Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-27 / 199. szám

1863, AUGUSZTUS 27, KEDD sMMrn ők igazán megérdemlik Néhány tapasztalat és tanulság — A kihelyezett szakemberek sorsa — Többet törődni velük Negyedszer érik a banán a vácrátóti tündérkertben — Rossz méhész az, akit (megcsípnek a méhek, és fel­rúgja a kaptárt — példázza Mézes Lajos, a perbáli tsz főkönyvelőiéiként töltött ide­jének tömör tanulságát. Ami­kor idehelyezték, soíkam akar­ták a vesztét — hiszen, ő te­remtett rendet a könyvelés­ben, ő mondta a sok „nem”- et a szabálytalanságokra. Név­telen levelekben zaklatták a feleségét, az agnonómust, és keverték-kavarták a semmit. Ha ^gyávább lett volna, hátat fordít az egésznek. Nem, mintha soha nem gondolt volna ilyesmire, de ez már a múlté. Megértik egymást az elnökkel, aki olykor kiküldi őt a határba: nehogy elsza­. kadjon az élettől — és a tagok szeretik... Pákozd Zoltán, a zsámibéki tsz-elnöke lakását mutatja: ho­gyan rendezkedtek be. Ma­radni akarnak. A gyerekek ide járnak már iskolába. Az elnök pedig nem győzi ma­gyarázni, milyen sok a befe­jezetlen munkája. Közben elmeséli, hogy szorongott a kórháziban betegsége közben: vajon rányitják-e a tsz tag­jai a kórterem ajtaját? Elfe­lejtik-e néhány hét alatt, vagy hiányzik nekik? S a nagy da­rab, határozott, sokszor szá­raznak tűnő szakember még utólaig is emlegeti, milyen megható volt néhány apró­ság ... A budai járás huszonkét termelőszövetkezetében hat­vanhat vezető irányítja a ter­melést. A hatvanhatnak több mint 41 százaléka már negyedik esztendeje végzi feladatát. ötvenkilenc százaléka pedig egy, illetve Jcét esztendeje áll posztján. Harminckilenc — a 3004-es rendelet alapján — kihelye­zett vezető közül huszon­kettő ma is a helyén' van. Akik eltávoztak, többségük­ben gyengén vezették a kö­zösséget, nem tudták sike­resen teljesíteni feladatukat. Pusztazámorcm és Piliscsa- bán öt esztendő alatt négy elnök, Ürömben, két agronó- mus és két főkönyvelő vál­totta egymást. Voltak, akik megrettentek a nehézségektől és kitartásra nem futotta erejükből. De voltak olya­nok, akik helyben nem kap­tak elég biztatást sem. Akik azonban maradtak — gyökeret eresztettek és közmegelége­désre dolgoznak. — Sokan neveztek minket opportunistáknak. Néhányan azzal vádoltak: zászlóvivői vagyunk a csődbe jutott ve­zetőknek, mert védtük azokat, akik nem tudtak nagyon rö­vid idő alatt látványos sike­reket felmutatni. Mi támogat­tuk azokat, akik türelemmel érlelték az eredményeket, akik lépésről lépésre — olykor na­gyon lassan — jutottak csak előre. Idő kellett a megisme­réshez, a kibontakozáshoz. Nem kirakatpoliti'kát, hanem szilárd tsz-t akartunk. Az évek minket igazoltak. Hány kiváló ember talált otthonra új községében — foglalja ösz- sze elmúlt gondjaikat Bori Rudolf, a Budai Járási Pártbi­zottság titkára. A kihelyezetteknek kíván­csi tekintetek füzében kellett birkózniuk — és olykor di­cséret helyett elégedetlenked­tek velük. A legjobb szándék is — úgy tűnt néha — kudarc­ba fullad. Zsámbékon például egy holdra 4200 forint jöve­delem jut, — több mint a já­rás más szövetkezeteiben — mégis akadtak olyanok, akik folyamodványt írtak a felsőbb szervekhez: vigyék el az elnö­köt onnan. Helybeli, odavaló­si embert akarnak maguknak! Szerencsére a józanabbak leintették az okoskodókat. Arra pedig nagyon kevesen gondoltak, hogy a kihelyezett pártmunkások is — embere!:. Alig kérdezték meg őket, mi­kör pihennek? Ki a városi aszfaltot, a fé­nyes kirakatokat, a parkettás lakást cserélte fel ezért, ki valamelyik állami gazdaság üzemegység vezetését, vala­mit, ami kényelmesebb, köny- nyebb volt a mainál. Ahhoz azonban, hogy ne bánják meg, s megszeressék az ezernyi gondot rejtő új közösségeket, sok minden kel­lett. Az is, hogy a tegnapi 15 —17 forintos munkaegység helyett 27-et, vagy 33-at fizes­senek. Hogy felépüljön Zsám­békon az önetetős és önitatós istálló; hogy Torbágyon a ba­romfi 90 ezer forint tiszta jö­vedelmet adjon és hogy a já­rás főkönyvelői Perbálra men­jenek tapasztalatcserére, vagy Pátyon nyolc belépni kívánko­zó fél éve várjon: felveszi-e a tagság vagy sem. A kemény, edzett, sok min­denre vállalkozó embereknek azonban az is kellett, hogy törődjenek velük. Induláskor Pákozd Zoltán negyedmagával lakott egy ki­csiny lyukban és nagyritkán jutott csak haza Pestre, a fele­[idíb&n 3 napokban fejezték be a botanikus kert munkatársai az üvegházak növényállomá­nyának új katalógusát, amely még számukra is meglepe­tést hozott. Kiderült, hogy az üvegházakban több mint kétezerháromszáz növényfaj és fajta van, s így a vácrátóti kert az Ország legnagyobb me­legégövi növénygyűjteményét mondhatja magáénak. A kert üvegházaiban való­ban otthont találtait a meleg égöv legszebb és legritkább növényei. Néhány érdekesebb adat: Az új-zélandi Casuar- fák öt faja, a dél-amerikai Bromeliacaek (ananászfélék) 147 faja, a Cactaceaek (kak­tuszok) 450, Dél-Afrika jelleg­zetes jégvirágféléiből (Azizo- aceae) 181 él ezekben az üveg­házakban. 74 pálmafaj, 62 fajta orchidea, a banánfé­lék 12 faja pompázik a pá­rás, meleg levegőjű üvegter­mekben, ahol már negyedszer érik a banán. Sok csodálója van. a fél mázsánál is nehezebb új banánfürtnek, valamint az ötféle kávécserjének, amely szintén igen jól érzi magát Vácrátóton, persze csak az üvegházakban. A nevük is eg­zotikus: Coffea arabica, Coffea arnoldiana, Coffea dewevrei, Coffea laurina és Coffea mauritiana. Köztük virágzik — az országban egyedül itt. a gyömbérfélékhez tartozó Cur­cuma roscocana, amelynek halvány rózsaszínben játszó arasznyi virágai olyanok, mintha a legfinomabb mű­anyagból bodorították volna. A népszerű Agave családot 31 faj képviseli. Néhány hatal­mas példány most, a nyári hó­napokban a kastély terraszá- nak följárója mellett pompá­zik, hatalmas kaktuszok társa­ságában. Ugyancsak a szabad­ban nyílik mintegy 180 féle egynyári kerti virág is. \ helyreállított Vízimalom ke­reke most nem forog. A tava­szi áradás hatalmas kőtöme­get görgetett a patak med­rében alája és magát a szál­fákból összerótt épületet is veszedelmesen alámosta. Itt találkozunk a kert egyik leg­gyakoribb látogatójával, Pin­tér Lajos vasúti főfelügyelő­vel, a gyönyörűen parkosított kis vácrátóti állomás főnöké­vel, aki évek óta sikeresen védelmezi munkahelyének él­állomás rangját. — A régi bajok megszűntek — mondja. — Az autóbuszok most már kijöhetnek egészen az állomásig, mert végre el­készült a bekötő út, sőt az ivóvizet is kivezették az állo­máshoz. De azért más vonat­kozásban még lenne korrigál­ni való. Az utazóközönség jo­gosan panaszolja, hogy a Bu­dapest—Veresegyház—Vác vo­nalon közlekedő vonatok csigalassúságnak, átlagos se­bességük nem több óránként 22 kilométernél, s így a Vác- rátót—Budapest közötti 38 ki­lométeres utat közel két óra alatt teszik meg. Ez bizony furcsán hangzik a közlekedési eszközök mai sebességrekordjai mellett. A botanikus kert budapesti lá­togatóinak száma bizonyosan emelkedne, ha meggyorsíta­nák ezeket a csigavonalokat. Magyar László Olasz vendégek a gödöllői Agrártudományi Egyetemen Dario Perini professzor, a pisai egyetem mezőgazdasági karának dékánja vezetésével olasz egyetemi tanárok és egyetemi hallgatók 35 tagú küldöttsége tartózkodik ha­zánkban. Az olasz vendégek hétfőn Gödöllőre látogattak, ahol megtekintették az Agrártudo­mányi Egyetemet. Megismer­kedtek az intézmény tangazda­ságával, s általában agrár­felsőoktatásunk helyzetével. \,M Nagyabonybnncsak két Őrjárat a műúton A Háry János bemutatójára készülnek Abonyban ben Peták Istvánná próbál a gyermekkórussal. Nemrég jött haza Debrecenből, ahol ta­nácsi ösztöndíjjal tanult. Abony készül az előadás­ra, amely annál is inkább érdekes, mert ezúttal a föld­művesszövetkezet színjátszói (a Rozmaring-együttes) tíz­éves jubileumukat ünneplik, s ugyancsak tízéves az abo­nyi zeneiskola is, amely an­nak idején az első volt Pest megyében. Alkonyodik, amikor visz- szatérünk a próba színhelyé­re. összpróbát tartanak. A ze­nekar, a kórus és a szerep­lők mind együtt vannak. A nyitány elhangzott. Indul a játék a csárdában. Aztán sorra jönnek mind, a tör­ténet kedves figurái. Háry János (Retkes István), örzse (Szűcs Klára), Marci kocsis (Győré József), Mária Lujza (Hajnal Mária), Ebelasztin (Csuti Gyula), a császárné (Skultéti Sándorné), az abo­nyi bíró (Mocsári József) és Napóleon (Berta Ferenc). Késő éjszaka van, amikor véget ér a próba. Odakint sokan állnak. A jövendő nézők hallgatták a próbát. A csillagos nyári estében éle­sen rajzolódik ki az előbb még a díszleten élő két abonyi torony. Ladányi István Jól szolgál a Magyar Autóklub országúti javító szolgálata. Három szerelőkocsi indul hétvégenként Budapest határá­ból a Balaton felé. Ingyenes segítséget nyújtanak a mű­szaki bajba jutott járműveknek. A kép szombat délután készült, indulás előtt (Tóth Gy, felvj Szinte reggeltől estig tar- 1 tanak a próbák az abonyi j zeneiskola termeiben, vala- 1 mint a földművesszövetke- a zet próbahelyiségeiben. A na­gyokat mondó mesehős — a Háry János ezúttal az abo- < nyi két torony közelében ké- 1 szül régi katonatörténetei- i nek elmesélésére. Szeptern- i bér 7-én és 8-án a műve- ( lödési otthon szabadtéri szín- : padán felcsendül Kodály a Zoltán muzsikája s a föld- a művesszövetkezet színjátszó együttese, népi együttese, né- s pi zenekara, valamint a ze- ] neiskola zenekara és ének- a kara előadásában élvezheti 1 majd az abonyi közönség az a előadást. A próba szünetében a da­rab rendezőjével — Szabó Sándorral — végignézzük a • falakon levő tablókat, ame­lyek a csoport eddigi sze­repléseit örökítik meg. Az Aranyember, a Szakadék, a Mesébe illik, a Fösvény, a Kőszívű ember fiai a szín­játszó csoport felkészültsé­géről tanúskodik. Tradíció­ja van Abonyban a színját­szásnak. Közel fél évszáza­dos az a múlt, amelyre a műkedvelők tevékenységét vissza lehet vezetni. Ezt igazolja a hetvenkét éves Katona Imre és Fekete Mi­hály is, — a legelső elő­adásoktól kezdve rendszere­sen részt vesznek a csoport munkájában, jelenleg a dísz­letek elkészítésén dolgoznak ; Horváth József és Polgár | Hajós rajztanárok mellett, i A harminchat tagú zenekar ! zöme zeneiskolás, de ott ta- í léljuk közöttük a külföldön ! is jól ismert Gudi Farkas- ! zenekart, akik napi munká- j juk mellett vállalták a zene­karban való részvételt. A zeneiskola egyik terxné­| Dr. Újvárosi Miklós, a vácrá­i tóti botanikus kert igazgatója, : nagyon elfoglalt ember, de ; azért szükség esetén arra is ; vállalkozik, hogy maga ve- j zessen végig a kerten egy- I egy kirándulócsoportot, ha • éppen mines kéznél más. így ! bizony gyakran megesik, ! hogy az éjszakai érákat for- j dítja tudományos mumkálko- í dósra, mert a nappalt egyéb ! tennivalói foglalják le. A : legboldogabb akkor, ha tün- í dérkertjének újdonságairól ! beszélhet, ha a tervszerű fej- ! lesztés eredményeiről szá- ; molhat be. Tíz esztendeje áll < a kert élén és tízévi kemény ; munkával nemcsak megmen- í tette a pusztulástól ezit a í felbecsülhetetlen értéket, ha- i nem Európa egyik legjelentő. ; sebb botanikus kertjévé fej- ílesztette. ! A kérdésre, hogy az idén mi- ' vei gyarapodott a botanikus ; kert, örömmel újságolja, hogy í elkészült az öntözőberendezés J földbe fektetett, 530 méter í hosszú fővezetéke, amely ke- í resztülszeld az ötvenholdas í kertet, és a hozzá csatlakozó \ felszíni csövek segítségével ; most már minden részét bár- mikor, nehézség nélkül örntöz- ; hetik. Megépítették az öntö- \ zőberendezés motorházát is, ; és benne már helyén áll a ; vadonatúj, nagy teljesítményű ; motor, de eddig üzembehe- J lyezésére nem került sor — J nem is volt szükség rá, ment \ amióta megvan, bőséges eső- í zések gondoskodtak a kert ; talajának nedvességszükségle- ; téről. ; — Az öntözőberendezésre ; különben igen nagy szüksé- ; ge van a botanikus kertnek — 5 teszi hozzá Ujvárossy Mik- ; lós —, mert pontosan abban í a Pest és. Vác között elhúzódó, í száraz földsávbam terül él, í amely egyik legcsapadékszegé- ; nyebb pontja az Alföldnek, í Szárazséig tekintetében vetek- 5 szik a Hortobágy közepével ; is. Az évi csapadék átlaga nem J éri el az ötszáz millimétert, J holott az országos átlag hat- J száz. milliméter. ségéhez. Ma már kétszobás J összkomfortos lakása van és J berendezett. A pártbizottság J intézte el, hogy a felesége is ^ itt taníthasson. J A járás ott állt Mézes La- ^ jós mellett, amikor a névte- ? len leveleket vitte a posta, s J nem engedték tönkretenni h'r_ ^ nevét, tekintélyét. Ott voltak J Sebestyén Ferenc a torbágyi J Lenin Tsz elnöke mellett, amikor átvette annak a tér- ^ melőszövetkezetnek a vezeté- ^ sét, amelyre már csaknem jä mindenki keresztet vetett. In- J tették: vigyázzon, legyen tü- J relmes. J Intézik Vígh Sándor, a pá- J tyi tsz-elnök ügyét, aki az J ötödik évet tölti a tsz-ben és ; most félő, hogy elveszíti eddi- ; gi SZTK-jogát. Huszonöt évet J dolgozott az iparban, ötven J esztendős, a negyedik évfolya- J mot végzi az egyetemen — és í most meg akarják fosztani ^ korábbi jogától! Büntetik, amiért dicséretet érdemelne! J A járás addig nem hagy J nyugtot a hivataloknak, amíg J Vígh Sándornak nem szolgál- ; tatnak igazságot. Ahogy ak- J kor sem hagytak, amikor vi- J zes, egészségtelen lakásából a £ maiba költöztették. ; SZTK-ügy, névtelen levelek, J lakásgondok, meggondolatlan,^ hirtelenségek helyrehozása —J apró ügyek. A>pró ügyek aj milliós termelési tételek mel-J lett! De éppen, mert nin-J csenek magukban a kihelyezet-•; tek, ha elkedvetlenednek, van'- hová bekopogtatniuk — azt; mondják: érdemes dolgozni.J Ki mondaná, hogy minden^ rendiben van? Pákozdi Zol-; tannak épp a napokban be-; ázoltt a lakása és a tanács $ még nem intézkedett; Sebes-; iyén Ferencnek még sok; gondot okoz a tehetséges, de J nehezen kezelhető sgronó- J mus, s mindenütt akadnakJ bosszúságok! Ezek azonban 5 már az új közösséget a ma- J gukénak érző emiberek napi; mérgelődései. Nem is tulaj-J doni tanak neki nagy jelen-; tőséget. J — Az ember csak rohan. Jó; lenne többször beszélgetni aj tagsággal. Jó lenne többször J leülni egy korsó sör mellé, J vagy nótázni a disznótor köz-J ben. Barátkozni fehér asz-; tál mellett. Mi azonban csak; rohanunk, élni is alig jut;: időnk — panaszkodnak a ki-^ helyezettek. — Jó lenne többször beszél- J getná nem hivatalos dolgok- J lói. Leülni és megkérdezni: J no, mi fáj, öreg? Vagy hát-J ba verni: ne lógasd már az J orrod! Olykor vadásztörténe-J teket mesélni egymásnak, és ^ nevetni azon: már megint ^ mit mondott a gyerek. De hát^ kevés az idő, nagyon kevés $ — panaszkodnak a járásiak. J Pedig, ahogy tizenegyezer J forintért kijavították az el-J nőknek járó lakást Torbá-% gyón; ahogy gondoskodtak aj becsület megvédéséről Perbá- J Ion; ahogy rózsacsokrot vit-J tek Pákozd Zoltánnak a kór-J házba; ahogy nem feledkez-J tek meg egy percre sem kihelyezettek apaónak tűnő, ? de soha nem apró gondjairól, J ■úgy kell ezentúl még többet^ törődni velük. És nemcsak aj járásiaknak, hanem elsősorban a helyieknek* ^ Ne legyenek közömbösek, ha| beázilk a lakásuk, ha betegék, í ha nem érnek rá aludni, ésj elszaladnak felettük az évekj anélkül, hogy pihennének, J szórakoznának. Kik érdemel- J nék meg, ha nem ők, akikj idegenként érkeztek, de ma J már — otthon vannak. / Sági Ágnes \ < í { * i i Hazaérkezett az Operaha'z együttese A Magyar Állami Operaház társulata hétfőn a kora haj- i nali órákban, különrepülőgép- pel hazaérkezett Edinburgh- : bői. A 87 tagú együttes az I idén első ízben vett részt : Edinghburgban a legnagyobb ! nemzetközi színházi fesZtivá- J Ion. (MTI) KÖNYVESPOLC Georgi Markov: FÉRFIAK lést követő néhány hónapig. Bemutatja a mai bolgár fia­talok gondolkozását, a bolgái közélet hibáit, s a hibák el­len harcoló következetes em­bereket, mint Ivánt, s mint a korábbi századparancsnokot. A könyv kétségtelenül igen bátor hangú, szókimondó, ér­dekes írói kísérlet, amely jel­zi Markov kétségtelen tehetsé­gét. Következő kötetei min­den bizonnyal kiforrottabbak lesznek, még nagyobb hozzá­értéssel, és még hitelesebber formálja hőseit is. A magyar olvasó a kötél kétségtelen gyengéi ellenére is a mai bolgár élet egyik leg­reálisabb, legforradalmibb áb­rázolását kapja meg ebben a szenvedélyes, igazságkereső tehetséges írásban. (Kossuth Könyvkiadó, Csuka Zoltán fordítása.) (tm) U j, fiatal bolgár író első művét ismerheti meg a magyar közönség. Érdekes egyéniség maga az író is. Fia­tal, lendületes mérnökember, aki élénk figyelemmel kíséri hazája közéletét, s lázas szen­vedéllyel keresi, kutatja a he­lyes utat, a közéletben jelent­kező hibák gyors kijavításá­nak módját. Ez a szenvedély jellemzi a Férfiak című könyvét is, de éppen a lázas türelmetlenség sajnos néhány helyen elna­gyoltsághoz vezet. Ennek el­lenére a könyv, a mai bol­gár irodalom jelentős alkotá­sa, méltán keltett nagv érdek­lődést, s nem ok nélkül fordí­tották le szinte valamennyi európai ország nyelvére. Az író Iván. Mláden és Szásó, a három hős életútját kíséri végig a leszerelést meg­előző egy hónaptól, a leszere-

Next

/
Oldalképek
Tartalom