Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)
1964-05-01 / 101. szám
1964. MÁJUS I, PÉNTEK heg re# í/CúIap 9 Juhász Gyula: A munkásotthon homlokára Ki itt belépsz, templomba lépsz be. Szentség a munka és erő, Ez a jövő nagy menedéke, Embert egekbe emelő. A munka, a rend és a béke, Az életünknek lelke ő, Csak az a bitang és hazátlan. Ki here módra él magában. Ki itt belépsz, jövőbe lépsz be, Mely millióknak ád jogot. Vérért, verítékért cserében, Hogy legyenek mind boldogok! Hogy a gyalázott ember képe, Ragyogjon, mint a nap lobog, S a munka ne legyen robot csak. De himnusza a dolgozóknak! Ki itt belépsz, hozd el magaddal Piros zászlónak a reményt, Ki itt kimégysz, vidd diadallal A mély hitet, vidd szerteszét, Dolgozni, fel, mind lankadatlan. Amíg az élet fénye ég! Hirdessük: itt nem boldogul más. Csak aki alkot, aki munkás! Csuka Zoltán i Ditiramb-gyárak tavaszáról Fellélegzettek a mezők, lélegzenek a messzibe nyúló földek, lélegzenek a fák, a házak és növekvő lombbal az erdők, reggelenként már diadallal harsan fel a tavasz, indulót fúj a napsugár, és hervadt falakkal a börtönök, gyárak vas- és olajszagába is belekapaszkodik a friss levegő, és mélyen lélegzik a föld melle. A friss napfénytől szinte. pattog a mennybolt, kinyitja nagy kék szirmát és a zakatoló műhelyek mélyén ezernyi motor hangolja kórusba énekét. Az utcákon halk dalokat zümmögnek a transzformátorok, gyárkerekek üteme kilüktet a nagy áradásba, részegen peregnek most és vígan. sötét embervér mintha sohasem tapadt volna rájuk. Mellettük feszülő mellel áll az ember, szeméből visszatapsol a mennybolt diadalmas kékje, hiszen tavasz van és mindenütt dalolnak a gyárak, nagy, növekvő lánggal lobog a munka. Gyárak üzennek szét a világba, üzenetük ott szalad a mezők felett futó villanyhuzalokban, a földbeharapó traktorok szavában, országutak fölött ugató autók rohanásán, r villamosok szelíd báránybégetésén, a csengetésben. * ,■ Körülöttük az ő életük lüktet. \ és így tavasszal az ő lélegzésük a leghatalmasabb, motorjaikból milliók pulzusába ver vissza az élet, s akár a 'rádióhullám, minden másodpercben ezerszer loholja körül a földet. Jön, jön már a tavasz, motorok és gyárak élete hömpölyög ki a mezőkre, velük ráng az ember szíve is és néha tisztán hallani millió gyár egymásbakaroló tavaszi ditirambját. A NÉPTANÍTÓ A faluban egyetlen köz----------------épület volt: az s kola. Egyetlen tanterem. Itt /olt á tanítás, a gyűlés, az is- .entisztelet, a kultúrműsor, nlnden ... Száznyolcvan—két- izáz gyerek itt kapta a tudo- nányt. A nép is itt jutott kul- úrához és — lelki malasztloz__ Hétközben birkóztak i homokkal, vasárnap ümnep- őbe öltöztek, s mentek az is^ tolába. Az egyetlen tanterem /olt a tamyavilág fellegvára... Lányi József néptanító és felesége 1925-ben jött ide, Len- ?yelXalvára, az akkor már •angosnak számító iskolába. Mert azelőtt, még a százaid eleién, ez sem volt. Amikor a szolnoki bank felparcellázta a vidéket, és kezdett benépesül- 2 ni a homok-világ, ingyen ad- ^ tak egy teliket az iskolának. ^ Azelőtt a volt Félix-íéle ház- ^ ban folyt a tanítás, százéves ^ épületben, amely még ma is 2 áll a falu közepén, de a lakói y 4 nem is sejtik múltját, z ^ Erre az ingyen telekre, amit ^ az isikolának szántak, meg a ^ temetőnek kihasított, ugyan- ^ csak ingyenesen juttatott te- | rületre nem fizetett rá a bank. ^ Az 1200 négyszögöles telkek- ^ bői, amelyeket teljes értékben | váltottak meg áz emberek, ^ 120 négyszögölet leadtak az ^ utakhoz... Így teremtették ^ meg a falu alapját. És hálá- ^ bál a két .^ingyen” parcelláért, | a bankigazgató nevét vette fel á a falu: így lett Lengyelfalva, y ^ majd a felszabadulás után ön- állósódva. Űj'lengyeL Mert az í „istenadta nép” még azért is y i £ hálás volt, amit maga váltott ^ meg.., £ • * \ így mesél a múltról az ^ --------------- idős tanító, aki 2 megrokkant az elmúlt évtize- ^ dek alatt. Megrokkant a job- á bért, a másért, amit a fiatalok y ^ már alig értékelnek, csak el- ^ fogadnak természetes való- í í ságnak. Nem kutatják múlt- : y • ját, eredetét, nem kutatják az j á öregek áldozatát. í Ma kilenc tanterem és egy politechnikai műhely jelenti a közoktatást. A műhely, meg három tanterem most épül ősszel veszik használatba. És ősztől már csak délelőtt jár iskolába a sok gyerek. Meg-, lesz hozzá a tanterem. És hogy ez így kézenfekvő, ahhoz már szó sem fór... 1964- ben?... A falu, amely a maga törté- ' netével szinte jelképe egiész századunknak, de legfőképpen az elmúlt húsz esztendőnknek, azelőtt az isten háta mögött volt. A legközelebbi vasútállomás egyik irányban bent Pilisen, másik irányban Inárcs—Kakucson. Mindkét út 14 kilométer. Tizennégy kilométer homokon gyalog vagy szekéren. Kerékpáron már úri utazás volt... Lányi József igazgató tanító erre az úri utazásra fizette rá az egészségét... 1948-ban történt. Tele volt forrongással a világ. Az emberek művelték a juttatott földet. Épültek a házak az osztott telkeken s új gondolatok hódítottak az iskolában is. A tanító aki lelke, mozgatója yolt a felvilágosításnak, aki padlásán őrizgeti a nagy sorsforduló a földreform sajátkezű- lég írt okmányait, útnak indult Pestre az ország szívébe, hogy közvetlen kapcsolatot keressen a világgal. December volt, esős, havas, veszélyes december. Hazafelé jövet a kakucsi állomáson szállt le a vonatról, ott várta a kerékpárja, mert Űjhartyánban is dolga volt, ő vezette ott is az iskolát. Tizennégy kilométer decemberben, havasesőben, kerékpáron ... Űri utazás ... • Akkoriban szervezték a Szabad Föld téli estéket. A nép tódult az iskolába, szót hallani... Tudni, látni akartak mindent. Kitárult előttük a világ. A pesti utat követő második hét végén megint összejöttek. A Szovjetunió története szerepelt akkor este műsoron. Az igazgatótanító előadás közben rosszul lett. Tüdővérzés!... Az út megbosszulta magát... Még egy ideig húzta, majd jött a szanatórium, a teljes rokkantság és a nyugdíj, 39 évi szolgálat után ... A megrokkant néptanító háza ott áll egy hajításnyira a bővülő, terjeszkedő iskolától. Osztott telekre épült. Amikor a falakat rakták, még szép kilátás nyílott innen: alig volt ház a környéken, szántóföldben folytatódott a kert alja ... Most meg? Bent a ház a falu közepén: távolodtak a határok. Reggelenként ott halad el a fél falu gyerekserege a kapuja előtt és kórusban köszönnek, sapkát emelve: „Jóreggelt kívánok! ...” Az idős néptanító tesz-vesz a ház körül, néha még eljár a gyűlésre, meg-megáll tanítványaival, a falu népével, hogy szót váltson. Nézi a jóformán óránként forduló buszokat, amelyeken százak járnak naponta Pestre, dolgozni, s bölcs derűvel mosolyog: „Így van ez rendjén, gyerekek!.. .” Így van rendjén — mondja, s közben azon gondolkozik, még sem kellene a padláson hagyni azt a papírcsomót, hiszen az már történelem!.. Ki fogja mindezt tudni, ha nem ő, aki írta a listákat, a nincstelen zsellérek, napszámosok nevét, meg utána a számot: igényel ennyi és ennyi holdat!? .,.. Történelem? Furcsa kor ez a mai. Még sohasem szaladt ennyire az idő, hiszen mindez csak tegnap volt.,. Fiatal tanárjelölttel be______ szélgettem a minap. M ost államvizsgázik. A