Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

mar HEGYEI OÍiríop 1964. MÁJUS 1, PÉNTEK Cementmolnárék, 1964 A cementmolnár vá*­--------------------------------Deák­v árotl lakik, az új paloták egyikében, az Arany János ut­ca 11. számú házban, a föld­szint kettőben. Két szoba, mo­dernül épített, összkomfortos lakásából nagyon jó a kilátás. Nagyon jó, mert a deákvári földszintek mind magasabban vannak az ódon város legma­gasabb emeleteinél is. Az em­ber az első pillantásra észre­veszi a távoli álomvilág de­rengő csúcsait, a Pilis, a Du- nazug-hegyek, a Börzsöny fél­körben húzódó ormait. Nem túlzás, az exkluzív szanató­riumok és a nagyvilági luxus­hotelek panorámája ez, csak mindenki számára. Oda eljut­ni persze körülményes dolog. De a kilátás az nagyon jó, A negyvennyolc éves ce­mentmolnár boldog. Körül- jártatja tekintetét lakásában, a hófehér, beépített szekré­nyek között álló vadonatúj, diópácos-politúros szekrénye­ken, a falra tett hattyús- szarvasos képek mellett Sző- nyi és Imre István rézkarcain, felkattintja a szuper-rádiót, ráteszi a magyar gyártmányú mikrolemezt a legújabb slá­gerrel és elégedetten, tempó­san mondja: — Látja kérem, urasan élek. Pedig nem hittem volna ezt valamikor. Akkor, amikor Egerlövőn napszámos paraszt voltam, földtelen. Ott láttam először pantallós embert, egy valakit, akire az utc?n ujjal mutogattak a falusiak: „Oda­nézzetek! Az az a munkás, aki a nagytétényi gumigyárban dolgozik!” Aztán negyvenhat­ban én is otthagytam a faluk Boldogulni akartam Azóta felfelé megyek... 1 Aki az előbbieket mondta, aki az agyag, mészkő és pirit elegyéből őrli a cementet, a cementmolnár, idősebb Bata Sándor. 1946-ig Hegyeshalom­tól Békés megyéig — ország,- csavargó napszámos zsellér, aki télen mindig mindent el­költött, amit a nyáron keser­vesen összespórolt. 1946 óta cementmunkás. 1961-ig Tata­bányán, azóta a DCM-bem. Most brigádvezető, havi 2000— 2300-at visz haza. Ifjabbik Bata Sándor 24 éves fia, a DCM klinkerégető- je. Kereskedelmi tanulónak indult, de azt otthagyta, mert több pénzt talált itt. 1900— 2000-et keres. Egyébként szep­temberben nősült (a felesége tisztviselőnő, havi 900-ért), s már nekik is van új lakásuk a deákvári negyedben, mo­dern, egyszoba komfortos: Ferenc a következő gyerek, aki most szerelt le a katona­ságtól. Szakmájára nézve, ko­vács, de vagyonellenőrnek állt be a DCM-hez. Legényember, s azon töri a fejét, hogy amint lesz létszám, átmegy a ková­csokhoz, hogy a mostani 1600 —1700 helyett több pénzt ke­ressen. Utána 3 húszéves Mar­.------------- gitka következik. Most, április negyedikén volt az esküvője. Ö maga a Váci Finomfonóban van, de a vő szintén cementes. Meós a ce­mentműben. Ugyancsak Deák­váron laknak, de egyelőre az anyós két- és félszobás kom­fortjában. Most nagy a gond­juk, mert már várják a saját lakást, s hogy melyik épület­ben kapják, jó helyen legyen — ez a gond. Különben ket­ten együtt 3900-at keresnek. Julika, a 17 éves kislány zár­ja le a sort, a harmadéves ke­reskedelmi tanuló. Neki az udvarlója cementes, N. Laci, a DCM meósa. S persze, aki a családot együtt tartja, a cementmolnár- né, a családfő negyvenötéves asszonya, akit 1946 óta a férje nem engedett dolgozni, aki mostanában mindig azt mon­dogatja, hogy. „bárcsak most születnénk!”, s akinek bizony most jöttek meg az igényei... A cementmolnárék együtt­véve tíz-tizenegyezer forintot keresnek. Erre mondja azt a cementmolnár, hogy „de jó is lenne azt egyszerre felmarkol­ni!” De vajon a DCM-ben mindenkinek és minden ilyen jól megy? A keménykötésű ember elérti a kérdést. — Az új malmok szépen mennek — válaszolja akkurá­tusán. — Negyvenöt-ötven ton­nát őrölnek egy óra alatt. Most szombaton a hat közül már négy kemencénk dolgo­zott. És az emberek? — Nem panaszkodnak — mondja. — Mint brigádvezető vagyok és nem hallottam, hogy az én szakomban panaszkodott volna valaki. Persze, vannak, akik több pénzt szeretnének. De én kifejtettem nekik, hogy a több pénzhez több idő kell. Nekem is volt, mondom ne­kik, amikor csak ezerkétszázat vittem haza és abból tartot­tam a családot. A kereset nem lehet mindenkinek egyforma magas. Ő azonban fáradhatat­-----------------------lan. Évi öt­venhárom forintért bérelt az idén háromszázötven négy­szögöl gyümölcsöst a török­hegyi dűlőben. Mint mondja, van ott őszibarack, alma, kör­te, s alatta a földet bevetemé- nyezte. Dolgoznak benne a gyerekek is. Bízik benne, hogy meghozza a magáét. Aztán, amikor már kifelé kísér a lakásból, még megmu­togatja a porszívót, a mosógé­pet, a konyhában a gázrezsót. Ezt már úgy szerezte, mert a lakással csak tűzhelyet ad­tak. — De nem dobtuk ki ezt sem — bőik a nagyszoba sar­kában álldogáló tűzhelyre, mart jó lesz ez esetleg, ha máskor nem, hát a télen, a hideg konyhában. Addig meg­fér itt, a szobában— Az ajtóból még utánam szók — És látogassa meg a fia­mat, most jön haza a műszak­ból. Meglátja, milyen szépen élnek ők is! Az ifjabbik cement-ember, Sanyi, a klinkeres, motoron fut be. Szintén a földszinten lakik. Az ő lakását modem, világos varia-gamitúra vidít­ja. A polcon, az üveg mögött Füst Milán, Heinrich Mann és más nagyok ezüstömét, ara­nyozott neve ragyog. — Hát hogy hogy élünk? — húzza fel a vállát. — JÓL Én mint motoros, örülök Vácnak, meg a környéknek. Sokat ki­rándulunk. Vidám itt az élet. Ez a lakás havi százas* a be­osztásom is jó, csak a ke­mencénél nagy a meleg. De azt kibírja aiz ember. A tech­nikum leköt, de szívesen csi­nálom. Nágyon szép lenne, ha utána az egyetemre mehetnék. A szabad időmre mindig jut valami. Most, délután há­romkor, felszaladunk az asz- szonnyal Pestre. Akar venni egy szép rádiót De ehhez a bútorhoz nem megy akármi­lyen. Az Otthon Áruházban látott a feleségem ilyen vi­lágost, a bútorunkhoz passzo­lok Holnap délután kettőtől ötig meg társadalmi munka lesz a kemencénél. Kérdő Pillantásomra vi­------------dáman magyaráz­za: — Természetesen a főnök javasolta, hogy társadalmi munkában maradjunk ott és takarítsuk ki a leülepedett port. Persze... nem kötelező. De azért jó, ha ott van az em­ber ... Ennek a sugárzó arcú, de­rűs fiatalembernek minden természetes. Ügy érzi, nem­csak a jelene, a jövője is ola­jozott, szinte kisiklás-mente­sen fut. S ez önként kínálja a kérdést mégegyszer: vajon a DCM mind az ezerkétszáz em­berének ilyen napsugaras a világa? A klinkeres fiatalember a kérdésre sokáig hallgat. Az­után elkezd ötölni-hatolrti. Be­szél, beszél, de nem mond semmit. A kínos hangulat­nak — szerencsére — véget vet az előszobacsengő. A pos­tás jött, alá kell írni vala­mit. Közben megszólal a fia­talabbik gyerek, a most le­szerelt Feri fiú, aki eddig némán hallgatott: — Aztán ha szólunk, bem lesz belőle bajunk? S mire a báty visszatér, feloldódik a hangulat, meg­erednek a nyelvek. — Van itt olyan, ami nem­igen jó. Például mindjárt a szénutalvány. Nálunk száz­ötvenen igényelték és csak nyolcvanan kaptak. A töb­binek tán nem kell fűte­ni? És a gyárban ugyan szépen beszélnek velünk, nyegleség még nem volt, de nem kapunk meg mindent. Ott a kemencéknél védő- szemüveg kellene. De nincs. Meg az üzemelésben sem minden jó. A mesterektől úgy kellett ellopnunk a tu­dást. Merthogy sok titkot nem árultak el. Most a vil­lanyszerelés körül nem tu­dunk boldogulni. Ez van a gyárban. S itt a telepen? Hát kevés a szórakozóhely. Délután öt után nincs tej az ABC-ben. A DCM kul- túrtermi bálokra nem szívesen megyünk, mert sok ott a dur­va legény. Én is felveszem a piros inget, ha divat, de ezek a suttyók nagyon va­dulnak. A magunkfajta fia­talok között ez a panasz. Mások meg az elhelyezéssel nincsenek megelégedve. A C- telepi legények mondják, hogy a barakkszálláson egész télen nem lehetett fűteni. Minden éjjel fáztak, három pokróc alatt is. Azok a ba­rakkok nagyon silányak. Nem emberftek valók ... Elakás ablakából is so­---------------kát lehet látni. Többek között a bölcsődét, az óvodát és az iskolát. A kö­zelben vannak. Ami nagyon jó, mert az ifjú klinkeres családnál , már útban van a cementmolnár unokája, a leg­újabb cementes. Ha igaz, fél év múlva már ő is bele­szól az élők kórusába. Neki már talán fel sem fog tűnni, hogy — mint em­lítettem — innen a deák­vári földszintről nagyon jó a kilátás ... Flron András Krúdy világa Érdekes újdonság jelent meg a magyar könyvpiacon, Krúdy világa címmel. A több mint 700 oldalas kötetet a Fővárosi Szabó Ervin Könyv­tár adta ki. A mű dokumen­tumok gyűjteménye, amely feltárja a magyar próza kiváló mesterének életét, színes, sok­oldalú egyéniségét és áttekin­tést ad Krúdy világának tár­sadalmáról. Juhász Gyula, Kosztolányi, Ady vallomásait közli a. kötet arról a kapcso­latról, amely őket a nagy író­hoz fűzte. Hatvány Lajos, Bró- dy Sándor, Gárdonyi, Mó­ricz, Németh László, Krúdyról szóló írásai mellett a könyv lapjain megszólal az Ameri­kában élő Fenyő Miksa, Be­regi Oszkár, s a Párizsban le­telepedett Andersen György is. 0 Májusban házasodtunk. Jól emlékszem a napra: 1945. má­jus tizenhetedike. Azóta az én szememben különös hónap a május. Most is, pedig már három lányom van. A legna­gyobb tizennyolc éves. Szép volt az a május. Egy évvel azelőtt még nem is is­mertem a férjem. És nem Is akartam férjhez menni. A fia­tal tanítóhoz sem. Békésben, Nagyszénáson él­tünk. Apám tüdőbajos volt, anyám napszámba járt. Hat elemit végeztem... És a fia­tal tanító mindig várt a falu­szélen. Jöttem a munkából, kapával, mezítláb. A fiatal tanító hazakísért. Mondtam, hagyjon engem békén. Mit szól az igazgató úr és mit szólnak a népek, de 5 csak nem tágított. El akart venni feleségül. Én meg nem tudtam mit csináljak, mert éreztem, nem hozzámvaló. 1 Baja is lett miattam. Az igazgató úr — volt egy eladó lánya- — és a plébános úr elhelyeztette. A vizsgák is alig voltak meg, már eluta­zott a faluból. Nagyon mesz- szire helyezték. Megígérte, hogy visszajön, de még egy levelet sem írt. Elfelejtettem az egészet, mert milyen házasság lett vol­na? Aztán teltek a háborús évek, és megismertem a jö­vendőbeli férjem. Kilenc- száznegyvennégy nyara volt, már közeledtek az oroszok — és a férjem bejött hozzánk, mondta, hogy a frontról szö­kött. Akkor már volt a falu­ban jónéhány szökött katona. Mások is segítettek raj tűik, én is segítettem nekik, hát nem volt abban különös, hogy ne­ki is segítettem. Ruhát sze­reztem, nálunk bújtattuk él. Nem nagyon beszélgettünk. Negyvennégy októberében bejöttek hozzánk az oroszok. Ö elment velük — nálunk meg földet osztottak. Orosházi ifik jártak hozzánk a faluba, elő­ször tőlük hallottam a kom­munistákról. Sok mindenről beszéltek, aztán megkértek en­gem, hogy a falunkban szer­vezzem meg a MADISZ-t. Megszerveztem, dolgoztunk. Negyvenöt februárjában visz- szajött a férjem. Agitált a fa­luban, hogy aki el tud men­ni, álljon be az oroszok ol­dalára katonának. Vélem is sokat beszélt. Mondta, más­hová is mehetett volna, de miattam jött Nagyszénásra. Mit mondjak? Megházasod­tunk. Májusban megházasod­tunk. A férjem akkor már rendőr volt, mert májusban, május elején véget ért a há­ború. JÁTÉK Bucsi ' Imréné elhallgat. Kint szikrázik a nap, de bent az irodában hűvös van. ösz- szehúzza magán a kabátját. Budapestre költöztünk. A férjem sokat dolgozott. A rendőrségtől átkerült a légol­talomhoz, onnan a pártköz­pontba. Én addig is szerettem dolgozni, de általa még job­ban megszerettem a munkát. Sok társadalmi munkát vé­geztem, persze mindig csak este, mert egy katonai nyil­vántartóban voltam. Aztán újra jártam az ötödik és a hatodik osztályt, később el­végeztem a hetedik-nyolcadi­kat. ötvenhat decemberében született meg a legkisebb lá­nyunk. Akkor kiléptem az ál­lásomból, neveltem otthon a kisbabát. ötvenkét szeptemberében a férjem Szigetújfalura, a gép­állomásra került. Leköltözött a család, én a tsz-ben segítet­tem. Aztán Szigetújfalu és Kisfcunlacháza egyesült: a nagy lacházi gépállomáson a férjem lett az igazgató. Ideköltöztünk Lacházára. Na — mondtam — eleget dol­goztam, hát most már pihen­hetek végre... Aztán el­kezdték szervezni a tsz-t Nem tudtam itthon maradni. Negy­venhéttől vagyok kommu­nista, nem ülhettem akkor tét­lenül. ; És hatvanegy februárjában, a lacházi tsz-ek sorában, a Kiskun Tsz is megalakult. Most már pihenhettem volna, de a férjemmel megállapod­tunk, hogy a nyilvántartáso­kat rendbeteszem. Ezzel a szándékkal kezdtem, aztán végleg itt maradtam. t Megkezdődött, a munka. Az emberek alig dolgozták. Itt vannak ezek a jó gazdák, itt van a háromezerötszáz hold — rátermettség és érték, szin­te veszendőbe megy. Én ha leg­alább sokan lennénk — de az dgronómussal, Juhász József­fel, csak ketten voltunk kom­munisták. És hiába akartak jót sokan — az elnök, Szőke Imre is, meg a négyszázhar­minc tag közül is jónéhányan —, ha még nem volt alj erősek ahhoz, hogy más medret szab­janak a többség hangulatának. Ez a hangulat — érthető, mert a parasztember álmát a saját föld jelentette —, olyan volt, hogy a Csepel Autógyár mun­kásai jöttek ki, és a katonák­kal együtt ők kapálták a ku­koricát. Igaz, nyáron Szendi József és Keresztes István, mindketten brigádvezetők és Tóth Lászlóné növénytermesz- 8ő belépett a pártba, ez már erősödés volt. De engem bán­tott, hogy pont akkor küldtek el pártiskolára ... Ott tudtam meg, hogy az el­ső év végén még tizenhárom forintot sem ért a munka­egység. De megtudtam azt is, hogy a pártszervezet és a ve­zetőség igyekszik állni a sa­rat. Segített a községi tanács ‘is, meg a falu pártvezetői: 'Gyökér Miska bácsi és Bara- nyi István. És amikor hatvan­kettő júliusában visszajöttem párttitkárnak, alig néztem szét, máris elutaztam Kecske­métre. Érdemes volt utazni. Addig könyörögtem, amíg újabb csi­beszállítmányokat kaptunk. Jóval többet mint eddig — és a baromfinevelésnél gyor­san fordul a forint. Előleget adtunk, nagyobb lett a mun­kakedv. A csibék is segítettek abban, hogy a hatvankettes évben már huszonhat forintot osztottunk. tagságot. Mindenkivel beszél­gettem. A tanácsnál elértük, helyezzék el a bölcsődében az asszonyok gyerekeit. Aztán, amikor már fizetett a baromfi, külön leültem az asszonyok­kal, mert ők — a tagság fele asszony — nagy erőt képvisel­nek. Papírt, ceruzát vittem: „Na, asszonyok, számoljuk ki, Pesten mennyit keresnétek?”. Számolgattuk —, de csak a huszonhat forintos zárszáma­dás után adtak végleg igazat. Éjszakába nyúló nappalok voltak ... De apránként erő­södtünk. Hatvankettőben új főkönyvelőt kaptunk, Mészá­ros András személyében. Jó szakember és kommunista^ És lassan mások is jelentkeztek. Akik meg morgolódtak, meg munka után tele szatyorral mentek el a földről, azok is másképpen kezdtek látni. Hatvanegyben még attól zengett a határ: „A kulák nem jön dolgozni!”, meg „Ezek a koldusok vették cd a földünk!” Mennyit kellett győzködni: „Maga is tsz-tag, maga' is tsz- tag, s ha jól, vagy rosszul dolgoznak, ezt az egész tsz megérzi.” Nehéz, kétoldalú harc Volt. De látták az embe­rek, hogy mi mindenkivel egyformáin beszélünk; és bár­kit, ha jól dolgozott, meghí­vunk a párttaggyűlésre, mert kíváncsiak vagyunk a véle­ményére, javaslataira. Havon­ta tartunk taggyűlést, ahol a jelenlevők mindent elmonda­nak, ami kikívánkozik belő­lük. Felelősségérzettel szólnak, hiszen ők a szövetkezet gaz­dái. És mi — ez a kötelessé­günk — mindenkit meghall­gatunk. Hosszú nappalok voltak ..1 És a hangulat még olyan volt, mint a kocsikerék mozgása: egyszer fent* egyszer lent. De azért, mint a kerék, mindig előre halad :.. A tavalyi esztendőre már harminchét forintot fizettünk. Idén ennyi a terv, ebből ti­zenhét az előleg. De ennél a harminchétnél többet is elér­hetünk. Cukorrépa, naprafor­gó, kukorica, gyümölcsös, kertészet, csibe, kacsa —hoz­za a pénzt valamennyi. De a kalászosok és a burgonya ter­mesztése is kifizetődő már — hiszen az emberek dolgoznak. (Foto: Kotroczó) Bucsiné néhány könyvet vesz elő az íróasztalából. Ez..-2t jutalmul adjuk. Azoknak, akik jól dolgoznak. Jó, hogy már erre is telik. , Amikor visszajöttem a párt- í Iskoláról, végiglátogattam a Bucsiné az udvarra mutat. — A Csepel Autógyár — mintha a bátyánk lenne. Ezt a teherautót ők alakították át benzinesből Diesel-motorosra. Most már nem kell, hogy az autógyáriak helyettünk kapál­janak, de a barátság megma­radt, össze járunk. Jó ez. De a legjobb, hogy van a munká­nak foganatja. Nekem most is sok a dol­gom, de az elnöknek is, meg mindenkinek. Nagyon leköt a munkánk, a férjem még sem szól érte. Azt mondja: „Csi­náld a lelkiismereted szerint”. Én pedig így csinálom. És ta­lán ezért van, hogy a szemi­náriumra, amelyet most Ve­zettem, először húszán jöttek, a végén már harmincötén. Pe­dig a pártszervezetnek csak tizenkilenc tagja van. Minek örülök jobban? A megerősödésnek, vagy az esti iskolákba, tanfolyamokra járó felnőtteknek? Annak, hogy huszonketted magammal vág­tam neki a mezőgazdasági technikumnak? Jóleső dolog mindegyik. De a legszebb él­ményem: tavaly május else­jén, először az alakulás óta, olyan szépen összejöttünk. Százhúszan — hatvanötén asszonyok — mentünk a fel­vonulásra. Már hetekkel előtte készü­lődtünk. Népdalokat próbál­tunk, mozgalmi dalokat tanul­tunk. A Vörös Csepelt még nem tudták megtanulni. Igen nehéz a dallama. Murányi József HOSSZÚ NAPPALOK

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom