Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-21 / 92. szám

cKirlav 1964. ÁPRILIS 21, RE0T» Hruscsov nyilatkozata a kormány döntéséről (Folytatás az l. oldalról)* sza megszüntetésére irányuló hatékony lépések megtételéért száll síkra — minden lehetősé­get fel kíván használni, hogy a nemzetközi ügyekben a nuk­leáris háború elkerülésének szükségességét illetően kölcsö­nös megértést érjen el más ál­lamokkal. A szovjet kormány nevében szeretném kijelenteni, hogy most • • létrejött a lehetőség a nukleáris fegyverekhez szükséges hasadó anyagok előállításával kapcsolat­ban a kölcsönös megértés megjavítására. Ismeretes, hogy a nukleáris fegyver alapanyaga a plutó­nium és az urán-235. E két elem atomjainak mélyén in­dulnak el a pusztító nukleá­ris robbanásokat eredménye­ző láncreakciók. Az atomha­talmak már hosszú évek óta szüntelenül növelik plutó­nium- és urán-235 tartalékai­kat, abban versengenek, ki rendelkezik több ilyen alap- ányaggal a nukleáris fegyver- gyártáshoz. Ezzel roppant költségeket vállalnak maguk­ra, mivel a plutónium- és az urán-235 előállítása bonyolult technológiai folyamatok útján történik, költséges felszerelést és nagy energia ráfordítást igényel. A nukleáris fegyverkezési hajszát, az atomhatalmak ver­sengését a hasadóanyag tar­talékok felhalmozásában nem a Szovjetunió kezdeményezte. Nem mi voltunk azok, akik először felvették fegyvertárukba ezt a ször­nyűséges tömegpusztító fegyvert. De nekünk gondoskodnunk kell hazánk és minden szo­cialista állam biztonságáról, mégpedig olyan mértékben, amilyet ashelyzet megkövetel. Most lehetővé vált a kato­nai rendeltetésű hasadóanya­gok termelésének csökkentését célzó lépések megtétele. A szovjet kormány megvizsgál­ta, hogy a nemzetköz: poron­don jelenleg kialakult nuk­leáris erőviszonyok mellett hazánk meddig mehet el eb­ben az irányban úgy, hogy semmilyen mértékben se gyengítse a Szovjetunió vé­delmi képességét, a szocialis­ta közösség minden országá­nak biztonságát megbízhatóan szavatoló nukleáris és rakéta­pajzs szilárdságát. A szovjet kormány —r mi­után tüzetesen mérlegelte mindazokat az adatokat, ame­lyek egyfelől a Szovjetunió nukleáris potenciálját, másfe­lől a NATO-atomhatalmak nukleáris erejét jellemzik, mi­után elemezte az ügy vala­mennyi vonatkozását, a kö­vetkező határozatot hozta: O Már most meg kell szüntetni két új plutó­nium-előállító nagyreaktor építését. A legközelebbi években lényegesen csökkenteni kell az urán-235 előállítását nukleáris fegyverek céljaira. •y ( © Ennek megfelelően több i hasadó anyagot kell bé- | kés célokra felhasználni az atomerőművekben, az ipar- J ban, a mezőgazdaságban, az orvostudományban, a nagy­szabású műszaki tudományos tervek, így a tengervíz édessé tételére irányuló terv megva­lósításában. L. Johnson, az Egyesült Államok elnöke és A. Doug­las Home, Nagy-Britannia mi­niszterelnöke értesítettek en­gem, hogy nyilatkozatot tesz­nek a katonai célokat szol­gáló hasadó anyagok csök­kentésére tett amerika, il­letve angol gyakorlati intéz­kedésekről. Meggyőződésünk, hogy ezt az újabb lépést — amely ugyan, még nem azonos a gyakorlati leszereléssel 1 — a népek úgy fogják értékelni, mint az atom- csendszerződés megköté­sekor megkezdett irány­vonal folytatását, amely elősegíti a nemzetkö­zi helyzet további javulását. De ennél is tovább kell men­ni. A szovjet kormánynak mély meggyőződése, hogy fo­kozni kell a