Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
12 VL&I MEGYEI ífjtírlnp 1963. DECEMBER 24, KEDD Falu Tamás: iäSÄiSÄ KARÁCSONYI ENEK Fenyők, fenyők, ti nagy hadsereg, Karácsonyra megérkezzetek. Arany gyertya gyűljön rajtatok, Minden szívet beragyogjatok. Bár nem nőnek az égig a fák —, Tegy en a sors veletek csodát TI a főidtől égig nőjetek, S nőjön fel a béke veletek. PALFALVI NÁNDOR: ÜNNEP A jugoszláv népek irodalmának története CSUKA ZOLTÁN KÖNYVE tett, s még a tálalást sem engedi át másnak. Ma újból az édesanya ö, akinek gondoskodnia kell a családról. Ö magának már alig is maradt káposzta a tálban. A Mariska már ugrana, hogy hoz a fazékból, de ő nem engedi. Ügy sem tudna ő most sokat enni a boldogságtót A boldogságtól, hogy újból együtt ül a család, együtt ülnek a vacsoránál a gyerekek, úgy mint tizenöt évvel ezelőtt, s mint ahogyan négy-ötévenként sikerül, karácsonykor, valamennyiüknek eljönni hozzájuk, a két öreghez. t szeme nedves örökké, fi amióta csak megérkeztek, a gyerekek, ö ugyan azt mondja, hogy a huzattól van, lopva meg is törli, s már sietve kap a kicsi után, aki veszélyes hadakozásba kezdett az öregapja kanalával. A gyerekek nevetnek, hahotáznak, egymást kérdezgetik, ugratják, hiszen ők is csak itt, a nagyszülőknél találkoznak, ö is mosolyog rajtuk, így szeretik őket, ha jókedvűek, vidámak, gyerekkorukban is azok voltak. Nem volt miért szomor- kodniuk. Megteremtettek ők ketten az emberével mindent, hogy csak valamiben hiányuk ne legyen. O, ennek a Bandinak, a mérnöknek micsoda kis rékliket varrt 6, csodájára jártak. Meg is szólták, hogy ez a Vargáné hogy flancol, úgy öltözteti a 'kölykeit, mint valami grófné. A boltosáé meg egyszer azt mondta neki, hogy Vargáné, ebből a kisfiúból doktor lesz, ennek olyan okos nézése van. Az is lett, doktor. Doktor Varga András villany- mérnök. A kis városi menyecske észre is veszi, hogy Andrist nézi a mama_ és odahajol hozzá, megsimbgatja a kezét. Városi lány, mégsem szégyelli, hogy az anyósa csak egyszerű falusi asszony. Pesten is hogy viszi mindenüvé. Jó lelkű lányt kapott a Bandika. A Mariska most is a gyerekekkel törődik, pedig négyéves már a kis Marika, mégis eteti Az ura meg halkan veszekszik vele. Még itt az asztalnál sem restell. A mezőgazdász ugratja, mert a Jani nagyon tréfás fiú. Emlékszik, hogy amikor kisgyerek volt, itthon is mindenből tréfát, bolondságot csinált. Azért is lett olyan kövér, mert a vicces emberek mind kövérek, Nem is úgy, mint a másik menye, aki olyan, mint a deszka, se melle, semmi Nem is tudja, a Pista hogy tudta elvenni, amikor mindig a testes lányok tetszettek neki. A káposzta már elfogyott Futni kell a hurkáért, pecsenyéért, mert a disznótort is mindig ilyenkor tartják, amikor hazajönnek a gyerekek. A menyecske is, a lány is sza_____ led segíteni, s megtelik a szou finom süUhurlcaMattal. 4 z utcán énekelnek. Magas fi gyermekhangok zenéje száll a karáesonyfás házak között. Már itt járnak az udvaron és megzörgetik az ablakot. A kis gyerekek összerezzennek. “ Betlehemesek, eresszük be őket nagymama —, mondja az egyik kis unoka, a Jani fia. Be is ereszti őket, mert elő van már készítve a szdkajtó- í ra való dió. Máskor alig tud 1 járni, de most szinte fürgén 2 szalad ajtót nyitni a gyerekek- £ nek, akik subákban, nagy bo- 4 tokkal beállítanak. A pici 4 unoka sirósan húzódik az any- | jóhoz. A szakállas leheveredik 4 az asztal alá, és kezdődik a móka: ,JCelj fel öreg, kelj fel” 'j „Nem kell nekem tejfel”. A 'j gyerekek nagyot kacagnak, a. 'j felnőttek meg körülállják a 4 kis falusi betlehemeseket. A mémökfiú félrehúzódik a fe- 4 leségével. A nagymama észre fj is veszi, mert amikor elveszi a Claudia Cardinal« játssza A közönyösek című új olasz fiira egyik főszerepét ^ a kisfiút, hogy megmutassa 4 neki a betlehemet, odaadja^ 4 nem megy vele ö is. De azért 4 illedelmesen, szépen hallgatja £ a betlehemesek játékát. JÁTÉK A FEDÉLZETEN A nagy kandi megmerül a <ri disznótoros káposztában. Először az új menyecske, a városi menyecske tányérja fölött áll meg a szikkadt eres kézben a kanál. Gyenge reszketősén érzik mennyire vigyáz, hogy ki ne cseppenjen, le ve freccsenjen. Aztán a legkedvesebb fiú, a mérnök < fiú következik, a városi menyecske férje. Aztán jön a , legidősebb fiú, a harmadik megyébe szakadt erdögazdász. Egy évben egyszer eljön ő is , a családjával, három szép , gyermekével, ö utánuk a ; menyecskének ment lány következik, aki magasra tartja az ura tányérját, hogy szegény kis szülének ne kelljen akkorát nyújtóznia. Mindig ilyen szolgálatkész volt a Marislka. Csak az ura, az nem rendes, ‘ iszik, részeges. Nekik is itt van a kislányuk, a négyéves szösz- 1 ke unoka. Még egy fiú van és ' a felesége. Az asszony nem ’ szereti az öregeket. Látszik az 1 arcán most is, ahogyan félre ' húzódik, amíg ó belemeri a ; finom párolgó káposztát a tá- ' nyárjába. S legutoljára, az ' ipjufc, a nagyothalló reszke- 1 leg öregre kerül a sor. Az ' ölében a városi menyecske ‘ másféléves kisfiát tartja. De ‘ csak addig, amíg ő, a nagy- J mama le nem ülhet, de most 1 már nincs több dolga, a va- 1 zsora kész, minden kész, egy- i maga készítette, egymaga tért- 1 Az álmosíló nyári délután elterpeszkedett a fedélzeten. A nagy, fehér hajó lomhán kapaszkodott fölfelé, az ella- ; posodott partok között a Dúlna széles hátán. Adakalé szi- | gete, a komor Vaskapu, a í harsogó víztömeg kellős faöze- i péből fölágaskodó Babakaj, a ; meredek sziklafalak már i mind elsüllyedtek a gyorsan ; távolodó háttérben. Elmondott mindenki mindent, amit | csak tudott erről a vidékről, a | hozzáfűződő mondákat és le- | gendákat Lassan elfogyott a szó is és a nagy csöndesség- : ben csak a hajómotor mono- : ton muzsikája hallatszott, : amitől finoman remegett a : hajótest. A hátsó fedélzeten elcsitult az a kis társaság is, amely az indulás óta szigorúan megőrizte zárt egységét Nem ismerkedett nem keveredett a többi utassal, nyugágysáncai közé idegent nem fogadott be. Külön asztaluk volt a hajó ; ebédlőjében, ahol együtt ét- ; keztek és szintén nem ismerkedtek. A nagyobb állomásokon, ha hosszabb időt. esetleg I néhány órát vesztegelt a ha- I jó, együtt szálltak partra és cákon. Mégsem voltak rejtélyesek, mert hiszen a kíváncsibb utasok, ha a közelükben telepedtek le, minden szavukat jól hallották. Sejthették, hogy a szigorú arcú férfiú, aki mindig a középen trónol és csak ritkásan vesz részt a vidám társalgásban, egyetemi tanár lehet. „Professzor úrnak” titulálták a Sanyinak és Gábornak nevezett fiatalemberek. Egy idősebb, de még mindig feltűnően szép és igen halk hangú nő a felesége lehetett. Három, csaknem egyidősnek látszó fiatal lány tartozott még a társasághoz, Az egyik, Médy, apusnak nevezte a professzort, a másik kettő, Putyi és Satyi — Tóni bácsinak. Várnában nyaraltak, és mint lelkendező emlékezéseikből kiderült, igen kellemesen töltötték ott az időt De most már csöndes volt ez a társaság is. Talán a témájuk fogyott el, talán eler- nyedtek a hajómotor egyhangú zümmögésétől és a hőségtől. A fehér hajó nagy ívben kanyarodott éppen és a baloldali fűzfalombok fölött egy sötét várrom kicsit giccses képe rajzolódott a horizontra. — Apus! — szólalt meg Médy —, miféle rom lehet az? A professzor összecsukta a könyvet és lassan a mutatott irányba fordult Közben levette vastag keretű szemüvegét — Kolambacs — mondta aztán, majd oktató, magyarázó hangon így folytatta: — A rómaiak korában Columbaria voit a neve. Már akkor is nevezetes erőd. Fontosabb szerephez a török időkben jutott A szerbek váraként sokáig feltartóztatta az észak felé terjeszkedő törököket, akik sokáig hiába ostromolták. Végül Bajszed szultán 1391-ben bevette. Később a magyar Pe- rényi Péter visszafoglalta ugyan, de 1427-ben újból török kézre került. 1428 áprilisában Zsigmond magyar király huszonötezer főnyi sereggel, lengyel és román vitézek is harcoltak zászlója alatt, felvonult ellene. Már-már sikerült a Dunán átkelt sereg rohama, amikor megérkezett Murad szultán hatalmas felmentő serege. Zsigmond fegyverszünetet kért. lemondott a várról, de amikor seregét vissza akarta vinni a Dunán, a hitszegő török hadak rajtaütöttek. ö maga is csak nehezen menekült. Ettől kezdve végleg a török kezén maradt Kolombacs vára. amely a magyar történelemben Galambóc , néven szerepel. — Galambócon van a török, ne várjon hiába — szavalta bele az előadásba hirtelen Gabi. A professzor föltette szemüvegét és szigorúan tekintett a közbeszóló felé. — Arany János: Rozgomyi- né című verse — mondta oktató hangon —, de ha valaki idéz, legalább idézzen pontosan. A török vár Galambócon, nem pedig van. Gabi elpirult és zavartan tekingetett a romok felé, a professzor pedig diadalmas szigorúsággal nyitotta fel a könyvét és belemélyedt. — Remek ötletem van! ■— csendült fel hirtelen Putyi hangja. — Játsszunk idézetes- dit. Mindenki mondjon valami idézetet, a többiek pedig találják ki. hogy kinek melyik munkájából való. Az indítvány általános tetszéssel találkozott. — Végre egy értelmes játék annyi sok butáskodás után — szólt kissé leereszkedő hangon a professzor. Ebben a játékban magam is részt veszek. Már meg is kezdheted, Putyi. Mint értelmű kötetet, amelyet rövidé-; sen 1960-ban követett a Mai; jugoszláv elbeszélők és a Ju-J goszláv költőik antológiája / (1963) című kiadvány. A népköltés termékeiből} utoljára 1899-ben jelent meg! a Márk királyfi, majd 1946- / ban (!) Csuka Zoltán fordi- j tásában a Délszláv népballa- 5 dák s újabb kilenc évi szüneté után következett ugyancsak; Csuka Zoltán fordításában; A sárkány meg a királyfi, az / Ifjúsági Könyvkiadónál. Ettől kezdve már egyenletesebb a kiadás, szinte évente jelenik meg egy-egy kötet Az egyes szerzők művei még mostohább sorsra kárhoztattak. Alig egy-két kivé-; tellel csak közvetlenül a fel- ■ szabadulás után. majd pedig; az ötvenes évek második felében jelentek meg önálló kö-i tetek nagyobb számban és ekkor ismerkedhetett meg a magyar olvasó közönség több tehetséges jugoszláv íróval. | mindenekelőtt az Időközben Nobel-díiat kapott Ivó And-; riccsaL Ezeknek döntő zömét: a többi között Ivó Andric -nálunk megjelent ,, műveit szinte kivétel nélkül Csuka Zoltán tette számunkra hozzáférhetővé. Missziós szerepe tehát nem A jugoszláv népek irodalmának története megírásával hanem már itt, ennél a rendkívül gazdag, avatott kezű. és megbízható íté- letd fordítói tevékenységnél kezdődik. Az elmélyülő magyar—jugoszláv kulturális kapcsolatok szempontjából egyaránt jelentős mind ez a gazdag és folyamatos műfordítód munka, mind az irodalomtörténet megírása és megjelentetése. Tenkejy Miklós keppen missziót vegez, s elismerést, köszönetét érdemel. Emellett Csuka Zoltánnak nem célja, hogy a jugoszláv irodalomtörténészek és kul- túrpolitikusok helyett akár a múlt. akár a jelen „hivatalos” értékelését, vagy bármiféle kultúrpolitikai szemléletű .rangsorolást” adjon. Munkája elsősorban is szigorúan tájékoztató-ismeretközlő jellegű, tartózkodó és tárgyilagos. Adatokat közöl, s az irodalom eseményeit. tényeit beleágyazza a mozgalmas történelmi. társadalmi változásokba. a fejlődésbe. S ezzel jóval többet is nyújt, mint amit irodalomtörténeti áttekintéstől általában várunk: nemcsak irodalomtörténetet, hanem történelmi áttekintést, korraizot. néprajzot, és nem utolsósorban nyelvészeti szakismereteket is ad. Hangsúlyozott tárgyilagossága ellenére is elkerüli a lexikonszerkesztők szűkszavú szárazságát, élvezetesen. olvasmányosan, magyarázva ad elő. és egyes fejezeted a balkáni népek történelméről. harcáról, egy eddig jórészt ismeretlen világ , kapuit tárják ki az olvasó előtt; de -úgy. hogy az ember szinte elfelejti: nem történelmi regényt, hanem irodalom- történetet. tudományos igényű munkát olvas. Előadásának ez a módja engedi feltételezni. hogy bár nem nagy példányszámban jelent meg. túljut a szakmai berkek határain s az olvasó nagyközönség körében is érdeklődésre talál. A kötet tartalmáról teljes képet adni egy szűkre szabott írás keretében lehetetlen. Nagyon vázlatosan talán csak annyit, hogy a jugoszláv népek történetének kezdetéről, nyelvük kialakulásától, tehát a legelső lépésektől ad gazdag ismeretanyagot Megismerjük a cirill-írás kiaiaku-» lásának történetét a közép- J kor vallásos irodalmának em-^ lékeit, majd a történelmi, il- ^ letve irodalmi korok törté- ^ netét napjainkig, amelyet a ^ szerző határozottan rendsze- í rezve. könnyen áttekinthetően í ad közre. A rendszerezést és; az áttekinthetőséget azért kell ^ külön is megemlítenünk, mert | itt egv sajátosan nehéz fel- ^ adatot kellett az írónak meg- ^ oldania: több szálat kellett ^ egy időben vezetnie, hiszen a ^ kötet ném egy nép irodalmát. ^ hanem a horvát. a szerb, a ^ szlovén és a mecedón irodai-^ mat tárgyalja de több vonat- $ hozásban érinti, a többi kö-í y zött például, a magyar és aj bolgár irodalom történetét is. ^ A KÖTET VEGÉN — a| magyar—jugoszláv múlt szem- ^ pontjából is — érdekes össze-| állítást talál az olvasó: a ju- ^ goszláv irodalom magyar ^ bibliográfiáját. Kozocsa Sán- ^ dór és Radó György munká-^ ját Ebből kitűnik, hogy mi- ^ lyen szórványosan, rendszer-^ telenül jelentek meg a magyar^ könyvpiacon a jugoszláv iro- ^ dalom termékei. Néhány pél-^ da: gyűjteményes kiadások « 1895-ben. 1902-ben, 1910-ben^ és 1928-ban jelentek meg, ^ majd harminc évi szünet után ^ 1958-ban az Európa Könyv-^ kiadó Csuka Zoltán fordításé- ^ ban megjelentette a Klasszi-^ kus jugoszláv elbeszélések cíCSUKA ZOLTÁNT elsősorban is költőnek ismerjük, költőként szerzett nevet, irodalmi rangot. Egész sor verses kötete jelent meg az elmúlt évtizedekben, és ugyancsak köteteket tenne ki az a sok költemény is. amely a különböző lapok, folyóiratok hasábjain látott napvilágot, de még nem került csokorba. Az egyéni hangú lírikus, aki a legszebb emberi érzéseket és gondolatokat tolmácsolja gondosan csiszolt, halkszavú verseiben. egyben neves műfordító is. Rendkívüli munkabírása és aktivitása révén eddigi műfordítói tevékenysége mennyiségre is olyan gazdag, hogy ha semmi mást nem végzett volna, csak ezt. akkor is elégedett lehetne munkásságával. Mindezeken felül most egv olyan művel lépett nyilvánosság elé. amely messze meghaladja a műfordító feladatkörét: rendkívül alapos kutató és rendszerező munkát végezve megírta Ä jugoszláv népek irodalmának történetét, amelyet a Gondolat Kiadó bocsátott közre. A kötet jelentőségéhez csak annyit, hogy maguknak a jugoszlávoknak sincs jelen" blTtana tban- ennyi— re friss, átfogó, bő anyagú és az irodalmi múltat ennyire mai szemmel rendszerező irodalomtörténeti kiadványuk. Csuka Zoltán révén a magyar könyvkiadás ezzel megelőzte a jugoszláv irodalom- történészeket. a jugoszláv könyvkiadást. ELSŐ PILLANATRA vitathatónak látszik, feladata-e ez a magyar könyvkiadásnak? Megelőzhetjük-e az illető országot. annak irodalomtörténészeit. saját irodalomtörténetük összeállításában? Nem lenne helyesebb gyakorlat az ilyen természetű műveknél ha megvárnánk, írják meg ők maguk, és nálunk pedig jelenjen meg a fordítás? Nem csúszhat be óhatatlanul is tévedés. téves szemlélet egy-egy kor, irodalmi áramlat. író vagy mű értékelésénél? Ezekkel a megérthető aggályokkal szemben több perdöntő érv is van. Mindenekelőtt az. Hogy ez a munka is lényeges előrelépés a Duna- menti népek közeledésében, barátságának elmélyítésében, amelynek óhatatlan előfeltétele egymás történelmének, kultúrájának, gondolat- és érzelemvilágának megismerése. Az évszázadokig szított gyűlölködés lángját kell közösen elaltatnunk. A Habsburg-ház alattomos politikája, az ..oszd meg és uralkodj!” elvének tűzzel-vassal való érvényesítése. emellett pedig az uralkodó osztályok sovinizmusa távol tartotta egymástól népeinket, sőt. a történelem folyamán nemegyszer szembe is állította egymással őket. Ez komoly akadálya volt egymás megismerésének, s amit tudtunk is egymásról, jórészt azt is a túlfűtött nacionalizmus szűrőién keresztül kaptuk. A felszabadulás utáni, rövid idejű közeledés is nagyon sajnálatos módon, ismert okok miatt, évekig tartó és elkeseredett ellenségeskedésbe torkollott. Aki tehát a már réf“»srég ledöntésre érett mesteraéggs válaszfal eltávolításán munkálkodik, minden.•A
