Pest Megyei Hirlap, 1963. október (7. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-27 / 252. szám
t na I net. 11 ')ß 1963. OKTÓBER 27, VASÁRNAP I CSEHSZLOVÁK ÍRÓK BUDAPESTEN A hónap utolsó napján csehszlovák írók érkeznek dunai ■ hajókirándulásuk során Budapestre, ahol néhány napot tölte■ nek. A csoport tagjai: Ján Kosira, kétszeres államdíjas költő, a mai szlovák líra egyik legkiválóbb képviselője. Michal Chorváth, irodalomkritikus, a Szlovák Akadémia munkatársa* / Josef Kainar, a kitűnő államdí.jas cseh költő. dr. Ivan Kriz ál- í lamdi.ias, a fiatalabb cseh prózaíró nemzedék jeles képviselője. ^ dr. Jarormr Tomecek, bmoi cseh prózaíró. Egri Viktor, az ia- £ mert szlovákiai magyar író, Vása és Prohodová, a csehszlovák írók prágai kiadójának két szerkesztője. Karol Wlachovszky fiatal szlovák irodalomkritikus és dr. Vladimir Oleriny. a ^ Szlovák írószövetség külügyi osztályának vezetője. Csehszlovák barátaink látogatása alkalmából a Magyar f írók Szövetsége fogadást ad tiszteletükre. í Jan honira: I HA MEGÉRIK A SZÓ A költő is érik. Van percnyi csendre jussa rozsföldek, fák és berkek közelében. Kell. hogy verse ütemét kutassa: a természet törvényeivel együtt ver-e, együtt ketyeg-e. A költő is érik. Nos, adjatok időt. hogy saját termését betakaríthassa. Kimondjuk hát. ha megérik a szó. Kalász a költemény. Nem takarhatja a frázis-gyom, fövény, a szabad szélbe nő, hol magját adva leng. Kenyerét evő magunk közül kevés, ki mérni kész. mint teremti a fényt az ész. £ A föld mélyéből miként jő elő £ trágyák, sziklák és csontok közül, nyugtalanság és bánat mögül szenvedésein át, hol kín a kaptató. Kimondjuk hát, ha megérik a szó. A kerepesi temetőben A kerepesi temetőben nyári árnyak hősébe rejtve alszik Ady. Léda se messze, fejfája mellett orgona nyílik. Kedvese fekszik itt a közelben. A kerepesi temetőben József Aronné mosónő sírja, és anyjához közel József Attila, fából faragott kereszt sírja éke, ott pihen újból édes anyaölben. A kerepesi temetőben • .yyyft-.szállnak, nőnek felhő vándorok, tán Petőfi lelke háborog? Sehol sincs sírja, s nem csitul a bánat a kerek világon sírját keresőkben. A kerepesi temetőben esend honol. Megkövesült drámák, föléjük hullva nehéz sziklatáblák halkítnak vágyat, álmot, szenvedélyt itt. csak néha az élők szava száll a csöndben. , Monoszlóy M. Dezső fordítása Elsa Martinéin a Hotel Inter- nacionale című filmjével olyan sikert aratott, hogy ne- y vét Iäz Taylor mellett emle- \ «étik ff v. hogy 4 I Dalia A démonikus lány című egyik jelenetében mm olasz—francia film GEORGI KRUMOV: AZ EG ALATT veszíthetik a fiút. Vagy egyszerűen — mert szerelmesek. a kkor az égbolt ugyanilyen cl volt, mint most. De most másnak látja az eget, mert az érzései mások — most szenved. S magában azt kérdezi: vajon mért nem olyan varázslatos az égbolt immárt mint akkor, először volt? Hiszen most is oly szép a világ, és ... most is szerelmes, lám, ugyanaz a csend veszi körül, ugyanaz a kékség, az egymásba fonódó ágak, egymásba szövődő színek, összefonódó ... Nem. most csak a karjuk nem fonódik össze ... Akkor, először, összefonódtak, de most /már nem. Aligha ö a hibás ebben. Hacsak nem mind a ketten