Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-20 / 67. szám

PEST

MEGYEI

DICSŐ NAPOKRA EMLÉKEZÜNK

AZ MSZMP PEST MEGYEI

BIZOTTSÁGA ÉS

A MEGYEI TANÁCS iAPJA |

VIII. ÉVFOLYAM, 68. SZÁM

ÁRA 50 FILLÉR

1964. MÁRCIUS 21, SZOMBAT

Kádár János:

A szocializmus céljaiban találkozott,

napról napra jobban összeforr, lendületesen alkot, bizakodik a magyar nép

Folytatta munkáját a Hazafias Népfront III. kongresszusa

Ahogyan tegnapi számunkban jeleztük, Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke, a Hazafias Népfront országos kongresszusának csü- törtöKi ülésén beszédet mondott, melynek szövegét az alábbiakban közöljük.

Kádár elvtárs mindenekelőtt átadta a kongresszus tisztikarának, küldötteinek, valamennyi részvevőjének a Központi Bizottság szívből jövő, forró üdvözletét és jókívánságait. És köszöntötte a kongresszus külföldi vendégeit, majd népünk és hazánk megváltozott életéről beszélt.

— Az ország életében végbement kedvező változásokat meggyőzően bizonyítják, a statisztikai adatoknál, számoknál is meggyőzőbben mutatják közéletünk fejlődésének azok a sem mértékben, sem kilogrammokban ki nem fejezhető új vonásai, amelyek az új szocialista viszonyokban és az emberek emberibb kapcsolataiban fejeződnek ki. A Hazafias Népfront ma megnyílt kongresszusának előkészítő mozzanatai, több mint másfél százezer ember magas színvonalú politikai tanácskozásai, a szocializmus, a haza ügyét előmozdítani szándékozó ezer és c zer ötlet,, okos építő javaslat, kritikai megállapítás maga is bizonyítja;

a szocializmus céljaiban

találkozott és napról napra jobban összeforr, lendületesen alkot, bizakodik a magyar nép.

Ma szilárd néphatalom, fejlődő szocialista népgazdaság, élénk tudományos és kutatómunka, szocialista jellegében erősödő közoktatás, kultúra van Magyarországon. Szocialista rendszerünk, törvényeink sérthetetlenek. Helyreállítottuk a nagyvilágban a Magyar Népköztársaság hírét, becsületét.

Barátaink, a Szovjetunió, a többi szocialista ország népei, az egész haladó világ emberei örülnek sikereinknek, s mint a szocializmus, a béke ügyének megbecsült harcosát tartják számon népünket. Eredményeinket a velünk szembenállók is elismerni kényszerülnek, s mivel mást nem tehetnek, tudomásul vették, hogy a magyar nép rendíthetetlenül halad előre a maga választotta úton, a szocialista társadalom teljes felépítésének útján.

— Mégis, minden eredményünk között talán a legjelentősebb — mert ez népünk jövendő boldogulásának legfőbb záloga — a párt és a dolgozó tömegek összeforrottsá- ga, a tiszta, jó, az alkotó munkát serkentő légkör, a nép összes alkotó erőit felszabadító és mind jobban kibontakozó szocialista nemzeti összefogás és egység.

— Harcunk eredményessége sok tényezőre vezethető visz- sza; pártunk politikájára,

Kádár János beszédét mondja

munkásosztályunk, népünk politikai érettségére, áldozatos és céltudatos alkotó munkájára és arra a nemzetközi támogatásra, amelyet harcunkban mindvégig élveztünk.

Az egyes emberek sorsa elválaszthatatlan a nép sorsától

— Kedves elvtársak! Barátaim! Amikor népünk szocialista fejlődéséről, eredményeiről és annak kiapadhatatlan erőforrásairól szólunk, akkor tulajdonképpen szólunk a Hazafias Népfrontról is. az eszméről, amely e mozgalomban testet öltött, azoknak a fáradságot nem ismerő százezreknek munkájáról, akik a népfront bizottságaiban meggyőződésünk szerint, lelkiismeretűk parancsára, a haza javára végzik nemes szolgálatukat.

— Itt, e kongresszus színe előtt fejezem ki a Központi Bizottság elismerését pártunk azon tagjainak, akik a Hazafias Népfront bizottságaiban végzik eredményesen a rájuk bízott munkát.

A párt Központi Bizottsága nevében szólok elismeréssel, és mondok köszönetét azoknak a pártonkí- vüli barátainknak és szövetségeseinknek, akik segítik pártunk harcát,

akik velünk együtt dolgoznak a népfrontmozgalom keretében közös céljainkért, népünkért, a haza virágzásáért.

— Kedves elvtársak! A Hazafias Népfront-mozgalom a helyes ú'on jár, megtalálta működésének célszerű formáit és a munka helyes módszereit. Ezek a fonnák és módszerek természetesen, mint az életben minden, az új követelményeknek megfelelően maguk is szüntelenül fejlődnek. De állandó a mozgalomberek csoportosulnak, tömörülnek a Hazafias Népfront- mozgalomban.

— Világnézetileg is vannak különbözőségek, hiszen vannak hívő és nem hívő emberek a népfrontmozgalomban. Az előképzettség, a szemlélet, a szokás, a családi nevelés, a hivatás szintén eltérő nézeteket szülhet. Eszembe jut erről egy

(Folytatás a 2. oldalon)

A szemtanúk, s a részvevők nagy serege alkotó erőben munkálkodik ma is: sokan közülük a nagyon is megszolgált nyugalmat, pihenést élvezve emlékeznek a dicső napokra. A Tanácsköztársaságra, amely — bar emberi életkorban mérve sincs oly távol a mától —, történelemmé vált számunkra már régen. Mert nem az időbeli távolságra tesz valamilyen eseményt történelmivé, hanem jelentősége, nagysága emeli azzá, még azok szemében is, akik részesei voltak.

Történelmi napok emlékét ünnepli most az ország az első magyar néphatalom létrejöttének negyvenötödik évfordulóján, március 21-én. A magyar munkásosztályra emlékezünk, a legjobbak heroikus küzdelmére, kísérletére, hogv megszabadítsák az országot a feudalizmustól, a kapitalista kizsákmányolóktól és megteremtsék a szocialista Magyar, országot.

Százharminchárom napig állt fenn a Tanácsköztársaság

— egy pillanat ez csak a végtelen időben —, mégis olyan alapvető intézkedéseket tett, amelyek a dolgozók helyzetének, életkörülményeinek radi- loális megjavítását jelenthették volna. A munkáshatalom kisajátította a kapitalista kézen levő gyárakat, bankokat, a földesúri nagybirtokokat, biztosította az állampolgári jogokat „a kunyhók lakóinak" is, azoknak, akik addig szinte minden jogból ki voltak zárva; hozzáférhetővé tette a kultúra, a művészet, az emberi megismerés egész területét az ország dolgozói számára, hogy az addig tudatlanságban tartott néptömegeket felemelje ,a tudás, a szépség hatalmába”. A Tanácsköztársaság programija a nemzeti felemelkedés programja volt, amelynek megvalósítása történelmi fordulatot jelentett volna a nemzet életében.

A kérdés még ma is kínzóan fájdalmas sokaknak, azoknak elsősorban, akik részesei, tanúi voltak e történelmi tettnek: miért nem következett be ez a fordulat, miért bukott el a Tanácsköztársaság? Az események alapos és szigorú elemzése megadta a választ erre a kérdésre, semmit sem homáVyosítva ezzel a 133 nap fényén. S ez a válasz sok tekintetben tanulságul is szolgált, s szolgál ma is népünk, valamint más népek számára. Történelmi fordulat alapját, lehetőségét teremtették meg akkor, s ha történtek is hibák

— nem juttatták földhöz a parasztságot — alapvetően mégsem ez okozta a bukást.

A proletárforradalom győzelmének országunk határain kívül is nagy volt a jelentősége. Túl nagy ahhoz, hogy az imperialista hatalmak nyugodtan szemlélhessék: Szovjet- oroszország létrejötte után, annak példáján lelkesülve, Magyarországon is megdöntötték a kizsákmányolok hatalmát. A népek előtt immár két példa is bizonyította, ami sokáig csak elmélet volt, hogy győzhet a proletariátus. A magyar munkásosztály, amelyet a világíorradalom ígéretes távlata lelkesitett, forradalmi pártja vezetésével nemcsak a magyar néphatalomért szállt síkra, hanem tovább gyengítette az imperializmust, amelyre a Nagy Októberi szocialista Forradalom mért súlyos csapást.

Megindult a szervezkedés, a támadás előkészítése. Hiába volt — bár sokat segített — a nemzetközi munkásosztály szolidaritása, áldozatkészsége: a belső ellenforradalmi erőkre támaszkodó imperialista hatalmak túlereje végül is legyőzte a Tanácsköztársaságot. A magyar dolgozók tizemki- lences hősi kísérletét vérbe- fojtotta az imperialista túlerő. A Tanácsköztársaság léte azonban nem volt hiábavaló, kitörölhetetlen nyomott hagyott a nemzet életében, s a nemzetközi munkásmozgalomban.

Mindez ma már történelem, különösen azok számára az, akik könyvek lapjairól, korabeli képekről ismerik csak a tizenkilences eseményeket. Annyira a messzi múltban levő történelem, hogy — kiváltképpen a fiatalok — szinte értetlenül néznek egy-egy megsárgult, régi, s 1919-ben bizony szenzációként ható képet. Gyerekek vonulnak kis batyuikkal a pesti utcán:nyaralni indulnak a Balatonhoz. Miért oly becses dokumentuma ez a Tanácsköztársaságnak? Mit jelent az, hogy megnyitották a Margitszigetet a proletárgyerekek előtt? A mai húszévesek alig értik ezt, hiszen az ő életükben minden szinte magától értetődően természetes.

Ezért mondhatjuk hát, hogy ez a történelem nemcsak könyvek lapjain él, hanem a mában folytatódik tovább, magasabb fokon megvalósítva mindazt, amit a tizenkilences elődök elkezdtek.

Amikor 1919 hősi küzdelme elbukott, Lenin azt mondotta: „Győzni fog a másodikV* Negyedszázadig kellett várni az újabb győzelemre. Erős próbára tette ez a negyedszázad a magyar népet, a magyar munkásosztályt és pártját. A proletárdiktatúra bukását a íehérteiTor követte. Csendőr, detektív, vallatás, börtön és bitófa lesett azokra, akik nem adták fel a harcot. Ügy tűnt, hogy a burzsoázia féktelen terrorjával szemben tehetetlenné válik, megbénul a magyar munkásosztály. De a legjobbak sohasem adták fel a harcot, s szinte alig múlt el esztendő, hogy a küzdelem ne követelt volna súlyos áldozatot a kommunisták soraiban.

Negyedszázad után jött el az idő az újabb győzelemre. S hogy ma pártunk valóra válthatja, továbbfejlesztheti mindazt, amit negyvenöt évvel ezelőtt vérbefojtottak, azért lehetséges, mert munkájában érvényesíti a tanulságokat, amelyeket az első magyar proletárhatalom létéből, tevékenységéből levontak. Mindaz, amit pártunk ma teszj közvetve vagy közvetlenül a Tanácsköztársaság hagyományaira is épül, de túl ezen a ma történelmi parancsára cselekszik, amikor erősíti a párt egységét, s a szocializmus alapjainak lerakásával, célul tűzi ki a szocialista nemzeti egység megvalósítását.

Népünk büszkén emlékezik a 19-es hősökre, s az akkori harcot vezető fiatal kommunista pártra, a KMP-re, és azon munkálkodik, őrködik, hogy a Tanácsköztársaság emléke élőbb maradjon, mint valaha vol<; hogy történelmünk e dicső korszakát mai sikereink tegyék élőbbé, mint bármikor volt.

Hűek maradtunk

1919 forradalmi hagyományaihoz

IBisa win n w*pft iff a Tiuf/w/ar Tu n ües kiits twí rsww stiff kikiúUúsánuk IJ. úttfmrdulóju nlkulntúlnil

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága, a forradalmi munkás-paraszt kormány, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a Szak- szervezetek Országos Tanácsa pénteken este díszünnepséget rendezett a Magyar Tanácsköztársaság kikiáltásának 45. évfordulója alkalmából a Fémmunkás Művelődési Házban.

Az ünnepségen részt vett Biszku Béla, az MSZMP Központi Bizottságának titkára és Rónai Sándor, a Politikai Bizottság tagja is. A megnyitó beszédet Kónyi Gyula a XIII. kerületi pártbizottság titkára mondotta, majd Fodor Gyula, az MSZMP Központi Bizottságának tagja mondott ünnepi beszédet.

Fodor Gyula beszédében hangsúlyozta, hogy a Magyar Tanácsköztársaság 133 napos harca a nép felemelkedéséért vívott küzdelme nemzetközi

történelmünk legdicsöbb fejezetei közé tartozik. Ez a 133

nap bizonysága annak, hogy

a magyar nép eljegyezte magát a szocializmus eszméivel, amelyet még a fasiszta terror sem ölhetett ki az emberek tudatából.

A Magyar Tanácsköztársaság tapasztalatai, tanulságai az egész nemzetközi munkásmozgalmat segítették és további

(Folytatás az 5. oldalon.)

ban annak lényege, a párttagok és pártonkívüliek, a különböző foglalkozású és előképzettségű, egyes kérdésekben esetleg még eltérő nézetű emberek politikai tömörülése, a szocializmus építésére.

Amikor mi eltérő nézetű •emberekről szólunk, nem arra gondolunk, hogy homlok- egyenest ellentétes nézeteket valló emberek tömörülnek a népfrontban, hanem arra, hogy sok-sok bonyolult kérdése van az életnek, amelyre az emberek milliói nem egy időbey, és egyformán találják meg az azonos választ.

— A velem körülbelül egykorú emberek még Ferenc József alattvalójának születtek. Majd az osztrák—magyar monarchia megdőlt, jött az őszirózsás forradalom, utána a Tanácsköztársaság, majd az ellenforradalom korszaka következett, annak legvégső és legszégyenletesebb beteljesülésével, a nyilas banditák rémuralmával. Népünknek ezalatt ' két világháborút kellett átélnie, két világháborúban kellett idegen érdekekért és gondolkodásától, szívétől távol álló jelszavakért véreznie. Gondolnunk kell arra, hogy az egyes emberek sorsa elválaszthatatlan a nép sorsától, és ezek a különböző történelmi kitérők, tragédiák, drámák meghagyták nyomukat az emberek gondolkodásában is. így kell tehát értenünk azt. hogy különböző kérdésekben különböző nézeteket valló em-