottaknál bizony több szó esett ezen az estén az apostol fejedelmekről, Péter-Palröl, az aratásról. Az egész országban izmos karok marko­lását várta a jól kifent kasza nyele. Nem is sejtettük, dehogy tudtuk, hogy ezen az estén a Nagy Kaszás a maga pengéjét élesíti már és egy álló hónapon át szüntelenül feni, ki ne csorbuljon, mert mióta a viláfj világ, sohasem volt még ilyen nagy aratása. Négy és fél esztendőn keresztül vágta aztán a rendet mind az öt földrész fiaiból. Ezrek hullottak minden suhintása nyomán. Rájuk, a, milliókra emlékezünk ezen a napon, aki­ket elragadott a háború, az első) amely a történelem során az egész világot lángba borította. De jusson eszünkbe a második kataklizma még sokkalta töbn ál­dozata és szenvedése, s gondoljunk azokra is, akik a két világháború között, meg utána a „kis háborúkban ' pusztultak el és pusztulnak ma is. Növelje minden háborús halott emléke bizodal- munkat és hitünket a békében, erőfeszítéseinket a bé­kéért! Sz. E. Koszorúzás a Hősök terén A francia nemzetgyűlés francia—magyar csoportjának küldöttsége, amely Edmond Brtcöttí-nak, a francia nem­zetgyűlés háznagyának, a francia—magyar parlamenti csoport elnökének vezetésé­vel tartózkodik hazánkban, szombaton megkoszorúzta a haza szabadságáért elesett hő­sök emlékművét. Ős és dédunokák (TÁNCSICS MIHÁLY EMLÉKÉNEK) A Pest megyei Tanács Közlönye június végi új száma bővített terjedelemben. 24 oldalon je­lent meg. A végrehajtó bizott­ság tizenhárom fontos határo­zatát közli, többek kö ölt a napközi otthonokban folyó ok­tató-nevelő munka ér ékeié- j sérő!, a nyári és őszi mező- j gazdaságii munkák intézkedési 1 tervének jóváhagyás'ró!, ha- ; zánk felszabadulásának 20. év­fordulója megünnepléséről s a ! megyei beruháaási iroda sz:r- i vezéséről. A lap további ré- I szében Mik&lai Ferenc megyei i íőállEttenyésztő cikkét o vas­hatjuk Irányelvek Pest megye állattenyésztésének fejlesztésé­hez címmel. Boros Imréné csopariveze‘0 ismerteti az 1965. évi költségvetés ös-zeá lí- j tását. Érdekes tájékozta ló: ad dr. Tési István a községi ta- | nácstagok fogadóóráiról. Sze- j mé'yi hívek, tájékoztató tábla- | zatok s az adóbevételi terv téljesílésének értékeiévé egé­szíti ki a közlöny legutóbbi számát. Max Linder lánya énekel Maud Max-Linder, valódi nevén Maud Leuvielle, a né­mafilmek híres komikusának lánya saját szerzeményű da­laival mutatkozott be a fran­cia rádióban. A műsor előtt apjáról és saját életéről be­szélt. Max Linder nem sok­kal leánya születése után tra­gikus véget ért: elmezavar­ban megölte feleségét és ön­gyilkos lett. Maud csak a filmvászonról ismerhette meg apját Magyar cipő-meós Kairóban Rövidesen ismét lesz fonott egyiptomi férficipo - Július közepéig újabb 90000 pár indiai női sarut vár a kereskedelem- ' ítélet Nagy Sándor bűnügyében A pesti Központi Kerületi Bíróság szombaton hirdetett ítéletet Nagy Sándor nagy­baracskai születésű, buda­pesti lakos bűnügyében. A bíróság Nagy Sándort izgatás bűntettében mondot­ta ki bűnösnek és ezért há­rom évi szabadságvesztésre ítélte, valamint a közügyek gyakorlásától öt évre eltil­totta. A védelem az ítélet ellen enyhítés végett fellebbezést jelentett be. (MTI) Ahogyan a nők az indiai sa­rut, úgy a férfiak az idén. a fonott egyiptomi cipőt ked­velték meg. A pillekönnyű cipőkből ta­vasszal néhány nap alatt elkelt a beérkezett meny- nyiség, mind a tízezer pár. Akkor a kereskedelem meg­ígérte, hogy az idén még újabb húszezer párat hoz belőle forgalomba. A Belkereskedelmi Minisz­térium cipőosztályának tájé­koztatása szerint már nem kell solzat várakozniok a fér­fiaiknak. A Cipőnagykereske- delmj Vállalat szakembere ugyanis a múlt héten utazott Kairóba, a cipők átvételére. A magyar cipő-meós a hely­színen ellenőrzi a kisipari munkával készült lábbeliket, miután az esetleges reklamá­ciók intézése a nagy távolság miatt körülményes lenne. A minisztérium pénteken táv­irati értesítést kapott Kairó­ból, amely szerint a megrendelt cipőkből 3000 párat már át is vett a meós, s a küldemény repü­lőgéppel rövidesen meg is érkezik. így július elején ' ismét for­galomba kerül a kedvelt egyiptomi lábbeli. További kétezer párat július, újabb öt­ezer párat pedig augusztus végéig szállít a Mohamed Machmoud cég. A szezonban már nem jön több, a negye­dik negyedévben azonban még 10 000 pár egyiptomi fo­nott cipőt kap a kereskedelem. Az indiai női sarura — jól­lehet azt ígérték, hogy lesz belőle elegendő — ismét az a panasz, hogy nem kapható. A cipposztájy most a nőknek is tartogat jó hírt A hét vé­gén újabb mennyiség került belőle az üzletekbe. Az akadozó ellátás oka egyébként az; hogy a ha­jón érkezett első szállít­mány — mintegy 60 000 pár saru — nehezen jut el Triesztből Budapestre. Ami eddig érkezett, 38 000 pár, azt el is adták. A szerző­dés szerint július közepéig meg kell érkeznie még 90 000 j pár indiai sarunak, s az már I bizonyára kielégíti az igénye- j két. (MTI) 1848. március 17-én Petőfi Sándor így örökíti meg a két nappal ezelőtti esemenyek emlékét naplójában: „ ... A választmány leg­alább húszezer ember kísére­tében felment Budára, a hely­tartó tanácshoz és előadta kí- vánatait. A > nagyméltóságú helytartó tanács sapadt vala és reszketni méltóztatott, s öt percnyi tanácskozás után mindenbe beleegyezett. A ka­tonaságnak kiadatott a tét­lenség iránt a reiuielet. A cenzúra eltöröltetett. Táncsics börtönajtaja megnyílt. A rab írót diadallal hozta át a tö­méntelen sokaság Pestre.’’ És alig három hét múlva, „április 2-kán, 1848.” megje­lenik a Munkások Újsága, a forradalom legradiicálisabb sajtóorgánuma, a magyar saj­tótörténet első olyan lapja, amely a néphez, főleg a pa­rasztokhoz szól, és leveleiket közölve tartja is velük a kap­csolatot. Stancslcs ezt írja mottóul: „A kormány az or­szágért van, tehát fölötte a nemzet mindenkor intézked­hetik.” Aztán következik a nyitócikk, a szerkesztő szemé­lyes közleménye: > „Születésem helyén az egész község Táncsicsnak hí. Ezért azonban nem módosítottam rajta, hanem mivel két na­gyobb gyermekem, kivált pe­dig a legidősebb, kinél csak a hazát tudom jobban imád­ni, szinte így hit mindig: en­nek emlékére meghagyom — úgy miként engem ő neve­zett.” Mit tud erről a család? A Vecsésen élő Táncsics-ivadé- kok az egyetlenek az ország­ban, akik a fogalommá lett szerkesztő-tanító forradalmár egyenes leszármazottai? Kiss Géza, ,-o Halmi telepi iskola vezető tanítója: — Dédapámnak sok gyere­ke volt, de csak egy maradt életben. Táncsics Eszter, a nagyanyám. Nem hiszem, hogy a gyerekek miatt tör­tént a névváltozás, hiszen egyik gyerek sem szólítja vezetéknevén az édesapját. Cziráki Emiiné, Kiss Teréz, a központi iskola tanítónője: — Dédapám csak később változtathatta meg a nevét. Hiszen még képviselő korá­ban, a hetvenes évek elején is sok levélen így szólt a cím­zés: Stancsics. A Táncsics dédunokáik erre nem emlékeznek pontosan. De vajon Táncsics teljes életút- jára, életművére emlékeznek? Táncsics életműve: a ta­nítás. Akár szerkesztőként, akár közíróként, *akár ka­tedrán álló tanítóként, a nagy ős, mindig tanított. Egy országot próbált felráz­ni. egy számításba alig vett, kétkezi munkából élő ha­talmas néptömeget oktatott: mit kell tenniük azért, hogy | emberi módon éljenek. A dédunokák jól ismerik az [ életút állomásait. Csak más- j képp látják Táncsicsot, a I történelmi alakot — hiszen I a dédapjuk volt. És értik | az életmű lényegét szeré­nyebb keretek között, de ők is tanítók lettek. Az utódok közül a sort az idén áprilisban nyolcvanhat évesen elhunyt unoka nyi­totta meg. A kisunoka, Csor­ba Ida Mária még emléke­zett Táncsicsra. Ült az ölé­ben, simogatta hosszú, hó­fehér szakállát és gondosan őrizte a szüleihez küldött le­velet: „A kis Marikára vi­gyázzatok. a kis Marikát csókolom.” Aztán tanítónő lett. És amikor a felekezeti­ből az állami iskolába kérte magát, a kultuszminiszté­rium nem járult hozzá, hi­szen egy veszedelmes felfor­gató unokája. 1907-ben mégis Vecsésre helyezték. A német­ajkú községet magyar szóra kell fogni. Nehéz munka ez. Erre alkalmas lesz a rebel­lis ivadéka. Ida néni Vecsésen ment férjhez Kiss Márton tanító­hoz. Aztán — teltek az évek — jött a második vi­lágháború. Elvitte a legna­gyobb gyermeküket. Márton bácsi is meghalt és Táncsics legendás asztalának is nyo­ma veszett. A tanító dédunokák így emlékeznek az asztalra. — A szabadságharc bukása után dédapáék a szobájuk­ban vermet ástak. Egy prices volt a veremben, egy asz­talka, egy mécses; itt élt a távollétében halálra ítélt Táncsics. A verem fölé visz- szatették a padlót és arra rárakták az asztalt. Teréz történeteket mond: — A kutyát Vigyázznak hívták. Éjszakánként dédapa feljárt, s ha dédanya látta, hogy házkutatásra jönnek, csak kiabált, hogy Vigyázz. — Újabb történet: — Nagy­anyánkkal, Táncsics Eszter­rel ebben az időben lett vi­selő» dédanya. A házkuta­tást vezető», tiszt, amikor ál­lapotát észrevette, kegyetlen kérdésekkel a sarokba akar­ta szorítani. De dédanya ma­kacsul mondogatta: nem bír­ta már férfi nélkül. Megis­merkedett egy katonával, a nevét nem kérdezte... És dédapa a veremben mindezt végighallgatta... A verem, ahonnan Táncsics a bukott forradalom után út­jára bocsátotta a Forradalmi Kátét, a verem, ahol alig volt levegő, ahol Táncsics fáradha­tatlanul írt és dolgozott éve­kig, nem árulta el titkárt* De Táncsics már félig vakon jött fel onnan a napfényre, az 1857-es amnesztia után. Aztán újra lazított. Az ügyész 'halált kért rá. Tizenöt évre ítélték. A börtönben ült, amikor meghalt a nagyobbik Lánya. Terézék házában (édes­anyjuk, a kis Mariska-unoka, Ida néni is itt lakott) Barabás rajza a falon, Táncsics egy katona kíséretében eljött d ra­vatalhoz. — Dédapát ez a katona kí­sérte haza a börtönből — mu­tat a képre Teréz. — A pa- í-ancsnoteság még kísérettel sem akarta kiengedni. De Jó­kai kezességet vállalt, és amíg Táncsics a lányát búcsúzhatta, Jókai beült a börtönbe he­lyette. Olyan, mint egy szomorú mese. Mint az, hogy élete vé­ge felé Táncsics, a nagy for­radalmár, illúziókba mene­kült: az esküdt ellenségtől, az államtól kért segélyt az Álta­lános Munkásegylet számára. Rádöbbenve, mit tett, lemon­dott az egylet elnöki tisztségé­ről. Aztán a házát eladva, vi­déken tengette életét. 1380-ban cikket írt a Népszavába: a pa­rasztforradalmár, az utópiszti­kus szocialista ekkor jutott el igazán a munkás forradalom eszméjéhez. De már összetört ember, majdnem vak — és öreg, akkor volt nyolcvanegy éves. Az ükunoka mit tud Tán­csicsról? Katica az édesapjá­hoz, Kiss Gézához bújik, aztán felugrik és elszalad. Kilenc­éves, még nem érthet semmit. Még azt sem tudhatja, hogy milyen szép hagyományt kö­vet, amikor nővérei példáján felbuzdulva ő is a katedrára készül. ♦ Ma nyolcvan éve annak, I hogy nyolcVanöt éves korában ■ meghalt Táncsics Mihály. Murányi József erejének, lehetőségeinek lebe­csülésével. Más oldalról vizsgálva a kérdést, az imperializmus ere­jét, semmiképpen sem szabad lebecsülni. (Különben is, ha az imperializmus valóban olyan gyenge lenne, ahogyan a dog­matikusok állítják, akkor miért ne lehetne rákényszerí­teni a békét?) Az imperializ­mus ma még igen nagy Kato­nai erővel rendelkezik, gazda­sági, politikai befolyása szá­mottevő és ezért papíríigris- ként. kezelni egyértelmű ere­jének alábecsülésével, ami súlyos hibák forrása lehet. mozgalom többsége el­veti ezeket a nézeteket es vallja, hogy bár az imperializ­mus ereje még igen nagy, de befolyása már nem mindenha­tó és figyelembe véve a fej­lődés perspektíváját, befolyá­sa — a vele szemben álló erők állandó növekedése következ­tében — tovább fog csökken­ni. Ez képezi a háború elleni harc sikerének reális felté­telét. A hangsúly a háború el­hárításának lehetőségén van, amely önmagában még nem szabadítja meg az emberisé­get a veszélytől és ezt a lehe­tőséget — egyáltalán nem könnyű harcban — valóra is kell váltani. kizárólag a fegyveres választ ^ helyezné előtérbe, akkor a ^ konfliktus elkerülhetetlen len- ^ ne, sőt, a háború esetleg már í ki is robbant volna. A kény- f szerités tehát csak az lehet, $ hogy a szocializmus nagyobb $ és növekvő erejére támasz- $ kodva a békés egymás mel- $ lett élés politikáját helyezze f szembe az imperialista erőpo- £ lilikával. Ezt tette a Szovjet- ^ unió a ikarib-tengeri válság ^ idején és a tények igazolják, í hogy ez helyes és sikeres volt. j Az imperialistákat kényszer!- /j teni kell a tárgyalásokra, a vitás kérdések békés úton tör- ^ ténő megoldására és ennek so- ^ rán rugalmas taktikára van ^ szükség, sőt esetenként szűk- £ séges ésszerű kompromisszu- ^ mok megkötése is. Az események igazolják*? hogy ez az út járható és ezen ? haladva lehet és kell realizál- ? ni a háború elhárításának le- ? hetőségét. A szocializmus tör- ^ ténelmi hivatása, hogy meg- ^ mentse az emberiséget a nuk- ^ leáris katasztrófától, minden ^ erejét latba véve békés vágá- f nyokra terelje az imperializ- ? mussal vívott harcot és így ? segítse elő a szocializmus vi- ? lágméretű győzelmét, amely ^ megszünteti mindennemű há- ^ ború forrását és lehetőségét í y Gyovai Gyula j A kommunista Kisfiú — nagy kifli (Kútvölgyi Mihály felvétele) védik az egész világ békéjét és katonai erejét fenntartja, tökéletesíti mindaddig, amíg meg nem valósul az általános és teljes leszerelés. Az is tény, hogy amikor szükséges volt, a Szovjetunió egész erejét lat­ba ve tette — és ha kell, a jö­vőben is megteszi —, hogy megvédje más népek függet­lenségét. A Szovjetuniónak az imperializmusnál nagyobb ka­tonai ereje tehát nem szolgál más célt, mint a béke bizto­sítását. Napjainkban azonban az--------------------- erőviszonyok m egváltozása a szocializmus javára még nem olyan pagy- méretű, hogy eleve kizárná a világpolitikából a kalandor, szubjektív és véletlen eleme­ket. Az imperialisták sorozatos kísérleteket tesznek arra, hogy kitörjenek abból a helyzetből, amibe kerültek és a világ­nak hol ebben, hol abban a térségében teremtenek fe- szültségi gócokat. A béke erői­nek állandóan készen kell len­niük arra, hogy ezeket elfojt­sák és az imperialistákat kény­szerítsék a realitások elfoga­dására, a békére. De milyen legyen ez a kény­szerítés? Ha a szocializmus az imperializmus által szított pro­vokációkra mind«} esetben és A másik fő probléma ehhez a kérdéshez kapcsolódik. A háború elhárításának politi­kájáról, módszereiről és gya­korlatáról van szó, amely kö­rül szintén viták vannak. A dogmatikus nézetek hirdetői elvetik a háború elhárításának lehetőségéről szóló tételt és­támadják a Szovjetuniót, azo­kat a szocialista országokat, amelyek konkrét lépéseket tesznek az enyhülésért. Az im­perialista hatalmakkal való tárgyalásokat eleve behódolás- nak, az ellene folytatott harc­ról való lemondásnak tekin­tik és azt állítják, hogy a fegyvereket csak a fegyverek segítségével lehet legyőzni. De a háború ellen háborúval harcolni abszurdum és egy ilyen jelszó elfogadása béní- tólag hatna a munkásmozga­lomra, a béke erőire, mert nem mozgósítaná a tömegeket a háború elleni harcra, ha egyidejűleg azt hallják, hogy a háború elkerülhetetlen. A Szovjetunió,. a szocialista országok és a marxista pártok többsége nem az imperializ­mus jóindulatára épít, isme­ri az imperializmus természe­tét és tudják,’ hogy a békét nem lehetne kikönyörögni. A Szovjetunió nagy áldozatok árán létrehozta a legtökéle­tesebb fegyvereket, amelyek

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom