Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)

1963-10-27 / 252. szám

tW3. OKTOBER 27, VASÁRNAP

ALSZIK A HÍVA TAL {„C

Móra Ferenc ismeretlen verse a literatus óbesterhez

alkalmából a hajdani Európa Kávéházban, 1920. február 16- án. Ennek a rég eltűnt cigányzenés kávéháznak Szarka István volt a tulajdonosa. A meghívót Cserzy Mihály szerkesztette meg, mint „az egy időre el hal ványodott... és ... K ... még mindig mókázó öreg házelnöke. A jó reggelét neki! majd kiírjuk a betűket is a pontos helyére, csak türelem!” — és annak a reményének is kifejezést adott a szövegben, hogy „a Kubikosok öregedő bandagazdája bizonyára nem fogja ezúttal sztrájkra, meg holmi béremelésre biztatni az ő verejtékes kubikostársait (már mint az italozás dolgában ...), noha az irodalom kemény talaján végzett gödörásásért nekik is elkelne némely haszonrészesedés! .. /’

Hát ezen a vacsora utáni összejövetelen olvasta fel Móra Ferenc ezt a mos^ előkerült üdvözlő versét Palotás Fausz- tinhoz. A versben látható ritkított betűkkel írt szavak Fuszti bácsi egy-egy korábbi könyvének címét jelentik. íme a vers:

' V

Bccsületre méltó nemes gyülekezet,

Civilben, mundérban járó felekezet.

Kiket ez az estve öszvekötelezett,

Halljon szót valaki ez' helyre érkezett. Szavunk teneked szól, Palotás óbester. Mesemondó céhben öreg atyamester,

Ki oly messze mentél e) az er e s z alul, Hol a homok felhők aranypermete hull Hogy csak képzeletünk játszogatott véled:

Te lettél a legszebb tanyai történet. Valaha, hogy itten te Is robotoltál.

Valaha egészen, hogy a mienk voltál.

Csak mese mesélte, csak a monda mondta. Amely a sclyemszállal alakod befonta.

Mint a eivitásnak kis íródeákját Aztán mint Hadúrnak nyalka daliáját.

Kard és koboz hősét a nyugati végen. Kemény szittya posztot Becsnek küszöbében. Derekabb nem is volt egy se magyar nálad. Mikor haza rendelt a derűs napszállat. hogy szerctetéből kiadja a részed Az a Szeged, mely volt kirepítő fészked.

Ifjú volt még akkor ugye ez a város? Madaras, akácos, pipitérvirágos!

Magvető munkában bár bő vala része, \ Sósabb volt a sója, mézesebb a méze.

A szele üdébb volt. az ege magosabb.

Napja aranyosabb, éje csillagosabb,

Tisza vize szőkébb csillogóbb a Maros,

S tréfatermő Szeged sose volt haragos ... Város alapító óriások társa.

Városodra talán rá sem ismersz már ma. Kevély palotái ragyogó sorára,

Kevély palotákon tükör ablakokra,

Tükör ablakokban — idegen arcokra ...

Hisz’ még ez a város egyre épül, szépül,

De mennyi lefoszlott ifjúi díszéből!

Azt a régi szívét elhagyta valahogy.

Derűje, mosolya egyre vész, egyre fogy.

Egyre kevesebb lesz virága, madara Egyre kevesebb lesz muskátlis ablaka. Elfogyott a tréfa, elveszett itt a dal. —

Tudja isten, talán te vitted magaddal!

Talán te vitted el bűvös csodaszernek.

Tán ennek a földnek ereje él benned;

Tán ennek köszönöd a fürge, az áldott Mindig munkára kész örök ifjúságod!

Alkotó erődet hisz az isten adja.

Irigykedünk reád, vén ifjak, miatta:

De a mienk annak színe, tüze. fénye Azt szegedi földnek terme televényc!

Nyílt szemű józanság pajzán magyar elme. Tied a mi fajtánk fordulatos nyelve.

Rubin csillogású jókedve, s borúja, Aranyos-szegésű szelíd mélabúja. Talicskádban minden szegedi-harmatos. Drága Fuszti bátyánk, kincsásó kubikos. Hát ezért vagy kedves nekünk, inasoknak. Akik útcsináló nyomodon taposnak.

És ezért gyűlt össze itt ma este ennyi Sok szép jeles szerzet tiszteletet tenni.

Kik neked míg szívük koszorúba rakják. Szeretetük ezen diplomáját adják.

Datum im Hotello Szarka Pista-ensis Nos cancellárii karcos bucka-ensis.

Digni Dugonici Szalay de comes.

Írók, savók és más derék matedóres.

Ahogy szép sorjában alább következünk. Kik hűséges szívvel veled együtt leszünk Míg az ablakon az őrség betekintget S bezárja az órát. vagy pediglen — minket! Szeged, 1920. február 16.

Móra Ferenc

%XXVV>ANNXVVVvXVV>VS\VVXV

j közelmúltban elcseréltem ■/L a lakásomat, örömömet a Hivatal vackázásai alaposan elrontották. Soha nem talpaltam még annyit hivatalból ki. hivatalba be. mint éppen ezekben a hetekben. Most mégsem ezt teszem szóvá. Valami mást. Valami egészen különöset.

íme:

Belépek az egyik Hivatalba: X kartársat keresem. Házon kívül van. közlik velem zord. elutasító hangon, már a hivatal előszobájában. Éppen indulni készülök, belenyugodva végzetembe. amikor váratlanul leltárul az iroda ajtaja s kidugja rajta ásítva álmos nagy fejét X kartárs.

— Egy feketét, Gittácska — rebegi félálomban s azzal máris visszahúzódik barlangjába.

Amulva bámulok hol GU- tácskára, hol az orrom előtt becsukódott ajtóra. Gittácska feszeng, zavarában olasz átlátszó müanyagszatyrával játszadozik. az arca vörös, mint a főtt rák. Hebegve menteoetőd- zik, pedig az imént méa mint zord és tántoríthatatlan Cerberus lépett iel velem szemben.

— Elnézést... X kartárs tegnap este érkezett haza olaszországi szabadságáról. Elképzelheti — már csacsog a hangja — milyen fárasztó lehet egy ilyen utazás. A turistának egyetlen perc pihenése sincs!

Ahogy vesszük — füstölgők magamban. — Talán hetenként háromszor megmászni a Hivatal hetedik emeletét, az kutya?

No. mindegy, vigasztalom magam. Átmegyek a másik Hivatalba. Igaz. oda csak holnapra ütemeztem látogatásomat (egu napra éppen elég egy bosszúság!), de ha már itt pó- ruljártam. majd ott kárpótolom magam.

Ott se vott szerencsém. Igaz ugyan, hogy Y kartárs már tegnapelőtt hazaérkezett Párizsból — ahol évi rendes szabadságát töltötte —. de méa ő sem pihente ki nyaralásának fáradalmait.

A harmadik Hivtatalban Z egu hete érkezett, haza Svédországból. Éppen élménybeszámolót tartott, amelyen miagy alapossággal ecsetelte szűk- körű iroda-társaságának a nylonharisnya, a gyapjú zokni, az orkán-lcabát és a legfrissebb sztriptíz-árfolyamokat.

A negyedik Hivatalban V kartárs ugyan bent tartózkodott, de helyettesítette H kartársat. áld ez idő szerint éppen olaszhonban és Francia- országban turnézott b. feleségével original merinói gyapjú. tranzisztoros rádió és csókálló rúzsköltemények beszerzése ügyében.

Tfiába méltatlankodtam az ti ötödik Hivatalban, hogy mégiscsak felháborító: R kartárs miért munkaidőben piheni ki angliai utazásának nagy strapáját, leintettek.

— Meg kell. hoou értse — mondták —. ha az ember ezer forintért útlevelet vásárol, több mint kétezerért valutát (nem is beszélve az útiköltségről!), látni akarja Nyugatot a pénzéért, s közben szeretné megkeresni utazási költségeinek legalább a háromszorosát, akkor a két hét szabadság utolsó percét is aktív tevékenységgel kell el töltenie. Igen ám, de a szabadságára már általában fáradtan indul a dolgozó (előtte egy évig dolgozott és két hónapig szalad$

yált. illetve sorbaállt a vi-í mmért), s mivel odakinn j egyetlen perce sem jutott a; pihenésre (elvégre ott nemi szocialista gondolkodású em-! berek élnek, akik értékelni ! tudnák a dolgozók szabadság-', ’elejének elvi lényegét), vala-'t hol csak pihennie kell a dől- \ ;jozónak. hiszen egu évig me- ! gint nem jut ideje rá (egyéb- j ként ezt csak magának súgom t meg, hogy jövőre Egyiptom.! Görögország és Kanada lesz aj livatos üdülési-pihenési-üzlc-; telési útvonal), ml sem terme- \ szetesebb tehát, ha munka-f 3 re je újratermelésére (amire j 3<ji/ szocialista államban is! szüksége van a dolgozónak), j néhány napot vagy a legrosz-', szabb esetben néhány hetecs-i két ráfordít a munkaidejéből, j Mert pihenésre másutt nincs \ lehetőség, csak a Hivatalban. ! Odahaza um/ebár ott a család.! naponta érkeznek az érdek-! Iődő és vásárló ismerősök, bffl-i rátok, rokonok, este mea a tv- j műsor van. lav kényszerül a lolgozó szocialista életfelfogó-! sávdl és szemléletével ellen-! létes cselekedet elkövetésére: \ néhány napig alszik a Hiva-', halban. Mert ugyebár, az ügy- ', fél jöhet holnap is, meg egy! hét múlva is. de hiába jönne, j hg, az ügyintéző kartárs fá-\ radt és elcsigázott. Törődött', !esttel és lélekkel nem lehet) gondos és alapos munkát vé-i gezni, ezt be kell látnia önnek \ is. éppen ezért (az Ön érdeké- \ ben), sokkal helyesebb, ha két; hét múlva keresi az illetékes', kartársai, aki addigra (élve! törvény-nem-adta pótszabad ! ságával), frissen, kipihenve áll': majd a kedves ügyfél rendel- j kezesére.

ff

gu legyen.

Prukner PáJ

Móra Ferenc egyik merőben

ismeretlen, még soha sem közölt versére bukkantam a minap. azazhogy nem is én, hanem egy régi, szegedi barátom, dr. Cserzy Mihály, akivel olykor összeülünk és emlékezünk régiekről. Dr. Cserzy Mihály fia ama másik Cserzy Mihálynak, aki Tömörkény István, Móra Ferenc és Juhász Gyula kortársaként „Homok" írói néven az ország legnépszerűbb tárcaírója volt a századforduló idején. Fia féltő szeretettel őrzi apja kéziratait. leveleit és sok évtizedes irodalmi pályájának egyéb emlékeit. Ezek között találta meg mostanában art a tréfás díszoklevelet, amelyet egy baráti vacsorán a híres- neves szegedi „császár és királyi köztársaság” nyújtott át egy másik hasonlóképpen méltatlanul elfelejtett, írótársnak, Palotás Fausztinnak, aki szintén az igen népszerű tárca- és novellaírók közé számított a maga idejében.

Nevezetes kompánia volt hajdanában az a császár és királyi köztársaság, a szegedi kapa-kaszakerülő szerzet kedélyes együttese, amely Tömörkény István teljhatalmú elnökletével és szellemi főnöksége alatt rendszeres darv&do- zásokon színezgette a békebeli mindennapok szürkeségét. Ha egyszer, valamikor megíródik a „víz utáni szögedi város” életregénye, a császár és királyi köztársaságnak igen nagy szerep jut benne, mert itt — alsóvárosi, vagy Tisza- parti kiskocsmák, bor- és sörszanatóriumok piros vagy fehér abrosszal terített asztalai fölött annyi sok derű, tréfa, vidámság született, hogy megélhetnénk belőle még ma is.

Elöljáróban Palotás Fausz- tin kedves alakját is fel kell idézni a múltak opálos ködéből. Az irodalmi lexikon igen szűkszavúan intézi el. Csupán ennyit ír róla: „Palotás Fausztin 1855—1922. Hadtörténeti ffenulrrtányokai, népies elbeszéléseket és népszínműveket irt...” Nem sok. dehát egy szűkszavú lexikontól többet talán nem is illik kívánni. Pedig Fuszti bácsi — így ismerték és becézgették a szegedi városban — sokkal színesebb és érdekesebb; sőt — ki meri mondani — értékesebb egyéniség volt. Elsősorban katona, mégpedig honvédezredes, a Ferenc József-i korszak kuruclelkű magyar honvédtisztjeinek fajtájából való. Ezenkívül tudós, hadtörténész, előbb szülővárosában a szegedi honvédgyalogezred egyik népszerű törzstisztje, majd a pécsi kadettiskola tanára. Nyugalomba vonulása után került vissza Szegedre és onnan küldözgette mélységes emberismerettel és emberszeretettel megírt tárcáit, novelláit á pesti újságoknak, amelyek mindig örömmel közölték írásait. Megkapóan kedves anekdotaként mesélgették annak idején baráti körében, hogy egy alkalommal, amikor hivatalos dolga Pestre, a hadügyminisztériumba szólította, felhasználva az alkalmat, ellátogatott az egyik országos lap szerkesztőségébe is, gondolva, ha már annyi írását közölték, talán illendő less egyszer a személyes bemutatkozás is. A főszerkesztő, amikor a tömzsi, piros arcú, hegyesre fent bajuszú. ezredes azzal kopogtatott be hozzá, hogy ő Palotás Fausztin, majd hanyatt esett meglepetésében, és rimánkodó hangon így szólt hozzá:

— Az Isten áldja meg. ezredes úr, utazzék sürgősen haza Szegedre, aztán lehetőleg kerülje azokat a helyeket, ahol lapunk olvasóival találkozhatna. Mert mindenki úgy tudja, hogy Palotás Fausztin nö, és bizony nagy csalódást okozna, ha megtudnák, hogy marcona hadfi írja azokat a szép Palotás Fausztin-tárcákat.

Fuszti bácsi összeütötte sarkantyúját és ezentúl messze elkerülte a pesti redakciókat.

Tagadhatatlan, hogy a derék katona nagyon komolyan vette az írást és bármilyen különösen hangzik manapság, a haladó szemléletű, reális felfogású írók közé tartozott. Akárcsak nagy szegedi kortársa, Tömörkény István, ő is a „célszerű szegényemberek1’, a parasztok, a zsellérek, a kubikosok élete, sorsa iránt érdeklődött leginkább, és ebbői a világból merítette témáit. Egy kubikossztráik történetét dolgozta fel „Kukikosok” című színművében is, amelynek 1920. február 5-én volt a bemutatója a szegedi színházban. Fuszti bácsi ugyan már nyugállományú ezredes volt akkor, de így is tiszteletre méltó bátorság kellett ennek a premiernek a vállalásához, különösen Szegeden, ahonnan alig néhány hónappal előbb indult el véres, gonosz útjára az ellenforradalmi terror.

És bátorság kellett ahhoz is. hogy a „lappangva még mindig létező császári és királyi köztársaság” (az elnöki tisztségén Tömörkény halála után Móra Ferenc, Szaiay József, a „literátus főkapitány”,, — Móra főtitkára, Szaiay elnöke volt a szegedi Dugonics Társaságnak és Cserzy Mihály, mint háznagy osztozott), szóval ez a köztársaság szűkebb körű darvadozást rendezett a szerző tiszteletére a premier

Ez a vers — Móra 1920-ban írt verse — különösebb kommentárra nem szorul, hiszen Móra Ferenc nyelvén és hangián énnen eleget mond. Minden során, kedves, baráti hangién átkomorlik az a végtelen szomorúság, amely író- iát annvira eltöltötte a felülkerekedett sötét reakció láttán. hiszen az olyan végzetesen és könyörtelenül elterpeszkedett az egész magyar életen, kiirtva belőle mindent, ami szép, kedves, derűs, vigasztaló volt ezen a földön és Tömörkény István szegedi városában egyaránt.

Magyar László

— De hogy ezt máma is le-; het:

— Máma lehet csak! —! kontráz Mári.-* Láttad, hogy karolkoz- i tak?

— A leginy a lányba . . .

— Nem jól láttad. Mari. Aj iány csimpaszkodott inkább.;

— Le is törném az unokám j derekát, ha Ilyen vóna.

— Az a Piskátor Julis meg csak haggya. Pedig, milyen: rátarti vöt lánynak. Ahhoz; nyílt színen nem érhetett legény.

— Az olvan vót. Jártam vele kapálni az uradalomba.

— Se nem sánta, se nem púpos, nem is festi magát az a lány, hát akkor miért? — haragszik Terus.

Hát ttldod. — kacarászik Mari — azt mondják, biztos, hogy egyenlőség van. Ez is a szövetkezetben van. meg az is.

— Akkor mért nem a maga faitáiőba habarodott bele a Cs. Tóth gyerek?

— Miért? Hát ez tetszik neki — mulat Mári.

— Tán a múnkacsapat-ve- zetóség — csattan föl Terus. — Az apja a Koleszárék huszonöt holdját, a fia meg a Piskátorók munkacsapatvezető lányát veszi el. Mert igencsak értik ám ezek.

— .Ezek értik... — válaszol. hátát a ló meleg falnak támasztva Mári.

A másik megrántja a vállát, tán haragszik.

— Tán te!... — mondja később — hisz te a Lagzijában is ott voltál...

— Én? — csodálkozik Té- rus. — Hisz én akkor még a világon se voltam.

— Hát ugyan hányban születtél te?

— Nyolcvannyolcban — mondja sokára Terus.

— No. hát azér — örvendezik Mári — te meg azt mondod. én ismertem fiatalnak . ..

Készül már a válaszra Terus. de most elmegy előttük egy fiú meg egy lány.

— Adjon isten ... r— köszön vissza mézesen a két öregasszony Aztán csak hallgatnak. Hátukat elhúzzák a melegítő faltól s előredőlve nézik a ringó csípőjű lányt és a sudár fiút.

— A Pískátorék lánya — súgja szenvedéllyel Terus. — Az az — teszi hozzá. — Jól láttam én múlt kedden a Cs. Tóth gyerekkel.

— Ez az vót, a Cs. Tóth gyerek — mondta Mári.

— Hát ezék mindig tudják, hová kell dörgölózni.

— Ezek tudják — erősíti Mári.

— Az apja beházasodott a huszonöt holdba. Az is ér- tétté ám.

— Űffv van az Terus. ki

milyen falta.

A vihar utáni nap fölmelegítette a lás padot s a ház falu is. mint egy finom kemence, magához húzza és melengeti a mindig iázós. soványka hátakat. A két kis öregasszony csendesdeden ül. kezük szoknyáik ráncain elpihen s a harangszó szépen, nyugodalmasa^ betakarja őket. mint valami puha berliner kendő. Jól érzi magát a két kis öregasszony. Arcuk redői megnyugszanak most jóságosán, s ha elmegy valaki a pad előtt, csilingel és ujjong a mindörökké.

— Hány éves vagy te Mári? — kérdezi magában a kockás fejkendős. — A Szűzanya se emlékszik már arra. hogy te hány éves vagy. Nagy lány voltál ie. amikor én elsőáldoztam és én is karácsonykor múltam hetvenkét éves . . .

Mári talán megérzi, mire gondol a másik, mert pilláit magasabbra emeli.

— Nézd csak. csupa öreg g.vön itt a templomból. Az a Koleszár is megvan már nyolcvan, vagv több. igaz-e, Terus?

— Hah ... — kacartntia el magát Terus. — Amikor én jánykodtam már akkor is ilyen volt. Te különben ... ismerhetted fiatalabbnak ... — teszi hozzá kis alamuszisággal

Pálfalvi Nándor:

Terefere a kispadon

\

Karin Vesely az Cpekedő szerelmes című új francia tűin egyik női főszereplője