Pest Megyei Hirlap, 1964. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-12 / 9. szám

1964. .TANÚAR 12, VASÄRNAP 9 M iért „kívülá HB SZOlj szám. nem fáj fe­jem — ismert közmondás ez, a gyávák, megalkuvók igé­je, akik félreállnak és sem­mit nem is akarnak látni. Nem avatkoznak bele sem­mibe, mert nem az ő ügyük, ők kívülállók! Persze, ha nekik van bajuk, sirásuktól hangos a világ! Mert az az q bajuk! Az aztán minden­nél fontosabb! Régen bosszant ez a szem­lélet, s a végletekig dühít az ilyen eljárás, ha a minden­napi életben találkozom ve­le. Pedig sajnos, gyakran találkozom. Most legutóbb egy nagyon érdekes könyvben került elém a probléma. Karácsony előtt jelent meg Jurij German szovjet írónő regénye, a Zseb­metszők. A harmincas évek Lenángrádjában játszódik a történet, amelynek közép­pontjában a rendőrség és az alvilág elkeseredett harca áll. Ebben a könyvben az egyik fiatal nyomozó leg­főbb gondja éppen ez a „kí­vülállás”, a felelősség dolga, így beszél: «Ha minden szovjet ember, mind egy szálig vállalni mer­né bizonyos esetekben a koc­kázatot, ma már nem kel­lene kapcabetyárokkal ve­sződnünk ... Igen sokan még mindig bujkálnak a fe­lelősség elől . .. munka után leteszik a „lantot”, semleges magatartást öltenek ... Ka­ron. fogja feleségét és már. nem „hivatalos” ember töb­bé. Vakon megy el a dol­gok mellett,.. ... A bátyám tanító volt. Viliágéletéiben a légynek sem vétett. Apró termetű volt, vézna, beteges, erősen rö­vidlátó. Egyszer elment Pe- tenhofba, valami mulatság­ba. Látja, hogy holmi huli­gánok pimasakodnak két; lánnyal. Varkocsuknál fogva j rángatták őket. a legtrágá- j rabb hangot engedték meg! velük szemben, szabadjára • engedték mancsukat. . . Egy j szó. mint száz, bátyám köz- i belépett. Erre árrea^ók5 néfei- í estek. Mikor jól összever-! ték, bevágták a sárba. a bak- i rak közé. Az emberek meg! álltak és nézték, bár ka-! tana is volt a szájtátók kö-í zott. ís amikor egy öreg- j asszony odakiáltott néki, j miért nézi összetett kézzel < ezt a gazságot, azt felelte:! ».Nem rendőr vagyok én, ■ öreganyám, hanem katona”...! A bátyám pedig két hónap! múlva belehalt sérüléseibe és! még haldokolva sem tudta! megérteni, hogy vannak ki- • // vülálló emberek ... Hogy van hát ez? Az ember ne merje vállalni a kockázatot? Lehetséges egyáltalán, hogy valaki „kívülálló” legyen?» A regényben ez a fiatal nyomozó rövidesen hősi ha­lált hal a banditák ellen ví­vott tűzharcban, éppen azért, mert egy fegyvertelen és ve­szélyben forgó ember segít­ségére sietett... Mert nem tekintette magáit kívülálló­nak ... Meghalt elveiért, de szelleme, hite, kommunista meggyőződése tovább élt, s élete példát mutatott, harcra buzdított. Hogyan állunk mi a ,jkivülál_ lássál”? Miért idézzük ezt az epizódot? Sajnos, nemegyszer tanúi vagyunk mindennapi életünk­ben annak a már említett „életbölcsességnek'’, hogy „ne szólj szám, nem fáj fejem”. Nem tömegverekedésre, garáz­daságra gondolunk, bár volt már eset, hogy életet mentett volna, ha a járókelők nem kö­zömbösek. Egyszerűbb, mégis jelentősebb dologra gondo­lunk. Elsősorban a közéleti, a munkahelyi megalkuvásra: „látom a hibát, de nem szólok, nem az én dolgom”. Vagy: „majd intézkedik, akinek ez a feladata”. Más: „azért vannak a felsőbb szervek, hogy intéz­kedjenek”. Síkkasztókat. gaz­embereket, hozzá -nem értőket lehetne leleplezni, s méltó he­lyükre juttatni, ha lenne, aki idejében szót emel, idejében felveszi a harcot. Undorító és megvetésre méltó a nyálkás megalkuvás, a gyávaság, a gerinctelen la- puiás, de ugyanakkor értheiő is. Az emberek láttak már néhány példát, amelyből arra következtetnek, hogy a másik közmondásnak van igaza: Udvar Valaki kft Valaki fut az utcán, Épp beállt a vonat. Kinyitom izgatottan Csukott ablakomat Még száz lépés, még ötven, Még húsz lépés csupán, így kell lihegve futni Az álmaink után. Ha a vonat füstjében A boldogság lebeg. Azt is, ki kicsit kcsilt O élet, várd te meg. felriadtak. Az éjjeliszekrényen hangosan ketyegett az ébresz­tőóra. Szinte fájt most ez az ébredés. Magas, szemüveges férfi lé­pett be az ajtón. Le kellett hajolnia, hogy fejét bele ne verje a szemöldökíába. Nyomában az édesmama: — Hozta isten, Béla. Foglaljon he­lyet, Béla — tessékelte befelé kövér mosollyal. — Mit vakos- kodtok, kedveseim? Nem kell spórolni a villannyal. Tudja, Béla — pislogott föl a hosszú­ra — az én lányaim mind ilyen spórolósak. Margit külö­nösen. Hiába beszélek én ... — Nem kellett villany, édes­mama — mászott le a szék­ről a csillagszemű. — Laci mesélt. Észre se vettük, hogy besötétedett. — Magdusom — mondta gyorsan az édesmama. — Te­rítsél meg, kislányom. Mind­járt kész a vacsora. — Ó, kézit csókolom — sza­badkozott a hosszú. — Maga csak ne tiltakoz­zon, Béla — nevetgélt az édes­mama. — Magányos fiatal­embernek jól jön egy kis vacsora családi körben, A diák megnémult. Hiába is próbálkozott vele a hosz- szú, többé nem tudott be­szélni. Ez nem a tanító volt, sem a jegyző gyakornok, ha­nem az új állatorvos. Be­szélték, hogy Margitnak ud­varol, de eddig nem akarta elhinni. Most egyszerre meg­értette, hogy itt nincs már keresnivalója. Semmi keres­nivalója sincs. Zsebrevágta az albumot és hirtelen elköszönt. Marasz­talták még, de 6 ment. A csillagszemű kísérte ki. A kapuig kísérte. — Eljössz holnap? — nyúj­totta oda a kezét és sokáig otthagyta neki. — Lehet. Nem biztos — engedte el a kezét a diák és elsietett. Biztosan tudta, hogy nem jön többé. Még egy hétig maradt a faluban. Kínos lassúsággal teltek a napok. Elromlott a vakációja. Mintha nem is ö lett volna, aki kirepült a nagyvilágba. Kerülte a lányt, a házuk táját is elkerülte. Egyszer, véletlenül mégis találkoz­tak. Messze kint, a régi gá­ton. Előbb a lány vette észre a diákot. A lány, aki kere­kezett. A diák előtte futott a folyó felé. Kék mackó- nadrágban volt, de felül csu­pasz volt, villogott a háta a forró napsütésben. A lány belehajtott. Be akarta érni a futót. A tá­volság fogyott, egyre fo­gyott Már látta a futó há­tán a csillogó verítéket, meg a lapockáit ahogy harmo- nikáznak s kezében a gom­bóccá gyűrt atlétatrikót Azt mondta neki egyszer a diák, azért szereti a fu­tást, mert elűzi a falusi út unalmát. Kerékpárja nincs, hát futva teszi meg az utat. Beérte. Szorosan mellette kerekezett. Szoknyája oda- odalibbent a futó dereká­hoz. Az ettől megremegett Be- lev Hiányozott az izmaiba. Frissebb lett tőle. Mintha most kezdte volna a fu­tást. Intett lánynak, hajt­son csak, bírja ő még az ral mellette száguldott. A f szeme rátapadt, felülről le- JÍ felé végigtapogatta a szeme \ sugarával. Magas, nagy hóm- í lokát, lüktető nyakát, széles, $ sima vállát, domború mell- $ kasát, keskeny derekát. Meg \ az egész karcsú, nyúlánk fu- Z tást. J Különös ízt érzett az 1 ínyén, ismeretlen, tiltott \ gyümölcsök ízét. Mágnes; húzta, egyre jobban húzta $ a futóhoz. Szinte dóit felé. j Combja a vállát súrolta,; ahogy pedálozott. Egyszerre tüzet érzett. \ Vad, szilaj tüzet. Vele men- j ni! Vele. Akárhová viszi, j Tisza ..; Riesenrad . .. Anden- ! ken von Wien. — Hogy futsz! — tört ki ! belőle. — Hogy tudsz te! futni Laci! Szemük előtt piros káprá-! zat vibrált. Anyagtalan, mint| a fény, súlytalan, mint a í remegés. Elviszik! — rándult görcs- j be egy in a futó combjá- j ban. — Elviszi, akinek csupán j az idő az előnye! Már a lábikrája felé kú- i szott a görcs. éles. srófszerű,! szorítás. Zihálva lélegzett. í A lány még mindig re-! pült, száguldott tovább. A! fiú leszakadt tőle. Nem bírt: futni. Sántikált. Aztán megállt. S csak nézte, ahogy tó_; volodik, szöikik el tőle a \ lány, kis szoknyája kacéran i repked a szélben. Még egy villanás, azután I semmit sem látott már be- > lőle. Egészen eltűnt. Mint \ amikor valahol messze fény j tűnik eL l ötlet, terv, dinamika, s ki­tűnő müvek egész sora a legfőbb jellemzője.) De aki éppen egy-egy bizarr művét pillantja meg, vagy éppen egy-egy groteszk ötletét hall­ja, az csak a végletek Szánthó Imréjét ismeri meg s alkot róla véleményt. Ha teljességében nem is, de bizonyos értelemben ez az oka annak, hogy Szánthó Imre nem lehet próféta szű- kebb pátriájában. Pedig több figyelmet, nagyobb segítsé­get érdemelne, hogy levet­hesse néhány meghökkentő rossz szokását és végre tel­jes egészében kibontakoz­hasson. Csak nyeresége len­ne Szetendrének. Hiszen számlálatlan a jobbnál jobb, a képzőművészet fejlődését elősegítő ötlete (képzőmű­vészek klubja Szentendrén, állandó kiállítás a Fe- renczy Károly Múzeumban, amely szerint havonta egy- egy Szentendrén élő, alkotó művész mutatná be legújabb műveit, a szentendrei Művész presszóhoz hasonló jellegű képzőművészeti kiállítás a nagy látogatottságnak ör­vendő Lajos-forrási Ságvárí Endre turistaházban és így tovább). ■ / Úgy gondolom, csak hasz, na lenne abból Szentendre városának, ha az elkövetke­ző időben újra felfedeznék Szánthó Imrét, az embert és a művészt. Sokat látott, ta­pasztalt ember (megfordult mar Európa jó néhány or­szágában), tehetséges, jó sze­mű és biztos kezű művész, aki nemcsak a különöset fedezi fel, hanem a tipiku­sát is. Jól ismeri a hétköz­napok életét, eredményeit és visszásságait egyaránt, s ezt a gazdag ismeret- és él­ményanyagot feltétlenül gyü­Strandon mölcsöztetni kell. Ez Szánthó Imre emberi és művészi fej­lődésének, előretörésének leg­főbb záloga. — p — iramot. Nagyobb iramot is elbír. Nem beszélt, csak futott. Könnyen, egyenletesen, mint­ha megnyúlt volna a lába. Már-már repült, mint aki­nek szárnyakat ad a gon­dolat. Tüzes gondolat. Tudja meg ez a lány! Hadd tudja meg, kJ az, akit elcserélt. Tudja meg — utol­jára! A lány nem tudta levenni róla a szemét. Már nem is az utat nézte, hanem csak a futót, ahogy a kerékpár­Vasvári István: KUTYÁMRÓL Valami kutya illatú, szőrös mennyország gombolyodik a szalmás melegben, a hideg csendet csillagok ugatják, ködöt kapar a szél a végtelenben; mint seprő, bot a száraz házoldalban ingerlőn az eb-puha szimatnak, úgy állasz fel a sárguló holdban s két talpadtól homálvlik az ablak ... És lábad nyomán dér üti a földet, könnyes, mint a könnyű szívmelegség — Pentele — az ős fáid zörögnek: ebem, vajha veled ott lehetnék, az erdőn, amely vált fájó pirosra, mely bennem vakít arany-rezgő sárgán, bennem futsz el jó kutyám lobogva s itt nyugszol a holdfény puha zsákján. Testvéreim, kísérjetek engem, mint ő követ a tűnő perc határán. .XVvXXXXXX\XXXXXXVVX\XXXXXXX\XXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXX\XXXXXXVX>XV,XXX\X\XX>XXXXXVXXXvU eredeti. Remek kísérletező, erre vall művészetének sok­színűsége, eredetisége. Ez egyik legnagyobb erénye, de talán éppen ez a rossz oldala is. Sok mindenbe be­lefog, ahogy teszi, remekül teszi, de a teljes kidolgo­zásig már csak ritkán jut el. Ezt a hibáját ö maga is látja, elismeri, de tenni már kevesebbet tett azért, hogy változtasson rajta. Az előbb azt mondtam: amit csinál, eredeti. S ez jó dolog. De néha már meg­hökkentően az. A bizarr fo­galmát is túllépi ilyenkor s ez már inkább egyénieske- désre, mint eredetire, egyé­nire vezet. Talán azért van ez, mert mint textiltervező- művész már tizenöt eszten­deje dolgozik a Goldber- ger-gyárban s a textilterve­zés nagy fegyelmezettséget követel, s ez a túlzott fe­gyelmezettség hat vissza alt­kor, amikor odahaza belép műtermébe s elfogja valami különös szertelenség. Természetesen ez csak tü­net, s nem egész lényének jellemzője. (Alapjában csupa nem egyszerűért " atrál, ’hogy- Szentendrén túlságosan nagy a „konkurrenciaT’ ? Nehéz lenne kibogozni a dolog va­lódi okát. Vitathatatlan, hogy Szánthó Imre tehetséges és eredeti festőművész. (Csak azért nem írom azt, hogy fiatal, mert ■már közelebb áll a negyedik x-hez, mint a harmadik­hoz.) Albumokat töltenek meg rajzai, illusztrációi, karikatúrái, linómetszetei. Mégsem találkozunk velük sem újságaink hasábjain, sem könyvekben. de még csak országos kiállításokon sem. Elevenen ható humora a jól komponált rajzokban re­mekül érvényesül, néhány vonallal is kifejező illuszt­rációi mindig a lényegre ta­pintanak és linómetszeteiben is van valami új, valami Senki sem próféta -. ­y \ Senki sem próféta a maga hazájában — így hangzik a í közmondás és sok igazság \van ebben. Legalábbis ami > Szánthó Imre festőművészt \ illeti. Szűkebb pátriájában, í Szentendrén, csak elvétve ■ találkozunk alkotásaival. A '■ kérdés már régóta izgat: \ va jon miért ez a mellözött- \ ség? Vagy talán nem is : mellőzöttségről van szó, ha­y „Jobb az élő kutyának, mint ^ a döglött oroszlánnak!” f A kommunisták feladata \ mindenütt, hogy bátorítsák az ; embereket a harcra, az igaz- \ Ságért, a nemesebbért, a job- < bért, eszménk célkitűzéseiért. | Igaz ugyan, hogy ez néha í még ma is kellemetlenséggel ■ jár. Ezt nem is tagadjuk. De : a kellemetlenséget vállalni kell, mert a végső eredmény nem lehet kétes. Ebben a tár­sadalmi rendben az igazság­nak kell győzni, ha ideig- óráig egyes helyeken felülke­rekedhet is a gazemberség, a ! rosszindulat. a hozzá nem ér- : tés, a karrierizmus. S így van sokszor a magán­életben is: „Haza megyek, be­zárkózom a lakásomba, s félő- ; lem összedőlhet a világ!” Na \ és ha összedől? Pont ez a la- > kás marad majd ki? Lehet el­bújni a kötelezettség, a fele­lősség, az élet elől? Lehet va­laki, mégha munkahelyén „következetes” és „elvhű” is, munkaidő után „magánem­ber”, aki jóban van minden szomszédjával, mégha az a szomszéd rablógyilkos is? Mi­lyen szellem, milyen gondol­kozás ez? A megalkuvás, a iapjtás ideo­lógiájából, s kellemetlen ta­pasztalatokból fakad a „ne szólj 6zám. nem fáj fejem” álláspont. Tőlünk függ. mind­annyiunktól függ, hogy más­ként legyen, hogy megváltoz­zon a közmondás, valahogy így;. „Szólj szám! Nem fáj fe­jem! ...” Tehát nem tagadó­én. hanem igenlően. Tőlünk függ, hogy ne legyünk „kívül­állók”, hogy senki se legyen „kívülálló”. Mindenki magáé­nak érezze az ügyet, mindenki vállaljon vele közösséget. Te­gye meg érte. amit megtehet! Tenkely Miklós Falu Tamás:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom