Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)
1964-04-04 / 79. szám
1M4. Április 4. szombat r»« 0ECtt9 KÍCMtm S> ŰJ ROMANTIKA sőbb magához tért: a földön volt. A parton feküdt. Távolabb még égett a repülőgép. Fölötte az égen fehér ejtőernyő ereszkedett lefelé, rajta emberi alak függött. Körülötte „Messersehmittek” röpködtek, géppuskák ropogtak. Tyeien- kov pilóta ereszkedett le. Voiosznyikov megmozdult, megpróbált felállni, de lábában kínzó fájdalmat érzett. A lába kificamodott. Az őrmester sáníikálva mégis megtett néhány lépést és- csak akkor eszmélt rá, hogy kétezer méter magasból zuhant le. A gárdistát saját bombái mentették meg, melyeket a németeknek szánt. A repülőgép pontosan alatta robbant, s épper^ akkor, amikor az őrmesternek már csak harminc méternyi halálos zuhanás volt hátra. A robbanás hulláma mintegy légpárnaként fogta fel Volosznyikovot és nem vágta a földhöz, hanem valósággal letette a földre. Egy fél óra múlva tTyelen~ ~— -------------------- kov rep ülő és lövésze megérkezett övéihez. Germogen Voiosznyikov néhány nap múlva már Ismét Budapest fölött repült. Fordította: Rozsány Szidónia függve maradt a gépen. Az ejtőernyő alsó kötelei beleakadtak a kabin valamelyik részébe. Az őrmester hétszáz métert zuhant a géppel együtt, fejjel lefelé függött a levegőben s hiába igyekezett kiszabadítani magát. Ekkor a levegő sodra mégis., leszakította. „Élni fogok hát!” — villant fel a gondolat Voiosznyikov agyában és megrántotta a gyűrűt. De a megszokott rántás elmaradt. Egy pillantást vetett a magasba és a szíve fájdalmasan összeszorult. Lába beleakadt a kötélzetbe és az ernyő nem nyílt ki. Most már nem volt menekülés számára. ' Maga alatt, a mélységben a Duna behavazott és zajló jegét látta. Előtte, harminc méterrel lejjebb gépe zuhant a mélybe, füstös nyomot húzva maga után. Gyorsan közeledett a föld felé. Most már egészen közel van hozzá. Az „Iljusin” befúródott a földbe s a felrobbant bombák tüzet okádtak. Voiosznyikov behúnyta a szemét. Az utolsó, ératt- egy----------------különös lökés v olt a levegőben alulról fölfelé. Egy másodperccel kéter magasságban megkezdődött a harc. Mint héja a zsákmányra, úgy csaptak le a németek a szovjet gépekre. Voiosznyikov közelében máris két ellenséges lövedék robbant. A szilánkok széttépték zubbonyát, de ő maga sértetlen’ maradt. Viszont az egyik „Focke” egy pillanatra géppuskája irányzéka elé került: füstölögve zuhant a földre. Ebben a pillanatban bét német vadászgép hátulról támadt. A géppuska sortüze levágta az „Iljusin” farkát és fél szárnyát. A motorokból füst tört elő. A gép nem engedelmeskedett a kormánynak; zuhanni kezdett. A pilóta intett Volosznyi- kovnak és a gép oldalán át kiugrott a levegőbe. Ugyanabban a pillanatban ismét egy „Focke” került a géppuska irányzéka elé, s a gárdista nem bírt ellenállni a kísértésnek. A német gép az első sorozat után lángra lobbant. Ekkor Voiosznyikov kissé felemelkedett, megpróbált ki- ugrani. De a gép légörvénybe került és a légnyomás visz- szadobta az őrmestert. A kabin falához szorulva, lassan- lassan kilendült valahogy és \ Sok megkapó, egészen vaj -------------------- ratlan ese' f mény játszódott le az égen 'f Budapest fölött. De volt kö- J zöttük egy, amely különösen J széles körben vált ismertté fezekben a napokban katonáink ji között, de nemcsak a gyalogo- ísok között keltett csodálko- zást, hanem a már sokat lá- í tott repülőket is ámulatba ej- ^ tette. 't, Ez az eset Germogen Vo- Jlosznyikov húszéves őrmesterire] történt. Harcigép lövésze Í volt, s fiatalsága ellenére több ímint félszáz bevetés voltmö- í götte. f f Ezen a napon,™™* rfn" Í ------------------------lesen, két Í „Iljusin” indult bombateher- í rel feladata teljesítésére. Elöl ; Dulimov gárdahadnagy re- Jpült, utána Tyelenkov gárda- Í őrmester. És mint mindig, Í Tyelenkov gépén, a lövész he- ílyén, ott ült Voiosznyikov. i Céljukat nem érték el. A « felhők mögül, egyenesen az ^ „Ujusin”-ok felé, előbukkant Í egy falka „Messerschmidt” és Í „Focke—Wulf", tizennyolc ^ gép kettő ellen. Kétezer méí • Részlet az Ismert szovjet Író í Harcban Budapestért című köny- í véből. j Szargej Szmirnov: f I Germogen Voiosznyikov esete* Takács Imre: Napfényben * Beleszagol a fényes délelőttbe a fiatal lány. Nem tudom meg sohaséíh, mire gondol. Lába elé teszi le szatyrát, kavics reccsen, fekete vászon feszül a szép formákon, és ahogy fölegyenesedik, fejét hátra veti: feszül a fényes selyemblúz kis mellein. Kurta haját bevilágítja a nap. mint a búzatáblát, nyakán a pici szőrszálak megcsillannak: barna szeme titok marad örökre, amit Iát. az én valóságom sose lesz már. Csak elnézem keserű boldogsággal, hogy itt áll és tüdejére szívja a fényességet. * A fér® tánca című kötetből. • Mihail Iszakovszkij: Kihajt a mező zsenge zöldje Kihajt a mező zsenge zöldje, érezni fényt és meleget s kitárt ablakok közt vonni be a faluba a kikelet. Még alig hallhatón csobogva a patak dalba fog nekünk. S fehér gallyával int a meggyfa: „Növünk, elvtársaim, növünk.” (Vas István fordítása) török, német seregek és itt Dortyáztak gyorslábú lovakon Bogár Imre betyárvezér mohó kezű emberei. Bejártam az utat, a ro----------------------------. mantika nyomában, _ már két éve. Gyál, Felsőpakóny, a romlásra ítélt Gombosmajor, a pót- harasztpusztai védett alföldi őserdő Bogár Imre nádfedeles csárdája titkos alagúttal és az elpusztult tanyai iskola kopár dombja voltak az állomások. És most: Újlengyel... Amikor mondom a falu vezetőinek, milyen nevezetes útvonal darabja széies főutcájuk, mosolyogva elraktározzák az újabb ismereteket, de nem árulnak el túlzott érdeklődést, őket nem a múlt, hanem a jelen érdekli, meg a jövő .,; 1954-ben villamosítottak és templomot emeltek. Rá egy évre bővítették az egytanter- mes iskolát. 1960-ban modern vonalú tanácsháza, 1963-ban művelődési otthon és újabb iskolabővítés, pedagóguslakás, majd postahivatal — ezek a mérföldkövek ... Nem az út múltja a fontos, hanem az, ami most a két oldalán történik. Az építés, a terjeszkedés, meg a termelőszövetkezeti csoport 300 holdas szőlő és gyümölcstelepítése, ami két év alatt túlszárnyalta az előző ötven esztendő összes telepítését Ez a jelen, a mindennapok teremtő munkája és a múl1 romantikájára már nem is jut idő... Vagy nem is volt abban semmi romantika? Bihari Sándor egy tehénkés gazdálkodásában, a sovány homokon? Ami voil az is a betyár---------------világ álromantikája volt. De Bogár Imre hajdani csárdájának pitvarában perzsaszőnyeget szőtt az ottlakó erdész lánya,, amikor leg- i utóbb arra jártam. Egy pesti : szövetkezet küldi nyugati ex-: portra, „délibáb” helyett... ] Arrébb, az Akasztóhegyen,; ahol pontot tettek a betyárkodás végére, Sztalinyec ekéi: szabdalták fel a hegytetőt és fiatal íenyőerdő emelgeti fejét... L ent a kövesútnál pedig, ahogy Újlengyeltől Ujhartyán irányába fordul az út, gondosan védett, ápolt, fiatal alma- fák ezrei várják a tavasz melegét, hogy virágba boruljanak ... Az új telepítés. Tenkely Miklós más szürke bajusz, ezer ráncba húzódik a mosolygó arc: — Ebbe ni’! — int az udvar felé. — Ebben ültem. A nyáron voltunk Ujhartyánban meg Nyáregyházán, Kocsikáz- tunk egyet... — És a tanya? Elkomolyodik. — A tanya? .. . Három éve lebontották a gyerekek . .. Az öreg elment, megnézte a bontást. Leszedték'a tetőt és bedöntötték a roskatag falakat. Alit, nézte, aztán hátat- íórdított a romlakásnak és kopogó botjával hazaballagott ... Farkas György tanácselnök mutatta a Bihari-tanya helyét. Három új ház áll ott, a község íőútján. A hajdani félreeső birtok most a község iő- útjáig nyúlik. És a három új ház, amelyből kettő Bihariunokáké. az emberek fészekrakó kedvét mutatja. Az utóbbi 18 esztendőben, amióta Újlengyel néven önálló község lett a szétszórt tanyákból álló Lengyelíalva, 150 ház épült. Módos, rendezett község, szinte nyomát sem leiné az ember a nem is olyan régi múltnak, ha imitt-amott nem szerénykedne még egy-egy nádfedeles fehérfalú .tanyaház, a sok új éiénkszínú épület között. A köves úton,a templom-----------------------. előtt farmotoros autóbusz áll. Egyenruhás vezetője a sárkolonco- kat veri az alvázról mérges buzgalommal. Az autóbusz megszokott látvány, alig akad meg rajta az ember szeme. Pedig itt jelképpé nőtt: a világhoz tartozás jelképévé ,.; A legközelebbi vasútállomás 14 kilométer. Ma már napi 19 buszjárat csatlakozik a vonatokhoz és egy közvetlenül be, Pestre megy. Naponta 3Ú0 ember utazik a faluból, ",Afelőtt"Mé^#h’doita'áz ember, mozdúljon-e? Gyalog vagy szekéren 14 kilométert? Az újságírót a régi élet romantikája csábította ide. Azt kerestem. Két évvel ezelőtt a véletlen vezetett rá a régi török korabeli vagy még öregebb körösi útra, amely nyílegyenes vonalként köti össze a budapesti Kálvin teret Nagykőrössel. Csupa homok, erdő, meg legelő. Valamikor fontos útvonal volt ez, le az ország szívébe. Ezen hajtották szilaj legények a magyar ridegmarhát, fel Buda felé, meg tovább, Becsig, Brünnig, Hamburgig. Itt vonultak magyar, botot szorongat és időnként koppant vele nyomatékül: •— A homok nem adott búzát ... Rozsot, kukoricát, krumplit termeltünk. Dolgoztunk látástól vakulásig. Telepítettem egy hold szőlőt. Amikor világosodni kezdett, már bent álltam az árokban és fordítottam alá a földet. Ehhez képest a mai fiatalok csak á napot lopják ... — mondja es legyint. — Lova volt? — Nem. nem volt lovam. Arra már nem jutott Száz forintot ért akkor egy jó ló. — Szekere? — Szekerem sem volt Se lovam, >se szekerem. Egy tehénkével meg aprójószággal kezdtem. — Ház? — Magunk építettünk akkoriban .. . Alap nélkül, csak rá a földre, sárfalat. Két szoba volt benne. — Hová vitte a termést? — Pilisre, ha volt mit... — Hány kilométer ide Pilis? — Tizennégy. — Mivel jártak? — Gyalog. — Az akkori telepesek köziül él még valaki? — Senki. Én vagyok a környéken a legöregebb... — Egészsége hogy szolgál? — Életemben sem voltam beteg ... Egyszer mentem orvoshoz, fogat huzatni. A többihez még az sem kellett, kihullott magától... — Mire emlékezik legszívesebben? Huncutkásan néz: — Egy-egy jó mulatozásra! Arra szívesen emlékezem... Másra nem. Felesége hét éve halt meg, 85 éves korában. Az öreg Bihari Sándor gyermekei, unokáinál él. Hol itt, hol ott időzik a nagy családban. Született .hat “gyerekük* : Hármat felnevelt. Hat unokája és tizenkét dédunokája van. Az unokák közül már egy sem a földből él... Kint az udvaron világoskék személyautó áll. Unokája, Zsi- di György MÁVAUT-gépka- csivezető tulajdona. — Bihari Éácsi ült már életében autóban? — Kétfelé szalad a hátalRölvaag, 32 Amerikába--------------szakadt nincstelen Lofot-szigeti norvég halász 40 éve megírta a prérik hőskölteményét, a norvég pionírok elkeseredett birkózását az amerikai ősgyep sivár világával. Könyve klasszikus értékűvé lett, még írója életében. A legújabb kor legnagyobb népvándorlásának állított emléket. Norvég, ír, magyar, német és olasz kivándorlók százezrei kerestek ott új hazát, munkát, betevő falatot. Országnyi szűzföldet törtek fel, tettek termővé és sorsukat feljegyezte, tettüket számon tartja az emberiség. K icsiben, szerényebb keretek között, de hazánkban is népvándorlást hozott az elmúlt század vége. Nincstelen zsellérek, napszámosok, üres t&risznyájú kisemberek indultak a lakatlan pusztákra, a sivár futóhomokra, hogy meghódítsák, termővé tegyék. A sors eßy ilyen hajdani----------. pusztáin vezetett, s t alálkoztam az utolsó élő pionírral. Ö képviseli az ország 6iávehez legközelebb eső ősalföldi táj első telepes nemzedékét, Pótharaszí puszta és Lengyelfava futóhomokját meghódító magyar pionírok korát. — Nem, én nem akartam Amerikába menni!... Itthon próbáltam boldogulni... Bihari Sándor, a 97 éves parasztember ül a csinos házacska lakókonyhájában és idézi a múltat: — Ceglédről jöttem ide — hatvankét esztendővel ezelőtt. A szolnoki bank parcellázta ezt a vidéket, hogy benépesüljön. Én már nem tartoztam a legelsők közé, volt akkor már itt nehány tanya. Vettem öt hold földet hitelbe, törlesztésre. Ezer forintig adósodtam! Akkor még forintban számoltunk . .. : Tiz érig fizettem ,a törlesztést,, aztán az’Üpamtöl kaptam kölcsönt és letudtam a bankot. Folyékonyan beszéli, adatai pontosak, minden részlet rögződött emlékezetében. Élénk szelleme, derűen csillogó apró kék szeme hazudtolja korát és fáradt, inas-csontos testét. Bütykös, agyondolgozott keze