leszerelés alap­kérdéseinek megoldását ku­tató erőfeszítéseket, az álta­lános béke megszilárdítását egyre hatékonyabban szolgáló intézkedések keresését. Ezt követelik minden állam, min­den nép létérdekei. A szov­jet kormány kész arra, hogy a többi nagyhatalommal együtt újabb ilyen lépése­ket tegyen. CIPRUS Makariosz és Gyani megállapodása A törökök a régi nótát fújják — Az USA kontrázik — Tuomioja ismét Nicosiában A nyup -berliniek Pünkösdkor sem látogat­tatok m g rokonaikat A nyugat-berlini’ polgárok Pünkösdkor sem kereshetik fel az . NDK fővárosában élő rokonaikat. Ez világo­san kitűnik Willy Brandt nyugat-berlini polgármester televíziós nyilatkozatából. Brandt ugyanis bejelentette, hogy „időhiány miatt már nem lehet Pünkösdre megál­lapodást kötni”. A polgár- mester azonban hozzátette: „nem veszik le a napirendről a látogatási engedélyek témá­ját”. BONN TILTAKOZIK Bonni k ármány körökben he­vesen reagálták a szovjet— lengyel barátsági szerződés húsz évvel történt meghosz- szabbítására, s különösen az ellen tiltakoznak, hogy a most meghosszabbított barátsági szerződés ismét leszögezte az Odera—Neisse-határ végleges­ségét és megváltoztafchatatlan- ságát. Ellentmondó hírek Választási áv enyhén szólva vegyes érzel­mekkel fogadott „békehad­test” irányítója. MR. SH RIVER az akció nyitányaként máris nagy be­szédben körvonalazta új fel­adatát. Elmondotta, hogy az amerikai ifjúság nagy töme­gei képtelenek különböző kö­rülmények miatt elsajátítani az általános és szakmai mű­veltségnek azt a minimumát* amely bármilyen kulturáltabb, tehát jobban fizetett munka/ elvégzéséhez szükséges. Kije­lentette, hogy a nyomor fő­fészkei a nagyvárosok sze- géhvnegyedein kívül, a nagy­birtok konkurenciájával meg­birkózni nem tudó kisfarme- rek tanyái, valamint az in­dián rezervátumok. Miután közölte, hogy a vezetése alatt álló testület mintegy ötezer főnyi „belföldi béke-hadtes­tet” létesít, messzehangzóan ki­nyilatkoztatta: TERMÉSZETESEN a sze­génység ellen indított háború­nak semmi köze nincs ahhoz, hogy választási év van. Az a gyanúnk, valami köze mégiscsak van... VOLT, ILLETVE VAN va­lami nagyon lényeges az Egyesült Államok életében, amiről széltében-hosszában nagyon sok szó esett, amiről azonban a hivatalos szervek szinte mostanáig hallgattak. Arról van szó, amit Mi­chael Harrington, egy tehet­séges és bátor fiatal szocio­lógus-közíró nemrég megje­lent könyvében úgy fogalma­zott meg, hogy a felhőkarco­lókkal megtűzdelt és anyagi­lag stabil Amerika mellett él egy másik Amerika is, fizi­kai és szellemi sötétségben, nyomorban. ENNEK AZ AMERIKÁNAK a léte a legutóbbi napokban mintegy polgárjogot nyert Washingtonban is: Lyndon B. Johnson, az Egyesült Államok elnöke egyik nyilatkozatában harcot' hirdetett az amerikai szegénység ellen. Márpedig ami . ellen maga az államfő hirdet hivatalosan „koncent­rált küzdelmet”, annak mégis­csak léteznie kell... Ebben a „háborúban” — ahogy Johnson fogalmazta — az elnök „vezérkari főnöke” az a Sargent Shriver, aki az Ismét zavaros a laoszi helyzet Mi van Souvanna Phoumával ? - Diplomáciai élénkség - Tárgyalás az erkélyről Mint már hírül adtuk, Ma- kariosz ciprusi elnök felaján­lotta Gyani tábornoknak, a ciprusi ENS Z-csapatok pa­rancsnokának, hogy Nicosiá­ban és más helyeken eltávo­líttatja az erődítéseket, en­nek fejében viszont az ENSZ- \ nek szavatolnia kell, hogy | újabb összetűzésekre nem ke- j rül sor. A javaslatot Gyani i tábornok elfogadta és most a ciprusi török kisebbség veze­tőivel is igyekszik elfogad­tatni. Az ENSZ szóvivőjének köz­lése szerint a megállapodás értelmé­ben Nicosiában három négyzetkilométernyi „sem­leges” övezetet létesítenek. s ebben az övezetben az ENSZ-katonaság tartja fenn a rendet. Vasárnap három repülőgé­pen 200 ír katona érkezett a szigetre, hogy csatlakozzék az £NSZ-haderőkhöz, részt ve­gyen a rend fenntartásában. Tuomioja finn diplomata, aki az ENSZ közvetítője a szembenálló felek viszályában, vasárnap Ankarában befejez­te kétnapos tárgyalásait a tö­rök kormánytisztviselőkkel és repülőgépen Nicosiába utazott. Ankarából történt elutazása előtt újságíróknak kijelen­tette, „igen nagy veszély" tá­mad, ha nem sikerül gyor­san megtalálni a ciprusi probléma megoldását, mert a szembenálló felek ál­láspontja között „hatalmas szakadék tátong”. A ciprusi török kisebbség vasárnap megjelent közlönyé­ben ismét az a régi követelés olvasható, tjogy a ciprusi prob­léma egyetlen megoldásaként: osszák ketté a szigetet. A közlöny első oldalon ismerteti az ankarai rádió kommentár­ját, amely szerint a sziget fel­osztása már meg is kezdődött. A demarkációs vonal megvo­nása — török álláspont sze­rint — „döntés Ciprus ketté­osztására”, -a „zöld vonalát” úgy kell tekinteni, mint Tö­rökország határát.' Ellentmondó tájékoztatáso­kat közölnek a nyugati hír- ügynöikségek a„ vasárnap haj­nalban végrehajtott laoszi jobboldali katonai államcsíny fejleményeiről. A Laosszal szomszédos országokban, ahol hallani lehet Vientiane rá­dióadójának műsorát, közölték, hogy a rádió még hétfőn reggel is a puccsisták közleményeit sugározta. Ezt a hírt megelőzőleg viszont a nyugati hírügynökségek azt jelentették, hogy a központi koalíciós kormány ellen vég­rehajtott zendülés összeom­lóit, az államcsíny szervezői „bocsánatot kérlek’’ Souvanna Ötezer életért — öt év Felháborító ítélet a nyugatnémet háborús bűnösök perében A braunschweigi bíróság hétfőn hirdetett ítéletet öt volt SS-tiszt bűnperében, akik megszállt területeken több mint ötezer embert mészárol­tattak le a háború alatt. Bár az államügyész vádbeszédében súlyos büntetés kiszabását ja­vasolta, a bíróság lényegesen enyhébb büntetéseket mért ki. Két vádlottat öt-ötévi, két vádlottat négy-négyévi fegy- házra ítélt, az ötödik vádlot­tat pedig felmentette. A bíró­ság elnöke az ítélet indoko­lásában arra hivatkozott, hogy „csaknem megoldhatat­lan feladat előtt állt”, mivel a vádlottak „tulajdonképpen derék emberek”, akiket csak az akkori viszonyok tettek bű­nösökké. [ Phouma miniszterelnököt pe­dig szabadon bocsátották. Ez utóbbi hírt amerikai dip­lomáciai körök terjesztették ] Saigonban, később azonban kitűnt, hogy a jelentésnek alig­ha lehet hitelt adói. A miniszterelnök sorsa nem tisztázott. Párizsban tartózkodó felesége olyan üzenetet kapott, hogy megszüntették háziőrizetét. Később — hétfőn reggel — a UPI amerikai hírügynökség azt közölte, hogy a kormány­fő Vientiane: házában tartóz­kodik, amelyet fegyveresek őriznek. A tudósítás szerint á koálíciós kormány Vezetője hétfőn reggel kapcsolatba lé­pett sajtó tudósítókkal, s a nemzetközi felügyelő bizottság indiai, lengyel és kanadai megbízottjával. A találkozás furcsa körül­mények között zajlott le. Souvanna Phouma házá­nak erkélyéről szólt hoz­zájuk. Első szava az volt, hogy nyo­matékosan cáfolta az „önkén­tes lemondásáról” szóló pucs- csista híresztelést. Azután azt mondotta, hogy a nemzetközi bizottság tagjai csak a puccs főszervezőjének, Kouprasith dandártábornoknak engedé­lyével kereshetik fel. A mi­niszterelnököt a puccs óta most látták először. A Reuter értesülése szerint Vientiane mellett, a Kinaimo katonai táborban a koalíciós kormány számos semleges mi­niszterét tartják fogva Londonból érkezett diplo­máciai hírek azt mondják, hogy a laoszi nemzetközi el­lenőrző bizottság brit és szov­jet társelnöke Vient tanéban megkezdte tárgyalásait, hogy rendezze a veszélyes helyzetet. Anglia és az Egyesült Államok kormánya már is felvette a közvetlen kap­csolatot a laoszi ügyben, Butler külügyminiszter pedig a szovjet kormány­hoz is megkeresést inté­zett. Nagy az élénkség Washington­ban is, ahol Johnson elnök va­sárnap rendkívüli értekezleten beszélte meg a laoszi teendő­ket McNamara hadügyminisz­terrel és Ball külügyminiszter­helyettessel. Meghalt .S/ergej (jrraszimov Moszkvában 19 éves korá­ban elhunyt Szergej Geraszi- mov, a kiváló festőművész és grafikus, a Szovjet Képzőmű­vész Szövetség első titkára. A Fővárosi Villamosvasút azonnali belépésre keres kalauz!, váltóőrt munkára U7—tó év között) férfi ás női dolgozókat, géplakatosokat, lemezlakatoso­kat. lakatosokat, betanított munkásokat, kábelfektetői és pályaszolgálatl munkára {lg—50 év közötti) fért! segédmunkásokat. Jelentkezés munkanapokon 8—u öra között fszombat klvételéveli Budapest VII.. Akácfa u. 15. fsat. 17. Férfi méretes \ , egyenruha szabóságba gyakorlattal rendelkező szakmunkásokat telvesz a Váci Szabó Ktsz. Jelentkezés: - • kedd és csütörtök Vác, Széchenyi u. 21. Telefon: 215. Az asszony egy viszonylag veszélytelen vargabetű után megállította a kocsit. — így biztonságosabb. Es most beszéljen. Sándor megvonta a vállát. — Szimpla eset. Momentán ez az egy nadrágom van. Az ősszel volt még egy másik is, de aztán elcseréltem fél kiló májashurkáért egy vekniért és egy zsugáért az Édes életre. Nagy könnyelműség volt. Ha várok elsejéig, egy kiló hurkát is kaphattam volna érte. Per­sze utólag könnyű okosnak lenni, nem igaz? — Ez rémes! — suttogta a hölgy megindultan. Sándor megszánta. — Annyira nem. Közönsé­ges cserekereskedelem. Feles­leges használati tárgyait elcse­réli az ember valami hasonló értékkel bitó, de gyorsan hasz­nosítható dologra. — De könyörgöm, két nad­rág közül, hogy lehet az egyik felesleges? — Hiába is magyaráznám — legyintett Sándor. — Ha nem volt egyetemista, úgy sem értené meg. Az asszony érdeklődve fel­vonta gondosan kirajzolt szemöldökét. — Egyetemista? — kérdez­te és meleg fény tüzelt a sze­mében. Sándor önérzetesen kihúzta magát. — Nem látszik rajtam? Az asszony felnevetett. (Folytatjuk) Elindultak. Sándor elbűvöl- ten nézte a gépkocsi fényűző berendezését, az Ízléses kárpi­tozást és nem utolsósorban a hölgyet, aki biztos kézzel veze­tett a csúcsforgalomban. Vala­mikor roppant csinos lehetett, de szépségét már kikezdte az idő vasfoga. Raífináltan sza­bott ruhája bátran a világ elé tárta, ami hajdani bájaiból maradandónak bizonyult és diszkréten eltakarta a rejteni valót. Egészében véve kellemes benyomást keltett és nem lát­szott többnek 36—38 évesnél, sőt a hatalmas luxuskocsi vo­lánja mellett még annyinak sem. Megfigyelhető, hogy a nagy luxusjárművek tulajdo­nosai mindig rokonszenvesek. A hölgy is észrevette, hogy ágrólszakadt utasa titokban rátekinget és előnyösebb test­tartást vett fel. A Mátyás tér közelében megkérdezte: — Hány szám alatt lakik? Sándor finoman elmosolyo­dott? — Jobb, ha nem tudja meg. Nem önnek való környezet az asszonyom. Félek, hogy kitö­rölhetetlen nyomot hagyna a világnézetében. — A világnézetemet bízza rám. Átöltözik és elviszem a szabóhoz. Sándor bánatosan felsóhaj­tott. — Sajnos lehetetlen. Á ba­rátom csak este kilenc után jön haza. — Nála van a kulcs? — Nem a kulcs, a nadrág. — A maga nadrágja? — Az övé. A nő kényszeredetten mo­solygott. — A kárt természetesen megtérítem. Elviszem egy sza­bóhoz. Kivel dolgoztat? — Ezen még nem gondol­koztam — felelte Sándor, mint akit a kérdés váratlanul érin­tett Nem emlékezett rá, hogy va­laha is üzletj kapcsolatba ke­rült volna mértékutáni szabó­sággal. Ruhatárát rendszerint az évfolyamon dívó szokások­nak megfelelően újította fel: alkalmi áron vett, cserélt min­dent, többnyire leírhatatlanul elhasznált állapotban. A hölgy határozott. — Mindegy, így nem mutat­kozhat az utcán. Beül a kocsi­ba és elviszem ahová akarja. — Asszonyom ön semmiről nem tehet. Én voltam a figyel­metlen és passz! — szögezte le Sándor, feleslegesen eltúlozva a hölgy ártatlanságát. — Vigyázzon, mert a szél megint elkapja a nadrágját! A figyelmeztetés elkésett. — Meggyőzött asszonyom —■ szögezte le egykedvűen és be­szállt a kocsiba. — Ne vigyem előbb haza? Gondolom, nadrágot váltana és úgy mennénk a szabóhoz. Hol lakik? — A Mátyás téren. helyzetben tagadhatatlanul komikusán hatott. A sárhányó ugyanis térdig felhasította a nadrágját,- amely most ko­moly gyászlobogóként lenge­dezett lábszára körül. • — Ilyen hőségben direkt jól­esik az embernek egy kis lég­mozgás — folytatta nagyvona­lúan. i Eközben kísérletet tett, hogy lábait összefonva megzaboláz­za a fékeveszetten lobogó nad­rágszárat. Igyekvése sikertele­nül végződött, mert az időköz­ben megélénkülő szél mindun­talan magával ragadta a ra­koncátlan ruhadarabot. Hama­rosan belefásult kilátástalan küzdelembe és lehangoltan konstatálta, hogy a legizmo­sabb vádli Is nevetségesen groteszk, cugos cipőben, zokni nélkül. II. A hölgy tanácstalanul nézte a könnyelmű ifjút és közel állt ahhoz, hogy hangosan felka­cagjon. — Ne vágjon már olyan fan­csali képet, örüljön, hogy sze­rencsésen megúsztuk. — Valóban, ritkán éri ilyen szerencse az embert — mondta Sándor különösebb meggyő­ződés nélkül. (2) A November 7 térnél, ahol a neonreklám takarékosságra, a közlekedési rendőr pedig óvatosságra inti a járókelőket, mélázva megtorpant. Figyel-1 mesen elolvasta az OTP köz­érdektől áthatott feliratát és ismételten kasszát csinált. — Még várok egy csöppet a betétkönyvvel — mondta fennhangon és mint aki végle­gesen lezárt egy gyötrelmes dilemmát, lélekben tökélete­sen megnyugodva lelépett az úttestre. Eközben azonban megfeledkezett a közlekedési rendőr által képviselt másik intelemről, az óvatosságról és kis híján alákerült annak a Mercedesnek, amely néhány perce még a Nagymező utcá­nál parkírozott. A gépkocsi a hirtelen fékezéstől csúszott néhány métert, majd a veze­tője — egy finom megjelenésű hölgy — rémülten kihajolt az ablakon. — Istenem, csak nem történt valami baja? — Semmiség az egész — nyugtatta meg Sándor és gá­lánsán meghajolt. Más körülmények között, mondjuk egy diplomatabálon ez a meghajlás méltó sikert : aratott volna, de az adott

Next

/
Oldalképek
Tartalom