Pest Megyei Hirlap, 1963. június (7. évfolyam, 126-151. szám)
1963-06-09 / 133. szám
1963. JŰNITJS 9, VASÁRNAP Huszonöt fillérek hozzá szól. És sehogysem képes legyűrni magában a rettenetes és szégyentelen érzést: fél és irtózik a saját fiától. A tekintetétől. A titkos útjaitól. Az idegensé- gétöl. Félhülye röhögésétől és furcsa, szinte sokszor érthetetlen szavaitól. A FIŰ felkapta a fejét és összehúzta vékony szemöldökét. Szemében inkább düh, mint riadtság. — Nem hallod? A fene egyen meg! Már válaszra sem méltatod az anyádat, mi? — Mit akar tőlem? S miért rikácsol itt? Nem vagyok süket. Hagyjon tanulni... Már tanulni sem hagy?! — vicsorgott a fiú és feugrott az asztal mellől. Nyurga, anyjánál magasabb, de horpadt mellű, vékony dongájú gyerek volt. Az anyja akaratlanul hátrahőkölt. — Azt kérdeztem, miért nyúlkáltál az erszényemben? — Én? — kérdezte felháborodott arcot vágva a fiú, valami olyan nyegleséggel, hogy anyját még jobban elöntötte a méreg. — Te, igen, te... — kiabálta most már mind jobban be- levörösödve. Nem, már nem tudja fékezni magát, és megbánni se gyengeségét, lassan már csak gyűlölni tudja ezt a gyereket, aki pedig az övé, de csak volt, s aki úgy érzi, ellensége lett az elmúlt hónapok alatt. — Elloptad a száz- forintost. Én dolgozom, hogy legyen a beledbe enni, hogy ruhád legyen, hogy tanulhass, te meg képes vagy lopni. Az anyádtól. Piszok. Hol a pénz? Hol a pénz? — Ne hisztizzen itt nekem! De jól adja. Mit tudom én, hogy mire költötte azt a rongyos verest? Vagy kire? Elugrasztja a dohányt és nekem rendez itt színházat — kiabálta vissza a fiú. Az asszony egy pillanatra megdermedt. Mit akart mon- dani az a ronda kölyök az- % zal a valakivel? ... Csak nem £ sejti?... Vagy talán tudja ^ ie?... Lehetetlen. Arra min- 'J dig vigyázott. A gyerek előtt soha. Soha! És különben is, j mit tudhat egy tizenöt éves $ fiú. Vagy nagyon is sokat $ tudhat? Ránézett a fiára, de ' az már tüntetőén visszaült az asztal mögé, fejét ismét két markába dugta, mintha falat húzna közte és közötte: vastag, ledönthetetlen falat. De hol van a százforintos? Nem vihette el más, csak a fia. Eddig is lopott már tőle, két-három forintot, egyszer egy tízest... Gyerek- csínynek tartotta. De ez most száz forint, az összes pénze a fizetésig... Ez nem tréfa, ez nem gyerekcsíny. Odament az asztalhoz, megállt a fia mellett és inkább könyörögve, mint felelősségre vonva szólt most hozzá: — Ugye, te vetted el a százast? Add vissza! Hallod? Add vissza! A fiú felnézett, lassan végigmérte az anyját, úgy jegyezte meg: — Ne murizzon már itt nekem! ... Hagyjon békét... ~ és darálni kezdte a verset: — Szilágyi Erzsébet levelét megírta... megírta... és látja elfelejtettem. Maga miatt. Már tanulni sem hagy. Elmegyek, míg kidühöngi magát — ugrott fel. AZ ANYJA utána kapott. ■— Maradsz! Ide a százast, a százforintosomat! Add ide, mert baltával hasítlak szét, te strici — visította most már megint, s ujjaival belekapaszkodott a fiú kabátjába, hogy az lecsúszott a válláról. — Most már juszt se — akarta kirántani magát anyja kezéből a fiú, de az ujjak keményen fogták, nem volt menekülés. Egy pillanatig némán farkasszemet néztek egymással, mint két ellenség, akiket végső és döntő párbajra szólított valaki egymás ellen. — Add vissza a pénzt, te tolvaj. Megállj, feljelentelek a rendőrségen. Elvisznek a javítóba. Börtönbe dugnak, hogy ott fogsz rohadni. Szégyentelen. — Hagyjon békén! — váltott fenyegetőre a fiú hangja. Az asszony most már semmit se látott, csak a fenyegető hangot hallotta. Ezt a vészjósló hangot, amelytől nem megijedt, de magvadult. Behajlított ujjaival, teljes erővel arcul vágta a fiút. A gyerek felordított, hátraugrott, megtorpant egy pillanatra, az anyja még látta, hogy orrát elönti a vér, hirtelen fellóE- bant benne a szánalom is, aztán csak azt érezte, hogy meg- tántorodik a kapott pofontól. Megütötte, visszaütötte a fia. — Engem ütött meg? Hát tudja meg, én vettem el a vacak százasát. Kellett. Semmi köze hozzá, hogy mire? Én se kérdeztem, hogy a szeretőire mennyit költ. Érti? AZ AJTÓBAN még visszafordult a fiú, szipogva, véres orrát törölgetve: — Azt hiszi, nem tudom .., Azt hiszi, mert bedug a másik szobába aludni, nem hallok semmit? Maga a szégyentelen. Igenis. Még hallotta, amint becsapta a konyhaajtót és hallotta rohanó lépteit is. Aztán egyedül maradt. Teljesen egyedül. Denevér A DÉRYNÉ SZÍNHÁZ BEMUTATÓJA Rosalinda — Szatmári Olga ahol ráadásul ez az első színházi előadás. Milyen lesz? Siker? Vagy kudarc? Már az első pillanatokban kellemes meglepetéssel szolgált a színház társulata. A nyitány nagyzenekar előadásában csendült fel — hangszórón keresztül. Az ötlet feltétlenül jónak mondható, annál is inkább, mert hogy feledtessék a gépzenét, már az első akkordok után felgördült a függöny, s az áttetsző muszlinfüggöny mögött javában állt a bál. Teljes az illúzió! S a hangulatot teremtő bevezető után sikeres a folytatás is. Johann Strauss legszebb operettje kamara- előadásban is tökéletes színházi élményt nyújt a közönségnek — bizonyság erre a mind gyakrabban felcsattanó taps, az egyre inkább át- forrósult hangulat a nézőtéren. K ié az érdem? Kétségkívül Kertész László ötletekben gazdag rendezése adja a siker alapját. Az ő keze nyomán vált ennyire szellemessé, pergővé, jól hangzóvá az előadás. De feltétlenül részese a sikernek Németh Amadé ügyes zenei átdolgozása, László Endre pontos zenei vezetése, Bondy Endre mulatságos új fordítása, és Cselényi József kamaraszínpadra alkalmazott, káprázatosán csillogó díszletterve. Ez együtt adja a sikeres előadás egyik nagy titkát. S a másik: a kitűnő együttes. Szinte kivétel nélkül valamennyien fiatalok, és nagyon tehetségesek. Blaha Márta imponáló könnyedséggel játssza-énékli a szobalány szerepét. Jó színész és kitűnő énekes. Ugyancsak jó énekhangjával tűnik ki az együttesből a Rosalindát alakító Szatmári Olga, az Einsteint játszó Juhász Tibor és az Orlovszky herceget formáló Németh József. Színészi játékban a legérettebb alakítás Sallai Tibor dr. Falike közjegyzője. A remek humorú Hajdú Endre kitűnő figurát formál a részeges bör- tönörböl. Nagy erénye a mértéktartás, mindig pontosan tudja, hogy mit s mennyit lehet. Jó alakítást nyújt még a darabban Szegleth Ferenc, mint tenorista és Vajda Dezső a börtönigazgató szerepében. És szólni kell feltétlenül a Pikoiót játszótáncoló Bárány Ilona hangulatot teremtő, közvetlen és mindig kifejező figurájáról. Olyan bájjal és köny- nyedséggel mókázza végig szerepét, mintha ki tudja, hány esztendős színpadi múlt lenne már mögötte, pedig ez csupán a második komolyabb szerepe. A forró sikerű előadás minden bizonnyal sok nézőt vonz majd a Déryné Színház megyei előadásaira. Adél — Blaha Márta M egvallom őszintén, egy kicsit féltem ettől a bemutatótól. Johann Strauss örökifjú Denevérje — nagyoperett, vagy még inkább daljáték. S a nagyoperett egyik jellemző tulajdonsága: a csillogás, a pompa, a sok szereplő, a nagy zenekarról nem is beszélve. S ezzel szemben miről értesít a Déryné Színház plakátja? Tizenhat szereplő, öttagú zenekar. Akaratlanul is a híres nyitányra gondoltam: vajon hogyan szólhat öt hangszeren? Ezért ültem be egy kicsit szorongva a váci DCM nemrég felépült kultúrtermébe, AZ ASSZONY beletúrt a pénztárcájába. Idegesen és ugyanakkor értetlenül is. Egy pillanatig kinézett az ablakon, mintha az utcáról várna tanácsot, hol a pénz, vagy éppen ott lebegne az ablaküveg mutatta négyszögben a százforintos, amely még délben megvolt és most nincs. Még egyszer végiggondolta: nem, sehol sem váltotta fel a pénzt, volt annyi aprója, és nem is ránthatta ki tárcájából, mert az aprót másutt tartja. Akkor az erszénynek is el kellett volna vesznie. Az asztalnál ott ült a fia. Feltűnően belemélyedt egy könyvbe, két csontos, kamasz keze valósággal satuba szorította homlokát és eltakarta szemét is, mintha az utcáról beszűrődő fény ellen védené... — Szilágyi Erzsébet levelét megírta... — kántálta most hangosan a fiú és az asszony látni vélte, hogy ujjai közül rásandít. — A fene ebbe a kölyökbe! Nem bírok vele. Nem. Amióta az apja itthagyott, végképpen nem — mormogta magában az asszony és újból kotorászni kezdett, most már reménytelenül, inkább csak tehetetlenségében, a pénztárca gyomrában... — ...azt is telesírta.., — Nem nyúlkáltál a pénztárcámhoz? — ... fiának a levél... — Hagyd a fenébe azt a Hunyadi nemtudomkicsodát... Válaszolj, ha kérdezlek! — rivall rá most, éles, majdhogynem rikácsoló hangon a fiúra. Már nem tud csendesen beszélni vele, már csak kiabálni, rikácsolni tud, ha GYURKÓ GÉZA: J^ELET adásra kérjen fel, akik segítik az embereket eligazodni a könyvek rengetegében. A huszonöt fillérek megszavazása és fizetése nem különleges eset a körösiek szemében. Egy természetes kulturális érdeklődés megnyilvánulása csupán. Mert ezenkívül ez az a ritka város, ahol jól működő termelőszövetkezeti klubok is vannak. Olyan klubok, amilyenekről sok helyen még nem is hallottak, lehetőségéről, létezéséről sejtelmük sincs. De művészeti együtteseik is vannak. Alkalmanként összeszerveződők is, meg állandóak is. A Hunyadi Termelőszövetkezetben Huszár József elnök feleségestöl tagja az együttesnek, s a párttitkár, Túri József is. Ha pedig a vezetők példát mutatnak, akkor van vállalkozó a szereplésre. A Rákóczi Termelőszövetkezetben színjátszó, valamint népi táncos csoport működik. Persze inkább csak a téli hónapok jönnek számításba az aktívabb kulturális megmozdulásokra, de lesz még idő, amikor a mezőgazdaságban dolgozó embereknek sem okoz gondot, ha művészeti együttesben akarnak tevékenykedni, hogy tél van-e, avagy nyár. A város népművelésének gaZdái a hivatalos segítséget is igyekeznek megadni. Kovács Ambrus népművelési felügyelő elmondta, hogy a tanyavilágban élő nyolc pedagógus egyben népművelési ügyvezetője is környékének, s ezért havi — szerény, de legalább a jó szándékot mutató — tiszteletdíjban részesül. A városi művelődési ház pedig díszletekkel, ruhákkal és alkalmanként szakmai tanáccsal köny- nyíti a csoportok dolgát. Kiss István, a városi művelődési ház igazgatója a Hunyadi Termelőszövetkezet énekkarál vezeti, mivel éppen zenepedagógus, az eredeti foglalkozását tekintve. Király Béla, a művelődési ház művészeti előadója pedig a színjátszóknak segít a megfelelő darabok kiválasztásában és betanulásában. Nagy gondot fordít a ter-j nelőszövetkezetekkel való ■ ;apcsolat ápolására a Tudó-\ nányos Ismeretterjesztő Tár-', sulat helyi szervezete is. Ter-j nelőszövetkezeti akadémiákat j :s más érdekes, közérdeklő-j iésre számottartó előadásokat: ártották a téli hónapokban, j Ebben a derűs képben és; nindenképpen példaadó; :gyüttműködésben, ami a nép-; nűvelés, valamint a termelő-j következetek között kialakult,! négis van egy-két nem tetsző i lolog, amire már helyben is i ■ájöttek azóta, de okulásul iem baj, ha mások is tudo-i ti ást szereznek róla. Itt van nindjárt a városi művelődési váz társadalmi vezetőségének igye. A társadalmi vezetőség: ärra való, hogy — amennyi-! jen jól működik, vagy ha mű-! íödiik egyáltalán — segítse a íivatalos vezetést. A társadalmi vezetőség egy-egy tagja, a maga köréből sok embert hoz- lat közelebb a művelődési házhoz, magához a művelő- léshez. De elvárható ez a ráros termelőszövetkezeteinek viszonylatában? A hat termelőszövetkezet sok ezer tagját egyetlen egy ember képviseli a társadalmi vezetőségben, ő is nyugdíjas pártoló tag!... Mátyus Sándor bácsi régi színjátszó, nagyon lelkes ember, nyeresége a művelődési háznak, de mégis csak egyetlen ember... A város kétségtelenül jó népművelési tevékenységének elismerése mellett hajlamos vagyok azt hinni, hogy a hivatalos vezetéstől olykor kevesebb törődést kaptak ezek a termelőszövetkezetek, mint amekkora lelkesedésről, áldo- dozatkészségről, tanúságot tesznek. Nemcsak a társadalmi vezetőség összetételének aránytalansága mutatja ezt, hanem a kulturális szemle is. Május elején tartották meg a kulturális szemle városi bemutatóját — sikerrel. Tizenkét csoport és négy szólista lépett fel. De ezek között tudomásunk szerint csak egyetlen egy volt termelőszövetkezeti együttes, a Hunyadi Termelő- szövetkezet énekkara! Miért: Ha idejében gondolnak rá, £ Nagykoroson is mesélik, nem tudom, mi az igaz belőle, hogy volt ugyan könyv, vették is, de az olvasásig még hosszú volt az út. Egyszer éppen Móricz Zsigmondot hívták meg a város urai, ahogy mondják a körösiek, azt a Móriczot, aki olyan sokszor és olyan önfeledten lelkesedett a körösi gazdasági sikereknek. Nem sokkal érkezése előtt jutott eszébe valakinek, hogy bizony a könyvtárban nincs is könyv az írótól. Nosza, gyorsan megvettek néhányat, felrakták a polcra, díszhelyre, de... felvágni elfelejtették. Nem hogy olvasni!... Ma bizony nem ilyen célra mennek a huszonöt fillérek. Már sokszor megírtuk, hogy a városi könyvtár forgalma egyszerűen hihetetlen. Több ezer rendszeres, beiratkozott tagja van, akik olyan tempóban viszik az olvasnivalót, hogy alig győzik ellátni őket. Éppen a nagy forgalom miatt át is kellett költöztetni a múlt évben a könyvtárt a régi helyéről egy többszörösen nagyobb helyiségbe. És felvágatlan könyvet itt nemigen talál senki, de annál inkább talál olyat, amit rongyosra olvastak, és már nem lehet kiadni, míg újra be nem köttetik. A termelőszövetkezetek meg a városi könyvtár szocialista szerződést kötöttek. A kapott segítségért a könyvtár gondoskodik a letéti könyvtárakról a tanyavilágban, a termelőszövetkezeti klubokban, de még ha szükséges, a szakirodalom megszerzésében is közreműködik. És persze gondoskodik arról, hogy neves írókat hívjon a városba, ösz- szehozza őket az olvasókkal, meg hozzáértő embereket elöHuszonöt fillér nem sok. Még . egy doboz gyufát sem kap érte az ember. És mégis lehet sok, mégis lehet óriási jelentősége, mégis jelképpé nőhet. Én mindenképpen jelképnek tekintem, s mikor hírét hallottam, meglepődtem, meghatódtam, elgondolkoztam: ez • valami újnak, valami szokat- ! lannak lenne első jele? Ilyen i apróságokban mutatkozik meg olykor a társadalmi viszo- ! nyok és az emberi gondolkozás változása? S ha egyik helyen megmutatkozik, miért nem történhet ez meg még másik tíz vagy száz helyen? A laikus, vagy az érdektelen embernek, aki az életben csak a különlegességekre, szenzációkra figyel fel, nagyon prózai az eset. Mindösz- sze az történik ugyanis, hogy van egy város, ahol működik hat — nem is a legjobbak, nem is a legerősebbek közül való — termelőszövetkezet, s ezek a közös gazdaságok ka- tasztrális holdanként huszonöt fülért adnak egy-egy esztendőben a városi könyvtárnak, vegyenek ott rajta könyvet. Ez a város: Nagykőrös. Az a Nagykőrös, amelyről már többször is megírtuk, hogy kulturális igényeivel, áldozat- vállalásával, az új iránti fogékonyságával szinte példája lehet — mint ahogy agrárkultúrájával már korábban is volt — az alföldi parasztvárosoknak. A huszonöt fillér nem több, mint egy szál zöldség, vagy szezonban egy fej saláta. De összeadva jelentős összeg. Hir- :telenjében nem tudnám megmondani, mekkora határa van Nagykőrösnek, de gondolom, hogy belterületével együtt kitesz vagy negyvenezer ka- tasztrális holdat. De nem is annyira az összeg nagyságán van itt a hangsúly, hanem a cselekedet nemességén, a szándékon, a jelképpé nőtt gesztuson. Mikor volt arra példa, hogy parasztemberek zsebbe nyúljanak, és a közkönyvtárra pénzt adjanak? Ha elvétve olvastak is, legfeljebb a kölcsönzés díját fizették meg, mint mások. De törődtek ők azzal, hogy él-e, hal-e a könyvtár? Ott csapjon bele az istennyila, ahol van. Emlékszünk még Móricz Zsigmond híres szavaira, amikor a könyv útjáról írt riportot a magyar faluban? így írt: „... Kisújszállásra még a híre sem jutott el a könyveknek. Kubára még az a hír sem, hogy van könyv a vVÁ- gon...” \ Újabb magyar filmeket : vásároltak meg külföldön \ Az elmúlt hetekben több; szocialista ország filmforgal-; mazóinak képviselői jártak ha- \ zánkban s újabb magyar fii-! meket vásároltak meg. Bulgá- \ riában bemutatják a Mici néni! két élete című vígjátékot, az í Aranyember című Jókai-re- j gény filmváltozatát és a Kér- ; tes házak utcája című történe- j tét j Csehszlovákiában megjele-! nik majd a mozik vásznán az; Oldás és kötés, Az utolsó élőt- ti ember és a Párbeszéd című > játékfilm, valamint a Siker és ; a Számok története című rö- j vidfilm. Ezzel egyidejűleg i megvásárolták az Utak című í tv-film vetítési jogát is. Len- i gyelországban Az aranyem- i bért, a Mici néni két életét és j az Utakat mutatják be. téli hónapokban lett volna idő! alaposan felkészíteni több cső-! portot is. Ezek az együttesek; reprezentálták volna nemcsak; saját kulturális életüket, a! termelőszövetkezetekben folyo: kulturális tevékenységet, ha-; nem magát a közös gazdasá-; gok és a népművelési appará-; tus közötti együttműködést, ! példaadóan jó viszonyt is!...! Ez az együttműködés még azj önálló, városi terrhelőszövet-í kezeti kulturális szemle be-í mutatót is reális elképzeléssé; tenné, s remélhetőleg jövőre; sor is kerül rá, mint ahogy; Cegléden ez már három al- \ kálómmal megtörtént. Igény- \ lik ezt a jelképpé nőtt húszon- \ öt fillérek is!... Tenkely Miklós
