Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-18 / 140. szám

3 1963. JÚNIUS IS. KEDD Hogy fogadta a hírt? Mit érzett ? Mit gondolt ? NYILATKOZATOK A PÁROS ŰRREPÜLÉSRŐL Nők röpgyűlése a Budai Járási Tanácsnál Dr. Lapusnyik András, a Budai Járási Tanács vb-elnö- ke, a világűrben keringő Vosz- tok-párral kapcsolatosan a kö­vetkezőket mondotta: — Az ötödik Vosztok kilö­vésének nagyon örültem. A szovjet tudomány és technika újabb diadalának vagyok is­mét távoli tanúja, mondtam magamban, de ez az egyéb­ként nagy esemény nem lepett meg. Vasárnap azonban na­gyon meglepett, nem az. hogy az első után még második űr­hajót is kilőttek, hanem az, hogy a legújabb űrhajós — nő. Tehát most már nemcsak a földön, azaz a földnek mi­felénk eső jókora darabján,- de még az űrben is egyenjo­gúak, velünk, férfiakkal a nők. Ez számomra külön öröm. — Reggel jókedvűen jöttem be a tanácshoz. Bevallom, ma ' csak félfüllel hallgattam a rc- I ferátumokat, másik fülemmel j az új Vosztok-párról érkező ! híreket lestem. Egyszercsak a folyosóról nagy zajt hallot­tam. Mindjárt gondoltam, hogy a nap szenzációjával i kapcsolatos. És tényleg a ta­nács nődolgozói röpgyűlésen 1 ünnepelték Valentyina Tye- reskovát. Földes Györgyné, személyzeti előadónk beszélt, örömét fejezte ki, hogy egy nőtársa repül az űrben. A ta­nács többi nődolgozói lelke­sen tapsoltak, éljeneztek. Csatlakoztam hozzájuk és ve- I lem együtt több tanácsi férfi : | dolgozó, de még az éppen ott- járó ügyfelek is. Most pedig ! valamennyien érdeklődéssel I figyeljük az űr első nő utasá­ról szóló újabb híreket és sze­rencsés visszatérést kívánunk neki. Végtelen távlatok a nők előtt — Megvallom őszintén, min­dig a legbátrabbaknak kijá­ró borzongó tisztelettel szok­tam figyelni az ejtőernyősö­ket budaörsi lakásom ud­varáról — kezdte nyilatko­zatát Sass Árpádné, a Pest megyei nőtanács helyettes tit­kára. — Különösen a nőket csodáltam, akik ezt a veszé­lyes, szép sportot választot­ták. Arra azonban nem gon­doltam, hogy a világűr első női meghódítója is az ejtőer­nyősök közül fog kikerülni. — Amikor vasárnap meg­hallottam, hogy a Szovjet­unióban ■úye'Mr-'őrhajőé“'lőt­tek fel. amelyet nő vezet, kétszeresen jóleső érzés fo­gott el. Először is örültem, ■ hogy e tekintetben is a Szovjetunióé az elsőség. Má­sodszor, mert ebben is a nők­nek á szocialista társadalom­ban biztosított egyenjogúsá­guk újabb, kézzelfogható bi­zonyítékát láttam. — Valentyina Tyereskova űrutazása számomra azt iga­zolja, hogy a nők mind al­katilag. mind pedig szelle­mileg képesek arra, amire a férfiak. Az utóbbi nem csekélység, hiszen az újsá­gokból köztudott, milyen magas színvonalú technikai ; és tudományos ismeretek; szükségesek az űrhajó irá- I nyitásához. ’ s a kapott fel­adatok végrehajtásához. — Külön örülök, hogy erre j az eseményre éppen a nők ; moszkvai világkongresszusa előtt került sor: az egész világ asszonyai előtt bizo­nyítja, milyen végtelen táv­latokat nyit meg a szocializ­mus a nők előtt! Remélem, a béiceszéfelő asszonyoknak! é nágy jelentőségű- találko­zóján Valentyina Tyereskova is részt vesz majd. — Befejezésül annyit — s ne vegyék ünneprontásnak: mint a nők egyenjogúságának, j a női munka megbecsülésé- j nek egyik agitátora, szeret­ném, ha a bizalom megnyil­vánulásában, a rátermettség elismerésében már itt. a föl­dön is olyan jó lenne az arány, mint a világűrben: öt férfi — egy nő! Büszkeség és irigység , Ordódi Györgyné. a Pest me­gyei Idegenforgalmi Hivatal főelőadója. Éppen e hetekben a legelfoglaltabb, hiszen meg­indult és javában „tombol'’ a 'szezon. Százával jelentkeznek nála azok, akik Pest megyében, a Dunakanyarban keresnek üdülési lehetőséget. Kora reg­geltől íróasztalánál ül és lé­legzetvételnyi szabad ideje sincs. De amikor feltettük ne­ki a kérdést, hogy mi a véle­ménye Valentyina Tyereskova űrrepüléséről, letette tollát és felragyogott a szeme, amint visszakérdezett: — Ma még semmit sem hal­lottam vagy olvastam róla, ' mert nem volt rá időm. "Mond- I j ja gyorsan, mik az újabb hí- ■ J rek? Tegnap este a televízió- j ' ban láttam fiatal, kedves mo- | solygó arcát. A büszkeség és j az irigység fogott el. Büszke i-agyok rá, hogy mi, nők iské- i pesek vagyunk ilyen hősi tel- i jesítményre. És irigy vagyok, | amiért nem én repülhetek űr- j hajójában. Ha huszonhat éves j ; lennék, örömmel vállaikoz-; j nék én is hasonló kirándulás- ! j ra. Azt hiszem különben, hogy j ; gondolatban velem együtt! i sok-sok millió nő kíséri a j kozmoszban keringő Valentyi- nát és várja a magasztos pil­lanatot, amikor majd megér- | kezik a jelentés diadalmas és I szerencsés visszatéréséről. A nő biológiailag egyenértékű a férfival okozna az űrben való re- f vizsgál és készít elő, hogy pülés. Igaz, hogy ezzel kap- nem került volna, sor Tye- csolatban nincs még kellő I reskova űrrepülésére, ha nem tapasztalat, de amennyire én ellenőrizték volna a legkii- a szovjet orvostudományt is- ; lönbözőbb módokon a női merem, olyan alapossággal ! szervezet reagálását. FÉLTÓ SZERETETTEL KÍSÉRJÜK sen boldog, mert pontosan egyidősek. Munkahelyén állandóan szól' a rádió és félfüllel lesik, mikor közölnek valami újab­bat a két Vosztokról. Minden, ami róluk szól, vagy velük van összefüggésben, az nagyon ér­dekes. Bizonyos, hogy űruta­zásukat zavartalanul hajtják végre és az lesz a nagy pil­lanat, amikor újra itt a földön számolnak be mindarról, amit láttak, hallottak, átéreztek. Az csak természetes, hogy Va­lentyina Tyereskova élmé­nyeire a legkíváncsiabbak, hi­szen ő a nő, méghozzá a világ „első” nője. Gondolatban va­lamennyien féltő szeretettel kísérik világkörüli űrutazásán. — Másra se tudok gon- ] dőlni — mondta Albert Fló­rián válogatott csatár —, mint \ az űr „vegyes párosra”, hogy \ sportnyelven fejezzem ki ma­gam. Vasárnap délben már a közelgő futballmeccs izgal­mában hallgattam a rádiót, várva Bikovszkij útjának újabb fejleményeit, amikor értesültem az újabb világ- szenzációról: Valentyina Tye­reskova fellövéséről. Ketten a kozmoszban?- Nő és férfi! Milyen csodás világban élünk! — Örömöm néhá ny óra ; múlva csak még nagyobb lett, hiszen győzött a csapa­tom és a bajnokság felé ve­zető utunk is biztosabb lett. Azóta is a két hős jár az eszemben minduntalan. Mi­lyen az élet odafenn? Med­dig lesznek ott? — Mindenki mással együtt én is biztos voltam abban, hogy a Szovjetunió ismét újabb szenzációval szolgál majd az űrrepülésben, de női űrrepülőre és méghozzá vegyes párban, nemigen gon­doltam. Most tehát ezt is megértük. A nők úgyszólván mindenütt kivívták tehát az egyenjogúságot, talán még a fociba is betörnek. S ki tud­ja, talán még le is pipálnak majd egyszer bennünket... AZ ŰRHAJÓZÁS FALUN IS ÉRDEKES TÉMA Ladányi Istvánnal. a me- ret hódítanak ezek az elő­gyei "tanács népművelési ta­nácsadó csoportjának veze- j tőjével beszélgettünk tegnap. Természetesen az újabb pá­ros űrrepülésről, ezen belül , is a nagy szenzáció: Valen­tyina nagyszerű hőstettéről. — Éppen a rádiót hallgat- [ tam — mondja Ladányi Ist­ván — jó zene volt, amikor megszakították az adást, s a bemondó közölte a TASZSZ jelentését. Mindjárt bekap- , csői tam a televíziót is, s j egész délután és este izga- ] lommal vártam az újabb hí­reket. — Mit jelent a népműve­lők sajátos munkája szem­pontjából egy-egy ilyen űr- szenzáció? — Munkánk tekintélyes ré­szét az ismeretterjesztő te­vékenység tölti ki. Ezen be­lül pedig a tudományos is­meretterjesztés a világnézet, a tudatformálás szempontjá­ból rendkívül jelentős. S örömmel mondhatom, hogy falun is egyre nagyobb te­adások. Az embereket ér­dekli minden új repülés, minden új. kísérlet, s az előadókat elhalmozzák ér­dekesebbnél érdekesebb kér­désekkel. A Tudományos Is­meretterjesztő Társulat jelen­tései is bizonyítják ezt a térhódítást. A múlt évben például a csillagászati-űrhajó­zási szakosztály rendezésében 116 előadás hangzott el — zömmel falun — s ezeket az előadásokat közel nyolcezer ember hallgatta meg. Né­hány évvel ezelőtt még sok­kal kisebb volt az érdeklő­dés. s sokkal nagyobb volt a hitetlenkedés, főleg az idős, babonás tanyai asszonyoknál. De a tények magukért be­szélnek ... A karaván ha­lad .... Hogy stílszerű legyek: az űrkaraván halad... S ez a haladás szabja meg az emberiség útját. örülünk, hogy ezt ma már újabb ez­rek és ezrek értik meg nem­csak városon, hanem falun és világtól távoli tanyákon is ... Csodálatra méltó biztonság Június 16-án délben, 12 óra harminc perckor indult föld körüli útra a hatodik szovjet űrhajóst szállító ra­kéta, fedélzetén Valentyina Tyereskovával. A szovjet űr­hajózás ezzel a teljesít­ménnyel már számszerűleg is túlszárnyalta az amerikai produkciókat, amelyek — mint ismeretes — négy űr­hajós felbocsátásáig terjed­nek. Nolut az ilyen értel­mű összehasonlítás is mu­tatja a szovjet űrhajózás fö­lényét, a világot mégsem ez ejti ámulatba. A hírügynökségek százai még csak azt a szenzációt látják, amelyet a női űr­hajós bájos mosolya ragyog, de előbb-utóbb tovább kell látniuk annál. Mindenki, aki az űrhajózás eme legfrissebb eredményét a legkevésbé is képes értékelni, csodálatba esik: micsoda példátlan biz­tonság! Micsoda páratlan si­kere ez az újabb űrrandevú az emberi agyak, az elektro­nikus számítógépek, a szov­jet tudomány és technika együttműködésének! Hol vannak már a károgó varjúik, a tamáskodók, akik minden szovjet űrrepülés után pontosan tudni vélték, hogy az nem az első, a második, a harmadik és a ne­gyedik, hanem az n-edik kí­sérlet? Hol vannak, akik még attól sem riadtak visz- sza, hogy az általuk kép­zelt sikertelen szovjet űrha­józási kísérletek „áldozatai­nak” nevét is közöljék lap­jaikban? Tény, hogy a szovjet űr­hajózási kísérleteket nem előzi meg hosszas csinadrat- ta, hetekkel, napokkal előbb nem (közük azok idejét. A természetes emberi szerény­ség és a komoly, tudományos megfontolás vezette és ve­zeti a szovjet tudósokat, ami­kor a kísérleteik előtt nem csapnak vásári hűhót. E tisz­teletre méltó emberi jel­lemvonást mégis igyekeztek úgy magyarázni egyesek Nyu­gaton, hogy a szovjetek el­titkolják a kudarcaikat”. Az ő logikájuk szerint a világ nem azért nem tud szovjet űrhajós áldozatokról, mert azok a gondos, felelősség- teljes előkészületek folytán ném is voltak, hanem azért, mert a Szovjetunió csak a si­kereit hajlandó nyilvánosság elé tárni. A rosszindulatú emberek logikája ez. Az eszesebbjeik most már elhallgatnak. Olyan tények­kel állnak szemben, amelyek már százmilliók előtt nyil­vánvalóak. Mindenki, aki csak egy kicsit is fogalom­mal bír arról, mit jelent a páros űrrepülés megismétlé­se, mosolyog a megrögzött károgókon. Lehetetlen észre nem venni immár azt a szívmelegítő biztonságot, amellyel valamennyi szovjet űrrepülést lebonyolították. Az olyan nagyszabású, sok embert, anyagot és gépet mozgató kísérletet, mint a páros űrrepülés, gondosan, nagy felelősséggel és részle­tes tervek szerint lehet csak megvalósítani. A legfejlettebb űrtudománnyal és űrtechni­kával kell rendelkeznie an­nak az országnak, amely el­sőként végrehajtja és meg­ismételheti. A szovjet tudósok nem ta­gadják, hogy kísérleteikhez segítséget adott mindaz, ami az emberi tudomány és technika több ezer éves fej­lődése során felhalmozódott. Azt is nyíltan vallják, hogy kísérleteikkel az egész em­beriség fejlődését kívánják szolgálni. Az űrrepülők útja tehát általános emberi siker, általános emberi öröm, s csak önmagát okolhatja az, aki nem részesedik belőle. í Markó Alajosné, a Csepel Autógyár nőbizottsági titkára valamennyi asszony nevében jelentette ki: — Mérhetetle­nül büszkék vagyunk, már a világűr meghódításában is csatlakoztunk a férfiakhoz. Kora reggel jártam a szer­számgyárban, a hajtóműben és az igazgatósági épületben. Egymástól kérdezgették az emberek, ki milyen újabb hírt hallott. — Az egyik üzemrészben ar­ról beszélgettek, mennyire biztosak a dolgukban, ha már nőt is felküldtek tapasztalato­kat szerezni. Jó volt hallgat­ni, ahogy Bikovszkij és Va- lentyina Tyereskova Hruscsov elvtárssal beszélgettek. — Mindenesetre, mi asszo­nyok különös figyelemmel kí­sérjük a mindkettőjükről szó­ló legújabb jelentéseket. Meg­kértek az asszonyok, ha vala­mi rendkívüli esemény törté­nik, érdekes hír, szaladjak le hozzájuk, had tudják meg mi­előbb. A nőbizottság elhatá­rozta, hogy az űrrepülők íöld- reérkezése alkalmával a Cse­pel Autógyár kollektívája táv_ iratban üdvözli őket. Közel ai hold ii 4 ázás Turnovszky Magda, a cső- I móri Haladás Tsz adminiszt-' rátora így válaszolt kérdé-' sünkre: — Büszke örömmel nyug-1 táztam magamban a rádió hír- \ adását: lám, még a nők kő- zött is akadnak bátrak és ön­feláldozók. Jaj, csak valami j baja ne történjen Valjának! i — Most már biztosra ve­szem, hogy közel van az igazi csoportos űrrepülés ideje, vagy ami még nagyszerűbb lenne: a holdutazás. Hiszem, hogy még a mi életünkben eljut az első ember a naprendszer va­lamelyik bolygójára. A Vénus­za, Marsra? Vagy talán mind a kettőre? Jó lenne minél előbb... VÉGRE EGY NŐ! — Az a régi vélemény, hogy a nő biológiailag csök- kentebb értékű, mint a férfi — hamis állítás. — így kezdi nyilatkozatát dr. Hirchler Imre, az országos hírű nő­gyógyász. A történelem fo­lyamán nemegyszer a nők végezték a nehezebb, a fi­zikailag megerőltetőbb mun­kát, mint ahogy a primitív népeknél például a földmű­velés ma is a. nők elsőd­leges feladata. De bizonyít­ja ezt az a tény is. hogy a terhesség alatt a nő szer­vezete hallatlanul nagy mun­katöbbletet végez. a nők mégis minden káros követ­kezmény nélkül viselik, sőt ugyanakkor a többségük még fizikai munkára is képes. Ezért nem lepett meg a hír, hogy női ürutast bocsátot­tak fel a Szovjetunióban. — A nők azonban nem­csak fizikailag, de szellemi- ! leg is tökéletesen egyenér­tékűek a férfiakkal. Az utol­só évszázad hallatlanul nagy változása is ezt bizonyítot­ta, hiszen a nőket ma ép­pen úgy megtaláljuk a vo­lán mellett, mint a mérnöki tervezőasztalnál, a politikai életben, ’vagy a kórházak műtőjében. — Ami pedig a nöfszér- vezet ciklikus biológiai mű­ködését illeti, ezzel kapcso­latban csak 'annyit mond­hatok, hogy a női szerve­zet ugyanolyan tökéletesen . működik a sarkvidéki né­peknél, mint azoknál, akik! a legforróbb égöv alatt él- [ nek. vagy azoknál, akik föl- : dünk legmagasabb részein ! élik le életüket. Ezért nem valószínű, hogy a nők hor­monális működésében zavart Egy hónapja törtem, május ’ 17-én. Magyar Bálint arany- ! koszorús vitorlázórepülő Du- j vakesziről felszállva, Szuper- Futár gépen 6300 méter ma­gasba emelkedett. Kiváló tel­jesítménye nem sokkal ma­radt el a magyar magassági rekordtól. — Kétezer méter után vi­harba kerültem. A felhők kö- : zott sötétség fogadott. A vil- j lámok cikázása hozott fényt az „éjszakába”. Gépem farká­ba villám csapott, leperzselte | róla a festéket. Különös érzés j volt egyedül, magamraha-; gyottan a nagy magasságban, j Valahogy hasonlóan érezhetik i magukat az űrhajósok is. — A fel-alá kavargó lég- í áramlatok következtében fel- ! lépő nehézségi gyorsulás meg­megdobálta a gépet. A tár- i gyak súlya tízszeresére nőtt. Ugyanez jelentkezik hatvá­nyozottan az űrhajósoknál is, míg „kabinjuk” a kijelölt pá­lyára nem ér. — Egy óra hét percet vol­tam a levegőben, 27 percig a koromsötét felhőkben. Vác fe­lett érhettem el a 6300 métert. A gépre csapadék fagyott, be­fagytak a műszerek is, s bár a kabinom jól zárt, mikor le­értem, mintegy 3 centis hóré­teg borította öltözékemet. Minden bizonnyal a földhöz közel eső légrétegekben az űr­hajóra is ráfagy a csapadék, de ez később leolvad róla. — Mint szerte a világon, úgy a repülők körében is ál­landó téma Bikovszkij és Va- lentyina légi diadalát ja. Min­denütt csodálattal fogadják bravúrjukat, de úgy érzem, J—AfVÍ .Tjvrvl — Csókolom a kezét Valentyina...! (Komádi rajza) Talán még a fociba is betörnek Nyerkl Piroska, a KIS2 Pest megyei Bizottságánál munkatársa. Percnyi gondol kodás nélkül máris mondja e telefonba, milyen nagy él­mény volt számára az első nő űrrepülőről hallani. Aztán hogy meglátta fényképét ; Népszabadság különkiadása ban, még büszkébb lett. Ki derült, Valentyina Tyereskovt nem ismeretlen előtte, ö ma ga is lelkes sportoló, állan­dóan olvassa a magyar és kül­földi sportújságokat. Körül belül két éve, a Sportmagazir című lapban látta előszói Tyereskova fényképét, amikoi eredményes ejtőernyős ugrá sairól adtak számot. Mos azonnal ráismert és különö. Hal kilométer magasságból - 200 kilométerről ezt igazán értékelni, mi sok vihart megjárt repülősök tud­juk, akik eredményeinket hosszú évek kitartó munkájá­val, gondos felkészüléssel ér­tük el. Csepel autógyári asszonyok

Next

/
Oldalképek
Tartalom