Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-11 / 289. szám

EGY ANKÉT TANULSÁGAI Kevés az ipari tanuló Kellemes hangulatban tar­tották a helyi KIOSZ-cso- port legutóbbi taggyűlését. A városi és a járási tanács, a Hazafias Népfront helyi kép­viselőin kívül a KI ŐSZ or­szágos vezetősége is képvi­seltette magát Semsey Jó­zsef elvtárssal, aki vázolta egyrészt mai helyzetünket, az iparositársadialom megválto­zott életformáit is. Elmond­ta, hogy az országban csaknem ezer kisiparos van, aki előrehaladott kora miatt máris kivételes nyugdíjat él­vez, s a szentendrei csoport részéről is több ilyen kérés van tárgyalás alatt. Csanadacz Ferenc városi és járási titkár beszámolója szerint a csoportnak 166 fő a taglétszáma, ebből har­mincnyolcán tartanak tanu­lót, 53 fiatalt és több ta­nulót tudnának foglalkoztat­ni, kevés azonban az ilyen irányú érdeklődő. Többek között a villanyszerelő-szakma is nélkülözi az utánpótlást. Nem ártana a fiatalok figyel­mét felhívni erre! A titkári beszámoló szomo­rúan állapította meg, hogy a múlt hónapban megtartott iparitanuló-ankét résztvevője 78 fő volt. Bár vasárnap dél­előtt tartották, mégis sok­kal több volt a vidéki, mint TÖBBEK OKULÁSÁRA... JÁNOSKÁM! , Beszélgetésünk folyamán, mikor ősi szentendrei mivol­todat hangoztattad — beval­lom, akkor — nem hittem neked. Csak később jöttem, rá, mikor beszélgetésünk már hosszúra nyúlt, hogy igazat mondtál. Gondolatban igazat adtam. Rájöttem ugyanis, hogy Te tulajdon­képpen, még az Ulcisia Oast- rából maradtál ránk. Miért gondoltam ezt? Megmondom. A római tábor lakói lati­nul beszéltek. A latin nyelv­ből pedig — ugyanúgy, mint a Te szótáradból — hiányzik az „igen” szócska. Feltéte­lezhető, hogy a rómaiak so­hasem mondtak „igent”? Bi­zony, így van, kénytelenek voltak körülírni, éppen úgy, mint Te. Különbség csak az, hogy a magyar nyelv ismeri ezt a szócskát. Igaz, hogy veszedelmes kis szó, fele­lősséget, helytállást követel. Nemcsak a lényeges kije­lentéseknél,. hanem a hét­köznapi életben is. Nem kis dolog ez, elhiszem. Az állandó feltételes mód­ban való megnyilatkozás nem­hogy unalmas, de férfiat- lan, gyáva dolog is. Legfel­jebb, előre nem látható dolgok figyelembevételénél indokolt. De állandóan ?! Képzeld csak el, mi len­ne, ha a tettek idején is csak feltételes módban cse­lekednénk. Sohasem jutnánk előre, egy lépést sem. Nem építettünk volna új járdát, mert hátha esni fog az eső és sár lesz, mégis építettünk, pedig valóban esett és sár is volt. Nem világítanánk vil­lannyal, mert hátha rontja a szemet. Világítunk, pedig valóban rontja. Legfőképp pedig nem vi­tatkoznánk veled, mert hát­ha nem hiszel nekünk. Lá­tod, mégis vitatkozunk, pe­dig valóban nem hiszel. Mi­ért? Mert mi hiszünk a Te jó szándékodban, hiszünk ab­ban, hogy a Te feltételes módjaidat csupán az előre­haladás, a jövő féltése su­gallja. —- Te — mint mondod— abban hiszel, hogy az em­berék nem változnak, csak az életformák. Mi azonban „feltétlenül” hisszük, hogy nemcsak az életformák változnak, hanem az emberek is. Még Te is! Feltétlen szeretettel üdvözöl: Agárdi Péter. — A filmszínház műsorán december 11-én A hetedik es­küdt, 12-től 15-ig A szélhámos- nő című film szerepel. A címzett nem ismeretlen a szentendrei kisiparos és szü­lő érdeklődő. A vitában sokan elmondták panaszaikat a cipészipar rossz anyagellátásáról, a la­katosiparii anyaghiányról csakúgy, mint az SZTK- ellenőrök kifogásolandó ma­gatartásáról és egyebekről. örlei Elemér vb-elmök- helyettes köszönetét mondott a kis­iparosok által vállalt és végzett társadalmi mun­káért, s további áldozatos közösségi munkavállalást kért tőlük. A gyűlés résztvevői távozás­kor elégedett érzéssel álla­píthatták meg, hogy mai tár­sadalmi rendünknek kisipa­rosaink már távolról sem megkülönböztetett „mostoha- gyermekei”. H. L. FOGADÓNAP TAHITÓTFALUBAN Tahitótfaluban december 5- én, du. 4 órakor Pállá Károly­né országgyűlési képviselő, U. Budai János megyei tanács­tag és Szabó János járási ta­nácstag fogadóórákat tartott a tanácsházán. A fogadóórákat követődeg a nagy tanácstermet zsúfolásig megtöltő választóik előtt Pállá Károlyné a külpo­litikai és belpolitikai, vala­mint az ország kül- és belke­reskedelmi, mezőgazdasági és ipari kérdéseit felölelő beszá­molóját tartotta meg. Ugyan­csak beszámolót tartott U. Budai János és Szabó János a megyei és járási vonatkozású beruházási, községiejlesztési tervekről, valamint a megva­lósított célkitűzésekről. A nagy tetszéssel fogadott beszámolókhoz számosán hoz­zászóltak. A beszámolón szó­ba kerültek a község további fejlesztésének távlati terved és kilátásai is. Soós Jenő SZÜLŐK HELYETT SZÜLŐK Többször írtunk már arról, hogy a városi gyermek- és if­júságvédelmi állandó bizott­ság a nevelőszülők hálózatát szeretné mind jobban kiépíte­ni, s olyanok jelentkezését kéri, akik szívesen vállalják egy-egy intézetben nevelkedő gyermek eltartását, megfelelő térítési összeg ellenében, és apái-anyái lesznek olyanok­nak, akiknek jólesne a családi kéz és a szerető környezet. A lapunkban megjelent fel­hívásra is jelentkfztgk néhá- 'nyan]''gyérmektélenék és má­sok. Ezek kötül közlünk egy­két követendő példát. Fáik Bajos és felesége a Görög ut­cában nem gyermektelenek, gyermekeik azonban már fel­nőttek, önállósultak. Az idős Falk-házaspír egyedül -ma­radt. Fáik Lajos már nyugdí­jas, a Hazafias Népfront váro­si elnökségének is tagja. Fe­lesége beteges, utcára nem­igen megy. Mindketten meg­értették az elhangzott szót. A munkában megfáradt két em­ber szívesen veszi maga kö­rül egy kislány lábatlankodá­sát, akinek szívesen lesznek gyöngédkezű és aranyszívű el­tartói. Nevelöszülöséget vál­laltak, s már kaptak is egy kislányt az állami gondozó intézetből. Fáik néni tehát nincs egyedül, ha Lajos bácsi a kenyér vagy a társadalmi munka után megy. Gondolkozzunk el Fáik Ba­jos bácsi szép példáján, s aki­ket a dolog közelebbről érde­kel, jelentkezzenek személye­sen vagy írásban a városi ta­nács gyámügyi előadójánál, Sas Évánál. Horváth Levente — A termelőszövetkezetek melléküzemági tevékenységé- gérő'l, a munkáslevelek, pana­szok és beadványok intézésé­ről, valamint a december 20-i tanácsülés előkészítéséről tár­gyal pénteken délelőtt a váro­si tanács végrehajtó bizottsá­ga. Ez utóbbi napirend kap­csán kerül megvitatásra a vá­rosi tanács és testületi szervei­nek 1964. évi münkaterve, a gyermek és ifjúságvédelmi ál­landó bizottság tevékenységé­ről szóló jelentés, valamint a községfejlesztési terv teljesíté­séről szóló állandó bizottsági jelentés. A hozott határozatok ismertetésére visszatérünk. — Pártbizottsági ülésen tár­gyalta meg az MSZMP városi bizottsága a munkásőrség to­vábbi erősítését célzó politikai bizottsági határozatot. Balogh János pb-titkár beszámolóját mélyreható és sokoldalú vita követte. ________■ N em tetszik, hogy a pismányi Népbolt tata­rozás! munkáinál kikerült nagy mennyiségű földet az Építőipari Ksz még mindig nem szállította el. A hanyag­ság a Barackos út felújításá­nak befejezését akadályozza. Ki lesz a felelős azért, ha a félbenhagyott utat egy hirte­len olvadás elmossa, megron­gálja. Azt hisszük, pár köb­méter föld elszállításán nem múlhat egy több százezer fo­rintos munka befejezése! A\\\\\NV\\\\\>N\\\\\\V\\\\\\\\\\\\\>\\N\\\VVVK\\\\\\\\\\\\^^^ A jó munkának nem marad el az eredménye sem Az Eü. Minisztérium pomázi Muníkatherápiás Intézetének gazdasága az egyik legna­gyobb mezőgazdasági egység a szentendrei járás területén. Nagy területen foglalkoznak gyümölcstermesztéssel. Az őszi mezőgazdasági mun­kálatok lebonyolítására az in­tézet gazdaságának vezetői in­tézkedési tervet dolgoztak ki. Ennek alapján a munkálatok időben beindultak, megfelelő volt a munkaszervezés is, és így történhetett meg, hogy az őszi teendőket határ­időre befejezhették. Őszi kenyérgabonájuk októ­ber 28-ig földbe került, no­vember 5-ig befejezték a gyü­mölcsszüretet is. A leszüretelt 110 vagon almának és körté­nek értékesítése, téli tárolása is folyamatban van. Jelenleg folyik, s mire e sorok megje­lennek, be is fejeződik az őszi mélyszántás. Ezzel egy időben tovább végzik 41Q holdon a gyümölcstelepitést. Mindnyájan lelkiismere­tes, becsületes munkát vé­geztek, dicséretet érdemel­nek. A jól végzett munkának biztosan az eredményei is ki­magaslóak lesznek a jövő évi betakar! tá sban. Szép frizurák mesterei A MŰM. 227. Helyiipari iskola KISZ-szervezete jól si­került fodrász- és ruhaipari versenyt rendezett december 8-án délután a művelődési otthon helyiségeiben. A fod­rászok versenyén 19 tanuló vett részt, évfolyamonként versenyezve. A fodrászok versenye ntán ruhabemutatót tartottak azokból a ruhákból, melyeket a tanulók készítet­tek. A megjelent szakemberek és szakértők elragadtatás­sal beszéltek a látottakról, a tanulók felkészültségéről. A versenyt még mókás táncverseny is kiegészítette és este 11 óráig jókedvtől volt hangos a művelődési otthon tánche­lyisége. Dicséret illeti a kezdeményezésért a KlSZ-szervc- zet vezetőit és mindazokat, akik a rendezvényt elősegítet­ték. Képünk a verseny egyik részvevőjét mutatja (Gajzágó Jolán felvétele) HÍREK A JÁRÁS ÉS A VÁROS ÉLETÉBŐL — „Az aranyfej" című ame­rikai—magyar koprodukciód film forgatását — amelynek több részletét városunkban vették fel — november 22-én sikeresen befejezték a Hunnia Filmstúdió szakemberei. A sajtó nyilvánossága előtt mondanak köszönetét mind­azoknak, akik az előkészítés­ben és. a, forgatás, alatt segítsé­get nyújtottak. Az elkészült film magyarországi bemutató­járól később történik intézke­dés. JUBILEUM A szentendrei református egyházközség megalakulásá­nak ötvenedik évfordulóját ünnepelték vasárnap a gyüle­kezet templomában. Az ünne­pi istentiszteleten Szamosközi István dunamelléki reformá­tus püspök prédikált, majd a gyülekezet részvételével meg­tartott presbiteri gyűlésen Pásztor János »helybeli lelkész ismertette a szentendrei refor­mátus gyülekezet történetét, az első szórvány-gyülekezet emlékeitől kezdte napjainkig. A gyűlés keretében emlé­keztek meg Vajda István nyu­galmazott lelkész munkássá­gáról is, aki az ötven eszten­dővel ezelőtt alakult gyüleke­zet első pap ‘a volt és ettől az időtől kezdve — nyugalomba vonulása után is — élénken részt vesz Szentendre társa­dalmi és kulturális életében. Teljes egye'ér’is A pismányi ivóvíztársulat folyó hó 8-án, délelőtt 10 óra­kor tartotta taggyűlését a ta- nécsháza nagytermében. A szép számmal megjelent tag­ság előtt a társulat intéző bi­zottsága beszámolt az 1963. május 5-i alakuló közgyűlés óta folytatott tevékenységé­ről. A tagság örömmel érte­sült arról, hogy a tervezés már befejezés előtt áll és a kivi­telezés megkezdésére 1964. első negyedében sor kerül. A mintegy 2,5 milliós beru­házás teljes megvalósulásának előre látható határideje az 1965. év vége. Az előterjesz­tett határozati javaslatokat — melyek a társulat zavarta­lan ügyvitelét és a munká­latok megfelelő beütemezé- sét segítik elő — a tagság teljes egyetértésben, ellenvé­lemény nélkül megszavazta. ANYAKÖNYVI HÍREK Születtek: Elsdk Attila. Szabó Gábor. Babák Zsuzsanna Irén, Mankó Fotika Julianna és Marton Katalin Erzsébet. Házasságot kötöttek: Bereg­szászi József és Szerencsés Ilona. Hallom, Balogh bácsi, sére spekulál, akik tudvalé­vőén zászlóikon és kopo­nyáik csücskén hordták hajdanán ezeket a díszítmé­nyeket, avagy a lovak nyári legyezőiről kíván gondoskod­ni, melyeket az állatok cson­ka farkára drótoznak az ál­latbarát kocsisok, hogy a zümmögő legyeket elhajtogas­sák? Felelte: szó sincs ilyes­miről, a hölgye^ homlokára készíti a lófarkakat, melyekkel keresztülkötik buksi fejüket, hogy részint a tupír a meny- nyei magasságokig feltomyoz- ható legyen, részint a hom­loküreg megvédessék a hideg ellen — bár ez csak másod­rangú szempont. — Kérdeztem: hogyan lehet­séges ilyesmi? Hiszen a nők feje tetején — ellentétben az enyémmel — mérhetetlen go- molygásban árad, dagad, kunkorodik, bozontosul a haj­zat, minek oda pótlás? Fe­lelte: ö erre nem tud meg­nyugtató választ adni, mert jómaga sem érti az egészet, de ha a megrendelők kíván­ják, ő hajlandó nemcsak ló­farokból, hanem mindenféle, megközelítőleg hasonlatos anyagból is gyártani homlo­kot ékesítő keresztkötést, mint például tengeribajusz, karácsonyfára való, szúrós angyalhaj, esetleg — ha ezek be nem szerezhetők — macskafarka, juhászkutya­farka és egyéb ilyen közis­mert kellékek. Mondtam: szóval semmi reményem nem lehet, hogy egy olyan paró­kát sző nekem, amit hord­va, homályba borítom az összes külföldi és keresztül- kasul epedett moziszínészeket? Felelte: biztos ebben, de el­sők mégis a női kuncsaftok — ezt beláthatom — akik sem­milyen anyagi áldozattól nem riadnak vissza, hogy dúsabb, színesebb, illatosabb homlok­deszkát csináltassanak, mint a szomszédnő, a kartársnő, avagy az ellen-nő, ki szin­tén ilyen törökkori emlékek­kel bűvöli a férfit. így ma­rad el az én tisztán egészség- ; ügyi célokat szolgáló paró- kám. öcsém, ezért leszek kénytelen most vagy két hónapig öreg harisnyaszára­kat húzni lilabörödző kopo­nyámra. — Mélabús nyilatkozata valóban elgondolkoztató, csak arról nem nyilatkozott, Ba­logh bácsi, hogy tetszik-e magának ez az új hajdivat? — Nekem, öcsém, a nőkön minden porcika külön és egyenként szerfelett tetszik, bár ebben az esetben azon fér­jek és egyéb nők-körüli fér- : fiák véleményét osztom, akik\ testi fenyíték eszközének ígérgetik felhasználni a hom- loki lófarkakat, megsuhogtat­va a levegőt az érdekelt höl gyek háta nuegett. —ay j hogy parólcakészítő után ku- \ tat városunkban. J — Hadd ünnepeljem gon- % dolatolvasói tehetségét, öcsém, f mert igaz, hogy kutatok ilyen % mesterember után, de a leg- j nagyobb titokban. Honnan f értesült maga ezen tevé- j kenységemről? Maradjon ti- í tok. Kopasz iejemre való- Í ban szeretnék egy takaros, $ mindent elborító és a dús haj- $ zat illúzióját keltő parókát nyesetni, amitől nyilván meg $ is fiatalodnák azonnal, ret- % tentö végveszedelmére váro- % sunk nőnemű lakóinak. Akad- %na is olyan ügyes kezű mes- £ terítő, aki vállalná megren- £ delésemet, rövid határidőre, £ de sajnos, nem teheti — ^ mint mondd —, mert lófarok- £ bál hajtekercseket kell gyár- j tania. halomszámra. Kérdez- \ tem: tán a pár évszázada el- költözött törökök visszatéré­a Magyar Posta milyen bra­vúrosan kutatja fel a hiá­nyos címzés ellenére is az érintetteket. Nos ez esetben nagyobb bravúrra sem volt szükség, mert a boríték nem Tahitiból érkezett, hanem Tahitótfalura került, a te­rület országgyűlési képvise­lőjének címezve. A vissza­küldött borítékot emlékként megőrizzük. Piszke Tóni Az elmúlt napokban meg­hívókat kézbesített a posta valamennyi Pismányban ér­dekeit telektulajdonos részé­re. A meghívottak között ter­mészetszerűleg olyan szemé­lyek is szerepeltek, akik, bár közvetlenül nem érdekeltek a I’ismány közművesítésében- de közreműködésükre, a te­rület fejlesztésére vonatko­zó terveinkben segítségükre számítunk. így, e megfonto­lások alapján egy meghívót címeztünk Pála Károlyné or­szággyűlési képviselő nevé­re is. Igaz, helytelenül a borítékra lakóhelyül Tahi- tótfalut címeztünk. Ezért bo­csánatot is kérünk. A hely­zeten azonban nem változ­tat a téves címzés, ugyanis a tahitótfalui posta egy cím­két ragasztva a borítékra, visszaszármaztatta a meg­hívót a feladónak a követ­kező szöveggel: „Itt nem la­kik! Vissza: Szentendre.” E megjegyzés nem válik dicséretére a postának, ugyan­is tudott dolog. hogy a meghívott elvtársnő a járás, így Tahitótfalu községnek is országgyűlési képviselője. En­nélfogva, különösen a köz- intézmények dolgozóinak il­lenék ismerniük képviselő­jük nevét és ha már nem is lakik Tahitótfalun. a Ma­gyar Népköztársaság Parla­mentjében megtalálható, te­hát kézbesíthető részére a meghívó is. Nemrégiben olvastam, hogy

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom