Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-18 / 140. szám

»*T MECIKf 1983. JÚNIUS 18, KEDD Lakások, turbinák, emberek A gyakori esővel hűtött me­leg nyárban gyorsan nőnek az épületek és gépek, az apró és óriás berendezések Száz­halombattán. Milyen képet mutat ma a készülő Duna- menti Hőerőmű? Madártáv­latból szemlélve nagy ívben már a vízkivételi művekhez ér a Dunának felfelé nyúló, mesterséges mellékága. A hatalmas áramfejlesztő be­rendezések hűtéséhez és a gőz­szolgáltatáshoz annyi vízre van szükség, mint a főváros napi fogyasztása. Ezért mé­lyített utat az ember a kö­zeli Dunáig, hogy idevezesse a hűsítő vizet. Embernyi vastagságú csö­vek törnek a mélyre süllyesz­tett vízgyűjtő-szivattyúktól, berendezésektől a turbina épü­lete felé. A beérkező vizet szűrik, ülepítik, kémiai úton tisztítják minden olyan ás­ványi anyagtól, amely lerakod­hat a kazánok falára, vagy a hűtőberendezésekre. Szerelik a fő gőzvezetéket. A szakemberek között hiába próbál tájékozódni, aki csak saját anyanyelvét beszéli. A szerelők angolok, s angol cég küldte őket Százhalombattára, A múlté lett a kéményépí­tés nagy szenzációja. Tavaly elérte végleges magasságát az Európa-szerte is érdekesség számba menő kétszázméteres óriáskémény. Messziről úgy látszik, hogy más munka nincs is vele. Pedig odabent a ha­talmas testben még sokan dol­goznak. A kéménytest henger­alakú részét már végig bebo­rították magas hő- és saválló tükörsima felületű kerámiaelemekkel. Hátra van még a bevezető füstcsatornák néhány építési, betonozási munkája, s az itt képződött óriási kéménycsamok beborí- tása az előbbihez hasonló ke­rámialapokkal. Jó lenne tudni, mikor kö­szön az erőmű. Mikor emeli le piros-fehér színű ponyva­sapkáját az óriás kémény, s ezt követően mikor emelkedik magasba a pakúratüzelésű ka­zánok füstje. Az előzetes ter­vek és elképzelések augusztus­ra vélték az első turbina meg- forgatásának idejét, s az ősz elején már próbaüzemre is sor kerülhetett volna. A tél azonban nagy károkat tett, sok munkát visszavetett. En­nél is nagyobb baj, hogy 100— Hogyan és hol lehet vízi jártasságit szerezni ? — Rendőrség? Azt sze­retnénk megtudni, hogy mi­képp lehet vízijártassági jo­gosítványt szerezni? — Vizsgával, amelyet bár­melyik révőrsnél lehet ten­ni. — Hol van megyénkben révőrs ? :r- Nagymaroson, De a fő-' városhoz ' közel lakó me­gyétek nyugodtan vizsgáz­hatnak Budapesten is. — Mi szükséges a vizs­gához? — Először is be kell sze­rezni a révőrsön, vagy va­lamely sportszerüzletben a „vízi KRESZ”-t, azaz a vízi közlekedés és magatartás szabályainak gyűjteményét. Ezt meg kell tanulni, s le­het indulni a vizsgára. — Mit kívánnak még a vizsgán? — A vizsgázónak kell úsz­nia kétszáz métert, s be kell mutatnia evezéstudomá­nyát csónakon, vagy ladikon. — Elegendő ez a motor­csónak vezetéséhez is? — Nem, ahhoz még kü­lön motorosvizsgát is köve­telünk/ — S ha valaki vizijártas- ságí nélkül evez a Dunán? — Az szabálysértést kö­vet el, a büntetés ötszáz forintig terjedhet. — Volna esetleg még va­lami tanácsuk a vizsgázók részére? — Igen. Az, hogy ne fe­lejtsenek el magukkal vinni két igazolványképet és egy tízforintos okmánybélyeget... (f. a.) 150 építőmunkással keve­sebb dolgozik itt, mint ameny- nyire szükség lenne. Építő­munkást kapni pedig úgylát­szik a lehetetlenséggel hatá­ros. Vannak, akik azt tartják, hogy minden akadályon át célhoz érnek, s november 7-re áramot adhat a Dunamenti Hőerőmű. Zárt ablakokkal, sárga- csempés erkélyekkel hívogat az első lakóház. Tizenhat csa­lád részére nyújt igazán szép, napfényes, nagyszerűen fel­szerelt otthont. Műszaki át­adása rövidesen megtörté­nik. Ezt követően foglalhat­ják el a boldog tulajdonosok, a hőerőmű dolgozóinak első csoporja. Az idén különben tíz háznak kell elkészülnie. ötöt — munkásszállásként — a Kőolajipari Vállalat építői kapnak, míg a másik öt ház kapui az itt dolgozó munká­sok családjai előtt nyílnak meg. És odabenn Százhalombatta kisközségben hozzákezdtek az előkészületekhez, hogy átme­neti megoldásként összerak­ható felvonulási épületele­mekből iskolát biztosítsanak az ideérkező családok gyer­mekeinek. Jövőre már egy nagy, korszerű iskola falai kö­zött sajátítják el a tudományt az idetelepedett gyerekek. Végül a legfrissebb, örven­detes esemény: a Láng Gép­gyár szerelői megkezdték a második 50 megawattos túr bina felállítását. Az első, még ez év őszén elkészülő 50 megawattos turbina munká­latai gyorsan haladnak. T. Gy. Új művelési mód — több szőlő Néhány jó minőségű borsző­lőfajtánk, mint például a múlt századi filoxeravész után- ha­zánkba került piros tramini és rajnai rizling, évtizedek óta alig hoz termést. Az utób­bi években azonban megfi­gyelték, hogy ha magasmű­veléssel nevelik ezeket a sző­lőket, azaz vesszőiket huza­lokra futtatják fel, sokkal bő­vebben teremnek. Hogyan hat a hagyományos művelési mód megváltozása a többi sző­lőfajtára — ezt tanulmányoz­za most a Szőlészeti Kutató Intézet. Megnyitották a péceli és a gödöllői ünnepi napokat A Szentendre vidéki tengerszemek ÚJABB DOKTORI ÉRTEKEZÉS Nemreg a Börzsöny nyugati 'nyúlványain és a Duna part­ja között újabban mutatkozó, a legúiabbkorban szokatlan földtani jelenség képezte ta­nulmányom tárgyát. A Vác és Szob között alakuló új he­gyekről. völgyekről szóló ér­tekezésem természetesen nem vetett véget ennek a jelenség­nek, hiszen nem is az volt a célja, mint ahogy nekem sem feladatom az emberek ide-oda vándorlását megnehezítő és a táj képét megváltoztató dom­borulatok és mélységek eltün­tetése. Ha azoknak, akiknek ilyesmi a feladata, úgy tetszik, egyszer még megérjük és visz- szaalakul ezen a vidéken a táj régebbi képe. Most pedig a Duna túlpart­ján je'entkező újabb geológiai jelenség tudományos ismerte­tését adhatom. Szentendre és Visegrád között tudvalevőleg alig egy esztendő előtt hat­nyolc, helyenként tízméteres szélességben, különböző járó­művek alá simították, aszfal­tozták az útnak nevezett föld- szalagot. Része az ilyen mun­ka annak a nagyszabású prog­ramnak. amellyel napjaink­ban az ember átalakítja a ter­mészetet. Szentendre városában, a Duna partján, ott, ahol rend­szeres időközökben ertv belse­jében embereket szállító kü­lönleges készítmény, az autó­busz meg-menáll. jókora ten­gerszem képződött koratavasz óta. Csalóka jelenség, el-eltű- nik néha, de a bőséges tavaszi esőzések után egyre tartósab- ban fennmarad. Az eszközölt mélységmérések hiteles meg­állapítása szerint, jelzett tó víztükrének szintje eléri a tíz­tizenöt centiméter magassá­got. Jól lehet, léteznek mé­lyebb tengerszemek is, azokon azonban vízi jármüvekkel le­het átkelni, míg ezen az újon­nan kialakult Szentendréin, gyalog. Ezen tengerszemtől északi irányban, főleg Leányfalu tér­ségében időközönként több hasonló tengerszem alakul ki és tűnik el, a szürke talajfel­színen tapadás foltokat hagyva azon mélyedésekben, amelyek feltehetően a természetát­alakítás közben, vagy azóta, a viszonylag lágy burkoló réte­gen keletkezett egyenlőtlensé­geket jelzik. Hogy ez az utóbb leírt tünet az ezen a vidéken befejezett természetátalakítás teljes épségben maradását mennyiben veszélyezteti, arra csak az elkövetkező hónapok­ban lehet következtetni. Az ember természetalakító tevékenységének ezen a több kilométer hosszú szakaszán azonban egyéb, a természet ál­tal való visszaalakítási tevé­kenység is folyik. Nevezetesen a simára gyalult és aszfalttal burkolt, úgynevezett főútvo­nalra több, se nem gyalult, se nem burkolt mellékút torkol­lik és valamennyi, magas szögben lejt. A mostani gya­kori esőzések ezeket az erő­sen lejtő mellékutakat fo­lg ókká alakítják át. E sebes­sodrású folyók pedig, folyó­vizek szokása szerint hordalé­kot sodornak magukkal, pon­tosan az úgynevezett főútvo­nalra zúdulnak, ahol is horda­lékuk egyelőre csak homok­dombocskákat képez. E kis dombocskák majd még meg­nőnek. Ugyanis e dombok el- hordásáról sem a természet, sem az őt átalakító ember nem gondoskodik. Felmerül a kérdés, vajon megelőzhetjük-e a jelenben s a jövőben, és megelőzhetők lettek volna-e a múltban, mondjuk a szóban- forgó természetátalakítás ide­jén ezek a vízhordalékok. Erre határozott nemmel válaszolok. Eleve tudom, hogy igen tisztelt opponensei a je­lén doktori értekezésnek eme tudományos megállapításom­nak ellentmondanak. Szerin­tük bizonyára az úgynevezett mellékutak vízlevezetéséről kellett volna gondoskodni. Ál­lítom, hogy nem kellett és ezt az állításomat azzal bizonyí­tom, miszerint, ha kellett vol­na, megcsinálták volna. Utó­végre csupa egyetemi, techni­kumi és szákmunkási oklevél­lel rendelkező természetát­alakító ember végezte itt is a tervezést, meg a kivitelezést. Éppúgy ahogy jómagam, ők is érdemesek az útépítési tu­domány doktori címére, erre a . magas tudományos rangra. (A doktori értekezés máso­lója megjegyzi: Helyes! Avas­sák a tudományok doktorává őket, a rang ugyanis kötelez. S talán e magas rang birtoká­ban illetők rájönnek, mit hogyan kellett volna csinálni, sőt arra is, hogy most utólag még mit csinálhatnának.) „A Rákos partján, hol szép és nagy emlékezetek hosszú sorral emelkednek a j lélekben, hidegen ne járja- j tok el Pécel mellett!” Ezt | a Kölcsey-idézetet választot­ta mottónak a péceli kul­turális napok intéző bizott­sága. Ez az idézet köszön­ti az olvasót, mikor kézbe veszi az egy hét műsorfü­zetét. A Rákos völgyében ha­gyománya van már az év­ről évre visszatérő ünnepi napoknak. A Rákos völgye gazdag irodalmi, történelmi, képzőművészeti múltjára szin­te láncolatszerűen épülnek fel minden esztendőben a népművelés aránylag fiatal kezdeményezéseként a péceli, isaszegi, gödöllői és szadai napok. Sok alkalommal beszéltünk már arról, jó-e. kell-e az ünnepi napok megrendezése? Mennyire „.kirakat” az év egy-egy hetét kiragadni és abba hosszú hónapok előké­szítő munkáit belefektetni? Mozgatni százakat, akik hely­ben előkészítik az ünnepe­ket, esetleg mozgatni újabb százakat, akik vidékről ven­dégszerepelni jönnek (Pécel esetében ilyen volt vasár­nap a kórusok hangversenye), és nem utolsó sorban meg­mozgatni ezreket, hogy be­vonják a nézők táborába, a kiállítások látogatói közé őket. A kérdésekre máris megadjuk a választ: hasz­nos volt annak idején a kezdeményezés, s hasznos volt megrendezni ebben az évben is az ünnepségeket. Az idei sorozatban Péce- len szombaton este nyitot­ták meg az egy hétre ter­vezett kulturális napokat, Gö­döllőn, a járási székhelyen pedig vasárnap. Az egy-egy hétre tervezett műsor mind­két esetben sokféle szem­pontból vitatható. És a vita alól az sem menti fel az elő­készítő bizottságokat, hogy a „mindenki találja meg a neki megfelelő műsort” jel­szóval érvelnek. Ezekben a községekben, ahol az iro­dalmi és a történelmi múlt kötelez, nagyobb igényesség­re van szükség. Az az ér­zésünk, hogy a rendezők, az előkészítő bizottságok egy kicsit a „közkívánat” hangu­latának engedtek. Az ünnepi napok Pécelen is, és Gödöllőn is meg­nyíltak. Pécelen az OKISZ- labor rendezésében, nagysza­bású divatbemutatóval és nyáresti vidám műsorral, amelynek keretében Salamon Béla, Záray Márta, Vámosi János, Toldi Mária, Galam­bos Szilveszter és Hajdú Júlia szórakoztatta a közön­séget. Gödöllőn a kiállítások megnyitása, az ünnepi tanács­ülés és a népzenei est töl­tötte ki a vasárnapot. De vajon egy vidám, zenés di­vatbemutató, illetve egy nép­zenei est mennyiben fejezte ki Pécel, illetve Gödöllő kulturális életét? A hét majd minden nap­ján rendezvények várják az embereket. Kiállítások meg­hívóit küldték szét sok ez­res példányban. Színes pla­kátok tájékoztatnak az ut­cákon. Bizonyosak vagyunk abban, hogy lesz közönsége minden egyes megmozdulás­nak, de azt is látni kell, hogy van még tennivaló, hosszú még az út, amíg az elképzelések mind valóra válnak. Június 20-án Szentendrén mutatják be A múlt kávéháza című új lengyel filmet Tizenöt éves jubileum Christine Carrére a Nyolc asz- szony feketében cimű új fran­cia film női főszerepében T izenöt esztendővel ezelőtt alakult meg Vecsésen a helyi földművesszövetkezet Jókai nevét viselő színjátszó együttese. Azóta sok sikeres bemutató és számokban le nem mérhető, szorgalmas munka áll az együttes mögött. A több, mint harminc tagú színjátszó csoportot régóta szí­vébe zárta már a vecsési kö­zönség — bizonyítja ezt az is, hogy minden alkalommal telt ház előtt tartjuk előadásaikat. Most, a jubileumi év alkal­mából négy darab felújítását, illetve bemutatását tervezik. Az első előadásra szombaton este kerül sor. Marik Twain— Király Dezső—Orbók Attila: Tom Sawyer közbelép című háromfelvonásos vígjátékát mutatják be Kiss István ren­dezésében. A címszerepet Molnár István játssza. Az elő­adást a következő szombaton és vasárnap megismétlik. E gy héttel később, július első szombatján este fél nyolckor kerül sor Schiller: Ármány és szerelem című öt- felvonásos drámájának bemu­tatására. A főbb szerepeket Hrachovina Lajos, Bállá Pé­ter, Szűcs Irma, Tamási Pál, Kellő Gyuláné és Bácsváry Any játssza. Rendezte: Kiss István és Hrachovina Lajos. Július végén Schubert: Há­rom a kislány című operett­jét mutatja be az együttes, ezt követően pedig augusztusban Offenbach—Erdődy: Egy ma­rék boldogság című zenés vígjáték előadására kerül sor. Népművelők nyári továbbképzése Az idén js sor kerül jú­nius végén és júliusban a me­gye népművelési dolgozóinak nyári továbbképzésére. A ter­vek szerint három továbbkép­zési csoportban folyik majd a tanulás. Az első csoport munkája jú­nius 24-én kezdődik és július 6-ig tart. Mintegy negyven festőművész és rajztanár vesz rajta részt. A kéthetes tanfo­lyam vezetője Dániel Kornél festőművész, a megyei nép­művelési tanácsadó-csoport képzőművészeti szakreferense. A programban elsősorban gya­korlati munka, festés, rajzo­lás szerepel, de emellett el­hangzik több, magasszínvona­lú előadás is esztétikai kér­désekről. \ ácott július 1-én kezdő­dik meg a hivatásos népműve­lési dolgozók tíznapos tanfo­lyama. Ezen a járási és vá­rosi népművelési felügyelők, a járási művelődési otthonok igazgatói, művészeti és isme­retterjesztési előadói vesznek részt, s rajtuk kívül azok a tiszteletdíjas művelődési ház igazgatók, akiknek községe háromezer lakosúnál nagyobb. Itt három nagyobb téma­körre oszlik a tematika. Szó lesz a népművelés szocialista tervezéséről, a megye mező- gazdaságának, a falu fejlő­désének irányáról, feltételei­ről, valamint a megye ipará­nak helyzetéről, s az ipari üze­mekben folyó népművelési te­vékenységről. A három fő témakörön kí­vül még több előadás hang­zik el az ismeretterjesztéssel kapcsolatban. Dr. Radnay Béla egyetemi tanár az isme­retterjesztés módszereiről, Bí­ró László pedig a mezőgazda- sági termelést segítő ismeret- terjesztésről ad majd hasznos, új ismereteket. Szó lesz még az ismeretterjesztés esztétikai vonatkozásairól és a termé­szettudomány szerepéről a vi­lágnézet formálásában. Eh­hez a kérdéscsoporthoz leve­títik az utóbbi egy évben ké­szült új ismeretterjesztő kis- filmeket is. Kamarás Rezső, a Népmű­velési Intézet osztályvezetője a művészeti mozgalom jelen­legi helyzetéről és perspektí­vájáról, Rét Rózsa pedig a mai magyar irodalomról tart elő­adást. A budapesti Egressy Klub művészgárdája egy alkalom­mal irodalmi estet rendez azzal a céllal, hogy bemu­tassa a vidéki irodalmi szín­padok részére ajánlott mód­szerét. A tanfolyam résztvevői, hogy az eddigieknél is több segítséget tudjanak adni a csa­ládi ünnepekhez, végignézik egy polgári esküvő , levezeté­sét. A tanfolyam befejezése­ként a legfontosabb nyári és kora őszi népművelési fel­adatokat vitatják meg. Ebben a csoportban százhúsz nép­művelő vesz részt. Július 11-től július 20-ig rendezik meg, ugyancsak Vá­cott o művészeti csoportok ve­zetőinak tíznapos továbbképző tanfolyamát. Ezen 23 bábcso­portvezető, 42 énekkarvezető, 58 népi tánc oktató és 47 szín- játszórendező vesz részt. Kö­zülük harminchétén a tanfo­lyam után vizsgát tesznek a Népművelési Intézet, vizsga- bizottsága előtt, s sikeres sze­replés esetén működési en­gedélyt kapnak, amely cso­portvezetésre, illetve oktatás­ra jogosít. (tm)

Next

/
Oldalképek
Tartalom