Pest Megyei Hirlap, 1963. szeptember (7. évfolyam, 204-228. szám)

1963-09-14 / 215. szám

1963. SZEPTEMBER 14, SZOMBAT msv ttCHlßt A hidrelekt nyomában Egy titokzatos nevű gyárt­mány nyomában jártunk. A szóbanforgó szerkezetet kid­re íefct-nek nevezik. A magyar­ba tört, kétségtelenül idegen eredetű elnevezés az ókort jut­tatta eszünkbe és így merült fel a gondolat, hogy az em­lített .szerkezat valamilyen összefüggésben van a vízzel. Kutatásunkban segítségünkre volt a hasonló kezdetű hidro- globus elnevezés, -amelyről tudtuk, hogy víztároló gömböt jelent és pótolja a költséges, hosszadalmas építést igénylő víztornyot Megtudtuk, hogy a titokza­tos hidrelekíet a Szentendrei Közén Ktsz gyártótul, éspe­dig ■wgszámlaJHatatlan neHezseg közepette. A szükséges alkatrészek be­szerzéséért, elkészíttetéséért több, mint tíz vállalattal kel­lett kooperációs tárgyalásokat folytatni, munka közben pedig sürgetni, a határidők betartá­sára buzdítani a kooperáló cé­geket. Szomorúan kellett azonban értesülnünk arról, hogy itt, Szentendrén sem tu­dunk meg többet a hidrelekt- rőL Csupán a következő nyo­mot sikerült megszereznünk. A kooperáció következtében mutatkozó gyártási nehézsé­gek miatt ugyanis, a szent­endreiek búcsút mondtak a szerkezetnek és a vele járó munkának is. Ebben az évben már Monoron gyártják. Zsebünkben a Monori Vas­ipari Ktsz pontos címével, út­nak indultunk hát, hogy vég­re személyesen is megismer­kedjünk a — hidrelekttel. Az elnök, mint azt közölték, Pesten tárgyal, helyettese a felettes szerv Monorra érke­zett képviselőit fogadja, de mi sem maradunk gazda nél­kül — nyugtattak meg — és betessékeltek a főkönyvelő szobájába, ahol az említett cím birtokosa, Darázsi Dániel fogadott igen szívélyesen. Nem illik ajtóstul a házba rontani, gondoltuk, és hátha kérdés nélkül is megtudha­tunk valamit nyomozásunk céljáról. így tehát, mivel ko­rábban a főkönyvelővel nem találkoztunk, áltálában a szövetkezet múltja felől ér­deklődtünk. Biztosak vol­tunk abban, hogy a szö­vetkezetnek érdekes a múltja. Általában, szövetkezeteink nem szűkölködnek az érdekes múltban. Többször szerveződ­tek át az elmúlt évtizedben. Számuk szaporodott és csök­kent, többjük vezetői szeret­ték volna, ha állami, vagy leg­alábbis tanácsi vállalat szer­veződik belőlük, mások meg éppen ettől rettegtek. A fő­könyvelő homlokán is redőkké sorakoztak a ráncok, amikor meghallotta a kérdést, de be­szélni kezdett: — Régen, még 1951-ben ala­kult meg a Monori Vegyes Ktsz és mint ilyennek, fő­ként szolgáltató részlegei vol­tak. Ez volt a feladata is: szolgáltatások a lakosság számára. Olvashatták a plakátokon. A sok szolgáltató részleg egyike volt a vasipari. Aztán múltak az évek és a vasipari részleg nőtt, növekedett. Létszámban és termelésben. Végül már mindenkinek észre kellett ven­nie, hogy ez az egy részleg jóval magasabb termeléssel és jövedelemmel dolgozik, mint a többi együttvéve. A döntő és a vasipari rész­leg számára életbevágó vál­tozásokra 1963. január 1-én került sor. Méghozzá úgy, hogy a vasasrészleg önálló­sult, a többiek pedig a Mo­nori Szolgóltatóipari Ktsz- hez csatlakoztak. Ekkor az új Vasipari Ktsz~nek 62 dol­gozója volt. Ez a szám az­óta nyolcvanra emelkedett. — Az átszervezés, pontosab­ban a leválás fő oka — folytatja a főkönyvelő —, az volt hogy egy új, jelenlegi kapacitásunkat csaknem tel­jesen kitöltő gyártmányt át­vettünk a Szentendrei Ka­ssán Ktsz-tól. Ereztük, hogy kíváncsisá­gunk kielégítésének küszö­bére érkeztünk. Perceken belül többet tudunk. De még voltak kétségeink. Vajon a hidreiefctről lesz szó? — A hidrelekt — folytat­ja Darázsi Dániel —, így hívják új gyártmányunkat, éktolózárak meghajtására, víz-, gőz- és gázautomata működtetésére szolgál. Ta­lán hallották, hogy a szent­endreiek állandóan nehézsé­gekkel küszködtek a koope­ráció miatt. Nálunk más a helyzet. A hidrelekthez szük­séges alkatrészek mindegyi­két mi állítjuk elő, ezért jobban, pontosabban tervez­hetünk és a határidőkért is egyedül mi vagyunk a fele­lősek. Idén kezdtek hozzá a hidrelekt gyártásához és eb­ben az évben a kapacitásnak mintegy 50—60 százalékát fordíthatják a gyártásra. Jö­vőre azonban kilencven szá­zalékos lesz a hidrelekt- kapacitás. A hazai igények kielégítése után és mellett exportra is gondolnak. Most várják az NDK szak­embereit, Romániából is ér­Dunakeszi Konzervgyár azonnali felvételre keres férfi es női segédmunkásokat Napi egyszeri étkezést 3,20 Ft térítésért, valamint munkaruhát biztosítunk. Munkásszállás nincs. Jelentkezés naponta 8—15 óra között a vállalat munkaügyi osztályán. Dunakeszi, Bem utca 4. ke2ett már jelzés, Bulgária-ij ba pedig a szövetkezet kép­viselői utaznak kereskedelmi tárgyalások lefolytatására. A hazai megrendelőkkel is tár­gyalnak már, hogy idejében elkészíthessék 1964-es ter­vüket. Hosszú kiváncsiskodás és nyomozás után Monoron vég­re megtudtuk, hogy mi is az a hidrelekt és értesültünk arról is, hogy egy nagy múltú szövetkezeti vasas­részleg önálló munkához lá­tott. Eredményeik már eddig ig igazolják őket, de okos terveik is mellettük szólnak. Thurzó Tibor Tömpe István leit a* OIRT elnöke A Nemzetközi Rádió és Te­levízió Szervezet (OIRT) buka­resti közgyűlése pénteken dél­előtt újjáválasztotta a szerve­zet tisztikarát. Az OIRT el­nökévé két évi időtartamra Tömpe Istvánt, a Magyar Rá­dió és Televízió elnökét vá­lasztották. Az első alelnök a Mali Köztársaság, a második alelnök a Mongol Népköztár­saság rádiójának képviselője lett. Elhatározták továbbá, hogy az OIRT soron következő köz­gyűlését 1965-ben Ulánbátor­ban tartják. Az OIRT bukaresti közgyű­lése szombaton fejeződik be. (MTI) Tcrsaiis/.ky Jó/si Jen« kitíinletcse A Népköztársaság Elnöki Tanácsa Tersámszky Józsi Jenő Kossuth-díjas írónak 75. születésnapja alkalmából írói mun­kássága elismeréséül a Munka Érdemrend kitüntetést adomá­nyozta. A kitüntetésit Dobi István, az Elnöki Tanács elnöke adta ál Megvizsgálták és megtárgyalták Ä munkásvédelem öt váci üzemben Az MSZMP Vác városi vég­rehajtó bizottsága megvizs­gálta és ülésén megtárgyalta öt váci üzem mumíkásvédel- mi, mumkásellátási helyzetét, így került sor a Könnyűipari öntöde, az Autó- és Gépjavító Vállalat, a Szentendrei Ce- mentárwgyár, a Váci Hús­ipari Vállalat és a sütőipari vállalat váci telephelyein a vizsgálatra. A felmérés alap­ja természetesem a párt VIII. kongresszusának határozata volt, amely a munkásellá­tás magasabb szintre eme­lését tűzte ki célul. A meg­bízott vizsgálók arra igyekeztek választ kapni, hogy az öt ipari üzemben milyen gondot fordítanak az üzem veze­tői a dolgozók védelmé­re, a munkásellátásra. Másrészt vizsgálták: az üze­mi pártalapszervezetek és szakszervezeti bizottságok ho­gyan foglallcoztak az elmúlt időben a dolgozók helyzeté­vel? A végrehajtó bizottság elé került tájékoztató jelentés megállapította, hogy a kong­resszus óta Vácon is történ­tek olyan intézkedések, ame­lyek egészségesebbé, bizton­ságosabbá teszik a dolgozók munkakörülményeit, megkömy- nyítik a nehéz testi mun­kát. Ezt szolgálja például a sütőipari vállalat 7002-es te­lepén egy nagy teljesítmé­nyű dagasztógép beállítása, vagy az, hogy a cementáru- gyár telepén ma már daru- gép könnyíti meg az idáig ké­zi erővel végzett anyagmoz­gatást. A vizsgált üzemek legtöbbjében rendszeresen megtartják a havi baleseti szemléket. Az egészségre ár­talmas üzemrészekben a dol­gozók megkapják az előírt védőételeket, illetve védőita­lokat. Saját üzemi konyha se­gítségével, vagy más válla­lathoz történt betá rsul ássa] biztosítják a meleg étkeztetést. A tapasztalatok mellett azonban vannak figyelmeztető jelenségek is. A munkahelyek évről évre zsúfoltabbakká válnak s a termelési tervek növelé­sével párhuzamosan nem gondoskodnak megfelelő négyzetméternyi alapterü- let-bővítésről. A motorjavítónál, a sütőipari vállalatnál és a cementárugyár telepén 1962 első feléhez vi­szonyítva emelkedett a bal­esetek és az emiatt kiesett munkanapok száma, ami arra figyelmeztet, hogy ezeknél a vállalatoknál a gazdasági ve­zetésnek, a szakszervezeti bi­zottságnak csakúgy, mint az üzemi pártszervezetnek sürgős és konkrét intézkedéseket kell tenni a balesetek csökkentésé­ért. A tűrhetetlen könnyelműsé­gekkel szemben azonban nem szabad elnézőnek lenni. A sütőüzemben például mezít­láb, nedves talajon állva kap­csolnak be elektromos munka­gépeket. A Könnyűipari ön­tödében elnézik a művezetők, hogy a dolgozok az öntésnél nem használják a védőszem­üveget. Pedig a tények tanús­kodnak: a balesetek nagy része az óvórendszabályok be nem tartásából, figyelmetlen­ségből, hanyagságból eredt. A végrehajtó bizottsági ülé­sen megállapították, hogy egy súlyosabb esettől el tekintve nagyobb törvénysértés a vizs­gált üzemekben nem fordult elő. A szabálytalanságok, sza­bálysértések az odavonatkozó törvények helytelen értelme­zéséből, az ellenőrzés hiányá­ból és néhány személy ha­nyagságából erednek. A hibák nyolcvan százalékát az üzemi szervek saját hatáskörükön belül azonnal kijavíthatták volna. A párt-végrehajtóbizottság hat pontból álló határozatot hozott. Eszerint az üzemi párt- alapszervek záros határidőn belül napirendre tűzik, s ki­bővített vezetőségi üléseken megvitatják a munkásvéde­lem, a munkásellátás helyze­tét s a határozatból a dódó fel­adatokat,. Az üzemi pártszer­vezeteknek el kell érni, hogy a párttagok — a szakszerve­zeti aktivistákkal karöltve — jó példával járjanak elő a baleseti óvórendszabá­lyok s az egészségre vo­natkozó határozatok be­tartásában. A társadalmi szervezetek ak­tivistáit mozgósítsák a határo­zatok megvalósítására. Az öt említett üzemen kí­vül mintegy hatszáz dolgozót érintenek közvetlenül ezek a kérdések. Nem lehet közömbös tehát pártszervezeteink számá­ra sem: hogyan halad a meg­valósulás útján a VIII. kong­resszus egyik nagy jelentőségű határozata. (P. R.) Öntudat és anyagi érdekeltség A ceglédi járási mezőgazda- sági versenybizottság tájékoz­tató jelentésben értékelte a termelőszövetkezeti munka­verseny eredményeit, fogyaté­kosságait. Az utóbbiak között ilyen megállapítással találkoz­tunk: „Tapasztalataink szerint a tsz parasztság zöme csak a nagyobb jövedelem kedvéért vesz részt a versenymozgalom- ban...“ Az idézett „fogyatékosság” — más-más megfogalmazás­ban, de mindannyiszor saj­nálkozó, elítélő kicsengéssel — többször megismétlődik. Igaz, hogy a járási párt-végrehajtó­bizottság — amelynek ülésén a jelentést megvitatták — egy­általán nem osztotta a ver­senybizottság tagjainak aggo­dalmát, sőt: megállapította a versenymozgalom és az anya­gi érdekeltség szoros összefüg­gését — mégis érdemes visz- szatémi e problémára. Érdemes, mert az anyagi ösztönzés alkalmazása még sok helyütt ellenzőkre talál. Akadnak olyan tsz-clnökök. vezetőségi tagok, akik nem értik, hogy a szocializmus ügye nem szenved attól csor­bát, ha a tagság jövedelme a tervezettnél kedvezőbben ala­kul. Nem értik meg, hogy a többtermelésért indított mun­kaverseny két ösztönző erőre támaszkodik: az anyagi érde­keltségre és az öntudatra. Azok a vezetők, akik lebe­csülik, elvetik az anyagi ösz­tönzés elvét, nélkülözhetetlen hajtóerőtől fosztják meg a termelést. Kiktől féltik a szocializ­must ezek az emberek? Azok­tól. akik maguknak jobb éle­tet akarnak, s ezért igyekez­nek többet dolgozni, többet termelni?! Vagy azt kívánnák tőlük, hogy termeljenek töb­bet, de ebből a többől nekik ne jusson?! Erre is van példa. A ceglé­di járás egyik termelőszövet­kezetében tavaly széles körű munkaversenyt szerveztek, szinte a gazdálkodás vala­mennyi ágában. A követelmé­nyek teljesítőinek a tsz veze­tősége értékes jutalmakat tű­zött ki. Teteit a gazdasági év, a tsz a járás legjobbjai közé került — ígéret azonban ígéret maradt. A versenyt nem érté­kelték, a jutalmakat nem osz­tották ki. Fehér Lajos, a Központi Bi­zottság titkára pártunk VIII. kongresszusán hangsúlyozta: „A lelkesedés óriási alkotó, teremtő erő, önmagában még­sem elegendő. A mi mezőgaz­dasági termelőszövetkezeteink­ben is teljesen érvényes an­nak a lenini útmutatásnak az igazsága, hogy: ... Ne köz­vetlenül a lelkesedésre épít­sünk, hanem a nagy forrada­lom szülte lelkesedés segítsé­gével a személyes érdekre, a személyes érdekeltségre”. ny. é. Garázda járművezetők Aki beül a volán mellé, nemcsak magáért felelős. Em­berek sorsa van a kezére bízva, nemegyszer tőle függ, épségben ér-e haza az elé- kerülő gyalogjáró. A forgalom rohamos nö­vekedése bizonyos mértékig együtt jár a baleseti lehe­tőség növekedésével S ez fokozott gondosságot, figyel­met követel a járműveze­tőktől. Ám ha mégis bekö­vetkezik a baj, minden mást félretéve kell segíteniük a szenvedőn. mert gyakran perceken múlik az élet. Szombaton este Ikladon hajtott keresztül Sandrea János 3 8 éves helybeli la­kos. Előzőleg felöntött a ga­ratra, így kapott bátorsá­got, hogy vezetői engedély nélkül kocsikázzon. Este fél tízkor elütötte a munkából hazafelé tartó Kukujás György, domonyi fiatalem­bert. Kukujásnak eltörött a lába, hangosan kiáltozva kért segítséget. Gázolójától azon­ban hiába kérte, rákapcsolt a motorra és igyekezett a sötétben eltűnni. De nem volt szerencséje. A balesetet mások is látták, s ma már rendőrségi őrizetben van. Ugyanez lett a sorsa a 19 éves vasad! Jávorszky Pál­nak. Gyálon motorozott és elütött egy idős nyugdíjas kerékpárost. Amikor meg­látta, milyen nagy bajt oko- zott, megrettent és segít­ségnyújtás helyett elszelelt. Megindult ellene az eljárás. A becstelenség pálmáját mindenesetre a 23 éves Ko­vács Miklós, nagykőrösi gép­kocsivezető vihetne el. Az építőipari ktsz személygép kocsiját vezette a város bel­területén, amikor nekiütkö­zött Krenkó Lajos, inárcsí autószerelő kocsijának. Nem állt meg hanem tóvábbhaj- tott és mintegy húsz mé­terrel arrébb elgázolta Kecs­keméti József és Sütő Fe­renc, ceglédi fiatalokat, akik az út szelén álltak motor- kerékpárjuk mellett. A ko­csiban ülők kétségbeesetten kérték Kovács Miklóst, áll­jon meg, segítsen, de az nem hallgatott rájuk. A te­lephelyen, a garázsnál szánt­szándékkal a kapufának ve­zette a gépkocsit és téglá­val verte' az autó oldalát, hogy eltüntesse az összeütkö­zésből, gázolásból eredő nyo­mokat. A két ceglédi fiatalem­bert a kórházba szállították, Kovács Miklóst pedig a rend­őrség azonnal őrizetbe vet­te. A becsületes emberek és a felelősségüket átérző gép kocsivezetők nevében várjuk példás megbüntetésüket. K. M. Piacon az ősz slágere, a zöldborsó .Zöldpaprikát is exportálunk—Szedik a karfiolt - Már a jövő évre szerződik a MÉK A szeptember elejei esőzé­sek és viharok a megye kerté­szeteiben is nagy károkat okoztak. A zöldségfélék beta­karítását és szedését azonban nem tudták megakadályozni. A MÉK megkezdte a szeptem­beri cikkek slágerének, a zöld­borsónak a felvásárlását, ki­lója 6 forint és már meg is jelent az üzletekben. Az őszi zöldborsó az idén nagyon .jól bevált. Szigetmonostoron a tarlóba ver tett őszi zöldborsó holdanként megadja a 4—5 mázsát. Ezen­kívül szára leszántva kitűnő trágyát jelent. A megye több termelőszövetkezetében ha­sonlóan bevált a tarlóba ve­tett zöldborsó, amelynek a szedése mindenütt folyik. Az őszi zöldborsóból mintegy 5—6 vagont exportálunk. Halásztelken. Alsónémedin már szedik a karfiolt. A pia­cokon 5 forint a fogyasztói ára. A megyében 1000 hold a vetésterület és a jó termés eredményeként, több mint 800 vagon kiváló minőségű kar- fioltermés várható. A fejek ti­zenöt centi nagyságúak és szód hófehérek. Az exportra előké­szített, olasz módszer szerint vágott első osztályú karfiolt Svájcba és Nyugat-Németor- szágba szállítjuk. Csehszlová­kia és az NDK szeptember 20-a után és október elején kéri a karfiolt. A szedés zöme tehát erre az időszakra esik. Az idei ősznek érdekessége még, hogy megyénkből cecei zöldpaprikát exportálunk Nyu- gat-Németországba, naponta 2 vagont. Az őszi paprikaexport ritkán fordul elő. mert ősszel általában a paprika minősége nem felel meg. Most az őszi szedésű paprikára kedvező itt az időjárás. Zsámbokon, Ináreson, Ka- kucson olyan kései zöld­paprikát termesztettek, amely a legkényesebb kül­földi igényt is kielégíti. Ez jó jövedelmet biztosít a termelőszövetkezeteknek és tovább növeli külföldön a ma­gyar kertészet hírnevét. A MÉK vezetőinek tájékoz­tatója szerint, a megyében jó termés várható zellerből, sár­garépából, petrezselyemből és káposztából is. A káposztát egyes helyeken torzsarothadás veszélyezteti, ezért a szedés­nél vigyázni kell. a káposzta­fejeket torzsával fölfelé for­dítsák, hogy a napfény elpusz­títsa az élősdieket. A felvásárlással egyidőben a megyében megkezdték az 1964. évi termésre a szerződések kö­tését is. A megyében a zöld­ségfélék vetésterülete nem változik. Továbbra is 13 425 hold kertészeti növényekre szer. ződik a MÉK, ezenkívül 9000 hold burgonyára és 1000 hold mákra. A növekvő igényt nem a hol­dak. hanem a termés egy hold­ra eső mennyiségének a növe­lésével akarják kielégíteni. Az idei tapasztalatok ugyanis azt bizonyítják, hogy amíg a szer­ződés értelmében például pa­radicsomból 70 mázsás átlag­gal számoltak, egyes helyeken a 200 mázsát is megtermelték holdanként a termelőszövetke­zetek. Az idei tapasztalatok azt is tanulságul adják a termelő- szövetkezeteknek. hogy a MÉK-kel érdemes idejében, minden növényféleségre le­szerződni, mert a szerződött árut a MÉK minden körülmé­nyek között fölvásárolja. G. S.

Next

/
Oldalképek
Tartalom