Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-29 / 75. szám

1964. MÁRCIUS 29, VASÄRNAP Jelentős kísérletek a Mezőgazdasági Gépkísérleii Intézetben A napokban kezdték meg a vizsgáztatást a magyar ipar új termékének, a D—i KB traktornak, az intézet nemrégiben létesített fárasztópályáján. A traktorok fokozott igény­bevételével lényegesen gyorsabb idő alatt ál­lapíthatják meg a traktorok élettartamát. A másik fontos kísérlet a cukorrépa szemen­kénti vetésével kapcsolatos. A legújabb mód­szer szerint nitrólakkréteggel bevont szalag­ra „vetiku a cukorrépa magját. Így könnyen ellenőrizhető a vetés távolsága és egyenletes­sége. A szemenkénti vetés a nagyüzemi gaz­daságokban lényegesen csökkenti a cukorré­pa termesztésének önköltségét. A jót a még jobbal párosítják Kishegyi Miklós és Varga Miklós laboránsok a kísérleti ,/vetést” ellenőrzik MTI Foto — Viiélyos Józsiéi' felv. Első és legfontosabb! f Mezőgazdaságunk munkásai, a szervező, irányító apparátus dolgozói, s mindazok, akik csak felelősséget éreznek min­dennapi kenyerünk előterem­téséért, türelmetlenül várják a tavaszi munkák megkezdé­sét. . Itt-ott ugyan kivonultak a,földekre a traktorok, a ho­mokosabb részeken már szán- tanak-vetnek, lényegében azonban még mindig tétlen­ségre kényszeríti az emberek és a gépele legnagyobb részét a*késlekedő tavasz. Bárhogy számoljunk is, most már bizonyos, legfeljebb egy hónap áll rendelkezésre a szántás-vetés és a telepítés elvégzéséhez. A tennivalók méreteihez képest a 4—5 hét csak akkor lesz elegendő, ha valóban minden percet, gépet és eszközt igénybe veszünk. Nagy szavaknak tűnhet — de a mezőgazdaság történeté­ben először a múlt év őszén sikerült megyénkben is ha­táridőre földbe tenni a takar­mány- és kenyérgabona mag­ját — betakarítani a kint le­vő termést.és csaknem telje­sen befejezni az őszi mély­szántást. Az elkövetkezendő napokban és hetekben leg­alább olyan lendületet, oda­adást láván a tavaszi munka a termelőszövetkezeti dolgo­zóktól, mint az őszi vetések idején. Az 1964-es terv a mezőgaz­dasági termelés 4—5 százalé­kos növekedését írja elő. Első pillanatban ez a célkitűzés ir­reálisnak tűnhet — ha azon­ban meggondoljuk —, s itt megint csak az elmúlt eszten­dőre kell utalnunk, hisz ta­valy egy sor kedvezőtlen té­nyező ellenére elértük a 4—5 százalékos termésjavulást — korántsem megvalósíthatatlan elgondolásról van szó. Ter­mészetesen — s ezt nem le­het elégszer hangsúlyozni —, jelentős erőfeszítésekre lesz szükség, ha azonban kihasz­náljuk a rendelkezésre álló, mindinkább csökkenő időt, egy hónap alatt is megala­pozhatjuk az idei jobb ter­mést. Áldozatos munkát, helyt­állást követel ez a szövetke­zeti gazdák százezreitől, de megnövekedett felelősséget az irányitó, vezető szakemberek­től is. A megyei tanács mező&az- dasági osztálya együtiraúkod- ve a termelös?öve‘.Rczele!íet közvetlenül irányító szervvel, a járási tanácsok mezőgazda- sági osztályaival, a szervezés és irányítás új hatékonyabb módszerét alakítja ki. Koráb­ban a jelentések összeállítása, beküldése és az újabb adatok gyűjtögetése sok időt emész-; tett fel. Ezen a tavaszon — ha j készülnek is a munka ellen-; őrzéséhez nélkülözhetetlen: összesítések — a „jelentés-: gyártás” helyett az osztályok szakemberei kint a szövetke­zetekben, hivatásuknak meg­felelően az operatív segítést, irányítást véjjzík. A Monori Járási Tanács mezőgazdasági osztályán pél­dául a hét közepén született meg a döntés: ezentúl a heti hat munkanapból ötöt az osz­tály munkatársai kint. a ter­melőszövetkezetekben kötele­sek tölteni. Hozzátehetjük, ha­sonló gyakorlat érvényesül a többi járásban is, a megyei tanács intézkedése alapján. Ezekben a napokban, amíg nem kezdődhet meg minde­nütt a munka, a járási taná­csok munkatársainak feladata, hogy még egyszer felülvizs­gálják a tavászi felkészülést Vannak még termelőszövetke­zetek, ahol nem minden erő­gép munkára kész, a szemle­kor jelentkezett hiányosságo­kat nem szüntették meg. Az üzembiztos géppark, a gépek kétműszakos működtetéséhez szükséges üzemanyag biztosí­tása szinte kulcskérdése a most kezdődő tavaszi munkák sikerének. Egyetlen munka­nap kiesése helyrehozhatatlan károkat okozhat a szövetke­zetnek. Ugyancsak fontos a munkagépek még egyszeri át­vizsgálása, a vetésre váró magvak ellenőrzése. Most már szorosabb kapcso­lat alakul ki a járási szak­vezetők és a termelőszövetke­zetek között. Az eddig csak jelentéseket készítő mezőgaz­dászok kint a helyszínen in­tézkedhetnék, gondoskodhat­nak az esetleges gépátcsopor­tosításról, ha probléma je­lentkezik, annak a gyors meg­A TUDOMÁNY A G YAKORLA T SZOLGÁLA TÁBAN MIRE KELL NEKÜNK A NYÉRC ÉS A FEHÉR AMUR? elsősorban olyan gyakorlati kutatásokkal foglalkozik, ame­lyek a gyárilag előállított kü­lönféle takarmánytápok opti­mális összetételének megálla­pításához szükségesek. Foglal­kozik még ez az osztály ba­romfi mikroklíma-vizsgálatok­kal is abból a célból, hogy a tartásra és a tenyésztésre legkedvezőbb közvetlen kör­nyezeti tényezőket feltárja. Most létesült az ország első pulykatenyésztő telepe is az intézet keretei kö­zött. Itt a régebbi bronzpuly­ka mellett újabban beszerzett fajtáit tenyésztését kezdték meg. Ezek közé tartozik a szé­les mellű' bronzpulyka és az empire white, amelyek a ki­váló mellhús arányukkal tűn­nek ki. A haltenyésztési osztály Gö­döllőn kívül Tolnán, Szajólban és Szarvason működik halkel­tető és szaporító állomásokkal. Különböző halfajták (ponty, csuka, süllő, harcsa) tartoznak az osztály tenyészanyagai közé. Érdekes újdonsággal is dicsekedhet ez az osztály. Ta­valy ugyanis Kínából hozlak be egy rendkívül értékes hal­fajtát, a növényevő Fehér Amurit. Ez a hal a mi halgaz­daságaink gyomnövényeivel táplálkozik, vagyis ingyen napszámosként takarítja, tisz­títja halastavainkat. Ingyen „napszámos”? Ezzel még meg sem dicsértük eléggé, mivel kitűnő ízű húsával, a pontyé­hoz hasonló fejlődési erélyé- vel ingyen szerzett ínyenc csemegének is számít. Látványosságnak, is érdekes a prémesállat tenyésztési osz­tály telepe, ahol jelenleg nyu- lakal és nyércet tenyésztenek. A telepen folytatott kísérleti és nemesítő munka főként a nagyüzemi nyúltenyésztés leg­jobb fajtáinak és módszerei­nek megállapítását szolgálja. Konkrét feladatuk a hazai nyúlfajták testnagyságának és szaporaságának javítása. E té­ren legnagyobb fantáziát a csincsillában látnak, mert ez a fajta jól szaporodik és jól tűri a hazai éghajlati és tar­tási viszonyokat. Ezenkívül természetesen igyekeznek ja­vítani — főleg keresztezéssel — a hazai fajtákat is, pecse­nyenyúl előállítása céljából. Munkájuknak nagy lendületet ad az a tudat, hogy a nyúlhús- ban szinte korlátlan exportle­hetőségeink vannak és a ha­zai fogyasztás is nőtt, amióta kiderült, hogy a nyúlhús nem hizlal. Feltűnően vad, mérges és ritka állatokat láttunk egy drótkerítés mögött. Platina szí­nű és fekete bundájukból ké­szül o nők álma a nyerebunda. A kutatók külön felhívják a figyelmünket arra, hogy bér a bunda — nyerc, az állat ne­ve mégis nyérc. Legalábbis magyarul. Ezt az állatfajt az­óta tenyésztik, amióta a nut­ria tenyésztés csődöt mondott. Kiderült, hogy a hazai viszo­nyok között előállítható drága és rossz minőségű nutriaprém nem versenyezhet az olcsóbb, szebb és tartósabb kanadaival. Sokkal kecsegtetőbb tapaszta­latok vannak a hazai nyérc- tenyésztésben, amelynek szin­tén úttörője az intézet Azt gondolná az ember, hogy az olyan tudományosan felsze­relt intézmény, mint a Gödöl­lői Kisállattenyésztő és Kuta­tó Intézet, teljesen, vagy nagy­részt független az időjárástól: Az intézet kutató és fizikai dolgozó gárdája azonban alig várja a tavaszt, amely itt is úgy jelenti az új évet, mint a mezőgazdaság sok ágazatában. Végeredményben tavasszal kel a legtöbb csirke, akkor rajza­nak a méhek, ívnak a halak és a prémes állatoknak is megújulást hoz a május. S amikor az első pelyhes, pikke­lyes és prémes állatkákon a kutató szeme megleli az em­beri céltudatosság és alkotó erő nyomát, az ő szívébe is be­lopja magát a frissítő tavaszi' Nagymiklós István FEKETE? Nem szokásunk névtelen levelekre válaszolni, most mégis kivételt teszünk. Nem azért, mert a levél „bátor­ságunkul” provokálja, hanem, mert módot ad arra, hogy sunyin feltett kérdésekre — egyenes válaszokat adjunk. Miért szalasztanánk el hát a lehetőséget? Idézünk a négyoldalas levél végéről: „En elég feke­tének látom ezt az egész ügyet, s nem csodálkozom azon se, ha kérdéseim a papírkosárba kerülnek. Kelle­metlen kérdések ezek, nyilván nem nyerik meg a szerkesztő urak tetszését”. Lássuk hát ezeket a kellemetlen kérdéseket. Kém múlik el hét, hogy ne olvasnék a la­pokban szűkszavú közleményeket KGST ta­nácskozásokról. Többet azonban nem monda­nak, minthogy „megtárgyalják’', „megvitat­-------------------------------------------£----------­t ák”, „elfogadták”. Végeredményben azt sze­retném tudni, az egésznek mi értelme? szüntetéséről. Használlak ki a mezőgazdaság mu-/kásái és j irányítói a.;jo.bb együttműkö­désben rejlő lehetőségeket, | hogy a felkészülés után meg- J nyerhessük a tavasz első nagy j csatáját: mindenütt határidő- ! re földbe kerülhessen a mag. j Súlyán Pál 1 Rendet és tisztaságot őrző kerítés kapuja fölött olvasható felírás torpant meg bennün­ket egy pillanatra: „Baromfi- pestis! Idegeneknek belépni tilos!” — Csak a törzstenyészethez tilos belépni! — mondja Bisz- kup Ferenc igazgatóhelyettes. — Az igazgatósági épület és a keltetőüzem fogadhat ügyfe­leket. Azért az óvatosság nem árt... Az intézet öt osztálya közül elvileg négyet tekinthetnénk meg, de gyakorlatilag csak há­romra van lehetőség. A ba­romfitelepen kívül a halgaz­daság megtekintéséről is le­mondunk, mivel annak az üzemegységei Tolnán, Száj ól­ban és Szarvason vannak. Tél végén különben sem lehetne sokat látni a haltenyésztésben. Amit elmulaszt azonban a szem, pótolja azt a fül. Az intézet öt osztályának közös, általános feladata a ha­zai baromfi, hal, méh és egyéb kisállatnemesítés és a hazai mezőgazdasági üzemek ellátá­sa megfelelő tenyészanyaggal a kisállatfajokból. Az igaz­gatóhelyettes maga is barom­fitenyésztő kutató, ezért a szakember biztonságával is­merteti az intézet legfonto­sabb profilját. Elmondja, hogy a baromfitenyésztő osztály már évek óta kutatja a tojó- és húshibridek előállítására alkalmas vérvo- nalakat, illetőleg azok keresz- tezési kombinációit. E feladat teljesítésére régebben beszer­zett és újabban behozott faj­ták állnak rendelkezésre. A régebbiek közé tartozik a islandi. Ezekhez 1963-ban több i Hampshire, plimouth, rhode : fajtából, illetve vér vonalból álló importanyagot szereztek l be. A tojóhibridek előállításá­hoz Angliából és Kanadából hoztak be alapvonalakat: anyai ágon sussex, rhode is- i Ifindi. apai ágon pedig leg-! horn, rhode islandi (mindez ■ angol) és a kanadai Shavei- cégtől vásárolt leghorn vona­lakat. A húshibridek előállí­tásához ugyancsak a kanadai Shaver-cégtó! szereztek fehér plimouth és cornis vonalakat. A takarmányozási osztály; nél. (Friss példával élve: hazánk ily okokból szüntette meg a kombájnok gyártását.) A szocialista országok gazdasági össze­fogása a szó szoros és nemes értelmében vett nemzetközi mun­kamegosztást jelenti tehát, az egyenlő jogok és kötelességek alapján. Mi a különbség a közös Piac és a KGST kö­zölt? Én nem sokat Iátok: ott is, itt is az erő­sebb országok szabják meg, mit tesznek, mit i ' nem. Ha „csak” annyi lenne a különbség, hogy a Közös Piac kapitalista, míg a KGST szocialista országok tömörülése, az is éppen elég lenne. De sokkal kézzelfoghatóbb különbségek is nyilvánvalók. Lenin a kapitalisták együttműködéséről többek között ezt írja: „Természetesen ideiglenes megegyezések a ka­pitalisták és a hatalmak között lehetségesek. Ebben az érte­lemben az Európai Egyesült Államok is lehetségesek, mint az európai tőkések megegyezése... de mire vonatkozólag? Csakis arra vonatkozólag, hogyan nyomják el egyesült erővel a szo­cializmust Európában és hogyan védjék meg egyesült erővel az összerabolt gyarmatokat...” A Közös Piac országai alig titkolják szándékaikat, akár a kívülálló kapitalista, illetve a szocalista országokról van szó. Utalhatunk itt a minden jogszerűséget felrúgó nyugatnémet akcióra: a Szovjetunióba irányuló csőexport leállítására, a kö­zelmúltban lezajlott „tojásháborúra”, mint példákra, amelyek! jól megvilágítják a Közös Piac szándékait a fentebb említett országokkal szemben. A KGST országai nemhogy egymás, hanem kapitalista or­szágok ellen sem folytatnak gazdasági manővereket, sőt: minden számításba jöhető lehetőség felhasználásával a kap­csolatok kiszélesítésére törekednek nemcsak maguk között* hanem a tőkésállamokkal is. Bizonyság erre — sok egyéb mellett — a szovjet javaslatra létrejött világgazdasági kon­ferencia. Ami az „erősebb” — „gyengébb” kérdést illeti: a KGST tagországok a szervezet minden szervében egyenlő szavazatta! rendelkeznek, még olyan intézményben is, mint például * Közös Bank, ahol pedig az anyagi hozzájárulás mértéke nem volt egyenlő. Perlő amerikai közgazdász illetékesebb nálunk* hogy e tekintetben a kapitalista viszonyokról nyilatkozzék. Azt írja: „A nemzetközi kapitalista szervezetek többségében a szavazatok számát a gazdasági hatalomnak megfelelően osztják el, úgyhogy két-három erős ország ráerőszakolhatja akaratát a többiekre'’. A KGST minden szervében a részt vevő országoknak vétó­joga van. Csakis egyhangú lehet a határozat, bármely tagor­szág joga megvétózni a számára esetleg kedvezőtlen határo­zatot. A Közös Piac felépítése megmutatja a lényeges különb­séget. A közgyűlésben a Német Szövetségi Köztársaságnak« Franciaországnak és Olaszországnak 36—36 képviselője vám míg' a „kicsiknek”, Belgiumnak és Hollandiának csak 14—14! A tanácsban előbbi országok négy-négy szavazattal rendel* Sokat beszélünk az atomkorszakról, a technika hallatlan gyons ütemű fejlődéséről, ugyanakkor sokan természetesnek vélik, hogy évtizedekkel ezelőtti gazdasági szerkezetre alapo­zódjék ez a fejlődés. Ez lehetetlen. A kapitalista nagyhatal­mak sem pusztán a piacokért való harc érdekében kötnek ide­iglenes gazdasági szövetségeket, hanem, mert erre kénysze- ; ríti őket gazdasági helyzetük. A termelés korszerű színvonala mellett egyetlen állam sem rendezkedhet be önellátásra, s ezt | az elmúlt évek mind jobban bebizonyították. Elég itt utalni ia Közös Piac és Anglia „háborújára”, vagy akár a Közös ; Piacon belüli francia—nyugatnémet ellentétekre is. A kapita- i lista társulások mindig egy vagy több ország ellen irányul- | nak, ez esetben azok ellen, akik nem tagjai az Európai Gaz- ! dasági Közösségnek. A szocialista országok társulása nem is- I meri az ilyen célkitűzéseket, ahogyan az Alapokmány ki- j mondja: yrA tagországok együttműködése elősegíti a népgazda- ! ság legésszerűbb fejlődését, a lakosság életszínvonalának nö- \ vekedését, s ezen országok egységének és tömörülésének meg- ! szilárdítását”. ! Lenin a modern kapitalizmusról szólva rámutatott: le- ! győzésének feltétele a munka termelékenységének emelése — J a békés verseny. ’ —■, az viszont elképzelhetetlen csak az „ön- ! álló” gazdaság kiépítésével, ahol minden ország mindent ! gyárt, nem véve tudomást arról, hogy ugyanaz szomszédjá- * nál csak fele annyiba kerül, mégis jobb, korszerűbb az övé-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom