Pest Megyei Hirlap, 1963. május (7. évfolyam, 100-125. szám)

1963-05-08 / 105. szám

1963. MÁJUS 8. SZERDA r»»T m eciei KETTEN A KONGRESSZUS ELŐTT >XVVX\X>X>^XVsXV>XSN>>CCCCsXXV Csütörtökön kezdi tanácskozását a SZOT XX. kong- $ £ rcsszusa. Vezető beosztású szakembert, munkatársat, mes- % ^ tért és segédmunkást egyaránt érdekli az esemény, hiszen $ £ ott élet- és munkakörülményeiről lesz szó. Mit várnak a fj í Szakszervezetek Országos Tanácsának XX. kongresszu- ( | sátél? Erre ad választ két küldött Pest megyéből. llagf Tibor üzemgazdász: Prémium, nyereség, önállóság tést valósíthassunk meg. Csak az esztendő első három hónap­jában több mint félmillióval dolgoztunk olcsóbban, s ebben nagy része van a műszaki Fiatalember az egyik kong- Programnak. Ügy vélem, ez resszusi küldött. Nagy Tibor, esetben az anyagi javak, a a Diósdi Csapágygyár megbí- Jutalmazás premizálás ossz- aott terv- és üzemgazdasági hangban all a va.lalati érdek­osztályvezetője. Hasonló konstruktív meg­— Két téma érdekel külö- °ídaf* va™k mindenutt- Az nősképpen. Az első az anyagi elvek^ i efektetese. a „program­érdekeltség, a premizálás hirdetés . a SZOT kongresz- rendszerének sikeres koordi- szus feladata. S ha megenge- nálása, a közösség, az üzem mellekeinek meg egy gon- érdekeivel. A második az üze- dolatoa mi tanácsok léte, működése, —‘ Parancsoljon, problémája. i — 'Nem látjuk tisztán, hogy — Maradjunk az elsőnél. a debreceni és diósdi csapágy­— Nálunk Diósdon már az , üzemek egyesítését követően, elmúlt évben átdolgozták a hogy állaí>itják meg a pré- premizalasi rendszert. Minden , _ a zt serkenti, azt szolgálja, I mium es nyeresegtete leket hogy minél jelentősebb, na- : Ha együtt kezelik a két gyobb arányú műszaki fejlesz- 1 most már közösen dolgozo Izgalmas hajszában fogták el a pisztolyos merénylőt Helytálltak az önkéntes rendőrök Véres családi dráma játszó­dott le minap Budapesten, egy elvált asszony lakásán. Kun József 31 éves, több­szörösen büntetett előéletű pécsi férfi — lopott pisz­tollyal — rátámadt rosban élő, elvált feleségére és három lövéssel életveszé­lyesen megsebesítette. A lövöldöző férfi bűntet­tének elkövetése után a la­kásból elmenekült. Rövid­del később eladta felöltőjét, s a pénzből italozni kezdett, ..majd félve a íelelősségrevo- nástól, gyalogszerrel vidék­re indult. . | Elgyalogolt a Vác melletti Csővárra, ahol volt néhány ismerőse, Amikor megérkezett a faluba élelmet akart vásárolni. Az üzletet azonban, zárva ta­lálta. Erre betért bástyák Istvánékhoz, hogy ott jusson valami ennivalóhoz. Időköziben a rendőrség a pisztolyos merénylőt már ja­vában kereste. így jutott a községi rendőr tudomására, hogy Kun a faluban tartóz­kodik. A hozzá beosztott két csővári önkéntes rend­őrrel, név szerint Ber- celi Jánossal és Koren Jánossal, valamint két rendőr bajtársával Kun felkutatására indult. A rendőrök tudták, hogy a férfinál töltött fegyver van. Attól tartottak, hogy kijut a faluból, s beveszi magát a közeli erdőbe, azután pedig esetleg újabb fegyveres bűncselekményeket követ el Csakhamar a nyomára buk­kantak, s bátran üldözőbe vet­vállalatot, az azzal a veszély- lyel jár, hogy az egyik egység gyengébb munkája csorbítja a többiek igyekezetét... Zipp mama programja: Egy műszakot az asszonyoknak Szép ideje, 1925 óta munkás­asszony. Most ötvenöt éves, és általános műszerész. 1936 óta szakszervezeti munkás. — Legnagyobb élménye? — Egy „sztrájk” 1936-ban. Akkor még a Ganz Vagonnál dolgoztam, az árammérőgyár­ban. A présüzemiek igen rossz fizetést kaptak. Megállapodás nem született, s így én voltam az, aki a lépcsőn végigszalad­va felemelt kézzel megadtam a jelet: leállni! És megállt a munka. Győztünk... A legbol­dogabb pedig akkor voltam, amikor három éve kiváló dol­gozó lettem. — Család? 1— Hogyne! Unokák is. A lá­nyom különben évekig velem dolgozott itt Gödöllőn, az árammérőben ... Most is a szakszervezetnek járok-kelek a szociális ügyekkel foglalko­zom. — A gyári asszonyok? — Azt hiszem szeretnek. Zipp mamának hívnak... — Milyen programot visz utibatyüjában? — Szeretnék az eddiginél több lehetőséget sürgetni, a dolgozó asszonyok gyermekei­nek bölcsödéi-, napközis- és intézeti elhelyezésére. Gon­dunk, hogy a korán záró üz­letek miatt asszonyaink nem tudnak vásárolni. De a legfon­tosabb mégis ez; ha erre a legkisebb lehetőség is kínálko­zik, szüntessék meg a váltó­műszakokat a családos anyák munkabeosztásában. Ha reg­geltől délutánig dolgoznak, minden asszony elláthatja fel­adatát odahaza is. És ez nagy gondtól szabadít meg vala­mennyiünket. T. Gy. A tanácselnöké a szó Ezzel a címmel cikksorozat kezdődik la­punk hasábjain. A sikeres tanácsválasztás pezsgő politikai hangulata az eddigieknél is jobban ráirányította a közfigyelmet választott államhatalmi szerveinkre, a tanácsokra. A nagyfokú érdeklődés azonban nem ért. nem érhetett véget a tanácstagok megválasztásá­val, illetve a tanácsi testületek megalakulá­sával. Sőt! A szocializmus alapjainak leraká­sa után törvényszerű, hogy meggyorsuljon a szocialista építőmunka. A nemrég munkába áUt és erőben meggyarapodott tanácsókra megannyi nagy feladat elvégzése hárul. Jól­eső érzéssel mondhatjuk: tanácsaink minden tekintetben alkalmasak hivatásuk betöltésére. adjuk, hogy munkájuk megkezdése óta soii mindent elvégeztek tennivalóik közül, de azt tudjuk: a java, neheze hátra van. Cikksoro- tatunknak az a célja, hogy ennek keretében a városi és a járási tanács vb-elnökök maguk mondják el terveiket, elképzeléseiket, mégisa mertessék a lakosság széles rétegeivel közös céljaikat, feladataikat. Tehát: a tanácselnöké a szó! biekben pedig egy 12 tan­termes általános iskola épí­tésébe kezdünk, a tanyai iskolák felsőosztályos tanu­lóit a városi iskolákban he­lyezzük el. Ebben az évben sor kerül a mozi korszerű­sítésére is. A szövetkezeti parasztság egészségügyi ellátása meg­kívánja, hogy a rendelőin­tézetet bővítsük és újabb körzeti rendelőket létesít­sünk. Szociális területen a meg­lévő intézményeink fejlesz­tése mellett elsősorban a ci­gány lakosság helyzetének rendezésére kell az eddigi­nél nagyobb gondot fordí­tani. A városban összesen 38 cigánycsalád él, e csalá­dok fele rendkívül elhanya­golt körülmények között, ci­gánytelepen lakik. A telepet a következő években folya­matosan felszámoljuk. A kereskedelem területén is vannak terveink. A je­lentkező egyre nagyobb igé­nyek jobb kielégítését keres­kedelmi hálózatunk bővíté­sével kívánjuk szolgálni. Az újonnan épülő bérházak föld­szintjén üzleteket létesí­tünk, a meglevő üzleteket szakosítjuk. A város lakosságának szor­galmas munkájával, az újon­nan megválasztott tanács az eddig elért eredmények alap­ján képes a fenti feladatok megvalósításéra. Rendsze­rünk szilárdsága biztosítéka annak, hogy a tanácsciklus lejártával a fenti feladatok elvégzéséről eredményes számvetést készíthetünk. Szűcs Zoltán vb-elnök Alekszandr Naszibor: Rejtekhely aj Elbán FIGYELEM! Az ÉM. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat (Bp. XXI. kér. Kiss János altábornagy utca 19.) felhívja a 14—16 éves 8 ál­talános iskolai végzettség­gel rendelkező ifjúmunká­sok figyelmét, hogy a kö­vetkező szakmákra jelent­kezzenek a vállalatnál ipari tanulónak Ács-állványozó, általános építőgépész, épületasztalos, épületbádogos, épületbur­koló (hideg) kőműves, köz­pontifűtés-szerelő, műkö­ves, szobafestő-mázoló, vil­lanyszerelő, viz-, gázszerelő, vízszigetelő. A jelentkezést írásban kér­jük. Csak olyan fiatalok jelentkezzenek, akik Pest, Nógrád, Heves és Hajdú megyében laknak. Jelent­kezési határidő május 15. ,V«í/i/A«rö,v tanúrsnnnk munkaprogramjai Az újonnan megválasztott tanácstagokat a nagykőrösi választók bizalma arra kötele­zi, hogy a párt VIII. kongresz- szusának határozatában meg­fogalmazott, a szocializmus teljes felépítésének a követke­ző évekre jutó feladatait a gyakorlatban megvalósítsuk. A választók a következő évek­ben számonkérik tőlünk a meghirdetett program megva­lósítását. A tanácsok illetékességi te­rületükön szervezik a lakossá­got a társadalmi, gazdasági és kulturális feladatok megvaló­sítására. A reánk váró nehéz és felelősségteljes munkát csak úgy tudjuk eredménye­sen elvégezni, ha az újonnan választott tanácstagok az ed­diginél nagyobb mértékben vesznek részt az államhatalmi és igazgatási feladatok megva­lósításában, s ebbe bevonjuk választóikat is. A tanácsok ilyen módon segítik elő a szo­cialista demokratizmus to­vábbi szélesítését. Általános tennivalóink mel­lett városunk területén olyan konkrét feladatokat kell való­ra váltanunk, amelyek részét képezik a szocializmus teljes felépítésének. A mezőgazdaságban terme­lőszövetkezeteink gazdasági megszilárdítása a legsürgő­sebb, s az egyik legnagyobb tennivalónk. A város mezőgaz­daságának talaj adottságai, ég­hajlati viszonyai, termelési hagyományai kötelességünkké teszik, hogy az eddigi kispar- cellás öntözéses zöldségterme­lést nagyüzemivé fejlesszük. Ennek a feladatnak megvaló­sítása céljából a jelenleg meglevő 400 holdnyi öntözéses kertészeti területünket az öt­éves terv végére 1000 kh-ra növeljük. A szántóföldi terü­letek öntözése céljából a váro­son átfolyó Kőrös-érre zsili­peket építünk, továbbá a kon­zervgyár kondenzvi zenek fel- használásával mintegy 500 holdnyi terület öntözésére ele­gendő víztárolót létesítünk. Hagyományos gyümölcs- és szőlőtermesztési programunk­ban 2000 hold telepítése sze­repel, továbbá 1000 holdnyi erdősítés és talajjavítás. Lehe­tőségeinkhez mérten növeljük | az állatállomány számát, ja- j vítjuk minőségét, fokozzuk a növénytermesztés, s az állat- tenyésztés hozamait. Az iparfejlesztés területén elsősorban a helyi lakosság közvetlen szükségleteinek ki­elégítését tartjuk feladatunk­nak, amelyet olyan módon igyekszünk megoldani, hogy egy javító és szolgáltató vál­lalatot hozunk létre. A faáru­gyár és a többi tanácsi válla­lat mellett a kisipari termelő- szövetkezetek fejlesztését is elősegítjük. A lakosság kommunális szükségleteinek tökéletesebb kielégítése végett a jelenlegi ötéves tervben állami és szö­vetkezeti lakóházépítési ak­ció keretében 250 lakást épí­tünk. Ennek a feladatnak a megvalósítása során kiala­kul egy új városrész, amely­nek közművesítését város- fejlesztési alapból 2 millió forintos költséggel valósít­juk meg. Tovább fejlesztjük a vá­ros korszerű közvilágítását, elkészíttetjük Nagykörös víz­vezeték-hálózatának tervét is. Évente 1500 méter hosz- szúságú megfelelő köves utat építünk, továbbá 2500 méter hosszú betonjárdát. Az ivó­vizet adó kutak számát a szükséghez mérten szintén növeljük. Ez évben megkezdjük a kórház mellett feltört ter­málvíz hasznosítását. A há­lózati rendszer megépítésé­vel kereken 2 millió forin­tos költséggel a vizet beve­zetjük a kórház területére, a Szabadság Termelőszövet­kezet kertészetébe, továbbá a városi gőz- és kádfürdőbe, valamint a strandra. A kulturális igények jobb kielégítése érdekében isko­lahálózatunkat fejlesztjük. Mezőgazdasági szakemberhiá­nyunkat olyan módon is igyekszünk megszüntetni, hogy a kecskeméti felsőfokú mezőgazdasági technikum ve­zetőségével közösen egy ki­helyezett osztályt létesítünk. A jövő évben városunkban egy mezőgazdasági szakmun­kásképző iskola, a későb­— Miért? • — Lehetetlen — ismételte Upitz. — De... Ez Thedder utasí­tása. És még nem is mond­tam meg mindent. Azzal bí­zott meg. hogy kísérjem el a teherautókat. — Hová? — Hát istenem, hová? Oda, ahová az archívanyagokat vi­szik! ... Különben is nem ma­radhatok itt tovább. Egy idő óta, hm i.. hogy is fejezzem ki magam ... nagyon erősen figyelnek. Ez nem valami kel­lemes. A főnökkel is beszél* tünk erről, s az volt az ál­láspontunk, hogy kerüljünk el mindent, ami az ön, vagy a Seifert úr lebukásához vezet­hetne. Pedig a lebukásuk fel­tétlenül bekövetkezik, ha en­gem letartóztatnak. Upitz mindent értett. Nincs két órája, hogy végighallgatta annak a megbízottjának a jelentését, aki Berlinből Karls- lusteig kísérte Aszkert. — De ez nagyon veszélyes ■— mormolta elgondolkozva, alig hallhatóan a Gruppen­führer. — önnek hatalmában áll úgy rendezni a dolgokat, hogy egyikünket se fenyegesse ve­szély. Upitz elgondolkozott; — Rendben van — mondta kis idő múlva. — Jöjjön ide éjfélkor... Nem, inkább ti­zenegy órakor. (Folytatjuk) wehr munkatársainak többsé­ge hazament, s elhatározta: megkockáztatja, hogy fogadja Aupelt. — Rendben van — mondta —, jöjjön egyenesen ide. Majd szólok az ügyeletesnek, hogy engedje fel. Aszker nemsokára már a Gruppenführer szobájában volt. — Izgatottnak látszik — szólt Upitz, miután végigmér­te látogatóját. — Mi történt? — Már megint itt vannak a bombázók. Azt mondják, orosz gépek; — Igen. — De északnyugati irányba tartottak! — No és? — Északnyugat felé Ham­burg van. S éppen onnan kell érkeznie a teherautó-karaván­nak. — A kocsik már elindultak. — Upitz az órájára nézett.— Tizenöt perc óta úton vannak. Úgyhogy már nem fenyegeti őket veszély. Még akkor sem, ha Hamburgot egyenlővé te­szik a föld színével. — Tizenöt perce úton van­nak — ismételte Aszker, s el­gondolkozva nézett a tábor­nokra. — A kocsik tehát mi­kor is lesznek itt? — Éjfélkor. — Mit csináljak addig? — Mivel akar foglalkozni éjfélkor? — Részt akarok venni az iratok berakodásánál. — Ez lehetetlen* lám — mondta neki Upitz. — Egy különleges megbízatás vár magára. Nem sokkal azután, hogy Torp elment, a légvédelmi helyőrségről jelentették, hogy szovjet repülőgépek jelentek meg a környék légiterében. Légiriadót azonban még nem rendeltek el, mert a repülő­gépek az utolsó pillanatban elkerülték a várost. Lehetsé­ges, hogy nem is Karlslustea célpontjuk. A feltételezés helyesnek bi­zonyult. A bombázók kikerül­ték a várost, s északnyugat fe­lé tartottak. Néhány perc múlva meg­szólalt a telefon Upitz Ideig­lenes szobájának asztalán. — Upitz úr? — hallatszott a kagylóban. — Igen, én vagyok az. — Itt Kari Aupel beszél. Kérem, hogy azonnal fogad­jon engem. Thedder megbízottjával azonban valahol máshol kel­lett beszélnie, nem hívhatta az Abwehr épületébe. A körülmények viszont úgy alakultak, hogy az Abwehr épületét sem hagyhatja el. Aupel azonban kitartó volt. Upitz arra gondolt, hogy most már úgyis este van, az Ab­utcákat. Benézett az áruházak­ba, az éttermekbe és a kis­kocsmákba, sétált a parkok­ban, játszótereken. A ráérő ember benyomását keltette. Az látszott róla, mintha az égvilágon semmi sem érdekel­né. A valóságban azonban Torp mindenkit vizslaszemek­kel fürkészett, aki valame­lyest is hasonlított Aszkerra. Torp nem valami rózsás hangulatban volt. Nagyon jól tudta, micsoda munkát jelent csak így találomra, mindenfé­le terv és pontos adatok nél­kül dolgozni. Ha csak valami nagy szerencséje nem lesz, nem számíthat sikerre. 0 pe* dig nincs hozzászokva, hogy ilyen körülmények között dol­gozzék. Ez az egész helyzet, amelybe most belekényszerült, nyugtalanná, idegessé tette. Ennek ellenére igyekezett lel­kiismeretesen végrehajtani Upitz parancsát. Amikor besötétedett, meg­könnyebbülten sóhajtott fel és indult az Abwehr felé. Upitz Gruppenführer már ott volt. Jelentették neki, hogy megér­kezett Torp. A tábornok fo­gadta a Sturmführert, meg­hallgatta, aztán elengedte, hogy vacsorázzon meg. — Tíz órakor legyen itt ná­j | 5‘ ff, Adolf Torpot balszerencse­sorozat kísérte az úton. Előbb £ a hátsó kerék defektje tartóz- latta fel, aztán meg a gyújtó- 5; gyertyát kellett kicserélni. ^ Amikor végre elkészült a vá- £ ratlan hibák kijavításával, £ maximális sebességgel rohant £ a motorkerékpárral, hogy vá­jj lamit behozzon az elveszett időből. Teljes sebességgel szá- í- guldott az országút lakott he- f, lyeken át vezető szakaszain ^ is. így történt, hogy a város f szélén majdnem összeütközött ^ egy szembe jövő kerékpáros- f sál. Az illető, aki éppen az í< egyik keresztutcából fordult ^ ki, csak nagy lélekjelenlété- í vei tudta elkerülni a balese­tet. f, Percev őrnagy ment a ke­lj rékpáron. Amikor Torp az Ab- £ wehr épülete előtt fékezett, £ s a járdaszegélyhez támasztot- f, ta motorkerékpárját, Pavel ■■ Percev már elhagyta az Elbán átívelő híd melletti, az útel­ágazásnál levő erdőt, s a Ham- . burg felé vezető országúton í kerekezett. jí Torp nem vesztegette az £ időt. Azonnal a városba indult. * Egész nap, késő estig rótta az ték. Amikor lőtávolságra ke­rült, felszántották, hogy áll­jon meg. Kon a felszólításra lövés­sel válaszolt, s rohant tovább az erdő felé. Az izgalmas üldözésbe éppen ekkor bekapcsolódtak a me­gyei és a járási rendőrségtől a helyszínre érkezett életvé­delmi nyomozók, akük gép­kocsival igyekeztek a piszto­lyos férfi előtt elvágni az erdőbe vezető utat. A domb­tetőn futó Kun után riasztólövéseket adtak le, és a földeken át gyalogszer - rel folytatták az üldözést. A lövések hallatára Kun vég­re megállt, eldobta fegyverét és megadta magát. A pisz­tolyt a nyomozók tüstént megvizsgálták, s abban még négy töltényt találtak. Egy hüvely a fegyver csövében fennakadt, jóllehet, ez aka­dályozta meg Kunt abban, hogy ismét embervért ont­son. A pisztolyos merénylőt le- tartóztatták és átadták a fő­városi rendőrségnek, ahol emberölés kísérlete miatt in­dítanak ellene bűnvádi el­járási. (f. a.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom