Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-21 / 68. szám

2 "^/tíriap 1964. MÁRCIUS 21. SZOMBAT Folytatta munkáját a Hazafias (Folytatás az 1. oldalról) Vas megyei barátunk — hi­vatása szerint pap —, aki egyszer így magyarázta a mi összetalálkozásunkat: van is ! különbség közöttünk, meg nincs is. A különbség kö­zöttünk az, hogy az isten nevét egyikünk kisbetűvel, a másikunk nagybetűvel írja. (Derültség ) A közös az, hogy az ember nevét mindketten nagybetűvel Írjuk. (Taps.) Ez jelképesen kifejezi, hogyan, miképpen és miben tudunk együttműködni — A mi Hazafias Nép­front-mozgalmunk mégis el- j sősorban politikai mozga­lom. És ahhoz, hogy ez a mozgalom erős és egységes legyen, kell egy közös po­| litikai hitvallás is, amely mindannyiunkat összeköt. Ez ! szerencsére adott: közösen valljuk, hogy né­pünk jövendője, útja, boldogulása a szocialista társadalom. — A Hazafias Népfront­mozgalom huszonnégy-huszon- öt esztendős múltra tekint- i hét vissza. Végső fokon a Hitler-fasiszta rém fenyege­tő megjelenése volt az, ami jelenlegi Hazafias Népfront­mozgalmunk elődjét létre­hozta. Azóta a népfront­mozgalom sokféle változá­son ment keresztül: voltak egészséges periódusok, s vol­tak olyan időszakok is, ami­kor nem jó irányban fej­lődött. Akik lepottyantak a töltésről Vannak még ma is ne­hezen okosodó és józanodó emberek, ha nem is nagy számban. Az ország székéi/» a mögöttünk levő években kanyargós töltéseken vágta­tott, itt lepottyantak róla egyesek, ott lepottyantak és ott is maradtak. Ez mind a mai napig bántja őket, s va­lahogy úgy képzelik el — meg is lehetne nevezni őket: a kisgazdapárt, a szociálde­mokrata párt egykori jobb­oldali korifeusai —, hogy az ország szekerét majd szí­vességből visszafordítjuk oda, ahol ők lepottyantak, és újra felszedjük majd őket a nép szekerére. Ez nem fog menni. — Ma Hazafias Népfront­mozgalmunk élő, eleven moz­galom, működő bizottságai, nagyszámú társadalmi támo­gatói minden magyar vá­rosban, s a legkisebb falu­ban is ott vannak, és tisz­teletnek, társadalmi megbe­A népfrontmozgalom — Központi Bizottságunk megítélése szerint a Hazafias Népfront-mozgalom egészsé­ges, fejlődő mozgalom, s a jö­vőben még tovább, fpg fejlőd-, ni. Ha a munkamódszerein­ket tovább javítjuk, még több embert tudunk és fogunk be­vonni ebbe az aktív, népün­kért dolgozó mozgalomba. — A munka jó irányát fe­csülésnek örvendenek. Ez egyik mutatója a mozgalom erejének, a közvéleményre gyakorolt befolyásának, és annak is, hogy társadalmi rangot jelent a dolgozók körében a Ha­zafias Népfront bizottsá­gában dolgozni. — Amikor azt mondjuk, hogy a népfront párttagok és pártonkívüiiek tömörülése egy politikai jellegű mozgalomban, ezt úgy értjük, hogy a párton- kívüliség fogalma sokféle em­bert rejt maga mögött. Van közöttük olyan ember, aki korábban polgári pártokban tevékenykedett, s vannak olyanok — és nagy számban vannak —, akik korábban semmiféle politikai pártban nem voltak. A lényeg az, hogy a magyar társadalom, politi­kailag aktív, pozitív erői ma együtt vannak a mi Hazafias N épfront-mozgalmunkban. egészségesen fejlődik jezi ki az országos tanács írás­beli jelentése, Kállai Gyula elvtárs elnöki beszámolója, a működési szabályzat módosí­tására vonatkozó javaslat és Szatmári Nagy Imre elvtárs indokolása is. Mindezekkel teljes mértékben egyetértek, elfogadom, s a kongresszusnak elfogadásra ajánlhatom. — A Hazafias Népfront ve­zető szervei jó előkészítő munkát végeztek és bizonyos, hogy a kongresszus olyan munkát log végezni, ami hoz­zásegít ahhoz, hogy a további munka az eddigieknél is sike­resebb legyen. —‘ A Hazafias Népfront mostani országos kongresszu­sa társadalmi életünk nagy eseménye. A népfrontmozga­lom a nemzeti összefogásnak, társadalmunk növekvő, erösö- j dő szocialista egységének ki- j fejezője és serkentője. A népfrontmozgalomban j dolgozó, a népfrontbizottsá- j gokban tömörülő százezrek, munkások, parasztok, értelmi- j ségiek, kisiparosok és más foglalkozású emberek munká­ja, cselekvő hazafisága bizo­nyítja a népfrontmozgalom életerejét. Az ország sorsáért aggódó hazafiak történelmünk egész időszaka alatt álmodoz­tak hazánkban is az egységes nemzetről, amely összeforrot­tan, belső megosztottság nél­kül, egy akarattal dolgozik a haza felvirágzásán, a gazdasá­gi, szociális és kulturális kér­dések megoldásán. — Mindez évszázadokon ke­resztül csak vágyálom és il­lúzió lehetett. A feudális, majd a kapitalista kizsákmá­nyoló rendszer természetéből következett, hogy a magyar társadalmat kibékíthetetlen osztályellentétek szabdaltak össze. — A múlt Magyarországán hirdettek nemzeti egységet az uralkodó osztályok, hogy el­vakítsák a tömegeket, elterel­jék figyelmüket a valóságos gondokról, és zavartalanul ál­dozhassák fel a munkásokat, parasztokat és más dolgozókat önző osztálycéljaik, a ki­zsákmányolás, a gazdagodás, a területrablás szolgálatában. — Nemzeti egységet hirdet­tek és annak megteremtésé­ért küzdöttek a haladó erők is. A második világháború idején harcba hívtak a hitle­ri fasizmus, a háború ellen, a nemzeti függetlenségért, a bé­kéért. E harcban sarjadtak a ma szocialistává kiteljesedő nemzeti egység, a népfront­mozgalom csírái. A nemzet felemelésére mozgósítsuk társadalmunk minden erejét — A felszabadulás után a nagytőke restaurációs kísérle­teinek visszaverésére, a szo­cialista forradalom győzelem­re vitelére, a néphatalom ki­vívására fogtak össze a nem­zet legjobb erői. Ma, a szocia­lizmus alapjainak lerakása után — ami mérföldkő a szo­cialista nemzeti egység kiala­kítása szempontjából is — múltba tűnt a belviszály, a széthúzás, az ezeréves magyar átok. Ami régen vágyálom volt, ma valósággá válik. Meg­vannak az igazi nemzeti egy­ség alapjai. Rajtunk múlik, hogy ösz- szefogjuk és a nemzet fel­emelésére mozgósítsuk dolgozó társadalmunk minden erejét. — A dolgozó osztályok szövetsége egyértelműen szo­cialista tartalmat kapott, az összefogás célja most már a szocializmus teljes felépítése. Kiszélesedtek az összefogás keretei. Társadalmunk vala­mennyi osztálya és számotte­vő rétege közvetlenül érde­kelt a szocializmus felépítésé­ben, és így a dolgozók össze­fogása az egész nemzetre ki­terjed. A Hazafias Népfront törté­nelmi szerepe a jelenlegi hely­zetben éppen abban van, hogy a kibékíthetetlen osztályellen­tétek megszűnése adta lehe­tőségek révén aktívan segít­se a szocialista társadalom po­litikai és eszmei egységének a kialakulását, állandóan élessze és fokozza valamennyi dolgo­zó osztály és réteg, minden becsületes állampolgár felelős­ségtudatát és aktivitását a szo­cializmus teljes felépítésére. Az igényeket kapcsoljuk össze az életszínvonalemelés anyagi feltételeinek megteremtésével — A szocializmus sikeres építése ma — mint ahogyan erről Kállai elvtárs elnöki be­számolójában részletesen szó volt — mindenekelőtt gazda­sági feladataink teljesítésétől íüfKl­Népünk alkotó energiáit, szorgalmát, találékonysá­gát és lelkesedését gazda­sági feladatainak jobb el­végzésére kell mozgósí­tani. Társadalmunk gazdasági alap­ja: szilárdak, egészségesen fej­lődnek. Iparunk ötszörösét ter­meli a háború előttinek, tel­jesíti a terveket, A mezőgaz­dasági termelés a rossz idő­járás ellenére is fejlődött. Ha­talmas összegeket ruházunk be, hogy megalapozzuk a jö­vő fejlődését, de nem feled­kezünk meg a máról sem. — Az ötéves terv negyedik évében, 1964-ben az eddigiek­nél is nagyobb feladatokkal kell megbirkóznunk. A szo­cialista építés most azt igény­li. hogy az egész nemzet vesse lat­ba tudását, szorgalmát, munkaszeretetét az 1964. évi népgazdasági terv tel­jesítéséért. — Gazdasági munkánk vég­ső és legfőbb célja az élet- színvonal emelése és a fejlő­dés feltételeinek megteremté­se. Népünk anyagi jóléte miatt nincs szégyenkezni valónk. Ba­rát és ellenség látja: lakossá­gunk jól táplálkozik, rende­sen ruházkodik, egészségesen, kulturáltan, nyugodtan és biztosan él és néz a jövőbe. Tudjuk, hogy egyes cikkekből ma is akadozik az ellátás és munkálkodunk ennek megja­vításán. Tudjuk, hogy egyes dolgozó rétegek helyzete rosz- szabb az átlagosnál, de még távolról sem tudunk minden jogos igényt kielégíteni. Kö­telességünk, hogy az életszín­vonal-emelés érthető igényét összekapcsoljuk az életszínvo­nal-emelés anyagi feltételei­nek megteremtésével. Így lesz az igény egyúttal építő erő. A népfront is buzdítson jó és fegyelmezett munkára. helytállásra. Hegyen hirdetője annak a gondolatnak, hogy kezünkben van az életszínvo­nal gyorsabb emelésének kul­csa. A népé az ország, a ter­melési eszközök, a gyár, a föld, a hatalom. A többi első­sorban a mi munkánktól függ. — A beszámoló szólott ar­ról, hogy a Hazafias Népfront szerepe a következő években növekedni fog. Második ötéves tervünk sikeres befejezését és | a harmadik elindítását, a me­zőgazdasággal, az építőiparral, az iparirányítás átszervezésé­vel, a közoktatással kapcso­latban feladatainkat és még számos más feladatunkat csak akkor oldhatjuk meg si­keresen és nagyobb zökkenők I nélkül, ha növekszik a dolga- , zók aktivitása, a mi legna­gyobb erőtartalékunk. Ez tág í teret biztosít a Hazafias Nép- I front haszros, országépítő te- j vékenységének. \ szocialista ; építésben végzett derek as munka, a közéletben való részvétel mind több új embert, új erkölcsű, közösségi felelős­ségérzettel felruházott szocia­lista embert nevel. — A szocializmus fölényét | és magasaóbrendűségét a régi j kizsákmányoló társadalommal \ szemben egyebek között éppen j az jellemzi, hogy tisztább, nemesebb erkölcsöket hoz lét­re. A szocialista társadalom megvalósítja az emberies­ségnek és az igazságosság­nak mindazokat az általá­nos elveit, amelyeket a dolgozó nép az emberiség évezredes történelme so­rán alakított ki. De ezek az általános erköl­csi normák a szocializmus előtt, a dolgozók elnyomásán j és megpyomorításán alapuló j társadalmakban sohasem való­sulhattak meg. A szocialista ! társadalomban először jöttek létre annak a reális feltételei, i hogy a társadalmi gyakorlat ! összhangba kerüljön az embe­riesség és az igazságosság ál­talános elveivel. A szocialista társadalom magasabb rendű erkölcse a haladásért, a szó- cializmusért, a békéért foly­tatott harcban és munkában alakul ki és valósul meg. A társadalom ügyéért, a népért, a haladásért érzett felelősség, áldozatvállalás összhangban van embertársaink megbecsü­lésével és önzetlen segítésé­vel. A szocialista erkölcs ma­gában foglal olyan új erkölcsi elveket is, amelyek csak a mi társadalmunkban alakulhat­nak ki: a szocialista munka elvét, az egyéni és társadalmi' érdekek összhangjára támasz­kodó közösségi szellemet, a szocialista hazafiságot és nem­zetköziséget. A dolgozók helytállásának felemelő példái hogy' a maguk hivatásában a legtöbbet nyújtsák a társada­lomnak. az új társadalom építésének javára. Segítsen a Hazafias Népfront is ab­ban, hogy napról napra gya­rapodjék az ilyen_ új mó­don gondolkozó és dolgozó emberek száma. — Tisztelt kongresszus, ked­ves elvtársak, barátaink! Nagy és egyben lelkesítő feladata­ink épp úgy, mint mun­kánk hiányosságai, a leküz­dendő akadályok ismerete­sek népünk előtt. Pártunk, támaszkodva a tömegszervezetekre és mozgalmakra — nem utolsósorban a Hazafias Népfrontra — társadal­munk nagy kérdéseit nyíltan feltárva, a nép­pel együtt kovácsolta ki jelenlegi politikánkat. Magyarországon a hatalom egyszer s mindenkorra a népé. Őrködünk* szocialista ren­dünk felett. Törvényeinket, a szocialista törvényességet mindenkinek meg kell tar­tania. Amikor arra volt szükség, kíméletlenül és a szükséges eréllyel léptünk fel a szocializmus ellenségeivel szemben. Megszilárdítva szo­cialista rendszerünket, foly­tattuk az építés munkáját, s a mezőgazdaság átszer­vezésével befejeztük a szo­cialista társadalom alapjai­nak lerakását Rendszerünk legerősebb támasza a torzításoktól mentes, valódi kommunista politika — A szocialista forrada­lom e második nagy győ­zelmével — a hatalomért folytatott harc ebben az ösz- szefüggésben az első — ler zárult nálunk az osztályharc egyik fejezete. Erősebbé vált államunk legfőbb politikai alapja, a munkás-paraszt szövetség, egységesebb lett társadalmunk- E történelmi mérföldkőhöz eljutva lehe­tővé vált, hogy államunk a múlt harcait lezárva, álta­lános politikai amnesztiát adjon azoknak, akik koráb­ban vétettek ellene. Ez — mint a tapasztalat is bizo­nyítja — helyes volt és semmit sem változtat azon, hegy szocialista rendünk el­len büntetlenül senki sem támadhat, semmiféle jelszó­val ezután sem. — Államunknak megvan a megfelelő szervezett ere­je, honvédsége, határőrsége, belső rendfenntartó erői, tár­sadalmunk nagyszerű új, ön­védelmi intézménye, a mun­kásőrség. Ezek keretében szo­cialista meggyőződésű, igaz hazafiak őrködnek határaink sérthetetlensége, népünk épí­tőmunkájának nyugalma, biz­tonsága felett. Mégis hang­súlyoznom kell, hogy rendszerünk legerősebb támasza a megvalósult, torzításoktól mentes, he­lyes, valódi kommunista politika, amelyet népünk saját politikájának ismer és támogat. A nép egyetértése és tá­mogatása a mi rendszerünk legfőbb és legbiztosabb tá­masza. (Nagy taps.) — Immár közel nyolc esztendeje töretlen vonalú és következetes politikát folyta­tunk. Pártunk felelősséggel vette figyelembe a múlt ta­pasztalatait. a jobb- és bal­oldali torzítások tanulságait, számolt adottságainkkal. Munkájában a marxista gon­dolkodás elveit követi és hasznosítja a nemzetközi munkásmozgalom, elsősorban az úttörő, a Szovjetunió Kommunista Pártja törté­nelmi tapasztalatait. — A Hazafias Népfront kongresszusán a nagy nem­zeti tömörülés jövendő út­jára tekintve, a legfőbb, amit én a kongresszusnak központi bizottságunk meg­bízatása alapján és nevében mondhatok az, hogy a Magyar Szocialista Munkáspártnak, társadal­munk vezető erejének politikája ezután sem vál­tozik, (Taps.) — Nem változik természet­szerűen népfront-politikánk sem. Az osztályszövetség, mely a munkásosztály vezeté­sével a szocializmus építésé­ben létrejött — a munkásosz­tály, a parasztság, az értelmi­ség szoros együttműködése — folytatódik. A társadalom tény­leges szükségleteinek kielégí­tésében a városi kispolgárság is megtalálja a maga hasznos tevékenységének területét és ezzel saját becsületes munká­ja révén boldogulását is. — Mai szövetségi politi­kánkra ■ mindaddig szükség lesz, ameddig fennmaradnak az egyes dolgozó osztályok ha­tárai. Nem lehet jobbra húzni az ország szekerét. Hiú ábrándokba ringatják Végképp eltemettük — Mindenkinek meg kell értenie azt is, hogy hazánk­ban a személyi kultuszt is végképp eltemettük. Magyar- ország nem talaj, és a jövőben sem lesz az a baloldali kalan­dorok számára. Pártunk sem jobbra, sem balra nem változ­tat politikáján, amelyet súlyos tapasztalatok árán érlelt ki né­pünkkel együtt. Ezt a politikát egész pár unk egységesen vall­ja. s munkásosztályunk, né­pünk, a milliók meggyőződés­sel követik. — A jobboldal, amikor tá­madott, úgynevezett demokra­tikus szocializmust, demokrá­ciát és több szabadságot kö­vetelt De nem mondta meg, kinek. Mi azonban emlékszünk a történelemre: az ellenforra­dalom már Oroszországban, a polgárháború időszakában megkísérelte a fiatal szovjet állam ellen mozgósítani a po­litikailag tisztán nem látó em­bereket azzal a jelszóval, hogy szovjet hatalmat, de kommu­nisták nélkül! 1919-ben Is az­zal uszították a társadalmi kérdésekkel teljesen tisztában nem levő embereket a Ta­nácsköztársaság ellen, hogy demokratikus szocializmust követeltek. Mint látható, az 1956-os revizionista, ellenfor­radalmi propagandisták és im­perialista sugalmazóik nem találtak ki semmi újat. — A baloldal is adott ne­künk leckét. Ez is eltartott i néhány évig. Volt alkalmunk magukat azok, akik azt hi­szik, hogy szocialista de­mokráciánk kiteljesedése liberalizálódás, és reményt nyújt kapitalista elemek visszacsempészésére rend­szerünkbe. Szocialista demokráciánkat mi tovább fejlesztjük, de a ter­melési eszközök köztulajdona megmarad és tovább szilárdul; az embernek ember által m- ió kizsákmányolása soha visz- sza nem tér. Magyarországon szocializmus lesz, s népünk és társadalmunk a kommunista társadalom felé fejlődik. (Nagy taps.) a személyi kultuszt tanulni belőle. Érdekes egyéb­ként, hogy a baloldali el­hajlók is a marxista elméle­ten pontosan el nem igazodó és a társadalmi kérdésekben pontosan tisztán nem látó em­berekre apelláltak. Közismert, hogy vannak emberek, akik szerint a diktatúra annyi* mint odacsapni. A diktatúra azonban nemcsak annyiból áll, hogy csapjunk oda. mert az igazság az. hogy amikor ezeket a primitív jelszavakat hirdették, még oda sem tud­tak csapni, ahová kellett vol­na, sőt az ellenkező oldalra csaptak ezzel a „csapjunk oda” jelszóval. (Nagy taps.) — Lenin, a mi nagy taní­tónk, nagyon pontosan és vi­lágosan meghatározta a pro­letárdiktatúra lényegét. A proletárdiktatúra rendelteté­se az, hogy erő és hatalom le­gyen mindenféle kapitalista restaurációs kísérlettel szem­ben. Továbbá legyen szerve­zője a szocialista társadalom építésének. — Aki primitíven fogja fel a diktatúra kérdését, az per­sze el lehet keseredve manap­ság, mert a börtönökben nem sok ember ül most nálunk po­litikai okok miatt. Akad né­hány tucat ilyen keserű em­ber. Most hely is van (derült­ség és nagy taps), s Ka már végképp nem akar valaki okoskodni, lehet ilyenfajta or­vosságot is találni. Hiszünk oz emberek fejlődésében — Mi azt gondoljuk, hogy népi demokratikus államha­talmunknak, amely a proletár- diktatúra funkcióját tölti be, feladata, hogy erővel és ha kell, elnyomással védje a nép szocialista vívmányait mindenféle kapitalista restau­rációs kísérlettel szemben akár belülről, akár kívülrő! indul az ki. De működésében mindinkább előtérbe kerül és j I döntővé válik a szocialista ! I építőmunka szervezése. Ez a l mi rendszerünk, államhatal­munk döntő feladata, és ezt meggyőződésünk szerint jól betölti. Akinek pedig kevés a tu­dománya ahhoz, hogy vál­lalja a meggyőzés kissé fáradságosabb és hossza- lalmasabb módszerét és csak a „kizárni-bezárni” receptből áll egész vezeté­si tudománya, az a mi (Folytatás a 3. oldalon) — A dolgozó nép helytál­lásának, tudatos áldozatválla­lásának szép és felemelő példái varrnak előttünk. Ne­héz nemzetközi helyzetben, a karib-tengeri válság idején mindenki láthatta katonáink és egész népünk politikai érettségét, nyugalmát és helytállását. Bányászaink ko­moly felelősségérzettel vál­lalták a vasárnapi műsza­kot, amikor a párt az el­múlt tél nehézségei közepet­te hozzájuk fordult. Dol­gozó parasztságunk, megért­ve ,a gabonakérdés megol­dásának fontosságát, az el­múlt össze] eleget tett a párt hívó szavának, kezdeménye­zésének és nagyoibb területen, időben vetette el a gabo­nát. — Ugyanilyen példákat ta­lálunk az élet minden terü­letén. Munkások százezrei J dolgoznak szocialista brigá- ; dókban, versenyeznek a mun­kában; tudósok, orvosok, peda- ! gógusok törekednek arra, i

Next

/
Oldalképek
Tartalom