Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)
1963-08-19 / 194. szám
"i/Cíi-lan 1963. AUGUSZTUS 19, HÉTFŐ Simon Lajos: Mint a füvekkel született madár Én már lehetnék megelégedett, mint jóllakottak éhezés után, mint aki tudja: kölcsönös a vágy, s haláláig ég a páros lángolás. Ha gyermekkori lábnyomomra nézek, — micsoda messzi, mélyben hagytam azt! — lehetnék mostan olyan boldog is, mint a füvekkel született madár. De mint morajló pályaudvaron az indulók a vonatérkezést, úgy várlak kor, te kor, amelyben nemcsak rakéta száll, de száll a lélek is, mert nem kötözi ember-butaság se kín, se gond, se nyomorult szegénység, hisz mindannyian olyanok leszünk, mint a füvekkel született madár. mely nem tudja, hogy ínséges a tél, Mint a játékból dolgozgató gyermek, majd játszadozva eljátsszuk a munkát, és még az ember szerelmében is csak szépséges-szép boldogság terem! A JOG AUGUSZTUS Népművelés és emberség Aszód kulturális élete S zülethetett volna mondjuk egy szép empire kastély- ] ban, kettős nagyagyban, selyem- \ huzatú pelyhes párnák kö- i zött, puha derékaljon. De \ hát csak egy kis bogárhátú | vertfalú házikóban látta meg ; a napvilágot, nagyapám fa- : ragta dikón. S ez volt a baj I Már ahogy vesszük, mert : sokáig nem érezte ő azt, hogy milyen is a világ. Mire azt megtudta, addig sok mindennek kellett történnie. Az iskolákkal nem sokat bajlódott, minek az, elég, ha a szegény gyerek meg tudja számolni a libákat, amelyeket őrzött. Ezt pedig, nyolc-tíz éves korra már tudja. így került fiatalon libapásztornak, majd kisbéresnek, s végül bennkosztos kocsissá fejlődött. Aztán huszonegy éves korában messzi földre katonának vitték. Csak három évre, de hét lett belőle. Katonaélete nem is volt nehéz, hiszen eddig is szolgált ő a faluban Tőzsér gazd- uramnál. Szolgált hát Ferenc Jóskánál is. Megszokta, hogy mindegy, ki a gazdája. Egykutya az, csak az egyik kisebb, a másik nagyobb. A háborúra se panaszkodhatott, mert megúszta egy kisezüst vitézségi éremmel, Károly csapatkereszttel, ilyen meg olyan szolgálati éremmel, sok dicsérettel és sírig tartó reumával, meg egyéb nyavalyatöréssel. Sose kérdeztek tőle semmit, csak hívták, meg parancsoltak neki, hogy csinálja ezt, meg azt, és ha éppen úgy adódott, ölni is kellett, már ahogyan azt a szabályzat előírta, mert arra is kiokosították, hogyan kell az ellenséges katonát úgy ledöfni, hogy az meg se nyik- kanjon. fpletében egyszer szavazott, -tb 1919-ben. Először és utoljára. Ezt az egy alkalmat azonban jól kihasználta. Jól választott. Ebből lett a baj... Mert az ő igazukat elperelték a darutollas urak. Hazugsággal nem ment, hát fegyverrel. A végén azért hazakeveredett falujába és folytatta ott, ahol az első világháború előtt, amikor be-, vonult katonának, abbahagy- \ ta. Hol az egyik úri birto- \ kosnál, hol a másiknál cse- \ Iédeskedett vagy napszámos- ] kodott. De hát a háború hosz-í szú volt és ott katonacimbo- í ráitól megtanult hegedülni, ] S gondolt egyet. Téli na- \ gokon táncra tanította a falu\ fiataljait. A száraz fába, s j innak a vonójába öntötte ke- ] s erűségét, ami fiatal életei során felgyülemlett benne. Ez \ se tartott sokáig, mert az j urak valamit megneszeltek, i is nem engedélyezték a mu-j zsikálást. Ez nem való egy'» Jelenet a Nap a hálóban című új csehszlovák fűmből, mely a mai fiatalság problémáit viszi vászonra kintetes asszonynak, de még az úrnak is... Miért ne ilyen legyen a világ, hiszen az úr tartja el, ő ad a szegény családnak hajlékot, biztosítja a betevő far latot. Ezt mondták, ezt gyakorolták és még az iskolában is ezt tanították. A valóságban másként volt, de hát ezzel senki sem törődött. Hiszen éppen ő kereste a kenyeret, ö dolgozott. Mert a gazdája mihaszna, semmire- való ember volt. Csak a vagyont költötte, amelyet örökölt. De hát mit ért volna az örökség, ha Szabó Vende- lék nem dolgoznák a földön, nem verejtékeznek, nem gondozzák a növényeket és nem takarítják be a termést? Bizony, felkopott volna az urak álla. Szabó Vendéinek nem is a sok munka, nem is annyira a szegénység fájt, hanem a jogtalanság, az embertelenség. Az, hogy ö hiába a legjobb kaszás, a legjobb munkás, nem ér az semmit. A nincstelenség erőtlenné teszi még a nagyon erős embert is. Hiszen ha bérét meg akarja kapni, vagy éppen egy kis cigarettapénzhez jutni, hát kérni, könyörögni kellett, hogy így gazd- uram, meg úgy gazduram. Már fogytán otthon a kenyér, jövő hétre már kifordul a héjából. Vagy: már két napja nincs dohányom, mert elfogyott a pénz, amit a nagyságos asszony adott, dohány nélkül pedig nehezen megy a munka... H át ilyen volt akkor a világ! Szabó Vendel azért reménykedett. Titokban sokat gondolt arra, és ha tehette, tett is érte, hogy megváltozzon a világ. De hát a változást nem érhette meg, mert 1939 nyarán, egy augusztus végi napon ki lobbant fiatal élete... Úgy bukott ki az élők sorából, mint egy hatalmas, sudár tölgy, amikor a vihar kitépi i földből és ledönti a sárba„ Gáli Sándor volt vöröskatonának. Az csak dolgozzon és örüljön, hogy nem rothadt el a börtön fenekén. így hát hánykódott. Egy szerencséje volt; szeretett dolgozni, és rettentő nagy ereje volt, bírta a munkát. Már-már' lábra kapott s arról ábrándozott, hogy vesz egy kis földet, s azt maga munkálja meg. Ekkor azonban társaival együtt kitanították a csendőrök. Megmagyarázták nekik, hogy ők nem valók semmire, csak dologra, és még „fizettek” is nekik, amiért szervezkedni mertek. Persze, ebben a fizetségben nem volt sok köszönet. A „kitanítás” is abból állott, hogy bottál, kifordított tenyérrel és csizmásatokkal tukmálták beléjük: ők csak arra születtek, hogy másokat szolgáljanak. A Kertész sógort meg éppenséggel úgy kitanították, hogy belepusztult. De hát nem sokat számított az, különösen az uraknak, abban a világban. M it tehetett, újra csak a szolgaság keserű kenyerét ette, és elszegődött a falu főbírójához, kommenciós cselédnek. Arról szó se lehetett, hogy valamiféle szavazati joga legyen. Ilyenre még gondolni sem lehetett abban a világban. Mert akkor a jog aszerint járt, hogy ki milyen gazdag. A Földessy földbirtokos úrnak négy szavazati joga is volt, a szomszédos Kulik Lajosnak^ pedig kettő, mert hát a földjén kiviül iparos is volt, meg rokkant nyugdíjas, neki pedig nem volt semmije, csak a két dolgos keze. Dolgozott is, éjt nappallá téve. Azért pedig akkortájt nemhogy szavazati jog, de még köszönet sem járt. Nem járt azért semmi. Hogyne, hogy még a szegény is beleszóljon a törvénytevésbe? Elégedjék meg azzál, hogy kenyeret kap, dolgozhat. Legyen érte hálás. Gyerekei kezet csókoljanak az úrnak, a félesége pedig álljon rendelkezésére a nagyságos, méltóságos vagy te| CSURKA PÉTER: | KÁROLY HAZAMEGY .\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\v« dolgokat. Felmondás Ss van, munkakönyv is van... — Attól félek, nem engednek el... Károly vállrántva kisdetett Nagymama a konyhában a nyakába akasztotta a vinmiva- lót és Károlyka nokieredt asz útnak. Kiáltás érte utol: — A féltízessel mégiscsak bemegyek! Amióta idősebb Károly visszamaradt a faluiban, Károly ritkázta a hazajöveteleket. Már egy éve is elmúlt, hogy itthon járt A munkásszállót is otthagyta, Zuglóban bútorozott szobát bérelt Most sem jött volna, de expresszlevélben hívta az apja. A sürgősség okát nem árulta el. Azt is írta, örülne, ha a szabadságát itthon töltené. Szívesen, ha azt a zuglói kék szemű kislányt is hazahozhatta volna mér, de az anyakönywezető majd csak októberben adja meg erre az „engedélyt”. Vajon miért sürgős most apjának az ő hazajövetele? Hirtelen beleharapott a gon- . dolat: Nősül! Nem hiszi! : Legalábbis furcsa elgondolni | egy fiatalembernek, noha 1 saját kombájnjuk lesz. Kell ehhez a hétezer holdhoz!.,. A kombájnhoz pedig egész szakember kell... A mozgó műhelyt is beállítják. Aszon- gya, hogy lépjék be hozzájuk... Vagy én, vagy te..: Úgy gondoltam, én lépek be;.. Te még, fiam, fiatal vagy... Járjad a világot! Tanulj!... Ifjabb Károlyt fejbevágta ez a hirtelen fordulat. Ugyan mit vethet ellen, vagy minek helyeseljen? Idő kellene a gondolkodáshoz. Jó, nem jó? Miért jó, és miért nem jó? Erre pedig most nincs idő. Az asztalon petyeg a vekker, a mutatók kíméletlenül tolják az időt előre. Sokszor szaladtak már nyirkos, ködös hajnalokon az állomásra, ugrottak fel a mozgó vonatokra, és fújtattak Szemlőhegyig. Azért még ma csak be kellene jönni Pestre az apjának, rendezni dolgait a gyárban, , hiszen szervezett szakmunkás nem hagyhatja úgy ott a helyét, mint tyúk a tojását. — Azért ma még csak tessék bejönni, rendezni a benti ma szombatokon várta a munkásvonatot, amellyel mindig meg is érkezett a veje és az unokája. Hétfő hajnalban utaztak vissza. Egy ilyen csendes hajnalon — nagymama már régen kint pusmékolt a konyhában, készítette az útravalót, már kétszer is beszólt, hogy kelhetnek — ifjabb Károly azt látta, apja az ágy szélén ül, nagyokat sóhajt, nem mozdul. — Lekéssük a vonatot, édesapám! — Én nem megyek! — szólt vissza tompán az öreg. — Hogyhogy nem jön? —» Meguntam ... Meguntam Pestet... — Pestet? — bámult a fiú. Tekintete követelőzött, magyarázatot, bővebb felvilágosítást kért. — Nem töröm maigam tovább. Megélek én itthon is... Megszólított a Haladás elnöke. Gépjeik, traktorjaik vannak. Tavasszal pedig már Sorjában tűnitek el az ismerős falvak, tornyok, hiszen hét éve szeli már a vonatokkal a tájat szülőfalujától Pestig, Pesttől vissza kéthetenként. Legemlékezetesebb az első útja. Édesapja ; mély zengésű hangja töltötte ; be a fülkét, amelyben hárman ültek. A harmadik, az I idegen, aludt Apja hangjá- ; nak zengése összefolyt a lár- ; mázó kerekek énekével. Eb- i ben a hangáradatban sok volt I a szomorúság, sárga, nehéz I Hilat, temetőszín. Apja édes- i anyjáról emlékezett Friss i volt még az emlékezés, a lel- : küket és a hantot még nem : nőtte be a fű. ] Lakatos, gépészemberek vol- I tafc mind a ketten, híresek a I környéken. Mégis felszámolják anyja halála után kis : üzemüket, és Pesten, a Gaz- ! dasági Gép- és Traktorgyár- íban helyezkedtek el. Falusi S házukban csak az anyai ' nagymama maradt Nagymaféle színárnyalatokat, megismertet a konstrukció és az arány fogalmával, feleletet ad a kompoziciós problémákra. Kezdetben stúdiumokat készítenek. különféle mozgásokat rögzítenek, népviselettel, népművészeti hagyományokkal ismerkednek. Eljönnek hozzájuk Galgahévizről, Verseg- ről, Bagról. Ez az esztétikai látás életkörülményeket alakít. így például most már másképpen rendezik be lakásukat. Molnár János arról beszél, hogy minden kis apróságot meg kell figyelni ahhoz, hogy a tudatot átalakíthassuk. Vasárnap délelőttönként kimennek a szabadba festeni. Úgy nevezik őket, hogy vasárnapi festők. A tagoknak Molnár János művészettörténeti előadásokat tart, legutóbb a portréfestészetről és a különféle izmusokról. Ehhez az ismeretterjesztéshez nagy segítséget kapnak a járási könyvtártól, a járási párt- és í KiSZ-bizottságtól. Ez jellemzi | leginkább a kulturális együtt- ] működést, ez a nagyarányú ] társadalmi összefogás. A tiszti házban levetítettek] nekünk egy filmet a szakkör ] életéről. Láthattuk itt egy ti-] zenkétéves fiú „Árnyékok” cí-! mű munkáját, amely kisebb! hibái ellenére is, igen. eredeti! felfogásról tett tanúbizonysá-! got. Különösen érdekes az,S hogy fiatal gyerekek hogyan] fejezik ki a béke gondolatát.] A fiúk elsősorban a technika] diadalában látják megvalósul-] ni. míg a lányok az élet való-] ságának különböző mozzan.a-; taiban, tárgyaiban, a gyű-! mölcsben, a kenyérben. MINDNYÁJAN EGYSZE- ] RŰEK, közvetlenek, a művé-] szét iránti hittel és lobogással] dolgoznak. Aszódi utunkon ] emberi vallomásokat hallót-; tunk, eddig elért eredmények-! ről, tervekről, vágyakról. Nép-! művelés? Emberség? Egyik! sem külön-külön, hanemí mindkettő együtt. Népműve- j lés az emberért. Vendégköny-] vükbe köszönettel írom ne- ] vem: Egri Csaba < renciált műsorszerkesztés. Bemutatták Barta Lajos „Zsuzsi” című művét, Oscar Wilde „Hazudj igazat” című komédiáját, ennek különösképpen nagy sikere volt. Most készülnek a „Sportol az asz- szony” című zenés vígjáték bemutatására. A napokban küldte el Marika Batesvili „Miért” című érdekes, a mai szovjet életet bemutató alkotását, amelyet a Magyar— Szovjet Baráti Társaság lefor- díttat a csoport számára. Ennek a műnek Aszódon lesz az ősbemutatója, amelyre szeretnék az írónőt is meghívni. A színjátszó csoportban tehát nagyarányú önképzés folyik, hisz egy-egy műsor bemutatása elősegíti irodalmi, zenei, képzőművészeti ismereteik bővítését, s nem utolsósorban egy jó baráti közösség ; kialakítását. Gyakoriak ismeretterjesztő előadásaik, író—olvasó találkozóik. Legutóbb Jobbágy "Károly járt náluk. Ebben a munkában hatékonyan közremű- i ködik a járási könyvtár, amely 1 jelenleg 487 olvasót számlál, könyvállománya pedig 5485, ] nem számítva a letéti könyveket. A propagandamunkában azonban gátat szab, hogy nincs olvasótermük. A könyvtáros mosolyogva mondja, • hogy napjainkban Jókai művei iránt a legnagyobb az érdeklődés, sőt, állandóan új és új Jókai-regényeket szeretnének olvasni. De sokan olvas- , sák a mai magyar irodalom . alkotásait, Szabó Magda, He- . gedüs Géza. Fejes Endre műveit. j Aszód kulturális életének egyik büszkesége a képzőmű- ; veszeti szakkör. Szinte meg- , ható az a lelkesedés és ügy- , szeretet, amellyel a szakkör , vezetője, a közkedvelt Molnár 1 János dolgozik. Amikor a ] szakkör munkájáról kérdez- ; zük, szenvedély izzik fel hang- . jában. Elmondja, hogy a szak- , körben megtalálható a gyér- ■ mekek és felnőttek csoport- . ja. Jár ide harmadik osztályos . tanuló, gyári munkás, idős nyugdíjas. Népművelési orgá- ív nummá vált ez a szakkör., á Molnár János azt mondja, a hogy akik idejönnek, elsősor-S bán látni tanulnak. Ez az esz- Sj tétikai látás, amely felfedezi i a színkontrasztokat, a külön-1 AZ ASZÓDI LÁTOGATÓ elé színes, eleven és érdekes kulturális élet tárul. Nem kuriózumokat keresnek itt a művelődés dolgozói, hanem azt, hogy a lehetőségekhez mérten kielégíthessék az igényt. Csendé Bélával, a művelődési ház igazgatójával a nyári programról, eddig elért eredményekről és a további tervekről beszélgettünk. A művelődési ház nem rendelkezik szabadtéri színpaddal, s ezért a nyári rendezvények eléggé korlátozottak. Szombat esténként táncrendezvényeket szerveznek. Holnap, augusztus 20-án, harmonikazenekaruk magyar és orosz népdalfeldolgozásokat ad elő, a színjátszó csoport pedig vidám műsort mutat be. Elénk kerül az Irodalmi Színpad műsorfüzete, amely nagy betűkkel hirdeti: „Csodálatos utazás”, mert ez az Irodalmi Színpad műsorának címe. Az előadás nézője csodalatos társasutazás turistájaként beutazhatja a fél világot. Megismerkedhet a klasz- 6zikus, a mai magyar és a külföldi irodalom reprezentáns alkotásaival. Móra Ferenc, József Attila, Mesterházi Lajos, Lengyel József műveiből adnak elő részleteket. Helyet kap a külföldi alkotások közül Tucholsky és Jerome egy- egy elbeszélése. Jonesco „Kopasz énekesnő” című művének néhány részlete. Már három éve működik a fotoszakkör, amely a járás életéről készít fényképeket. Találhatunk .itt ifjúsági tánczenekart, fiatalokból álló népi együttest, ifjúsági színjátszó csoportot, akik nemrég mutatták be Mark Twain „Koldus és királyfi” című művét. Külön kell szólni a művelődési ház színjátszó csoportjáról. EZ AZ EGYÜTTES már hosszú múltra tekinthet vissza. Nemcsak a művelődési házban tartanak előadásokat, hanem mindenütt a járás területén, évente tizenötöt. Gondos, szorgalmas munkával készülnek a bemutatókra, s közben színháztörténeti előadásokat hallgatnak, különféle- gyakorlatokat végeznek, amelyek elősegítik a jobb színpadi mozgást és a szebb beszédet. A színjátszó csoport munkájára jellemző a diffe,x„>\\\^\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\\V\\\WvW
