Pest Megyei Hirlap, 1963. július (7. évfolyam, 152-177. szám)

1963-07-14 / 163. szám

1983. JÚLIUS 14, VASÁRNAP rwrf MEGYE » KJ££r$gp Reflektorfényben Bárány Ilona A 'kik legutóbb látták a te­levízió Bagról sugár­zott közvetítését, Johann Strauss: Denevér című ope­rettjét az Állami Déryné Színház előadásában, min­den bizonnyal felfigyeltek Pi­koló figurájára. Két okból is. Először azért, mert a koráb­ban játszott Denevér-előadá­sokban ilyen jellegű figura nem szerepelt. (Életrekeltői: Szölősi Ágnes koreográfus és Kertész László rendező. Az ok: a nagyoperett kamaraelő­adását feltétlenül élénkíti, színesebbé, gazdagabbá teszi Pikoló figurája, aki báli mó­kamesterként teszi derűseb­bé, elevenebbé az előadást.) Másodszor azért, mert Bá­rány Hona — Pikoló megfor- málój.a — nevével eddig mindössze egyszer találkozott a közönség, az Antigoné elő­adásán. ennek ellenére a fia­tal táncosnő hangulatot te- remtően, közvetlenül és mind­végig kifejezően játssza sze­repét. Olyan bájjal és köny- nyedséggel mókázza végig a három felvonást, mintha ki tudja hány esztendős színpa­di múlt lenne már mögötte. — Ez életem második sze­repe — kezdi a szót nagy szerényen. — Tavaly érettsé­giztem. Hogy mi vitt a szín­padra? — teszi fel a kérdést inkább csak önmagának. — Nyolc éve táncolok, Fini né­ninél. (Feleki Kamill színmű­vész felesége.) Ö biztatott: tehetséges vagyok, ne hagy­jam abba. E lhallgat kis ideig, töp­reng, csak aztán folytat­ja: — Sokat gondolkoztam, mit tegyek. Apám műszerész, anyám moziban dolgozik, öten vagyunk testvérek. Tud­tam mindig, hogy nincs köny- nyű dolga a szüleimnek. Öt gyerek nagy gond, sok kiadás. S mi még tetéztük azzal, hogy hárman jártunk balett­iskolába. Elmosolyodik. — Igaz, Péter öcsém már \ Fekete Lajos: MEGTAGADOTT CSEND Milyen béna olykor a lélek... Rejti magát. Egy moccanattal jelzi csupán, hogy megtagadtad a csendről kötött egyezséget. Nem vegyülhetsz világ-zajokba, — ez volt a lélek kikötése; s íme halálod lett e béke: a gonosz csend markába fogta akaratod és cselekvésed ... Törj ki belőle! Harcos társak villám-szóró kezét kiáltsad s új életedtől leszel részeg. Parázsló nyelved mámorosán közös dalt zeng, s zengve így alkot, s csodára gyűlt vértclen arcod hajnalra piros rózsát fogan. Bara Margit és Hanjo Hasse az Éjféli mise című cseh­szlovák film egyik jelenetében X'^.XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXvXXXXXXXXXXXXXXXXXVXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXNXXXXXXX'XX'XXXXX'OCXXVX^^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX^XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX'^XXXXXXXXX'S A rendkívülivé!, a ritkával sze­£ retünk hivalkodni, hiába, ilyen ‘ az ember. Bernecebaráti a málnájáról híres, büszke is rá, hogy olyan szép nagy szemű, de azért azt sem restelli, sőt dicsőségnek tartja, hogy sír- kertjében helyezték örök nyu­galomra az utolsó betyárt a század elején. Valódi betyárt, aki sok évtizeddel túlélte a betyárvilágot, s még századunk kezdetén is itt járkált a maga élő valóságában, csupán 1910- ben tért meg a betyárok mennyországába. Igaz, ott csak amolyan aprószent lehet a Sobri Jóska, a Zöld Marci, meg a Rózsa Sándor mellett, hiszen a híre nem terjedt túl a maga idejében, amikor még tevőlegesen betyárkodott, há­rom-négy megye határán és mindössze egy ember vére szá­radt a kezén. Az is csak pan­dúr volt. Több gyilkosság nem, de annál több tolvajlás bizonyult rá Sisa Pistára, akinek az arc­képe ott függ a szobi múzeum folyósóján, mert valljuk £>e a betyárság is hozzátartozik az emberiség történetéhez, hát múzeumba való. Magam is megtekintettem a képét. Nem festmény, csak fényképnagyí­tás. De hiszen ez a nagy dolog, hogy le is fotografáltatta ma­gát, persze csak öregkorában, Sisa Pista nagy szerelme tár volt ugyanis. Balázs Sán­dor pandúr vallatta, de mert minden kínzás ellenére csak tagadott, hát a lábánál fogva felkötötte a mestergerendára. Emiatt meg később Balázs pandúrnak gyűlt meg a baja Sisa Pistával, aki bár már ja­vában betyárkodott, egyszer egy menyecskénél leült iszo­gatni a pandúrral. Az pedig már előbb alaposan a pohár fenekére nézett, nem ismerte fel egykori foglyát. Aztán, hogy késő este eldülöngélt a házból, Sisa utána ment és levágta a fejét. De amelyik pandúrnak a he­lyén maradt a feje, az azután évekig kergette Honiban, Nóg- rádban, Hevesben, még Pest megyében is. Mert hét-három legényével ezeken a vidékeken betyárkodott. Rettegett volt a neve úgy hetven-nyolcvan éve, a környéken nagy zsiványnak tartották. Túrán például, ha valamelyik gyerek rossz fát tesz a tűzre, az anyja még ma is így szidalmazza: „Te Sisa Pista!’1. Rabolt, útonállt, betört, lo­pott, elkötötte a más lovát, egyszóval igazi betyár volt. Mégis, amikor viselt dolgairól évtizedek múltán érdeklődtek nála, elhallgatta erőszakossá- J gait. ^ — Csak bementem egy ház­4 ba, azt mondtam: Kérek pénzt, J Sisa Pista a nevem! Ez már J elég volt — így szerénykedett. J Végül is a pandúrok elfog- í ták, bíró elé állították. Sokad- 4 magával került a vádlottak J padjára, mert csak orgazdái,. J serege is egész nyájat tett ki, $ J száz főből állott. Hosszabb-rö- J J videbb időre elítélték azokat J J is, Sisa Pista meg kerek húsz J | esztendőt kapott. Nagy idő ám J 4 húsz esztendő, nem csoda, ha £ $ mire lejárt, egészen megfeled- 4 J keretek róla a törvény embe- 4 J rei. így azután még egy évet J ráült, mielőtt kiszabadult vol- í no. g J ? \ Akkor Nógrádverőcére került, \ J beszegődött Zubovits Fedor J J kapitányhoz, a híres vadász- J J hoz juhászgazdának. Nagy J 4 különc volt a kapitány, köny- J 4 veket is írtak róla, de számító í g ember is lehetett: számolatla- 4 9 nul bízta a juhait az öreg be- ? J tyárra. Mert aki huszonegy ^ 4 évig rabkenyeret evett, az ' százszor is meggondolja, mi­előtt olyat tesz, amiért megint rács mögé kerül — vélekedhe­tett a kapitány. Nem is lett híja a nyájnalk, egy bárány sem veszett el abból. Sok dalt énekeltek valaha Sisa Pistáról. Többnyire csak a nevét helyettesítették be más betyárról szóló nóta szö­vegébe, de az egyiket úgy lát­szik egyenesen rá költötték: „Tíz végből van Sisa Pista gatyája...” Élete utolsó éveiben meg­kérdezte tőle egy újságíró: — Valóban tíz végből volt a gatyája? — Még tán többől is lehe­tett. Nem sajnáltam én rá a pénzt — kevélykedett a vén betyár. — Aztán ki varrta kendre? — Nemes lány varrta, pár­tában is maradt — szegény, A nemes kisasszony nevét azonban nem árulta el a vén- ségére is gavallér Sisa Pista. Ma úgy mondanák, diszkrét ember, nem kompromittálja a nőt. A bernecebarati plébánián az 1910. november 25-t elhalálo­zásról szóló anyaikönyvi be­jegyzést szemlélve, amelyből kiderül, hogy legutoljára vad- őri tisztséget viselt a 64 éves korában elhalt Benkó István, ki Kürtössy Máriával élt há­zasságban —, valami gyanú tá­mad az emberben. Éspedig: csak addig maradt pártában, az a betyárnak ruhát varró nemeslány, amíg Sisa Pista ki nem szabadult a rabságból. Szokoly Endre ben. Most már nagy bajuszú egereket rajzolt, összefogózva táncoltak az egérkék, füzér­ben. — Meg kell írnom magu­kat, kisasszony.;. — Recsegi kínlódva vigyorgott. — A lányok örülnének ne­ki. Mondjam a neveket? — Várjunk még... Hányán vannak? — Huszonnyolcán. A máso­dik B ..; külön brigád. — Miért ebbe a gyárba jár­nak? — Nincs más a környéken. — S elhatározták, hogy meg­előzik a többi politechnikást, ismerem az effélét, munka­verseny, mi? A lány zavartan hallga­tott, majd azt mondta: — Sokáig egyáltalán nem dolgoztunk. •— Miért? — Recsegi emelte a poharat, ivott még. Füze­tét lefordította, hogy ne lát­szod janak golyóstollal fir­kált művei. — Nem tetszett itt a lá­nyoknak. — Magának se? — Nekem se. — Ismerem én a dörgést, kisasszony... A volt iksze- sek beszélték le magukat a munkáról, mi? Ljudmilla Marcsenko a Csillagos jegy című szovjet film női főszereplője /VVWWVWXXVWVVWVVVVVVWVXWVVVWWWWW I 4 — Itt a magnetovíz! Két fiatal angol mérnök a na- pókban mutatta be találmá- nyát: a televízióműsorokat '4 házilag rögzítő berendezést. '4 A készülék egyszerű mag- J netofonhoz hasonlít és min- J den tv-készülékhez hozzá- J kapcsolható. Rögzíti az adott '4 műsort — a képet is, a han- '4 got is —, s az így felvett ^ adás később bármikor le- J játszható. Rutherford és Tur- J ner mérnökök, a készülék '4 feltalálói szerint találmá- í nyuk mindössze 70 dollár- J ba kerülne, ha a gyárak '4 azonnal beépítenék a tv-ké- szülékekbe. amikor már jámboran élt és nyugodtan megtehette. Mert öregségére tisztes polgári mes­terséget űzött a kiérdemesült betyár és nem kergette többé sem a pandúr, sem a csend­biztos. Sőt még a pandúrutód csendőr sem. Ha az ember ránéz az arcmá­sára, akárhogyan erőlködik, bizony semmi kegyetlen mar- conaságot nem lát rajta, szin­te szelídnek mondható a tekin­tete. A nagy kép alatt kisebb függ a falon, ez meg a sírját ábrázolja. Leolvasható sírkö­véről, hogy Benkó István volt a becsületes neve. A Sisa az csak afféle művésznév, amit más betyárokhoz hasonlóan csak a mesterségben használt, ahogyan írók, színészek, akro­baták és egyéb művészek is cselekedtek azidőtájt sűrűn, de ritkábban még ma is. El­hallgatták családi nevüket, úgy léptek a nyilvánosság elé, nehogy szégyent hozza­nak a családjukra. Nohát Benko alias Sisa Pis­tának először 19 esztendős ko­rában gyűlt meg a baja a vár­megyével. Gyanúba fogták va­lami birkalopásért. Juhászboj­A nyári bemutatók között szerepel A lány és az állam­ügyész című nyugatnémet film is szűk a szakmunkásvizsgát. Pedig csak én akarok azután itt dolgozni. Többen férjhez mennek, mások egyetemre ké­szülnek. — Szóval a többiek nem akarnak a gyárban maradni? — Nem. S akkor nem ír­hatja meg? — Sajnos, kisasszony... — A lányok örültek volna a dolognak. De lehet, hogy jobb így. Recsegit az igazgató men­tette ki kínos helyzetéből. Kiabált érte, összehozta a fő­igazgatóság egyik vezetőjé­vel. Hamarosan az asztal másik végén jegyzetel — rajzolta a nagyfülű kiskutyá­kat, s hallgatta az átszerve­zés eddigi tanulságait. Amint megszabadult, kereste a szőke lányt — az eltűnt már. Zsóka a keresztneve — min­den mást elfelejtett. Régen röptében elkapta, kihalászta az érdekes anya­got, itt hiába járt. Majd le­dolgozza valahogyan az elő­leget, egyelőre kerüli a szer­kesztőt. Sírós kedvvel nézegette a táncolok felett lebegő papír­szalagokat. tak be politechnikára, mint valami divatbemutatóra. De ezt ne írja meg... — Megígérhetem. — Egy fonógépet kaptunk... Idős néni dolgozott mellet­tünk. Mikor anyám meghalt, alig bírtam a bánatommal... A lányok csúfolódtak velem, kinél akarok bevágódni? Kér­tek, fenyegettek, de nem hagytam abba.;: Az öreg néni oktatott. Nékem szak­mára van szükségem, apám nem tud festeni anyám halá­la óta ... úgy se készülhetek egyetemre. Egyszer elsza­kadt a szál, kiugrott a csö­ve... Lehet, hogy valame­lyik lány tolt ki velem, mert mondogatták ezt, elő­re... Odakaptam és beszo­rult két ujjam, eltört. Nézze... — Felemelte hosszú ujjú jobb kezét, kisujja görbén, sután, kissé elállva rándult. — A néni kísért a rendelőbe... Odarebbentek a síró lányok, az egész osztály ott ácsorgóit a mentőautónál. Három hé­tig voltam kórházban; — Részvétem, kisasszony; — Mire visszajöttem, három gépen dolgoztak a lányok. Nyári vakációra feliratkoz­tunk valamennyien... itt töltjük a szünidőt. S letesz­A lány azt mondta: — Apám festőművész. End­rén lakunk, a művésztele­pen. — Bocsánat, a neve kisasz- szony.;. — Bárfi Zsóka. — Igen, láttam a papája képeit. ■— Két éve nem állított ki. — Azelőtt láttam. Szóval nem az ik&zesek? — Némelyik munkáslány jobban tiltakozott a munka ellen, mint mi... • Mintha menekülne valami elől... Ma az érettségi semmire sem képesít már. Mikor tsz- látogatáson voltunk, a falusi lányok fintorogtak legjobban a silógödörnél, istállóknál.; 5 Nem untatom? — Dehogy is. — Recsegi csak a lányt rajzolta már. — Olyanok voltunk sokáig, mint a többi osztály.;. Nor­marendezés volt, a gyárban nem sokat törődtek velünk. Ide kell járni, beengedtek a kapun, egész nap lógtunk..; Sok itt a fiatal férfi, mérnö­kök, technikusok, némelyik udvarolni próbált. Akadt olyan lány, elemelte otthon mamá­ja salját, cipőjét, blúzát, túl­öltöztök egymást, úgy vonul­J A Denevér Pikolója 4 kereső ember volt. ö játszót- '4 ta a Próbaút című film egyik' fiúszerepét. Irigyeltük is ér- í te... y Az elmúlt év őszén került J az Állami Déryné Színház- '4 hoz. Egy kicsit véletlenül. J Szükség volt egy fiatal, ügyes J táncoslányra. néhány epizód- J nyi szerepre. Rábízták. A fá-J tyolláncot is. Sikert aratott J vele. '4 4 — Nagyon boldog voltam j — emlékezik az alig fél esz-4 tendős bemutatóra. — Ügyi éreztem, végre megtaláltam '4 a helyemet. Igaz, csak erre ^ az egy szerepre kaptam szer- '4 ződést, de most már egy ki- 4t csit rajtam is múlott, hogyj lesz-e folytatása í 5 A színház vezetői felfigyel- 4 tek Bárány Ilonára. így tör-J tént, hogy az Antigone után ^ rábízták a Denevér Pikoló 4. szerepét, amit talán még job- \ ban oldott meg, mint az elő-# zőt. ( / — Az új évadtól már aj színház rendes tagja vagyok J — újságolta örömmel. — De^ nemcsak ez tesz boldoggá, j Az is. hogy közben tovább J tanulhatok. Elsősorban pró- J zát. ősztől ugyanis én is részt J veszek a színház fiatal xnű-f vészeinek stúdiófoglalkozá- ^ sain. Biztos vagyok benne, J hogy nagyon hasznos leszj számomra az elkövetkezendő^ esztendő. J S a tervek? — Elsősorban táncosnő va-í gyök, de nagyon közel érzem J magamhoz a pantomim mű- J vészetét. Nyári terveim között J szerepel, ha sikerül, néhány J önálló pantomimszám megta-J nulása. í / H a továbbra is hasonló 4 szorgalommal készül £ élethivatására, biztosan eléri 4, mindazt, amiről egy észtén-J dővel ezelőtt még csak álmo-J dott J — p — í

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom