Pest Megyei Hirlap, 1963. november (7. évfolyam, 256-280. szám)

1963-11-17 / 269. szám

1863. NOVEMBER 11, VASÄRNAP

RiT

HECre

iKMtni

9

Kiss Dénes:

SZERELEM

Szemed, arcod rajzával játszom menetközben az utcán, könyveim felett s a falak vásznára varázslóm emlékeimből a halk mozgóképeket: ismerlek már s előre látom egy-egy szavamra milyen idegvihar csendje kezd reszketni szádon s szemed egét széttöri apró villámaival. Számtalanszor ki is próbálom: madár-haragodban a régi vagy-e még?

S összeötvözi valóság és álom szerelmed változhatailan, tiszta lényegét.

Dialektikus nézőpont ?

Valamivel hangosabb interpelláció

I Arra már törvény van —

^ nagyon helyesen —, ha az ^ újság megbírál valamely illetékes szervet vagy fóru- | mot, a megbírált rövid ha- J táridön belül köteles vála- %szólni az újságnak: mi volt ? a szóvá tett hiba oka, s mi- i> lyen intézkedést hoztak am- J; nak megszüntetésére. Sok infs tézmény, hivatal és más ‘f, szerv magáévá tette ezt a £ törvényt, a bírálatot becsü- v, let es, jó szándékú figyelmez- íy testesnek tekinti. (Csak az | nem téved, aki nem dolgozik!) s mindent megtesz a ^ hibák, fogyatékosságok mi- előbbi megszüntetése érdeké- ’ í ben.

■ sj (Egy példát említek csak

■ j a sok közül. A nyár elején ^ szóvá tettük, hogy a Lajos- ^ forrási Ságvári Endre turis- S; taház csak alkalomszerűen

' f: kap tejet. Bírálatunkra az ’ ? illetékes kereskedelmi szerv £ és az illetékes minisztérium 1 !< is válaszolt, mi több, azonnal Y intézkedett.)

' í- ^ Véleményem szerint ennek fy a törvénynek kettős célja '• fy van. Egyszer az, hogy a % megbírált kénytelen tudomá• £ sül venni a hibát, s ha már ’ ÍJ elismerte, intézkedik is. Má- ’ £ sodszor az, hogy lapunk olva- , % sói nemcsak a hibákról érte- , á sülnek, de arról is, hogy a

• Ä-. '.\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\w

■ á

fáradva megállt egy kicsit, csak arra ügyeltek, hogy a belefúit levegő ki ne szivárogjon az elefánt-burokból. Idősebb emberek voltak, nem szokták meg az efféle munkát.

— Ha így megy tovább, csak reggelre fejezzük be — mondta az egyikük. — Mit mondok a feleségemnek, ha hazamegyek? Csak nem hiszi el nekem, hogy elefántot fújtam egész éjszaka?

— Csakugyan — helyeselt a másik. — Ritkán fúj az ember elefántot. S ez mind azért van, mert az igazgatónk baloldali elhajló.

T

ovábbi fél óra múlva megint elfáradtak. Az elefánt törzse megnövekedett, de még távolról sem telt ki a formáia.

— Egyre nehezebben megy =— állapította meg az első.

— Ügy bizony — bólintott a másik. — Keserves dolog. Pihenjünk egy kicsit Ahogy ott pihentek, egyikük észrevett a falon egy gázcsapot. Eszébe ötlött: gázt is tölthetnének az elefántba, levegő helvett! Közölte ötletét a kollégájával.

Elhatározták, hogy kipróbálják. Ráhúzták az elefánt farkát a gázcsapra, s im. örömmel látták, hoffv néhány pillanat múlva ott állt az elefánt a szín közepéin, életnagyságban. Olyan volt. mint az igazi: tagbaszakadt törzs, oszlopszerű lábak, nagy fülek.

Olyaa mélységes mély ez a csend,

nem lábcl, úszik benne az ember,

mint magasan, levegőben a gép,

mint harmatosszárnyú gólya, mely lerázta

tolláiról a vadvíz-iszapot,

mint karonülő kicsi felleg,

amit csendesen ringat az ég.

Dijrejre-zajra szokott szí- ":ik már-már belefájdul, szorongva felneszei:

Mondd, mondd te csend! Országos csend.

Mely ránk borulsz, mint országos eső a földre, féljünk-e tőled, mint árvíztől sápad az ásóra kapott falunép?

Vagy szótlan gyönyörűséggel nézzünk, mint nyári záport lombok alól a szántóvető? lm, már magam is gyanakodva emelném homlokomat a csendből, vallatni égtájakat, embert, arcot és szívet, de nyugtató dobogást érzek —, hatalmas szív ver valahol: az ország! — kiáltom a csendben — az ország lobog így... Óh, olyan most ez az ország, mint a fészkét tapasztó mad"r mely oly buzgó, hogy elfelejt fütyörészm, mint az ember ki némán szánt, vet, arat vagy' zsákol, mint a költő, ki ír, csak ír s míg ír még azt is elfelejti, hogy alkot.

Francoise Dorleac és Jean-Pierre Cassel A mulatóban című francia filmben

V

— Csupán a bálna nehe- ? n zebb az elefántnál, az azon- ? ^ ban a tengerben él. Ezért 'j bátran mondhatjuk, hogy elefánt az őserdő királya.

Könnyű szél lébbent át a ^ kerten. (y a

— ... Egy felnőtt elefánt í x

súlya négy- és hatezer kilőj: közt mozog. ?

E

kkor az elefánt megráz- fy kódott. és fölemelkedett fy a levegőbe. Néhány pillanatig? közvetlenül a fold színe fö- ? lőtt ringott, de a szél csak- ^ hamar fölkapta a magasba, s j egész hatalmas alakját kiraj- ^ zolta a kék égre. Még egy? pillanat — s egyre maga- ^ sabbra lebbenve. négy szét-? vetett lábának tappantyú- ? korongját, gömbölyű pocakiát s ormánya hegyét fordította^ az alant bámészkodók felé. ^ Aztán vízszintesen fújta a ^ szél tovább: elvitorlázott a fy kerítés fölött, majd eltűnt a fy fák koronája mögött a ma-? Kasban. A majmok elképedve? néztek utána. ?

A közeli fűvészkertben ^ akadtak rá végül: estéiben egv fy kaktuszra huppant és szét- ? pukkadt. fy

Azok a diákok pedig, akik ^ ott voltak akkor az állatkert-? ben. nem törődtek többé a ? tanulással: fittyet hánytak a '<y tudománynak, s huligánok^ lettek. Állítólag vodkát ve-J delnek. s ablaküvegeket ver- fy nek be. S az elefántban egy- fy általán nem hisznek. ?

y

Fordította: Herényi Grácia <■

no és az elmaradhatatlan ormány. Az igeizgató, minthogy nem kellett semmire tekintettel lennie, s fűtötte a becsvágy, hogy minél nagyobb elefántja legyen, hatalmas modellt készíttetett.

— Pompás — jelentette ki a gázcsapmegoldás felfedezője. — Hazamehetünk.

Kora reggel átvitték az elefántot a számára berendezett kertrészbe, központi helyre, a majomketrec közelébe. Félelmetesen hatott, ahogy ott állt egy természetes szikla előtt. Elébe, a rácsra, táblát függesztettek: „Különösen nehézkes elefánt — egyáltalán nem jár."

A helybeli iskola növendékei voltak az első látogatók aznap. A tanáruk hozta ki őket az állatkertbe, hogy szemléltető előadást tartson az elefántról. A csoport megállt a ketrec előtt, s ő magyarázni kezdett:

— Az elefánt növényevő állat. Ormányával kitépi a fiatal fákat, s lerágja róluk a leveleket.

A fiúk mind az elefánt köré gyűltek, s áhítattal nézték. Várták, mikor tép ki egy fács- kát, ő azonban mozdulatlanul állott a kerítés mögött.

— ... Az elefánt a ma már kiveszett mammutfajták egyenes utóda. Ezért nem csoda, hosv a legnagyobb szárazföldi állatok egyike.

A szorgalmasabb nebulók buzgón jegyezték.

hibát megszüntették. (Ez nem supán a sajtó becsületét és tekintélyét növeli az olvasók álőtt, de az illetékes szervek tekintélyét is!)

Van azonban mindennapi Életünknek egy területe (nem ,s jelentéktelen!), amelyen a bírálat csak afféle bibliai ,pusztába kiáltó szó” marad; rálasz nincs, intézkedés nincs; i'agy ha van, azt szigorúan, titokban tartják. Ez a terület a negye kulturális élete.

Munkánkból eredően hosszú ideje hadakozunk már lultaráBás életünk kisebb-na- üyobb hibái, fogyatékosságai ellen. Tesszük ezt becsülettel és jó szándékkal, a segíteni akarás szándékétól vezettetve. Újságíróikról lévén szó, tesszük ezt a toll fegyverével, ennék a lapnak a hasábjain. Csak néhány példát kívántunk felidézni a sok közül.

Még a tavasszal — tehát jókor, idejében! — hívtuk fel

az illetékesek ügyeimét a megye szabadtéri színpadainak kihasználatlanságára, ami elsősorban (véleményünk szerint) a gazdátlanság következménye. Szerettük volna, ha az idei nyár már jelentős kulturális eseményeket eredményez. Sajnos, ez nem következett be, s gondoljuk, hogy ezért is vártuk a választ hiába mind a mai napig, sőt, intézkedésekről sincs tudomásunk.

Azután:

Heteken át tartó (szerintünk hasznos) vitát rendeztünk lapunk hasábjain a megyében élő több mint százezer bejáró dolgozó kulturális helyzetéről. (Gondoljuk, nem kis dolog ez, hiszen a kérdés a megye felnőtt lakossá gának közel, egynegyedét érintő problé- \ ma!) Vártuk a választ, az ! intézkedéseket az illetéke- ] sek részéről, de hallgatott és hallgat a mai napig is a Művelődésügyi Minisztérium, a Magyar Államvasutak, az érintett szakszervezetek és így tovább.

Vagy:

Szóvá tettük a megyei szín- liáz ez évi műsorpolátikáját s felhívtuk a figyelmet az elöregedés nagyon is közeli veszélyére, amely óhatatlanul lerontja a közönség előtt a színház művészi rangját, tekintélyét. Ha történtek is intézkedések, arról mind ez .ideig hallgatnak az illetékeseik, pedig cikkünk megjelenésekor vagy tiltakozniuk kellett volna (hogy nem igaz, amit állítottunk), vagy be kellett volna ismerniük, hogy igazunk van; s ezért az : alábbi intézkedéseket foganatosították. Szavunk azonban £ ez esetben is „pusztába kiáltó fy szó” maradt, mint ahogy híá- ^ ha vártunk választ arra a ^ bírálatunkra is, amelyben fy elmarasztaltuk a megyei fy népművelési szakemberek to- fy vábbképzésének jelenlegi %

koncepcióját. (Még arra a £ valóban egyszerű kérdésre fy sem tudott többségük vála- ’<y szólná, hogy mi pártunk 'j szövetségi politikája, ugyan- j! akkor arra hivatottak, hogy ÍJ irányítsák falvaink kulturá- ^ lis életét, a dolgozók mű- JÍ veltségi színvonalának na- fy gyobb ütemű fejlődését, eme- y lését) iy

Arra a kérdésünkre is fe- ^ leletet vártunk, hogy miért y jelent meg a Nagypéntek ff című kiadvány; mi volt a í célja, a hasizna, az ihletűje. ^

Miérí miért után. sc.oi-f

hatnánk még, de úgy vél- ? jük, szükségtelen. Az idé- J zett néhány példa is talán 'y bizonyítja: a kulturális élet- fy ben még nem állunk olyant jól az önkritikával, a gyors fy intézkedésekkel, mint a poli- sj tikai élet különböző terűié- y

y

teán. Nem akarjuk hinni, í hogy a kulturális kérdések ^ még ma sem tartoznak az fy elsőrendű fontosságú felad a- J tok közé, jóllehet, azt mind- J annyian elismerjük, hogy a ^ kulturális fejlődés; a művelt- J ség hatékonyabb és gyor- J sabb ütemű terjedése dia- j; lektikus egységet alkot a < gazdasági élet (ipar és me- J zőgazsdaság egyaránt) nagyobb J arányú fejlődésével. E dia- jí lektikus egységnek a felis- J mérésé azonban önmagában fi még kevés. Az elméletnek f realizálódnia kell a gyekor- 5 latban is, csak akkor vezet- f hét eredményre.

Prekner Pál

; Mylíne Demondeot a Legény- j lakás című francia film női főszereplője

WWWWWWWV. .'. ' \\\\\'.\\\\V\\\\\\\\V.'\

Simon Lajos:

CSEND

A közelmúltban a falusi őszi könyvhetek keretében író— ! olvasó találkozót rendeztek Szobon. A találkozóra meghívták : Baranyi Ferenc költőt, aki hosszan elbeszélgetett a közönséggel és elmondta néhány versét. Ezután két hivatásos művész operettdalokkal és magyar nótákkal szórakoztatta a szép számú közönséget.

Az irodalmi estről beszámoltunk lapunk hasábjain és ; szóvá tettük, hogy nem értünk egyet a program összeáliításá- : val: irodalmi est keretébe semmiképpen nem illik sem az ; operett, sem a magyar nóta.

A napokban felháborodott hangú levelet kaptunk Szobról, j amely elmarasztalja a lap külső tudósítójának beszámolóját, | mondván: az újságíró „nem alkalmazta az egyedül helyes dia- ; lektikus nézőpontot”, amikor tájékoztatta a lap olvasóit a Szobi irodalmi estrőL

Érdemes megvizsgálni, hogy mit értenek a levél írói „az egyedül helyes dialektikus nézőponton”?

Abból idulnak ki, hogy Szobon még csak az első lépéseket teszik „a színvonal emelésének útján” (1963-ban!). s ezért nem tartják helytelennek, hogy az irodalmi est kísérőmüsorá- bam akár operettdalok is szerepeljenek.

Ami az első lépéseket illeti: tudomásunk szerint azért kérték a szobiak Baranyi Ferencet erre a találkozóra, mert a tehetséges, fiatal költő már tartott Szobon előadást, s akkor nagyon megnyerte a tetszésüket. De rajta kívül más írók, költők is (Szász Imre, Dékány Kálmán, Kiss Dénes és mások) megfordultak már Szobon. Vagyis: az első lépéseken régen túl vannak már.

De ha nem így lenne, akkor is sántítana az a „dialektikus nézőpont", miszerint a kezdet kezdetén engedményeket kell tenni, hogy becsalogathassák a közönséget a művelődési házba.

A levélírók a továbbiakban nemcsak az irodalmi est vers— operett—magyar nóta összeállítását veszik védelmükbe, hanem a könnyű műfajt is. „A könnyű műfaj vitája évek óta folyik, s minden olyan „puritán” álláspont, amely a könnyű műfajt száműzni akarja a pódiumokról eleve kudarcra van ítélve” — írják, jóllehet senki sem vitatta a szóban forgó tudósításban a könnyű műfaj létjogosultságát. Csupán annyit kifogásoltunk, hogy az irodalom és az operett, az irodalom és a magyar nóta együtt, egy műsor keretében nem ízléses dolog, s óhatatlanul olyan szájíze támad az embernek, hogy ebben az esetben a könnyű muzsika múzsájára csak azért volt szükség, hogy becsábítsák a közönséget egy irodalmi estre.

Helyes dolog, ha az irodalmi estek műsorát muzsikával kívánják oldani. De hogy milyen muzsikával, az nagyon is lényeges. A komoly zene olyan gazdag és olyan széles skálájú, hogy bőséges a választék az irodalmi estek színesítésére. Még olyan helyeken is, ahol a közönség valóban most ismerkedik csak az irodalommal, hiszen a legnagyobb mesterek is írtak könnyed, első hallásra is megragadó dallamokat.

Mi tiszteletben tartjuk a szobi irodalomszakos pedagógusok véleményét, de az ízlésüket akaratlanul is csodáljuk. így írták alá levelüket: „Két néző, akinek a versek is tetszettek és a kísérő műsoron sem háborodott fel”. Én jómagam felháborodtam volna a helyükben, ha egy műsorban hallom a Bányaomlás című tragikus hangulatú verset, a Légy az icipici párocskám című operettdalt és a Liszt: II. magyar rapszódiájából írt ízléstelen twist-egyveleget.

<P. p.)

: Barbara Modelska játssza a : Gengszterek és filantrópok cí- I mű új lengyel film egyik szerepét