Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-01 / 281. szám
1983. DECEMBER 1, VASÄRNAP MST MEGYEI örök tűz a címe Hejfic rendező legújabb filmjének, amely Leningrádban készül. Képünkön a film egyik jelenete, az ismert Alekszandr Batalovval és Tamara S z jominával SNNXX>XXVvXXXXXXXXVN\XXVC<XVXXXVvXXXXXXXXXXXX>A Falu Tamás: Tea Gyönyörű volt az erdő, Földdel borított sátor, Megsiketült a szívünk A madarak dalától. Felénk ölelt a rétek Virágillatos csendje, Minden pipacs egy sző volt. Mely ajkunkról esett le. Siralomház az erdő, Madarak elköltöztek, Vércsíkok a levélen —, Fakók lettek a zöldek. A messze-messze réten Esti könnyek fakadnak, Szavam hervadt füvéből — Főzz most teát magadnak. \\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v velő olyan segítőtársra találhat a televízióban a mindennapi munkájához, amely ez idő szerint nem hasonlítható semmi máshoz. A módszerek kikísérletezése és elterjesztése országosan is elkezdődött. Klubvezetők képzésén, művelődési intézmények vezetőinek tanácskozásain szerepel állandóan ez a téma. Érthető, hiszen népművelőink felismerték a társadalmi segítségnyújtást a tudományos, az irodalmi, a színházi és a filmelőadások révén. Kiakalítja a nézőkben a változatosság igényét és ami a legfontosabb, növelni tudja az emberek ízlését. Nézzük a lehetőségeket. A sok kritizálás, szidás ellenére a televíziónézés igen népszerű szórakozás, a művelődés egyre jobban terjedő formája. S ha valóban az, altkor a népművelés embereinek ezzel, mint ténnyel számolniok kell Művelődési otthonaink többségének vezetőd, s nem egy XCVXNXVVXXXXX>NXVCSXXX>>NXVSN>XX>NX>NXNX>^\XVV^XVVX>X>>NXSNNXXXV'^\XXXXXXXXXXXX>NXXN'> IRODAIMRÓL - ŐSZI FÉNYBEN Forgács Antal: Fanyar idő * — Ez szép — bólintott a sofőr ... — És a feleséged ... biztosan színésznő. Vagy táncosnő. — Miért? — Hát azt mondják, az írók mindig színésznőket vesznek el. — Nem egészen. — Én nem vennék el színésznőt. Semmi pénzért! A kocsi egyenletes gyorsasággal repült előre, bár a sofőr szemei majd leragadtak. Feje előrebillent, majd újra felegyenesedett. Lent szerpentin út kanyarodott, csillogtak a sziklák s a síkság minden forduló után egyre jobban elveszett a forróságban. A hegyoldalon, ahonnan egy pillanatra felvillant a távolban a hatalmas víztároló kicsiny, szürke foltja, a sofőr hirtelen lelassított, letért a gazos mellékútra, s megállt. — így! — sóhajtott fel. — Fele út megvan. Az előbb egy kicsit becsaptalak, hogy nálam az óra nem számít. Loptunk egy kis időt, a végtelen időből. Fél óra pajtás. Most egy fél óra a miénk, járkálhatunk egyet.' Kiszálltunk, s beljebb mentünk az erdőbe. Néhány perc múlva árnyas tisztásra értünk. Körül virágok. A sofőr, mint a zsák, eldőlt a fűben és elaludt. Melléje ültem, hátamat egy fának vetve, s elnéztem ezt a nagy darab testet. Szinte eggyé olvadt a földdel. Nehezen lélegzett, mintha állandóan csuklóit volna. Nyugtalanul, de mélyen aludt, magába szíva a föld, a hűvös fű, a tarka virágok illatát Peukert Károly: Csendélet esetben a könyvtárak vezetői is felismerték a tv-ben rejlő lehetőségeket. Kísérletezések, próbálkozások folynak, hogyan lehetne a tv-t a heti kulturális program összeállításánál teljesen kihasználni. Sok helyen jutottak el odáig, hogy a hónap elején részükre eljuttatott — szakelőadásokra bontott — havi műsort próbálják beépíteni az intézmény tevékenységébe s így együttesen kívánják alkalmazni a népművelés többi ágával. Klubjaink száma növekszik. Berendezésültből nem hiányzik sem a rádió, sem a televízió. (A hiba ott kezdődik, ha ezek a készülékek érdeklődés hiányában dísztárgyakká válnak.) Kis csoportok jönnek össze az ernyő kék fényében, különösen ilyenkor, a hosszabbodó őszi estéken és a vasárnapi sportműsor közvetítése alkalmával. Vita nem fér hozzá, hogy az élő előadások mellett, a különböző szemléltetéssel végzett bemutatók, filmvetítések, színházi előadások, szakköri foglalkozások és művészeti csoportok próbái mellett ma a fő élményt a televíziózás jelenti, illetve jelentheti. S ezt a lehetőséget népművelőinknek nem szabad elmulasztaniuk. A helyesen irányított televíziónézés ugyanis elindíthatja a nézőket a kulturálódás, a művelődés távolabbi útjaira, felkeltheti az érdeklődést, s ezzel növelheti a könyvtáraik, az ismcretterjesző előadások, a színházi bemutatók látogatóinak, nézőinek táborát. És ha ezt elérjük, akkor a művelődési klubban, vagy művelődési otthonban elhelyezett tv teljesítette feladatát. Ma már kicsit bátran azt is merjük mondom, hogy a tv-nézás kezd rendszeres időtöltéssé válni. S ez a szabad idő helyes felhasználásának egyik fontos tényezője. Otthonaink vezetőin múlik jórészt az, hogy az esténként sugárzott — még most nem minden esetben kifogástalan — műsor a címzetthez el is jusson. bzeretnénk hinni, hogy népművelőink kötelességüknek érzik a nagy hatású műsorszámok elmélyítését, előtte néhány szavas, bevezető tartását, majd utána a viták megrendezését. Egyszóval kiaknázzák a műsorokat azokkal a lehetőségekkel, azolrfkal a helyi eszközökibel, amelyek a helyi gyakorlatban legjobban beváltak. Legutóbb a „Napjaink” című irodalmi hetilap a népművelés új fegyvereiről üt. Olyan korszerű népművelési keretekről, amelyek változatosak, vonzóak, rugalmasak, aktívak s szinte a „házhoz mennek”. Ezek közül az egyik legkorszerűbb népművelési eszköz kétségtelenül — a televízió. (—i —n) Tömörkényről szól a mese, ojj szegedi könyvtár egykori igaz- 'í gutájáról, akinek novelláiban% olyan hitelesen él a magyar g Alföld egyszerű parasztja. Az í Anna-versek költője követke- j zik. Idézem néhány örökszép verssorát. í F eszülten figyelnek és vár-% jak az első kérdést. A % negyvenpengős nyugdíj törté- ‘z. nettét kérdezem. Lesik a szót. $ Gondolatban ott állnak mind í a húszán a beteg Juhász Gyű- % la ágya mellett. Elkísérik út-jj jára a nagybeteg Mórát is, ? amikor kimegy — utoljára í, még egyszer — az ásatásokhoz. $ Bekukkantanak a szegedi „pa-t. godába”, ahol Gránátvirág% csodálatos Aranykoporsója ké-í szült és Szél ángyó keseregte ^ el bánatát. $ A kilenctől fél tizenegyigí tervezett beszélgetés fél egyig f tartott. íj — Estig is elhallgatnánk — % mondta akkor is az egyik kis-4 lány. Fél egytől háromnegyedJj e9VÍg — ebédig — szabad idő? lett volna a klub programja szerint. Nem terveztünk, nem is kértünk hozzászólást. Még-f' : is jelentkeztek néhányan. Nem i, kérdeztek semmit, csak arraf kértek engedelmet, hogy el- mondjanak néhány verset. Az- ? tán nagyon szép előadásban? felcsendültek József Attila, \ Juhász Gyula sorai. A város % peremén, a Kései sirató, a% Testamentum, Az első szere-$ lem. | Qenkl nem készült rá. Ök'f maguk sem. Spontán jött, i kikívánkozott a gyerekekből. ^ Ragyogott az arcuk, büszkék^ voltak és boldogok. $ Eddig tart a délelőtt törté-% nete. Ladányi István ** M agunk mögött hagyva Szentendrét, lassan kapaszkodik velünk a Moszkvics Lajos-forrás felé. Délelőtt kilenc óra körül jár az idő, aranyló a napsütés, megnyugtató az őszi táj. A turistaházban levő klubvezetői tanfolyam hallgatóihoz igyekszünk, hogy Móra Ferencről, Juhász Gyuláról, Tömörkényről, József Attiláról, Csinszkáról és Tabéri Gézáról beszélgessünk. Kellemes szerep az enyém, kérdezek és Magyar László, a „szögedi embör” emlékezik. Vagy húszán ülnek a kis asztalok mellett a barátságos kis társalgóban. Az ablaküvegen bezuhog a novemberi napfény. A láthatatlan könyvespolcról leemelem az első könyvet. Kinyitom. Tömörkény. Végignézem az arcokat. Közöttük egy isaszegi kislány. Évekig tanítottam. Az egyik művelődési otthon fiatal igazgatója ül mellette. A gödöllői egyetemről is egy kislány, ismerősök és ismeretlenekj de tele mind feszült érdeklődéssel. Bütykös, olajos ujjai kiáltó t ellentétben voltak a virá- 'j gokkal. Talán arról álmo- f. dott, hogy a kormányt fog- ^ ja. Éreztem a nyugalmat, a ^ fölénk boruló csendet. A ^ levelek között aranysárga S? fény csörgedezett felénk. Én ^ is lefeküdtem, arcomat a hűvös, lágy fűbe tettem. A ^ zöld mintha suttogott vol- ^ na. Bogarak mászkáltak, Je- ^ gyek zümmögtek körülöt- ^ tem. Az erdő zúgott. Az í ágak közül madár röppent « ki, s levert egy száraz ? ágat. Csak feküdtem elme- J; rülten, s a föld csendes, jí sokszínű hangja könnyű, kel- ^ ernes ringásba hozott. í y De hirtelen lépések riasz- ^ tottak fel: kip-kop, kip-kop. j Megijedtem. Éreztem, hogy í ralaki el akar szakítani a ^ földtől, a csendtől, a tisz- ^ tásra verődő napsugaraktól, az erdő tiszta, üde illata- 2 tói. ^ Valaki óvatosan meglökte ^ a vállam. ^ — Pajtás, kelj fel! — hallottam. Indulunk. á y Felugrottam. A sofőr már^ állt és nevetett. Arca már £ nem volt olyan riadt, fáj- ^ lalmas arc, szemében a tisz- ^ tás nyugalma csillogott. Hóm- ^ okára vékony barázdákat ^ résett a fű. ^ — Azt álmodtam, hogy pa- ^ au csők kopognak — mond- ^ tam megkönnyebbülten. ^ — Papucs? — nevette el ^ magát a sofőr, s felemelte az ^ ujját. — Figyelj csak ide! £ Ezt hallottad — s felmu- ^ tatott egy magas fára. ^ Felnéztem. Egy harkály jj kopogtatta dühösen a fát, hogy kihúzza a férget. jj Sipos István fordítása magunkhoz valakit. S akkor majd nem rakja tele a haját csatokkal, nem pocsékolja az időt egész nap a telefon mellett. Talán, vdsz- szaszáll a múltba, s megint olyan lesz, mint évekkel ezelőtt volt. Talán ... De ő nem akar. Ö csak azt szeretné, ha folyton írnék, hogy kocsit vegyünk. Én meg nem akarom, s miért ő erősködik, az írógép egyre ritkábban kopog. Mióta kitaláltam a ma-gnő- trükköt, úgy-ahogy élünk. Azelőtt, ha csend volt a szobámban, mérgelődött, bedugta a fejét az ajtó nyílá- sán: — Mit csinálsz? — s meg- rovóan néz rám. — Gondolkodom. — Miről? — Az életről, a bombáról. Meg arról, hogy a világűrbe repülnek. Egyszóval: mindenről. — Mások nem gondolkodnak, hanem írnak. S bevágja az ajtót. — Mester — szól halkan a sofőr. — Miért hallgattál ed? Beszélj, mer elalszom. — Nehéz? — Eh, mit mondjak. Ilyen az élet, tudod... Tódor anyja beteg, el kellett utaznia. Táviratot kapott, s megkérdezte: „öt-hat napra vállalod?” Miért ne — mondtam. Vállalom. Menj nyugodtan... S a te anyád? Él még? — Nem. — Nem? Szóval árva vagy. S gyerekeid? — Nincsenek. — Majd lesznek, ád az isten. De biztosan nős vagy. — Igen. Elértem életem legszebb csúcsait, szelíd kezemben piheg a világ, lassan bólintok mások igazára. Fanyar időben élek! ennyi az egész. Lassan múlok el, mint régi balladáknak tiszta hősei. Nem úgy lesz semmi, ahogy én akartam, néma leszek mint hegytetőn a köd, és hallgatom majd: nyikorog a föld. Egy hűvös szavam mégis lesz a végin, ujjaim közt ha porlad a világ, hűvös szó, hanyatló ég alatt: s a győztes én vagyok! * Néhány nap múlva hagyja el a sajtót és kerül a nagy- közönség kezébe a Szépirodalmi Könyvkiadó kiadásában Forgács Antal: A világ nem felei című kötete, amely a 30-as évek jelentős baloldali költőjének válogatott verseit és prózai írásait közli. Forgács Antal, aki emigrált a fasizmus térhódítása elől, Franciaországban, a Gestapo foglyaként halt meg 1944-ben. < Brigitte Bardot legújabb kepe. \ A híres filmcsillag új filmet í forgat Londonban, amelynek ■ enne: Egy bűbájos félkegyelmű ' vagyok, ő meg vár. Nem lenne szép... így meg, ha hazamegyek, lefekszem és kész. Az utóbbi időben mindig fáradt vagyok. — Minek vállaltad két műszakot? — Nem ettől van. Tudod, nádam nem az óra fontos. Sokat töprengek, attól vagyok fáradt. Ránéztem. Szögletes, koravén arca komoly volt. — Mire gondolsz? ■— Mindenre. Az életre, a bombára... Vagy lám, már a világűrbe is repülnek. Repül az ember, körülötte csak sötétség, üres semmiség. Még levegő sincs. De hova készülődünk? Más bolygókra? S mi van ott? Felhők, sivatagok... Hát nem jobb itt? S ha nem is jobb ... Elmenni valahová, a Marsra például. Ott is vannak erdők, csatornák. S talán a csatornákban gondolák úsznak, mint hogy is hívják... Velencében. Beül az ember egy gondolába, s a Föld felé néz. A Föld csak egy pont az égen, s abban a kis pontban emberek élnek, ott pihen az anyám... Nem hallgattam rá, a sűrű bükköst figyeltem, mely gyorsan száguldott a kocsival ellentétes irányba. Fejemet kidugtam az ablakon', réméivé, hogy a légáramlat lehűti. De a forró napsütés mintha még az erdő is tüzet árasztott volna. — Meggyullad — mondtam magamban. Dolgoznia kell, mindegy, akármit. Vagy tanulnia. Vagy szüljön! Igen, az utóbbi lenne a legjobb: de nem tehet. Legalább vegyünk KULTURÁLIS MOZAIK Lollo, mint festőművész Gina Lollobrigida a napokban Londonból Párizsba utazott, két hét vakációra. Kijelentette, hogy ezt az időt portréfestéssel kívánja eltölteni. A híres filmcsillag ugyanis — mielőtt a filmhez került — képzőművészeti oklevelet szerzett. Film, 17 millió dollárért Jack Warner, a Warner Bros. filmgyár elnöke bejelentette■, hogy a „My fair Lady” filmváltozatának világbemutatója 1964. októberében lesz New Yorkban. A film forgatását már jórészt befejezték. Az összes költségek mintegy 17 millió dollárt tesznek majd ki. A megfilmesítés jogát öt és fél millió dollárért vásárolták meg. A film férfifőszerepét, csakúgy, mint a színpadon, Rex Harrison játssza, a női főszerepet pedig Audrey Hepburn. Pola Negri újra filmezik Poda Negri, a némafilmek egykori híres sztárja 64 éves korában Walt Disney új filmjében ismét a felvevőgép elé áll. Egyik partnere egy leopárd lesz. &\\\\\\\VWNA Az utóbbi időben egy« több szó esik a művélő- dési otthonok kistermi rendezvényeiről, a kötött és kötetlen foglalkozásokról, s ezeken belül a televízió adásainak felhasználásáról. örvendetesen növekszik a tv-tulajdonosok száma s ezzel egyidőben folynak a vitái a csökkenő érdeklődésről, s különböző művelődésotthon: rendezvényeken. Éppen ezért a népnevelőknek fogtelkozniok kell azzal a gondolattal, amit í tv, mint „konkurrens” okozhat a művelődési otthonokban.- Tudunk olyan igazgatóról, aki a művelődés: házba be sem engedte vinni a készüléket. A népe: klubtagság rádió és játékok mellett szórakozik. Te levíziózós nincs. Rontaná szerinte a rendezvények látogatottságát. Sokat hangoztatják újabban azt is, hogy a készülő kék mellett ülő családot elszigetelődnek a közösségtől Befeléforduló életet kezde nek élni. Ugyanakkor beszélünk arról, hogy a népműTelevízió a művelődési házban
