Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
1963. DECEMBER 24, KEDD HL*. kJuü4od CSEHSZLOVÁK SZÁLLÍTMÁNY - MAGYAR FÖLDÖN a Ne hagyjátok el szabadság eszményét EMLÉKEZÉS BAJCSY-ZSIUNSZKY ENDRÉRE A terepjáró Tátra a szomszédos ország hegy-völgyes útjairól a Duna mentére ért. Olajfinomító épül Százhalombattán, ehhez vásároljuk a külföldi desztilláló tornyot A daruk nem késlekednek. A hosszt! utat megjárt súlyos fémtesteket egymás fölé emelik. Épül a torony (Gábor Viktor felv.) száll. A nyilas csőcselék diadalmas tobzódásának első zűrzavarában feleségével a bujdosók útjára lép. De rejtekhelyéről nem a búsmagyarok erőtlenségével, nem kínzó tépelődéssel nézi a szakadékba hajszolt ország tragédiáját, hanem harcot készít elő, megkeresi azokat a kezeket, amelyekben még van erő a veszendő szekér gyeplőjének megragadására. Asszonya váci születésű lány, így hát — többek között — a város melletti Klárcháza— Csörögpusztán, Zsoldoséknál húzódnak meg. Nem sokáig, tíz napig. A munkások, a luitonatisztek, a hazafiak éledő mozgalma, a szent ügy nem hagyja nyugodni. Hívják, s ő ismét a főváros forgatagába veti magát. A veszély? Az aggodalmak? A hitves szerető félelme? Válaszként készen áll a — később oly határozottan kimondott — gondolat: „Hűtlenséggel vádolhatnak? Kivel szemben? Remélem, hogy a németeket nem tekintik szövetségesnek? Miféle szövetséges az, aki kifosztja az országot, elhurcolja fiainkat, fel akarja robbantani hídja inkát? Minket nyilvánítanának hűtlennek, akik meg akarjuk menteni az országot, meg akarjuk akadályozni gyáraink leszerelését, elpusztítását? Lehet, hogy így fordul, de nem ez lesz az utolsó szó a mi ügyünkben. Reá fognak jönni az igazságra azok is, akik ma még vakok és süketek, de akkor már késő lesz .. a z útból, amely oly mesz- zm sziről indult, már nincs sok hátra. November 22-én — egy nyomorult besúgó útján — utolérik a köpök. A Nemzeti Számonkérűszék csendőr bandája hurcolja el. Tudják, kivel van dolguk. Nem sokat teketóriáznak. A vérbíróság elé lökik. De hősünk nem egyedül áll ott, hanem hatodmagával, az ellenállási mozgalom kemény gerincű katonáival, köztük Kiss János altábornaggyal, Nagy Jenő ezredessel, Tar- tsay Vilmos századossal. A védők emberfeletti kísérleteket tesznek érdekükben. Hiába. Az ítéletet előre megírták. Az ügyész cvikkere mögül gúnyosan mosolyog: FURCSA — Kár a szóért. A hat bitót már megrendeltük. A Vérmezőn lesz az akasztás. n Mégsem így történt. A nagy ÍVJ kapkodásban a halált osztogató bírák formai hibát vétettek. Elfeledkeztek a hősünket védő mentelmi jogról. Gyűlölt ellenségük, a haza igaz fia, haladékot kapott. S néhány nap múlva, a bombaszaggatta országúton, a felszabadító csapatok elől futva, valahol Torbágy és Bia között ócska autóbusz ! zörög nyugat Jelé. Aki háll- 1 ja belőle a nótaszót, nem j hinné, hogy mozgó siralomházat lát. Férfiakat vittek, „mentettek” benne Budáról a bitója számára. Hősünknek az őrök egyike fojtott, drámai hangon kínálja j az életet: — Képviselő úr! Én ismerem önt. Én is tarpai va• gyök. Halni viszik magát. Ne hagyja, hogy megöljék! \ Győrben megállunk egy kicsit. Szálljon le és marad- j jón el a setéiben. Majd én I fedezem ... i De <i hős hajthatatlan: — Bajtársaim kivégzése j után nekem sem illő élet- ] ben maradnom ... a z utolsó felvonás szín- I /J helye: Sopron-Kőhida, a börtön. Az ember, aki olyan messziről indult, s éveken át tartózkodott a kommunistáktól, e komor épületben már teljesen osztja fogolytársának, Rajk Lászlónak hitvallását a nemzet jövőjéről. A vé: bíróság halált osztó cécója után így szól harcostársához: — László, soha ne hagyjátok el a szabadság eszményét. Harcoljatok érte még j elszántakban ... így érkezik el tizenkilenc j évvel ezelőtt december 24-e, j szent karácsony ünnepe. A siralomházban. gyertya mellett, erős akarattal végrendelkezik a férfi. Betű szerint idézzük testamentumának egy részét: „Az utóbbi időben sokat I foglalkoztat a magyar nevelésügy/, mert itt követtük el- mostanáig a legnagyobb hibákat. Fel kell emelni a népet, mert csak művelt nép és művelt nemzet lehet igazán szabad. Kötelezővé kell tenni a nyolcosztályos népiskolát és ezenkívül a négy középiskolát. De iskoláink ne legyenek általánosságban mozgó, üres adathalmazt a tanulókra kényszerítő tanintézetek, hanem már a népoktatásnál kezdődjék el az életpályára való nevelés. Szaknépiskolákra van szükség ahol már a gyermekkorban az élethivatásra nevelik a gyermekeket. 4 mezőgazdasági, ipari és ■ kereskedelmi iskolák pedig j ne csak adatokra tanítsanak, £ hanem jó hazafiakat, gerinces embereket, tisztán látó f magyarokat neveljenek. Ne legyenek műveltségben kü- lönbségek férfiaink és asszo- í nyaink között.” J A férfi ír, egyre csak ir. J Kivégzése ismét késik, mert a < teljes felbomlás káoszában, $ amikor a Vörös Hadsereg í ágyúinak döreje megfagyászt ja a hazaárulók ereí- hm a vért. már a börtön hó- J héra is elszökött. A hős fazonban tudja jól, hogy nincs (menekvés. Ám amíg aljas J buzgalommal hóhért keres- { nek — minő messze mu- í tató intés a sorstól! — még S megéri, hogy ugyanazon az í udvaron, ahol majd ő te '{végzi, sortüzek ropognak, igaz {harcostársak, kommunista if- \ júmunkások vére ömlik a ;földre ... ! Aztán fél óra múlva őt is \ kivezetik. Még háttal áll a ! bitónak, s jól látja az ud- \ var másik sarkában az imént ! kivégzett fiúk. Pataky 1st- ; van, Kreutz Róbert, Deutsch ; József holttestét, amikor az ; ügyész idétlenül, fahangon, a < talmi diadal hangján kihir- ! deti: ! — Bajcsy-Zsilinszky Endre! í Ont kötél általi halálra ítél- t ték. ítéletvégrehajtó, teljesít- i se kötelességét! 7 Tizenkilenc éve történt ez, a szeretet, a béke szent I ünnepén. Mához egy évre : lesz húsz esztendeje. Firon András — kérdi. — Már miért lenne furcsa?" A novembert, meg a decembert tervezgetéssel, ötletes ajándékok készítésével, beszerzésével tölti. Bandi bácsi környezetének van oka örömre, nevetésre, ö maga úgy véli: naponta kap ajándékot. j Egy-egy kedves szót. mosolyt, i kézfogást. Ezt viszonozza ka- i rácsonykor a környezetének, í az ő nagy családjának. Neki : nem furcsa, hanem természe- i tes emberi ünnep a karácsony.! Azoknak mégis furcsa, aki-j két a kényszer, a kötelesség, a; szolgálat tesz az ünnepestén ; magányossá. Nekik lenne hol; és kivel tölteni az ünnepet,! mégis ismerik a kötelességü-! két és bár különböző lélekkel,! de teljesítik. ; Furcsa ünnep a karácsony? \ Nehéz eldönteni. Értelmes, \ okos és értelmetlen legendák; hordozója. Valóban a szeretet; ünnepe, meg a családé. Nem! szégyen az érzelmekről felieb-í benteni a titokzatos hetedik! fátylat, mert itt az ideje. Még-! sem ez a nap rendeltetett csu-j pán a szeretetre. A magányo-; sok most még jobban érzik J magányuk terhét, de a család J örömét élvezőknek is alkalom,; hogy ezen a furcsa ünnepenJ mérlegre tegyék titkolt, vágyj leplezetlen érzelmeiket, őszin-J ték-e? Megállják-e a helyüket { azon a mérlegen, amelyet | furcsa ünnepeken és szürke $ hétköznapokon, egyszerű szó- val: emberinek szokás nevez- J ni. * Thurzó Tibor tőbe. Azóta nincs kivel meg- ■ osztania téli estéken a konyha melegét. Magában szövögeti - emlékekből a gondolatok há- 1 lóját Három gyereke van. : „Felvitte az isten a dolgukat” — mondja. „Azt se tudom, : hogy köszönjek nekik, ha ki- ! lépnek a kocsiból.” Fájdalmat i takargat a rátarti hangsúly. A : gyerekek még apjuk, anyjuk : embersége, verejtéke árán szerezték meg a jóléthez szükséges bizonyítványt. A ' jó ügy szeretetét is apjuk hagyta rájuk örökbe. De a gyerekek szeme elől. úgy látszik, a nagy ügy eltakarja a családot, az édesanyát Margit néni szeme könnybe lábad, amikor az ■ évente megismétlődő karácsonyi látogatásokra gondol. Mi- i csoda merev formák, a kötelességszerű szeretet micsoda ridegsége süt a szavakból. : Mert a gyerekek pénzéből jut < havonta az anyának is. Az idejükből egy karácsonyi ebédre futja. Pedig milyen ; szívesen felcserélné a magányos édesanya a pénzt néhány olyan hétköznapi estére, amit az övéivel tölthetne. Furcsa ünnep a karácsony. , Bandi bácsi minden évben olyan izgalommal készül rá, < mintha nagyszámú család öröméről kellene gondoskodnia. Pedig munkatársai, barátai ' tudják, hamisítatlan, magá- 1 nyos öreglegénnyel van dolguk, ; Komótosan rendezkedett be az : egyedüllétre. „Soha nem nyom ] engem a magány.” Becses kin- ' cse a könyvtára. Vagy ezer i könyve van. »,Furcsa ünnep? Furcsa ünnep a karácsony. így vélekedik az a fiatal gépkocsivezető. aki most vetette le a katonaruhát, hogy nekiinduljon az életnek. Sok keserűséget hordoz, így, ünnep előtt a szívében. A laktanyában nem volt rossz, meg furcsa az ünnep. Elbeszélgettek, meleghangú nótákat dudorász- tak. együtt voltak, mint egy család. Korábban intézetben élt. most először kell megpróbálni magányosan, egyedül tölteni az ünnepet. Nem vár senkitől semmit és úgy érzi: nincs kinek adjon. Furcsa ünnep a karácsony. Kati is maga marad. Fiatal még. Néhány esztendeje tört meg a rosszul sikerült házasság útja. Azóta nemigen válogat. Becsületesen elvégzi ‘a munkáját, esténként meg azzal szórakozik, akivel akar. De sokszor vágta büszkén, oktalanul érdeklődő idegenek szemébe a mondatot: „így esik jól! ügy intézem az életem, ahogy akarom!” Most tele van félelemmel; Úgy érzi. nem bír egyedül maradni és súlyos árnyékként közeledik a három ünnepnap és becsessé válik gondolataiban a család, az otthon, a keretekkel bíró élet Furcsa ünnep a karácsony. Margit néni most is, mint már évtizedek óta, abban a házban tölti, ahonnan férjét utolsó útjára kísérte a faluszéli temeután is ritkábban közlekednek, és este nyolc óra körül már jóformán egy lelket sem látni az utcán. Furcsa ünnep a karácsony. Ajándék azoknak, akiket családi fészek vár, és kínszenvedés, ha magad maradsz az emlékekkel, vagy holnapi vágyakkal zsúfolt szobában. Karácsony küszöbén találkozásokat kerestünk magányos emberekkel. De a karácsony furcsa ünnep. Családias, szemérmes hangulata szemérmessé, a szokottnál is zárkózottabbá teszi a magányosokat. Pedig a magány nem szégyen. De a társtalanok kínjáról, hangulattalan ünnepéről számot adni hálátlan feladat. Furcsa ünnep a karácsony, úgy mondják: a szeretető. Csak azt kéne végre eldönteni. kapni jobb-e, vagy adni. A mondás szerint, ha hinni lehet neki, feltétlenül adni. Ennek a szellemében ünnepel ez idén először, teljesen egyedül Annus néni is. Évtizedeken keresztül boldog, élettársi, anyai mosollyal az arcán; kapott. Most. egy esztendő alatt két koporsót hagyott a háta mögött; ráismert az ajándékozás, az adakozás örömére. Naphosszat apró ingecskéket horgol. A faluban levő gyermekotthon lakói viselik majd őket Furcsa Ünnep a karácsony. Legendákat őriz mindenki a fezívében róla. A legendák eredetéről nincs bizonyosság. Van, aki hazulról hozta a szegénységet megszépítő gyertyák melegét, van, akit a fagyos, rideg ünnepesték edzettek acélossá, s ezért önti el a vágy, szép hangulatú ünnepek után. Az ember magányos álmodó. Milyen jó is lenne néha elmondani önmagunkat, legbensőbb gondolatainkat annak, akinek a szívéből a szeretet hullámait érezzük áradni. Milyen jó terveket szövögetni, megszégyenítően érzelmes hangulatokról: asszonyról, édesanyáról, gyermekről. Jól fűtött szobáról, kedves fenyőfáról. Furcsa ünnep a karácsony. A közösségé és mégsem azé. Mert nem a társadalom ünnepe, hanem a családé. Azé a kis közösségé, amelyre minden társadalom épül. Régi legendákat kutathatnánk. Kereshetnénk a klasszikus bölcső körül gyülekező családot, hódolatra érkező pásztorokat, háromkirályokat, sarkcsillagot De mi embereket keresünk. Magányos embereket. Furcsa ünnep a karácsony. Faluhelyen korábban zárulnak be a házak kapui, de városban is rendkívüli helyzetet teremt. A villamosok már délLipcscben működik a világ egyik legnagyobb vakkönyvtára ; i.yan v^iijoniaK a rwuyitvwjun- ; | tekercsek. A Braidle-rend- | l szerű könyveket ugyanás egy- j ; ne jobban kiszorítják az j j ilyen új rendszerű könyvek, j í amelyeknek szövegét magnó- j szalagra veszik fel. A könyv- j i tárban eddig kereken 1000 l | könyv szövegét vették fel í ! tekercsre. i Lspcseben nemrég adtak at tendeitetéséiiek a világ egyik legnagyobb vakkcmyvtárát. A könyvtár két fő részből áll. Az egyikben találhatók a B raille-rendszerrel nyomtatott könyvek. A könyvtárból 20 000 ''ven könyv kölcsönözhető ki. A könyvtár másik osztárregled, Kossuth varosa. (j Az Oregszöllő legöregebb háza. kint a városszélen. Ma már úgy is hívják: a koszorús ház. Néhai Hal- my István, az egykori gyógykovács fiának és családjának otthona. A Pestről érkező útra emléktábla néz. Alatta tobozkoszorú. Annak emlékére, akiről most emlékezünk. Azok helyezték oda, akik barátjának érzik magukat, s vallják az ő bátor eszméit. Kugla Béni, a kabakos paraszt, Crnla István, a későbbi képviselő, s a többiek emlékeznek reá. A harmincas években gyakran állt meg a ház előtt a hosszú út porától belepett gépkocsi. Energikus, kemény léptű férfiú szállt ki belőle és sietett a házba. Ott bent, a leeresztett függönyök között várták hívei. Egyszerű, szegény ceglédi kisgazdák, akik a jövőtől sanyarú jelenüknél sokkal jobbat vártak. A vendég szinte haditanácsot tartott velük. Véleményét nem rejtette véka alá. Azokban a napokban jelent meg nyomtatásban hitvallása: „Helyünk és sorsunk Európában”. Többek között igy írt benne: „Iia őseink hagyományaihoz j tartjuk magunkat, nem szabad elfogadnunk.,. hogy» a románok a mi ős ellenségeink, j vagy hogy a csehekkel nincsenek érdekegyezéseink. Sőt,! ellenkezőleg, a magyar poll-1 tika és az igazán magyar i történelmi felfogás csak az lehet: a Duna völgye egy nagy család, amelynek ősidőktől fogva megvannak a maga közös érdekei...” f’ ésőbb eljöttek a vérzi- lV vataros esztendők. Csak a legigazabbak. a legbátrabbak emelték fel szavukat a vesztébe rohanó ország elvetemült vezetői ellen. Azokban a napokban a Parlament I ; aranyos oszlopai között érces I hang süvít a bársonyszékek i , felé: „A Bárdossy-kormány alkot- , ! mányellene sen, létérdekeink j i ellenére sodort bele minket i ebbe a háborúba!” S végül, most húsz éve,; 1943 decemberében, az utol- j só parlamenti intelmek, a látnoki szavak, amelyek már egyenesen mutatnak a jövőbe: ; „T. Ház! Rettentő felelősség j terhel itt valamennyiünket... \ Magyarország megmentésé- j nek, jövője biztosításának, \ újjáépítésének nagy műve j körül... Erős a hitem, hogy , az emberiség új fejlődése az [ egyéni, népi, nemzeti sza-: badság és önkormányzat, a i legteljesebb szociális igazság, a mostaninál tisztultabb és tökéletesebb demokrácia ... irányában hajad ... Kossuth Lajos szabadságharcos szellemének kell újból uralkodóvá válnia éspedig a legközelebbi jövőben, nemzetünk gondolkodásában...” fis ránk szakadt 1944, a Lj vész, a pusztulás zavaros szégyenéve. Két nappal a tavaszforduló előtt germán csizmák gázoltak végig a magyar földön. Hősünkre még aznap rátörtek a fekete ruhás, sötét lelkű, véres kezű Gestapo- és SS-pribékek, A férfi, _a hőjS^r nerrt-,lázza. meg . korábbi szarait. , Nem adja magát, birkaként pribékkézre. Pisztolyt ránt, sa túlerő csak tűzharcban, vallás haslövéssel tudja térdre- kényszeríteni. Térdre? Soha! A gyávaságtól moccanni is alig tudó, saját csávájába került kormányzó iigyefogyott fegyverszüneti próbálkozása- • nak reggelén kinyitják előtte a börtön ajtaját. S bár le- \ hét, hogy a kétszínű szándék I ezzel éppen elhallgattaini akarta, a hős néhány órás (!) pihenés után újra harcba • A karácsony — a béke, a szeretet ünnepe. De azon a karácsonyon a hóhéré volt a szó. Azon a karácsonyon eszevesze.t ; kavargásban gomolygott öldöklés, gyilok, akasztás, hóhér, rob- { bantás, romok és mindenütt halál, halál, halál... j Emlékezzünk! ! Emlékezzünk a hősre, a férfira, aki a legtöbbet adta ha- \ zájáért, nemzetéért, népéért, amit ember adhat — az életét. ! Soha nem hordta zsebében a jövő katonáinak kis piros köny- \ vét, da a nehéz órákban állt oda teljesen a harcosok, a kom- : munisták m.ellé. Emlékezzünk reá, akinek volt bátorsága a sö- ; tét évtizedek alatt megtenni a hosszú utat a főispáni titkári ! széktől a szeretet ünnepén felállított bitófa lépcsőjéig ... ; Pergessük vissza a lapokat.
