Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
6 "‘TMiHap 1963. AUGUSZTUS 19, HÉTFŐ Tyereskova Karlovy Varyban A csehszlovákiai látogatáson tartózkodó Valentyina Tyereskova, szovjet űrhajósnő vasárnap Karlovy Varyba érkezett. Amikor a kozmosz hősnője végigment a város utcáin, csehek, szlovákok, oroszok, angolok, lengyelek és franciák üdvözölték őt, s éltették a szovjet népnek a világűr meghódításában elért eredményeit KARD ÉS PAJZS Vacsoráztunk amikor a fiam megszólalt. — Édesapám, mi az az alkotmány? — Az alkotmány, kisfiam? Az az ország törvénye. — És mi az a törvény? — A törvény? A nép, a sok kisember akarata. Amit mindenkinek me? kell tartania. A friss kenyér ni ke járja már a tarlókat, JZj frissen meszelt, újrafestett magtárakban, malmokban halmozódik a termés, a reménységgel elvetett, aggódással növelt és örömmel betakarított kenyérmag. Valamikor a földművelő parasztember babonás áhítattal, reszkető marokkal vetette, szórta a felszántott ugarba az esztendei „élet” magját. Asszony, gyerek, étel, ital nem ért fel azzal a vonzással, amely a növekvő barázda felé húzta... A föld szolgái, megszállottjai, alva és ébren ráborítván szívüket, féltő szeretettel befödvén a maguk kis parcelláját — figyelték az eget. Figyelték a szelet, az esőt, a felleget és a napsugarat. Biztos szemmel, hajszálnyi pontosan lemérve a növény sarjadását; megbú- vik-e szentgyörgyre a varjú a barázdában? S ha „megélt” a vetés, áldozati felajánlással, testi-lelki erejüket megfeszítve, vérük, verejtékük hullásával végezték az aratás ünnepi szertartását. * föld dolgozója ma már tudja — s talán az ősi, híven nyújtózó anyaföld is —, mily pezsdítő, gyors, szervezett, racionális lett azóta a mezőgazdasági munka. Színes, vidám gépek futnak. Szántják, boronáljálc. A nagy állami gazdaságokban repülőgépekről trágyázzák és gyomtalanítják. Ha beáll a kombájn, a szőke mezők tengerébe, zakatolása nyomán ömlik, garmadába gyűl az azonnal kicsépelt drága aranyfolyam. A zsákok pillanatok alatt telnek, s a földnek néhai verejtékező rabja, kinek válláról levették az ólomsúlyú, inasza- kadásig cipelt zsákok terhét, álmélkodó néma elismeréssel adózik a gépnek, s a szalma lehúzása után nyomuló traktor munkájának. A fehérre meszelt falusi kemencék táján, a városi elárusítóhelyeken, péküzletek, kenyérboltok, tejivók környékén dús, semmihez sem hasonlítható, megnyugtatóan örömteljes illat terjed: a friss kenyér szaga. S az esztendőről esztendőre megújuló gazdagságunk, terményünk betakarításának örömére ünnepet jelölt ki népünk, az új kenyér tiszteletére. Valóságosan is, s egyben szimbolikusan. Valóság, hogy ősi tisztelettel illetjük mindannyian mindennapi kenyerünket. Ünnepünk Ugyanakkor szimbóluma annak, hogy az élet anyagi, szellemi, kulturális szükségleteit népünk egyre nagyobb mértékben kielégítheti. 20-án az egész felmutatják, megszegik, tisztelettel övezik az idei új kenyeret. Igaz, tiszta öröm ez nekünk! S örömünket fokozza a kirakataink előtt nézelődő külföldiek elragadtatott elismerése. Hallhatjuk útón-útfélen lelkes dicséretüket, s látván csomagjaik duzzadó tartalmát, amelyből nem hiányzik a karcsú zsúrkenyér, a szép fonottkalács, a ropogós kifli, sőt a friss pogácsa sem. Büszke adakozással tömjük turistazsákjukba a mi szívünknek oly drága kincsünket, a mindég jutó-maradó jó ízű kenyerünket! Solt Petemé a ugusztus ■Éí országban Megkezdődött a tanszervásár! — És mit akarnak az emberek? — Ugyan mit akarnának? Boldogan, jól akarnak élni, nyugodtan dolgozni. A törvény pedig megvédi az embereket. — Hogyan védi őket? — Hallgass ide, kisfiam, elmondok neked erről egy érdekes esetet... Te még nem éltél, amikor ez a történet kezdődött, a háború utolsó évében. Akkoriban ment Fülöp néni, a férjével, Józsi bácsival, Zsigerpusztára cselédnek. Az uraságtól kaptak lakást, hogyne kaptak volna, hiszen nagy szükség volt a két kezük munkájára .. , Egy év múlva aztán nagyot fordult a világ. Megjött a szabadság, az uraságnak tágulnia kellett. Földjét, vagyonát a szegény emberek kapták meg .. j A fiam tágranyílt szemmel figyelt. — Azok. akik a földet osztották, így szóltak Fülöp bácsihoz és nénihez: „hallgassatok ránk és írassatok magatoknak földet itt Zsigerpusz- tán. Jó lesz nektek itt, házat is kaptok hozzá. Az, amelyikben laktok, a tiétek lesz ...” Persze, hogy nem kellett ezt kétszer mondani nekik. Boldog örömmel vették, hogy végre azok felett is kisütött a nap, akik addig szegénységben éltek. — Akkor már aztán nekik mindig jó volt? — kérdezte a fiam. ” Jó hát, persze, hogy jó. Teltek-múltak az évek, nem volt semmi bajuk. Felnevelték szépen a lányukat, férjhez adták, s köziben kifizették a föld árát is. Csak egy dolog bántotta őket. Az, hogy a házért nem kért tőlük soha senki pénzt. Pedig tudták, hogy fizetni kell érte. Nyugtalankodott emiatt Fülöp néni eleget. De bárhová ment, a hivatalokban megnyugtatták, hogy majd szólnak, ha fizetni kell.;: Kilenc év telt így el, amikor Fülöp néni teljesen magára maradt. A teljesen egyedül élő, gyenge özvegyasszonyt senki nem bántotta, Nem ám, újabb hat évig. Hanem akkor azután a faluban valaki kitalálta, hogy szükség van Fülöp néni kis házára, méghozzá közösségi ' célokra. Mivelhogy építkezni akartak arrafelé, kellett a ház szolgálati helynek. Kérték a házat Fülöp nénitől, aki akkor már egyedül lakott benne, — És ő odaadta? ■— Igen, odaadta volna. Oda, csak azt kérte, adjanak neki másutt lakást. De nem adtak, sajnálták tőle. Ellenben három évvel ezelőtt, egy szomorú őszi napon, Fülöp néni levelet kapott a Hivatalból. Nagy pecsétes, szigorú levelet. Az állt benne, hogy tüstént, de azonnal költözzön ki a házából. \ Interjú a visegrádi fellegvárnál van-e Jajveszékelt Fülöp néni, hogy már most ő hová menjen, hol hajtsa le estére a fejét, hisz’ nincs másutt lakása! De a Hivatal főnökét nem indították meg a könnyek. „Majd gondolkodik maga, hogy hová menjen — szólt dölyfösen —, ha kirakjuk innét!” És csodák csodája, egyszeriben sürgős lett a Hivatalnak, hogy Fülöp néni fizesse be azt a kétezerötszáz forintot a házért, amit eddig elvenni sem akartak tőle. De hát szegény öregasszony honnan vegyen ennyi pénzt egyszerre? — Kölcsön kellett volna kérnie .— szólalt meg fiamból a spontán jólélek. — Igen, nem tehetett mást. Összeszedte Fülöp néni nagykeservesen a pénzt, be is fizette, de nemsokára csak megjött a papír, hogy elvették a házát. Nem volt otthon, a lányának a kertjében dolgozott, amikor odaért a két lovaskocsi. Rajta volt Fülöp néni összes bútora. A hivatal főnökének parancsára törték fel a házát és kiraktak onnan mindent, ami az özvegyasszonyé volt. — De hát Fülöp néninek volt igaza, miért hagyta? — tört ki a fiúból a megsértett igazságérzet. — Igen, neki volt igaza. Érezte is, hogy igazsága van. Nem hagyta magát. Ám hiába szaladt fűhöz-fához, süket fülekre talált. A járási hivatalban és a megyei hivatalban hallani sem akartak keserves panaszáról. Hanem azután gondolt egyet Fülöp néni! és elment a bírósághoz. Megkérdezte: eltűri-e a törvény az ilyen zsiványsá- got? És perre ment a dolog. — És a bíró kinek adott igazat? — Fülöp néninek. Visszaítélte neki a házat. A megyei hivatal embere pedig bocsánatot kért tőle. Azt mondta, hogy a falubeli hivatal vezetői félrevezették őket. — De akkor azután Fülöp néni már visszamehetett a házába, úgy-e? — Sajnos, nem, kisfiam. A törvény és a bíróság szava ugyan világosan szólt, de a törvény és az igazság nem mindig győz szépszerével. Amikor a falubeli hivatal vezetője meghallotta, hogy a törvény nem neki, hanem a kis özvegyasszonynak adott igazat, dühös lett. Dúlt-fúlt mérgében és azt mondta: most már csak azért is megmutatja, hogy nem adja visz- sza a házat Fülöp néninek! Nem is adta. Hosszú-hosszú ideig. Hanem egyszer aztán a fülébe jutott az eset a törvényt védelmező ügyésznek. Lett is aztán hadd el hadd! Az ügyész nem tűrte a huzavonát. Bevádolta a hivatalnokot a bíróság előtt, hogy rosszul bánik a néppel, basáskodik az egyszerű emberek felett. Ezt pedig a törvény, az alkotmány nem tűri el. így történt végül, hogy Fülöp néni ma már mégiscsak az ő házában lakik. Alig néhány hónapja, hogy visszaköltözött... — És ezt te honnan tudod ilyen jól, édesapám? — A bíróságról, kisfiam, a bíróságról, amely azután alaposan megbüntette a szívtelen hivatalnokot. Sőt, nemcsak megbüntette, hanem még Fülöp néni kárát is megfizettette vele... Augusztusiban már korábban sötétedik. Amikor a rádió mesemondója jó éjszakát kívánt, s a szobában csak a zöld varázsszem foszforesz- kált, az ágyból újra megszólalt a fiam. — Olyan volt ez, ugye — motyogta félálomban —, mint a mesében, ahol mindig az igazság győz? Csak verekedni kell érte... Hallgattam. Igen, mint a mesében. Kard és pajzs van hozzá. Ügy hívják: alkotmány. Csak mindig legalább egy ember legyen a talpán, aki bátran le meri vágni a sárkánynak mind a hét fejét. Firon András ! A FURIKÁZÓK ELLEN 1 Különös divat kezd lábrakapni Cegléden. Érdemes a szóra, mert új jelenség, mind Cegléden, mind a megyében talán most találkoztunk vele először. Jelentettük tegnapelőtt, hogy ismeretlen tolvaj ellopta egyik éjszaka a ceglédi Kossuth Étterem elől az odatámasztott fekete Pannóniát. Az eset annyival is érdekesebb, mivel a motorkerékpár tulajdonosa mindössze öt percre tért be a helyiségbe. Ez csütörtökön történt. Még ugyanaznap a mozi kerékpár-megőrzőjénél ismeretlen fiatalember jelent meg. Se szó. se beszéd elemelte onnan az ott levő 350-es Jáivát. Mire a kerékpárúk őre észbekapott, a fürge ifjú nyeregbe pattant és eltűnt az ismeretlenség homályában. S most jön a legérdekesebb: egy nappal később mindkét motort megtalálták. Az egyiket a Gubodi úton, a má- sA.at a Futóház utcában. Vagyis egyszerűen az történt, ff hogy felelőtlen ifjú emberek — jóllehet vezetői tudás és ff jogosítvány nélkül — szórakozni akartak, felültek a mo- ff torra, kifurikáztak magukat, aztán otthagyták sorsára az ff idegen motort. A két eset, reméljük, elgondolkoztatja mindazokat, ff akiket a dolog érint. Részben a gépkocsi- és a motortu- 4 lajdonosokat, hogy vigyázzanak jobban járművükre, f Részben pedig a közvéleményt és az illetékes társadalmi ff szerveket, akik még idejében elejét vehetik vidéken, e % fővárosból eltanult rossz szokásnak, a járművek „kaland- ff bál és szórakozásból” való elemelésének. Sok bosszúságot, sok kárt és sok bajt előzhetnek meg f vele! \ (—iron) • „ Kocsa Popovics jTWUL TUXP Lengyelországba látogat 1963. augusztus 19, hétfő, Huba napja. A nap kél 4.44, nyugszik 18.50 órakor. A hold kél 4.29, nyugszik 19.17 órakor. 1963. augusztus 20, kedd, Alkotmány ünnepe. A nap kél 4.46, nyugszik 18.48 órakor. A hold kél 5.38, nyugszik 19.44 órakor. 1963. augusztus 21, szerda, Sámuel napja. A nap kél 4.47, nyugszik 18.47 órakor. A hold kél 6.46, nyugszik 20.08 órakor. Várható időjárás ma estig: túlnyomóan felhős, az évszakhoz képest hűvös idő, esőkkel, zivatarokkal. Megerősödő északnyugati szél, a legmagasabb nappali hőmérséklet 20 fok körül lesz. Kocsa Popovics, jugoszláv külügyminiszter ez év szeptemberének első napjaiban hivatalos látogatásra a Lengyel Népköztársaságba utazik. A jugoszláv külügyminiszter viszonozza Adam Ra- packi, lengyel külügyminiszter tavalyi jugoszláviai látogatását. — Lengyel ifjúsági delegáció látogat el szerdán délután a gödöllői Török Ignác Gimnáziumba. A lengyel fiatalokat nagy érdeklődéssel várják. — Kétnapos balatoni kiránduláson vett részt a nagykátai Magyar—Koreai Barátság Termelőszövetkezet 52 fiatalja. Az autóbuszút költségeit részben a KISZ-szervezet bevételeiből, részben a termelőszövetkezet jutalmazási alapjából fedezték. — Dokumentációs kiállítás nyílik az alkotmány ünnepén Tápiószentmártonban, a művelődési házban, a Szovjetunió és Csehszlovákia fejlődéséről. Egyúttal a helybeli fotoszakkör mintegy ezer képből álló riportanyagot és több tekercs saját felvételű mozgófilmet mutat be a közönségnek. Rendőrségi krónika Csak szomjasak voltak? Péntekre virradó éjszaka betörő járt a ceglédi vasútállomás restijében. Nem vitt el semmi mást, mint 3 deci kaszinórumcut, 7 deci ürmös bort, 2 deci likőrt és egy zsemlyét. Női kerékpárt emelt el a hét közepén Cegléden egy középület elől Raffael István 24 éves kóbor személy. A kerékpárt el akarta rejteni a vásártér melletti kukoricásban azzal a szándékkal, hogy majd visszamegy érte, átviszi Nagykőrösre és ott eladja. Nem járt szerencsével, mert útközben összeakadt a rendőrjárőrrel, amelynek feltűnt a férfinál a női kerékpár. Az igazoltatás- ná! kiderült, hogy Raffaelnak semmiféle személyi igazolványa nincs, őrizetbe vétele után pedig megállapították, hogy nyolc hónapja csavarog lakás nélkül a városban. — Felborult motorkerékpárjával a vizes úttesten, s közben elütött egy 70 éves budapesti asszonyt a fővárosban Benedek Sándor galga- hévízi fiatalember. . .-./j — A gombai termelőszövetkezetben 40 holdas, 450 ezer köbméteres víztárolót építésnek, 100 hold szőlőt telepítenek és tízezres tojóházakat állítanak fel. — A nagykőrösi járás KISZ-istái társadalmi munkával segítették az idei szőlő- és gyümölcstelepítést. Há- romszáznegyvenhat fiú és leány több mint 2770 órát dolgozott. Ennek keretében két és fél hold szőlőt telepítettek, 419 suhángot ültettek el és 5 holdnyi területet készítettek telepítés alá. — Tegnap hajnalba« Bakai Ferenc, 76 éves szigetúj- falui lakos házának fáskam- rájában felakasztotta magát. Meghalt. — Életveszélyes állapotban vitték kórházba Gre- gus Mihály dunaharaszti lakost, akit a faluban a Diófa utcában gépkocsijával Kollár György, 38 éves helybeli textiltechnikus ütött el. Noha a baleset a gépkocsivezető hibájából történt, mint kocsitulajdonosnak a szerencsétlenség után a legfőbb gondja az volt, hogy a járművén keletkezett kár mértékét vitatta, amely a rendőrjárőr szerint 200 forint, ő szerinte 600 forint. A vizsgálat megállapította, hogy Gregus ittas volt. — Horgászversenyt rendez szeptember 1-én a Nagy- Budapesti Horgászok Egyesülete, hajnali 5.30 órától délelőtt 11 óráig a budai Duna-parton, a Lukácsfürdő kifolyójától a Petőfi- hídig. — Holnap délelőtt nyílik meg a tahitótfalui művelődési otthon udvarán a Szentendrei-sziget szakszövetkezeteinek II. mezőgazdasági kiállítása. — A Pest megyei Petőfi Színpad műsora: ma délután fél négykor Dunavar- sányban Férfiaknak tilos!, ma este nyolc órakor Isa- szegen a Gül Baba. Holnap, augusztus 20-án Férfiaknak tilos! délután fél négykor Hévízevörkön, este nyolc órakor Tóalmáson. a Gül Baba, délután fél négykor Délegyházán, este nyolc órakor Ócsán kerül színre. Tizenkét nap még, s vége a vakációnak. Mielőtt azonban az iskola küszöbét átlépnék, a gyerekek jó része az üzletekbe tér be tankönyvért, irkáért, tollért, ceruzáért, tanszerért. Időszerű a kérdés: — Mi újság a tanszerek frontján, rendben van-e minden? — A legnagyobb rendiben — hangzik a drót másik végéről, ahol Kovaesik Béla, a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi vezetője beszél. — Az iskolaszerek a legutolsó faluba is megérkeztek már. Az ssztályonként összeállított tí- pusesomagok készek. Sőt, beszámolhatok arról, hogy már meg is kezdődött a nagy banszervásár. Pénteken például egyedül a monori boltunk húszezer forint ára iskolaszert adott el. — Tavaly úgy emlékszünk, egy ideig fennakadás volt az A/4-es füzeteknél az ellátásban, Az idén hogy állunk? — Jól. Ezen az őszön már a tanév elején minden tanszert megtalálnak a diákok. Talán a tinta és a kréta ért ki a boltokba kissé vontatottan, de mire a nagy szezon megkezdődik, ezekből sem lesz hiány. — A szülők tájékoztatására szeretnénk megkérdezni, hogy mennyibe jön egy kis elsős „kistáj ír ozása” ? — Körülbelül száznyolcvankétszáz forintból minden kitelik, a táska, a tolltartó, a Szombaton délután adták át ünnepélyesen a Vísegrád fell eg vári három és fél kilométeres utat — ahogy arról beszámoltunk — a forgalomnak. Az első gépkocsi a rádióriportért és az interjúalanyokat vitte fel az eddig gépkocsival még nem járt magaslatra. A képen: Végvári Jenő a Pilisi Erdőgazdaság igazgatója és Árkosi Gyula főmérnök nyilatkozik a rádiónak. A riporter Nagymarosi László (Koppány felv.) tornacipő, s az összes szükségen felszerelések. (f. a.)
