Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
ß na* MEGYEI /fWap 1963. DECEMBER 24, KEDD AZ «HAZÁBÓL HOZTAK MAGUKKAL ÉVSZÁZADOS SZERB MŰKINCSEK ÉS HAGYOMÁNYOK SZENTENDRÉN Kétszázhetvenhárom évvel ezelőtt, karácsony adventiében a jéggé fagyott Duna mentén riadt szemű, fáradt emberek rótták az utat. A szőrmeruhás gazdagok ikccsim-lovon ültek, sokan mások meg úgy gyalog lépegettek a széles nyomokba. Néha izgatott suttogát moraj- lott végig a tömegen. Szájról szájra adták a hírt, hogy Csarnojevits Arzén, az ipeki pátriárka — bűjdosásuk vezetője — a távoli szelíd hegyek lábánál ígér végleges megállást. így is történt. Közel harminckétezren a negyvennapi erőltetett menetelés után —, a török elől futtukban Belgrad alól — itt végre megpihentek, de szemüket továbbra is a régi otthonra fordították. Aztán még kilenc évig éltek a hajdan fényes Szentendre elhagyott falaii között, míg végre a karlováci béke 1699-ben többségük előtt ismét megnyitotta az utat visszafelé. Egy kisebb, néhány ezres csoport azonban itt maradt. „Letelepedtünk egy Szentendre nevű helyre, Buda felett. Jó hely idegenek tartózkodására. Egyesek Bulgáriának, mások Szent Andrásnak hívják. Es itt építettünk fahá- zakat, ahogy ki bírt, és fából való templomot is építettünk” — írta István görögkeleti szerzetes. Az új települök megtartatA Margaritovits-család értékes ikonja (Foto: Gábor Viktor) levö szerb családoknál vannak. Az ősszel megtartott biiánci kiállítás is igazolta, milyen nagy érdeklődésre tarthatna számot egy ilyen múzeum. Mindág is Szentendre volt a magyarországi szerbség szellemi központja, így kultúrtörténeti szempontból is indokolt e terv. Stefánovits Emilnéhez kopogtattunk be először, örömmel, büszkén mutatta meg családi szvecsárjuíkat, egy kis méretű, de csodála tosan széper megkomponált, fára festeti olajképet, amely a régi olas; iskola jegyeit viseli. A hagyomány szerint ök is a menekülésikor hozták. Dédapjuk 1845- ben tintával cirill feljegyzési faflHUfltiiiriir .«• Margaritoyi.ts • néni hetven- három évét csak galatjtoőss haja mutatja. A sok-sok rég: emlék, értékes kegytárgy közül kiemelkedik a Máriát ábrázolt ikon, karján a gyermek Jé. zussal. — Ha baj, bánat ért az életben, az ikontól kértem éí kaptam vigaszt. Nem ismeren az eredetét, de az óhazába hoztuk magunkkal. Amióta es a család fennáll, azóta a fiúörökösök viszik mindig to. vább. Már voltak kinn felbe csülni, igen értékesnek tartják de természetesen nem válói meg tőle. Hogy a fiatalok az. tán hogy gondolják, nem tu dom. Ök már más szemme nézik a világot... Komáromi Magda És a süketek hallanak, a némák szája megnyittatik dóan jönnek. Hozzák a sors- ,-újtotta embert, aki még éppenhogy óvodás és nagyon, nagyon csöndesnek tudja ezt a világot. És jön az első évzáró vizsga. A szülők szorongva ülnek.' Aztán el nem mondható csoda történik és a pici szájakból előtör ami a világon a legszebb: — ... mama ... papa .. . szeretem ... Az első vizsga könnyáradat. Vakáció. Levél érkezik a családtól, ahol senkinek sem adatott meg a nagy kincs, a hallás. így szól: „Kedves jó Igazgató bácsi! Imre és Éva már tud utazná* haza. Kérem szépen, legyen szívesen Éva és Imre lehet haza utazni.” A gyerekek egyedül indulnak. Van-e ennél nagyszerűbb?!! Értenek és megértetnek. Igen, ez az út egy lajtorja-fok az emlegetett emberi méltósághoz. Vagy még tovább? A végzettek ipari tanulók lesznek. Táncdélutánt rendeznek. Szól a zongora. Nem hallják, de szólni kell. Anélkül nem táncolnak. A hangszernél óraalakú korong* azon állítják a mutatót —■ tangó, twist, keringő... Mesterek lesznek. Kenyeret kereső, egymást értő, beszélő emberek! Megtérnek a nagy családhoz. Kik végzik ezt a nagy missziót? — Akik a segítésben örömüket találják. Ezt mondja a csöndes csodatevő, aki a maga pénzén kelt útra, négy világfáj felé, hogy a titkok után kutasson. A hallás és beszéd nyíló titkai után. Szomorú, hogy a hallók világában senkinek sem jutott eszébe eddig, hogy legalább ötödszörre a zsebébe nyomja az állami útlevelet. Akkor is, ha a boldoggá emelt süketek és némák szép beszéde a legméltóbb köszönet. legalább a maradékot a legjobban hasznosítják . .. Akinek a gránát letépte az ujjait, a csonkokkal is megtanulhatja a tű befűzést. De csak szüntelen kísérletek árán. A szájmozgás és -hang együttese újból és újból — megformáltatja az első szavakat. A jól halló, francia nyelvben járatlan, néhány hangot, ha megjegyez az idegen mondatból, nem hogy megértené. De ha újra, s újra hallja, elöbb-utóbb tolmács nélkül is érteni kezdi... A süketnéma úgy néz a hallóra, mint felsőbbrendű, csodálatos lényre. Soha nem érhet a többi emberig, ha nem tudja megértetni magát. Hát ezek gyéreitek? Megjelennek előttem, mintha most látnám őket. Az egyik' kész fiatalember. Tibi. Utolsó éves az intézetben. Teljesen süket. Az igazgató hozzá fordul és kérdez. Nehezen értem a szavait, de válaszol. Beszél! Zsuzsa másodéves. Hűséges, egy kicsit ijedt szemét az igazgatóra emeld. — Mit csináltál eddig? — Játszotttam az udva-iron. — Mit kaptál a Mikulástól? Zsuzsika hallgat, magában küszködik, egyre pirosodik, s sírás kerülgeti. Pici szíve ezerszer érzékenyebb, mint a többi Zsuzsáké. A hófehér hajú ember nézése, biztató mosolygása csupa szeretet, de meg nem alkuszik. Megint csak az előbbi kérdést mondja. Aztán egyszerre derülni kezd a pici arc: — ... csokolá-dét... feltettem a polc-ra... A szeme tündöklik. Ki boldogabb, ő vagy igazgatója? Négy esztendeje új metódussal dolgozik Angyal József, az intézet mostani kormányzója. Csöndben, szerényen, dobra nem téve. Akik ezt az iskolát végigjárják, olyan szókinccsel s olyan szépen beszélnek majd, mint a mindig hallók! A szülők többnyire lemonú| elmélet- az álmok „magyarázatára” akarja küszöbölni. Dement tehát úgy vélekedik, hogy az álmokat egy meghatározott vegyi anyag jelenléte okozza. Szerinte a szervezet méregtelenítésében döntő szerepe van az álmodásnak. ez vezeti le a központi ideg- rendszerben napközben felhalmozódott mérgező fáradtságtermékeket. Dr. William Dement, a Stanford egyetem neurofiziológu- sa új elméletet dolgozott ki arról, hogy mi okozza az álmokat. A tudós szerint az álmok úgy jönnek létre, hogy a szervezet a testben, illetve a központi idgerendszerben természetes úton felhalmozódott mérgező anyagokat ki Olyan sűrű a csönd, hogy szinte fáj az aprócska roppanás is, amikor nyújtózik egyet valamelyik üres szék. Furcsa és súlyos a teljes csönd. Először pihentető, aztán menekülni kell, vissza a zajos élethez, ahonnan csönd után vágyakozunk. S aki hiába fut? Az örök csönd is félelmetes lehet, mint a végtelen sötétség. Másfél százados, vastag, boltíves falak között meditál ezen az idetévedt idegen. Egy teremben ül — egyikben a sok közül — ahol süket és néma gyerekekhez beszél a tanító. Vakáció. Sok autóbusz és vonat vitte még többfelé az apróbbakat, s a felserdült lányokat és fiúkat. Nem hallják a motorberregést, s zakatolást és mozdonyfüttyöt. Hiába szól a pályaudvari hangszóró, röppen a kacagás. Amikor kinyílik az otthon ajtaja, mégis csoda történik : — Haza-jöttém... Furcsa, szögletes a szó, de — beszéd! A váci Süketnéma Intézet irodájában arcképcsarnok. Igazgatók, akik 1802-től kormányozták. Alapítója, Chá- zár András fogalmazta: „Feladatunk a sorssújtotta embert emberré emelni, emberi méltóságát biztosítani .. A mostani igazgató hófehér hajú, kerek, piros arcú, szemüveges bácsi. Any- nyi szeretet, annyi tiszta mosolygás, mintha nem is valóságos, de meséből való lenne. — Amit az elődök írtak, bizony szép, nagyon szép. Mi mégis többet szeretnénk. Beszélő, mun kálkodó embert... Jött a tudomány: kiderítették, hogy a süket emberek nagyobb részénél találni többkevesebb hallásmaradványt. A műszerek pontosak. A Kartonok grafikája eligazít. Megkezdődhet az elme és szív időnként meg-megfáradó, de rendíthetetlen és kíméletlen harca. Kapukat kell nyitni! A hallás és beszéd ajtóit. Puffan a dob, csörren a cintányér. Zajok, aztán hangok ostromolják a füleket. Bekapcsolódik a nagyothalló készülék, mozdul a száj... Micsoda, erőt meghaladó vállalkozás! Mi történik itt? — Uj hallószervet építeni nem tudunk. Meg kell tanítani gyerekeinket, hogy ben elő szerbség lassan-lassan felvette a kapcsolatot az őket körülfogó magyarsággal. Különösen a felszabadulás után fűzték még szorosabbra kapcsolataikat, mind gyakoribbá váltak a régen ritkaságszámba menő vegyes házasságok. Ma körülbelül hatvan szerb család él itt, mintegy százötvenen tartoznak hozzájuk. Közülük különösen az öregebbekben még élénken élnek a hagyományok, életmódjuk, szokásaik nagyrészt ebhez idomulnak. A nagy meneküléskor magukkal hozott ikonokat, emléktárgyakat féltő szeretettel veszik körül. Általában névnapot, születésnapot nem tartanak, annál nagyobb ünnep a szve- csár, a család védőszentjének nevenapjs, amftkör is'"a családi ikon előtt emlékeznek mag a régen meghaltakróí és az élőkről. Ezeket az emlékeket látni indultunk dr. Katona Gyulámé kíséretében régi szerb családokhoz, mert a hozzájuk fűződő családi emlékeken kívül rendszerint művészettörténeti értékük is van. Ikont eladni nem szoktak, legfeljebb örökösökre hagyományozni, ha a családnak magva szakad. Előfordult azonban, hogy örökösök nélkül elhunytak gazdag műkincseket a városra hagyták, de legtöbbször valamelyik templomnak ajánlják fel megőrzésre. Mint például azt a csodálatosan szép zománcműves keresztet is, a nagy méretű ikonnal együtt, amelyet a görögkeleti püspöki titkár mutatott. Sok ilyen műtárgyról tudnak, de feltehetően vannak még olyanok is, amelyek valahol szekrények, ládák mélyén pihennek, s ha esetleg őrzőjük váratlanul elhal, elkallódnak. Ezért gondolt arra a városi tanács, hogy a görögkeleti szerb egyház közreműködésével egyháztörténeti múzeumot kellene Szentendrén létesíteniük, amelyben elhelyezhetnénk a ma itt-ott elfekvő bizantikus emlékeket, sőt azolan* A o n rrtoláiolr n. \Tci h/L ló faö/72 A . . . ecjijenjogusacj Zománcmívű, drágakövekkel kirakott kereszt, s értékes ikon a püspöki könyvtárból táik óhazabeli területi-rokonsági kapcsolataikat. A belgrádi, a tyiprováci, az opováci, a pozsareváci, a boszniai és dalmát mehalák lakói továbbra is együtt maradtak, s mindegyik zárt egységbe tömörült saját temploma körül. Az új polgárok, a szorgalmas kereskedők-iparosok pedig, megkezdték a város felvirágoztatását. Késői utódaik ott élnek ' Szentendre varázslatos szépségű utcáiban, öregjeik ma is felkeresik remekmívű templomaikat, az Opo- vacskát, a Csiprovacskát, a Pozsarevacskát, a Belgrád, a Preobrazsenszka és a Blago- vesztenszka templomot, amelyeknek tornyai ma is messziről ígérik a szárazföldön és vizen érkezőnek az egyedülálló panorámát. Ahogy múltak az évtizedek, a hajdan éles elkülönülfségIy ÁROLY BÁCSI köztiszA teleiben álló gazdaember \ volt mindig a faluban. Ré- i gén is, az egyéni időkben, és ! most is, amióta közösen ] gazdálkodnak. Felesége. Kati ; néni úgyszintén. Fel is ne- : vélték becsületben két szép ■ gyermeküket. Amióta azok • kikerültek a fészekből és sa- \ ját családot alapítottak, ma- ; gában él a két öreg. Kati 1 néni kardos, beosztó feleség : volt mindig, s most is az, i amióta a tsz-ben dolgoznak. ! ö tavasztól őszig a kertészet- i ben, a férje pedig a szarvas- l marha-istállóban, ott állat- l gondozó. Kettejük jövedel- l méből megélnek szépen. Nem : is volt eddig semmi külö- i nősebb baj ... Ha csak azt ! nem vesszük. hogy egész \ harmincéves házasságuk alatt I Károly bá’... hát igen hm ... I szóval... igen szeretett a po- I hár fenekére nézni. Igaz I nem költött solmt. azt a | heti t ét-három estét ki lelhetett bírni, amikor takarodó I után. úgy tíz óra tájban ! tért haza dudorászva. Különösen addig, míg a lányuk I otthon volt még, eltelt az j idő szépen. \ De az utóbbi időben az J öreg egyre jobban rákapott 'a kadarkára, alig volt olyan este, amikor nem tért be hazafelé jövet a vendéglőbe. Ö, Kati néni, meg csak várta a melegen tartott tűzhely mellett és őrizte a pangó ételt. Hát megunta ezt a váro- gatást. Egyik nap el is határozta magában, változtat a cudar helyzeten. Végtére is ő ugyanolyan egyenjogú tsz-tag, mint az ura, nem köteles ezt tűrni. Az újságban is nem régen olvasott egy cikket, épp most ezekben a hetekben volt tizenöt esztendeje, hogy a népi országgyűlés törvénybe iktatta a női egyenjogúságot. S azonkívül is, — hallani róla eleget. S ZÓVAL, éppen szombat lévén, s már az idő is jól befelé haladt az estébe, amikor felkerekedett és életében először elment az ura után a kocsmába. Amikor benyitott a söntésajtón. Károly bácsi az egyik asztal mellett koccintgatás közben épp arról beszélt a cimboráinak: — Tudjátok milyen asszony az én feleségem? Nincs annak párja. Kitalálja még a gondolatomat is. Minden este megvár a meleg vacsorával. Háttal ült az ajtónak, nem látta, hogy bejött az asz- szony. A többiek azonban észrevették és laposakat pislogtak. Lángragyúlt a szégyentől Károly bácsi arca, amikor megállt mellette a felesége és megszólalt: — Gyere haza. Dühében úgy lecsapta a poharat az asztalra, hogy a bor kilöttyent belőle. — Na. csak gyere — szólt még- egyszer Kati néni. Ekkor már mindenki odafigyelt, s ettől Károly bá’ még nagyobb haragra gerjedt. — Miii\? — kiáltotta az asztalt verve az öklével. — Te még értem mersz jönni? Ekkor olyasmi történt, amit idős, tisztes parasztasszony még nem tett meg egy faluban. Kati néni szótlanul sarkonfordult, odament egy üres asztalhoz, leült egymagában és egy fél liter bort v líMUr illt. "*•/ii/éá. /.w«*. .__. .«k rendelt, szódával. Embere rosszalló pillantásának közepette elkezdte szép lassan töltögetni a poharát és itta ki egymás után a kadarkát belőle. Azt már végképp nem bírta Károly bá’ szó nélkül, amikor az asszony egy tízest csúsztatott a cigány markába, hogy a nótáját elhúzássá. Felpattant, odament hozzá, s azt mondta: — Mi csinálsz te! Nem hagyod abba? De Kati néni huncutul rákacsintott. És azt mondta mosolyogva, s jó hangosan, hogy mindenki hallja: — Nem én. Ha neked lehet minden este, nekem is szabad. Elvégre egyenjogúság van — és felhajtott még egy pohárral. M egijedt karoly bá’ nagyon. Ez képes, itt mulat záróráig és csúffá teszi őt az egész falu előtt. Könyörgésre fogta hát a szót: — Késő van már lelkem* Fi: ssünk és gyerünk haza. Azt beszélik, azóta Károly bácsi, jó ha egy-két kis- fröccsre. s negyedórára bekukkant r kocsmába. Mert siet hr'n- hazaérjen időben. Hetes! Ferenc Pál
