Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)
1964-03-29 / 75. szám
1964. MÁRCIUS 29, VASÁRNAP Mit MECte« kJCÍvIop Az idei tüzelővásárlásról A rrZIÍP ifjaofj at ójának nyilatkaaata Csütörtökön közöltük lapunkban a SZOT és a Belkereskedelmi Minisztérium közleményét az idei tüzelőellátásról. Miután a vidéki tüzelőellátás lebonyolítása nem egészen azonos a fővárosival, kérdést intéztünk Ipacs Lászlóhoz:, a Budaipest környéki TÜZÉP igazgatójához, hogy Pest megyében a tüzelőbeszerzés ebben az évben hogyan történik? — Az utalványok beváltá- oénál arra szeretném a nagy- közönség figyelmét felhívni — válaszolta —, hogy azok havonta érvényesek, vagyis az utalványokkal legkésőbb abban a hónapban kell jelentkezni a TÜZÉP-telepeken, amely hónapnak 1-étől 10-ig, 10-től 20-ig, illetve 20-ától 30-ig ér-, vényesek. Nyomatékosan hangsúlyozom, hogy a tíznapos terminusokat túl lehet lépni, de a megadott hónap végén minden utalvány érvényét veszti. Ezzel szemben telepeinket utasítottuk, hogy az utalványokat a vásárlóktól akkor is vegyék át, ha akkor éppen nem lenne '‘szén, fa náluk. Ilyenkor átvételi elismervényt adnak az utalványról, majd rövidesen levelezőlapon értesítik a vásárlót, hogy a tüzelőt mikor kaphatja meg. — Mit adnak az utalványokra? — Általában mindent úgy, ahogy a csütörtöki közleményben megjelent. Csak a német brikett kiadását korlátozzuk. Ilyen brikettet kizárólag az erre szóló utalványokra adunk, mégpedig minden esetben öt- ven-ötven százalékos honi szén keveréssel. Német brikettet tehát tisztán megyénkben nem lehet vásárolni. Ugyancsak keverjük az utalványra járó berentei szenet, hatvan-negyven százalékos arányban. Az összes többi hazai és külföldi brikettet és szenet keverés nélkül adjuk. Ehhez talán még annyit, hogy az idén kétezerötszáz vagonnal több brikettet adunk a fogyasztóknak, mint tavaly. — Az említett közlemény tizennyolc Pest környéki falu említett a német brikett árusítására. Áll ez? — Természetesen, de azzal a kiegészítéssel, hogy azokon kívül még a földművesszövetkezeti hálózatnál is lehet német brikettes utalványt beváltani, további hat községben, azaz Biatorbágyon, Maglódon, Ócsán, Taksonyban, Tárnokon es Sóskúton. — A készpénzvásárlás? — A készpénzért vásárlóközönséget arra kérjük, hogy lehetőleg szeptember vége után jöjjenek tüzelőt vásárolni. Ez nem azt jelenti, hogy áprilistól szeptemberig őket nem szolgáljuk ki, de ősztől kezdve zavartalanul, nyugodtan vásárolhatnak. — S végül egy nehéz kérdés: hogy alakul idén a házhoz szállítás ? — Tudom, sok a panasz. Tény az, hogy Cegléden, Vácott, Gyomron, Budaörsön, Budakeszin és Törökbálinton a mázsánkénti négyforintos állami áron tudjuk garantálni a tüzelő hivatalos házhozszállítását. Másutt azonban bizony a sok fuvaros kihasználja a megszorult vásárlók helyzetét és uzsoraáron viszi haza a tüzelőt. Mázsánként néha még tizenkét forintot is elkérnek. Különösen sok panasz érkezik e tekintetben Fótról, Dunaha- rasztiról, Érd-Parkvárosból, Szentendréről, Kistarcsáról, Pomázról, Gyálijnl, Szigethalomról, Budakolászról, Gödöllőről és Sziigetszentmiklósröl. Az a véleményünk, és az újság segítségével arra szeretném kérni az illetékes tanácsokat, hogy nézzenek utána ennek, s ha másképp megszervezni nem tudják, legalább állapítsák meg a maximális fuvardíjakat és hivatalos közleményben függesszék ki a TtlZÉP- telepeken. S itt említeném meg, hogy — mivel a mi telepeink az idén, nem úgy, mint tavaly, mindenkitől akkor is azonnal elfogadják az utalványt, ha pillanatnyilag nincs is a telepen tüzelő — ne adják át utalványaikat a fuvarosoknak, mert ebből csak zavar, és kellemetlenség származhat — mondotta végül a TÜZÉP megyei igazgatója. F. A. HÍ MESE«. ^ ^ ^ ^ ^ ^ ^ **<.******««**» Ybl Miklós emlékbizottság alakult Kidolgozták a 150. évforduló emlékünnepségeinek programját 150 évvel ezelőtt, 1814. április 6-án született YbZ Miklós, a magyar építőművészet kiemelkedő egyénisége. A nevezetes évforduló országos ünnepségednek vezetésére most emlékbizottság alakult. Az elnök: dr. Trautmann Rezső építésügyi miniszter, s a bizottság tagjai: dr. Ortutay Gyula, a Hazafias Népfront alelnö- ke, Sarlós István, a fővárosi tanács végrehajtó bizottságának elnöke, dr. Major Máté, a Magyar Építőművészek Szövetségének elnöke, dr. Tillinger István, a székesfehérvári tanács végrehajtó bizottságának elnöke és Ybl Ervin művészettörténész. Az emlékbizottság már kidolgozta az országos ünnepségek programját. Április 3án kezdődik az ünnepségsorozat az 1964. évi Ybl Miklós építészeti díjak kiosztásával. A Magyar Építőművészek Szövetsége ezen a napon nyitja meg a kiváló építész alkotásait bemutató kamarakiállítást is. Székesfehérvárnak, a nagy magyar építőművész szülővárosának lakói április 4-én és 5-én ünnepelnek. Kiállítást, hangversenyt és emlékünnepélyt rendeznek. A posta emlékbélyeg- és jubileumi képeslapsorozat kiadására készül. Az emlékbizottság felhívással fordult a Hazafias Népfront helyi szervezeteihez, hogy emlékezzenek meg az évfordulóról minden városiban, amelyet Ybl Miklós alkotása gazdagított. (MTI) Az ősi primitívség bája az együtthatója azoknak a rajzoknak, amelyek szanaszét fekszenek az asztalon. Mellettük ecsetek, festékek és egy kosárban néhány tojás. Most még hétköznapiam seszínűek, de átalakulnak, mint ezek itt a levelezőlapokon. Legénycsalogató pirosok lesznek. A szerelem színére kerülnek, azután a leheletfinom csipkeminták. Itt születnek a hímes- tojások, a húsvéti lapok, itt e faluszéli takaros portán. Munkája fölé hajolva találom — ahogy faluszerte hívják Jutót, a bőszoknyás, hajlott hátú parasztasszonyt, akinek alkotásaiban még ma is a messzi puszták éji pásztortüzeinek melege árad szét. Az asszonynak lobogása adja azt az erőt, amivel gyűjti, őrzi és teremti újjá — megőrizve eredetiségüket a Galga mentiek kincsét: a népművészetet. ★ — Jutó néranye, veres kéne ... Szinte mindennapos ez az egyszerű bejelentés a húsvét előtti hetekben, amikor a kis „legények" beljebb kerülnek az ajtón. Ügy jönnek a hétfői locsolkodók, mint a jó kútra, amelynek kristálytiszta forrásából gazdagon csobognak az ünnepi rigmusok. Jutó nénnye pedig fehér irkalapot simít az asztalra, csak tekintete árulkodik; gondolatai messze járnak. Messze, régi húsvétokat idézve, amikor még a piruló Julikénak szedték rímbe mondókájukat a legények. Búlében lányok kacam gása csilingel rímeket, elvegyülve a húsvéti harangok méltóságteljes kongásával. És az irkalapon lassan elindul a ceruza ... Szántja a sorokat, kicsit ferdék a gömbölyű betűk, de már vihetik is a fiúcskák a „Köszöntőt", amelyet most én is átadok az olvasónak: Piros tojás van az ablakba kirakva, Ezt a házat egy szép barna kislány lakja, Megkérem az anyját, mutasia be nékem, Locsolni szeretném, ha nem veszik rossz néven. Akkor szép a virág, hogy ha megöntözik. Ügy érték a kislány, hogy ha felkeresik. Fáradságom bére piros tojás legyen, Ide a zsebembe, nagyon szépen kérem. Amikor künn a réten már az őszi bogár sírt és a tengeri zörgő nagy halmokban várta a pitvarban a hántást, akkor ültek össze a pislákoló lámpás gyér világánál a kukorica- íosztók. Ilyenkor jött meg apó nótáskedve, mozdult kezében a bugyii bicska, hogy kajla ökörszarvból remeket hasításon. Ilyenkor mondott mesét ^ nagyanyó és játszott csaloga- ^ tót lány és legény. A kis Ju- ^ lis szeme nagyra nyílt, szívta, í itta magába a bús dallamokat, ^ leste a szárún alakuló cikor- í nyákat. S mire levelet haj- f tott a vén eperfa és legelőre ^ hajtotta a libákat, már ő is ^ énekelte a nótát. Az ő kezében ^ ecset mozdult, s még nem volt ^ tízéves, amikor első képeit á magával vitte Gőnyei Sándor ^ falukutató. ^ Juliskából azóta Juió lett. | Több mint negyven esztendő ^ barázdálta arcát, s hogy a nép- ^ művészet mestere lett, annak ^ is már csaknem tíz éve. Most |már ő gyűjti a meséket és ^ népdalokat, a falu