Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)

1963-12-24 / 301. szám

1963. DECEMBER 24, KEDD

73

%if{Paki%U

Czóbel Béla, Kossuth-díjas festőművészünk Szentendre és Párizs szerelmese. A hangulatos kis Duna-parti városka és a Szajna-parti metropolis között éli le életét. A kemény téli hónapokra minden esztendőben Párizsiba utazik, ahol a Rue Vavin egyik csöndes kis házában tölti az év szigorú hónapjait, járja a párizsi utcákat, a kiállításokat, nézelődik, élményeket gyűjt és alkot. A tavasz beköszönte azonban már mindig szentendrei házában találja, ahol kedves feleségével, Mária asszonnyal együtt él már hosszú évék óta. Az igazi alkotó légkört Szentendre jelenti számára, de a párizsi hónapok nélkül már nem tudná elképzelni az életét.

A közelmúltban utazott el ismét Párizsba, ahonnan máris levelet küldött szerkesztőségünknek, benne az első élmények, impressziók, amelyek első párizsi napjait átitatták.

— Csak a napokban érkeztem Párizsiba, így még nemigen volt alkalmam fellzeresni a kiállításokat, inkább a galambokat néztem innen, a szobám ablakából, amelyek felidézik bennem a Szentendrén hagyott ablakom alatti krákogó varjaikat s más madarakat.

Tegnap azonban már megkezdtem,a kiállítások látogatását is. A Musée d’Art Moderne-ben jártam, ahol megtaláltam kor- társaim képeit, akikkel együtt indult az én művészi utam is, s akik egy kicsit mindig az ifjúságot idézik fel bennem. A legtöbbjük — Matisse. Braque, Rouault, Dufy — már nem él. de a. tegnapi Fauve-ok, Vadak, a ma klasszikusai. Mint Pascal mondotta: „Azok, akiket ma klasszikusöknak nevezünk, a maguk idejében modernek voltak”.

Az, hogy valakinek a képe a Musée d’Art Modeme-be Ikerül, még nem végleges ítélkezés. A Modem Művészet Múzeuma ugyanis bemutat minden mai irányzatot is, különösen az úgynevezett absztrakt festészetet, amely kétségkívül folva- matja a megelőző útkereséseknek. Az absztrakt festészetben a vonalaknak és a színeknek magukban van jelentőségük, de nem fejeznek ki többet, mint ami a vásznon látható.

Ezek azok az első párizsi benyomások, amelyeket közölni kívántam.

cIaaaj-<X6- ol'Vx ! <L\ "2 -) ^ Jl

C^2L Cd-cí

Mylene Demongeot

J

ól ismerem Gorka Líviát. Lehet már öt esztendeje is, hogy először találkoztunk Nógrádverőcén, a domboldalra épült, árnyas fákkal övezett. várkastélyra emlékeztető, sárga házban, amelyet művészkörökben már akkor úgy emlegettek, mint a magyar Faen- zát, a magyar kerámiaművészet kicsiny, de szilárd alapokra épült fellegvárát. Akkor Gorka Gézához, a Mun- kácsy-díjas, érdemes keramikusművészhez látogattam, de a Mester helyett csak a lányát, Líviát találtam — a műhelyben. Ott állt a korong előtt, egyszerű, mintás ruhában, kötényben s karcsú ujjat alatt kecses nyakú vázák. öblös tálak formálódtak a szürke, zsíros agyagból.

így indult ismeretségünk, s attól kezdve, ha Nógrádve- rőcére vitt utam. soha nem kerültem el a sárga házat, mindig találtam időt arra, hogy köszöntsem a Mestert és őszinte érdeklődéssel figyeljem gazdag életműve tovább folytatójának, lányának egyre merészebb kísérleteit, az új vonalú vázákat, szobrokat, faliképeket.

Az öt esztendő alatt sok minden történt. A Mester a brüsszeli világkiállításon

nagydíjat nyert csodálatos díszítésű, óriás táljával; kerámiái meghódították Faen- zát és helyet kaptak a világon egyedülálló Museo In- ternazkmale déllé Cerami- che — Nemzetközi Kerámia Múzeum — karcsú lábú vitrinéiben ötezer éves vázák és Picasso-kerámiák között; és az idén megkapta a Kos- suth-díjat is. De a tanítvány sem tétlenkedett ez idő alatt, kezdeti dísztelen tálait, karcsú vázáit, virágtartóit gólyák, őzek, rákok és halak népesítették be, felvéve egyúttal az ábrázolt figurák formáját, alakját. Amikor utoljára találkoztunk, másfél évvel ezelőtt, még ezek az alkotások jellemezték munkásságát.

rjt ittem eddig, jól isme- -O rém Gorlca Líviát. Amikor azonban az elmúlt napokban meglátogattam — már budapesti_ — r műtermé- ben-műhélyében, fS~" kellett döbbennem, hogy mégsem ismerem — étéggé: Művészété új irányba fordult, megváltozott a tálak, vázák, szobrok formája, szinte teljes egészében eltűntek figurális díszítései, és kerámiáinak fényes, sima felülete is már csak a múlté. A jelen — valami egészen más. A tanítvány, aki alig néhány esztendővel ezelőtt szinte észrevétlenül kereste a Mester-apától eltérő, új művészi utat, az elmúlt másfél év alatt nemcsak, hogy rátalált, de szinte megreformálta az eddig ismert, hagyományos kerámiaművészetet.

A kiállítóterem vagy inkább házi múzeum rejtett fényeiben mintha nem is kerámiákkal találná szembe magát a látogató, hanem több ezer éves, antik kő- és vasedényekkel, vázákkal, megkövesedett madarakkal.

— Emlékszik még a ka- vicsgyüjteményemre? — teszi fel a kérdést, megelőzve a kíváncsi kérdezősködést.

Persze, hogy emlékszem! Akkor talán magamban még mosolyogtam is különös hobby-ján, nem értve, mi szükség,? lehet egy keramikusnak annyi különféle kőre, kavicsra?

— A modern kerámiatárgyak egyre kevésbé szabályosak, szimmetrikusak. Mihez hasonlítanak? (Kétségtelen tény, hogy a művészet akár magas fejlettségű formáiban, akár kezdeteiben mindig valamiféle visszatiíkrözését jelentette a valóságnak.) A kavicsok voltak az ötletet adó forrásmunkák. A kavicsok, amelyek anyaga uralkodólag metamorf kőzetekből áll. Nincs köztük két egyforma, különösen nincs a folyómeder fenekén gördülő-csúszó kavicsok között, amelyeknek szögletes részei letöredeznek, az élek legömbölyödnek, a homorú felületek helyett pedig a sík vagy a domború felületek uralkodnak. (A természetnek, mint esztétikai tárgynak az átélése elsődleges a művész számára.) S micsoda színek! Ha az ember a folyóparti kavicsokat nézi, a legkülönbözőbb színek tarka kaleidoszkópjával találja szem ben magát.

És bizonyításul egy tálnyi kavicsot mutat. Simák és érdes felületűek, erezettek és árnyalatokban játszók ezek a leövek. A legtöbb még verőcei emlék, a Duna szállította, formálta s vetette partra őket, de akad köztük Vulkanus- ' tiäk, -’■a '-éűzv római istenének ajándéka is. Pompejiből hozta megőrüli ezeket a vulkáni eredetű kőzeteket, amelyek egységesnek látszó alapanyagából nagyobb ásványszemek csillannak ki. (A fokozatos vagy gyors hőmérsékletcsökkenéstől függ a kristályok nagysága.)

jyrézem az új kerámiákat,

1 ’ vázákat, tálakat, s ha nem tudnám, hogy agyagból formálta őket, hihetnem,

ötvözetéből születtek a vasvagy rézabronccsal díszített vázák. A madarak lába és csőre is kovácsolt vas, csak a testük kerámia.

— Ez volt talán a legnehezebb — emlékezik másfél esztendő sikertelen és sikeres kí-érleteire. — Másként tágul, , lélegzik” az agyag és másként a vas az ezer

Tegnap ...

hogy a felszínre ömlő ezerarcú magma (a vulkánokból feltörő láva anyaga, sűrű szilikát olvadék) véletlen folytán alakult különös formáit látom. A fehér és fekete színskála ezernyi árnyalata vibrál a tárgyakon s a mázból előcsillanrvak az apró kristályok is.

És van bennük még valami új vonás. amellyel magyar kerámiáknál ez ideig nem találkoztam. Szó szerint véve nem „tiszta kerámiák” Gorka Lívia újszerű, hasznos és ízléses tárgyai. A kerámia és a vasművesség

... cs ma

fokon felüli villanykemencében. Kezdetben sok tárgy összeroppant már az első vagy a második égetésnél, de végre mégiscsak sikerült.

Úgy mondja ezt: végül mégiscsak sikerült, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne, pedig hónapok kín- lceservét, kudarcsorozatát

rejti maga mögött a néhány szó. De az ember ezúttal is erősebbnek bizonyult a vasnál és agyagnál és diadalmaskodott.

Gorka Lívia új kerámiatárgyai az országban még ismeretlenek. Az iparművészeti boltokban még nem kaphatók, s kiállításon sem láthatók.

— önálló kiállítás keretében szeretnék bemutatkozni velük. A kiállítást májusban a Csók Galéria mutatná be, ha addig befejeződik átalakítása. Az idei londoni kerámiakiállításon azonban már bemutattam az új alkotások egy részét, s ugyancsak bemutatásra kerülnek a januárban nyíló linzi és a Sao Paoló-i kiállításon.

a kiállítás a művész éle- zí tében mindig jelentős állomás. Az idei év legnagyobb eseményét mégsem a londoni kiállítás jelentette számára, hanem egy egyszerű oklevél, amelyet Faenzá- ból kapott. Ez az oklevél látszólag csak arról tudósit, bogy két kerámiáját megvásárolták és kiállították a Nemzetközi Kerámia Múzeumban. A valóságban azonban ez az oklevél Gorka Lívia diplomáját is jelenti egyúttal, azt. hogy a nemzetközileg elismert és számon tartott kerámikusok sorába lépett.

Ennél szebb karácsonyi ajándékot aligha kaphatott volna.

Pmkner Pál

mi bizonytalanság lappangott j volna a hangjában.

A fiatalember a fejét rézta.:

— Azazhogy Arany, Arany; János — helyesbítette gyor-; san önmagát a tudós.

— Majdnem... — titokza-j toskodott Gábor és már kicsit í diadalmasan nézett a profese-í szorra, aki köziben leült a j nyugágyra.

— Esetleg Berzsenyi... :

vagy Katona József? :

— Egyik sem. Azonban bo-í csánatot kell kérnem, mert az; idézett részlet első néhány; kurta szavát kifelejtettem —j mondta mentegetőzve. — Tu-j lajdonképpen így kezdődik;: „Lenni, vagy nem lenni, ez itt', a kérdés. Akkor nemesb-e a j lélek ..satöbbi.

— To be or not to be —■ szólt kicsit rekedten Shakes-• peare nyelvén a professzor,! hogy így mentse a menthetőt.; Amikor végigkémlelte a tár-: saságot, pontosan tudta, hogy; a kínos zavartól félresikló te- • kintetek mögött mindenki az| egyszeri fiatalemberre gondol,; aki tud táncolni, de csak ak-; kor, ha — a zongoránál kezd-; heti. Hirtelen felemelkedett; helyéről, könyvét a hóna alá; csapta, másik kezével ásítását i leplezte, majd nagyon halkan; csak ennyit mondott:

— Elálmosodtam. lemegyek; kicsit a kabinba.

Másnap délig nem is kerültI elő. :

professzor mindent kitalált és precízen megmagyarázott. Sokszor kerek kis előadásokat is rögtönzött egy-egy idézet köré. Az ő idézeteit viszont senki sem találta ki. Alakja egy re magasodott a nyugágyon, végül már fölkelt belőle és a kis társaság fölé tor- nyosodva aratta sorra szellemi diadalait. Arca fenségesen ragyogott a lassan leha- nyatíó nap aranyfényében. Gabi viszont, aki éppen szemközt ült vele, egyre mélyebbre horgásztattá fejét. Gyötörte a szégyen, hogy ennyire tudatlannak bizonyult a lányok előtt. Töprengett, hogyan állíthatná vissza a becsületét?

A professzor éppen egyik tömör előadását fejezte be, amikor felállt helyéről.

— Szíves engedelmükkel most én idéznék valamit.

— Hát, halljuk, halljuk — kegyeskedett a professzor.

— „Akkor nemesb-e lélek, ha, tűri balsorsa minden nyűgét. s nyilait, vagy ha kiszáll tenger fájdalma ellen..

Csönd, olyan nagy, hogy nemcsak a motor morgása hallatézott benne, hanem a hajó oldalához ütődő hullámok csacsogása is. Minden szem Gábor felé fordul, a professzoré is.

— Vörösmarty — mondta kateaórikusan. de mintha névolt, nem latin — világosította fel a tudós.

— De lefordították az Iliászt latinra is.

— Mégsem ő írta ezt a sort. Vergilius Aeneisében mondja Laokon, amikor a trójaiak megpillantják a falak előtt a végzetes falovat.

A fiúk kezdték kényelmetlenül érezni magukat, de a lányok lelkesen bámultak a mindentudó professzorra.

— Idézzen most apus valamit — kérlelte Médy.

— Rendben van. Hát ki tudja, hol van ez a verssor: „L’appetit vient en man- geant’’? Evés közben jön meg az étvágy — tette hozzá a gyöngébbek kedvéért magyarul.

Senki sem tudta.

— Rabelais Gcrgantusz-iában. Hát ez: Naturem expsl- las furca. tarnen usque recurred A természetet furkósbot- tal is kiűzheted, mégis mindig visszatér.

— Juvenalis — vélte Gabi.

— Horatius — a tizedik episztolájában.

— Ha szabad, most én idéznék — szólalt meg Gabi. — „La propriété, c’est le vol”.

— A tulajdon lopás .. révedezett Putyi. — Ki is mondta? Engels?

— Proudhon — javította ki a professzor — mégpedig 1840-ben.

És így ment még sokáig. A

mi szerzőt, téged illet az elsőség. Halljuk hát az idézetet!

Putyi rövid fejtörés után:

— lezár vagyok, a csókok lakomáján...

— Juhász Gyula! — kiáltotta Satyi.

— Dehogyis! — ellenkezett Médy. — Ady írta.

— Én Babitsra gyanakszom •— bátortalankodott Gabi.

— Szégyelljetek magatokat valamennyien — legyintett fölényesen a professzor. — Egyiktek sem találta el. Ezt a sort Rostand írta, a Cyrano de Bergerac című romantikus színművében. Roxan erkélye alatt mondatja Cyranóval. Ábrányi Emil fordítása.

— Nincs a teremtésben vesztes, csak én! — idézte most Satyi.

— Katona József Bánk bánja mondja Gertrudis ravatalánál — vágta rá Médy.

— Nehezebbet idézzetek — figyelmeztette a társaságot a professzor.

— Timeo Danaos et done ferentes — kockáztatta meg Gabi.

— Helyesen: Quidquid id est timeo Danaos et dona ferentes. Bármi legyen az. még az ajándékozó görögöktől is félek — korrigálta a profesz- szor. Lássuk hát. ki tudja?

— Homeros Iliásza — vélte Satyi.

— No-no! Homeros görög