Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-15 / 216. szám

1953. SZEPTEMBER 15, VASÁRNAP ««rr MCCVEf k-fiíriisp A kulturális alap nem elnöki privilégium A tsz-ek szociális és kulturális alapjának fellmznélásáról tárgyalt a megyei tanács művelődésügyi és egészségügyi állandó bizottsága A megyei tanács két állan­dó bizottsága, a művelődési- ügyi és az egészségügyi, pén­tek délelőtt Ahányban tar­tott együttes ülést, amelyen azt tárgyalták meg, hogy a megyében működő termelőszö­vetkezetek miképpen hasz­náltaik fel az elmúlt évben szociális és kulturális alap­jukat. Törvényerejű rende­let kötelezd ugyanis a ter­melőszövetkezeteket arra, hogy bruttó bevételük két-két százalékát a szociális és kulturális szükségletek kielégítésére fordítsák. Az abomyi tanácsházán tar­tott együttes ülésen részit vett Somodi István, az Abo- nyi Községi Tanács elnöke, a megyei tanács vb-titkársé- gát dr. Tési István, a mű­velődési osztályt pedig Máté János képviselte, és megje­lent az ülésen a község, va­lamint a járás több vezetője is. Bátort Ferenc elnöki meg­nyitója után dr. Gazdag Já­nos ismertette a Termelő­szövetkezeti Tanács Pesit megyei megbízottjának jelen­tését arról, hogy a termelő­szövetkezetek hogyan gazdál­kodtak az elmúlt évben a szo­ciális és kulturális alappal. A jelentés kiemeli, hogy a falu szocialista átalakulása lé­nyegesen lassúbb folyamat, mint a városé. Elsősorban a termelőszövetkezetek feladata, hogy gondos­kodjanak tagjaik élet­színvonalának emeléséről, megnövekedett szociális és kulturális igényeinek kielégítéséről. A kormányzat ezért rendelte el a szociális és művelődési alapok létesítését, kimond­va, hogy az alapokat kizáró­lag rendeltetési céljukra sza­bad fölhasználni. A Termelőszövetkezeti Ta­nács megyei irodája tüzete­sen’ megvizsgálta, hogy a megye területén ezeket a ren­delkezéseket az elmúlt évben hogyan hajtották végre. A vizsgálat eredménye meg­nyugtatónak egyáltalán nem nevezhető. Kiderült, hogy a termelőszövetkezeteknek csu­pán hetvenkét százalékában alakították meg a rendeletben előírt szociális és kulturális bizottságokat, de ezeknek túl­nyomó többsége nem műkö­dik. A feladatokat a szövet­kizárólag a futball támo­gatásában nyilvánul meg. A kultúrtermek kihasználásá­ról nem gondoskodnak, a leg­több helyen nincs megfelelő kultúrközpont, amely a tsz- tagokat a ráérősebb téli hóna­pokban összetartaná. Nem fordítanak elég gondot az ösz­töndíjaikra, a tagok szakmai és politikai továbbképzésére. Jellemző adat, hogy például kultúrcsoportokra ai elmúlt évben a megye egész/területén mindössze hatvanezer forin­tot költöttek a termelőszövet­kezetek. Sok termelőszövet­kezet a kultúralapból fedezte zárszámadási és aratási ün­nepségeinek költségét. Hiba, hogy a termelőszövetkezetek a helyi tanácsoktól és tömeg- szervezetektől nem kaptak ezen a téren megfelelő segít­séget, útbaigazítást. Az együttes ülés részvevői felszólalásukban számos to­vábbi visszásságra hívták föl a figyelmet. Dr. Hídvégi Zol­tán nagykőrösi orvos például elmondotta, hogy az egyik termelőszövetke­zetben a kulturális alap­ból tízezer forintot a tsz vezetőinek jutalmazására fordítottak, így másra alig maradt pénz. Egy másik szövetkezet vezető­sége ezt az alapot használta fel a külföldi utazgatások költ­ségére. Varró Sándor, Tápiógyörgye tanácsának elnökhelyettese azt javasolta, hogy az együt­tes alapot válasszák szét kü­lön szociális és külön kulturá­lis alapra. Több felszólaló is hangsú­lyozta, hogy a legtöbb tsz-el- nök az alapot elnöki privilé­giumának tartja és elnöki alapként kezeli. Máté János, á művelődési osztály képviseletében elmon­dotta, hogy a népkönyvtárak paraszt­olvasóinak száma a múlt évben örvendetesen emel­kedett, de azért még min­dig igen kevés a paraszt­olvasó. A termelőszövetkezetekben meg kell szervezni az olvasó- szolgálatot. A tsz-tagok mű­veltségének növelésében igen hasznos munkát végezhetnek a szövetkezetek főkönyvelői. Serkentésük céljából a megyei tanács a legtöbb eredménnyel agitáló könyvelők megjutal- mazását tervezi. Bátort Ferenc összefoglaló javaslata alapján elhatároz­ták, hogy az észlelt visszássá­gokra felhívják a megyei ta­nács végrehajtó bizottságának figyelmét. Javasolják az együttes alap megosztását, de min­denütt a helyi viszonyok­nak megfelelő arányban, s a szövetkezetek az alapok felhasználására éves terveket készítsenek. Azokban a közsé­gekben, ahol népkönyvtár van, fölösleges a külön tsz- könyvtár, a szövetkezetek in­kább a községi könyvtárakat támogassák kultúralapjukból. Foglalkoztak a bizottságok a mezőgazdasági szakiskolák­ban és főiskolákon tanuló Pest megyei diákok elhelyezé­sének kérdésével is és tekin­tettel a megyében mutatkozó káderhiányra, javasolják, hogy a megyei tanács mezőgazda- sági osztálya vegye fel a kap­csolatot velük és igyekezzék elősegíteni azt, hogy tanulmá­nyaik befejezése után szaktu­dásukat lakóhelyük közelé­ben állítsák a mezőgazdaság szolgálatába. m. I. Hatezer szakmunkástanuló a mezőgazdaságban Az utóbbi években igen megnőtt a parasztfiatalok ér­deklődése a mezőgazdasági szakmunkásképzés iránt. Egy­re többen választják hivatá­sul a termelőszövetkezeti gazdálkodás — a növényter­mesztés, állattenyésztés és kertészet — egy-egy ágát, iratkoznak be a szakmunkás- képző iskolákba. Az 1963—64-es tanévben az ország különböző vidékein működő 25 üzemi és körzeti 'iskolában több mint 20 szakmában 6000 fiatal kezd­te meg a tanulást. A tanu­lók a hároméves tanulmányi idő alatt évente — három hó­napot — főleg a téli időszak­ban — az elméleti tananyag '• elsajátításával töltenek. Az év j többi hónapjában a termelő- j szövetkezetekben dolgoznak, ahol szakképzett munkások irányítása mellett részt vesz­nek a gyakorlati munkában. A fiatalok többsége — 1250 ta­nuló — a szántóföldi növény- termesztési szakra jelentke­zett’, de sokan választották a zöldség- és gyümölcsterme­lési, baromfitenyésztés!, öntö­zéses növénytermelési, ha­lász, vadász, méhész, komló- és kertimag-termelői szakmát is. Huszonkét új oktatófilm az általános- és középiskolás tanulóknak Az Iskolai Filmintézet eb­ben az évben 22 oktatófilmet készít az általános, illetve a középiskolai tanulóknak. Az általános iskolások szá­mára már elkészült a kőolaj kitermelését és feldolgozását bemutató film, amely hasz­nos kiegészítése a kémia tan­anyagának. Élet az áruházban címmel egy nagy áruház éle­téről, az ott dolgozók munká­járól készítettek filmet, szin­tén az általános iskolásoknak. Kossuth-emJékek Nagykőrösön Szathmary Imre, 73 éves nagykőrösi nyugdíjas értékes Kossuth-emlékeket őriz otthonában. A fényképeket, újságcik­keket, Kossuth Lajos levelét és kézjegyeit még nagyapjától, vitézid Szathmary István csizmadiától örökölte, aki 1848-ban mint főhadnagy Kossuth hadseregében harcolt hazája függet­lenségéért. Az egijkori szabadságharcos a világosi fegyverleté­tel, után Nagyszalontán élt és levelezésben állott a Turinba száműzött Kossuth Lajossal. Egy eredeti Kossuth-levél a gyűj­temény egyik legértékesebb tárgya. Kossuth levele, amelyben megköszönte vitézlő Szathmáry Istvánnak a száműzetésbe küldött rózsákat Kétrészes koprodukciót lát­hatnak a diákok a textilgyár­tásról. Még ebben a tanévben az iskolába kerülnek a műanya­gok szerkezetével, tulajdonsá­gaival, feldolgozásával és felhasználásával foglalkozó oktatófilmek. Ezek a II-os gimnazistáknak nyújtanak se­gítséget a kémiai tanulásban. A középiskoláknak rendelke­zésére áll az Élet a lucernás­ban című színes oktatófilm, amelyet a biológiai tanításnál használhatnak fel. , Megkezd­ték a Bethlen-i konszolidáció­ról és a második világhábo­rúról szóló filmek forgatását is. Az általános iskoláknak kétrészes biológiai filmet for­gatnak: egyik a vizek növény­világát, másik pedig állatvi­lágát dolgozza fel. Az Iskolai Filmintézetben egyébként az ideiekkel együtt már mintegy 50 magnófel­vétel közül választhatnak az iskolák. A felvételek hasznos segítői a nyelvoktatásnak. Magyar íróküldöltség utazik Finnországba A magyar—finn kulturális munkaterv alapján, szeptem­ber 15-én Helniskibe uta­zik ' a Magyar írók Szö­vetségéneit - öttagú delegá­ciója. A küldöttség vezetője Darvas József, az írószö­vetség elnöke. Tagjai: Veres Péter, Kengyel József, Képes Géza és Bárányt Ferenc, A magyar írók a Finn írószö­vetség , vendégeiként egy he­tet töltenek Finnországban. SZÁGULDÓ GYILKOSOK Még meg sem száradt a nyomdafesték újságunknak a garázda járművezetőkről írt cikkén, amikor máris három újabb olyan balesetről futott be jelentés a megyei rendőr- főkapitányságra, ahol az or­szágút vandál fenegyerekei el­ütötték áldozatukat, majd gázt adva az ismeretlenség homá­lyában kerestek gyáván mene­déket. A múlt héten három, most egyetlen nap alatt három gá­zolás, az országút betonjában vérében hagyott, szerencsét­len áldozattal! íme, a lista: 1. A váci országúton Debre­ceni László, a megyei tőzegki­termelő vállalat sofőrje, tar­tálykocsijával elsöpörte, kocsi­jának mellső sárhányójára kapta, majd húsz-huszonöt méterrel odébb leejtette a lo­vaskocsija lámpájának meg­gyújtásával bíbelődő Varccza Pál 58 éves váci lakost. Egy pillanatra sem állt meg, ha­nem vihargyorsan továbbhaj­tott, letért a főútról, be egy barátjához, ott a kocsi sérü­léseit lemázoltatta, majd neki­állt pálinkát inni. Áldozata rövidesen meghalt, öt magát három órán belül elfogták és letartóztatták. 2. Szigethalmon késő este egy vad motoros Pannóniájá­val elütötte az előtte áthaladó 19 éves Dávid Zoltánt és na­gyon gyorsan elrobogott. Az­óta megállapították, hogy a motorost Keresztély Károlyi­nak hívják, falubeli asztalos. Szintén órákon belül elfogták. 3. Gödöllő és Aszód között az országúton egy kiránduló autóbusz okozott balesetet, s szintén azonnal elpárolgott. A vezetőt alig húsz perccel ké­sőbb Hatvanban tartóztatták fel... Meg kell kérdeznünk, hogy mi ez? Honnan veszik ezek a moto­rizált vandálok maguknak a bátorságot, hogy kíméletlenül gyilkolják azokat, akik elébük kerülnek? Már nem is azt tesszük szóvá, hogy az ilyen gengsztereknek a közvéle­mény súlyos, minél súlyosabb büntetést követel, hanem azt kérdezzük: vajon nem kelle- ne-e a cserbenhagyásos bal­esetek bűnösei számára a tör­vény jelenlegi büntetési mér­céjét alaposan felemelni, va­jon nem érdemlik-e meg ezek az elvetemült száguldó gyilko­sok a kiszabható legsúlyosabb büntetést? (firon) (13) Különös vadászat — Majd én elintézem őket. örüljenek, hogy itt nyaralhat­nak a Palota-szállóban... — kacsintott az idős ember. — Vigyázzon, szakikám, nem kell durvulni .. Udvaria­san. finoman. Meg kell mondani, hogy külföldi ven­dégek vannak, s nincs több egyágyas szobánk. A négy­ágyasoknál vegye figyelem­be, ha ismerősök egy szo­bába akarnak kerülni... Holnap Pesten vagyok érte­kezleten, s csak csütörtökön este érkezem. Szakváriné he­lyettesít, szokás szerint... No nézze csak, már itt is vannak... — intett az igaz­gató az ajtó felé. Hat nyugatnémet rendszá­mú személyautó fékezett a Palota-szálló előtt. Csupa nagy kocsi, látszott rajtuk, hogy tulajdonosuk szeret kényelme­sen utazni. S persze, telik is a kényelemre... |— A londinereket — utasí­totta Kovács a portást. De szükségtelen volt, mert a londinerfiúk máris előkerül­tek, és szaladtak a parkba. Udvariasan kinyitották a gép­kocsik ajtaját. Elsőnek egy öreg, kissé resz­ketős hangú férfi szállt ki, akit inkább egy jó meleg kan­dalló mellé képzelt az ember, semmint vaddisznóvadászatra. Pedig a kisöreg határozottan vadászni akart, ezt mutatta az az ezüstmívű, vontcsövű puska is. amelyet a hóna alatt szorongatott. A londiner, lát­va a kisöreg bizonytalan lé­péseit, el akarta tőle venni, hogy ezzel is könnyítsen raj­ta, de a vendég tiltakozóan elhárította az udvariasságot. Puskáját még jobban magá­hoz szorítva jött fel a lép­csőn. Aztán követték a töb­biek, tíz férfi és egy nő; tes­tes, középkorú asszonyság, csuklóján olyan vastag kar­kötő, hogy szinte lehúzta a kezét. Nyakában vastag aranylánc lógott, testhez álló, feszes nadrágot viselt, ami kiemelte kissé molett idomait, ö is a hóna alatt hozta a pus­káját. Öltözékéből arra lehe­tett következtetni, hogy régi, szenvedélyes vadász, aki már itt, a hallban szeretne vad­kanra lelni’ Kovács igazgató nagy reve­rendával és a legtökéletesebb német nyelvtudással üdvözöl­te a vendégeket. A nyugatné­metek köréje sereglettek, és egymás szavába vágva, kérdé­sekkel halmozták el: hol fog­nak lakni, kötelező-e az étke­zési idő betartása, hol gara- zsírozhatnak, elmehetnek-e már az éjszaka vadászni, stb. Főleg egy nagydarab férfi — mint később kiderült —, Kurt Müller, a híres Vadász­kalandok című könyv szer­zője tett fel sok kérdést. Kovács mindenkinek udva­riasan, pontosan válaszolt Azonnal megengedte az ebéd­idő áttételét. Ennek viszont a személyzet nem nagyon örült... — Egyébként kísérőjük, Járfás úr, ennek a csodála­tos környéknek az erdésze, mindent pontosan elmagya­ráz, és mindenben a ren­delkezésükre fog állni — mondta Kovács a vendégek­nek, és a csoport mögött csendben meghúzódó vad­őrre mutatott, aki néhány pillanattal ezelőtt került elő, mintha megérezte volna, hogy rá várnak. Járfás Kálmán, a déli Bükk erdésze régi ismerős, gya­kori vendég volt a Palota- szállóban. Valahányszor erre vitt az útja, mindig betért, s hol a személyzetnek, hol a vendégeknek, de mindig ho­zott valami jóféle vadpecse­nyének valót. Fönt lakott ugyan a hegyekben, de körze­tét állandóan járnia kellett, s az út nagyon gyakran vitt el a Palota-szálló mellett. A tíz esztendő, amióta ezt a kör­zetet megkapta, úgy *össze- szoktatta őt a környék lakói­val, mint ahogy szinte bará­tai lettek az erdő vadjai is. Baranyából származik, egy kisközségből, ahol a lakosság apraja-nagyja három nyelvet beszélt, a magyart, a szerbet és a németet. Gyerekkorában ő is megtanulta a három nyel­vet, s most jól hasznosította.' (Folytatjuk) kezetek vezetősége, a legtöbb­ször egy személyben az el-'f nők látja el minden tervsze-% rűség nélkül, ötletszerűen. % Szociális vonatkozásban az£ igényeiket némileg kielégítik,^ bár ezen a téren is sok a ja-^ vítand való, kulturális vo-^ natkozásban viszont sókkal £ kedvezőtlenebb a helyzet. A4 szociális és kulturális alap 4 összegének általában három-$ negyed részét szociális cé-'j lókra használják fel, de a% többit sem fordítják tulaj-% dánképpen a tsz-tagok műve- % lődését szolgáló célokra. Sök^ tsz a kultúralap terhére^ rendez rosszul szervezett ki- ^ rándulásókat, ebből a pénz- ^ bői vásárolnak italokat, ká- 4 véfőzőgépelket, irodafölszere- ‘j lést. | Ahol némiképp törődnek ^ a sporttal, az legtöbbször 4-------------------1 Dunakeszi Konzervgyár | azonnali felvételre keres í férfi és női j segédmunkásokat j Napi egyszeri étkezést 3,20 j Ft térítésért, valamint ' j munkaruhát biztosítunk. : Munkásszállás nincs. Jelentkezés naponta 8—15 óra között a vállalat munkaügyi osztályán, j Dunakeszi, Bem utca 4. ! Viszont éppen ez okozta a ; legnagyobb gondot Kovácsnak. | A beutalók már- elmentek, ! visszaküldeni senkit sem lehe- 5 tett. Az igazgató nem tudott í volna odaállni néhány ember J elé, akik már hetek óta ké- S szülödtek a tizennégynapos \ üdülésre, és azt mondani, hogy \ menjenek haza, mert nincs £ hely. De kellemetlen perceket £ szerzett volna ezeknek az 6m- 4 bereknek akkor is. ha most, $ két nappal a váltás előtt, táv- '4 iratilag értesíti őket. hogy ne ^ jöjjenek. Nem, ezt nem lehet ^ megtenni, módot kell találni ^ elhelyezésükre. ^ Kovács szinte ráhasalt az ^ alacsony dohányzóasztalkára, ^ s úgy próbált a szobabeosztás- ^ sál normális elhelyezést bizto- ^ sítani a vendégeknek. Olyan ^ elmerül ten dolgozott, hogy '4 észre sem vette, amikor a szé- 4 le^re tárt ajtón betódultak a hazaérkező kirándulók. Pedig ^ az egész házat felriasztották ij vidám kacagásukkal. Hangos- ^ kodva, otthonosan mozogtak. ^ Az igazgató sakkozott a szoba- '4 számokkal. Az üdülők — le- 'j hettek vagy százhuszan — el- ^ öntöttéje a nagy hallt és végig- 2 dobták magukat a fotelekben. ^ Reggel indultak el, hideg ebé- ^ det vittek magukkal, s a friss á levegő és a túra okozta fá­radtság jóleső érzésével tértek haza. Csak néhányan szalad­tak fel a szobájukba, hogy le­dobják a nehéz túracipőt. az átizzadt inget, blúzt. A többi­ek a hallban maradtak, az esti búcsúösszejövetelről beszélget, tek. Kovács igazgató végül még­is elkészült a szobabeosztással és felállt. A fotel azonban csak egy pillanatig maradt üres. mert máris belefészkelte magát egy húsz-huszonegy év körüli lány. Néhányan össze- kácsintottak mögötte. Tudták: azért bújt oda, hogy továbbra is láthassa Kovács igazgatót, aki a portásfülkéhez ment, és rá sem hederített a lányra. Elmélyülten magyarázta a por" tásnak az új szobabeosztást. _ — Az első emelet jobbszár­nyán helyezzük el a Nyugat­németeket — magyarázta Ko­vács, és ujja végigsiklott a lis­tán. — A balszárnyon levő egyágyas szobákat azoknak ad­juk ki. akiket karikával meg­jelöltem. Marad még húsz vagy huszonkét egyedülálló férfi és nő, őket a második emeletre küldjük. Az érkezésnél nem tudok itt lenni, de nem is sze­retnék. Semmiféle reklamá­ciót ne fogadjon el, éppen a nyugatnémetek miatt. Ragasz- ■ kodjunk ehhez a beosztáshoz. Jó? PINTÉR ISTVÁN - SZABÓ LÁSZLÓ:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom