Pest Megyei Hirlap, 1964. április (8. évfolyam, 76-100. szám)

1964-04-02 / 77. szám

1964. Április 2, csütörtök MEQJt I &€íriap A szovjet párt- és kormányküldöttség az Egyesült Izzóban (Folytatás az 1. oldalról) még mélyebb legyen a két ország népeinek barátsága. Kedves elvtársak! Kedves elvtársnők! Én befejezem, mert önök engem máskor is hallgat­iV. So. Hrusrsnr: Közös célokért, közös ideálokért harcolunk hatnak. Befejezésül még egy­szer önöknek és önökön ke­resztül a gyár egész kollek­tívájának eredményes mun­kát, sok sikert, minden jót kívánok. Éljen a kommunizmust építő nagy szovjet nép! Él­jen a szocializmust építő magyar nép! (Nagy taps.) Éljen a megbonthatatlan szovjet—magyar barátság és népünk igaz, közeli kedves barátja: Hruscsov elvtárs! (Hosszan tartó, lelkes, nagy taps.) Hosszan tartó nagy taps. ünneplés közben emelkedett ezután szólásra Nyikita Szer- gejevics Hruscsov. — Kedves Kádár János elv­társ! Kedves barátaim! Munkások és munkásnak, mérnökök és technikusok! örömmel fogadtuk el a meghívást, hogy tegyünk láto­gatást kiváló gyárukban, ta­lálkozzunk és beszélgessünk önökkel, a dicsőséges ma­gyar munkásosztály képvise­lőivel. Engedjék meg, hogy felhasz­náljam az alkalmat és tolmá­csoljam önöknek a Szovjet­unió munkásai és mumkásnői, valamennyi szovjet dolgozó forró üdvözletét. A szovjet dolgozók önö­ket osztálytestvéreiknek, hűséges küzdőtársaiknak ' tekintik a munkában és a jobb jövőért ‘folytatott küzdelemben. Nekem különösen jólesik, hogy az Egyesült Izzó dolgo­zóival találkozhatom. Amikor a harmincas években a moszk­vai Baumann-kerületben a pártbizottság titkára voltam, a kerület fő vállalatai közé tar­tozott az elektromos lámpa­gyár. Kitűnő emberek dolgoz­tak ott akkor is és dolgoznak ma is. Ügy hallottam, hogy önök jóbaráti kapcsolatban állnak a moszkvai elektro­mos lámpagyárral. Ez termé­szetesen ma már nem olyan vállalat, mint a harmincas években volt.-Kifejlődött, új felszerelést kapott és gyártmá­nyainak színvonala megfelel a tudomány és a technika korszerű követelményeinek. (Taps.) Csak egy dolog maradt vál­tozatlein a gyárban: az igazi forradalmi szellem és ener­gia a párt ügyéért folytatott harcban. Mély megelégedé­semre szolgál, hogy tolmácsol­hatom önöknek barátaik, a moszkvai elektromos lámpa­gyár munkásainak, munkás­nőinek, mérnökeinek és tech­nikusainak üdvözletét. A szocializmus, a kommuniz­mus új társadalmának építé­sében különösen fontos szerep vár az elektromosságra, az elektrotechnikai iparra. Vla­gyimir Iljics Lenin már a szovjet hatalom első éveiben a szocialista építés nagyszabású gazdasági programjaként ki­dolgozta a GOELRO-tervet, az ország villamosításának tervét, amely arra irányult, hogy vil­lanyfénybe borítsa a szocialis­ta élet útjára lépő Oroszorszá­got. Iljics lámpácskája — a szovjet emberek így becézték a vilanykörtét — több volt egyszerű fényforrásnál. Min­denüvé elvitte magával a szo­cializmus eszméinek világossá­gát, átalakította a város és a falu életét, megvilágította a jövőbe vezető utunkat. A Szovjetunió Kommunis­ta Pártjának programja előirányozza, hogy a villa­mos energia termelését gyor­sabb ütemben kell fejlesz­teni, mint a többi iparágét. Az a sok százmilliárd kilo­wattóra villamos energia, amely az országnak jut, olyan, mint Prometheus lángja, de ennek fénye a kommunista jö­vőbe vivő uitat világítja meg az emberek számára. A forradalom előtti Oroszor­szágtól a szovjet elektromos­ipar mindössze néhány gyárat örökölt, s az ott előállított elektrotechnikai felszerelések választéka igen szűkös volt. Azóta a szovjet elektrotechni­kai ipar óriási utat tett meg. Már a Nagy Honvédő Háború kezdetén olyan önálló iparág volt, amely az elektromos fel­szerelések fő fajtáiból fedezni tudta a népgazdaság szükség­leteit. Az 1940. évinél ma lényege­sen többet termelünk a legfon­tosabb elektrotechnikai készít­ményekből. így például több mint hússzor annyi turbinát és hidrogenerátort, több mint hu­szonnégyszer annyi transzfor­mátort, 16-szor annyi száz ki­lowatton aluli teljesítményű elektromotort és több mint huszonötször annyi gyenge­áramú készüléket gyártunk. Országunk az idén több mint négy és fél millió villanymo­tort gyárt. A szovjet elektromosipar az ország villamosításának tech­nikai bázisa — mondatta Hruscsov, majd1 az elért fejlődés adatait ismertette. Ezután rámutatott: az utóbbi tíz év alatt a Szovjetunióban a villa- mosenergia-termelés 234 milliárd kilowattóráról 412 milliárd kilowattórá­ra növekedett. A tavaly üzembe helye­zett villamos erőművek ka­pacitása meghaladja a tízmil­lió kilowattot. Ez azt jelenti, hogy a szovjet villamos erő­művek teljesítőképessége mindössze egy év alatt majd­nem hétszer annyival növe­kedett, mint amennyit a GOELRO-ferv irányzott elő 10—15 évre. íme, milyen nagy léptekkel halad a tör­ténelem, milyen ütemben haladunk mi a kommuniz­mus felé — jelentette ki Hruscsov elvtárs, majd1 így folytatta: — Amikor megépítettük a dny eper i erőművet, kapaci­tása 560 000 kilowatt volt. Építése akkor az egész nép ügye volt. Most pedig a krasznojarszki vízi erőmű egyetlen turbinája 500 000 ki­lowatt teljesítőképességű. Az egész vízi erőmű kapacitása felülmúlja majd a>z ötmillió kilowattot. S ez ma már nálunk mindennapos dolog­nak számít. Valójában vi­szont óriási dolog ez. A krasznojarszki vízi erőmű egyetlen turbinája majdnem akkora teljesítőképességű, mint az egész dnyeperi erő­mű vagy mint a Volhov fo­lyó mentén tíz villanytelep. Az önök országának mun­kásai. mérnökei és techni­kusai felszereléseket készíte­nek és szállítanak nekünk iz­zólámpák és fénycsövek, vil- lany motor testek és kapcsoló- táblák gyártásához. Sokféle, kitűnő minőségű elektromos 1 telességünket, ha nem állí­tanánk feladataink előterébe a nép e vágyának megvaló­sítását. Ehhez azonban el­engedhetetlenül szükséges, hogy minden vonalon bő­vítsük az anyagi javak ter­melését. Mindenki, aki dolgozik, tud­ja, hogy nem fogyaszthatunk többet annál, mint amennyit termelünk, pern fokozhatjuk a fogyasztást gyorsában, mint ahogyan munkánk termelé­kenysége nő. Az ember számá­ra szükséges javakat munká­val és csakis munkával lehet létrehozni. Még a legédenibb vidéken is, amelyeket a ter­mészet bőkezűen megáldott kincsekkel, emberi munkára van szükség ahhoz, hogy az ember e kincseket felhasznál­hassa. Így volt ez mindig. Az anyagi javak termelé­sének módja megváltozott, módosult az anyagi javak elosztásának jellege is, de a társadalom életének alapja mindig a munka marad. A szocialista társadalom el­sőként alkalmazza az elosztás igazságos elvét. Önök, nőként minden dolgozó, jól ismerik a szocializmus elvét: trAki nem dolgozik, az ne is egyék.” Az önök országában ugyanúgy, mint nálunk is, a dolgotok hatalmas többsége becsülete­sen és serényen munkálkodik, I gyarapítja a társadalom anyagi és szellemi kincseit. Mégis az új társadalom felépítése, az új emberek kinevelése hosszú és bonyolult dolog. Mint bizo­nyára tudják, pártunknak a XXII. kongresszuson elfoga­dott programja amellett, hogy feladatul tűzte ki a kommu­nizmus anyagi-technikai bá­zisának megteremtését, külö­nösen hangsúlyozza annak fontosságát, hogy ki kell ne­velni a munka emberét, a ma­gas szellemi ideálokkal ren­delkező ember típusát. Nem j tudom, miként áll ez a dolog önöknél, de a mi országunk­ban. még vannak olyan embe­rek — igaz, nem túl sokan —, akik jól megtanulták a szocia­lizmus-nyű j tóttá jogokat, de feledékenynek mutatkoznak akkor, ha a társadalom iránti kötelességekről van szó. Az Hruscsov elvtárs átveszi Dienes Bélától a gyár dolgozóitól kapott ajándékot. Jobbszélen Kádár János (MTI Foto — Vigovszki Ferenc felv.) berendezéseket kapunk önök­től. A szovjet emberek szívük mélyéből örülnek azok­nak a sikereknek, amelye­ket a magyar dolgozók a szocializmus építésében elérnek. Aki Magyarországon jár, láthatja, hogyan fejlődik és erősödik a sízocialista ipar és mezőgazdaság. Az, amit ma az önök gyárának dol­gozóitól hallottunk, a ma­gyar ipar sikeres fejlődésének számos példája közé tarto­zik. Egyúttal a szocializmus építésében elért tényleges előrehaladást is mutatja. A néptömegek a jobb élet, a boldog jövő kiharcolásá­ért lépnek a farradálom út­jára. Mi, kommunisták, nem teljesítenénk elsőrendű kö­ilyenékről népünk körében az a mondás járja: „Megette a palacsintát, megette a dere- lyét, de már a harmadik mun­kához — a cséphadaró forga­tásához — nincs ereje.” A szovjet nép kíméletle­nül hadat üzent a henyé- lőknek és a semmittevők­nek. Azt hiszem, a magyar dolgozók szántén így jár­nak el. Elvtársak! Az önök orszá­gában nagy erőfeszítések tör­téntek az ipar vezetésének tö­kéletesítésére. Az azonos pro­filú vállalatok egyesítése, az igazgatási apparátus egyes láncszemeinek megszüntetése nagy érdeklődést keltett ná­lunk is. A stobanforgó terüle­ten elért vívmányok kölcsönös tanulmányozása hasznos lehet Kádár János és N. Sz. Hruscsov az üzemi gyűlésen a Szovjetunió és Magyaror­szág számára egyaránt. Közöttünk nincsenek titka­ink. Mi nem versenytársak vagyunk, hanem barátok és küzdőtársak, akik közös cé­lokért, közös ideálokért har­colnak. A tapasztalatcsere, a test­véri gazdasági együttmű­ködés Magyarország és a Szovjetunió és általában a szocialista országok kö­zött előrehaladásunk fon­tos tényezője. A szovjet emberek a magyar dolgotokhoz hasonlóan büsz­kék arra, hogy a saocalista or­szágok közös erőfeszítései ré­vén létrejött az egységes ener­getikai rendszer, amely nem­csak a Szovjetuniót és Ma­gyarországot, hanem a Német Demokratikus Köztársaságot, Lengyelországot, Romániát és Csehszlovákiát is ellátja vil­lamos energiával. Közös erő­feszítések eredményeként épült meg a világ legnagyobb kőolajvezetéke, amelyen a Volga partjairól jut el az olaj a testvéri országokba. Rendkívül jellemző, hogy az említett hatalmas létesítmé­nyeket, amelyek együttműkö­désiünket testesítik meg, a „béke” és a „barátság” szóval nevezték el. A gazdasági együttműködés egész sor kérdését vizsgáltuk meg tavaly, amikor a magyar párt- és kormányküldöttség a Szovjetunióban járt. Meggyőződésünk, hogy a Szovjetunió és Magyaror­szág kölcsönösen előnyös testvéri kapcsolatai igen jó kilátásokkal kecsegtet­nek. u kapcsolatok szilárdak és megtoonthatatlanok, mert a két ország népeinek alapvető erneuert szolgálják. A magyar ipar sok felszere­lést gyárt a Szovjetunió szá­mára. így például önök ké­szítették a nálunk használt, jól működő automatikus gép­sorokat, amelyekkel fénycsö­veket készítünk. Magyar vál­lalatoknál viszont szovjet gé­pekkel * találkozhatunk, ame­lyeknek munkájával — úgy mondták nekem — önök szin­tén elégedettek. így együttműködve gyor­sabban haladhatunk előre. Minél több sikert érünk el, annál gyorsabban lépnek más népek a szocializmus útjára, annál hamarabb hozzuk majd létre azt a társadalmat, amely minden nép számára bizto­sítja a békét, a munkát, a sza­badságot, az egyenlőséget, a testvériséget és a boldogságot. E nagy célért érdemes élni és dolgozni, kedves barátaim és elvtársaim! Engedjék meg, hogy néhány szót mondjak azokról a benyo­másokról, amelyeket az önök­kel való találkozás és gyáruk megtekintése után szereztem. Nagyon meg vagyunk elégedve gyártmányaikkal, s minden hí­zelgés nélkül elmondhatom, hogy üzemük kiváló. Ne higy- gyék, hogy félnék megmon­dani az igazat, megmondanám, ha valami itt bem tetszett vol­na. (Élénkség, hosszan tartó taps.) Szép gyár ez és munkája jól szervezett Gyáruk igazgatója és az üzemi pártbizottság tit­kára tájékoztatott a gyár dol­gairól. Az igazgató beszámoló­ja magas műszaki és gazdasá­gi, az üzemi pártbizottság tit­kárának beszámolója pedig magas politikai és eszmei szín­vonalról tanúskodott. ' Jó termékek készülnek az önök gyárában. Erről nem­csak én tanúskodom, ha­nem az a tény is, hogy gyártmányaik nagy részét a Szovjetunió vásárolja meg. Ha termékeik rosszak lenné­nek, természetesen nem ven­nék meg azokat. Ez egészen magától értetődő: ha valaki elmegy az üzletbe és cipőt, vagy mondjuk kabátot, illetve ruhát vesz magának, akkor a legjobb minőségűt váiaszrtja ki, s amelyik nem tetszik, azt nem veszi meg. így teszünk mi is. Ha rassz izzólámpákat készítenének, akkor nyíltan megmondanánk: bár önök igen jó elvtársaink, jó baráta­ink, de bocsánatot kérünk, rossz lámpákra nincs szüksé­günk. (Élénkség.) Ismétlem, önök jó gyárt­mányokat készítenek és mi szí­vesen megvesszük azokat. (Taps.) Kedves elvtársak! Mi, a szocialista országok dolgo­zói nem a tőkéseknek, ha­nem magunknak dolgozunk. Magas munkatermelékenysé­get kell elérnünk és kiváló minőségű termékeket kell elő­állítanunk. A kapitalista or­szágok gyáraiban rendsze­rint jó árucikkeket készíte­nek. De ezeket nem a tő­kések, hanem a munkások, munkásnők és a műszakiak gyártják. Ha a tőkések szá­mára dolgozó munkások, mér­nökök és alkalmazottak jó termékeket gyártanak, akkor miért kellene a szocialista or­szágokban dolgozó munká­soknak, mérnököknek és mű­szakiaknak rosszabbul dol- gozniok, gyöngébb minősé­gű termékeket készíteniük?! Hiszen mindezt magunknak, a mi népünknek állítjuk elő a szocializmus, a kommu­nizmus építéséhez. Minél magasabbra emel­jük a termelés műszaki színvonalát, minél ma­gasabb a munka termelé­kenysége, annál nagyobb a nép jóléte, annál jobban élnek az emberek. Többet kell termelnünk, mint amit elfogyasztunk, mert ha többet fogyasztanánk, mint amit létrehozunk, az azt je­lenti, hogy az elszegényedés felé haladunk, nem pedig a gazdagság felé. Persze akadnak emberek, akik azt mondják, hogy a forradalmat azt igen, azt végre kell hajtani, de nem kell törekedni a dolgozók jobb életének megteremtésé­re. Ezzel sehogy sem érthe­tünk egyet. A munkásosztály, a dolgo­tok azért indulnak forrada­lomba. a kizsákmányoló rend­szer megdöntésére, mert jobb életet akarnak, ki akarják elégíteni szellemi és anyagi szükségleteiket. A párt és Le­nin forradalomra hívta Orosz­ország munkásait és paraszt­jait a tőkések és földesurak rendszerének megdöntésére. Mi lett volna akkor, ha a munkások megkérdezik: a ki- zsákmányolótí megdöntése után jobban* vagy rosszabbul fogunk-e élni, s ha a párt és Lenin erre azt felelte volna: bizonyára nem jobban, hanem valószínűleg rosszabbul, de a nagyszerű forradalmi lendü­lettel dicsőséget szereztek ma­gatoknak. Úgy gondolom, a munkások megvakarták volna az üstökülfet és bizonyára így válaszoltak volna: a lendület persze jó dolog, de a lendü­let utón hozzá kell látni a gazdaság építéséhez, fejleszté­séhez, hogy legyen jó ételünk, szép házunk, s érdekes köny­vünk, jó iskolánk, kifogásta­lan kórházunk, mert ez sakkal jobb, mint csak a forradalmi lendület. A munkásosztály, a dolgo­zó nép szocialista forra­dalmának célja az elnyo­mók és elnyomottak nél­küli igazságos társadalom létrehozása, amelyben mindent a szocializmus, a kommunizmus nagy cél­jainak, a nép létérdekei­nek rendelnek alá. A kapitalizmus azért váltot­ta fel a hűbéri rendszert, mert biztosította a magasabb mun­katermelékenységet és fejlet­tebb termelőerőket hozott lét­re. A kommunizmus azért váltja fel a kapitalizmust, mert biztosítja a gazdaság fejleszté­sének legmagasabb színvona­lát, a nép jólétének és kultú­rájának fejlődését. Ez a kom­munizmus győzelmének zálo­ga. Engedjék meg, hogy befeje­zésül ismételten köszönetét mondjak a szívélyes fogadta­tásért és kifejezzem jókíván­ságaimat közelgő nemzeti ün­nepük, a felszabadulás öröm­teljes tavaszi ünnepe alkal­mából. Engedjék meg, hogy önöknek és családjuknak, a testvéri Magyarország minden dolgozójának további sikeres munkát, sok boldogságot és jó egészséget kívánjak. (Taps.) Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt, annak Központi Bizottsága,’ élén Kádár János elvtárssal, a nép hű fiával! (Taps.) Éljen a magyar munkásosz­tály! (Taps.) Éljen Magyarország és a Szovjetunió, népeink és párt­jaink örök és megbonthatatlan barátsága. (Taps.) Éljen a világbéke! (Taps.) Az üzemi gyűlés végén N. Sz. Hruscsov Lenin-mell« szobrot nyújtott át ajándék-« képpen a gyár dolgozóinak. A forró hangulatú gyűlés az Internacionálé hangjaival ért véget. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom