Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

ff» Jt£CH) ifCiriao 1964. MÄRCTÜS ZI, SZOMBAT Nagymaroson megállt az idő? A samba járás legnagyobb községében hatezer ember él. Közülük sok a bejáró, aki­ket azonban a bevásárlás, hi­vatalos s más ügyeik mégis­csak a községihez kötnek. Sokan dolgoznak a helyi gép­gyárban és a vasútnál. Nyá­ron nagy az idegenforgalom, ami újabb problémákat je­lent. Nagymaros málnatermő község. Még külföldire is jut az ízes, finom gyü­mölcsből. Évekkel ezelőtt alakult egy szakszövetkezet — ötszáz tagja van — ezt is segíteni kell. Csak a leg­fontosabbakat soroltuk, s csu­pán ízelítőül: ahány téma, annyi tennivaló a pártszer­vezeteknek. A kommunisták erejét gyengíti, szétforgácsolja az, hogy közülük mintegy száz bejáró a munkahelyén vé­gez pártmunkát, s az ottho­niak között több az idős, a beteg. A legnagyobb hilba azonban az. hogy nvnes elég tekintélyük, befolyásuk, a la­kosságra. Égy részükre nem lehe­tett számítani a szakszö­vetkezet szervezése idején sem. A szőlőtelepítéskor sem veit összhang közöttük, így nem is tudtak eléggé mozgó­sítani a telepítésre. Ha vala­milyen kósza hír miatt rossz hangulat alakul ki a köz­ségben, akadnak kommu­nistáik, akik a hangulatkel­tők közé állnak, ahelyett, hogy megmagyaráznák az igazságot Mi lehet annak az oka, hogy a többségében politikailag képzett vezetők nem tudtak megfelelő pár teletet teremte­ni éppen ott, ahol a tenni­valók sokrétűségénél fogva annyira szükség letnne? Egyrészt az, hogy mind a csúcsvezetőség, mind az alapszervezet: vezetőségek összekeverték a feladatokat, nem tudták eléggé meghatá­rozni: mivel kell alapszer­vezeti s mivel felsőbb szinten foglalkozni. Előfordult, hogy a csúcsvezetőség számoltatta be a gépgyár művezetőjét, holott nyilvánvaló, ez első­sorban az alapszervezet te­endői közé tartozott volna. Ugyanakkor a soron követke­ző feladat: a szakszövetke­zeit erősítése kicsúszott a csúcsvezstőség kezéből. Nem vált harcosává annak a he­lyes törekvésnek, hogy a szakszövetkezet kommunistái önálló alapszervezetben dol­gozzanak, belülro! segítsek a gazdaság munkáját, s ne a községi pártszervezet tagjai legyenek. Nem vizsgálták eddig: ho­gyan érvényesül a tanács tö­megszervezet jellege, milyen a tanács tömegkapcsclata. Nem ellenőrizték például azt, hogyan hajtották végre a Politikai Bizottság és a Köz­ponti Bizottság határozatait. Gyengíti munkájuk haté­konyságát az is, hogy nem osztották meg egymás között a feladatokat. Néhány ember­re sok, másokra alig vagy nem is jut tennivaló. A száz bejá­ró pártmunkás közül még nem kérték egynek se a segítségét. Sem a szakszövetkeze'ben, sem a községi, de a többi alapszervezetben sem törőd­tek eléggé a pái-tépítésse.. Hosszú ideje nem vettek fei tagot, tagjelöltet. Hogy mást ne említsünk: a járás leg­nagyobb és legkiválóbb pe­dagógusgárdája dolgozik Nagymaroson, ötven pada­gógus, s mindössze egyetlen tag jelölt van közöttük! Ami­ért azonban a pedagógusok, s mások is távot maradnak a párttód, anmák mélyebb oka van. S ez a legdöntőbb. A rengeteg tennivaló elle­nére hosszú évek óta a befelé fordulás jellemzi a kommunisták mun­káját. Apró-cseprő, sokszor felesleges ügyekkel fecsérelik el idejüket. Néhány ember torzsalkodása, s azok esi Uta­sa, a párttagok vélt vagy jo­gos problémáinak tisztázása rengeteg energiát rabol el. Egy pártszervezet tevékenysé­gét semmiképp sem töltheti ki az önmagunkkal való fog­lalkozás, s csak a párttagok ügyeinek intézése. Annyira el­merülnek „belső” dolgaikban — még azok is, akik egyéb­ként elítélik ezt —, hogy köz­ben észre sem veszik: meg­oldatlan feladatok tornyosul­nak. a fejük felett vagy éppen j a kommunisták részvétele, j közreműködése nélkül oldód- i nak meg. Jellemző például a követke- i ző eset. A csúcsvezetőség | egyik tagja hibát követett ed, j számunkra fontos kérdésben 1 nem tanúsított elvi szilárdsá­got. Azóta többször kijelen­tette, hogy belátja hibáját. A járási szervek is foglalkoztak ügyével. Néhány kommunista azonban továbbra is ezthány- torgatja, úton-útfélen ez a beszédtémájuk, s szinte fejét vennék a különben becsületes pártmunkásnak. Kifogást emeltek olyan járási propa­gandista ellen, aki kiválóan képzett, jó szemináriumveze­tő, csupán valamikor újság­ban megbírálták valamiéit. Ez elegendő ók néhány szemel­lenzős, csak önmagában bízó embernek, hogy megvétózzák a propagandista munkáját. Ugyancsak jellemző, aho­gyan a legutóbbi vezetőségi ülésen az egyik idősebb párt­tag felszólalt: miért nem ren­dezi a pártvezetőség a közte és egy másik kommunista kö­zötti immár majd tíz eszten­deje tartó nézeteltérést? Tíz esztendeje emlegetik fel újra és újra valódi vagy vélt sé­relmüket és a pártvezetőség­től várnák el, hogy tíz évre visszamenőleg torolja meg, intézze el azokat. Elvárnák, hogy az időről-időre kiújuló vitákkal taggyűlések, vezető­ségi ülések teljenek el, a hat­ezer lakost is érintő problé­mákhoz azonban nincs sza­vuk. A hibák felnagyítása, egy­más gyengéinek unos-untalan hánytorgatása, magánügyek­ben való vájkálás, vezetőségi tagok örökös vitája egymás között, tüskék, fulánkok ál­landó szórása, bizalmatlanság mindenkivel szemben — ré­gen lejárt, hibás módszer. Szerencsére, szerte a megyé­ben kinőttünk már ezekből a bajokból. Nagymaroson azon­ban még nem. A járási párt-végrehajtó bizottság többször tárgyalta már az itteni helyzetet. Hiá­ba. Üjból és újból visszatér­nek ezek a gondok. A járási pártbizottság mindent elkövet, hogy kimozdítsa jelenlegi ál­lapotából a nagymarosi párt- szervezeteket. Szándéka azon­ban meghiúsul, ka a nagyma­rosi kommunisták nem sora­koznak fel egységesen. Ha nem mutatnak példát a mun­kában, ha továbbra is szűk körben mozognak, s nem vet­nek véget a szektás módsze­reknek, munkastílusnak. Ha ki akarnak mozdulni a jelenlegi elszigeteltségből, le kell számolniok valamennyi hibájukkal, kivált a néhány ember miatt bekövetkezett megrekedtséggel. Még egyszer szép szóval, figyelmeztetéssel, de ha máskép nem megy — éppen a kommunis­ták tekintélyének növelése és a község érdedre miatt — fe­gyelmi határozattal is. Végté­re is meg kell értenie minden­kinek, hogy öt, tíz — nem ko­ra, de gondolkodása miatt — megöregedett ember nem le­het gátja a fejlődésnek. Nem alkudhatunk meg azzal, hogy a kommunisták nem élharco­sai, csak szemlélői Nagymaros alakulásának. Nem kockáztat­hatjuk a tornyosuló, s megol­dásra váró feladatok sikerét. Sági Ágnes 7 Március 25-én ^ \ közgyűlést tort a MÉK | A Szövetkezetek Pest me- ff gyei Értékesítő Központja' (MÉK) 1964. március 25-én délelőtt 9 órai kezdettel tartja évi rendes (küldött) közgyűlését Budapesten az Akadémiai Nyomda kultúr­termében (V., Vármegye ut­ca 11.). A közgyűlésen Dö­mötör József számol be a MÉK Igazgatóságának 1963. évi munkájáról, majd a fel­ügyelő bizottság elnöke tesz jelentést. Ezt követően a küldöttek megvitatják az 1963-as évi zöldség- és gyű- mölcsfelvásárlás, értékesítés tapasztalatait és meghatároz­zák az ez évi tennivalókat. AZ OLAJFELDOLGOZÓ ÓRIÁS Az ország legnagyobb beruházásai közé tartozik a Dunai ^ Kőolajipari Vállalat százhalombattai építkezése. A telepen J magyar és csehszlovák brigádok ezen a télen kezdték el az üzem nagyobb arányú szerelési munkáit. A munka új fázisár­hoz érkezett■ o napokban emelik be a második hatalmas desz­tillációs tornyot. A hideg tél és a márciusi nagy havazás nem akadályozta meg az építőket a szerelési miinka folyamatossá­gában. — Ady Endre a cseh és a szlovák irodalomban cím­mel rendeztek tegnap iro­dalmi estet a Csehszlovák f Kultúra helyiségeiben. Elő­adást tartott Csukás István, a szegedi pedagógiai főis­kola rektora. Ehstazott a magyar kormányküldöttség az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciájára Bíró József külkereskedel­mi miniszter vezetésével pén­teken délelőtt különrepülő- géppel 13 tagú kormánykül­döttség utazott Genfbe az ENSZ-nek március 23-án megnyíló kereskedelmi és fejlesztési konferenciájára. A konferencián résztvevő ma­gyar kormányküldöttség ve­zetőjének első helyettese Ba- ezoni Jenő külkereskedelmi miniszterhelyettes. A Külke­reskedelmi Minisztérium szak­emberein kívül a küldött­ség tagjai a Külügyminisz­térium, az Országos Terv­hivatal, a Pénzügyminiszté­rium és a Magyar Keres­kedelmi Kamara illetékes vezető munkatársai. A kormányküldöttség bú­csúztatására a Ferihegyi re­pülőtéren megjelent Tausz János belkereskedelmi mi­niszter, Mód Péter, a kül­ügyminiszter első helyettese, Mulató János külkereske­delmi miniszterhelyettes, va­lamint a Külügyminiszté­rium, az Országos Tervhi­vatal, a Külkereskedelmi Mi­nisztérium, a Pénzügyminisz­térium és a Magyar Keres­kedelmi Kamara vezető mun­katársai. (MTI) E Az olajfinomító építői: Tóth András, Szabó Sándor, Kő- vázsonyi Ferenc, B. Gödör István és Dányádi Ottó A Szovjetunió részére elkészült a baromfifeldolgozó gépsor első sorozata | A Budapesti Mezőgazdasá­gi Gépgyár fejlődésének új szakaszához érkezett azzal, hogy bevezette teljes gép­sorok gyártását. Viszonylag jelentéktelen beruházással két hónap alatt sikerült beren­dezkedniük új feladataikra, s ezzel szinte egy csapásra megszűnt korábbi rendelés- hiányuk. Elsőként a Szov­jetunió rendelt 21 csirke- és tyúkfeldolgozó gépsort, a munkát az év elején kezd­ték meg és a napokban je­lentették, hogy a gépsorok elkészültek. E gépsorokhoz 12—12 különféle gép tarto­zik, amelyek automatikusan felbontják, megtisztítják, szét- í darabolják a baromfit. ; Most némi változás követ­kezik a gyártás menetében, mert a további gépsorokat a Szovjetunió részére már nem sovány baromfik, hanem li­bák és Jcacsák feldolgozá­sához készítik. További fel­adatokra is felkészültek, mert a KOMPLEX Külkereske­delmi Vállalat útján leg­újabban Brazíliából is ren­delést kaptak 11 baromfi- feldolgozó gépsor gyártására. A Dél-Amerikába kerülő gé­peket, azok motorjait külön­leges tropikalizált szigete­léssel látják el, hogy meg- óvják a meleg, páradús ég- | hajlat káros hatásaitól. ? A rádió és a televízió mai műsora \ KOSSUTH RADIO 8.10: Lányok, asszonyok. 8.19: Szórakoritató szimfonikus muzsi­ka. 3.09: Az Ifjúsági Rádió műso­ra. 3.15: Schubert: B-dur szonáta. 10.05: A harag napja — rádiójáték. 1.7.17: Tánczenei koktél. 12.57: A vidéki színházak műsora. 13.00: lebeszélés. 13.20: Operettrész'.etck. 14.10: Ifjúsági magazin. 14.35: Or­vosi tanácsok. 14.40: Bo'.gár művé­szek operafelvéteJeiböi. J3.20: Zengjen dalunk. 13.50: Hét nap a kö’poHtikában. 18.10: Hétvége. — 16.30: Labdarűgómérkőzés. 13.10: Gondolat — irodalmi hetilao. 10.50: Világhírű zenekarok mű­sorából. 20.25: A ml kis rádiónk. 22.10: Táncoljunk. PETŐFI RADIO M.Ofl: Paul Oencer együttese ját­szik, 14.25: Román népdalok és népi táncok. 14.50: Tudósítás az ENSZ-böl. 15.05: Határjárás. 15.51): Zenekari muzsika, 16.55: Turisták Stperce. 17.05: Indulók. 17.24: Re- genyröszlet. 17.50: Hangverseny a megfogalmazást, nem származik abból semmi jó — oktatja ViUont a mestere. — Hát Boccac­cio, neki sza­bad volt? — Jó, jó fiam, de ő Boccaccio volt. ★ — Nézze, Mo- liére, semmi szük­ség az ilyen meg­botránkoztató ki­tételekre. Meg lehet írni ezek nélkül is. — Hát Villon? ö ennél jobban is oda-od amondoga­tott és mindig haláipontosan megírta, kiírta, leírta, amit gon­dolt. — Ja, fiam, de ő Villon volt... * — Tudja, Che­valier, nem ír maga rosszul, so­kan irigyelhet­nénk is. De egy kicsit mérsékelje magát. 20 éves lányok is olvas­sák a könyvét. — Hát Moliére? — Jó, jó, fiam, de ő Moliére volt... — Mister Lea­cock, önnek száz százalékig igaza van, de azért még jó modor is van a világon. Tudja, vannak dolgok, amiket mindenki csinál, de úriember nem beszél róluk. — Háf Cheva­lier? — Ja, fiam, az Chevalier volt... 6 ★ — Jó. jó, Pityi \ elvtárs, maga igazán lehetsé- r ges, de azért $ ilytesmit még sem {• engedhet meg ma- | gának... Mit? Hogy Lea- 'l cock sem írt fi- j nomabban? De ő | Leacock volt! ­Erre Pityi Pál ? sarkon fordult és | bekopogott egy ' másik szerkesztő f hoz. önbizalom- % §| mai, nyugodtan. várta a választ... \ ... Tegnap meg- r jósolták neki, | hogy 20 év múlva | majd így utasít- J ják rendre a i kezdőket: Ja, \ fiam, de az Pityi i volt! £ Krajczár Imre i Béres József, a finomító dolgozója (MTI Foto — Kácsor László felv.J De az Pityi volt! — Okos gyerek vagy, sokra vi­szed még — mondja Ovidius- nak a tanítója. — De azért ilyene­ket ne írj le ... Minek? Lehet azt soklzal finomab­ban is. — Igaz, de Euripides sok­kal úgyacbbul ír­ta meg, amit akart, pedig ő igazán nagy író volt... — Jó, jó, de ő Euripides volt... * — No, de azért még sem kellett volna ilyen erősen kiírni, le­het azt másként is — így a tanító, de Boccaccio nem hagyja magát. — Hát Ovidius? Talán neki is az volt a legfőbb gondja, hogy a prűdök, az . ér­dektelenek, az os­tobák, ctz erény- csőszök ne sértőd­jenek meg? — Hja, fiam, de ö Ovidius volt... ★ — De Francois, hová gondolsz? Ilyeneket papírra vetni! Kerüljük a túlzó, a profán stúdióban. 18.20: Népi zenekar. 19.05: „Emlékezzünk régiekről”. 19.25: Könnyűzene. 20.18: Kán ki György: Pomádé király új ruhája. 22.40: Elbeszélés. URH 18.40: Könnyűzeue. 19.35: Szép magyar novella. 19.50: A XX. szá­zad remekműveiből. 21.50: Tánc­zene. TELEVÍZIÓ 14.55: Újpesti Dózsa—Dorogi Bá­nyász bajnoki labdarúgómérközés közvetítése az újpesti stadionból. Ripo ter: Vitray Tamás. 17.15: Hí­rek. 17.50: Iü miben tüdős? Kémia. 18.50: A Ten kas kapitánya. Ifjúsá­gi tv-filmsorozat 11. Fogságban. 19.20: Esti mese. 19.30: Tv-hfradó. 19.45: Hétről, hétre... 19.55: v<>­rösőiségen. Emlékmüsor a Ta­nácsköztársaság megalakulásának évfordulója alkalmából. 23.15: Pé- tervár muzsikusa. Zenés emléke­zés Rimszkij—Korsrakovra. 20.55: Mici néni harmadik élete. Egy es­te Kiss ManyináL 22.05: Tv-hír- ádó. 2. kiadás.

Next

/
Oldalképek
Tartalom