Pest Megyei Hirlap, 1964. március (8. évfolyam, 51-75. szám)

1964-03-20 / 67. szám

& ft SZEM ÉT Sokat beszélünk I manapság a rend- *" * rőí, a köztiszta­ságról, de annál kevesebbet te­szünk érte. Itt van például a monori Ady JÍ I Endre úti két be- I tonszemétgyüjtö. t* I Nem kellene le­ft' I bontani a község I képét megcsúfoló C* I szeméttelepet, amely csak arra jó, hogy rossz pél­dát szolgáltasson: hogyan nem szabad hosszú időn keresztül tárolni a szemetet és hulladé­kot? — kérdezték tőlem a mi­nap. Nem volna helyes lebonta­ni! —feleltem —, csak többet kellene törődni vele! Nem szabadna megengedni, hogy a rothadó anyagtól kezdve min­dent felhalmozzanak benne, és időben ki kellene üríteni. Hogy kinek? Az azzal megbí­zott köztisztasági dolgozóknak. Hogy ilyen nincs?! Lennie JoeÜl <-ő) — Rendkívüli járási tanács­ülésen tárgyalják meg szom­baton az elmúlt évi költség- vetés végrehajtását. — A Tanácsköztársaság és a KISZ megalakulásának évfor­dulóján veteránok és fiatalok közötti találkozókat rendeznek Monoron (külön a gimnázium­ban), Csévharaszton, Gyom­ron, Vecsésen, Péteriben, Ká­ván, Pilisen, Alsó-Nyáregyhá­zán. — Tervtárgyaló közgyűlést tart holnap az üllői Kossuth Tsz. — Vásár lesz vasárnap Mo­noron. — Hogyan ismerhetem meg gyermekemet igazán? címmel Dobos László, az Országos Pe­dagógiai Intézet munkatársa tart előadást közsági nevelési ankét keretében hétfőn este 6 órakor Maglódon, a központi iskolában. MOHMMUm PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA VI. ÉVFOLYAM, 67. SZÁM 1961. MÁRCIUS 20, PÉNTEK A Központi Bizottság határozatának nyomában Mit kell tennünk a háztáji állatállomány növelése érdekében ? Néhány évvel ezelőtt még tülök- és trombitahangok­tól volt zajos reggelenként a járás majd minden faluja, s a nyíló kiskapukon át való­ságos Imravánok alakultak lassan cammogó tehenekből, fürge lábú borjakból, anya­kocákból, visító malacok­ból, amelyeket aztán a pász­torok a faluszéli legelőkre te­reltek. Lassan azonban el­feledjük, milyen is a tülök meg a trombita hangja, mert a réteket legtöbb helyen fel­törték, nincsenek községi pásztorok, alig cicád a por­tákon anyakoca, fejőstehén még annál is kevesebb. Szabó Ottó, a járási ta­nács mezőgazdasági osztályá­nak állattenyésztője elmon­dotta a háztáji állatállomány alakulásáról, helyzetéről, hogy amíg 1961. március 31-én a háztáji gazdaságokban 3740 szarvasmarha volt (ebből 2122 vodit a tehén), addig 1963. december 31-én már 1826 szarvasmarhát számoltak csak a házak körül, s a tehe­nek száma 1234-re csökkent. A sertések száma a jelzett időben 13 ezernél több volt, amely azóta 9201 darabra csökkent. Az anyakocák szá­HÁROM BRIGÁDVEZETŐ VÉLEMÉNYE - TAKARMÁNY MUNKA­EGYSÉGRE - JOBB RÉT- ÉS LEGELŐGAZDÁLKODÁST Földművesszövetkezeti küldöttgyűlés Maglódon (Tudósítónktól) Megtartotta 1963. évi mér­legismertető küldöttgyűlését a Maglód és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet. A gyűlést Adám József já­rási tanácstag nyitotta meg. Ferencz Lajos igazgatósági elnök részletes számadatokkal alátámasztva ismertette az el­múlt év eredményeit és hiá­nyosságait. Elmondotta: min­dent megtesznek annak érde­kében, hogy üzleteik a városi színvonalat elérjék, a vásárlók igényeit kielégítsék. Ez ko­moly anyagi áldozatokat kí­ván. A szikvízüzemben robba­nás következtében keletkezett kár, a kisebb leltárhiányok, a vasboltban és a kisvendéglő­ben történt betörés kieséseket okozott. Ennek dacára az fmsz munkája eredményesebb volt, mint 1962-ben, évi tervüket 124 százalékra túlteljesítették. A jövőben — egyéb feladatok mellett — fejleszteni kell a szövetkezet ipari üzemeinek és szakcsoportjainak működé­MAI MŰSOR Mozik Monor: Malachias csodája. Ve- csés: Nyáron egyszerű (széles­vásznú). TIT-el6adás Gyömrő, 14 óra 30, a Vas és Fém KTSZ-ben: Alkohol és bű­nözés. Előadó: dr. Nyíri Béla. sét, fokozni kell a felvásárlási tevékenységet. A hozzászólások során Nagy József a TÜZÉP-telep munká­ját ismertette, s hangsúlyozta: mindent elkövetnek, hogy a tavalyi torlódás, sorállás ne ismétlődjön meg, s mindenki igényének és erszényének meg­felelően vásárolhasson. Ko­vács Pál elvtárs, az FJK el­nöke ismertette az fmsz jó munkáját, s kérte a vezetősé­get, hogy minden segítséget adjon meg a ma még gyen­gébben működő segédüzemek­nek, szakcsoportoknak. Nagy Istvánná főkönyvelő ismertet­te, hogy most, az összevonás után 25-en zsúfolódtak össze az irodában, amelynek kibő­vítése és egy irattár létesítése elkerülhetetlen. Javaslatot tett egy fűrészgép beszerzésére is. E célra a küldöttgyűlés a szük­séges 76 ezer forintot meg­szavazta. Szeili Mihály maglód! és Gutái Pál ecseri tanácselnök elvtársak megígérték, hogy mindenben támogatni fogják az fmsz törekvéseit. Dr. Mar­ton Károly a felügyelő bizott­ság eddigi munkájáról adott számot. Ezután vacsorával vendégel­ték meg a küldötteket. Dicsé­ret illeti az ügyes felszolgáló­kat, s főleg a főzónőket a fi­nom vacsoráért. ma viszont biztató emelke­dést mutat, mert két év alatt 327-tel gyarapodott. Ez még mindig kis hányada a légi állománynak. Pedig a parasztember nem gyűlölte meg a jószágot — ahogy azt Szijjártó elvtárs, a járási tanács elnöke mon­dotta beszélgetés közben — meg kell tehát teremteni a háztáji gazdaságok ál­lattartásának alapfel­tételeit. Ezzel persze nem az egyéni gazdaságok megerősítéséért indítunk harcot, hanem le­hetővé tesszük a termelőszö­vetkezetekben nem dolgozó családtagok rendszeres fog­lalkoztatása és az üresen álló ól 'c, istállók kihasz­nálása mellett azt, hogy sa­ját ellátásukon kívül a nem mezőgazdaságban dolgozók el­látásának jó részét is biz­tosítani tudják. Mi okozza mégis ezt a nagymérvű csökkenést? Jávorszki László, Bajkai Károly, a monori Uj Élet és Balogh László, a nyáregyhá- zi tsz brigádvezetői egy mon­datban summázzák az oko­kat: Zöld- és szál as takar­mány, valamint alomszal- mahiány és a legelők el­hanyagolt állapota! Ez valóban így is van. Bé- nyén, Ecseten, Mondén, Nyáregyházán a közös gaz­daságban termelt takar­mányból biztosították a ház­táji szükségleteket. Itt az állomány aránya kedvezőbb is. Káván, Gombán, Pilisen, Gyomron pedig a rétek, le­gelők hozamát növelték szak­szerű műveléssel, műtrágyá­val, újratelepítéssel. Nem tud biztosítani zöldtakarmányt Csévharaszt, a pilisi Hunyadi, Sáp, Süiy, Üllő. A járás 12 községében nincs sertéslegel­tetés! Pedig a rendsze­res legeltetés, mozgatás ed­zettebbé, a betegségekkel szemben ellenél lobbá teszi a jószágot, amellett a tartá­sa is lényegesen olcsóbbá válik. Melyik hát a járható út, amely a háztáji állomány emelkedéséhez vezet? Mit mond a három brigádveze­tő? A termelőszövetkezetek munkaegység arányában adjanak zöld- és szálas takarmányt, valamint alomszalmát is. Ennek a módszernek húzó hatása is van, hiszen a töb­bet dolgozó tag részesedése nagyobb, jobb kondícióban tarthatja tehát állatait, amely tejtermelésiben, hús­ban és zsírban is jelentkez­ni fog. — Persze, ez csak akkor és ott történtet meg, ahol a közös állomány bőséges ellátása egész évben biz­tosítottnak látszik — jegyzi meg a mezőgazdasági osz­tály állattenyésztője, aki az elmondottakhoz még hozzá­fűzi: — A járási tanács vb határozatot hozott a rétek és legelők gondosabb ápolá­sáról, trágyázásáról, a ter­mést nem adó területek fel­töréséről. A pillangósokkal beve­tett területek parcellázá­sa is megtörtént néhány helyen. Valamennyi termelőszövetke­zetben be kell vezetni ezt a módszert a részes kaszálás mellett, mert a tapasztalatok szerint ilyenformán a betaka­rítás rövidiebb idő alatt és jobb minőségben történik meg. Ezek hát a járható utak, amelyeken át rövid idő alatt a háztáji állatállomány szám­szerű emelkedését el tudjuk érni. Csak a nekiindulásnál kell határozottabbnoik lenni! Kiss Sándor — Orgazdák. Tóbiás Mihály és Fischler József a gyomrai MÁV-építfcezés telephelyéről ellopott hét és fél mázsa só­dert, ezért őket a járásbíróság elítélte. A szabálysértési ható­ság eljárást indított Tóth Bé­la (Gyömrő, Vadvirág utca 15) és Veres Sándorné (Gyömrő, Gyöngyvirág utca 18) ellen, akik a sódert nevezettektől ol­csó áron megvették. Orgazda­ság címén Tóthot 400, Veres- nét 200 forintra bírságolták. A Kátai Állami Gazdaság sápi üzemegységében jó meleg helyiségben ládahe- Jandó József bognár keze alól gyek között találtuk Cser- kerülnek ki a formás kapa-, novszki Jánost, aki a csírázó lapát- és villa nyelek. krumplik őrzője (Foto: Kalotay) Valaki elaludt? Miért kevés az építkezés Monoron? Erősen téli hangulat uralko­dik még a monori építőanyag­telepen. Maszatos, rongyos hó­takaró fedi az udvart, a kint tárolt anyagokat. — Hogyan készült fel a te­lep a tavasszal induló építke­zések zavartalan anyagellátá­sára? — tesszük fel a kérdést Bródy Ferenc telepvezetőnek. — Lesz-e elég cement, mész, cserép, faanyag? Nem lesz-e néhány építőanyag hiánycikk, mint az elmúlt nyáron? — Anyagellátásunk bizto­sítva van. Semmi okunk rá, se nekünk, se a vásárlónak, hogy aggodalmasan várjuk a nyári szezont. Hiány tulajdonkép­pen tavaly sem volt olyan ér­telemben,, hogy az előirány­zatot ne kaptuk volna meg. Az azonban előfordult, hogy az ütemezetten szállítás, a nem jól exponált anyagelosz­tás átmeneti hiányt, indoko­latlan vásárlási lázat idézett elő. — Köztudomású dolog, hogy telepünk negyedévenkinti elő­irányzatban, meghatározott keret szerint kapja anyageljár tását. A keretek és az igények nem mindig elégítik ki egy­mást. Ezt monori viszonylat­ban nemigen érezzük. Egyál­talán nem mutatkozik, nincs folyamatban olyan méretű építkezés, melynek anyagellá­tását ne tudnánk garantálni. — Valóban — kapcsolódik bele a beszélgetésbe Pálffy Károly központi ellenőr —, a monori telep az igények te­kintetében közel sem mutat olyan forgalmi növekedést, mint egyéb megyei telepeink, mélyek pedig nem is járási székhelyen vannak. Közel sincs olyan építkezési láz, mint például Érden, Gyálom, Mag­lódon és egyebütt, hasonló budapesti viszonylatű helyen is. Magunk is keressük az okát, miért nincs Monoron nagyobbirányú fejlődés, növe­kedés a magunk viszonylatá­ban is mérve? — Ahogy én látom — veszi át a szót újra a telepvezető, — Monomak kedvezőtlen a fekvése. Vonzások és lehető­ségek közömbösített nulla fo­kán maradt. De ennek is oka lehet. Valaki itt elaludt annak idején, amikor a Tervhivatal az országos felméréseket vé­gezte. Bár az nyilvánvaló, hogy a vidéki fejlesztendő ipari gócok Cegléd, Szolnok, Vác stb., de az mégis csak érthetetlen, hogy a ceglédi vo­nalon Vecsés, Üllő, Albertirsa kisebb üzemtervek előirány­zatával biztosítja fejlődését, ugyan a járási, székhely Mo­noTi, a belátható húsz éven be­lül —r hacsak tervmódosítás nem történik — semmire nem számíthat. Sokkal ked­vezőtlenebb forgalmi és terü­leti lehetőségek közé települ­tek üzemek, gyáregységek. Jó lenne ezen a helyzeten változ­tatni, ha még lehet, hogy a fejlődés a kívánt mértékig biztosítva legyen. Ennek a mi szempontunkból is örül­nénk. Fekete János EZER LIBA EGY SORBAN Tavaszvarás a kávai tsz-ben A kávai Haladás Tsz járá­sunk kisebb tsz-ei közé tarto­zik, de a munkában, a szorga­lomban az elsők között van. Hajducsi Mihály elvtárs a tsz- elnöke kísért el, vele együtt néztünk szét a tsz-ben. Első utunk a baromfinevelő­höz vezetett, ahol 2700 kiscsir­ke csipogása fogadott bennün­ket. Kálmán Istvánná és Ellenőrzés MATOL VECSÉSEN Játsszák a Ny áron egyszerű című filmet, piink a film egyik jelenetét mutatja be. Ké­köszönök-e az idősebbeknek, csámcsogok-e a menzán, já­rok-e tiltott szórakozóhelyek­re, ha járok, mikor megyek haza, ha egyáltalán ott va­gyok, mit fogyasztok stb.... Persze ezek a legszüksége­sebbek. Ezek ellen nitics és nem is lehet kifogása sen­kinek. Még nekem sem. (No és ha lenne?) Persze az ellenőrzéseknek nincs vége az iskolában. A sok gyanúsító vizsgálat mel­lett csak az a vigasztaló ránk, diákokra nézve, hogy a felnőtteket is ellenőrzik. Éppen úgy, mintha diákok lennének. Mindemellett még ez sem olyan nagy baj. A baj az, hogy az agyonel­lenőrzött diákokat még „kint” a felnőttekkel együtt is el­lenőrzik. (Az ellenőröknél nem számít a különbség.) Ki­megyek az iskolából, egyből jön az ellenőr a buszon, az önkiszolgálóboltban, a mozi­ban, no és persze otthon. Sőt mi több, tudomásomra ju­tott, hogy néhány illetékes lányos mama is ellenőrző utánamkérdezéseket rendez Szászik Istvánná meleg ké­nyelmet biztosítanak a kis­csirkék részére, éjjel-nappal velük vannak, és a műanyá­kat is meg lehet találni. Ebben az évben sok ezer baromfit akarnak a piacra küldeni. 190 kacsa elkezdte a tojást, amit részben háztáji gazdasá­goknak adnak el, majd ők V íltetik ki. Ezer libát is ter­veznek felnevelni. A tsz tanyaközpontjában Guth Istvánnal a tsz kovácsá­val találkoztunk. Elmondta, hogy minden munkagépet ki­javított, jöhet a tavasz. Csak az a baj, hogy nincs koksz ahhoz, hogy a további mun­kákat el tudja végezni. Ezután az istállókba men­tünk. A tehenészet járási szin­ten is jó eredményt ért el: 2500 liter tejet adott egy te­hén a múlt évben átlagosan. Az év végére 53-ra növelik a tehénlét­számot, éppen most hozott Burján Mihály bácsi öt • üszőt Üllő­ről, közel 40 ezer forint ér­tékben. 53 borjúszaporulatot várnak ebben a gazdasági év­ben. Ezeknek istállót tervez­nek építeni. A sertésólaknál találkoztunk özvegy Kölman Jánosné, Hol­ló Károlyné, Kulcsár Józsefr né és Szeszenka János tsz-ta- gokkal, akik éppen azon fá­radoztak, hogy az ólakat rend- betegyék, hiszen rövidesen húsz anyakocát kapnak. A birkahodálynál a legnagyobb rend fogadott. Kétszáz anya­juhtól 218 kisbárány van, még hátra van nyolcnak az ellése. Spenger István Az ellenőrzésekbe való las­sú, de biztos belebolondulá- som közeledtét érezve ezen írásomat mindazokra testá­lom, akik elvből ellene van­nak a felesleges bizalmat­lanságnak. ★ Diákember vagyok, ez nem titok. (Már amennyiben a diá­kot embernek tekintik.) Éppen ezért „mint olyat” időnként ellenőrizni kell. Ez még ke­vésbé titok, mert tudvalévő, hogy ha a diákot nem ellen­őrzik, akkor nem lesznek új Petőfik, Adyk, de még csak becsületes Dolgos Já­nosok sem. (így se mindből, hát még úgy!) Éppen ezért az iskolákban kifejlesztenek egy jól működő ellenőrzési rendszert, különös tekintet­tel az életrenevelésre, mint a diákság érdekére. Persze az ellenőrzést nem túlozzák a végsőkig. Tudják, hogy hol a határ. Példának okáért csak néhány dolgot emlí­tek. Ellenőrzik, hogy vál­tok-e cipőt kimenetelkor, váltok-e cipőt bejövetelkor, viselek-e köpenyt, avagy nem viselek köpenyt, otthon írom-e a feladatot vagy sem, zajongok-e a folyosón, vigyázok-e az iskola épségé- ’ re, hordom-e a diáksapkát, itt-ott, lévén kíváncsi arra, hogy nem sántikálok-e va­lami rosszban a porta kö­rül. Csak éppen az a na­gyon jó úristen nem ellen­őriz. Hogy az is miért nem, azt csak ö tudja. (Most há­látlan voltam, mert ez az egyetlen reményem a meny- nyek országával kapcsolato­san. Hátha...) Az utóbbi időben kezd­tem szép csendben bele­örülni a folytonos ellenőr­zésembe, de rájöttem, hogy kár, mert az őrülteket is el­lenőrzik. Méghozzá markos fiatalemberek. Szinte látno­ki képességgel látom a fej­lődő ellenőrzést, amikor el­lenőrzik majd, hogy ki mennyit eszik, mennyi le­vegőt vesz magához egy szuszra, és naponta hány alkalommal keresi fel a mel­lékhelyiséget becsületes, oda­illő szándékkal. Ennél már csak az lesz jobb, amikor ellenőrzik, hogy kinek hány gombra záródik az alsónad­rágja, mert ha a becsületes polgárnak kijáró háromnál többre, akkor megnézik a füle tövét, nincs-e vaj mö­götte, mert ha van, ellen­őrizni kell, hogy honnét vet­te! Kacziba Antal János

Next

/
Oldalképek
Tartalom