Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

8

meet ti

f/CíHap

1964. MÁJUS 1. PÉNTEK

Családi gyár

öriás kádakban zubog a súlyos massza, hatalmas keverőlapátok forgatják, vastag csövek továbbítják, terítik futó műanyagszalagokra s mire a hengerek sok tíznyi sora végigsimogatja a szilárduló masszát, az tiszta, fehér papírrá göngyölödik az utolsó gépeken.

Emberek állnak, lesik, figyelik az okos gépeket, amelyek precíziós pontossággal végzik dolgukat. Férjek és feleségek, anyák és apák, fiúk és leányok. •

Családi gyár. Szentendrén csak így emlegetik a papírgyárat s okkal: a dolgozók egyharmada valamiféle családi kapcsolatban áll egymással. Apáról fiúra száll ez a szép mesterség, s mire az apa nyugdíjba kényszerül — mert annak tartják az itt dolgozó emberek —, az unokák lépnek a helyükbe.

★

Lánszki bácsi , tavaly ment , nyugdíjba. Az egyik fia művezető, a másik gépkezelő. A távozó öregnek könnyes volt a szeme a búcsúzásnál. Nehezen vált meg a gyártól, amely a szemében egyenlő az élettel. Ment, visszanézett, azután küldte az unokáját maga helyett.

És nemcsak ő. Mások is. Sokan.

Harmincöt nyugdíjast tartanak számon a gyárban. Évente kétszer a gyár vendégei. Egyszer megnézik a gyárat, menynyit változott azóta, hogy elbúcsúztak tőle, másodszor kirándulni mennek. Tavaly Dunaújvárosban jártak és mi sem természetesebb, hogy megnéztek az ottani papírgyárat is. Az idén Fűzfőre vi- szi őket a gyár.

•k

A nyugdíjasok közül sokan ma is néhány napot dolgoznak a gyárban. A hatvannégy éves Ródl János bácsi is. Azt mondja: csinálok én bármit, gyerekeim, csak ne tiltsatok ki egészen magatok közül. És dolgozik. Mindent megcsinál, amit rábíznak. Egyszer a kiszerelő gépeknél segédkezik, másszor éjjeli ör. Mindegy. Csak a kerítésen belül legyen.

Aztán vannak olyanok, akiket már régen nyugdíjazni kellett volna, de egyszerűen nem lehet. Hiába rendelet, hiába rábeszélés. A gyár a mindenük. Maradnának akkor is, ha egyetlen forintot sem kapnának munkájukért.

Novak Ernő hetvenkét éves. 1937 óta dolgozik itt — akkar alapította a gyárat az Angol— Magyar Bank. Jelenleg az anyag- és áruforgalmi osztály vezetője.

Galambos bácsi csak hivatalsegéd. ö is régen volt már hetvenéves. Mégis... Valami fogvatartja, ideköti.

★

Az igazgató. Hegedűs István, úgy fogalmazza meg: a légkör az, ami ideköt. Nemcsak a munkásokat, a veteránokat, őt is.

Harmincnyolc éves, vegyész- és gépészmérnöki diploma van a zsebében — ez utóbbit már

_____í mstf"—hnák

b

ecsületes emberrel több él a városban.

★

A légkör az, ami ideköt.

Az igazgató 1957 óta egyetlen bérügyet sem intéz a gyárban. Ügy érzi, nem az ő feladata. Pedig személy szerint ismer minden embert. Mégis.

Intézzék azok, akikkel együtt dolgozik. A műhelyfőnök, a szakszervezet megbízottja és a műhely egyik dolgozója. A bérbizottság.

így igazságos — vallja. Döntsenek azok, akikkel együtt dolgozik, ö így értelmezi az üzemi demokráciát.

★

És úgy is, hogy január másodikétól megszűnt az üzemben a blokkolás.

Felesleges. Tavaly talán ha hat ember késett el — az egész esztendő alatt.

Az idén eddig három. A vezetők közül senki nem vonta felelősségre őket. Mégis szívesebben vették volna, ha hivatalos úton történik a felelős- ségrevonás ezért. Mert amit a többi munkástól kaptak, az öt hivatalos felelősségrevonással is felért.

A légkör az, ami ideköt.

Nyolc diákot taníttat a gyár

XX%XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV«>XXX\NV>NXSXV^.XXXXXXXXVSXX\XXX'0,XXXXXXXN

— a saját költségén. Négyet az í egyetemen, négyet techniku- f mokban. Négynek a gyárban^ dolgozik az apja, a másik négy ^ pályázat útján nyerte el a gyá- ri ösztöndíjat. £

Rajtuk kívül tizennyolcán 2 tanulnak különböző techniku- ^ mokban, tizen pedig gimnazis- ^ ták. &

y

És a helyi gimnázium két £ osztálya itt ismerkedik azzal a j fogalommal: munka. Még nem ^ tudni, hányán jönnek majd 'j dolgozni a papírgyárba, de £ hogy nem egy és nem kettő | lesz ezeknek a száma, az már £ most bizonyos. á

* I

Ma reggel együtt vonul a ^ gyár a májusi zászlók alatt. £ Nem hivatalos felhívás állítja £ sorba a munkásokat, hanem a í légkör, ami a gyárhoz köti j őket. J

A légkör, amelyet maguk \ alakítottak olyanná, amilyen. | A légkör, amelyben éppen í olyan vétség a fegyelmezet- £ lenség, a pontatlanság, a rósz- \ szül végzett munka, mint ami- ^ iyen vétségnek számít odaha- i za, a meghitt családi körben. í Innen a jelző: családi gyár. |

Prukner Pál <

2

KÖNYVESPOLC

Dexter Masters:

BALESET

k t 0,

Katona Erzsi: LEÄNY VIRÁGGAL

Falu Tamás: REZEDA

(Foto: Kolroczó)

Virágnak fű, fűnek virág,

Nem tud csalfán nevetni rád,

Megköszöni, ha letöröd.

S illattá lesz ujjad között.

Mint régimód vidéki nő,

Kertjén túl nem álmodik ő,

Eltemeti, mi vágya volt...

A nagyanyám virága volt.

i

akarta, hogy fösvénynek nézzék, gondolta, • drága nedűvel megenyhiti az örökké zsémbes Izsákinét is. Rendben lett volna minden, de az öregember még sohasem bontott pezsgőt és nem tudta az üvegből a dugót kivenni. A végén dugóhúzóval próbálkozott. De amikor a szerszámot jól belécsavarta a dugóba, az magától kiröppent, és mint valami pusztító rakéta, darabokra törte a konyhaszekrény ragyogó üvegét. Azóta nincsenek beszélőviszonyban Izsákinéval.

Pedig ki kellene békülni vele. Emberi sző és főként meleg tea után vágyott. Ügy érezte, zsibbadt tagjainak semmi sem tenne olyan jót, mint a forró ital. Elhatározta, hogy kibékíti Izsákinét. Ahogy felért az első emeleti lakás elé, fogta a szenesvödröt, és lement a pincébe, hogy telemerje. A boldogult Izsákinak is ez volt az első dolga, amikor mynka után hazaérkezett. S amikor felbaktatott a szénnel, az ajtó előtt lehúzta a bakancsát és ott hagyta a lábtörlő gyékényen. A boldogult Izsáki sem lépett soha piszkos cipővel a tiszta előszobába. Hangosan, kedvesen köszönt a konyhában horgoló vénasszonynak, ahogy a boldogult Izsáki szokta, s szótlanul leült a sarokban nyújtózó ágya szélére. Hosszú hallgatás után megszólalt:

— Kedves nagysád, nagyon jólesne egy korty tea, úgy érzem, meghűltem egy kicsit.

IzsáJciné rá sem nézett. Pislogott, és horgolt tovább.

Hihetetlen, hogy ilyen vén korában pápaszem nélkül horgol, villanyfényben, és az öreg megismételte a kérésit.

Izsákiné tovább horgolt; a csend kibírha- tatlanná lett. Az öregemberre valósággal ránehezedett a magányosság, és újra fájdalmasan átérezte a tragédiát, mely délelőtt lesújtotta.

Belvárosban dolgoztak sortatarozáson, fi Az ö dolga, hogy felhúzza a maltert a nyikorgó csigán a második emeletre. Nehéz, fárasztó és unalmas munka. A fiatalok nem szívesen csinálják; azt mondják, hogy nincs benne fantázia. De ő, az öregember fáradhatatlanul töltötte a vödröt, húzta a kötelet.

S egyszerre rettenetes dolog történt. Már a második emelet magasságában lengett a vödör, amikor hirtelen elhagyta az ereje. Szédült, forgott vele a világ, ö pedig görcsösen kapaszkodott a kötélbe. Ha Szalai, a fent vakoló kőműves valami hatodik érzékkel meg nem sejti a bajt, s el nem kapja a vödröt,

| KÉKESDI GYULA:

j Zsákutca

^ ■ m ikor a Nyugatinál leszállt a villamosról, £ ifi próbálta elfelejteni a délelőtti tragédiát. £ Elhatározta, hogy nem hagyja magát. Hiába £ mondják rá, hogy öreg ember, ötvennyolc év í még nem az öregség. Megmutatja, hogy ér f még ö annyit, mint a fiatalok, még akkor, is, í ha délelőtt szörnyű fájdalommal elpattant | benne valami.

j A Visegrádi utcából bekanyarodott a kes- | kény sikátorba, melyben ágyat bérelt a ? múmia arcú Izsákinénál. Ne lássa senki, \ hogy rossz kedve van. Erőltetetten fütyült egy í régi dallamot és a bajuszát is megigazította. \ örömmel látta, hogy a házmesterné kint sö- pör a kapu előtt. Megmagyarázhatatlan bizal- £ mat érzett a testes, kedélyes asszony iránt, és f mi tagadás, tetszett is neki. Egyedül neki f mondta el azt is, miért hagyta el öregségére i a falut, ahol háza van és gyermekei vannak. í Nem maradhatott ott, mert amikor azt kérte, hogy ö járhasson a közösbe adott két szép ; csikóval, a városból odaszármazott elnök ki- ( nevette: „öreg már maga ahhoz. Jó lesz a ' malacok mellé, vagy éjjeli őrnek”.

! Világéletében büszke, konok ember volt; \ nem tudta elviselni, hogy kinevessék. A fia l azóta is minden héten ir neki, hogy öregsé- j gére hagyja már a büszkeséget, jöjjön sür- j gősen haza. De nem! Öt ne nevesse ki senki.

I Egyébként is jobban szereti a függetlenséget.

\ Elég, ha évente egyszer hazalátogat az asz- \ szony sírjához, meg a gyerekekhez.

! — Jó estét szépasszony — köszöntötte a

; házmesternél.

! A negyven körüli, elhízott barna nőnek lát- \ hatóan jólesett a bók.

! — Jó estét Kecskés! Mondja csak, mikor

\ iszunk már egyszer pezsgőt?

; — Igya meg, aki kitalálta — dörmögte az

; öregember, és újra rossz kedve támadt.

\ Néhány héttel ezelőtt csomagot kapott a > nagyobbik fiától. Ügy tervezte, hogy meghív- \ ja kóstolóra a szépasszonyt is. A házmesterné \ készséggel elfogadta a meghívóét és szépen í kiöltözve ment vizitelni Izsáki nagyságosék- í hoz, de kikötötte, hogy vacsora után pezsgőt i isznak. Az öregembernek vérzett a szive any- ’ nyi pénzt kiadni egy üveg italért, de nem

józanságát és realitás érzéket í semmivé tette a hatalomvágy. í A regény végén katonai ki- í séret mellett vasúti kocsiba ; kerül a koporsó. Egy élet be- \ végeztetett, alig hogy eljutott j a felnőttség küszöbére. A ki- ; sérők elindulnak hazafelé! í Jelképnek is beillik: külön-kü- ! lön kocsikon. A regény nyitva ! hagyja a kérdést: merre men- ! nek ezek a „kocsik”, melyik í milyen utat választ. A felele- í tét a világnak kell megadnia: j nem maga ellen, hanem ma- ; gáért teremtette meg a törté- ; nelem legnagyobb jelentőségű < energiahordozóját, a Baleset í „főszereplőjét” — a magener- ! giát. (Kossuth Könyvkiadó) í (m. o.) í

5

f A halál mindig szörnyű, bár- \ ki hal is meg. De akkor ször- j nyű igazán, amikor fiatal, éle- f tét alig elkezdett embert ra- í gad el a halál — az oktalan í halál. Enrico Fermi nevezetes, ÍChichagóban végrehajtott kí- í sérlete óta új halálnem vo- ! nult be az emberiség történel- ímébe: a sugárfertőzés.

! A maghasadás, s a tőle al- ; választhatatian sugárzás jó ! és rossz megmásíthatatlan ! együttjárója: a maghasadás ! nemcsak fegyver az ember ! kezében, hanem hihetetlen ! jelentőségű energiahordozó, a ! sugárzás is lehet gyógyító — ! mint a kobaltizotóp — de le- ! hét halálos is. Mint a könyv- ! ben. Fiatal atomtudós dolgo- ; zik valahol a „kanyonok mé- j lyére” rejtett kísérleti tele- : pen. És. egy pillanatra elian- Ikad figyelme: ez az életébe ! kerül. Négy nap, mindössze i ennyi maradt hátra az életé- : bői. Masters, az amerikai tu- j dományos-fantasztikus iro- ; dalom legjelesebb képviselője ;e négy napot sűríti regénye i lapjaira, a négy nap, s a fiattal tudós élet-halál küzdelme í ürügyén jóval nagyobb kér- déseket feszegetve: azt, hogy :az emberi elme nagy felfedezései az ember ellen fordulhatnak, ha ... És az író nem fél kimondani ezt á „ha”-t: ha olyanok kezébe kerül, akik

munka közben szerezte meg —, s most készül az aspiran- turára. A nyár végén már odaírhatja majd a neve mellé: a műszaki tudományok kandidátusa.

Az apja tisztviselő volt. ő maga a Csepeli Papírgyárban kezdte a munkát. Azóta a papírgyártás a mindene, a szenvedélye, az élete értelme, ö beszélte rá az öccsét is — aki szintén gépészmérnök —, hogy ezt a szakmát válassza élethivatásul. És öccse hallgatott a szóra: ma a Dunaújvárosi Papírgyár főmérnöke.

A légkör az, ami ideköt.

Az igazgató — tíz esztendős munkásélet után —, itt, Szentendrén kapott először igazi, saját lakást. 1957-ben, amikor ide került. Azóta szentendrei.

S nem hagyná el ezt a városkát már semmiért. Ha nem is a város szülötte, mégis úgy vall róla, ahogyan csak a szülővárosáról beszél az ember. Szeretettel és tisztelettel.

A városról és az emberekről.

A szentendrei emberekről, akikkel itt, a gyárban ismerkedett először.

Az életükkel, a gondjaikkal.

Jött egy asszony és panaszolta: az otthon addig meghitt légköre megbomlott. Ha így megy tovább, válnak. Pedig ő szereti a férjét. És a tíz esztendős házasságban megbizonyosodott róla, hogy íj a férje is szereti. Most mégis >, megtévedt. Hogyan tovább?; Lehet még újra kezdeni — £ együtt? Vagy vége egészen? ;

Úgy mondta mindezt, aho- J gyan valaki a legmeghittebb barátjával beszél. És az igaz- ^ gató valóban igaz és önzetlen j barátnak bizonyult. Segített ^ addig, amíg még semmi sem J volt késő.

Ma jól él ez a házaspár. Bol- ^ dog emberek.

*

A légkör az, ami ideköt. ',f

Az egyik munkás megpofoz- j ta a másikat a gyárban. Ez ^ szabálytalan.

Az egyik munkás — az apa. ^

A másik — a fiú. Erre mi a| rendelet?

A fiú rendetlen volt és ha- ^ nyag. A munka volt az, ami J legkevésbé fűtötte. De a gyár- ^ ban ott dolgozott az apja is. ^ A másik munkás.

Az ügyintézés — szabályta- ^ lan. De a szabályokat embe-^ rek írták. Az emberekért. AÍ pofon azért csattant, hogy em- J bér legyen a fiúból is. Olyan ^ derék, becsületes ember, mint ^ az apa. ^

Néha ilyen az élet.

* í

Az anya sírva panaszkodott. í Egyedül neveli a fiát. A fiá- í ból huligán lett. Békésen pi- 'j henők sátrait döntötte fel, ^ ismeretlen embereket bántál-^ mázott. Mit tegyen? í

v

A fiú nem a gyárban dől- í gozik. Ipari tanuló. Az igazga- ^ tó mégis behivatta. Nem szid- ^ ta és nem vádolta. Csak meg- ^ mutatta a műhelyt s a gépet, ^ amelyen anyja dolgozik. S a^ munkát, a kiválóan elvégzett^ munkát állította szembe a ^ fiú felelőtlen cselekedetével. ^

Azóta nincs panasz. És egy 2