Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-19 / 194. szám

1963. AUGUSZTUS 19, HÉTFŐ UßBKJI ^tírlan Falu Tamás: Új kenyér Gépeke szánt már, Kombájn arat, Másként ragyognak Már á nyarak. Tücsök a tarlón Másként zenél, Nincs a hazában Kolduskenyér. Előtted új nyár Üj kenyere, Emeld fel szíved, S koccints vele! WNVAVs>XXX>XXNXXXXSXNX>>XNN>XVSXVVC<X,CWt?Cl Sophie Daumier francia filmszínésznő jelenleg az Egy kutya a játékban című filmben játszik főszerepet IVSXXXXVXNVXXXSXVNNANXVSXNXV^XXVXXNXXSNVSMI Quasimodo: A felülmúlhatatlan föld Régóta tartozom neked szerelmes szavakkal: vagy talán olyanokkal, melyek naponta gyorsan enyészve hangzanak el, alig csendülve meg, s melyektől fél az emlékezet: benne az elkerülhetetlen jelek ellenséges párbeszéddé állnak össze, s ez a súly a lélekre zuhan. Talán az ész puffanásának zaja nyomja el szerelmes szavaimat, vagy a visszhang kiszámíthatatlan félelme, amely a képet szelíd suttogásnál is halványabbá homály ősit ja: vagy a láthatatlan iróniát súrolják e szavak, a gúny sötét peremét és immár bekerített életemet, szerelmem. Vagy talán a s?án kápráztatja el őket, ha beleütődnek fényfalába az időnek, mely eljön majd hozzád, amikor már az én időm nem bír sötét szerelmet felidézni, szerelmet mely elsiratja a szépséget, s a viharos szakítást a felülmúlhatatlan földdel, szerelmem. (Képes Géza fordítása) LÁNYOK A FÖLDEKEN VXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXa Nyekraszov: A magvetőkhöz Vesd a tudást, nosza menj a mezőre ki! Félsz, hogy a mag sose fog ki virágzani? Félsz, ocsú lesz a vetés? Nincsen erőd? a szíved hite megriad? Kis csira is jutalom, mit a munka ad, Magva akármi kevés! Jer te ügyes, te merész, te örömteli. Hogyha akad. ki a kis szemeket veti, Jer te erős, te vidám, te segíts neki. Jer te derék! Vesd a tudást az erényt, nyoma megmarad, Vessetek úgy, hogy a fáradozástokat Áldja a nép. (Fodor András fordítása) WWVWWWVWVWWWXWXVXXWVXVWXV^wx^ szólésre későn érkezik, jaj,! vissza is' kellene fordulni;! de már mindegy, iítt van, j talán csak nem vonja fe- \ lelösségre a fiú. j Búgó, meleg asszonya szó j üdvözölte anyáskodón. Ifjú j Károly érezte, nincs benne j tettetés, csak a megszeppent \ lélek rezeg ki olykor hang-! jából. Hétfőn hajnalban Kórolykai nagyot nyújtózkodott.. Meg-! nézte óráját. Talán csak : nem aludlta el az időt, mint: régen, midőn futottak az ap- : javai, verték a pont az út: közepén. Nem aludt el, van j még bőven idő. Útra készen lépett ki a: konyhába. Apjától és... hogy! is mondjuk már ezután ej,: Zsuzsika nénitől . még az este: elbúcsúzott, hogy ne zavar-: ja őket, és most megiepe-í tésre, már mind a kettőt a: konyhában találta: — Éppen most akartam j szólni, fiam, hogy kelj fel!.! És szép volt minden a haj-; nalban, porosodott a táj, ép-í pen hogy csak a szőlődom­bok levelei rezzentek olykor a hideg harma ttól... tóttá ki a házból. Zsuzsika is kérte, marasztalta... Elköl­tözött Érdősrétre, • a húgá­hoz ... Az első kétszáz fo­rintot visszaküldte... El­utaztam hozzá ... Na, azóta aztán elfogadja a pénzkülde- ményeket... — Miért nem értesített apám engemet ezekről a dol­gokról? Erre a kérdésre idősebb Károly hosszú hallgatás után. a belső falon függő, meg­nagyított fényképről mosoly­gó édesanya felé fordította a fejét. A fiú nézte az ap­ját, majd az ő szeme is a mosolygó asszony arcát ölelte. — Nagyon egyedül vol­tam, fiam!... Ne haragudj reám! ... Azért hívtalak, hogy kész helyzet elé állít­salak, mert ujjaim sohasem tudtak a tolira görbülni, hogy megírjam a valót... Újra a fényképet nézték. Vallottak, magyarázkodtak némán, pedig a falról meg­békélt sugarak változtak rá­juk. És mikor halk ajtó­nyitással belépett az új asszony, zavartan, megiHe- tődve lépett be, mint mi­kor valaki fontos megfoe­és olyan elérhetetlennek tűnt fel Pest, mint a messzi ég. Ez az asszony az állami tex­tilboltban ült a kasszában. Elvált asszony, hogyishívják­jáé volt?... Apja a fényképen hihetet­lenül fiatal. Pedig már öt­venkettő! Leült egy fotelbe és akkor vette észre az új bútorokat, a garnitúrát, a nagy kombi­nált szekrényt. Ült mereven, messzejáró gondolatokkal. Nem hallotta a lépteket, az ajtónyitásokat, csak akkor eszmélt,. mikor már apja megsimogatta a haját. Néma ölelkezésük után is döbbent csend állt közéjük. Az apa észrevette, hogy fia arcára sürgető kérdések ül­tek rá. De miért kell itt már a szó? A fiú látott, tudott mindent. Csak any- nyit mondott: — Hát ez a helyzet, fiam! — Nagyanyám hol van? — Nagymama? — köszö­rülte torkát időseibb Károly. — Hiába marasztaltuk, nem maradt. Pedig szinte könyö­rögtem neki, ne menjen el, mert még azt mondják, minthogy már mondják is, hogy az új asszony szőri­ka tonavis élt is, hogy édes­apja felcseréli az' ő édes­anyját egy idegen asszony- , nyal Este érkezett haza. Hiába zörgette, a kaput. Nagymama sem bújt elő. Benyúlt és szokás szerint a kapukulcs bent lógott a kapufélfán, szegre akasztva. Fellépett -. az eresz alá. Megnyomta, a konyhaajtó ki­lincsét. Nyílt az ajtó. Itt le­hetnek valahol a közelben. Villanyt gyújtott. A kony­hában fényes, tiszta volt minden, ragyogott a kredenc, csillogtak a. falra aggatott dísztányérok. Benyitott az utcai szobáiba. Ami először meglepte, modem csillár csüngött a mennyezet közepén. (Édesanyjának volt örök vágya egy ilyen dí­szes, modern csillár ...) Az­után egy fényképet pillantott meg. Fekete hajú nő ejti fejét apja széles mellére. A nő kezében virágcsokor. Úgy tűnik, hogy ismeri is. Fel­csillannak távoli évekből te­kintetek, arcok, szemsugarak, melyek elkapták az utcán, holtokban, nyilvános helyen, amikor még ő is itthon gé- pészkedett, hol itt, hol ott, szórakoznak odamenet, haza- jövet a vasúton, nem egy házasság lett már a Pestre járásból. A lányokat talán ez is vonzza. A fiúk? Hát a fiúk, , azok - mindig sze­rettek világot látni, a meg­szokottnál egyebet csinálni. Megismerkedni az ismeretlen gyárral. Nap, mint nap út­rakelni! A modem életnek hétköznapivá soha se fakuló kalandja ez a falusi fiatal­ember szemében. —• Meg aztán minden va­sárnapjuk szabad, és min­den évben szabadságot kap­nak, de azt is tudják, hogy nálunk se évi szabadság, meg vasárnap sincsen —* állapítja meg Faragó Kati, és jókedvűen felkacag: — Ha vasárnap otthon, maradnék, vagy két hétre üdülni men­nék. ugyan ki etetné a csirkéimet? — Vagy mi lenne a kerté­szetben, ha nyár derekán elmennének a kertészek sza_ badságra? — kérdi Krizsám. Magda, de mindjárt hozzá is teszi, hogy még a ker­tésztanulók sem akarnak nyaralni menni. Hat forint ötven fillér órabért kapnak, naponta 65—80 forintot ke­resnek. De nem irlgyli őket a sok keresetért. — Nagyon kemény a mun­kájuk. Egész nap görmye* deznek a tűző napon — el­ismerően mondja róluk. Ám mind a két lány biztosít, nem a könnyebb munkát keresték, amikor a baromfi. szakmunkát választották. Sze­retik az állatokat, és csak ez irányította őket, most pedig megelégedetten végzik azt a munkát, amit szeret­nek csinálni. Ezért értik meg azt, aki ipa­ri szakmát tanul, olyan mes­terséget, amit szerét. Mind­kettőjük bátyja tanult szak­munkás. Katié géplakatos, Magdusé műbútorasztalos. Azt azonban sehogy sem értik, hogy valaki gyári segédmun­kás szeressen lenni, és na­ponta a vonaton törje magát havi 900—1000 forint kere­setért, amikor odahaza a mezőgazdaságban többet ke­reshetne. Tudjuk, hogy, szükség van az iparban segédmunkásra is, de a mezőgazdaságban szak­munkás kell. Inárcson is húsz szakmunkás tanuló kel­lene és nincs jelentkező. i— Olyan is gyárba megy, aki itthon szeretne maradni, akkora divat most a vá­rosba járás — állapítja meg Kati. — De állandóan változik a divat — védi Magdus, és ha így látja, ez határozottan megnyugtató. Csak rájuk kell nézni Nemcsak a baromfihoz, a di­vatkérdésekhez is értenek. Két kis divathölgy, mezőgaz­dasági szakmunkás és szak­munkás tanuló. Ök és ma még kevés társuk példája fogja rövidesen divatossá tenni fa­lun a mezőgazdasági szak­munkás foglalkozást. Szokoly Endre gyök! — tör ki az öröm Mag­dából. Nem egyedül megy ám nyaralni a Március 21 ta­nulói közül. Farkas Marit, a kertészetből, a váci is­kola küldi j utol om üd ülésre, vele megy Siófokra. öt inárcsi mezőgazdasági tanuló­ból kettő tehát. Mert öten vannak, két baromfitenyész­tő, két kertészlány és egy mezőgazdasági gépkezelő fiú. Tavaly ennyien szegőditek be tanulónak a tsz-hez, idén még ilyen kevesen sem. — Mi lehet ennek az oka? .— Lenézik apáik . foglal­kozását — véli az egyik. — Szeretnek mindennap Pesten lenni — így, a másik. És sorolják a többi okot Fiúk, lányok . együtt utaznak ismerkednek, beszélgetnek, ól­ján a nagy. rávarrott zseb mutatja, két év előtt ké­szülhetett, mondja is, ezt már csak a munkában hord- ja. — Hány ruhája van? Faggatni kell erősen, amíg bevallja,, hogy nyári ruhái­nak száma tizenöt. Ebből több kell, , magyarázza, de télire kevesebb, mert akkor egész nap tréningruhában jár­kál a csirkéi között. Krizsán Magdának kosztümje készül most a szabónőnél, meg egy szövetruha, s a ruhatára nem fér el egy szekrényben. Mind­ketten saját keresetükből öl­tözködnek. Kati még haza is ad a jövedelméből, vég­tére szakmunkás, önálló em­ber. Magda, a tanuló, csak Inárcson, a Március 21, násutt meg más tsz szar- tödtet június vége óta me- tógazdasági szakmunkás ta- íulókat. Legalábbis Inár- '.son ez idáig nem akadt az íltalános iskolából idén vagy Mvaly kikerült egyetlen gye­dek — sem fiú, sem lány —, iki a parasztszakmát kí­vánná kitanulni. Pedig a Március 21 Tsz kereken húsz :an»ulónak adna szakképzettsé­get. Aki már kijárta az isko- át, főleg a lány, ha nem amu! tovább, el-eljárogat iolgozni a tsz-be, de csak besegítő családitag az ilyen, a mama vagy- a papa munka- ígységét szaporítja, lekötni lem akarja magát. Élethi­vatásul nem választja a pa- Daraszti mesterséget, a me­an is félszemmel a város felé tekint. De mivel fia- ;al, a szülők nem engedik így előre a. gyárba: várjon sgy-két évet, aztán mehet. És megy. Utazik naponta majdnem négy órát. otthon, i falujában, jóformán már :sak vendég. — Én itthon, maradtam és lem bántarp meg — így be­szél Faragó Kati, az inárcsi Isz ez idő szerint még első és egyetlen, tanulóból lett szak­munkása, Állattenyésztő, azaz izabatosa-bban baromfi tenyész­tő, vagyis tyufkász. 1960-batn íli-t be tanulónak, tulajdon- toppén idén szabadulna, de' i pécetli szakiskolában, ahol totszer is töltött három-há­rom hónapot, oly szép elő­menetelt mutatott, hogy egy ívvel hamarabb kiadták a .segédlevelét”. — Havi 1200—1300 forin­tot keresek, körülbelül száz forinttal többet a képesítés nélküli tenyésztőnél. Jó szak­ma ez, lehet vele keresni, és legalább itthon vagyok. Értelmet sugárzó szeme megelégedetten mosolyog. Ki­egyensúlyozott lelkű ember íz a tizennyolc éves kislány, látszik rajtig. — Kétezerötszáz baromfi van a kezemre bízva — büszkélkedik. — (Hibrid csir­kéket nevel, tíz hét alatt egy kilóra hizlalja.) — Reggel hatkor állok munkába, el­hozom a raktárból a takar­mányt, megetetem a csibéim, utána itatok. Nyolcra már otthon vagyok, megreggeli­zem, s aztán megint eljö­vök, megnézem, nóncs-e el­hullásom. Vagyis pusztulit-e az éjszaka csirke, ami bizony néha elő­előfordul. Következik az ól kitakarítása. — Tyúktrágya-söprögető — így csúfolodnak a városiak. — Elnéző mosollyal mond­ja, s ez sem hangzik panasz­nak: — Lenéznek. — A pestiek? — Dehogy, sok pesti ba­rátnőm van, egyik sem néz le, hanem az itteni „váro­siak”. A bejárókat mondja te­hát városiaknak, azok egyi- ke-njásika nézi le, amiért „csak” mezőgazdasági . mun­kás. Pedig legtöbbjük nem nagyon vitte többre a se­gédmunkásságnál, s ez a kislány már szakmunkás, többet ■ is keres náluk. És mégis többre taksálják magu­kat. A felvég-alvég ősi csa­tározása megszűnt, ahogy a naigygazda és a zsellér közti mély szakadék is. Ehelyett a „városi” meg. a falusi falu­siak között vannak egészen fiatal emberek — új élmé­nyek hatása alatt — új vá­laszfalat. Gőgösek rá, hogy friss Utakra léptek, a rögös föld helyett a sima asz­faltra és még nem tudják, nem az teszi különbbé az embert, hogy mit dolgozik, hanem — bármi is legyen a mestersége —, hogy hogyan végzi el a dolgát. ■ Kati nem haragszik rájuk, .és a szakmunkástanuló Kri­zsán Magda sem. — A gyárba is kell munkás, a tsz-be is — állapítja meg felnőttesen. A tanuló csak háromszor öt napot dolgozik, havonta, ipa éppen szabad, látogatóba jött Katihoz. Bátran, elfogulatla­nul beszél. A legutolsó di­vat szerinti zsáfcruha van rajta. Határozottan elegáns jelenség, valóságos kis dóma. De Faragó Kati sem tompo­sán jár dolgozni, tiszta rajta a széles aljú vászonruha. Al­400 forintot keres á tsz-tői és 117 forint ebéd pénzt kap az államtól. — 'ötszáznyolcvan tyúkóm van a tenyésztörzsból — be­szél a munkájáról Magda. —- Vörös színű newhampshireik — és mert látja, hogy .jegy­zem, lebetűzi, nehogy hibá­san írjam. A tyúkok korán térnék nyugovóra, az estéik ‘ tehát szabadók. Néha színházba mennek Pestre, moziba elég gyakran . járnak és sokat olvasnak. — Én most már inkább csak szakkönyveket olvasok — jegyzi meg Faragó Kati. — Én meg regényeket — szól Krizsán Magda kissé ábrándos mosollyal. — Az irodalom volt ,a kedvenc tantárgyam. — Milyen tanuló volt? —* Mindig jeles. Elérti a kérdő pillantást, és felel is rá nyomban: — Igen, gondoltam arra, hogy gimnáziumba megyék. Aztán mégis itthon, marad­tam. De ha letelnek a .tanuló­évek, beiratkozom a mező­gazdasági, technikumba. — Én már az idén kértem felvételemet a levelező tago­zatra — szól közbe Faragó Kati, és elújságolja Magdá­ról, hogy idén Pécelen az „inasiskolábam” is jelesre vizsgázott. Jutalomüdülésre Siófokra küldi az iskola. — Még soha nem láttam a Balatont. Olyan boldog va­Faragó Kati már sgudunuwkás, Krizsán Magda még csak tanuló, de mind a ketten szeretik a csirkéket — ezért lettek baromfitenyésztők (Foto: Koppány) Brigitte Bardot? Nem. Kocsis Margit, a Ioearnoi fesztiválon bemutatott spanyol film magyar származású női fő­szereplője

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom