Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-27 / 174. szám

"^rfap 1963. JÚLIUS 27, SZOMBAT Egy „olyan átlagos" Német vendéggel a dunabogdányi Úttörő Tsz-ben VIDÉKI KIADÁSAINK JELENTIK raszti parcellák terebélyes kö­zös táblákká olvadtak össze — alaposan visszaesett a me­zőgazdasági termelés. Úgylát­szik, Nyugaton még mindig jobb üzlet a valóság elferdíté­A D UNÁN Mama és lánya Megdőlt az életet hordozó meteoritok legendája Körülbelül két éve nagy izgalmat keltett tudományos körökben a bejelentés, hogy amerikai kutatók — B. Nagy és dr. G. Calus — szenes me­teoritek anyagáiban század- milliméternyi, megikövesült, egysejtűeknek látszó képződ­ményeiket találtak, amelyek leginkább bizonyos al­gákhoz hasonlítanak, bár egyetlen földi algafajjal sem azonosíthatók. Ebből mindjárt le is vonták a szen­zációs következtetést: ezek a meteoritok élőlények megkö- vesült maradványait hozták le az űrből, tehát a fbldihöz hasonló életnek- a Földön kívül is léteznie kell. A bejelentés széleskörű tu­dományos vitát indított meg. Ebben részt vettek a legkü­lönbözőbb szaktudományok képviselői, hiszen az ügy a meteoritok problémakörén túl­nőve, érinti a világegyetem, de legalábbis a Naprendszer kialakulásának és az élet keletkezésének a kérdéseit is. Az elsők között foglalt állást ellene dr. Szt rókái Kálmán Imre egyetemi tanár, aki főleg a meteorok kelet­kezésének és „életútjának” már megállapított tényei alapján vonta kétségbe a felte­vést. A vita azonban azóta sem ült el, bár alighanem végéhez közeledik. A legkü­lönbözőbb vizsgálatok ugyanis ■ nagyon meggyőzően látszanak igazolni a kétkedők álláspont­ját. Amikor például két kali­forniai tudós a vegyül étéitől megfosztott meteoritókat a szabad levegőn hagyta, három hét múlva ismét megtalálták bennük az előzőleg gondosan eltávo­lított anyagokat. Kétségtelen bizonyítéka ez annak, hogy ezek az anya­gok a Földön jutottak a meteoritokba. se, mint az igazság becsületes feltárása. Mi tagadás, igazat kell ad­nunk Werner Feja elvtársunk­nak és barátunknak, aki két esztendeje mint a drezdai test­vérlapunk, a Sächsische Zei­tung mezőgazdasági rovatve­zetője járt nálunk, most pedig szabadságát már az ottani me­gyei pártbizottság ideológiai főmunkatársaként tölti ha­zánkban. Első útjainak egyi­ke Dunabogdányba vezetett. „Egy termelőszövetkezetet mulassatok nekem. Se túl jót, se rosszat, olyan átlagosat!” — hangzott a kérése. így esett a választás a dunabogdányi Úttörő Termelőszövetkezetre. Sas András, az 1300 holdas közös gazdaság elnökhelyette­se hosszas és kimerítő tájé- : koztató helyett fején találta a szöget: — Minden adatnál többet ; mond. ha a saját szemével I meggyőződik a termelőszövet- I kezet erényeiről és hibáiról. Kérdéseire persze szívesen vá- ! laszolunk. Három asszony keresztezte elsőnek utunkat. Werner Feja jegyzetfüzetébe bekerült a három név: Hildáé, Margité és Rozsáé. Melléjük csak egy j rövid megjegyzés: gépesítés, j A története se hosszadalmas. Úgy esett, hogy a három asz- j szonnyal a nehéz fizikai mun- káról indult a beszélgetés. Azok meg csak csodálkoztak. „Nem is engedné a férjünk!” — érveltek, akaratlanul is. — „Mirevalók akkor a gépek?” I Drezdai barátunk pedig me- j gintcsak szitkozódott. A nyu- i gatnémet újságíró ugyanis ke- ; serves, fárasztó robotról írt | sötét jelzőkkel ékesített, hatá- j sós mondatokat. Asszonyok- j ról, akik holtfáradtan hajnal- 1 tói napestig a közös földeken ! hajladoznak. — Nos, ennek valóban nem., találtam nyomát sem. amikor ] két esztendeje Magyarországon I jártam — jegyzi meg Wemer1 Feja. — Akkor Cegléden látó- | gattam meg egy közös gazda- , ságot, aztán Nyársapáton és Abonyban is találkoztam tsz-tagokkal. A j nyugatnémet újságíró azon- | ban — úgy látszik — jobban 1 értesült. Vagy — és ez a való­színűbb — honoráriumát az ’ általa tálalt kacsák, rémhis­tóriák nagyságától fűtőén ál­lapították meg. Nem sokkal távolabb trak­torokba ütköztünk. Sas András büszkén mutatta a gépeket, (Koppány felv.) Két szovjet kutató szerint Nagyot és Claust valószínű­leg az vezethette félre, hogy amikor a szerves anyagokat forráspontra hevített szerrel vonták ki a meteoiűtból, ép­ben a hő hatására az eredeti szénvegyületek bizonyos vál­tozáson mentek keresztül. Ök tehát más módszerhez folya­modtak. Bizonyos baktérium­telepeket helyeztek eredeti szenes meteoritokra. ezeknek hidegen kivont anyagára és megfelelő földi eredetű táp­talajra. A bak tórium telepek mind­három esetben jelentős fejlődésnek indultak, ami szintén a földi ..fertőző­dés*’ lehetőségét tá­masztja alá. Sőt legutóbb már az is ki­derült, hogy a valóságban mik azok a képződmények, amelyeket az amerikai ku­tatók nyilvánvalóan félre­ismertek. A szinte kétség­telennek látszó megoldáshoz azok a színes mikrofotográ- fiák vezettek el, amelyeket a meteoritokban talált kép­ződmények legjellemzőbb faj­táiról készítettek. Külföldi és magyar pollenszakértők teljes egyetértésben állapították meg, hogy ez az algafélének vélt alakzat nem egyéb, mint az Amerikában is, Eu­rópában is honos törpe par. lagfii — az ambrosia elatior — virágpora, „pollenje”, még­pedig nem is megkövesült, hanem jelenleg is életképes állapotban. A pollent ugyan­is a szél 10 000—15 000 kilo­méterekre is elhordja és való­színűleg nagy magasságokba is felemeli. Nyilvánvalónak látszik tehát, hogy a rendkívül laza. üreges szerkezetű me­teoritokba a Földre érkezé­sük után jutottak be ezek a pollenek, amelyek annyira megtréfálták első felfedezői­ket. amelyek között NDK-beli RS/09 mintájú, sokoldalú ma­sina is akadt. Mondanunk sem kell. a baráti német ál­lamból származó traktorról szóló dicséretek szó szerint kerültek a jegyzetfüzetbe. És nem hiányoznak lapjai­ról a dunabogdányi Úttörő Termelőszövetkezet gondjai sem. Mert ezekről is szó esett. — Hiányoznak a fiatalok — panaszolta az elnökhelyettes-. — Helyzetünk még könnyebb volna, ha a falu fiatalsága nem a városban keresné a megélhetést. Csak egy példát. Most évi átlagban e-gy-egy te­henünk 2500 kilogramm tejet ad. Ez — tudjuk jól — nem tartozik a kiemelkedő eredmé­nyek közé, de nem is kell szégyenkeznünk miatta. Ha­nem jóval többet, akár 3000— 3500 kilogramm tejet is fej­hetnénk : egy-egy tehenünktől, ha például dombos partjaink­ról utolsó szóiig betakaríthat­nánk a takarmánynakvalót. Friss, erőteljes, izmos fiatalok kellenének. A lendülét' nem az öregek erénye. Márpedig erre is szükség lenne. Nem is szólva a gépekről, amelyek­nek a kormánya mellett külö­nösen szívesen látnánk jó né­hány falunkbéli legényt, — Ilyen gondok nálunk is akadnak — szól közbe a_ né­met vendég. — A jó, ösztönző munkaegység-részesedés azon­ban sok helyen már visszacsalogatta a városban dolgozó fiatalokat. No, meg a kulturális viszonyok örvende­tes javulása: a rádió, a tele­vízió. Abban a nyugatnémet lapban bizony erről nem tör­tént említés, pedig tudom, Magyarországon az utóbbi években megsokszorozódott a rádió- és televízió-előfizetők száma. Budapest felé járunk már, amikor a gépkocsiban meg­szólal drezdai vendégünk: — Igazán tanulságos dél­utánt töltöttünk Dunabog- dányban. Igaz, néhány óra alatt nehéz mindent beható­an megvizsgálni. Az emberek arcáról, megjegyzéseikből, a látottakból azonban következ­tetni lehet sok mindenre. A többi között arra. hogy alig­hanem kinevetnék azt a nyu­gatnémet újságírót, aki tücs- köt-békát összehordott a ter­melőszövetkezetekről. Mennyi­vel jobban tette volna, ha tár­gyilagosan körülnéz és a való­ságot tárja olvasói elé. Olyan színesen, érdekesen, mint aho­gyan az Dunabogdányban vagy másutt Magyarországon je­lentkezik, (— 0 &titódi /fírlnpj? Tapasztalatcsere Abonyban Két község: Abony és Al- bertirsa évek óta versenyben áll egymással. Időnként köl­csönös határjárással ellenőr­zik a munkák állását. Egy-egy határjárás felér a leghaszno­sabb tapasztalatcserével. A na­pokban Albertirsáról küldött­ség érkezett Márkus Béla ta­nácselnökhelyettes vezetésé­vel Abonyba. A termelőszö­vetkezetek elnökei és főmező­gazdászai a kora délelőtti órákban — abonyi kollégáik­kal közösen — megtekintették a betakarítás, illetve a cséplés munkálatait. Délután szak­szerűen értékelték a látotta­kat és számos figyelemre méltó észrevételt tettek. NEM JÖNNEK ZAVARBA Ha német, angol, vagy fran­cia vendég nyit be a ceglédi éttermekbe, a pincérek nem jönnek zavarba. Akár a ven­déglátóipari vállalat, akár a földművesszövetkezet vala­melyik vendéglőjének aszta­lánál telepedik le a messziről jött vendég, mindig akad, aki anyanyelvén szólítsa. Már a fiatal felszolgáló tamilok is rendszeresen ismerkednek ide­gen nyelvekkel. Az idén is há­rom évfolyamon folyt az okta­tás. Huszomketten vizsgáztak például francia nyelvből. Jel­lemző, hogy három évvel ez­előtt még csak két hallgatója volt a nyelvtanfolyamnak. HON0R©VIDi£;g<B Csatlakoztak a gödöllői felhíváshoz A monori járásban is kedve­ző fogadtatásra talált a gö­döllői Agrártudományi Egye- I tem tangazdaságának felhívá­sa. A járásból hat termel őszö- i vetkezet csatlakozott a go- döllőiek kezdeményezéséhez. ! Gyomron a Petőfi, Pilisen a Hunyadi, Gombán az Új Élet, Nyáregyházán a Béke, Üllőn a Kossuth, Tápiósiilyön a Vi­rágzó termelőszövetkezet tag­sága határozta el: a gödöllőiek felhívása alapján meggyorsít­ja a nyári és őszi munkákat. VÉRES ÖNBÍRÁSKODÁS A napokban Momoron a Do­bó István utcában véres csa­ládi önbíráskodásra került sor. A 4-es szám alatt lakó Ko­vács István és családja meg­leste a szomszédságukban la­kó Somodé Lászlót, áld lányuk férje volt. A munkából haza­térő fiatalembert vasdorong­gal leütötték, majd behúzták az udvarukba és kíméletlenül tovább verték. Somodat csak a szemtanúk közbelépése men­tette meg a biztos haláltól. Igv is súlyos fejsérüléssel életveszélyes állapotban szál­lították kórházba. A brutális1 támadás ügyében megindult a vizsgálat. Annyit már most is1 megállapítottak, hogy az önbí­ráskodás a válófélben levő fia-1 talok közösen épített új házá­nak felosztásából származott! Az ünnepeltek : öregek Vecsésen a Vöröskereszt-' szervezet öregek napját ren­dezett. A bensőséges hangulaJ tű ünnepségen mintegy szá­zan vettek részt. Az önkén­tes tűzoltók ifjúsági zenekara1 és az- ifjú vöröskeresztesek műsorral kedveskedtek a meg­jelenteknek. ~irmíé_ .................... T ízezer forint kár Tízezer forint nem kis ösz- szeg. Enny^kár keletkezett — gondatlanságból. Az történt, hogy Kállai István 72 évéé nyugdíjas kissé pityókás han­gulatban kerékpározott. Fi­gyelmetlenül befordult az egyik utcába és nem vette ész­re a- szabályosan közlekedő gépjárművet. Annak vezetője, Dorogi Mihály igyekezett el­kerülni az összeütközést, jobb­ra elhúzta a kormányt, felfu­tott a járdára és nekirahamt egy vas villanyoszlopnak. Kállai István ellen veszélyez­tetés bűntettéért eljárás in­dul t. Vidám gyermekműsor örülnék a nagykőrösi gye­rekek. Július 31-én, szerdán délután szabadtéri 'előadásit rendeznek számukra. A két­részes műsorban fellép Bam­bi, Beppo és Benedek bohóc, Dörmögő Dömötör, Mackó Mu- ki. Sünike és sokan mások. A programot mókás fejtörő és ügyességi verseny egészítik ki.1 Felkészültek az őszre A nagykőrösi papír- és fró- szerbolt raktárai máris meg­teltek az őszi szezon keresett cikkeivel. Megérkeztek az akJ tatáskák, a tollak és a ceruzák; a rajztáblák és a füzetek. Mi­után szeretnék elkerülni szep­tember első napjaiban a tor­lódást, az idényáruk kiszolgá­lását már augusztus 15-én el­kezdik. A délutáni Órákban ült össze a svéd kisváros törvény- hatóságának közmunkaügyi bizottsága, hogy megtárgyalja a városka új építési program­ját. Petersen tanácsos, az osz­tály vezetője, a közmunkák kiadásának felelőse, a bizott­ság elé terjesztette terveit. A referátum befejezése után las­san elindultak a tanácsterem melletti szobába, ahol frissí­tők álltak a bizottsági tagok rendelkezésére. Alighogy belépett a büfébe, a városháza egyik altisztje szólította meg: — Tanácsos úr, ezt a cso­magot kozták önnek! — Nem tudja, hogy minden postát az irodámba kell lead­ni? — szólt rá rosszallóan Pe­tersen. Ezután felemelte a hosszúkás, selyempapírba cso­magolt tárgyat és megrázta. Kétségtelen, ez valami üveg. A tanácsost hirtelen elöntötte a forróság, arca Iá ngbaiborult. Mennydörgés mennykő, mi a csoda ez? Dühösen leszakítot­ta a selyempapírt — egy üveg aranysárga puncslikőr került napvilágra! Petersen észre­vette, hogy minden szem fe­léje fordul. Az egyik úr mo­solyogva megjegyezte: — Nono, talán a hivatalá­ban is elfogad olykor-olykor eguet? — Nem! — ordított rá Pe­tersen. — ön nagyon jól tud­ja. hogy a városi tisztviselők­nek az ilyesmi tilos! — Persze, persze — mor­mogta a másik. —, de elolvas­j\ozity tanácsos ur! ta már az üveg nyakán levő cédulát? — Ja, igen a cédula! — szólt Petersen zavartan, s las­san olvasni kezdte a gépírá­sos szöveget: „Fogadja ezt a csekély ajándékot őszinte kö- szönetem jeléül a legutóbbi építkezési munkák kiadásánál tanúsított jóindulatáért! Egy hálás híve.” Pefersen I érezte, hogy is­mét lángba borul az arca. Na de ilyen szemtelenséget! Ilyen mérhetetlen pimaszságot! Mennydörgés mennyied! A ta­nácsos dühös ordítással föl­rántotta az ablakot és kihají­totta az üveg puncslikőrt. Az aranysárga lé szétfolyt az asz­falton. Petersen fejébe nyom­ta kalapját és kiviharzott a szobából. Másnap reggel sápadtan lé­pett be hivatalába. Egész éj­szaka nem aludt. Ilyen disz- náság. neki névtelen ajándé­kot küldjön valaki! Neki, aki már huszonöt esztendeje szol­gálja a svéd államot, és soha semmi bűnt nem követett el. Vajon ki lehet az a csirkefo­gó, aki így akarja őt „bemár­tani”? S ettől a naptól kezdve, min­den délután, pontosan tizen­négy órakor megérkezett egy üveg puncslikőr. A személy­zet már negyed órával előbb lázban égett. A csomag bár­melyik pillanatban megérkez­het. — Most, most nyílik az aj­tó! A küldönc átnyújtja az üveget. — Ki küldi? — kérdezi a másodtitkár. A küldönc megnevezte a vá­roska egyik előkelő csemege­üzletét és ettől a kérdező semmivel sem lett okosabb. A megbízó ismeretlen ma­radt. Petersen észrevette, hogy suttogni kezdenek kö­rülötte. Tán már ujjal mu­togatnak rá az emberek? A tanácsos karalcánul tartotta magát. A nyolcadik üvegig. Ekkor remegni kezdett. S kö­vetkezett a kilencedik, majd a tizedik üveg. A tizenegye­dik után bekövetkezett a katasztrófa. Petersen tanácsos összeesett az utcán, s ideg­gyógyintézetbe kellett szál­lítani. Másnap reggel a főpol­gármester magához kérette Sőderberg urat, az első tit­kárt, és közölte vele a szo­morú hírt. Sőderberg egyre csdk a fejét rázta. — Ki gondolta volna ezt? Ki gondolta volna? — Hát igen — mondotta a főpolgármester —, de a mun­ka azért nem állhat meg! Át­veszi az osztály vezetését, és gondoskodik a munka za­vartalan menetérőlí! Sőderberg néhány össze­függéstelen, hálálkodó szót mormogott, majd távozott. Késő este a Borostyán klub bárjában népes társaság ült együtt. — Elképesztő ez az egész — jegyezte jmeg az elnök. — Még diniünkben sem gon­doltuk volna, hogy ez az ártalmatlan tréfa ilyen kö­vetkezményekkel járhat. Em­lékeztek, a tombolán nyer­tünk egy üveg puncslikőrt, és hogy Petersen több éves pénztárosi szolgálatait jutal­mazzuk, névtelenül elküldtük neki... — Mindenesetre egy na­gyon ostoba cédulával — je­gyezte meg szárazon az al- elnök. — Tudom, tudom — sóhaj­tott az elnök —, de az ügy még így is elképesztően homá­lyos! Ha legalább tudnánk, ki küldte neki a további tíz üveget! Ugyanebben az idöhen Peterson volt titkára, Ső­derberg osztályvezető a ti­zenkettedik üveg mellett ült, és vidáman csobogtatta po­harába az aranysárga nedűt. — Prozit, tanácsos úr! — szólt hangosan önmagához. — Ez a história kifizetődött. Át­kozottul drága volt a tizen­egy üveg puncslikőr, de meg­érte! Csak azt az egyet sze­retném tudni, ki volt az a zseni, akinek az az ötlete tá­madt. hogy elküldje az első üveget? Siegfried Weidmann Német vendégünk bosszan­kodik. Az egykori újságíró, a jelenlegi pártfunkcionáriús ke­ményen í elcsattan: — Lám, igaz a közmondás: „Hazug embert könnyebb utol­érni, mint a sánta kutyát!” Ha az a nyugatnémet újságíró most itt lenne, alighanem pe­csenyére pirulna. Nem, nem a perzselő nap miatt. Szégye­nében, mert a közelmúltban azt találta írni, hogy Magyar- országon — amióta a kispa-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom