Pest Megyei Hirlap, 1964. május (8. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-01 / 101. szám

1964. MÁJUS 1, PÉNTEK ““icdf'iap 5 A MUNKA ÜNNEPÉN 1 Q A A ®ta> hetvennégy éve köszöntik a dolgozók má- I O y \ t )us elsejét, a munka, a tőkések elleni össze­fogás, a proletár szolidaritás és a béke ünne­pét. Hetvennégy esztendővel ezelőtt a nyolcórás napi mun­kaidő bevezetését követelték a 10—12 órát dolgozó New York-i kikötőmunkások, a manchesteri textilesek, a Ruhr-vidéki ol­vasztárok .. Azóta nagyot fordult a világ: 1917 óta a májusi tüntetések egyre nagyobb félelmet árasztanak a tőkések szá­mára, s egyre több bátorítást, örömet adnak a munkásoknak. A földkerekség egyhalodán már nem úr a tőkés. És a római, párizsi, hamburgi, tokiói. Buenos Aires-i tüntetők emlékeztetik a még hatalmon levőket: milliók fogják elsöpörni őket! A május elsejének mindenütt megvan a maga varázsa. Japánban ilyenkor nyílnak a cseresznyevirágok, s a munkások ezekkel díszítik fel a vörös zászlókat... Londonban megko­szorúzzák Marx Károly sírját, Moszkvában milliók vonulnak a Vörös térre, Dél-Afrikában lassított ütemben végzik munká­jukat az afrikaiak, hogy ezzel is kifejezzék a faji elnyomók elleni gyűlöletüket és a munkásszolidaritást. Május elsején mindenütt a munkáról fűznek gondolatokat, mondatokat. A munkáról, az élet anyjáról. | ALGÉRIA BRAZÍLIA GUATEMALA NIGÉRIA Puskacsövek... Afrika legvéresebb május elsejéje volt... A tömeg megtorpant. Velük szemben, az utca teljes szélességében • rendőrök álltak és lassan emelték fegyvereiket. A fiú agyában pillanat alatt át­futott a gondolat: vajon me­lyik céloz rám? Talán le­bukott volna, hogy a köve­zethez simulva keressen me­nedéket a golyók elől, de a tüntetők újra megmozdul­tak, s némán, halálraszán- tan, mintha egy ünnepélyes, lassú gyászzene ütemére ten­nék, közeledtek, egyre kö­zeledtek a reájuk meredő puskacsövek felé. Ekkor éles hangú vezény­szó hangzott el francia nyel­ven. Azután dörrenés, füst— A következő pillanatban der­medt csend, majd az első fájdalmas kiáltások, sikoltá­sok ... Azután a francia rendőrök újabb és újabb sortüzei kö­vetkeztek és válaszul az egész Algérián végigsöprő tünteté­sek a gyarmati uralom el­len ... így kezdődött és végző­dött 1945. május elseje Al­gírban — emlékszik vissza Juszuf El-Din algériai diák. Ez a május ■ elseje tüzelte harcra az algériai munkáso­kat és a hozzájuk csatlako­zott százezreket. Algír után Setifben, Constantineban és más városokban robbant ki az elégedetlenség. Városok­ban és falvakban követel­ték: „Adjanak szót Algériá­nak!’’ — Párizsban félelemmel hallgatták a május elsejei, majd a fasizmus feletti győ­zelem napján kirobbant óriá­si tömegmegmozdulások hí­rét. Véres megtorlást hir­dettek: 45 ezer algériait öl­tek meg ezekben a napok­ban, s több, mint ötvenez­ret bebörtönöztek. Egész fal­vakat felégettek, tankokkal tiporták halálra a tüntető­ket ... Azóta minden évben meg­emlékeznek az 1945-ös vé­res május elsejéről — de ma már a szabad, független Al­gériában. Röpcédulák Tavaly május elsején jól megjárták a riói rendőrök... Lacerda, Guanabara állam szélsőjobboldali (és az orvo­sok által elmebetegnek tar­tott ...) kormányzója megfe­nyegette a május elsejei tüntetés szervezőit, kópéival pedig sorra letépetté a má­jus elsejei falragaszokat. La­cerda, aki annak idején Quadros, a közelmúltban pe­dig Goulart brazil elnök megbuktatásában játszott je­lentős szerepet, elégedetten várta a május elsejét, hi­szen rendőrei és ügynökei, köztük a felbérelt suhancok — mindent megtettek paran­csainak teljesítéséért. Pedig Lacerda és barátai korán örvendtek... A brazil diákszövetség és a munkásifjúság szövetségé­nek tucatnyi fiatalja össze­dugta a fejét az öregekkel, s megszületett az ötlet: ki­nyomtatnak tízezer röpcédu­lát a május elsejei köve­telésekkel. Ezt vállalják az idősebbek. A többit bízzák a fiatalokra! Elkészültek a röpcédulák, köztük néhány ezer olyan is, amelyek Lacerda bűneit szel­lőztették: Lacerda például úgy „tüntette el” Rio de Janeiro utcáiról a kolduso­kat és a nyomorékokat, hogy koncentrációs táborba zá­ratta őket. Ott azután gon­doskodtak arról, hogy a sze­rencsétlen emberek, a kol­dusok százai éhen haljanak... Tehát elkészültek a röpcé­dulák, közeledett a május elseje. Négy nappal előtte akcióba léptek a fiatalok. A röpcédulák ötvenes és százas kötegeit bevizesítették, azután ki-ki feljuttatta a reá bízott röpcédulákat Rio de Janeiro legmagasabb épüle­teinek tetejére, csatornájára, padlásának ablakába, a vil­lamosok tetejére ... Termé­szetesen a város legforgal­masabb helyein. Április 26- án így kerültek „rendeltetési helyükre” a röplapok, ahol a napon gyorsan megszárad­tak, a tenger felől fújó szel­lő pedig perceken belül a járókelők közé röpítette őket. Lacerda rendőrei először dühösen szedték össze a röp­lapokat, fenyegetőztek, azután látták, hogy mindez hiábava­ló. Négy napon át így lát­ták el májusi röpcédulákkal Rio de Janeirót... Sztrájk Guatemala mindenható ura, a United Fruit amerikai társaság banánültetvényein az alábbi eset csaknem minden esztendőben megismétlődik. Alábbi történetünk 1962-ből való, a Csendes-óceán menti Escuintla departamento leg­nagyobb banánültetvényéről, s a munkások egyik küldötte, aki illegálisan utazott Euró­pába a Szakszervezeti Világ­szövetség kongresszusára, mondta el: A május elsejék nálunk is ünnepet jelentenek, bár ép­pen úgy keli dolgoznunk, mint az év bármely közönsé­ges napján. Legalábbis a Uni­ted Fruit igazgatóságának utasítása szerint. Persze, az észak-amerikaiak néhányszor megpróbálkoztak azzal, hogy a városból hozott papokkal valamiféle „szeretet-ünng- pet” rendezzenek, amelyen aután a mezítláb járó mun­kások összeölelkeznének az autókkal érkező igazgatósági emberekkel... Gondolták, ezzel feledtetik velünk má­jus elsejét, ezt a legnagyobb munkásünnepet. De ez nem sikerült nekik, ezért azután felhagytak vele. Mi május elsején sztrájkolni szoktunk — minden évben más-más ül­tetvényen robban ki az elé-* gedetlenség, váratlanul, hogy az igazgatóság ne készüljön fel sztrájtörökkel. A mi ültetvényünkön volt a sor 1962-ben. Megbeszéltük, hogy munkakezdéskor a fel­ügyelő hivatalánál gyüleke­zünk, kis ünnepségen megem­lékezünk május elsejéről, az­után egy háromtagú küldött­ség előadja követeléseinket. A legfontosabb: emeljék fel a bérünket, naponta 50 centavó- val! A felügyelő'már akkor őr- jöngeni kezdett, amikor gyü­lekezni látott bennünket, a szónok láttán pedig telefonál­ni akart a rendőrségnek. De a vezetéket elvágtuk, s mást nem tehetett, dühösen végig­hallgatta a szónokot, azután követeléseinket. Elbocsátással fenyegetett bennünket, végül azonban kénytelen volt meg­ígérni. hogy továbbítja köve­teléseinket. És a második sztrájkkal, amikor a termés szedése sürgős volt, kivívtunk 30 centavós napi béremelést. Ezt hozta nekünk az a má­jus elseje. Chichi Chagu A kis nigériai telep kuny­hóiban már hetek óta izga­tott beszélgetések folytak. Né­ger munkások tanakodtak: mitévpk legyenek? Feleségeik munkára unszolták őket, az éhes gyerekek a kunyhó körül sírtak. Két hete tartott már a sztrájk. Chichi Chagu, egy éleseszű munkás, aki Lagos- ban korábban már részt vett egy május elsejei tüntetésen, társai megbízásából az irodá­ra ment, hogy az angol veze­tőtől béremelést követeljen. Kikergették és korbácsolással fenyegették őt... A naptár 1949-et mutatott... Ekkor határozták el a sztráj­kot. Chichi Chagu kunyhója ezután a telep munkásainak „központja” lett. Chichi Chagu akkor még fiatalember volt, második leg­idősebb fia, Chichi Ozani pe­dig mindössze nyolc esztendős, ö is ott volt a kunyhóban, hallgatózott, de nem sokat ér­tett a vitákból... Amikor mindezeket elmondta, csak ar­ra emlékezett, hogy nagyon éhesek voltak ... Éheztek. Már az őserdőben sem találtak ennivaló növé­nyeket, gyökereket... Május elseje közeledett... A munká­sok elhatározták, hogy együtt az üzemirodához vonulnak. Chichi Chagu haladt az élen, kezében a szakszervezet vörös lobogójával... Aztán váratla­nul puskaropogás verte fel a kunyhók csendjét... Angol puskagolyók fütyültek. Chichi Chagut bambusz-hordágyra fektetve hozták a kunyhóba. Nem ejtett többé szót. Chichi Ozani — a lipcsei egyetem orvostanhallgatója ma már csak arra emlékezik, hogy apja ökölbe szorította kezét, azután örökre lehúny- ta szemét. Még -több, mint egy évtizedig kellett harcolni a brit tőkések ellen, hogy Ni­géria független legyen. Az idei május elsején Nigériában már nem állnak a tüntetők útjába angol rendőrök és angol kato­nák ... SZOVJETUNIÓ Vidám hangulatban vonalnak május elsején a moszkvaiak a Vö­rös-térre, tüntetve a kommuniz­mus és a világbéke mellett, kife­jezve a több, mint kétszázmilliós szovjet nép szolidaritását a föld­kerekség munkásaival, a harcoló elnyomottakkal. USA Egyenlőséget Az Egyesült Államok munkásai az idei május elsején há­rom fő jelszót festenek transzparenseikre: Munkát mindenki­nek, megszüntetni a szegénységet! (Az USA kormányának hi­vatalos adatai szerint 30—40 millió amerikai él nyomorban, szegénységben, tűrhetetlen lakásviszonyok között.) Egyenlősé­get a négereknek! (Az USA húszmilliónyi néger polgárának a faji megkülönböztetések elleni harca összefonódik a mun­kásoknak a tőkésekkel szembeni mozgalmával. Képünkön például egy New York-i építkezés néger munkásai az alacsony bérek és a faji megkülönböztetés elleni tiltakozásul az építke­zés bejárata előtt összeláncolták kezeiket, s elzárták a fo ­galmat.) Békét — leszereléssel! — a munkások harmadik ‘ó jelszava az Egyesült Államokban az idei május elsején. A tokiói Jujo kerületben lévő munkaközvetítő hiva­talnál naponta átlagosan 1500 alkalmi munkás áll ijrban a hajnali óráktól — munkáért. A képen lát­ható ötéves kislány elkíséri anyját, aki naponta odaáll a hosszú sorba, hogy munkáért könyörögjön. Százmillió ember lakja már a japán szigetországot. A munkanélküliség évröl-évre gyors ütemben emelkedik. Nemcsak azért, mert a kis „kéz­műves-vállalatok" egymás után mennek tönkre, s az automatizált üzemek kevesebb munkást foglalkoztatnak. Japán Iskoláiból évente 2 millió fiatal kerül ki, de csak 60 százalékuk tanul tovább, a fenn­maradó 800 ezernek tekintélyes része pedig nem jut kenyérkeresethez: Ez a növekvő munkanélküli sereg kimeríthetetlen kizsákmányolási tartalékot jelent a japán kapitalizmus számára. A tőkés üzemek mini­mális bérért foglalkoztatják egy részüket, a tömegszállásokon való elhelyezésükért azonban még ennek az alacsony bérnek egy részét* ia visszatartják . .. Több millió Japán család képtelen megélni a családfő fizetéséből, de a gyerekek, ha munkát kapnak egy gyárban, éjszakánként otthon is vállalnak „bedolgozó munkát”, mint a képen látható Takahashi, egy paraszt fia. Negyvenen alszanak a gyárakhoz kapcsolt szállások egy-egy hálótermében, katonai jellegű felügyelet mellett. A távolságok óriásiak Tokióban, a vonatok es vicinálisok zsúfoltak, ezért sok fiatal a hazajárás helyett kénytelen ezt a megoldást választani. | ANGLIA I Vörös lobogó A londoni St. Pancras-kerület városházának nagy tanácskozó ter­mében aligha volt olyan viharos tanácsülés, mint 1958 márciusá­ban ... A tanácskozás a megszo­kott módon, az elnöki csengő hangjaival kezdődött, hamarosan azonban nagy vihar kerekedett. A munkáspárti tanácsnokok egy cso­portja nevében John Lawrence emelkedett szólásra: „Tisztelt tanács! Uraim! Arra szeretném felhívni a figyelmüket, hogy alig két hónap és ránk kö­szönt a munka ünnepe, május el­seje. Azoknak az ünnepe, akik a föld mélyéből szenet küldenek, akik ruhát szőnek, a vonatokat indítják . .. Ezért javaslom a ma­gam és elvtársaim nevében, hogy május 1-én lengjen vörös zászló városházunk tetején!*^ Nagy vihar és kavarodás keletke­zett, a konzervatív pártiak fütyül­tek, ordítoztak, az elnök hiába rázta csengőjét. Később harminc szavazattal azonban mégis elfogad' ták a javaslatot, s május elsejéi» feltették St. Pancras városházának tetejére a vörös lobogót! Összeállította: Sebes Tibor

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom