Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)

1963-06-09 / 133. szám

1963. JÜNITJS 9, VASÁRNAP ™&£irltm 3 Ma kezdődik a XXXII. Poznani Nemzetközi Vásár Ma Poznanban megnyílik a XXXII. nemzetközi vásár, amelyen 60 ország vesz részt. Ebből 37 állam kol­lektív pavilonnal lép a kö­zönség elé. Szombaton Poznanba ér­kezett a magyar kormánykül­döttség Horgos Gyula ko­hó- és gépipari miniszter ve­zetésével. A főváros zöldséges kerjKét kéPa DCM lakóteieprő Jó termést ígérnek a vecsési nagyüzemi kertészetek Néhai Csonti Szabi Gábor, a község tudós mezőgazdásza, s a köztiszteletben álló rím­költő Budapest zöldséges kert­jének nevezte Vecsést. Igaza volt. A legtöbb pesti háziasz- szony ismeri az innen szárma­zó savanyúkáposztát, ha az egyéb zöldségféléknek nincs is még ilyen fémjelzésük. Pompáp, szépsége a Amikor először margitszigeti szökőkút fehér, lila, vörös színben játszó su­gara, ezrek tódultak a szigetre. Talán még a megszokott va­sárnapi, ünnepnapi közönség is megsolcszorozódott. Az autó­buszvezetők lassítottak a hí­don és az utasok egy oldalra húzódtak: mindenki látni kí­vánta a sziget új ékét. S van e olyan tavaszi, nyári vagy őszi vasárnap, amikor Pestről és Budáról ne áradna a nép a vén fák közé? Ott fiatal pár andalog, amott gyéreitek pillát kerget­nek. A Casinóban zene szól, ide a közönség fiatalabbja gyűlik. A Nagyszállóban dél­utánonként az idősebbek ad­nak találkát. A Palatinus- strand hullámai közül idehal- lik a vidám sikongás. Ki ne szeretné a szigetet? Ki ne lelné nyugalmát, ha ide menekül a városi zaj elől? Ki ne gyönyörködött volna a part­tól tovasikló fehér hajóban? Margitsziget! Gondolta-e va­laki, milyen kincset alkot a Duna, amikor itt rakta le hor­dalékát és lassan építgette a szigetet. Csendben pihenünk a ké­nyelmes padokon és játékosan lessük, hátha kivágtát a bok­rok közül a nyolc-kilenc szá­zaddal ezelőtt itt vadászó kirá­lyok egyike. Mit szólnának, ha JelMmctánahak? Vadászterüle­tükből békés szórakozóhely hattok meg a kevesek nyugal­mát — a dolgozóktól. Rövid hónapokra; csak a Tanácsköz­társaság idején léphetett pu­ha pázsitjára munkás, szegény gyerek. Ma kisétálunk a Margit­szigetre. Nem megyünk a Vár­ba, sem a képtárba. Ma ünne­pelünk. Tizenöt esztendeje an­nak, hogy egészen a miénk lett. Akkortól nem kell fizet­nünk, ha fáradságunkat fái alatt akarjuk kipihenni. Ti­zenöt éve, aki odavágyik, min­denkit szeretettel vár a sziget. Egyformán üdít árnyéka, si­mogat fürdővize, mindenkinek szökell az őzike. A Margit-hídról és az Ar- pád-hídról áramlik a nép. Hétköznap este és ünnepen egész nap. Autók suhannák, labda gurul, egy kislánynál el­tört a mécses — bepiszkolta szép ruhácskáját. Egy pár a part felé tart — arra keve­sebben vannak, egy fiú tanul — néha néz csak fel könyvé­ből. Külföldiek szemlélődnek, s bár nem értik a nyelvet, a tarka tömegben megérzik a vi­dám pesti ember lelkét. Egy édesapa a fiának magyaráz: az Arany János mellszobra, ö kérte, hadd pihenjen a töl­gyek alatt. Itt írta az Ösziké- ket. A gyerek hallgat, apját figyeli, majd a szoborra ré­ved. Az apja halkan szaval: „A tölgyek alatt / Szeretek pi­henni / Hova el nem hat / Város zaia semmi, / Zöld lomb leit. A mikrobusz idegenveze­tője sorolja: már a rómaiak idején is lakott terület volt a sziget. Ez a kolostor romja, IV. Béla építtette a domonkosren­dieknek. Ide vonult vissza Szent Margit — róla nevezték el a szigetet... Nyulak szigete, Palatinus­—---------- SZlyßl, M argit-sziget. így változott neve időről időre. Békéjét azonban csak a főurak élvez­hették. József főherceg tulaj­donát csak baráti társasága lá­togathatta. S amikor az állam megvásárolta tőle — akkor is csak azoké lehetett, akik meg­fizették a belépődíjat. így év­közein / „Áttörve” az égbolt, / S a rét mezein l Vegyül árny- és fényfolt.” Arany János *««­--------:-----------kelt így a s ziget szépségéről és azóta a sziget még szebb, teljesebb lett. Virágai ezernyi pompával csalogatják a látogatókat, a madarak légiója csivitel össze­vissza. S nem jöhet olyan ta­vasz vagy nyár, amikor az új­jáépült Margit-hídon vagy az Árpád-hídon ne tolonganának a pihenni vágyók, hogy ingyen, kedvükre élvezzék e rnessze- hirű sziget valamennyi pom­páját. Sági Agnes Ellentétek találkozóhelye ez. Ha Szabolcsban, vagy ^Zalában lenne, nem is érteném, hogyan tud ilyen kicsinyke föld, alig hatezer hold, tizenhét-húsz­ezer embert eltartani. De itt, Pest határában nagyon meg­érthető. Vegyünk csak egy jel­lemző példát, a többéves nagy vitát a MÁVAUT-tal, meg a Fővárosi Autóbuszüzemmel a viteldíjakról, vagyis a kék busz megadásáról. Hogy azt mondják a vecsésiek, ha annyi más Pest környéki községbe (Nagykovácsi, Gyál, stb.) ki tud menni a kék busz, miért nem jön hozzájuk is? Meg mi­ért a MÁVAUT nagy tarifája? Mindezekre nehéz válaszolni, de meg a vita is abból fakad, hogy a község földje mégsem tudja eltartani ezt a sok la­kost. Pesten és Pestből él, aki élhet. A bejárásból. De aki nem, az majd mind kertészszakember. Immár évek óta két termelőszövetkezetbe tömörült, de a kertészkedés hagyomá­nyait, s az ezzel járó szaktu­dást híven ápolja, gyarapítja az itteni lakosság. És most nehéz, nagyon ne­héz tél köszöntött a vecsési kertészemberekre. Nemcsak a meleg, szép, barátságos kis villalákások hőtartóságát pró­bálta ki a huzamos, kemény fagy, hanem azt is, hogyan bírják az enyhébb évjáratok­ban létesített melegágyak ilyen időben felnevelni a kicsi palántát. Nem mindig állták meg a helyüket, s talán ezért nincs most, június első felében még vecsési zöldpaprika a pesti piacon. Nemrégiben is víz járta még itt az alacso­nyabb fekvésű földeket. És mégis, figyeljék csak a piaci táblákat, megérkezett már Vecsésről a karalábé, a retek, a spárga és a hagyma, és — ott lesz időben — a paradi­A DCM lakótelepén, Vácott rövidesen több új kulturális és szociális létesítményt adnak át. Külsőre is igen szép és tetszetős a nagy teraszos étterem és eszpresszó csőm, meg őszre a várt sava' nyúkáposzta is. Mert szop a határ most isg és kertészkedik a két nagy szövetkezet, mindkettő ötven holdon felüli területet öntöz. Légióként pedig ontja a zöld­árut az ötszáz háztáji gazda­ság földje. Itt a háztájiban ritkán termesztenek kukori­cát: s ha igen, az nem a leg­fontosabb bevételi forrás. Elő­fordul, hogy az 1600 négyszög­öl háztáji egytized része — ha jó, káposztának való — többet hoz, mint a másik ki­lenc rész közönséges kapáster­ményekből. Visszavetette a tél a zöld> borsót is, de a termelőszövet­kezetek a falu vezetői nyugodtak. Műtrágyával pótolták az idő­járás okozta késedelmet. A konzervgyár és egyéb üzemek tán a szokásosnál is nagyobb mennyiségben szállították az istállótrágyát. Az állomásról a tsz-kertészetekbe vivő utak a trágyaszállítás miatt nem is voltak mindig a legtisztábbak j Orvosi rendelő, gyógyszertár és fodrászat is helyet kapott a tavaszon, de ez most mellé- : az új épületben kés dolog. : (Koppány felv.) Látjuk, immár inkább jjSígee9Sg8B8SS8SggBBC0S8a9seBÍB88S89Bea8S8aealSBBSS5eseBSÍ8gesíJ9JB1#ages8lsegssag8jW)8isasi használt, mmt ártott a nagy tél — mondják a vezetők, s a földműveléssel foglalkozó em­berek egyöntetűen. — A ker­tészeti földeket ősszel mind megszántottuk, többet, mint eddig bármikor, s szerencsénk volt. A sok téli csapadék mélyre ivódott, még ott sem lesz nedvességhiány, ahol nem öntözhetünk. ... Szép a vecsési határ. Szépek a zöldség-, de a kuko­rica- és a gabonaföldek is. A nagy tél csapadékát megőriz­te a mélyszántás, művelésre munkát, trágyázásra költséget nem sajnáltak. Ha egy-két primőrdologgal később jelent­keznek is a piacon, mint ahogy megszoktuk tőlük, más­ból, a termés javából annál többet hoznak majd. (h. v.) A magyar filmek három fesztiválon Júniusban, illetve július első felében három nem­zetközi fesztiválon vesznek részt a magyar filmek. Az annecy-i seregszemlén, amely június 6-án kezdődött és 10-én zárul, A pirospöttyös labda, a Holnaptól kezdve, a Kívánj akármit,.a Sosemvolt király és a Bábok című rajz-, illetve bábfilm kép­viseli hazánkat. A június 12 és 23 között sorra kerülő bostoni filmfesztiválra az Angyalok földje című játék­filmet neveztük. A július 10- én kezdődő velencei ikis- fikn-seregszemlén a külön­böző szekciókban hat fil­münket mutatják be. Levetí­tik majd A dal öröme, a Szentgalleni kaland, a Mackó­kaland, a Szóról-szóra, a Hi­dak, partok, emberek és a Mai Herkulesek című új­donságokat. (MTI) Diósd közös gondja A lakosság és az üzemek összefogásával épül az óvoda A község lakossága az utol­só tíz esztendőben megkét­szereződött. Sok a kisgyerme­kes fiatal házaspár a lakosok között, szűk lett az óvoda is Diósdon, pedig negyvenhárom apróság fér el benne. Kis falu ugyan Diósd, mégis na­gyobb óvodára van már szük­sége, hiszen felnőtt lakosai­nak 90 százaléka ipari mun­kás és alkalmazott, vagyis munkaidőben úgyszólván sen­ki sem marad otthon a gyere­keken kívül, a legtöbb kis­gyermekes családban az apa és anya dolgozni jár, ezért olyan nagy a szükség a nap­közi otthonos óvoda megna- gyobbítására. A nagyobbítás költségeire azonban nincs elegendő pénze a községnek. Mégis sikerül újabb helyiséget építenie társadalmi támogatással és munkával. Megalakult az óvodafejlesztési bizottság, amelynek elnöke Mudroch Frigyes, a csapágygyár párt­titkára lett, tagjai pedig a szomszédos községekben, il­letve a főváros szomszédos területein levő üzemek, meg a helybeli gyümölcstermelő szakcsoport dolgozóinak so­rából kerültek ki. Azok a fővárosi és környék­beli üzemek, ahová a diós- diak járnak dolgozni, mind­egyik, amivel csak tudja, tá­mogatja az óvodabővítést. A község lakossága pedig az építkezésnél társadalmi mun­kát vállalt. A községi tanács természetesen a községfej­lesztési alapból annyi pénz­zel járul hozzá az építke­zéshez, amennyit csak erre a célra felhasználhat. Az óvodafejlesztés előter- vei már készek. A Mecha­nikai Művek építésze készí­tette társadalmi munkában és ugyanilyen alapon dol­gozza most ki a kivitelezési tervet, meg a költségvetést, sőt elvállalta az új építés ve­zetését is. A társadalmi ösz- szefogás elhárított minden akadályt az óvodabővítés elől. 1964 első felében már nyolcvan kis diósdinak lesz hol játszania napközben. RENDŐRSÉGI KRÓNIKA volt lényegében a döntő és mégis ez alatt az idő alatt már egész családi dinasztiák alakultak ki, vannak családok, ahol az ösz- szes munkaképes korú család­tag a gyárban dolgozik. A gyár ipari tanulói, ösztöndíja­sai nagy hányadukban a gyári dolgozók gyermekei, és az utolsó négy évben a rövi­dített munkaidőben dolgozó fiatalkorúak szülei is túlnyo­mórészt a gyárban dolgoznak. Régen Nagykőrösről éppen a munkalehetőségek hiánya miatt sokan jártak e] az ország más részeire dolgozni sokan Budapesten találtak munkale­hetőséget. Bár pontos felmérés nincs, de több mint 300-ra te­hető azok száma, akik az utób­bi években hazatelepültek. A fenti adatok már részben mutatják a dolgozók gazdasá­gi helyzetének alakulását, mégis néhány statisztikai ada­tot érdemes erről figyelembe venni. A gyárban dolgozó munká­sok átlagbére az utolsó hat év­ben 31 százalékkal, évi 3533 forinttal emelkedett. A megkérdezett 2532 főből 1923 kerékpár-, 295 motorke­rékpár-, 22 személygépkocsi­tulajdonos. Szinte majdnem minden háztartásban van rá­dió és 261 családnak van tele­víziója, 648 családnak mosó­gépe. Ha az eddig felsorolt bár­melyik statisztikai adatot értékeljük és figyelembe vesz- szük, hogy milyen nagy út áll mögöttünk, akkor talán túlságosan elégedettek le­hetnénk. Vannak azonban figyelmeztető adatok is, ame­lyek egyúttal meghatározzák a teendőket. Harminchárom analfabéta van, igaz, hogy nagy részük 55 év feletti. Mégis mindent elkövetünk, hogy ez év őszén tanfolyamot szervez­zünk számukra és pótoljuk azt, amit a múlt megtaga­dott tőlük. Magas azoknak a dolgozóknak a száma is, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osztá­lyát. Ennek megfelelően az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan egész osztályt szervezünk a hiányzó VII. és VIII. osztály elvégzésére, an­nál is inkább, mivel ez előfel­tétele a szakmunkás tovább­képzésnek. A gyárban jelenleg 380 szak­munkás dolgozik, de szak­munkásigényünk a rekonst­rukció befejezéséig, tehát az 1970-es esztendőig megköze­lítően 1600 fő. Az iparita- nuló-oktatás mellett tehát folytatjuk a szakmunkáskép­zést és ősszel az elmúlt évhez hasonlóan két konzervipari szakmunkásképző és egy la­katos szakmunkásképző tan­folyam indul. Még mindig jelentős azok­nak a dolgozóknak a száma, akik lakásgonddal küzde­nek. Ez elsősorban onnan ered, hogy az évszázadok alatt kialakult . nagykőrösi tanyavilág lakói fokozódó ütemben költöznek be a vá­rosba és egyébként is az igé­nyek megnövekedésével a fiatalok saját családi fészek­re tartanak igényt. Jelen­leg egy lakóházépítő szövet­kezet működik a gyárban, mely ez évben hozza tető alá házait. Ennek tapaszta­latai alapján újabb szövet­kezet alakítását készítjük elő és folytatjuk a saját erő és az állami támogatás ösz- szekapcsolásával a lakásprob­léma megoldását. A gyár szociális létesítmé­nyei az utolsó években épül­tek. A tőkés korszakban a gyár előtti árokpart volt az ebédlő, ki-ki a maga ru­hájában dolgozott, gyerme­két bezárta, vagy az utcára bízta. Most évente a gyár 1 200 000 forintot fordít új munkaruhák beszerzésére, több mint 200 gyermek nyert elhelyezést a gyár gyermekintézményeiben és 2000 fő kapacitással dolgozó üzemi konyha biztosítja a há­rom választékú üzemi ét­kezést. Mégis vannak még gondok. Szűk az öltöző és a fürdő, de szűk az étterem is. Ez évben az állam 4,5 millió forintos beruházással segít ezen a problémán és máris megkezdődött és a jövő óv szezonjára befeje­ződik az új, korszerű, 1500 személyes öltöző és fürdő építése és ennek kapcsán bővítjük az éttermet is. A gondok kjözé tartozik, hogy különösen a tanulatlan női munkaerő közül még néhányan 1000 forint alatt keresnek, sok Nagykőrösön az egyedülálló asszony és ezek nagy része éppen a gyárban dolgozik, gond még a vacsorafőzés, sokszor baj van a munkaruhák, védőru­hák minőségével, de ha a már megoldott feladatokat nézzük, bízunk abban, hogy ezeket a gondokat is rövid idő alatt átadhatjuk a múlt­nak. Régen, ha azt mondták a nagykőrösiek valakire, hogy „gyári” lány, akkor abban egy kis sajnálkozás, lenézés rejlett. Most a „gyári” jelző rangot jelent: kiegyensidyo- zott anyagi körülményeket, bizonyos tekintélyt. Van egy szólás-mondás a konzervgyári munkások kö­zött, az óriási ütemű épít­kezés, műszaki fejlődés miatt: ha a Gschwindt-csa­ládnak valamelyik tagja erre tévedne, nem ismerne rá a gyárra, azt sem tudná, hol kell bejárni. De ennél még igazabb. hogy a legnagyobb csalódást nem a gyár vál­tozása, hanem az emberek ön­tudatra ébredése és magára- találása okozná számukra. Kovács Sándor, a Nagykőrösi Konzerv­gyár igazgatója. Nem vigyáztak rá. Kinthagy­ták éjszakára a szabadban az öntözőberendezés szórófejét a szigetszentmártoni Sziget­gyöngye Termelőszövetkezet kertészetében. Ellopták. A kár 5400 forint. A tettest keresik. Elütötték a rendőrt. Korpád Vilmos ceglédi mozdonyfűtő motorozni ment Goór Gizella ceglédi leánnyal. A motor ve­zetését átadta a lánynak, noha az nem rendelkezett vezetői vizsgával, gyakorlattal. A for­galmas országúton a rendőrség éppen ellenőrzést tartott. Fényjelzést adtak a motoros­nak, hogy álljon meg. A veze­tésben gyakorlatlan leány nem tudta a motort megállítani. Az őt feltartóztató rendőr csak az utolsó pillanatban ugrott fél­re előle, de a motorkerékpár így is elütötte. A két fiatal el­len eljárás indult. Szélhámosnő lakat alatt. Szamosfalvi Erzsébet büntetett előéletű nő Ráckevén, Kiskun- lacházán, Dömsödön és másutt a ráckevei járásban családo­kat keresett fel. Elhitette ve­lük, hogy ő katonafiúk pa­rancsnokának felesége, majd midőn bizalmukba fogadták, meglopta őket. Fülöncsípték és kutatják további bűnlistáját. Vérmes ember. Reich Jó­zsef lórévi állatgondozó össze­szólalkozott munkatársával, Szimics Ljubomirral. A vita hevében Szimics a moslékos vödörrel fejbecsapta őt, mire Reich a keverőfával agyon­ütötte Szimicset. Előzetes le­tartóztatásba helyezték. Szurkálás. Farkas Pál érdi pályamunkás falujában az ál­lomás melletti italboltban töl­tögette magába a búfelejtőL Amikor már eléggé felöntött a garatra és nagyon erősnek érezte magát, összekapott Lu­kács Sándorral. Verekedés kezdődött közöttük, majd Far­kas előrántotta zsebkését, és mellbeszúrta Lukácsot, akit életveszélyes állapotban vittek kórházba. Farkast szándékos emberölés kísérletének bűntet­tével terhelten vették őrizet­be. Az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt. Gépgyára (Bp. IV., Szilágyi u. 26. sz.) felvételre keres elektroműszerész, marós, esztergályos, műszerész, lakatos szakmunkásokat, valamint gyakorlattal ren­delkező gépszerkesztő és művelettervező mérnököket, technikusokat. ’ A gépgyár megközelíthető a 12-es, 12/a villamossal, ] 43-as és C. busszalj

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom