Pest Megyei Hirlap, 1964. február (8. évfolyam, 26-50. szám)

1964-02-09 / 33. szám

1964. FEBRUÁR 9. VASÁRNAP r*wrr st/Církm 9 Ápapa és Vadember Fürkészem »Vtebb Fe­------------------renc” arcát « 's figyelem a hangját. Rö­vidre nyírt szőke bajusza za­var kicsit, pedig Mára Fe­rencet bajúszos korában is­mertem meg, csakhogy neki, Apapánctk. legalábbis a tizes évek vége felé, még sötét volt a bajusza, csak a hajában je­lentkezett az őszbecsavarbdás. És zavar Vadember, az uno­ka, világos fényű szeme is. Nagyapjáé feketén izzott sö­tét, sűrű szemöldökének ár­nyékában. Hangja is ércesebben, mégis séiésre mégis maradt mindig ideje. Azt hiszem, hogy az iga­zi pihenés az volt számára, amikor nekem mesélt. A szomszéd szobában Vé- szits Ferenc nyolcesztendős kislánya alszik. Móra Ferenc dédunokája. Ifjabb Ferenc szeme most az ajtóra téved és hirtelen Idősb Ferenc lesz belőle, amint szinte Apapa si­mogató hangján mondja: — Én is akkor pihenek, ha kislányomnak mesélhetek, Ö is éppen úgy szereti a mesét, mint én szerettem, és azt hi­szem, ha másban talán nem is, bársonyosabban muzsikált. „Hangja meleg bársonyával’’ — mint halhatatlan költő barátja, Juhász Gyula sírta el róla — elandalította hallga­tóit. Ifjabb Ferencé, az uno­káé, aki Vadember néven nyert örök életet Írásaiban, egy gondolattal magasabb regiszterben cseng. Ha lehu­nyom a szememet, mégis mintha Apapát hallanám. Persze, róla beszélgetünk, Móra Ferencről, aki kerek harminc esztendővel ezelőtt hagyott itt berniünket. Milyen boszorkányos gyorsasággal múlik az idő! Mintha tegnap borult volna ránk az a ször­nyű. végzetes éjszaka a sze­gedi Boldogasszony sugárúti M óra-lakás riadt halijában. Az ajtó mögött csontvázzá aszott teste vívta végső, re­ménytelen harcát a Csont­emberrel. Néha benéztünk hozzá, de tágra nyílt és a sem­mibe meredő tekintete elöl borzongva menekültünk Mintha tegnap virradt volna ránk. a komor februári haj­nal, amely kioltatta a fáradt szemek lázas fényét és feke e szárnyakkal röpítette fel a hírt, hogy mindennek vége. Kotormány János pedig, a hűséges .személyem körüli miniszter", zokogva roskadt j a sötét kapualj fagyos köve- \ zetére. \ Vadember akkor kilenoesz-l tendős legényke volt és kis-1 húgával, Mö'yővel a gyerek- \ szoba szelíd melegében aludtál végig a szörnyű éjszakát. \ Most harminckilenc éves fér-j fiú és van egy csaknem pon­tosan amnyi idős kislánya,: mint amennyi ö vők nagy- \ apja halálakor. Vészits Ferenc, a Vad­--------------------------------ember, t izenhét évvel ezelőtt a rá­dióhoz került, ahol jelenleg a titkárság vezetője. Sok mun­kával járó hivatala van, de *— amint látom — örömét találja benne. — Különös — mondja el­gondolkozva —, egészen kicsi koromból sókkal több és pon­tosabb az emlékem. A későb­bi éveké gyérebbek és halvá­nyabbak. A legélesebb a me­sélő Apapa képe. Nagyszerű mesemondó volt. Az ölébe vett és felnyitotta hatalmas világ­atlaszát. Aztán keresztül-kasul utazta velem az egész világot. Minden ország, minden város, sziget, minden tenger és folyó külön mese volt. Akkor rögtö­nözte őket. Most már tudom azt is. hogy többet dolgozó, elfoglattabb embert nemigen lehetett nála találni. Hiszen egész embert kívánt külön-kü- lön a múzeum- és könyvtár- igazgatás, a sok ásatás, a tö­méntelen vezérellek és tárca. Ezenfelül az irodalmi munlcás- ság, meg a sok előadás. Mint­ha valóban ezer élete lett vol­na. A nap 24 órája alatt leg­alább 48 órányit dolgozott. Me­de a mesemondó módszerem­ben kicsit hasonlítóik Apapá­ra. A beszélgetés rumion sok­------------------------szór idsz­s zakanyarodik a legfeketébb emlékű napra, 1934. február 8-ra. — Akkor találkoztam elő­ször a haláMák Döbbenetes ta­lálkozás volt... Amikor szinte a szemem láttára változott át nagyapám félelmetes csont­emberré. Nézegetjük a fényképet, amely néhány hónappal élőbb készült róla. Az utolsó fény­képét, talán az utolsó Virgi­nia szivarral: — Ötvenöt éves korában hali meg és már ezen a képen is legalább nyolcvannak látszik. Néhány rövid hónap alatt maszkírozta ennyire át a be­tegség. — Vadember szeme be­párásodik. — Nagyon tudta szeretni az embereket, a kis­embereket, a kiszolgáltatotta­kat, az algrendeltelcet. Szemé­lye körüli minisztere, Kotór- mány János bácsi iránti sze­retnie szinte bámulatos volt. Elgondolkozik, majd már egészen Móra Ferences mo­sollyal bajusza körül, meséli: Petőfi atyjának tanúvallomása ■ egy nagykőrösi hamis dig Pet remits István it- hon nem létele miatt késett a kívánt tudó­sítás Ttts Sz: Biro Ur­nák tétessen meg.” A Bács-Kiskwn megyei le­véltárban talált és itt közöli: szöveg magyarázatáiul min­deneké lett azt kell megjegyez­nem hogy Petrovits István 1830—1833-ban egy időire fel­hagyva a mészárszékbórlet- tel igen magas bérösszegért, évi 3685 forintért Szabad- szállás összes belső kocs­máit és a helységhez közel levő Csinovaá csárdát áiren- dálta. Az Árvái Mihálynak kölcsön adott 60 váltó fo­rint így csak a fizetett kocs­mabérhez viszonyítva is cse­kély összeg. Minthogy azon­ban, ugyanekkor Petrovits István például 50 forintért vett egy levágna való bi­kát a 60 forint is jelentős ö&z- szegnek számított. Több ezer forintos összegeiket is adott ő kölcsön — nem sokkal ké­sőbb éppen ez volt anyagi bukásának egyik fő oika —, de ebből a 60 forintos köl­csönből éppen az tűnik ki, hogy megszorult kisembere­ket is kisegített. A „Zatsko PénZ’, amiből Árvái Mihálynak búza vétel re 19 forintot számolt ki ezüst húszasokban, miként Petro­vits állította, a kocsmárosai­jNO TESZ | I LEHET FORDÍTVA IS ? j 8 fy 8 T? gy gyárigazgató ismerősöm mondta el az alábbi törté- 8 8 Íj netet Nem változtattam rajta, csupán a neveket hall- 8 8 gatom el. 1j íf Az egyik nap behivatott az iskolába a fiam osztályfőnöke. íj fy Mentegetődzéssel kezdte: ne haragudjak a hívásért, tudja ő fy fy nagyon jól, hogy egy gyárigazgatónak rengeteg a dolga, mégis íj 1 beszélni szeretett volna velem, a fiam érdekében. Titokzatos íj \ bevezetője óhatatlanul felkeltette az érdeklődésemet és ki- 1j 1, váncsian vártam, mi hát az a nagyon fontos dolog. íj y Elmondta. Valahogy így. fy k kedves fia kitűnő tanuló. A magatartása is a legjobb fy fy. r\ az osztályban. Egy dolog azonban nem tetszik nekem, fy Az osztály legrosszabb, legfegyelmezetlenebb tanulójával ba- 1 8 rátkozik. Nem kívánok feltételezésekbe bocsátkozni, de az fy 1j ilyen barátság soha nem vezethet jóra. Ezért kötelességemnek fy éreztem, hogy figyelmeztessem «a. fy Őszintén meglepődtem. A fiamnak tudomásom szerint 8 fy csak egy olyan barátja van, akivel rendszeresen összejár és fy 1j együtt mennek el szórakozni is. A Csaba. Igaz ugyan, hogy soha nem érdeklődtem azután — s eb- fy fy ben hibásnak érzem magam —, hogy milyen tanuló Csaba. fy 8 de a viselkedését, nálunk tanúsított magatartását mindig pél- 1 8 dásnak tartottam és elsősorban ez érdekelt 8 fy Megkérdeztem: Kire gondol? 'fy A válasz mellbevert: Csabára. fy fy Tiltakoztam: az nem lehet. Csaba példás magaviseletű 8 1 fiú. És dicsekedtem vele, mintha csak a saját fiam lenne: 8 8 csak látná, milyen -szorgalmasan törölget, ha a fiam éppen a 8 1j soros odahaza a mosogatásban. Vagy milyen ügyesen kefélik 8 íj ketten a padlót, nehogy elkéssék az engedélyezett mozieló- 8 1, adást! Soha egy csúnya szót. egy akaratos hangot nem hallói- 8 1j tam tőle. Igen, akár hiszi, akár nem, Csabánál példásabb ma- 8 8 gaviseletű barátot még nem láttam eddig. Udvarias és rend- 8 fy szerető, szorgalmas és előzékeny. Jól megértik egymást. 8 > / •j Megrökönyödve vont vallat és mosta a kezét, mint Pilátus £ 'fy az ítélet után: Én figyelmeztettem... \ fy Mint kötelasségtudó ember megköszöntem a jószándékú 8 1j intelmeket — bár. nehezen tudtam hinni a dolgot, még akkor 8 1j is, ha a fiam osztályfőnöke mondta, mert ekkorát még soha- 8 8 sem tévedtem emberek megítélésében —, de nem tudtam meg- fy 8 állni egy csípős megjegyzés nélkül. 8 8 Ha így áll a dolog és Csaba valóban fegyelmezetlen és lus- 8 8 ta fiú, akkor, véleménye szerint kivel kell barátkoznia? Egy 8 8 hozzá hasonló/ fegyelmezetlen és lusta gyerekkel? Mivel ők 8 8 már nem ronthatják e! egymást? Ha egy jó és egv rossz gye- 8 8 rek barátkozik egymással miért jutnak rögtön arra a követ- 8 8 keztetésre, hogy a rossz elronthatja a jót? Miért nem mond- ‘fy 1 jak egyszer fordítva is: a jó megneveli a rosszat? Vagy ez 8 8 képtelenség lenne? 8 í" ^ 8 TV éhány nappal a beszélgetés után meggyőződhettem árról, 8 8 í ’ hogy Csaba megítélésében valóban az osztályfőnöknek 8 8 volt igaza. A heti bevásárlás akkor éppen rám esett — ná- 1j 1j lünk ez már csak így van, mert mindannyian dolgozunk —. 8 8 és két kosárral megrakodtan léptem ki az üzletből. Csaba 8 ÍJ éppen belépni készült az üzletbe. Amikor megpillantott, u<j- 8 8 variasan köszönt, aztán kérés nélkül., klygtt? a kezemből az 1j 8 egyik kosarat s mintha ez a világ legtermészetesebb dolga len- 8 8 ne, megindult mellettem. Egy idős néni, aki látta az esetet, fy 'fy összecsapta a két kezét és felkiáltott: „Nahát! Hogy a Csaba | 8 segít valakinek! Ez hihetetlen!" És még sokáig bámult utá- 8 8 nunk, mint aki valami égi csodát látott. 'fy Az osztályfőnök igaza — ezt tanúsította az öreg néni is 8 8 — bebizonyosodott, de a jóslata nem. Csaba, hogy előttem így 8 8 lelepleződött, szinte egyik napról a másikra megváltozott. So- fy 8 kát töprengtem a dolgon: vajon nekem köszönhető ez a vál- íj 1j tozás? Ma már tudom: nem. Csabát a fiam változtatta meg. 8 8 A jó példa formálta szorgalmas és udvarias, kötelességtudó 8 Ify és szerény fiatalemberré. 1j Mert lehet fordítva is. Sőt, így kell, hogy legyen. Soha 8 Ify nem a jót kell félteni, hanem annál inkább vigyázni a rosszat. 'fy Prukner Pál — A legutolsó időkben tá­madt köztünk némi ellenke­zés is. Azt hiszem, kezdtem magamat egyéniségnek érez­ni. Az érdeklődésem lassan­ként kizárólag az autó és a motor körül röpködött, szá­mára viszont a gépek világa örökké idegen maradt. Egyik konfliktusunkat is ez a kü­lönbség okozta. Élete utolsó nyarán Karlsbadban kereste titokzatos betegségére a gyó­gyulást. Azon a nyáron én Ungváron voltam, Apapáék építik ott élő barátjának a vendége. A sikertelen karlsba- di kúra után ő jött értem, és hozott haza. Amikor meglát­tam, alig ismertem rá. Elha­talmasodott rajta teljesen a sárgaság. A Szeged felé szá­guldó gyorsvonaton kedvenc témámmal hozakodtam elő, az autóval és kinyilatkoztattam, hogy a vonat egy fityinget sem ér, mert az autó sokkal, de sokkal gyorsabb. — Szamár vagy, kisfiam — ellenkezett szelíden, de már kicsit idegesen —, mert a vo­nat sokkal különb minden autónál. — De igenis az autó gyor­sabb — makacskodtam —, mert ha rákapcsolok nyolc­ezerre .., — Mire kapcsolsz rá? — nézett szigorúan rám sárga szemével. — A nyolcezerre — mond­tam konokul. Szerencsére már közel jártunk Szegedhez, mert komolyan megharagudott és hazáig nem is szólt hozzám többet... Az állomáson az egész csa­lád várta őket Szomorú talál­kozás volt. Valamennyien ré­mülten látták azt a pusztítást, amit a betegség vitt véghez rajta. Megdöbbenésüket alig tudták leplezni. — Amil<or hazaértünk — meséli az affér végét Vadem­ber —, Apapa még mindig ha­ragudott és bepanaszolt Na­gyinak Ennyire Tdvetkőztette önmagából a betegség. De alig félóra múlva, már magához húzott, a fejemet simogatta és meséim kezdett.., Az obiigát kérdésre, hogy Apapa unokája vom érez-e magában írói hajlandó­ságot, kicsit zavarba jön. — Volt idő. hogy kacérkod­tam a gondolattal, csábított az írás. Olykor-olykor írogat­tam is, de csakhamar rájöt­tem, hogy... Szóval, hogy Apapát túlszárnyalni óriási feladat lenne, különösen ne­kem, az unolcájanak. Vékony Cuba szivarra gyújt. A gyufa felvillanó fé­nyében megint Mára Ferenc jellegzetes mozdulata kísért. Magyar László A megvetés női főszerepét, egy francia forgatókönyvíró í feleségét Brigitte Bardot ala- : kítja. A kritika szerint a ; film a francia új hullám i egyik legjelentősebb alkotá- : sa. Rendezője: Jean-Luc Go- : dard. I Moravia-regények filmen J Moraviának, a neves olasz 8 írónak mind több regényé­lj bői készítenek filmet. A vá­lj lünk is nagy sikert aratott 8 Egy asszony meg a lánya után 8 nemrég fejezték be A megve- 8 tés és az Unalom forgatását 8 is. y 8 1831. JÚNIUS 14-ÉN történt, 8 hogy Árvái Mihály szabad- 8 szállási lakos Nagykőrösön * tartózkodott, s itt ,-e Nagy 8 Vendég fogadóban, a bor árát 8 egy ólomból tsináít hamis 20 8 Xrossal akarta kifizetni, de a 8 pénz a Keiner áltál fel esmér- 8 tetvén” —, az esetet jelentet- 8 téfk „Tekintélyes Pest Varmie- 8 gyei All Szolga Biro Tekinte- 8 tes Sárközi Lőrintz Urnák.” 8 Árváit kérdőre vonták, hogy 8 került hozzá a hamis pénz, s 8 ő „meg ijedve” azt felelte, 8 hogy a szabadszállási „Áren- 'ij dóstól kapta.” 8 A hamis pénz forgalomba 8 hozatalát szigorúan bünfet- 8 ték. Miként a jelentés tovább 8 közli, Árvái Mihály ,fizen 8 dologért le is tartoztathatott 8 volna, de magát emberséges 8 embernek, vallván, olly Rever- 8 sális mellett, hogy ő igazságá- 8 rol, az ide való Bíróságtól 3- 8 mad Nap alatt Bizonyság De­fy velet visz, el botsájtatott, de 8 máig is megnem jelent.” — Az 8 igazolást Árváinak a szabad- 8 szállási bíróságtól kellett vol- 8 na vinnie, s minthogy ezt el- 8 mulasztotta, két hét múlva, 8 június 28-án Pest vármegye 8 alszolgatoírója, Sárközi Lő- 8rinc „hivatalos levelében” az 8 ügyre vonatkozólag „kömyül j állásos tudósítást” kért. 8 PETROVITS ISTVÁNT, a 1 szabadszállási vendégfogadó ' „Ezenn Hivatok« Le­vélhez Képpest Petro­vits István Ki tudakol- tatván akkiis Heljbéli Árendás, jo lélekkel val- ja, hogy ő töU-e nem ré- gibenn Árvái Miháj Bú­za vétel végett, 00 Fto- kat költsönőzvén; igaz hogy 19 F toká t ez üst Húszasokban olvasott ki néki és ahoz mégg egy 5 ftos Bangnottát tévén, ezenn mind őszve 24. ezüst Ftok hozták ki, a kívánt 60. Váltó Fo­rintokat: valja továb­bá, hogy azonn Zatsko Pénz mejből Árvainak a 60. Váltó Forintokat ki olvasta mind ollyan pénz volt, mellyett néki akkorában a Kortsma- rossi Bor árában fizet­tek be, és igy meg lehet, azt mondja, hogy a ha­mis Huszas azonn 19. ezüst Ftokban tsuszotl el ámbár bizonyossann nem tudja. Erről tehát, és arról is, hogy Árvái Mihály elődtünk meg nem ro­vott ember, és hogy ed­és kocsmák akkori bérlőjét 1831. július 1-én tanúként a szabadszállási városi tanács elé idézték, kihallgatták. Az erről felvett egykori jegyző­könyv így szól: tói folyt be ö ugyanis, mamit j „Árendás’’, csak ellátta bor7! ral a bérelt kocsmákat, s a j kimért italok áráról a kocs~; marosai számoltak el neki. • Petrovits István nem ta- • gadita, hogy a pénzeszacskójá-; ba hamis pénz is belekeve-: redhetett; die ez a figyelmét: elkerülte. Minthogy altkor; 1 forintban 60 krajcár volt,; tehát 3 ezüst huszas tett ki; egy ezüst forintot, Petrovits; így 57 db ezüst húszast adott­at Árvainak, s ebben „tsnszott. el” az egy ólomból csinált ha-: mis pénz. : A PEST MEGYEI Nagykő-: rös városba így nyúlt át! egy halvány szál az akkor a: Kiskunság helyiségeiben te-: vékenykedő Petrovits István I árendás életéből, s így adott; gondot a költő atyjának pén-; zeszacskójából kikerült hamis; húszas a Pest megyei hatóság-; nak. Itt csupán egy érdekes kis \ adatot mutattunk be abból aj legújabb levéltári kutatások j során f edtárt nagy fonás-: anyagból, amely összességé-: ben közelebb visz bemmün-: két annak a környezeínek,: kornak, azoknak a küzdel-: meknek megismeréséhez és: megértéséhez. amelyekben \ legnagyobb költőnk felnőtt. ; t Mezősi Károly Az Unalom című film (ren­dező: Damiano Damiani) Olaszországban készült. Hőse egy fiatalember, aki bele­fáradt a szerelmi kalandok­ba és egyre inkább érzi éle­te tartalmatlanságát. Partne­rét. egy mai modern nőt, Catherine Spaak játssza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom