Pest Megyei Hirlap, 1963. december (7. évfolyam, 281-305. szám)
1963-12-24 / 301. szám
MEC »ff '"'-ffívlan 1963. DECEMBER 24, KEDD Egyszer vo t A történet annyira szokványos, hogy kényesebb ízlésű olvasó bizonyára banálisnak nevezné. Csakhogy az Élet — ez a fáradhatatlan színházi rendező — gyakran enged meg magának ismétléseket, elcsépelt fordulatokat. Márpedig ezt a históriát nem újságírói fantázia szülte: utolsó szóig igaz, megtörtént. Főszereplőjét nevezzük talán Kovács Máriának A tárgyalóterem szorongó j csendjében csak a bírónő nyugodt, rekedtes hangja hallatszott: — A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa 1963/4-es számú törvényerejű rendelete értelmében Kovács Mária fiatalkorú ellen a bűnvádi eljárást megszüntetem... A hallgatóság padsoraiban egy asszony fojtottan felzokogott. Mária összerezzent: az édesanyja volt. Bénult gondolatai lassú ván- szorgással követték egymást agyában: „ ... Hány hónapja is, hogy utoljára láttalak? .. — A bíróság szeretné hinni, hogy az előzetes letartóztatásban töltött huszonkét nap elegendőnek bizonyul ahhoz, hogy Kovács Mária ... „...Csak hímzőnkét nap volt? Lehetetten!... Apu, anyu nélkül, a barátaim nélkül... Barátaim?! Szép kis barátok!” Undorral nézett végig rajtuk. A „fiúkon”. Nóra fehérre szőkített, csapzott kóchaján, erősen festett, kifejezéstelen arcán, közönséges lényén. „Úristen! Ennek mondtam én, hogy jobban szeretem az anyámnál?... Ennek a gerinctelen kis féregnek, aki folyton azt hajtogatja: én nem akartam, én nem tudtam?!... Nem akartad? Hát ki csalt engem mindennap az eszpresz- szóba?! Egyedül oda be sem engednek fiatalkorút... Ki .szoktatott fi a feketére, , meg a Hubertusra"? Ki duruzsol- ',$» örökké, a, fülembe, hosv egyszer fagyok fiatal?!... Ki tanított meg hazudni, hogy otthon mondjam azt: késő estig dolgoztam? ... Nem tudtad? Mindent tudtál! Tudtad, hogy két gvermeked vár otthon, mésis minden este otthagytad őket... Tudtad, hosv más nőiktől veszed el a férjüket. mégsem bántad ... Tudtad. how kevés zseboénzem van. mégis velem fizettetted a számlát sok'— ..” aki egyáltalán nem érti, hogy került ide, s várja, hogy mindjárt bocsánatot kérnek tőle a tévedésért. „... Tehetek én arról, hogy ez a kis hülye sikkasztott? A bírónő úgy rámtámadt, mintha nem tudná, hogy könnyű Katit táncba vinni, ha maga is akarja!... Én csak jót akartam neki. Megsajnáltam, hogy olyan egyedül van, nincs társasága ... Azt akartam, hogy egy kicsit éljen, szórakozzon, amíg fiatal... Fiút is azért szereztem neki, mert olyan mafla volt, még ahhoz sem értett... Most aztán ez a bal. Ügy beszélnek velem, mint valami kerítőnővel... Hogy így nős ember, úgy nős ember... Na és?! Az apja. az a vén fafejű is úgy néz rám, mintha meg akarna ölni a szemével ... Hogv én vittem bűnbe a leánykáját... Én biztattam talán, hogy vágja zsebre az ezerhétszáz forintot?! Én mondtam, hogv hamisítsa rá a címzettek nevét a pénzes- utalványokra?! ... Nem is tudtam, mit csinált... Most hallom először. . ússza huszonkét nap előzetessel ... Igaz, a Markóból ennyi is elég... Pláne ennek, hiszen még nem romlott lány ... Nem szeretnék az apjával sötétben találkozni. Az ipse egészen beleőszült ... Rendes tagnak látszik, biztosan nem volt még dolga a bírósággal... Gépész? Vagy péksegéd? Nem is tudom ... De nem Is érdekes ... Az a lényeg, hogy simán megússzam ... A kislányt pedig szép lassan le kell építeni ...” IGAZI ÉS BÁTOR TEHETSÉG a Nóra úgy állt a két férfi — cinkostársad — között, mint A két férfi konokul maga elé nézett. Zavarban voltak. A bírónő most éppen róluk beszélt. — őszintén szólva, nehéz elképzelni, hogy ez a kapcsolat négyőjük között, a mindennapos randevúk, a motoros kirándulások ne lettek volna káros hatással az önök családi életére... Józsi gondolatai támadásba csaptak át: ... „Miért?! Egy harminchét éves férfi, egy nős ember is vágyik néha egy kis szórakozásra ... Nem akartam én ettől a lánytól semmit... Nem is volt rá alkalom. Hol? Az eszpresszóban vagy a thotor- kerckpáron?! ... Azt meg igazán nem sejthettem, hogy ez a kis liba idegen pénzhez nyúl...”, A bírónő emelt hangon folytatta: — Önök felnőtt, tapasztalt emberek. Ne tegyenek úgy, mintha nem sejtették volna, miből telik ennek a gyereklánynak ilyen életmódra! Tudták, hogy a fizetését hazaadja, csak zsebpénze van. Gondolhatták, hogy abból tömény italokra, fővárosi kiruccanásokra nem futja! ... „Miért nem szólt? Ha csak egy szóval is kér pénzt, adtam volna neki... De hát ahhoz még nagyon kezdő... Mindenesetre, csuda mázlija van ezzel az amnesztiával. Nyolc-tíz hónap helyett meg— Kovács Mária kilencedik hónapja dolgozik nálunk. Amikor murák ára jelentkezett, mindent elmondott magáról, őszintén. Azt gondoltam: tizennyolc éves múlt, talán még nem késő. Még meg lehet men- I teni, ha munkát adunk neki I és lehetőséget a megjavulásra. | Az üzemben csak ketten is- I merjük a múltját; nem akar- { tűk kitenni sértésnek, gúnyolásnak. Eddig nem bántam meg, hogy felvettem. Bár ne- I héz fizikai munkát végez, egyike a legjobb betanított dolgozóknak. Érzéke van ehhez a munkához, szívvel dolgozik. Megtörtént, hogy egyik munkásunk megbetegedett, s Mária elsőnek jelentkezett a helyére: két mflszakott dolgozott egymás után. A magatartására sem lehet panasz ... Műszak után, az irodában beszélgetünk Máriával. Cigarettával kínálom, elfogadja. — Erről már nem tudok leszokni — mentegetőzik. — De konyakot, Hubertust „azóta” sem ittam. Egy-egy duplára beszaladok néha az eszpresz- szóba, de le sem ülök. — Nem hiányzik a szórakozás? A társaság? Könyörögve néz rám: — Ugye, elhiszi, ha azt mondom: nem! Nóra egypár-szor kerülgetett, szóba ■' ■sem álltam vele. Józsit- egyszer láttam. Köszönt, nem fogadtam. Aztán eltűnt a városból. Hosszú ujjait összekulcsolja, ölébe ejti. — Én csak nyolc általánost végeztem, nem szerettem tanulni. Most szeretnék: gyors- és gépírást. Iskolás koromban olvasni sem szerettem, most nagyon szeretek. Apu mindig olyan könyvet vásáról, ami engem is érdekel... Amikor megtudta, hogy sikkasztottam, nagyon megvert... Ugye, ha három évig nem lesz velem baj, akkor még minden rendbe jöhet?... Nyiri Éva „Rendkívül friss és nagy koncentráló képességű elme. Hihetetlen szomjúság él benne, hogy mindenről tudjon, ami a világon történik. ölem hisz semmiféle szép frázisban. A marxizmus megtanította, hogy a felületnél mindig mélyebbre hatoljon ..Ezek a szavak, amelyeket Anatolij Lunacsarszkij mondott Romain Rollandról, minden betűjé- | ben illenek magára buna- ' csarszkijra is. A poltavai j hivatalnok fia már a szá- j zad kilencvenes éveinek ! elején kijevi szociáldemok- j rata munkások neveltje és I nevelője. A „rebellis gim- j nazistá”-t a cári hatóságok I üldözik, s ezért külföldre kell szöknie. De hamarosan — illegálisan — Moszkvába megy és nemsokára Lenin követőjeként harcol. Sajnos Lunacsarszkij — magát „a gyertya két végén égető” élete miatt — nem ülhetett le, hogy megírja emlékezéseinek összefüggő, rendszeres gyűjteményét. De több, magyarul is napvilágot látott emlékiratból és regényből is előttünk éli e nagyszerű bolsevik értelmiséginek, a szovjet művelődéspolitika egyik megalapozójának emberi portréja. Tudjuk — ő maga sem tagadta —, hogy az 1905-ös orosz forradalmi kísérlet bukását követő években Lunacsarszkij komoly hibákat is elkövetett: életműve egészét azonban nem ezek jellemzik. Lenin bírálta Luna- csarszkijt, amikor kellett, de „igazi és bátor tehetség”- nek tartotta és bízott benne akkor is, amikor kénytelen volt látni tévedéseit. Négy éve jelent meg az „Aurora” sorozatban Lunacsarszkij tanulmányainak egy magyar nyelvű válogatása. C<a»k kis. SészéPrtStfoImazza ez a kötet a sokoldalú Lu- nacsarszütij ’ irodalom kritikai és irodalomelméleti műveinek. Reméljük, hogy könyvkiadásunk — a Szovjetunióban megjelent gyűjtemények anyagából — előbb-utóbb gazdagabb ízelítőt is ad majd a tévedhetetlenségre igényt nem tartó, nemegyszer tévedő, de soha nem vulgáris marxista kritikus munkáiból. De az említett „Aurora”-kötet is igen érdekes, hiszen benne van Gorkij „Klám Szamgin” című trilógiájának 1932-ben írott, tömörségében is gondolatgazdag elemzése. Kevesen fogalmazták meg oly szemléletesen és mégis szabatosan szocialista realista típusalkotás valódi feladatát, mint — Gorkij e művéről és magáról a gorkiji életműről szólva — Lunacsarszkij. „Semmiképpen sem szabad azt gondolnunk — írta többek között —, hogy az egy osztályt képviselő irodalmi típusok az illető osztályt csak annak egészében képviselhetik. Igen kevés alapvető osztály van, ám ezek számos csoportra tagozódnak. Az osztály minden korszakban bizonyos számú alaptípusból tevődik ösz- sze. Megtalálni és elevenen leírni ezeket a típusokat kölcsönhatásukban és más osztályokhoz való viszonyukban — ez a kor életét megjelenítő művész fő feladata.” És mintha csak mai irodalmi vitákhoz szólna hozzá a „sokszólamú” Dosztojevszkijt elemző tanulmány is, amely gondosan elválasztja mindazt, ami Dosztojevszkij művében elavult, attól, ami ma is aktuális, felrázó és elgondolkoztató az ellentmondásaival együtt is nagy jelentőségű orosz író művében. Több más, izgalmasan érdekes írás például Blok-vól, a költőről szóló esszé mellett e kötetben olvasható az a bevezető is, amit Lunacsarszkij 1925-ben írt saját orosz Petőfi fordításai elé. Lunacsarszkij sajnál,ta, hogy Petőfi költeményei „csak megtörve” — német fordítások közvetítésével — juthattak el hozzá, de tanúim,árnyából kiderül: pontosan felismerte nagy költőnk világirodalmi helyét és azt is, hogy Horthy Magyarországában miképpen „lúgozták ki” a plebejus forradalmár Petőfit. Hatvanéves sem volt amikor a szuggesztív ember, a sokoldalú pártfunkcionárius, a klasszikus műveltségű marxista propagandista, Anatoli j Lunacsarszkijt régi szívbaja megölte. Soha nem kímélte a szívét, amely harci dalt dobogott, ha küzdeni kellett a jó ügyért. Megkezdődött a tíizifa-kitermeiés A főváros környéki TÜZÉP-telepekte, mintegy ezerötszáz tonna tűzifát szállít a gödöllői erdeszet. A babüti erdŐT észben motoros fűrészekkel döntik, fogatokkal és vontatókkal szálUu ják a fát. céltudatos ember gozatának vezetője a tanulmányi eredmény alapján választotta ki nekem Bűz Albertet. „XJgyan — gondoltam — hát nem mindegy az, hogy hármas vagy ötös tanuló az az idősebb ember, akiről írni akarok? Nekem csak az a fontos, hogy „idősebb” legyen. Arra vagyok kíváncsi, hogy egy negyvenen felüli ember miért szánta rá magát a tanulásra. Még azt is mindegynek láttam akkor, hogy első vagy harmadik éves hallgató lesz az alany. Ám a levelező oktatás gyakorlatában élő ember többet tndott nálam erről a témáról. Valóban, nem elég felvételizni, hanem évről évre sikeresen is kell vizsgázni ahhoz, hogy valaki igazán megérdemelje ezt a címet: a mezőgazdasági technikum levelező hallgatója. Csak az szolgál rá igazán erre a címre, akt, mint Bűz Albert is. folyton kitűnően tanul, s a harmadik osztályban 4.55 a félévi tanulmányi eredménye. — Nehéz a tanulás? Ez a nagyon is általános kérdés csak arra jó, hogy megindítsa a beszélgetést. Válaszul azt adja, hogy neki csak az agrárgazdaságtan nehéz. A többi tananyagot nem X\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\^^^ tán, hogy vezessen ezután brigádot, ö viszont nem látta értelmét ennek, mert mint mondja: egész embert kér mind a kettő. A tanulás is, meg a brigádvezetés is. Ű meg most csupán félig kész embernek érzi magát a brigádvezetéshez, hát vár még arra egy kicsit. Majd, ha letette az érettségit. Ha akkor jónak látja a vezetőség, vállal ő brigádot örömmel, csak azt mondják meg neki, milyent. Mert most ő általános mezőgazdasági technikumot végez, amelynek végén két utat lát nyitva maga előtt. Vagy gépesítési agronómusnak, vagy kertésznek szeretné tovább képezni magát. Arra majd rá is veti a fejét, csak azt mondják meg neki. hogy melyik kell jobban a közösségnek. — Ráér még elvtárs, ne siessen! — mondja, amikor a jegyzetfüzetem összecsukom. Azt látom rajta, hogy szívesen tartóztatna, de azt is tudom, hogy itt van már az év végi vizsga. Közben egy olajos pufajkás legény is betoppan hozzá, mert valami tanácsra lenne szükség a K— 30-as traktor megjavításához. Azt is leülteti mellém, de én már felállók, mert ketten mégiscsak sok időt rabolunk el tőle. S pontosan tőle, akir csak a munkát elvégezve ta-í nulhat. \ Nagymlklős István í cé Negyvenkét éves, alacsony, enyhén kopaszodó férfi Bűz Albert. A konyhai ebédlőasztalt teljesen elfoglalja könyveivel és füzeteivel. Azért tűnik fel ez, mert két, iskolába készülő lányának már ebédet tálal a felesége. Vidáman, bizalommal fogad, rendkívül kedves felesége is. a gyerekek arca pedig csupa mosoly. Még jövetelem célját sem engedik előadni, amíg nem foglalok helyet. Kissé zavarba jövök, még nem is ismerem őket, de már velük kell ebédelnem. Szíves és közvetlen azonban az invitálás. Két hold saját földje volt, míg négyet apósától bérelt. Az átszervezésig kertészkedett, így jött össze annyi, hogy a szomszéd utcai fél ház helyébe újat építhetett itt, az Ady Endre úton. Kívül még vakolatlan a ház, nincs is még készen az egész, de ahol laknak, az belül rendben van már. Egyszerű, csinos és tiszta. Azt vélem, mindig is így van, hiszen váratlanul állítottam be hozzájuk. Kissé fontoskodásnak tűnt nekem, amikor Dely Gyula tanár, a Ceglédi Mezőgazda- sági Technikum levelező takell annyiszor elolvasnia, hogy megragadjon benne. A szaktárgyakhoz sok segítséget, és jó alapot adott neki az élet. Még a géptan is könnyű, mivel már végzett traktorosgé- pész-tanfolyamot, mert ő a nagyüzemi gazdálkodásban a gépet szereti a legjobban. Traktoros, majd gépműhelyi munkás lett a nagykőrösi Szabadság Tsz-ben. Hibának tartja, hogy a termelőszövetkezetekben nem biztosítanak tanulmányi szabadságot a levelező tanulóknak. Ö is csak úgy van a tanulmányi szabadsággal, mint az egyszeri cseléd a kutakkal, meg a sztrájkkal. A János, a cseléd ugyanig ezt mondta egyszer a basa gazdának: — Gazduram, baj van! — Na mi baj. János? — Mindenki sztrájkol a városban! — Na és? — Hát én is szeretnék sztrájkolni egy kicsit... — Hát nem bánom, János, vágd meg a fát a tésasszony- nak, hordd meg vízzel a dézsát. lásd el a jószágot is, vigyél ki a földre egy szekér gangét, aztán te is sztrájkolhatsz estig. Vagyis a munkát Bűz Albertnek is el kell végeznie, s ha előre van egy kicsit, akkor jöhetnek a könyvek. Na, nem a tsz-vezetőséget okolja, sőt említi, hogy jó szívvel vannak hozzá. Felajánlották a jó tanulás látJólesik egy kis melegedés a tízfokos hidegben Az állomásra vontatókkal szállítják a kivágott fát (MTI Foto — Lajos György felv.)