pesti utcán szaladtam vele össze: állás után jár, valami jó hivatalt keres. — És mit szól majd az egyetem? — kérdeztem tőle. — Hiszen téged várnak valahol... — Mit szólnak? Mit érdekel az engem, hogy mit szólnak... Majd mondok valamit!... felelte, s szaladt tovább egy jó pesti hivatal után ... ... És eszembe jutott az öreg Lányi József, a rokkant tanító, amint háza előtt ül és fogadja az éneklő hangú köszönést: — Jó reggelt gyerekek!... Tenkely Miklós nagy szerencsétlenség történhetett volna. így is kiloccsant a meszes malter és belecsapott a fiatal Kovács balszemébe. Szerencsére nem történt komolyabb baj, de a fiú nagyon megharagudott rá. Ebédidő alatt is dühös pillantásokkal méregette, és végül belekötött: — Miért nem megy az ilyen vén trottU éjjeli őrnek? Az öregember ugyanazt a megbocsáthatatlan sértést érezte, amely a falujából is világgá űzte. Nem ismerte el magát bűnösnek és nagyon szégyellte pillanatnyi gyengeségét. Erőltetett hetykeséggel válaszolt a fiúnak: — Felmennék én még ma is egy teli zsák búzával a padlásra. A fiú röhögött. — Ha maga is a zsákban ülne és én venném a vállamra — felelte szemtelenül. Mindenki hangosan nevetett, s ez a gúnyolódás véget .vetett az öregember türelmének. Felugrott ültöhelyéből és Kovács elé állott, hogy pofonteremti. Kovács elkapta az ütésre lendülő kezét, megmarkolta a meszes zubbonyát és dühtől reszkető testet a falhoz szorította. Na, várj csak, te kölyök, majd adok én neked! S megpróbálta eltolni magát a faltól. De akkor újra elhagyta az ereje. Jeges hidegség ömlött el karján, lábán, s azt érezte, hogy a fiú szorítása elviselhetetlenné erősödik. Hasztalan erőlködött, a fájdalom nem enyhült. Honnan# van ebben a cingár fiúban ennyi erő?... Es hová lett az ő ereje?... Kicsordult a könnye és nem ellenkezett tovább. — Ne bántsd már, a jó istenit az ilyen komisz kölyöknek! — rántotta el tőle Kovácsot Szalai, a magas, szikár kőműves. Körülállták. A szemekből iágy látta, hogy vele éreznek az emberek, s már bánják, hogy előbb kinevették. Még sem szűnt meg tagjainak jeges dermedtsége. A hirtelen támadt szédülés elvette minden kedvét. Hát mégis találkozott volna az öregséggel? Nem! Kapta fel a fejét. Nem öreg még 6, csak egy kis tea kellene. Mindjárt visszatérne bele az erő. — Na, nagysád, még egyszer szépen megkérném ... Főzzük meg azt a teát. A vénasszony múmiaarca meg sem rebbent. Szaporán pislogott és horgolt tovább. Kecskésben fellobbant a dac. — így is jó. Megcsinálja más a pénzemért Este a tavon (Foto: Kotroczó) XXXXXXXXXXXXXVXXXVÍVXVXWXXWXXXXXXXXXXXXX'CXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvWXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXV.XXXXXXXXXXXXXXXX Szeretnék május éjszakáján... Május éjszakán letéptem minden orgonát. Gondosan, alapos körültekintéssel, hogy ne maradjon egyetlen szál orgona sem kerek e világon, amely az éjszaka után hivalkodva henceghetne, hogy nocsak ... nocsak, te csak szerettél volna letépni minden orgonát. S közben énekeltem is, rezgésen, áhítattal, mély érzéssel és részegre szívtam magam az orgonák illatától, amelyekbe belevegyült egy kis borszag is, de az a sajátom volt. Mert a borgonát is szeretem! Aztán ugyancsak énekelve, megittasulva a május éjszaka pazar borgonagazdagságától, két ölelő karomba fogtam a ménkű nagy csokrot, hogy amíg nőmet öleli az édes álom, mint én ezt a kazal virágot, díszítsem vele kis szobánkat, a Jó utca 4/b-ben. Második emelet jobbra, KIK- lakás. Mert tudom, hogy nincs szebb, meghatóbb, mintha sokévi házasság után, így május éjszaka táján, a férj virággal díszíti a kis szobát, ahol édes álom öleli nejét, ha már édes férje nem öleli. — Szeretnék május éjszakáján, letépni minden orgonát — köszöntöttem be hajnaltájt kis szobánkba, ahol nőmet az édes álom, lásd a többit fent... •— Jöttem díszíteni vélük kis szobádat — mondtam nőmnek, akit már az édes méreg vett át ölelő karjaiba. Mert ilyen az én aranyos feleségem, karról karra száll, mint a májusi kismadár, amely jobban énekel, mint én, de nem tud orgonát szedni és borvirágot gyűjteni. — De miért hajnalban jöttéi, drága fiam? — kérdezte erre az én álomkarokból kibújt májusi éjszakai kíváncsi nejem. — Ohó, kis tubabogár — válaszoltam -—, én minden orgonát letéptem és neked fogalmad sincs, hogy mennyi orgona van így május éjszakáján egy ilyen nagy városban — mondtam és díszíteni kezdtem a kis szobánkat... egy orgona... egy csuklás... egy orgona ... egy csuklás... Micsoda éjszaka volt? Csodálatos. Másnap feljelentett a városgondozási vállalat a parkok rongálásáért, én kis köténnyel hasamon, szorgos szerénységgel takarítottam el a város'összes orgonáit, amelyet május éjszakáján téptem le, hogy díszítsem velük kis szobánk. .. Még az a szerencse, hogy a kaktuszokról nincs dal, amely meghatná az érző szívű, szerelmes férjet. Gy. G. í — mondta emelt hangon, majd vette a ka- f lapját, bakancsot húzott és becsapta maga $ mögött az ajtót. $ Lassan, mogorván ment le a lépcsőn, de $ az alsó fokon hirtelen megállt. Arca is fel- $ derült, mint akinek valami jó gondolata tá- ^ madt. Majd a szépasszony csinál nekem teát. J Jó erős, forró italt, rumot is hozunk bele — ^ gondolta megenyhülten, és odakocogott a ház- £ mesterné ajtaja elé. ^ rj ecsengetett és várt. Semmi válasz. Hosz- ^ ű szabban nyomta a csengőt, de erre sem % mozdult senki, pedig az ablakon át látta a $ halvány fénycsíkot, mely kiszűrődött a szoba- ^ ajtó résén. Végül a harmadik csöngetés után f ajtónyikorgást hallott és papucsba bújt lábak £ csoszogását. í Kinyílt az ajtó kis üvegablaka, s megje- 4 lent mögötte a szépasszony borzas feje és ? . nem éppen barátságos ábrázata. — Itt vagyok szépasszony, visszaadnám a $ vizitet —. szólt az öregember kedélyesen. $ Az asszony szeme haragosan villant. — Na de, Kecskés. Hogy képzeli ezt? Csak % így bejelentés nélkül rátörni az emberre? — ^ és becsapta a kisablakot. Az öregember elborultan bandukolt el a £ sarki italboltba. Forró teát rendelt rummal és még egy féldecit. Leiszom magam és oda- 4 mondogatok a vénasszonynak, gondolta neki- { keseredve. Csak a tea esett jól neki. A fél- 'j decit már úgy kellett magába erőszakolnia. $ Kedvetlen volt, fáradt volt, köszönt és ha- % zaindult. Mikor befordult az utcájukba, újra % szédülés fogta el, mint délelőtt az állványok % alatt. Ijedten belekapaszkodott egy vasoszlop- $ ba, majd mélyet szippantott a metszőén hideg $ levegőből, s ettől magához tért. Ertetlen csodálkozással vette szemügyre az ^ oszlopot. Ezerszer is elment mellette, s még £ nem tűnt fel neki soha a kékre festett tábla, í a visszahajló fehér nyíl és az írás: Zsákutca. $ Mit keres ő itt — nyilait bele hirtelen a % kérdés. Miért húzza a maltert, mi köze neki $ a boldogult Izsáki szokásaihoz, és miért vá- % sárol ő pezsgőt, hogy valaki ránevessen? í S okáig nézte a táblát, s azután felkapta a ^ fejét és megindult hazafelé. Azért ma- £ rád. Rajta senki ne nevessen. De a bizonyta- £ lanság is felütötte a fejét benne, valami két- f kedés, melyet a kék mezőnyben visszagörbülő fehér nyíl ébresztett benne. A zsákutcából, % ha már belekeveredett az ember, vissza kell % kanyarodni. í
