Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)
1964-01-12 / 9. szám
,”y/(f/rfap 1964. JANUÁR lt. VASÄRNAP KRÓNIKA STAFÉTABOT BEMUTATÓ ELŐTT BESZELGETES ILLÉS ENDREVEL Homokóra, s a szintén Vas Isvánnal közösen irt. a közelmúltban a Nemzeti Színházban bemutatott Rendetlen bűnbánat szerzője jelentős maírói múltra tekinthet visz- sza. — Az emberek megismerése foglalkoztatott már orvostanhallgató koromban is. Így jutottam el a kórleírástól a novellákon keresztül a drámákig — vallja önmagáról. Ha művei élményanyagát vizsgáljuk, azok jelentős része valóban még orvostanhallgatói élményeiig nyúlik visz- sza. de gyakran találkozunk műveiben (novellában és drámában egyaránt) az értelmiségi emberek életéből, válságaiból merített élményanyag feldolgozásával. Jelenleg — a novellaírás mellett — Közönyösek című új drámáján dolgozik. Miről szól a készülő mű? — A bürokrata lélek- és szemléletvilágát állítom pellengérre új darabomban, amelynek lényege: a magánéletben és a közéletben egyaránt elszárad, hamvában hal minden jó dolog, amelyhez a bürokrata nyúl. Ez tömören a legfőbb mondanivalóm. A darabot a Nemzeti Színház a jövő évadra tervezi. További tervei között szerepel az 1957-ben megjelent Krétarajzok című tanulmány- kötet folytatása, amelyben újabb írókat kíván bemutatni. Az előző kötetet ismerve, elmondhatom, hogy nem egyszerűen csak íróportrék Illés Endrének ezek az írásai, valamennyi több annál: ember és író különös ötvözete teszi teljessé, kerek egésszé ezeket az írásokat, amelyekben elsősorban kortársairól vall. I egalább olyan érdeklődés- -J se] várjuk a készülő űj müveket, mint amilyen érdeklődéssel tekintünk a Gazdag szegények bemutatója elé. Prukner Pá! Dominique Boscbcro 1963 legszebb római lánya. De vajon a. f szépség önmagában boldogít? Fugqrirth Forme: SZIKRÁT HÁNY Kemény rögöt vág a csákány, szinte szikrát hány a föld. Rövid már a szerszám hegye, lekopott, vagy beletört. A nyele is tükörsima, akárcsak a csonka hegy; hisz a kopás leesriszolja. ha vas. ha ía. egy re megy. Csak ami a nyelet fogja, az lesz egyre kérgesebb, mint az öreg akác törzsé tágulástól szétfeslefct barázdái: és jó kemény szorítású az a kéz, mely a csákányt a derékban érzi csak. hogy oly nehéz. Pedig nem is messze innen árokásó-gép pihen. Lelkendező csodálkozás simogatja szelíden. A gép talán arra vár. hogy mozogjon a szerkezet, de valami papír nines még. vagy ha megvolt —. elveszett. VXXX\XXXXXV»NXXXXXXVVXXXXVXN>^XXXVvNNXVvXXA.XV' >etnő MlUliU-y'MűmésMM * * -ÍÜm‘' w ÉVSZAKOK Nyár Tél í \ A lányok ia®y izgalommal í fogadták: £ — Hát megjöttél? £ — Láttuk, amikor este le£ szálltai a buszról. £ — Mesélj a VIT-ről! Milyen Í volt Becs? > ' A diák most kissé felülről nézte őket. Más ég — nagy- í világ! Szinte sugárzott. S csupa fölény volt. — Ebből megtudhatjátok dobta az asztal közepére a bőrkötéses, szürke zsebalbumot, tele. fényképpel a városról, a nagy találkozóról. — Köszönöm a képeslapot — húzta ki a széket maga mellett a fekete hajú lány. A diák odaült. Egyedül neki írt, a csillagszemű feketének. A másik kettőről meg sem emlékezett. Zászlók, felvonulók az utcán. Színes levelezőlap volt. A lányok összedugták a fejüket az album fölött. A diák felütötte a fedelét. Ég'be- l’orduló. hegyes templomtorony látszott, kőcsipkés sze- !; géllyel. — Saját felvételem — kezdte magyarázni. — Mi? Mit ábrázol? — térdepelt fel a székre a csillagszemű, haja a diák arcához ért. szinte villanyozta. — Ez a Stefanskirche, a világ egyik leghíresebb temploma. Tovább hajtott egy lapot. — Jé. óriáskerék! Mint Pes— Persze, ugyanilyen közel. Én is a tenyeremből etettem őket. A galambok nem tesznek különbséget idegenek meg hazaiak között, mint ahogy mi sem tettünk, akik ott összegyűltünk. Jó volt ott lenni. Beszélt-beszélt, ki nem fogyva a szóból, a sok nyelvű fiatalságról, akik a világ minden tájáról összeseregletteik. S egyszerre úgy türmt, mintha ez a fekete lány. aki a széken térdepel, ott is mellette lett volna. Együtt alkudoztak, együtt etetgették a galambokat, néztek festményeket és szobrokat a múzeumokban. Lassan leszállt „ Homály borult a szobára. Már csak a szemét láthatta a fekete lánynak. Az ábrándos csillagszemét s benne égés® addigi életét. Gyermekkorút és jövőjét. Most már tudta, hogy őérette tanul, óé rette járt kint a világban. S az arcához simuló haja érintéséből érezte, hogy bélül, a szívük mélyén már egyek és azok ifi maradnak, bármi lesz is még ezután. Egyek mindörökre. A lányok hallgattak. Kis tüzes szikrák voltak a diák szavai. Kis villogó csillagok. Világítottak. Hangok szólaltak meg bennük. Hangok, mint a muzsika. Mint a zienélőóra muzsikája ünnepnapokon. Hétköznap a közönséges óm jár. Az édesmama órája. Csak ketyeg, meg csörög, amikor ébredezni kell. Az édesmama a hétköznapokat szerette. Magdus, legidősebb lánya eljegyzését a tanítóval már befejezett ténynek tekintette» Az etonfrizurásnak is végleg kiszemelte a fiatal tanácstitkárt s a csillagszeművel sem várhatott tovább most már« Túl sokáig tartogatta a diáknak. Nagy jövőt remélt a lánya számára az oldalán. De Laci túl sokáig lesz még távol a falutól. Még csak jövőre érettségizik, azután meg egyetemre megy. Még soká lesz belőle kész férfi. Margit nem várhat, olyan sokáig. A középső. A legszebb. Nem, nem gubózhat. be. Addig a legkisebb se mehetne férjhez. Nem illik, hogy a nővérét megelőzze. Kopogtattak. Bent hirtetea ten, a Vidám Parkban — kiáltott fel a legidősebb. Újabb kép: — Ez itt Strauss, a nagy muzsikus szobra. Fehér márványból készült, amint éppen hegedül. Körülötte nimfakoszorú, mintha hegedűszó csalta volna ki őket a Duna habjaiból. A kék Dunából. Ez a fiú én vagyok. Ez. aki nézi a szobrot. De ezt is én fényképeztem. Állványról, önkioldóval ... Persze, nem lehetett mindent lefényképezni. Vannak dolgok, amiket képen nem lehet rögzíteni. Például egy-egy utca hangulatát. Ahogy nyüzsög a sok- nép, kiabálnak a bazárosok. Az ember nyomába szegődnek, hogy alig lehet lerázni őket. Ott mindig alkudni kell. Itt van például ez — halászott elő egy piciny bronzszobrot a zsebéből. — A Stefanskirche makettja. Mondom, a világ egyik leghíresebb katedrálisa. A bronzmakett kézről kézre járt s mire visszakerült a fiúhoz. harmatos lett a lányok tenyerétől. Aztán újra az albumot nézték. Göndörhajű kisfiú guggol galambok közötti A kezéből eszegetnek. Némelyik a hajára is felszállt. — Irtó édesek — dugta ki a nyelve hegyét a legfiatalabb. Eton-frizura zárta keretbe az a reá* — Hozzád is ilyen közel merészkedtek. Laci? STRIP-TEASE* Dobol a század rossz lelkiismerete, kiábrándulást hirdet a szakszoton-vijjogás. Összezsúfolva, egymás begyén-hátán, ráng, mintha ősi pányva rabja volna, szék, asztak pincér, konyak, fekete s nézőközönség, a néger zene zsigeríelajzó gyűrűjébe fogva. S a színpadon, mint győztes háborúk után a teríték, közszemlére kitéve, meztelen nők opáltö mkel ege. Mindegy, a vadat ki ejtette el, néhány adag comb. far s hegyes kebel mindenkinek jut, s kis pénzért aránylag. C. hol a szenvedély, a bűn korlátlan vállalása, ahogy kánok, pasák, kalózvezérek álltak halálra szégvenitett pucér rabnők előtt, korbáccsal a kezükben! Hol van Salome tánca, mely ama buja judeai éjben hóbér kezére adta az Űtegyengetót! Csak ez maradt, e hitvány, mesterkélt cédájáig, törvényes szórakozás pohosodó hímeknek — minőség, mennyiség kiszabva egyaránt, s attól függ. amit a látogatók fizetnek. Tombol a dzsessz. Pereg mutatványra mutatvány, nem történik semmi rendellenes. Egyforma vigyor ég a polgárok arcán, s a szereplők tekintete üres. Múlik az éj. de mégsem dübörög fel ítélet a füst arabeszkjed között, láng sem esap fel, hogy elnyelje a vétket. A fárasztó előadás ntán vitaminos levet iszik az utcalány, s a vendégek serény léptekkel hazatérnek. • A szerzőnek a Szénirodal.mi Könyvkiadón»’ ndvideeen meneanö CsiUagóra című kötetéből. ^ pövidesen megjelennek a ^ I*. plakátok a megye műve- ^ lődési házaiban: a Pest megyei ^ Petőfi Színpad új bemutatója ^ Jókai Mór—Illés Endre: ^ Gazdag szegények. A mű nem ^ ismeretlen már a színházláto- ^ gatók előtt, a fővárosban a Pe- f tőfi Színház mutatta be zenés í változatban. ", ^ — Amikor a Petőfi Szín£ ház egy klasszikus író művé- \ nek színpadi átdolgozását kér- l te tőlem, az vonzott Jókaihoz í — emlékezik Illés Endre —, í hogy Jókai mindig remek fi- J gurákat teremtett, s a drámá- \ nak emberekből, emberi kap- ; csőlátókból és összeütközések- 5 bői kell kiindulnia. Hogy \ miért éppen a Gazdag szegé- \ nyekre esett a választásom? \ Az öreg fókái elfordulva az '{ifjúkor romantikájától, már a í valóságot tükrözi. Az elsők kö- ; zött fedezi fel a pesti szegény- \ séget, a pesti peremvárosok la- í kóinak életét. Alakjai szép. hi- | teles és vonzó figurák. Érde- ! kés megjegyezni azt is, hogy I Jókai maga is dramatizálta ezt ^ j a regényét, de különös módon, £ 'megtagadva önmagát, elhagy-^ i ta a rá jellemző kettős szálú ^ \ meseszövést és csak a szegé- ^ j nyék világát írta meg. így ^ í nem teljes az általa megrajzolt ^ í kép. hiányzik az a kontraszt, ^ I amely jellemzi az akkori pesti ^ í emberek életét. í • r /J ; A művet a Petőfi Színpad J í most prózai változatban mu-1 í tatja be. ^ í — Nagy érdeklődéssel vá- ^ j rom a bemutatót — mondja 'f j Illés Endre. — Két okból is. | | A Gazdag szegények zene vél- f ! kül hűebb Jókaihoz, mint a j musical változat. Másodszor £ i pedig: mindig érdekes és izgal-^ ! más dolog, ha az író új közön- £ j ség elé áll a művel. Más Pes- J i ten viszontlátni egy darabot és ^ ; más egy kicsiny község műve- ^ : lődési házának színpadán. Más ^ j összetételű a közönség és más- £ : ként is reagál. T alán egy kicsit szokatlan ^ ez az izgalom, hiszen n'f \ Kossuth-díjas író nevét nem- ^ ícsak novellái, de drámáinak^ egész sora fémjelzi. A Méreg, £ a Hazugok, a Törtetők, a Trisz- £ tóm (Vas Istvánnal közösen), a 'f Türelmetlen szeretők, az Egyf szerelem három éjszakája ^ (Vas Istvánnal közösen), a í S okan bizonyára meghökkennek a cím láttán: ugyan mit keres a stafétabot a kultúra berkeiben? Félreértés ne essék, ezúttal nem a sportolásnál használatos stafétabotról lesz szó. A szóbanforgó stafétabotot ezúttal egy szék és egy íróasztal képviseli, amely rövid két esztendő alatt immár negyedszer cserél gazdát. Ez a különös szék és íróasztal Vácott található. Pontosabban a váci Madách Imre művelődési házban. Ez a szék és ez az íróasztal mindenkor a .soros" művelődósiház-igazgató munkáját szolgálja. Nem véletlen a jelző: „soros” müvelödési- ház-igazgató, ugyanis a napokban újra megüresedett az igaz- \ gatói szék és íróasztal a váci művelődési házban s egyelőre ; csak ideiglenes megbízatással foglalta el az utód. Két év alatt j negyedszer történt meg ez. \ Mint ahogy nem tettem eddig sem. ezúttal sem kívánom i az okokat kutatni, amelyek szükségessé tették ismét az igaz- 1 gatócserét. Néhány gondolat azonban akaratlanul is kikiván- ; közük az emberből ezzel kapcsolatban. Vác városa soha nem tartozott a pezsgő, eleven kulturális \ centrumok közé, jóllehet lakóinak száma megközelíti a har- j mincezret s ipari jellegéből eredően a mezővárosokkal szem- í beni magasabb kultúráltsága megkövetelné ezt. Különösen az i elmúlt évtizedben volt szembeötlő a város előretörése, amely ! fejlődés a DCM felépülésében csúcsosodott. Ennek ellenére a \ város kulturális életét legfeljebb az országos hírű Vox Huma- ; na énekkar és néhány festőművész munkássága reprezentál- j hatja. £ gy érve sincs, hogy lapunk hasábjain szóvá tettük: hová ; lett a váci közönség a művelődési házból? Mi az oka j annak, hogy egy-egy színházi előadásra legtöbbször csak két- \ háromszázan kíváncsiak? A közönségben lenne a hiba? Ezt már akkor sem hittük. Hiszen Vácott éppen olyan emberek ; toknak, mint bárhol másutt a megyében. Mégis, a Vácott ren- J dezett színházi előadásoktól már előre ..fáztak" a színészek, s i odamentet a legfőbb beszédtéma mindig az volt. hogy lesz-e ' legalább „fél ház" az előadáson. ; Miért? Ki a ludas ebben? \ Sok minden oka lehet — objektív okok is —. de az a tény. ^ hogy két esztendő alatt négy igazgató cserélődött művelődési / házban, sok mindent megmagyaráz. Ahhoz, hogy egy művelő-% dési otthon a város lakóinak valóban az otthona legyen, sok $ minden kell. Jó színházi előadások, szórakoztató és tanulságos f műsorok, barátságosan berendezett termek, gondos szervező- í munka, átgondolt koncepciójú és előrelátó tervek, a közönség í igényeinélc alapos ismerete és így tovább. De mindezt úgy ^ megteremteni, hogy az egyik igazgató alatt még meg sem me- í legszik a szék s máris jön a következő, aligha lehet. ß iztos vagyok benne, hogy a város vezetői kellő körül-; tekintés után találnak olyan rátermett embert, aki vég- } re nem rövid távon, de tartósan, esztendőkön át vezetni tudná ; o város eme igen fontos intézményét. Reméljük, hogy ez sikerül j s a stafétabotot egyhamar nem adják tovább. A varos fej- / lödése, további előrelépése kívánja, igényli ezt. P. P. ? I OVVVVVVVVVVVS> Hárs Ernő:
