Pest Megyei Hirlap, 1963. augusztus (7. évfolyam, 178-203. szám)

1963-08-16 / 191. szám

<^*alédi 7flrlaB A CEGLÉDI. JÁR A S ÉS.CEGLÉD VÁROS RÉSZÉ R E VII. ÉVFOLYAM, 191. SZÁM SÜRGET A HATÁRIDŐ Öt család kálváriája semmi szükség nem volt, s ami óránként éj jel-nappal, hétköznap, vasárnap 40 fo­rintos költséggel jár. Állító­lag ma már olyan állapot­ban van a munka, hogy a budapesti vállalat megkezd­heti a szigetelést. 1962 decemberéig az épü­let nagy részén elvégezték a kőművesmunkát, a szoba­festést és mázolást, die senki nem törődött azzal, hogy megjavítsák a tetőhéjazatot. A cserepek nagy része az udvaron és a padláson há­nyódott. jött a nagy tél, az olvadás és az összes munkát elölről lehetett kezdeni. Közben megszületett az új terminus: 1963. május 31., A Rákóczi út 21. számú ház műemlék jellegű épü­let, amelyet a községgazdál­kodási vállalat jelentős költ­séggel korszerűsítem kívánt és az épületbe öt lakást ter­vezett. 1962. év áprilisá­ban a vállalat megkötötte a szerződést a városi tanács építőipari vállalatával, amely az építkezés befejezését 1962 novemberre vállalta. A munka folyt s menet közben figyelemre méltó több­letmunkák váltak szükséges­sé, amiket a beruházó tudo­másul vett, elfogadta a költ­ségvetés 200 000 forinttal va­ló felemelését. Az építőválla­lat szakembereinek akkori, újabb ígérete szerint az épít­kezés 1962 decemberére fe­jeződik be. A többletmunka legjelentő­sebb része abból adódott, hogy építkezés közben kide­rült, az épület alatt nagy és minden tekintetben fon­tos pincerész van, amelynek a korszerűsítése szintén fontos. Meg kell je­gyezni, hogy a pincéről ma­ga a beruházó sem tudott, ugyanis a pincének se abla­ka, se bejárata nem volt. Ennek a munkának az el­végzésére soha vissza nem térő alkalom kínálkozott: az 1962-es aszályos nyár, ami­kor is a vízszint mélyen le­szállt. A vállalat emberei hozzákezdtek a munkához. A Budapesti Szigetelő Vál­lalat szakemberei azonban megállapították, hogy a mun­ka olyan rossz és felületes, hogy a szigetelést ilyen körül­mények között nem vállal­ják. Egy évig semmi sem történt ezen a téren. Alig két hónapja gyürkőztek neki új­ra a vállalat emberei a mun­kának. Folyik a talajvíz szint­süllyesztése, amire tavaly majd június 10, és végül augusztus elseje. Sajnos, ezt a határidőt sem sikerült tel­jesíteni. A lakások befejezése terén még mindig nem történik semmi. Néhány héttel ez­előtt jelentős költséggel el­végezték a lépcsőház ideig­lenes védőkorlátjának felsze­relését. Alig néhány nap múlva leszállította a nagy­kőrösi segédüzem a végleges korlátot. A leszerelés, a kor­lát végleges felszerelése meg­kezdődhetett. Senki sem szól azonban egy szót sem arról, mikor jön el végre az az időpont, amit a vállalat be is tud tartani, s amely le­hetővé teszi, hogy annyi kál­vária után az öt család vég­re beköltözhet. 1963. AUGUSZTUS 16. PÉNTEK Ki mit olvas? A Cifrakerti Állami Gaz­daság művelődési házát, klub­ját és könyvtárát a város­ban is megirigyelhetnék. Plangár Józsefné könyvtáros­sal megállunk a könyvszek­rény előtt. — Mit olvasnak? — kér­deztük Plangár Józsefnét. A fiatalasszony az egysze­rűség kedvéért belemarkol a lcart<jnokba, és elénk tesz egy csomót. Válogatás nél­kül jegyezzük: Szebeni Éra mezőgazdasá­gi tanuló Honick: Harminc- hatan a föld alatt című regényét olvassa. Halász Má­riánál Tolsztoj: Háború és béke című regénye van kéz­ben. Zsolnai János kőmű­ves Lampedusa világhírű A vevők érdekébe» VÁLTOZTASSÁK MEG A DÖNTÉST Régi panasza a Kátai út kör­nyéki vásárlóknak, hogy a 81- es népboltban tűrhetetlen ál­lapotok uralkodnak. A ször­nyen összezsúfolt bolthelyiség mellett nincs raktár és ilyen­formán az élelmiszerárut a petróleummal, vegyi árukkal, festékekkel egy helyen tárol­ják. Nem kell azt hangsúlyoz­ni, mit jelent ezeknek az áruknak az elhelyezése közvet­lenül az emberi fogyasztásra szükséges élelmiszerek szom­szédságában. Milyen fze lehet a kenyér­nek, cukornak, lisztnek, amely­re nap, mint nap a vegyi áruk illata nehezedik? Az Élelmiszer Kiskereske­delmi Vállalat vezetősége tisz­tában van a panasz jogossá­gával és alaposságával. Szí­vesen változtatnának a hely­zeten. ha erre a legcsekélyebb lehetőség lenne. Sem a bolt­ban, sem a házban erre nem volt mód. Néhány héttel ezelőtt azon­ban érdeklődés hiányában megszűnt az épületben évek óta tengődő borbélyüzlet. A Népbolt Vállalat vezetősége természetesen kellő időben be­jelentette erre a helyiségre igényét, amelynek felhaszná­lásával egyszer s mindenkorra meg lehetne oldani a környék lakóinak jogos panaszát. Jelentkezett azonban a Fod­rász ktsz is azzal az igénnyel, hogy a helyiségben fodrász­részleget létesít. A városi ta­nács igazgatási osztálya a fod­rászok igényét találta alapo­sabbnak és a Fodrász ktsz ré­szére biztosította a helyiséget. Meg kell azonban jegyezni, hogy a közelben, a Pesti úton van a szövetkezetnek jól mű­ködő részlege. Négyszáz mé­terre és Széchenyi úton ma­gánkisiparos borbély dolgozik és körülbelül hétszáz méter­re, a Széchenyi út és Be­loiannisz utca sarkán is tart üzemben részleget a Fodrász ktsz. Ilyenformán állíthat­juk, hogy a környék ellátott­sága biztosítva van. Helyes lenne tehát a dön­tést megváltoztatni és a helyi­séget átadni az arra vagyon rászoruló 81-es boltnak. ATLÉTIKA Hosszú várakozás után hoz­záfogtak a Ceglédi VSE atlé­tikai pályájának újjáépítésé­hez. A szükséges gépek már rendelkezésre állnak és a régi futópálya altalaját már az első száz méteren kiemel­ték. Nehéz akadályokat kel­lett és kell még legyőzni;* Utassy József elnöknek, míg a munkálatok idáig jutottak, Természetesen a CVSE atlétái £ is igyekeznek társadalmi műn- kával csökkenteni az amúgy ^ is sok kiadást és már jelen-^ tős munkaórákat ajánlottak ^ fel segítségnek. Magyar Antal ^ edző nyilatkozatában elmond-^ ja, hogy jelenleg az atléták | több mint kétharmada mun- « kán, táborban és más helyen« van elfoglalva, de mire a tu- lajdonképpeni munka bein- ^ dúl, sokan már itthon lesz- ^ nek és az eddig felajánlott^ 240 munkaóra 600 munka- ^ órára biztosan felemelkedik. ^ Az atléták lelkesen és szíve- ^ sen támogatják a sportkört és^ örömmel veszik ki részüket a ^ pálya újjáépítési munkála- ^ faiból, hiszen nekik van leg-^ nagyobb hasznuk a jó pályán í való edzésből. LABDARÜGÄS Selmeczy János, a CVSE ^ népszerű edzője elmondja,^ hogy a kezdeti nehézségek ja- ; va részén túlvan. Most már J a játékosokkal kitűnően meg- ^ értik egymást. A játékosok vi-J szonya egymáshoz kitűnő, a { hangulat jó, edzéseiket szíve- ^ sen végzik. Véleménye sze-; rint bizalommal lehet a szúr-; kóló tábor, csalódás nm fogjad érni a mérkőzéseken. Terme-; szetesen még sok akadályt \ kell legyőzni és néha lesznek \ nehéz percek is. A játékosok; mindent el fognak követni, j hogy a nézők bizalmát és; pártfogását megnyerjék. Tár-í gyalások folynak egy kapus, egy védő és egy csatár játé­kos igazolásáról. Ezek beál­lítására szükség van, mert számítani kell esetleges sérü­lésekre, betegségeikre és más, előre nem látható események­re, amikor is másokat kell be­állítani. regényét, a Párducot forgat­ja. Szalai Júlia sertésgondo­zó Révay József: Kilenc hó­nap című írását vette ki. Szabó György mezőgazdasági tanuló Balzacot olvas, a Hu­hogok című regényt. Zaho- vecz Mária takarítónőnél az Akii Miklós című Mikszáth kisregény és Zola: Patkány­fogója van kölcsön. Szűcs Tiborné pénztáros Sásdi Sán­dor új regényét forgatja. Ságvári Editnél Jókai-kötet van: Enyém, tiéd, övé. Mak­kal Hona telefonos Gorkij: Egyetemi éveit olvassa, Vári Sándor tehenész Makarenko: Igor és társai című kötetét forgatja. NEHÉZ A CSOMAG A napok óta nagy forga­lomnak örvendő földműves­szövetkezeti áruház előtt, csomagokat cipelő, idős né­niké sóhaja ütötte meg a fülemet: Jaj, de nehezek ezek a csomagok. Kényszerpihenő­re állítom meg a nénikét, és megkérdezem, talán lakodal­mi ajándékokat takar a cso­mag? — Dehogy, lelkem, mondja, de ezen a szezon végi kiárusí­táson muszáj vásárolni, mert sokkal olcsóbban vásárolha­tok most. Igaz, csak a lányának akart venni egy-két fehérne­műt, magának ruhaanyagot, de a „fölöslegből” jutott az unokának is egy ruhácska. Utánanézek a néninek, aki a piaci kosár nehéz terhe mellett viszi „édes terhét", és kívánom, hogy a jövő évi kiárusítás alkalmával is ilyen sóhajjal vigye ajándékait szeretteinek. Cs. L ALMASKERTBEN Igen jó almatermésre számítanak az idén a dánszentmik- lósi Micsurin Termelőszövetkezetben. Ez nem utolsó sor­ban a gondos növényápolási munkának köszönhető. Felvé­telünk idején pajzstetű és almamoly ellen parationnal permetezték az almafákat a gyümölcstermelő brigád tagjai A szó szoros értelmében földig lógnak az almafák ágat, a brigád tagjai nem győzik feltámogatni a gyönyörű gyümölccsel megrakott ágakat — A Ceglédi Földművesszö­vetkezet áruháza 3 millió fo­rint forgalmat bonyolított le a a szezon végi kiárusítás ideje alatt. Ezzel az áruház dolgozói­nak sikerült behozni, megfe­szített munkával az első ne­gyedévi lemaradás egy részét — Nagy népszerűségnek ör­vend az újonnan megnyílt köl­csönző bolt. Már az első na­pokban kivitték az összes tás­karádiót, camping felszerelést és gyermekkocsit. — A felvásárlási munka to­vábbi javítása érdekében az FJK és a MÉK közös megbe­szélésen foglalkozott a mun­kák jelenlegi állásával, és ho­zott határozatot a további fel­adatok megoldására. — A Ceglédi Gépjavító Vál­lalat KISZ-szervezete rendezé­sében szerdán, csütörtökön és pénteken házi asztalitenisz­mérkőzést játszik a Dózsa kul- túrotthonban. — A KPM Közúti Igazgató­sága a nyársapáti bekötőutat portalanítja. Az anyagszállí­tásnál a község lakói társadal­mi munkában vállalták a ra­kodási munkát. A szükséges anyag érkezésétől függően sze­retnék a munkát még augusz­tus 20-ig elvégezni. — A nyársapáti Kossuth Termelőszövetkezetben új el­nököt választott a tsz nőbizott­ság Halász Józsefné személyé­ben. A termelőszövetkezet asszonyai a nőbizottság szer­vezésében vállalták, hogy letö­rik a mákot, felszedik a bur­gonyát és részt vesznek a szü­reti munkákban. — Elkészült a Ceglédi Gép­javító Vállalat új irodaháza Az átadás a napokban megtör­ténik. — Száz százalékra teljesítet­te gabonaleadási tervét a tör- teli Aranykalász Tsz, 1270 má­zsa kenyérgabonát szállítottak a Terményforgalmi Vállalat raktárába. — A Ceglédi Gépjavító Vál­lattói 5 KISZ-fiataJ öthóna­pos KISZ-vezetői iskolára megy augusztus 21-én Balaton­szárszóra. Ez úton mondunk hálás köszö­netét mindazoknak, akik szeretett jó édesanyánk, nagyanyánk, déd- nagyanyánk és testvérünk: özv. Túri Mihályné szül.: Krenács Er­zsébet temetésén megjelentek, részvétükkel bánatunkban osztot­tak. sírjára koszorút, virágot he­lyeztek. A gyászoló család Ez úton mondunk hálás köszö­netét rokonainknak, jő Ismerőse­inknek és mindazoknak, akik fe­lejthetetlen 1ó férjem, szeretett édesapám és nagyapánk: Raffay Dániel Béla temetésén megjelen­tek, részvétükkel nagy bánatunk­ban osztoztak, sírjára koszorút, virágot helyeztek. Ozv. Raffay Dánlei Béláné és családfa Ez úton mondunk hálás köszö­netét rokonainknak. Ismerősöknek és mindazoknak, akik felejthetet­len drága jó férjem, és édesapánk: tovas Sándor temetésén megjelen­tek. részvétükkel nagy bánatunk­ban osztoztak, slrlára koszorút, virágot helyeztek. Ozv. Lovas Sándorné és a gyászoló család Hálás köszönetét mondunk ro­konainknak. jó Ismerőseinknek, a Ceglédi Városi Tanács Építőipari Vállalat vezetőségének, szakszer­vezetének. munkatársainak és mindazoknak, akik felejthetetlen jó férjem, szeretett édesapánk! Iványos László temetésén megie* lentek. részvétükkel nagy bána* tunkban osztoztak, sírjára koszol rút. virágot helyeztek. özv. iványos Lászlóné és gyermekei BULGÁRIAI ÚTINAPLÓ Elmesélte: Járdány Erzsiké, feljegyezte: Horinka László III. tosabb kulturális bemutatókat tartottak. A tábori esték közül külön is meg kell említenem azt, amelyen a barátság tábor­tüzét gyújtottuk meg. A tábor közepén lobogó hatalmas mág­lyát kézenfogva táncoltuk kö­rül és a 400 fiatal 15 nyelven énekelte a DlVSZ-induíót. Egyik alkalommal magyar estet rendezett a tábor veze­tősége, amelyen küldöttségünk több mint egyórás műsort adott. Sokan megtanulták a szép magyar dalokat, úttörő­énekeket A táborban igen nagy volt a rend és a fegyelem. Nemzet­közi bizottság pontozta a tá­bor lakóinak magatartását, a műsorokon való szereplését és általában a rendet, a viselke­dést. A pontozás úgy történt, hogy minden delegációnak volt egy űrhajója, amely a Druzsba (Barátság) bolygó fe­lé haladt. A naponta elérhető pontszámokat kilométerekben fejezték ki és az űrhajó any- nyival közelítette meg a boly­gót, ahány kilométernek meg­felelő nontszámot ért el aznap a küldöttség. Büszkén mond­hatom. hogy a mi űrhajónk mindig az élen haladt. A gazdag programmal tele­nyakkendők szövetsége mind­annyiunkat megajándékozott egy-egy fényképalbummal, bolgár úttörőnyakkendővel és egv népművészeti tálacskával. Utoljára még egyszer meg- fürödtünk a tengerben és el­búcsúztunk a tábor lakóitól. Ebéd után bolgár pajtásaink kíséretében indultunk a vár­nai repülőtérre, hogy onnan a menetrendszerű géppel Szó­fiába repüljünk. Szófiában még 3 napot töl­töttünk, ismerkedtünk a vá­rossal. Jártuk a múzeumokat, megnéztük a műemlékeket és felmentünk a havas csúcsú Vitosára is. Ez a három nap ugyancsak gyorsan elszaladt, de már nem is igen bántuk, mert bár cso­dálatos volt minden, az utolsó napok szépségét megzavarta az a tudat, hogy már nem so­káig tart külföldi utunk. Űj ismerettel, sok emlékkel meggazdagodva, új barátaink címeivel, elindultunk hazafe­lé. A hosszú távoliét után ha­zánk olyan gyönyörűnek és távolinak tetszett számunkra, hogy szerettük volna már mi­előbb újra meglátni. S most. hogy újra itthon vagyok, készítem a beszámo­lót, amelyet rajom tagjainak fogok tartani a foglalkozáso­kon. Megismertetem őket is a szép Bulgáriával, a bolgár út­törőkkel. mindazzal. amit láttam, tanultam, tapasztal­tam. (Vége) Egy másik alkalommal egy­napos sátorozásra ment kül­döttségünk, amelyre magunk­kal vittünk egy-egy vendéget is. A sátortáborban vendége­ink szórakoztatására műsort adtunk, s hogy emlékezetessé tegyük számukra ezt a napot, jó magyaros paprikás krumplit főztünk. Megfelelően értékel­ték főzési tudományunkat, mert az utolsó szemig elfo­gyasztották főztünket. Amint már említettem, ren­geteget fürödtünk a tenger­ben. Nem is tudom semmihez hasonlítani a tengeri fürdő­zést, amely kezdetben igen furcsa volt, de hamar nélkü­lözhetetlenné vált számunkra. Egész idő alatt csak a hullá­mokkal álltunk „hadilábon”, mivel minduntalan ledöntöt­tek lábunkról. Aki nem vigyá­zott, gyakran kortyolt a ten­ger sós vizéből. A partmenti vizet hatalmas tengeri csóna­kokkal jártuk be, amely úgy ringott velünk és olyan ér­zést keltett, mint a hullám­vasút. Az étkezéssel kapcsolatban meg kell említenem, hogy mindvégig furcsák voltak szá­munkra az olajjal elkészített ismeretlen ételek. A napi öt­szöri étkezés bőséges és kielé­gítő volt. (A sok izgalom elle­nére is két és fél kilót híz­tam.) A táborozásból talán az es­ték voltak a legérdekesebbek, amikor a különböző nemzetek fiataljai változatosnál változa­tüzdelt napok gyorsan telték egymás után. s mi a vége fe­lé már bolgárul számoltunk; uzse jiscso pety gyen, uzsejis- cso csitiri gyen (már csak öt nap, már csak négy nap) van hátra. Folyt az ajándékozás, megteltek címekkel a jegyzet­füzetek. De még az utolsó na­pok is tartogattak meglepetést a tábor lakói számára. Ren­deztünk vidám napot, ame­lyen a reggeli fürdés közben kikelt a habokból Neptun is­ten és udvartartása, akiket a tábor vezetői személyesítettek meg. Volt tréfás labdarúgó- mérkőzés és még sok minden, ami csak pillanatnyilag tudta feledtetni velünk, hogy más­nap, július 25-én, indulnunk kell. A búcsú napján a zászlófelvo­nás előtt delegációnk vezetője engedélyt kért a táborparancs- noktól a magyar zászló levéte­lére. A zászlófelvonás alatt — a tábor hagyományai szerint — a táborozó küldöttség el­énekeli nemzeti himnuszát. Mi is könnyes szemmel éne­keltük a magyar himnuszt és néztük a zászlórudat, amelyre a mi kis lobogónk már nem kúszott fel. A táborban alakult Tarka

Next

/
Oldalképek
Tartalom