Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-08 / 57. szám

VH!. ÉVFOLYAM, 57. SZÁM 1R64. MÁRCIUS 8, VASÁRNAP Ünnepi köszöntő * nőnap megünneplése tár- ü sadalmi üggyé vált orszá­gunkban is. Március 8-a nem egy ünnep a sok közül, hanem a számvetés napja is. A ' szocialista társadalom alapvetően megváltoztatta a nők helyzetét. A társadalom egyenrangú polgárává tette őket. Egyenlőek a jogok, de a kötelességek is. A nők helyze­tét szocialista államrendünk egész sor intézkedésével igyek­szik megkönnyíteni. Óvodák, bölcsődéle, napközi iskolák, a gyermekek elhelye­zését biztosítják. A családi pót­lékok, a terhes anya ingyenes és kötelező orvosi vizsgálata, szülés esetén 5 hónapos szülé­si szabadság stb.. mindezek az intézkedések segítik az anyá­kat a családok problémáinak megoldásában. V árosunkban hat területi óvodában 16 csoport mű­ködik. A férőhelyek ugyan még most is korlátozottak, de az elmúlt évben is ötszáz gyer­mek nyert felvételt. Ebben az évben felépítik a bokrosi óvo­dát, ami tovább enyhíti gond­jainkat. Tizennyolc óvónő és tizennégy dajka gondoskodik gyermekeink oktatásáról, ne­veléséről, míg a szülők az üzemekben, vagy hivatalokban teljesítik kötelességüket, Iskoláskorú gyermekeink közül ötszázan részesülnek napközi ellátásiban. Évről év­re további erőfeszítéseket te­szünk, hogy ezeknek a számát is növeljük. Bölcsődei férőhe­lyeink száma is nagyon kor­látozott. Mindezek a problé­mák visszahatnak a munkaerő­helyzetünkre is. Vannak szép számmal anyák, akik azért nem tudnak elmenni dolgozni, mert gyermeküket nem tudják elhelyezni, pedig az ő mun­kájukra is szüksége lenne tár­sadalmunknak. Igyekszünk a nők úgyneve­zett második műszakját is megkönnyíteni a nehéz fizikai munkakifej'tést igénylő háztar­tási munkák gépesítésével. Akiknek még nem jutott pénze rá, hogy porszívógépet, padló- kefélőt, vagy mosógépet vásá­roljon, az elmúlt esztendőben létrehozott kölcsönzőboltban megkaphatja igen szolid köl­csönzési díj megfizetése mel­lett. A bolt forgalma azt bizo­nyítja, hogy háziasszonyaink élnek is ezzel a lehetőséggel. Ez arra kötelez bennünket, hogy a kölcsönzőbolt készletét to­vább bővítsük, választékát nö­veljük. nn ermészetesen ez csak a JL probléma egyik oldalán segít. Az otthoni munka meg­rövidítéséhez hozzátartozik a család segítsége is, ebben a férjnek is részt kell vállalnia. A gyermek munkára nevelé­sének is fontos elve, hogy ho­gyan vonják be a házi mun­kába. A régi családi viszo­nyokból eredően több helyen a családon belül konfliktusok is jelentkeznek, ahol úgy fogják fel, hogy a házi munka kizá­rólagosan az anya kötelessége. Szerencsére mind kevesebb ezeknek a családoknak a szá­ma. Ezeknél a családoknál hiábavaló a társadalom elis­merése az egyenjogúságot il­letően, ha a család azt nem ismeri el. Ismerünk azonban olyan családokat is szép számmal, ahol a férj vállalja a gyermek felügyeletét, míg az anya isko­lában van. tanul és az otthoni munkában is segít. Ezekben a családokban a kö­zösen végzett otthoni munka új kapcsolatokat alakít ki a kölcsönös segítség alapján, új erkölcsök és szokások hono- eodnak meg. Gondjaink nekünk is van­nak. Ezek a gondok azonban merőben mások, mint amilye­nekkel az elnyomott népek küzdenek. Nekünk olyan gond­jaink vannak, hogy helyesen éljünk jogainkkal, hogy vajon sikerült-e már megértetni az egész társadalommal: a női egyenjogúság megvalósítása el­választhatatlan a szocializmus építésének nagy feladatától. Í gen sok a tennivalónk, el­sősorban magunk, de az egész társadalom gondolkodá­sát formáljuk, hogy leküzdjük a nőket lebecsülő maradi né­zeteket. ' A nőknek is nagyon sokat kell tenni azért, hogy az egyen­jogúság minden területen ér­vényesüljön. Tanulni kell és a munkában kell bebizonyíta­ni. hogy a nők valóban egyen­rangúak a férfiakkal. A nő helyzetének megváltoz­tatása szorosan összefügg a mezőgazdaságban azzal a nagy társadalmi átalakulással, amely végbement. Egyelőre azonban még csak mint lehetőség­ről beszélünk, mert az alap­jait teremtettük meg. E téren még nagy feladatok előtt áll a nőmozgalom. Biztosra vesz- szük, hogy a munkakörülmé­nyek megváltoztatásáért, a csa­ládi élet magasabb kultúrájá­ért harcoló parasztasszonyok erős! rugói lesznek a mezőgaz­daságban végbemenő fejlő­désnek. L áthatjuk napjainkban azt a törvényszerűséget, aho­gyan a szocializmus építésé­nek folyamata és a női egyen­jogúság összefügg. Meg vagyok róla győződve, hogy törekvéseinkkel minden jóért, nemesért lelkesedő asz- szomy egyetért. Munkálkod­junk együtt az eddigieknél sokkal jobban és többen, hi­szen családunk, magunk és ha­zánk nagyszerű jelenjét és jö­vőjét építjük. Hegedűs László az MSZMP városi bi­zottságának titkára Sikerrel zárult a munkásakadémia Olktóber végién a TIT se­gítségével a Községgazdálko­dási Vállalat szakszervezeti bizottsága munkásakadémiát szervezett. Az első ilyen ren­dezvényt nagy izgalom előzte meg, és sokan kételkedtek si­kerében. A tárgykör, amiből az előadásokat tartották, na­gyon érdekes volt, hiszen az emberiség történetének főbb állomásait mutatta be a hall­gatóknak. Tíz előadáson száztizenhét dolgozó vett részt.. Az elő­adássorozatot filmvetítések tarkították, így még közelebb­ről, illetve jobban lehetett ér­zékelni az anyagot. Az első munkásakadémia si­kere arra buzdít bennünket, hogy további hasonló rendez­vényeket szervezzünk. Egri Ernő a szakszervezeti bizottság gazdasági felelőse As áruk ÍJ-20 sstísalékái primőrként értékesíti a Szabadság Termelőszövetkezet kertészete általában a kertészet primőr­ként? — Tizenöt-húsz százalékra tehető az a mennyiség, amely ilyen előnyös körülmények kö­zött kerül értékesítésre. A je­lentősebb rész aztán mint ipa­ri nyersanyag szerződés kere­tében a helyi konzervgyárba kerül. HALLOTTUK | ÍRUNK | RÓLA NEMZETKÖZI NŐNAP \ Ma délután a művelődési | ház tanácstermében központi z ünnepség lesz a nemzetközi z nőnap alkalmából, délután 3 f órakor. Az ünnepségen fel- ^ szólal Szabó Sándor, a Pest ff megyei tanács vb-elnökhelyet- íj tese és az iparosdalkör köszönti az asszonyokat. * Március 4-én eltűnt Hé fos-féle virágbolt elől, Patay utcából a kerékpár­tartó. A virágbolt vezetője reméli, hogy a tréfát űzők rövidesen visszaviszik a drá­ga pénzért készült kerék­pártartót. ■ 2 isi J A juhász-család Már az első emeletnél tar­tanak a munkások a műve lődési otthon udvarán énül« szövetkezeti bériház építésé­nél. A téli lemaradást mi­előbb be akarják hozni. * Csajkovszkij: Diótörő cí­mű balettjét nézte meg az elmúlt vasárnap az Opera­házban a Petőfi Általános Iskola VIII/b osztálya. ■k 100 férőhelyes növendék- marha-istállót építenek az idén a Petőfi Termelőszö­vetkezetben. Küldöttgyűlést cius 21-én a melőszövetkezet. tart Dózsa CSAIA.DJÁVAL együtt dol­gozik Pető Imre, a Rákóczi Termelőszövetkezet juhásza. Fiai is megmaradtak a mező­gazdasági munka mellett, nem mentek gyárba, vagy üzembe dolgozni. Így a kis család együttesen tagja a termelőszövetkezetnek. Ha azt mondjuk, hogy a fe­lesége a jobb keze. aki az etetést, fejést végzi, akkor a fia a bal keze. ö is ugyancsak kiveszi részét a dolgokból. Gondos munkájuk alapján i lehetővé vált, hogy a juhok között, elhullás nem volt. sőt tizenkét báránnyal többet neveltek fel, mint amennyi az anyabirkák száma. Büszke is Pető Imre a huszonhat gön­dör szőrű ikerbárányra. A mar­Ter­juhokról átlagosan négy kilo­gramm gyapjút nyírtak, ami szakérteleménél végzett mun­kájuknak köszönhető. A SZÉP eredmények eléré­sében nagy szerepet játszott* hogy a termelőszövetkezet még a múlt évben bevezette az ösztönző bérezési rendszert. Ez is serkentette Petőéket a munkában. Igyekezetüknek meglett a látszata, hiszen jő munkájuk elismeréséért tizen­hatezer forint prémiumot kaptak. A juhok egészséges élet­módját elősegítette, hogy megfelelő takarmányt és el­helyezést kaptak. Nem is volt a nagy télben hiba a takar­mányozás terén, mert bizto­sították nekik az élelmet. KÖVEZIK A VITÉZ UTCÁT Tanácstagi bejelentés alap­ján jóvá hagyta a városi ta­nács végrehajtó bizottsága a Vitéz utcaiak kérelmét. Az idén elkezdik az utca kövezé­sét. ■k MIT LÁTUNK MA A MOZIBAN? Robinson-család. Amerikai színes film. Széles vásznú. Magyar híradó. Matiné Kővirág. A tárgyalóteremből ^ Fatolvaj a bíróság előtt Ugró Sándor, kocséri lakos tanyájához valamikor hozzá­tartozott a közelben levő négyszáz négyszögölnyi er- dőcske. 1960-ban azonban ezt a parcellát is tagosították. A törvény szellemében ki­mérték Ugró Sándor tanyájá­hoz az őt megillető nyolcszáz négyszögölet és a tanyatelek kiegészítésére a termelőszövet­kezet még további ezeregyszáz négyszögölet is adott. Az évek során a parányi er- dőcskét a Helvéciái Állami Gazdaság üzemegységéhez csa­tolták. 1963 októberében mégis ki­vágott tizenhárom öt-hat mé­ter hosszú akácfát. Ebből az­tán formás górét épített. Mivel azonban semmi sem marad titokban, a városi ügyészség vádat emelt Ugró Sándor ellen lopás bűntettéért és a városi bíróság rövidesen tárgyalni fogja az ügyet. S\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\VXV.\\\\\\\V\\\\\VVA\\\\\\\\\\\\\\\v\\\Y.\„\\\\\\\\\\\v,\\\\\\\\v\\\V\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W,\\W\ '\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\W\\\\\\\\v\ 2 — Most már teljes az üzem nálunk — mondja Kecskeméti László brigádvezető. — Hu­szonötén vagyunk. Az asszo­nyok tűzdelnek, kiegészítik és megjavítják a sérült ablaksze­meket, hasúrát javítanak, és általában előkészítik az ágya­kat a vetéshez s utána szoi'gal- masan vetnek. — A munka neheze mi- , ránk, férfiakra vár. Trá- \ gyát, földet hordunk, ros- \ tálunk, s mindenütt ott vagyunk, ahol \ a szei'számot keményen meg < kell fogni. : Az egyik melegházban zsú- í foltan egymás mellett állnak a j ládák. Sűrűn egymás mellett \ fiatal palánták. Az élőzöld nö- í vények olyan sűrűn vannak, j akár a frissen kelt őszi vagy j tavaszi vetések. A másik melegházban í 8—10 centiméter magas, ! erőteljes paprikapalánták. \ Ahogyan Kecskeméti László j mondja, ötezer van közöttük í olyan, amely nyolcleveles és j egy hónap múlva ezeket a pa- \ lántákat már virágba borultan | kitelepítik a fóliák alá. | — A két üvegházban — foly- í tatja — kétszázezer palántát ^ nevelünk. Százezer már olyan ^ fejlett, hogy csak a tüzdelésre vár s ezt a munkát asszonya- £ ink rövidesen el is végzik. ^ Minden kertészet legna- £ gyobb gondja az, hogy le- ^ hetőleg minél több korai ^ áruval jelentkezzen a pia- ^ con és általában az értéke- ^ sítésben. 4 y A primőrök mindig magas 4 áron kelnek el és ez a maga- ^ sabb árbevétel nem közömbös 4 sem a termelőszövetkezet, sem ^ a tagság jövedelmének. Gon- ^ dőljünk csak arra. hogy az el- £ sőnek piacra vitt erőspaprika ^ egyötven-kétforintos árat is 5 elér. Ezek a figyelemreméltó ^ árak nagy mértékben javítják ^ a bevételeinket. Nem csoda, ^ hogy a közös gazdaság vezető- 4/ sége. de mi kertészek is min- ^ dent elkövetünk a koraiak ér- ^ tőkésítésé érdekében. ^ — Vajon mennyit értékesít 4 E gy ilyen útra jobban fel kellett készülni, mint ma a vadászoknak a vadá­szatra. A török és a német nem engedte, hogy a város lakói lőfegyvert tartsanak, de szúró és vágó „kezebeli”-ek- kel elláthatták magukat. A vasvilla, a fokos, a fejsze, a balta ott lapult a kocsiülés alatt, de még a XVIII. és XIX. században sem volt ta­nácsos töltött pisztolyok, pus­kák, csákány és vasvilla nél­kül útra kelni. Elvégre a rab­lónak, útonálló haramiának, a rablásból élő csavargó ka­tonának is élni kellett vala­miből. A jövő-menő ember pénz nélkül akkor sem me­hetett nagyobb útra, s a rab­lóknak a pénz volt a leglé­nyegesebb zsákmányuk. Az utazó ember kocsijába leginkább négy lovat fogtak, de nem bizakodhatott csu­pán a lovai gyorsaságában. Gyakran szabályszerű csata fejlődött ki, amelyből nem mindig az utas került ki győztesen. Olvashatunk olyan bejegyzéseket is a robot­lajstromban. hogy elveszett az utas, a kocsi, a ló és a hajtó is. Télen is utazni kel­lett. Ilyenkor a hideg és a farkasok kellemetlenkedtek. A puska, a fokos, a vasvilla el nem maradhatott a szán­ról, vagy a kocsiról. Akinek módjában volt, még egy rossz lovat is kötött a saroglyához, amely arra a célra szolgált, hogy ha farkascsordával a mérkőzés sikere kilátástalan volt. akkor elvágták a rossz ló kötőfékjét. A farkasok rá­rohantak, és megetfék. Ariiig lakmároztak, addig az utas Dr. Balanyi Béla: Karcolat a nagykőrösi „leveiészek“ múltjából, a futártól a gépkocsiig ii. már messze repült a jármű­vén. 1526-tól működött a kirá­lyi posta, de kiváltságként magánkézben volt. Csak a közhatóság céljait szolgálta, magánosok küldeményeit nem szállította. 1722-ben a magánkézből III. Károly ki­rály állami kezelésbe vette. Ez még nem jelentette azt, hogy Nagykőröst is bekap­csolták a postai hálózatba. 1750-ben indították meg a kocsiposta járatokat (deli­zsánsz). Levelet, pénzt, cso­magot" és személyeket is szál­lított. Körösi ember ezt a jár­művet 1788-tól vehette igény­be. Ebben az évben szervez­ték Nagykőrösön a királyi postaállomást. Sánta Antal postamester volt az állomás vezetője. A postamesterség átruházható jog volt. Nem volt rossz vállalkozás, mert a város Feketén 100 magyar hold föld területet adott hasz­nálatra. Ezenfelül a posta jö­vedelmében is részesült. A postaállomás a mai pi­actér északi sarkában volt. 1793-ban gazdát cserélt. Sánta Antal eladta Kovács Mózesnek postamesteri jo­gait, majd Szobonya János tulajdonába került. 1822-ben Szobonya meghalt és özvegye, Inárcsi Farkas Sára Gubodi Jánoshoz ment férjhez. E há­zasság révén a postamester­ség a Gubodi-család tulajdo­nába került, egészen addig, míg annak az államosítása be nem következett. A postakocsit váltott lovak­kal vontatták, négy vagy hat ló húzta aszerint, hogy mi­lyen volt az út. A váltás egy- egy mérföldre levő postaállo­máson történt (15 kilométer). A postautakról a XIX. szá­zad közepén térkép készült. Több leírás ismerős a posta­utakról, azok minőségéről, az állomások távolságáról. 1847 márciusában két fia­tal újságíró járt Nagykőrö­sön. akik a Győri Napló, munkatársai voltak. Azért jöttek Nagykőrösre, hogy eb­ben a magyar városban a ré­gi ősi szokásokat, viseletét és táncokat tanulmányozzák. Ezt Körösön nem találták meg. mert az úri fiatalság a párizsi divat szerint öltözkö­dött. A szórakozásaik között említik, hogy délutánonként a postaállomáson gyülekeztek és azt lesték, hogy a posta ki­ket visz. de főként, hogy ki­ket hoz. Ha szemrevalók voltak az érkező nők, a meg­jegyzéseiket úgy tették, hogy az is hallotta, akinek azt szánták. Míg a postakocsik be- vagy ki nem futottak, ad­dig a temetőbe menő lányok­nak mondtak csípőseket. A temető abban az időben a postaállomás mellett kezdő­dött, korántsem tekintették szent helynek, hanem a nép­ligethez hasonló szerepe volt. A postaút Pestről Cegléden át vezetett Kecskemét felé, s Nagykőrösről Alpáron át Csongrád—Szentes felé. A postakocsik ezeken az uta­kon menetrendszerűen jöt­tek és mentek. A pusztákon egy-egy csárda épület volt az állomás, ahol lovakat cse­réltek, az utasok ételhez és italhoz jutottak. A postautakat a községek­nek és városoknak kel­lett karbantartani. A postát, ha szükséges volt, segíteni kellett. Védelméről is a kö­zűiét gondoskodott. Még a katonaság is igénybevehető volt a biztonsága érdekében. Nem volt ez a rendelkezés felesleges, mert az elsza­porodott rablók, útonállók veszélyeztették a küldemé­nyeket és az utasokat. 1824- től éjjel-nappal közlekedtek a gyors postakocsik Annak ellenére, hogy fegyveres kí­séretük is volt, sok sík*res postarablás olvasható a ko­rabeli újságokban. Nem célja ennek az írás­nak, hogy a helyi posta tör­ténetét részletességgel adja, csupán pillantást kíván vetni arra a hosszú és nem is zök­kenő nélküli útra. amelynek a végén már nem a gyors ko­csi. nem a kariol kocsi, ha­nem a postajelvénves zöld gépkocsi száguld. (Vége.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom