Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
8 1963. DECEMBER 1, VASÁRNAP nsr UEÍ. AMI VISSZAHÚZ Sokat beszéltünk, írtunk, vitatkozUmk már az oktatási reformról. Ezek, a beszélgetések, írások és viták fogalmazódtak " törvénnyé. Jó törvénnyé, az élet szülte törvénnyé. Az élet által felvetett új feladatok helyes felismerése a pedagógusokat rövid időn belül a reform híveivé tette. De sokat tettek ennek érdekében megyénk párt- és tanácsi szervei is. Ennek ellenére mégsem lehetünk elégedettek az eddig végzett munkával. Sok akadálya van még annak — a személyi és a tárgyi feltételek hiánya —, hegy a célkitűzések maradéktalanul valóra válhassanak. Ezek közül elsősorban a szalctanár és tanteremhiány, valamint a középiskolai oktatás jelenlegi helyzete az, amely sürgős változtatásokat követel Kevés a pedagógus Rendkívül nehezíti az oktatási törvény célkitűzéseinek realizálását, hogy a megyében kevés a pedagógus, különösen a szaktanár. Az általános iskolák felső tagozatában a szakrendszerű oktatási óráknak csak a felét tanítják szakképesített tanárok. Egyes járásokban és iskolákban ez az arány még ennél is rosz- szaibb. Gyakori eset, hogy olyan fontos szaktárgyakat, mint például a fizika, matematika, nemcsak, hogy nem főiskolát végzett tanárok, hanem csupán érettségivel rendelkező fiatalok tanítják. Akkor, amikor éppen a reál tárgyak anyaga jelentősen kibővült az elmúlt évtizedben, ez sok hibát, szakmai elégtelenséget eredményez. Hasonló, vagy még rosz- szabb a helyzet a gyalwrlaiti oktatásban, A megyében ezzel foglalkozó, mintegy háromszázötven nevelő közül mindössze ötvennek van szak- vagy szakmai képesítési?. (Az igazság az, hogy a gyakorlati oktató pálya nem is vonzza a tanárokat, tanítókat. Ennek két oka is van: igen magas az óraszám és sokat keli kínlódniuk a hiányos felszerelések miatt. Ugyanakkor nem megoldott ezeknek a nevelőknek a munka- és egészségvédelmi besorolása sem. A gyakorlati oktatásban megsérült tanárt például az SZTK kontárnak tekinti!) Mi hát a kiút? Az első és legfontosabb: mielőbb meg kell vizsgálni — de most mér érdemben és döntési joggal — azt a több éves javaslatot, hogy lehetséges-e pedagógiai főiskolát szervezni Nagykörösön. (A városban hagyománya van a pedagógusképzésnek, érthetetlen, hogy annak idején miért mondtak le róla!) Amennyiben ez még sem lehetséges, valamelyik fővárosi intézetet kell megnyerni arra, hogy A középiskolai oktatás helyzete Megyénkében a középiskO'- lei oktatás helyzete nem megfelelő. A budapesti és más megyei középiskoláiéból a Pest megyei jelentkezők szinte egyik évről a másikra kiszorulnak. Ugyanakikor jelenlegi középiskolai hálózatunk az általános iskolát végzett gyermekeknek csak egy kis részét képesek befogadni. Az 1960/61-es tanévben aiz országiban az általános iskola nyolcadik osztályát elvégzett tanulók 43 százaléka került középiskolába. Megyénkben ugyanakkor csak a végzett diákok 21 százaléka. Az oktatási reformnak leginkább megfelelő technikumi képzésiben még rosszabbul állunk a megyében. Évről évre mindössze háromszázötven fiatal kezdheti meg tanulmányait a megyében működő technikumokban, jóllehet az igény ennek többszöröse. Mindez szükségessé teszi Az említett három tényező tálja az eredményes továbbiépé. tásánaik megkezdett útján. Ha e gondot és több figyelmet ford ban, nagyot léphetünk előre. Tiny Jong, a kínai származású francia filmcsillag mindössze 17 éves. Mint táncosnő és énekesnő" kezdte pályafutását. Most Rómában filmezik *\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\ Roha nas Árnyékom kialudt fekete máglya, tovatűnsz némán elnyel a tömeg, rohan a sok-sok ünnepi lámpa, s futnak utánad az utcakövek... Fénylő ablakokkal a hold havában a házak is elindulnak feléd — a fehér kémények az éjszakában utódra hajolnak, amerre mégy. Ezüst harmatok csillogó borától mámoros kertek is mennek veled, kései lépteid kopogásától felriadnak az alvó levelek. ... S ahogy az én árnyékomat is lassan az útkanyarban elnyeli a tömeg —, vonzol magadhoz mégis akaratlan: visznek utánad az utcakövek ... GEORG/ KRUMOV: Tanteremhiány Nagyon rosszul állunk a megyében tantermetekéi. Az 1960 61 -es tanévben például csak 2336 tanterem állt 3414 általános iskolai tanuló- csoport rendelkezésére. (Nem is beszélve arról, hogy a tanulócsoportok többsége túlméretezett, nem ritka az öt- veai fős vagy ennél nagyobb létszámú osztály sem!) Ebből következik, hogy a tantermek több mint harminc százalékát kettős váltásban használják, de egyes járásokban és községekben a hármas váltás sem ismePILLANAT Szerencse a szerelemben. Ez a címe annak a fordulatos, és érdekesnek igéTkező francia—olasz filmnek, amelyet januárban mutatnak majd be filnjszínházaink. A film női főszerepét Dany Savai játssza — Időben. Aztán, kissé bizonytalanul, megkérdi: — Szóval te írsz? S miket, cikkeket? — Néha azt is. De főleg könyveket. — Nézd csak! — mondta örömmel. — Csak nem vagy író? Nem látszol többnek ... — Hát mennyinek kell látszanom? — Hát. .. Nem is tudom. De másnak, olyan... — Másnak? — Na, persze... Keserűen elmosolyodtam. Az ember sohasem néz ki olyannak, amilyen, s nem tudjuk, milyen lesz holnap. Az igazi szeretet a tartóskodásban van, a nyíltság az egyszerűségben. Csalt a mohóság lepleződik le: kombinéban ül a telefon mellett, kopog a cipőjével. S biztosan vannak nők, akik elmondhatnák magúikról: elkopogtam a fiatalságom. S lehet, hogy ezt büszkén mondják... De a sofőr mond valamit: — Előfordul, ha az erdőben vezetek, hogy beszélek magamhoz: Hej, Sztefan, magányos ember vagy. Magányos, érted? S ilyenkor sietek haza, lefekszem, fogok egy könyvet és olvasok. De hamar elalszom. — Nős vagy? — Nem. — Majd ha megnősülsz, nem leszel magányos — szólok epésen. A sofőr felkiált: — Ez igaz! Hányszor gondoltam már erre... De akkor meg ő, az asszony marad egyedül. Képzeld csak el, én állandóan, úton nincs vonata, amellyel hazautazhatna. Csak súlyosbítja a helyzetiét, hogy a technikumi kollégiumokkal együtt mindösz- sze kilenc diákotthon működik a megyében s ezekben együttvéve sem helyezhető el ezer tanuló. Ráadásként kollégiumainkban még ma is sok idegen, nem oda tartozó személy lakik, akik szintén elveszik a helyet a nevelőktől és a diákoktól. Ugyanakkor néhány diákotthon, mint például a vád mezőgazdasági technikumé vagy a ceglédi, rendkívül primitív, egészségtelen körülmények között működik. Mi a teendő? A tantermek számának gyors ütemű növelését csak széleskörű társadalmi összefogással érhetjük el. A Művelődésügyi Minisztérium támogatása éppen úgy szükséges, mint az, hogy a községfejlesztési alap egy részét, valamint a helyi lakosok társadalmi munkáját igénybe vegyük. Az elkövet■ kező esztendőben legalább % harminc tantermet kellene í . ilyen összefogás útján fel- £ . építeni, de feltétlen szűk- j . ség lenne új gyakorló mű-; . helyekre, illetve a meigle-; t vők korszerűsítésére is. \ i A másik út: felkutatni va-I ; lamennyi felszabadítható és í : azelőtt oktatási célokat szol-'/ ■ gáló, viszonylag kis költ-; ■ séggel iskolává alakítható '■ ■ épületeket. (Nem is kevés!; . az ilyenek száma a megye- > • ben!) Továbbá: a lakások el-; . osztásánál a jövőben első- ■ ; rendű fontosságot tulajdonít- $ • sanak a tanácsok vezetői j ■ annak, hogy lakáshoz jut- $ tassák azokat a személye-; két, akik jelenleg idegenként: laknak a kollégiumok épüle- ^ tében, mert ezáltal növelhető;! ; a megyei kollégiumok befő-; gadóképessógE. £ Mind a társadalmi úton, $ . mind a tervezett iskolaépít-! kezeseknél előtérbe kerül a tizenkét osztályos iskolák épí- \ tése, mert ez a középiskolai . képzés általánossá tételének egyik döntő feltétele. ;; í új középiskolák építését, va- i; lamdnt a meglevők bővítését. A felépült új középiskolákat jí szakközépiskolákként kell ^ megnyitni a diákok előtt —^ ez a fejlődés útja. De az eredményesebb kő- ^ zépiskolai oktatás megköve- ^ teli a politechnikai oktatás í nagyobb figyelemmel és % gonddal történő rendezését % is. Feltétlenül lehetőséget kell találni arra, hogy ossz- hangba kerüljön az iskolai és az üzemi műhelygyakorlat, 'f, s arra is, hogy megfelelő le- ^ hét ősegeket biztosítsunk a % lányok gyakorlati oktatásához. í. Mi szükséges ehhez? j! Felülvizsgálni a meglevő $ gimnáziumokban, hogy mi- ^ lyem szakirányú tagozat szer- ^ vezhető. A lehetőségekhez | mértan nagyobb gondot for- ^ tíítsunk a jövőben a szakkö- íj zépiskolai hálózat fejlesztésé- % re, ezen belül megfelelő gon- ^ dot fordítva a mezőgazda- sági szakoktatásra. J í az, ami jelenleg alapvetően oá- £ >t az oktatási törvény végrehajrre a három tényezőre nagyobb £ ltunk az elkövetkező hónapok- í v. elsősorban a megye számára képezzenek pedagógusokat. Ebben az intézetben a fiatalok képzése mellett széleskörű levelező oktatást leáll szervezni, hogy a megyében működő, nagyszámú, képesítés nélküli pedagógus minél gyorsabban megkezdhesse és befejezhesse szaktárgyi tanulmányait. Továbbá: a pedagógusok, de különös tekintettel az iskolaigazgatók marxista—leninista képzésének meggyorsítására, a marxistái—leninista esti egyetemien, valamint az új oktatási évben a járási esti iskolákon önálló pedagógus tagozatot lehetne szervezni. Amj pedig a gyakorlati oktatást végző pedagógusokat illeti: számúikra néhány, arra alkalmas, nagyobb üzemben önkéntes jelentkezés alapján tanfolyamokat kell szervezni, hogy magúit is közelebb kerüljenek az oktatott tárgyhoz s valamiféle képesítést szerezzenek munkájukat illetően. Természetesen; ahhoz, hogy megyénkben minél előbb végeit vessünk a jelenlegi pedagógushiánynak, szükséges az is, hogy úgy a főiskoláról kikerült fiatalok, mint a más megyéből érkezők számára lakást biztosítsunk. (Nem egy, a megyébe küldött pedagógus éppen azért nem vállalta el a felkínált állást, mert az illető helységben még albérleti szobát sem tudtak biztosítani számukra.) Feltétlenül szükséges, hogy a községi tanácsok — amennyiben, lehetőség van rá, még az idén! — a községiejleSZtési alap egy részét pedagógus szolgálati lakás építésére fordítsák. Az. után: az eddiginél hatékonyabban támogatni kell a pedagógusok saját ház építkezéseit. Aki egyszer megtelepszik a faluban, az már nem megy el onnan — s ez a legdöntőbb érv. dekelnek. A klubot meg nem szeretem. Sok léhűtő és hízelgő jár oda dicsérgetni, pletykáz- ni, sokszor — szeretőt cserélni. A bárnak WC-szaga van; ez a szag árad az öreg bonvi- vánból, a kopaszodó költőből, a csokornyakkendőből, s abból a színházi félistenből, aki azzal tetszeleg a fiatal nők előtt; hogy a feleségét hangosan „lángoskám”-nak becézi... A fülke ajtaja kinyílik, a sofőr mellém ül és a motor csakhamar megrezzen. A kocsi elindul. A nagy darab férfi rálép a pedálra, megszorítja a kormányt s jólelkűen kérdezi: — Elaludtál? — Egy kicsit. — Nekem is majd leragad a szemem — mondja, miközben megkerüli az állomást s rátér a meredek útra. — Még két nap, aztán — öröm lesz az életem. Csak egy műszak marad. — Miért, most kettő van? — kérdezem és megdörgölöm a szemem. — Most Tódor helyett is dolgozóik. Tódor elment az anyjához, beteg szegény... De cementre szükség van. Cement nélkül nem épülhet víztároló. igaz? — Persze, igaz A sofőr tekintete a kanyargós útra szegeződik. Izzadtság gyöngyözik a halántékán, bo- rotválatlan, beesett arcán, izmos nyakán. Van benne valami idegesség és vonzó; még az is tetszik, hogy csak úgy minden ceremónia nélkül letegezett. — Mikor érünik a víztárolóhoz? Rámnéz. bennem, feleségem szúrós tekintetét s apró megjegyzéseit. Reggel, csipeszekkel a hajában, kinyitotta az ablakot, hogy besüssön a nap, s csak úgy, kombinéban odatelepedett a telefon mellé, s elkezdődött a véget nem érő csacsogás. Ha fáradt voltam, vagy nyugodtan akartam gondolkozni, bezártam az ajtót, bekapcsoltam a magnót s hallgattam a felvételt: az írógép kattogását. Már félálomban hallottam a csoszogást, de az ajtó előtt elhaltak a lépések. „Ahá dolgozik!” Nem, drágám nem dolgozik, nem tud dolgozni, mert mindig a nyakán ülsz. S egyszer majd meg is mondja. De most elalszik s arról álmodik, hogy legényember. A magnó meg majd ír... Délután hatkor a csatok eltűnnek. s egy tip-top frizura jelenik meg az ajtórésben: — Indulok. Te nem jössz el a klubba? — Nem. — Ügy! Szóval egyedül menjek? — Igen. Legalább egy kicsit magam maradok. És ő elindul a klubba, mérgesen, elégedetlenül. Én meg megnyugszom. Milyen más a világ! Most valóban az írógép kattog. Igen, hat óra után kezdődik a boldogság. Ezekért az órákért nem kell veszekednem, nem kell unos imtalan ismételnem, hogy egész napos telefonbeszélgetései nem ér— Hé, Sztefan! — kiáltott egy állomásfőnök a raktár felé, ahol magas, szélesvállú férfi segített a rakodómunkásoknak. — Mit akarsz? — fordult meg amaz. — Van itt egy ember, szeretné, ha elvinnéd a víztárolóhoz. írni akar valamit. — Ez a legény? — mosolygott a sofőr. — Jó, üljön be! Az állomásfőnök elbúcsúzott és a munkája után nézett. Míg a teherautót megrakták, elgondolkozva ültem, táskámat a térdemre helyezve. A nap valósággal égetett. A szűk kabin fülledt, meleg levegője kiszívta belőlem azt a kevéske erőt is, ami a hosszú utazás gyötrelmei után még bennem maradt. Hallgattam a lábak dobogását a teherkocsihoz támasztott feljárón, a cementzsákok puffanását, a rakodók érdes hangját s a fáradtság egyre jobban elnyomott. Csak a papucsok csoszogását hallottam élesen, megkülönböztethetően, minden más zaj egybeolvadt. Csiszi-csoszi, csiszi-cso- szi — zúgott a fülembe. Pedig éppen ettől menekültem: a csoszogást hallgattam néhány nappal ezelőtt otthon, az előszobában is, befejezetlen kéziratokra könyökölve az íróasztalon. S ezt hallottam a vonaton is, ahogy átszeltük a völgyeket és a hegyeket. Ez a zaj az otthont idézte fel rétién fogalom. Például a budai járásban a tantermek hetven, százalékát használják két váltásban és több községiben rá kellett térni a hármas váltásra is. Különösen rossz állapotban van az a kevés gyógypedagógiai osztály is, ami a megyében működik, jóllehet, lényegesen többre lenne szükség. Hasonló a helyzet a középiskolákban. Ezekben a kétváltásos rendszer bevezetését akadályozza, hogy sok diák vidékről jár az iskolába, s a késő esti óráikban már