hibásak, akik most itt, egymás mellett hevernek, a lány is, meg a fiú is. Hibásak, mert nagyon szerették egymást, most pedig úgy érzik, hogy a szerelem olyasvalami, ami véget ért. S ha véget ért. az ember vagy hazudik, vagy valami mással helyettesíti. A lány úgy érzi, hogy a fiú ha- zudja a szerelmet, ő pedig valami mással helyettesíti. De hogy mivel — nem tudja. És senki sem tudja s nem is fogja megtudni soha. De — az égbolt. A másik, a hajdani égbolt után a fiú katonának ment. a lány pedig nem tudta megvárni, hogy visszatérjen, mert mással ment el az eget nézni. S mintha ez az égbolt a végzete lett volna. Mialatt a másikkal nézte, az is valamit kívánt, s a lány megadta, valószínűleg, mert hozzászokott az elsővel, s most hiányzott neki. Az ember hamar megszokja, hogy a dolgokat helyettesítse. De vajon sikerül-e? Érdekes, vajon sikerül-e? Miért ne? Talán sikerült is volna, ha a dolgok titokban maradnak. De vajon van-e titok ezen a széles nagyvilágon? — Mi van veled? — kérdezi megint a fiatalember, aki most a lány mellett ült. s nézte, amint a lány, égre függesztett szemmel, hanyatt fekszik s amint sápadt és furcsán beesett arcát hirtelen, egy pillanatra, pír önti. el. — Miért? — Egyszerre elpirultál, •— Gondoltam valamire. — Mire kell most gondolnod? Ostobaság, ha gondolkodunk. — Hát akkor mi az okosság? — Okos dolog, ha gondolkodás *nélkül élünk. — Gondolkodás nélkül? — Igen. — Mint a barom — mondta a lány. — Pontosan úgy, mint az állat! a fiatalember nem vála- zi szolt, a lány pedig arcára tapasztotta a tenyerét és szemét behúnyta. Arca úgy lángolt, mint akkor, amikor az a másik, a katona, megütötte. Amikor megértette, hogy ezek a kezek többé nem fogják cirógatni ... De igaz, egyébként — mért is gondolkodjék ezen? Ez a buta hangulat egy pillanat alatt rontott rá, amikor eszébe jutott, hogy valamikor az égboltot okolta a gyengeségéért. Helyesebben a következő pillanatban, amikor belátta, hogy aztán, évekkel később, az égbolt helyett egy szoba meny- nyezetét nézte, amikor odaadta magát. i , De most — mennyezet helyett az égboltot nézi. Pokolba azzal az égbolttal! — Mért gondolod, hogy valami baj van? — kelt fel a lány s habár egészen eler- nyedtnek érezte magát, elmosolyodott. — Egész egyszerűen szép ez a világ — veled. Kinyújtotta karját és megsimogatta a fiatalember haját. Ügy rémlett néki, ugyanezzel a mozdulattal el is lökhetné magától. Ügy, ahogy a fiú később őt ellökte magától. A lány még nem taszította el magától a fiút. Pedig szerette volna. S ettől az akarástól és nem akarástól a fáradtság egy kellemetlen keveréke támadt, unalom s kis híján gyötrelem. A fiatalember megfogta a kezét. Lehanyatlott a takaróra s a lányt magához vonta. Nem szándékosan vonta magához, hanem csak azért, hogy el ne engedje, amikor ledől. S a lány is mellé feküdt, mintha azt kérdezte volna, vajon nem magyarázta-e félre a fiú mozdulatát. Aztán körülnéztek — az erdő néma volt és elhagyatott. Az égbolt bekukucskált az ágak között, de csak ég volt. A lány maga kapcsolta ki a szoknyáját, mert a fiú már nem kívánta ezt megtenni. Amikor elfáradtak, a lány így szólt: — Éhes vagy? A fiú azt felelte: — Éhes vagyok. A lány felült, kirázta a szandálját, amely tele volt kaA viccsal és apró fűszálakkal, rendbe hoz ja magát s a fiatalemberre pillantott: — Nem akarsz megmosakodni? — Nem — felelte a fiú és hasra fordult. — Menjek az ennivalóért? — Menj. — Mért nem mégy te? — Moccanni sincs kedvem. — Nekem sincs. > A fiatalember nem válaszolt. A lány elfordította tekintetét izmos, ernyedten pihenő testéről, gesztenyeszínű hajáról, melyben itt-ott egy-egy ősz hajszál csillogott arcáról, amely kissé fintorba torzult, mivel képét az öklére támasztotta és szürkés, száraz ajkai kinyíltak. — Ügy látszik, nyolc levá- val emelik a fizetésem — mondta a fiú. lány megfordult s úgy ahogy volt, alul szétkapcsolt szoknyával, mezítláb, kócos hajjal, s a kék szövet alól izzadtan kivillanó lábbal elindult a patakhoz, hogy a termoszt ás az élelmiszeres dobozt, melyet két szikla közé hűteni tettek, elhozza. A pataknál megállt s lehúzta a szoknyát. A víz fölé hajolt s eltakarta a visszatükröződő égboltot. Megnézte magát. A kerek, rozsdazöld kövek közül előbukkant az arca. Az ezüstös, szinte fagyos vízfelületről kirajzolódott halvány arca, két nagy, sötét szarkalábbal körülvett szeme. Még lejjebb hajolt. Haja a vizet érintette s erre felocsúdott. Arcvonásai megrándultak, szinte csúfondárosan széttárulkoztak, aztán megint elnyugodtak, kisimultak. Csak arca apró, piciny ráncai nem simultak el. „Férjhez kell mennem már valakihez" — mondotta és kiegyenesedett. ..Ideje.’' Csuka Zoltán fordítása. FUfiGERTH FERENC: AMI LEGFONTOSABB Munkában töltött nappalok sietnek és átadnak a szorongásos estnek. Akár milyen fáradt is már a testem, rugalmas léptekkel hajszol, sietnem. Ez nem menekvés, pihenésre vágyás, mert vár az est, az asztal és a lámpás újság, a könyv, a papír és a toli, hogy a szellem kikössön valahol feloldani a nappalok vitáit, bogozni, hogy mi jó, s mi az, mi fáj itt? Értetlenségre magyarázatot keresni: rosszból hogy lehetne jobb? S a jóból jobbat, többet, emberibbet a az aggodalmas gond hogyan keríthet? Honnan keríthet, hogy a nappalok majd kiformálják a sokkal emberibb fajt, amely egymásra nem acsarkodók, hisz mindegy milyen Istennek hódol, mit hisz? Csalt az anyagban, vagy föléje rak még a képzelet teremtőt is, ha vak még, de út csak egyetlen van: az, hogy végre mind egyet akarjon, s ez: a béke. j Madách bolgár fordítója Beszélgetés Georg! Krumovval 'címmel még ez év végén jelenik meg novelláskötete, amelyet Bendebuk című, magyar motívumokra épített gyermekmesekönyve követ. S a harmadik mű: — Hogy ne legyünk, egyedül címmel írtam regényt. Hősei a személyi kultusz áldozatai közűi kerülnek ki és arról vallanak, hogy sokmindent helyre lehet hozni, de vannak olyan lelki sérülések, amelyek hosszú ideig tovább élnek az emberekben. Mostani magyarországi látogatása nem csupán magánjellegű. Nagy munkába kezdett, Madách Imre-. Az ember tragédiája című művét fordítja bolgár nyelvre. — Feltétlenül tárgyalni szeretnék magyar ..szakértőkkel —■ magyarázza. — A bolgár verstan ugyanis nem ismer hasonló formai szerkezetet, mint amilyenben Az ember tragédiája íródott. Eddig ezer sort fordítottam le, de sokszor félre kellett tenni a munkát, s külön tanulmányokat folytatni, hogy újra tovább léphessek. — P — Szerdán bensőséges ünnepség zajlott le a magyar : Pen Klubban. Az ünnepelt j mindössze harminc esztendős, v A neve: Georgi KrumOv, | bolgár költő és műfordító. A magyar költészet népsze- > rüsitéséért ez alkalommal 1 kapta meg a Pen Klub kitüntetését. Tökéletesen beszél magyarul. Amikor ennek titkát kutatom, mosolyogva válaszol: — Szüleim tanáremberek. Ilyen minőségben kerültünk Magyarországra s éltünk Miskolcon tíz esztendeig a íláború előtt. Mindössze hétesztendős irodalmi múlt áll mögötte, de ez a hét év gazdag termést adott. Költőként indult, 1957-ben Vércseppek címmel jelent meg verseskötete. Prózai munkásságát, egy esztendővel később Az erdész című regénye vezette be. Még ugyanebben az évben megjelent életrajzi kisregénye, 1960-ban pedig A lángok tánca című, mór terjedelmében is jelentős regényével állt a bolgár közönség elé. A könyv a második világháború idején játszódik és sok érdekes magyar vonatkozása is van. Közben fordít: Magyar dalok és Szabadság, szere- ^ lem címmel két kötetben je- í lennek meg a legszebb Pe- J tőfi-versek bolgár nyelven. £ S a folytatás: Németh László^ — Égető Eszter, Gárdonyi í Géza — Egri csillagok, í Veres Péter — A rossz f asszony, Gergely Márta —\ Szöszi, Szigligeti Ede — Li- J liomfi és más magyar mű- vek. Az idén januárban újabbá önálló művel jelentkezett. í Kitárult horizont címmel if- júsági regényét jelentették ^ meg. Jelenleg három új mű- í ve került a nyomdába. Iszap í $ ^WWWWWvWWWWWWWWWWWWWWV 4 ' ; a z alacsony faágak közül í /í átsejlik az ég. Tiszta, kék l égbolt, amilyennek a költők i leírják s ahogyan a festőmü- ! vészek festik. Az ég. Köröskö- í rül hallgat az erdő, a meleg, ! nyári erdő. Hallgat és figyel. \ —. Mi van veled? — kérdi a ! férfi a lányt. ! — Miért? ! — Mért hallgattál el? ! — Semmiért. Nézem az \ eget. ! A férfi felkel és leül. i — Hát nézd — mondja. — i Ha örömet szerez, nézd. \ S a lány nézi. Ügy érzi, : mintha rég nem látta volna. i Hogy ez nem az'a másik ég- \ bolt, amely nem vonzotta a \ tekintetét. S nem ébreszt ben- \ ne érzelmeket. Semmiféle ér- \ zést. Nem az az égbolt, ame- i lyet csak akkor látott, ha fel- ; nézett a negyedik emeletre, ahol a fiú lakott. Vagy ha felzörög azoknak az unalmas vá- • szontragacsóknak egyike, amelyek filmreklámokat cipelnek. Nem, ez az égbolt szenvedésre készteti. Az a másik kö- ; zömbös volt számára, sőt nem is hívta égnek, de másként sem hívta, egyszerűen észre sem vette. De ez az égbolt... Egyéb- : ként nem ez az ok. Az ok ö maga, mint mindenki, akinek nem teszünk szemrehányást. j Hét évvel ezelőtt, tán hat vagy ; nyolc éve, mindegy, mikor volt | — a gimnázium utolsó osztá- i lyában felpillantott az égre s : belátta: szerelmes abba a fiú- i ba, aki elvitte, hogy az eget \ lássa. Aki elvitte őt sétálni, a ; városon kívül, fel a hegyekébe. S ő hagyta, hogy azt te- | gyen vele a fiú, amit akar, i mint ahogy a kislányok áten- \ gedik magukat, amikor szép- \ nek látják a világot s ez meg- \ zavarja őket. S ugyanakkor ! megzavarja őket a félelem, ’ hogy ha nem engednek, elCatherine Spaak jelenleg Olaszországban filmezik. Moravia új regénye alapján készülő film női főszerepét játssza