népvisele- ^ tét 1800-tól és a népszokáso- j: kát. Vezeti a községben, Gal- ^ gamácsán a népművészeti ^ szakkört, ahol lányok és fia- ^ tál asszonyok fürge ujjai hí- ^ mezik azokat a mintákat, í amelyeket Vankó Imréné, Du- í dás Júlia tervez. I f — Az ábrák ej jel születnek, ^ akkor dolgozom — mondja. ^ Ekkor írja legszívesebben a 6 rigmusokat is. Az éjji órák y £ termése a „Csicsija babuj” cí- ^ mű verses képeskönyv, ami ^ tizenötezer példányban látott ^napvilágot. Akkor szétkapkod- | ták, de azóta sem jelent meg ^ újból. Miért? Ki tudná azt ^ megmondani. Törekszik, dol- ^ gozik ez az asszony,-— hiva- | tás tudatból és sosem pénzért! ^ —, hogy megőrizze és ápolja ^ a falu hagyományait, mégis ^ kevés a segítsége. Felőrli ^ energiáját a galgamácsai ^ megnemértés. % ö is látja, hogy élvágynak ^ a községből a fiatalok. Pedig ^ ott lehetne tartani őket, ha £ már az iskolában tanítanák í nekik a népművészet külön- ^ böző mesterségeit. Egy alakí- í tandó szövetkezet a kenyekeznek, utóbbiak kettő-kettővel. Már a számszerűség eldönti, milyen sorsa lehet e társuláson belül a „kicsiknek"... Mi értelme van annak, hogy kiviszik a magyar bauxitot a Szovjetunióba, s ott dolgozzák fel, majd visszaszállítják? Mi ebben az üzlet? Áz aluminium a fémkohászat legenergiaigényesebb terméke. Egy kilogramm aluminium előállításához 20—22 kWó villamos energiára van szükség, s jelenleg hazánk energiatermelésének 16—18 százalékát az alumíniumipar használja fel. Magyarország energiaszegény ország, lehetőségeink korlátozottak,- ugyanakkor a termelt villamos energia önköltsége is nagy. Hazánk háromszor akkora összegért állít elő egy kWó villanyáramot, mint a Szovjetunió. Az olcsó volgai vízienergia biztosi- totta áram lehetővé teszi, hogy a magyar Bauxit, illetve timföld feldolgozása alumíniummá, kevesebbe kerül, mintha itthon kerül sor arra, még úgy is, hogy belekalkuláljuk az oda- és visszaszállítás költségeit. Arról nem szólva, hogy hazánkban jelenleg a szükséges kapacitás sincs meg, nehéz milliár- dokért kellene új feldolgozó üzemeket. építeni, amelyek költsége csak igen hosszú idő után térülne meg. A Székesfehérvári Könnyűfémmű a magyar aluminiumgyártás történetében jelentős lépés, gondjaink megoldását azonban a magyar—szovjet alumínium-egyezmény jelentette. Papír-ceruza kérdése az egész: a három mindig több, mint az egy. Több közös létesítményről olvastam. Az olajvezeték, energiacsere s így tovább. Mi ebből a magyar haszon? Nemcsak adunk, de kapunk is? Szemben a kapitalizmus részvényügyleteivel, a Barátság olajvezeték a gazdaságtörténet első olyan létesítménye, amely „közös" és mégis nemzeti tulajdon. Az olajvezeték különböző országokon áthaladó szakaszait minden ország maga építette fel, maga kezeli azt, s a maga tulajdona is. A megyénket közvetlenül is érintő vezeték — amely a Százhalombattán épülő finomítóhoz szállítja az olajat — nemcsak jelentős szállítási költségek megtakarítását teszi lehetővé — a vezetéken való olajszállítás fele annyiba kerül, mint tartálykocsikban —, hanem biztosítja a zökkenőmentességet is, szemben a vasúti szállításnál mindig fenálló nehézségekre. (Kemény tél, stb.) A hat országot — NDK, Csehszlovákia, Lengyelország, Szovjetunió, Románia és Magyarország — összefogó közös energiarendszer előnyei még szembetűnőbbek. Lenin látnoki szavakkal megjósolta: „ ... a korszerű, fejlett technika paran- csolóan megköveteli az egész ország és számos szomszédos ország villamosítását egy terv alapján”. A Prágában működő Nemzetközi Központi Teherelosztó adatai alapján jelenleg a közös hálózat teljesítőképessége harmincezer megawatt fölött van. A kapacitás nagy részét 21—22 ezer megawattot a részt vevő országok fel is használják, s különösen így volt ez a mostani kemény tél heteiben. Nemcsak Nem tudjuk, „kellemetlen” kérdéseket feltevő tor- bágyi levélírónk — mert a postai bélyegző szerint ott adták fel a levelet — még mindig olyan „feketének” látja-e a kérdéskomplexumot. Mi „fehérnek”, biztatónak, ragyogó jövőt felvázólónak. N. Sz. Hruscsov kijelentette: „Igyekeznünk kell olyan feltételeket teremteni, hogy minden egyes szocialista országot éppen a gazdasági szükséglet, a gazdasági előny és az érdekeltség ösztönözze a nemzetközi szocialista munkamegosztásra és a nemzeti gazdaságok egymáshoz közelítésére”. Az ösztönzi. Mészáros Ottó rüket is biztosítaná. Ügy érzem, Jutó szívesen segítene. ★ Hímesek a szobában a kézimunkák és hímesek a levelezőlapok, meg a tojások is. Még sincs bennük mesterkéit- ség, mert olyanok, mint • vadvirág. Jutó ecsetje pedig szaporán pingál. Sietni kell! Jönnek & locsolkodók Etelkához, a kislányához. S húsvét után ismét jönnek a kis látogatók, hogy Jutó nénnye segítsen megrendezni a „Gyermeklakodalmast”. Az időtájt járja ez a népszokás, ami most is elevenen él a faluban, mert Dudás Júlia nem hagyta, hogy elfeledjék. — Mi még kenyeret loptunk a „lakodalomhoz”, ma már tortát sütnek a gyerekeiknek, Kis szomorúság van a hangjában. Nem népe felemelkedését sajnálja. Csupán a puszták tüzét, amelynek ősi, eredeti lángját, emlékeit éle&zge- ü, hogy fényénél legyen mihez hasonlítani a jelent. Ruttkay György A húsvéti ünnepek, valamint felszabadulásunk ünnepe alkalmából eszpresz- szóink és cukrászdáink cukrászipar! készítményekből bőséges választékkal állnak a kedves vendégek rendelkezésére. Esküvőre és családi ünnepélyekre dísztortát és egyéb cukrászipari készítményeket megrendelésre készítünk. Váci Vendéglátóipar! Vállalat. energiacsere formájában, hanem üzemzavar miatti kieséskor adott segítségként is jelentkezik a haszon. Eddig — például hazánkban — egy-egy nagy erőművünk termelőegységének kiesese szinte elháríthatatlan fennakadásokat okozott az energiaellátásban. Üzemek álltak le, háztartásokban nem égett a villany órákon át. A közös vezeték kiküszöböli ennek lehetőségét, a Prágában levő diszpécseriroda ilyenkor — a hasonlatnál maradva — azonnal energiát „irányít” át a magyar hálózatba. Jelentős azért is a közös energiarendszer, mert o csúcsterhelés időszaka országonként változó, s ilyenkor oda lehet irányítani a másutt fölösen jelentkező energiát, amely általában nagy mennyiség: 200—300 megawatt! Nemcsak adunk, kapunk is? — kérdi a levélíró. Hazánk 1962—63 telén energiát adott át Csehszlovákiának, ahonnét fizettségként az akkor legjobban keresett hiánycikket kaptunk: kiváló minőségű szenet! A közös energiarendszer létesítéséről aláírt egyezmény második cikkelye ugyanakkor kimondja, hogy „nem avatkoznak be az energetikai rendszerek belső irányításának kérdéseibe”. E tekintetben csak egyetlen, látszatra nem ide tartozó példát: 1958. elején az amerikai vülamosenergia-monopóliumok és a kormány egyezményt kötött, hogy az atomenergia termelte villamos energiát legjobb esetben is csak tíz év múlva — legkorábban tehát 1968-ban — használják fel a nem hadianyagot gyártó iparágakban... Ugyanakkor az amerikai ipar össz-villamosener- gia fogyasztásán belül az atomiparé — 21 százalék! Nem kis haszon a monopóliumok számára. Ott a haszon neve: profit. A mi esetünkben a haszon valamennyi részt vevő államé. A közös energiarendszer már 1965-ben körülbelül 60 millió rubel — több mint kilencszáz millió forint — megtakarítást jelent a tagországoknak! Ebből a haszonból azonban nem egy ország, vagy nem egy vállalat részesedik, hanem mind a hat nemzet, mind a hat ország népe. Sorolhatnánk tovább a példákat arra. hogyan „kapunk” a KGST keretében létrejött megállapodások segítségével. A közös vagonpark biztosította jelentős megtakarítás, a gyártmányszakosítás, a tudományos kutatások összehangolása, a távlati fejlesztési tervek összegyeztetése mind — mind olyan momentum, amely nem csupán nemzetközi munkamegosztást és együttműködést, hanem szocialista munkamegosztást és együttműködést jelent. A korábban elmondottak már érzékeltetik, a kettő között mi a különbség.
