Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-20 / 220. szám

2 "\fCivlao 1963. SZEPTEMBER 20, PÉNTEK az Ázsiai feszültség VESZEDELMES FÉSZKE A Pravda „Az ázsiai fe­szültség veszedelmes fészke” címmel majdnem két újság­oldal terjedelemben szer­kesztőségi cikket közölt airól, hogy milyen romboló követ­kezményei vannak a béke ügyére a kínai—indiai határ­konfliktusnak. Az alábbiakban részleteket adunk a cikkből. Az atomukísérleteket tiltó szerződés megkötése és az ál­lamok nagy részének csatlako­zása ehhez a szerződéshez fontos lépés volt a nemzetközi légkör megjavítása felé. Köz. ismert tény ez, így érté­kelte a világ közvéleménye a moszkvai szerződést. A né­peknek új reményei támadtak a vitás nemzetközi kérdések békés úton való tárgyalásos megoldására, a világon fel­lelhető feszültség! gócok megszüntetésére. A földkerekségen, sajnos, van még robbanóanyag, ame­lyik bármelyik percben sú­lyos veszélyt jelenthet a béke ‘ ügyére. Az egyik ilyen meg­kövesedett feszültség! góc. ; amelynek veszélye állandóvá [ vált, a Himalája vidékén ki­tört kínai—indiai határvi­szály. Rágalmaznak ­A kínai sajtó az utóbbi idő­ben számos megnyilvánulást közölt, amelyek a kínai—in­diai határkonfliktussal fog­lalkoznak. Mindegyiknek kö­zös vonása, hogy maradéktala­nul igazolja a kínai kormány eljárását a határvitában és befeketítse más országok po­litikáját. Ezek a sajtóanyagok telve vannak a szovjet kor­mánynak a kínai—indiai konf­liktusban elfoglalt álláspont­jára szórt rágalmazó kitalá­lásokkal. A kínai képviselők az af­roázsiai szolidaritási tanács végrehajtó bizottságának mi­napi ülésén eltorzítva az In­diának nyújtott szovjet se­gítség lényegét, arra a fan­tasztikus állításra vetemed­tek, hogy a Szovjetunió „a Kínával való összeütközésre ösztönzi Indiát”. Természe­tesen ezt a lehetetlen állítást semmiféle tény nem tá­masztja alá. Ez magától ér­tetődő, mert ilyen tények nem léteznek. A kínai kor­mány jól tudja, hogy az Indiának nyújtott szovjet se­- tények nélkül gítség pontosan ugyanolyan jellegű. mint amilyet a Szovjetunió más, fiatal, fej­lődő államoknak ad. A Szovjetuniónak a kínai— indiai konfliktusban elfog­lalt álláspontja, bárhogy tor­zítsák is azt a kínai vezetők, mindig az volt és az is ma­rad, hogy segíteni akar, mi­nél hamarabb rendezni ezt a konfliktust. Ami a kínai vezetőknek a kínai—indiai határkonfliktus­ban elfoglalt szovjet állás­pontot illető legutóbbi meg­nyilvánulásait illeti, nehéz volna megállapítani, mi több azokban: a szocializmus el­ső országa ellen megnyilvánu­ló barátságtalan érzelem, a békés együttélés politikájá­nak befeketítésére való tö­rekvés, vagy pediig kísérlet arra, hogy szavakkal leplez­zék az eltérést attól az egybe­hangolt vonaltól, amelyet a világ kommunista és mun­káspártjai elfogadtak a szocia­lista országoknak a fiatal, független államok iránt foly­tatandó politikájára vonatko­zóan. A Szovjetunió nem szítani, hanem enyhíteni akarja a feszültséget A Pravda ezután rámutat, hogy India és Kína népei év­századokon át békében és ba­rátságban élték, nem visel­tek egymás ellen háborút, nem voltak területi vitáik. A továbbiakban ismerteti, hogy az indiai—kínai határon az el­ső fegyveres összetűzések 1959-ben voltak. Az esemé­nyek tavaly ősszel váltak kü­lönösen éles jellegűvé. Kína és India között fellángoltak a harcok, amelyekben nagy ka­tonai kötelékek vettek részt, ezrek pusztultak el, sebesül­tek meg, vagy estek fogságba. A Himalájában történt ösz- szeütközések nagy nyugtalan­ságot keltettek a békeszerető közvéleményben. A Szovjet­unió és a többi szocialista or­szág népei mély aggodalom­mal fogadták az összeütkö­zésekről szóló közleménye­ket. A TASZSZ 1959. szep­tember 10-i közismert nyilat­kozatában kifejezte a szovjet kormány álláspontját, és rá­mutatott azokra a veszélyes következményekre, amelyek­kel ez a konfliktus fenyegeti Ázsia és a világ békéjét. De a kínai vezetők elége­detlenek a Szovjetunió béke­szerető álláspontjával. Lehet­séges, hogy az Indiával fenn­álló határvitát katonailag akarták megoldani, és azt re­mélték. hogy támogatást kap­nak a Szovjetuniótól ehhez az ügyhöz? Ha ezt akarták a pekingi vezetők, akkor termé­szetesen van okuk a „felhá­borodásra”. Bármit mondjanak is Pe- kingben, a szovjet kormány a lenini békepolitikához híven mindent elkövetett és elkövet avégett, hogy Tie szítsa, ha­nem kioltsa a nemzetközi fe­szültség tűzfészkeit határo­zottan elősegítse a béke meg­őrzését és megerősítését. Ügy véltük és véljük, hogy nem volt és nincs olyan ok, amely­nek határkonfliktust kellene kiváltania India és Kína kö­zött, még kevésbé van ok arra, hogy ez a konfliktus fegyve­res összetűzésig fajuljon — állapítja meg a lap. A viszálykodás az imperialistáknak kedvez A himalájai viszály mély­séges nyugtalanságot kel­tett Ázsia és Afrilca fiatal államai körében, amelyek tapasztalataik alapján tud­ják, hogy a fiatal független államok egységének gyengü­lése, vitáik és viszályaik csak az imperialisták és gyarmatosítóik javát szolgál­ják. Amikor tavaly októ­berben a kínai fél kezde­ményezésére tűzszünet jött létre az indiai—kínai hatá­ron, minden jóakaraté em­ber azt remélte, hogy gyor­san rendezik a konfliktust és mindörökre lezárul az in­diai és kínai kapcsolatok e tragikus fejezete. A reménye­ket az is indokolta, hogy a Kínai Népköztársaság kor­mánya megtalálta a más szomszédos országokkal fenn­álló megoldatlan területi kérdések rendezésének útját. Határmegállapodások jöttek létre Nepállal és Burmá­val. A kínai kormány számos lépést tett, hogy rendezze kapcsolatait Pakisztánnál, amely mint ismeretes, a nyu­gati hatalmak által létesí­tett SEATO és CENTO po­litikai tömbökhöz tartozik. A Kínai Népköztársaság vezetői beszédeikben azt han­goztatják, hogy Ázsia és Af­rika népei állítólag „har­sányan nevetnek” az in­diai kormánynak a határ­konfliktusban elfoglalt ál­láspontján. Arról azonban hallgatnak, hogy ezekben az országokban vagy értetlenül állnak szemben a Kínai Népköztársaság kormányának a határkonfliktusban elfog­lalt álláspontjával, vagy nyíltan elítélik azt. Ismeretes, hogy még a múlt év decemberében Ban- daranaike asszony, ceyloni miniszterelnök kezdeménye­zésére hat el nem kötelezett ország (Ceylon, az Egyesült I Mi akadályozta meg a konf­liktus békés rendezését? Nem kétséges, hogy ameny- nyiben a felek leültek volna a tárgyalóasztalhoz és nyu­godtan, józanul, elfogultság nélkül megvitatták volna a kölcsönös igényeket, akkor a konfliktus már régen rendező­dött volna, megszűnt volna a föld e térségében a feszültségi góc. Sok ország sajtója felhív­ja a figyelmet arra a tényre is, hogy míg az indiai kormány pozitív módon reagált a co- lombói értekezlet javaslatai­ra. maradéktalanul és minden feltétel nélkül elfogadta eze­ket, kifejezte a készségét, hogy ezek alapján tárgyalásokba bo­csátkozik a Kínai Népköztár­sasággal, addig a Kínai Nép- köztársaság kormánya máig sem fogadta el a baráti sem­leges országok indítványait és nem fejezte ki hajlandóságát a javasolt alapokon való tárgya­lásra. A kínai kormány mindössze arra szorítkozott, hogy a ja­vaslatokat „csupán elvben” he­lyeselje, de semmiféle konst­ruktív lépést nem tett ezután. Sok afroázsiai ország sajtó­ja arra hívja fel a figyelmet, hogy a kínai kormány először „elvileg” hajlandó volt elfo­gadni a colombói értekezlet ja­vaslatait. Ezután kijelentette: nem fogadhatja el teljesen, mert „nem minden világos” és magyarázatokat követelt. Ami­kor a magyarázatokat megkap­ta, kijelentette, hogy ezeket a magyarázatokat csupán az ér­tekezleten részt vevő országok képviselőinek egy része szol­gáltatta. r ezért ezek — mint a Renmin Ribao írta — nem fogadhatók el a „tanácskozás törvényes okmányaként”. A kínai sajtóban helyet kapnak olyan nézetek is, amelyek két­ségbevonják a colombói érte­kezlet illetékességét. Hasznosítsák tetteikben is a colombói javaslatokat Mostanában sokan és nem ok nélkül kezdenek arról be­szélni. hogy a KNK kormánya helyesli ugyan az el nem köte­lezett országok kezdeményezé­sét. s kijelenti: „értékelv és „méltányolja” jószolgálataikat, de valójában fittyet hány erőfeszítéseinknek és nem tö­rekszik a Colombóban kidol­gozott javaslatok hasznosításá­ra. Az afroázsiai országok köz­véleménye a határkérdésben folytatott kínai politikát ösz- szehasonlítja a nemzetközi kapcsolatok jóval tágabb terü­letén elfoglalt kínai álláspont­tal, s természetesen levonja következtetéseit. A West Afri­can Pilot című nigériai lap például azt írja: „Pekingben nem hisznek a békés együtt­élésben. Jobb a világ számá­ra, ha minél hamarabb meg­értjük ezt”. Az ázsiai és afrikai orszá­gok népei rendkívül aggód­nak amiatt, hogy a kínai—in­diai határkonfliktus óriási károkat okoz a nemzeti fel- szabadulásukért, az imperia­lizmus és a gyarmati rend el­len. a békéért harcoló népek szolidaritásának és egységé­nek. E népeknek látniuk kell, hogy a KNK kormányának politikájában az a törekvés fejeződik ki, hogy összeveszítse Indiát más ázsiai és afrikai országokkal. Az a benyomás, hogy a KNK fővárosában nem akar­ják megérteni, kinek előnyös ez a határkonfliktus, mely máris óriási károkat okozott és okoz a népeknek. Ismere­tes, hogy az imperialisták azonnal kapva kaptak a kínai—indiai viszályon, s a háború lángját akarták felszí­tani a Himalája térségében. Az imperialisták messzemenő terveket kovácsolnak, egymás­sal versengve, fegyxiereket és közös katonai intézkedéseket ajánlanak Indiának. Az impe­rialisták külön örömére szol­gál az, hogy a konfliktusban szembenálló felek egyike szo­cialista állam. Ezt a tényt arra szeretnék felhasználni, hogy lejárassák a különböző társa­dalmi rendszerű államok bé­kés együttélésének eszméjét valamint egyrészről a szocia­lista országok, és másrészről a fiatal, független ázsiai és afrikai államok közötti barát­ságot és együttműködést. S emögött az a törekvés húzó­dik meg, hogy a konfliktust a feszültség veszedelmes tűz­fészkének fenntartására hasz­na1 ják fel. Az indiai reakciósok malmára hajtják a vizet Valóban hová vezetett már a kínai—indiai konfliktus, és milyenek a következményei? — veti fel a Pravda és rész­letesen kimutatja a kínai—in­diai vita: már eddig is jelen­tős károkat okozott az ázsiai és az afrikai országok egysé­ges és zárt hadrendjének az imperializmus és a gyarmati rend elleni közös harcukban. Nagy károkat okozott a fiatal felszabadult államok és a szo­cialista országok, többek kö­zött India és a Kínai Népköz- társaság közötti egységnek és együttműködésnek. Az indiai reakciós erők a sovinizmus felszítására, az or­szág haladó erői elleni táma­dásra használják fel ezt a konfliktust. Az országban már régen bevezették a rendkívüli állapotot, megnyirbálták a nép demokratikus jogait. Kommunisták és szakszerveze­ti személyiségek százait tar­tóztatták le és vetették börtön­be. Az indiai reakciósok a gaz­daságfejlesztési program csökkentését követelik, és sür­getik, hogy az ország korláto­zott tartalékait háborús célok­ra, hatalmas hadigépezet meg­teremtésére fordítsák. Az indiai parlamentben vég­bement események értékelésé­ből is az derül ki, hogy a KNK vezetői nem akarják megérteni a helyzetet. A Ren­min Ribao például leplezetlen elragadtatással ír a Nehru- kormánnyal szemben benyúj­tott parlamenti bizalmatlansá­gi indítvány vitájáról. A la­pot nem érdekli, hogy a bizal­matlansági javaslat kezdemé­nyezői ugyanazok a szélső­jobboldali körök voltak, ame­lyek változást akarnak az or­szág bel- és külpolitikájában. Ki lehet számítani a két or­szág pénznemében azt az anyagi kárt, amelyet a határ­konfliktus okozott nekik. De hogyan számítjuk ki azt az er­kölcsi és politikai kárt, amely Kína és India népei barátságát és együttműködését érte? En­nek a kárnak az értékét sem­milyen pénzben sem lehet kife­jezni. Az indiai—kínai konflik­tus táptalaján fejlődni s sza­porodni kezdtek a nacionaliz­mus és a sovinizmus mérgező mikrobái, Indiában Kína-elle- nes hangulatot hallatnak. A jelenlegi helyzet mindkét or­szágban objektíve az ellensé­geskedés további élezéséhez vezet. Az utóbbi időben odáig fa­jult a helyzet, hogy a konflik­tust különbőz nemzetközi fó­rumokon a légkör mérgezésére haszaálják. így történt például az afroázsiai szolidaritási konferencián Moshiban, vala­mint a nők moszkvai világ- kongresszusán, ahol a kínai küldöttség ennek a kérdés- . nék a vitáját akarta ráerősza­kolni a kongresszusra. Ezek a tények meggyőzően bizonyítják azt, hogy máris milyen súlyos következménye­ket vont maga után az indiai— •kínai határkonfliktus — írja a Pravda — és rámutat: a kínai —indiai határon még mindig tartó feszültség komoly követ­kezményeket rejt magában. Ha szomszédállamok fegyve­res katonái egymással szem- benállnak, de különösen, ha már a múltban heves harcok is folytak közöttük, természe­tesen fennáll annak a veszé­lye, hogy véletlen puskalövés­től vérontás kezdődhet. Vitáikat oldják meg békés eszközökkel Végül a lap megállapítja: A szovjet emberek azt akar­ják, hogy a Kínai Népköztár­saság és az Indiai Köztársaság, Ázsia e két legnagyobb hatal­ma között helyreálljon a jó­szomszédi viszony. Hruscsov, a szovjet minisz­tertanács elnöke világosan ki­fejtette az egész szovjet nép véleményét, amikor a Legfel­sőbb Tanács decemberi ülés­szakán azt a reményét fejezte ki, hogy a Kínai Népköztársa­ság és India kormánya „a kö­zöttük felmerült nézeteltérését a kínai és az Indiai nép kö­zötti hagyományos barátság szellemében, a kölcsönös érde­kek szem előtt tartásával ren­dezi1’. A szovjet nép határozottan síkraszáll amellett, hogy meg­találják az indiai—kínai ha­tárvita békés megoldásának útját, síkraszáll amellett, hogy a legrövidebb időn belül fel­számolják a világ e térségé­ben keletkezett mélyreható fe­szültség tűzfészkét. Indonézia szavatolja az angol állampolgárok biztonságát Közös angol—amerikai diplomáciai lépések Az Indonéz Köztársaság kormánya csütörtökön hiva­talosan bejelentette, hogy sza­vatolja az országban tartóz­kodó angol állampolgárok biztonságát. Az angolok ál­tal létrehozott Malaysia Ál­lamszövetség megteremtése, amely súlyosan veszélyeztett az Indonéz Köztársaság ér­dekeit, szerdán heves angol és Malaysia-ellenes tüntetése­ket robbantott ki Djakartá- ban. E tüntetések folyamán súlyosan megrongálódott Angola djakartai nagy- követségének épülete, s egyes jelentések szerint szór­ványos, szervezetlen csopor­tok angol érdekeltségű válla­latok, közöttük a Shell olaj- vállalat telephelyén kárt okoz­tak. Még a nyugati hírügynöksé­gek is megállapítják azon­ban, hogy e megmozdulások alatt angol állampolgárnak nem történt bántődása, sőt, a rohamrendőrség beavat­kozása következtében ép­pen a tüntetők közül se­besültek meg néhányan. Bár Djakartában — ellentét­ben a korábbi értesülésekkel 1— hivatalosan nem hirdették ki a rendkívüli állapotot, az élet- és vagyonbiztonság meg­védése végett a rend fenntar­tását a djakartai helyőrségre bízták. Mint a nyugati hír- ügynökségek jelentéseiből ki­tűnik, az indonéz hatóságok nyomatékos intézkedései elle­nére tömegével szállítják el az indonéz fővárosból az angol diplomaták és üz­letemberek hozzátartozóit, közben pedig ebben a szándékosan élezett hely­zetben Indonézia-ellenes közös angol—amerikai ak­ció indult meg. Az AP jelentése szerint Nagy-Britannia távol-keleti fegyveres erőit riadókészült­ségbe helyezték, hivatalos megokolás szerint azért, hogy „szükség esetén Malaysia Ál­lamszövetség segítségére sies­senek“’. Mi sem jellemzőbb az in­tézkedés indokolatlan és provokációs voltára, mint az, hogy Cszak-Borneo és az indonéz Kaliman­tan határán, a Reufer- iroda megfogalmazása szerint, sohasem volt nyu- godtabb a helyzet, és sző sincs indonéz behatolás­ról. A riadókészültség beveze­tését Lord Home angol kül­ügyminiszter jelentette be szerdáin este egy televíziós interjú során. A külügymi­niszter kilátásba helyezte a diplomáciai kapcsola­tok megszakítását s közölte, hogy Anglia — szintén utimátumszerűen — követelte az indonéz kor­mánytól az angol állampol­gárok biztonságának szavato­lását. Az Indonézia-el’enes dip­lomáciai hadjáratot. igyekszik a maga javára felhasználni az amerikai kormány is. Rusk amerikai külügymi­niszter szerdán este magá­hoz kérette az indonéz nagy­követet s rendkívül kemény hangú figyelmeztető üzene­tet küldött Djakartába az amgolellenes tüntetésekkel kapcsolatban. Jones, az Egyesült Államok djakartai nagykövete csütörtökön fel­kereste Sukarno köztársasá­gi elnököt, követelve az an­gol javak és személyek vé­delmét. Az amerikai kül­ügyminisztérium szóvivője ezenkívül szerdán este nyi­latkozatban foglalkozott a djakartai eseményekkel, s egyebek között kijelentette, hogy az Egyesült Államok ismételten „aggódásának ad hangot” az indonéz kormány­hoz intézett megkereséseiben. Az angol ösztönzésre létre­hozott Malaysia Államszövet­ség fővárosában: Kuala Lumpurban Duncan Sandys brit gyarmatügyi miniszter szerdán megbeszélést folyta­tott Abdul Rahman maJay- siai miniszterelnökkel. , Kö­zölte vele: Anglia kész „megvédeni Malaysia függetlenségét és integri­tását”. A miniszterelnök válasza ez volt: „együtt úszunk vagy együtt süllyedünk”. Kuala Lumpurban több száz főnyi felizgatott cso­port csütörtökön megrohan­ta a volt indonéz nagykö­vet lakóházát. (Malaysia tud­valevőleg megszakította dip­lomáciai viszonyát Indonéziá­val.) A felszámolt indonéz nagykövetség egyik tisztviselőjét és két alkalmazottját órákon át fogolyként tartották az épületben, s életveszélye­sen megfenyegették. A tá­madók csak Abdul Rahman személyes közbelépésére en­gedték szabadon a foglyokat. Visszarendelte egyébként Malaysiából a diplomáciai és konzuli személyzetet a Fü- löp-szigetek is. Az EGYESÜLT IZZÓLÁMPA ÉS VILLAMOSSÁGI Rí. I GÉPGYÁRA (Budapest IV., Szilágyi u. 26. sz.) felvételre keres ; esztergályos, marós, általános műszerész, elektroműszerész, lakatos, mintakészítő szakmunkásokat. valamint gépészmérnököket. gépésztechnikusokat és vegyésztechnikust Arab Köztársaság. Ghana, Burma, Indonézia és Kam­bodzsa) vezetői a colombói értekezleten javaslatokat dol­goztak ki a konfliktus bé­kés rendezésére. A colombói értekezlet ja­vaslatai nem fejeztek ki egyebet, mint az őszintén segíteni akaró államoknak azt a baráti óhaját, hogy találjanak kölcsönösen elfo­gadható megoldást a határ­vitára. Sajnos, Pekingben nem hall­gattak a józan ész szavára, amely kifejezte az ázsiai és afrikai népek akaratát Miről van hát szó ?

Next

/
Oldalképek
Tartalom