Pest Megyei Hirlap, 1963. április (7. évfolyam, 77-99. szám)

1963-04-25 / 95. szám

AZ MSZMP PEST MEGYEI B I Z OTTSÁGA ES A MEGYEI T ANÁCS LAPJA Vn. ÉVFOLYAM, 95. SZÁM ARA 50 FILLER 1963. ÁPRILIS 25, CSÜTÖRTÖK A Közös Piac és a munkásosztály Még soha annyi francia nem szállt szembe nyíltan De Gaulle-lal, mint a szén­ás fémbányászok 35 napos sztrájkjában. Több mint két­százezren vettek részt a harcban, s ezt a küzdelmet az országhatárokon beiül és kívül a legteljesebb együtt­érzéssel figyelték az embe­rek milliói. A francia nagytőke szó­csöve március közepe táján egyik cikkében kifecsegte, hogy a kormány előre meg­fontolt szándékkal zárkózik el a béremelési követelések elől. De Gaulle még a sztrájk kezdete előtt fo­gadta a nagyipar képviselőit és kifejtette előttük a bérpo­litikával kapcsolatos felfo­gását. Ez dióhéjban így hang­zott: el kell utasítani a bér­emelési követeléseket, az esetleges sztrájkot fel kell használni arra, hogy a köz­vélemény előtt népszerűtlen­né tegyék a szakszervezete­ket. „Itt az ideje — idézte a lap az elnök szavait —, hogy kissé megszorongassuk a szakszervezeteket.” De Gaul- le-nak elhatározott szándé­ka volt, hogy nyílt csatára kényszeríti a francia mun­kásmozgalmat. Ez meg is történt. A sztrájk azonban nem azzal az eredménnyel járt, amire De Gaulle szá­mított: mindennél inkább az ő személyi hatalmának belső gyengeségét tárta fel. Erre a következtetésre jut a Combat című lap, s hozzáte­szi: a sztrájk komoly fi­gyelmeztetés a többi nyugat­európai ország számára is. A Combat nagyon helye­sen felhívja a figyelmet ar­ra, hogy a franciaországi sztrájkmozgalmak szorosan összefüggnek a Nyugat-Euró- pa helyzetét döntően meg­határozó Közös Piaccal. A statisztikai adatok arról ta­núskodnak, hogy a Közös Piac berendezkedését Nyu- gat-Európában a sztrájkmoz- ga-lom élénkülése kíséri. Míg 1959-ben a kis Európa országaiban nyolcmillióan vettek részt sztrájkokban, számuk 1960-ban már 20,8 millió volt, 1962-ben pedig meghaladta a harmincöt és fél milliót. Már ezek a szá­mok is jelzik, hogy a Közös Piac — jóllehet bizonyos élénkítő hatást gyakorol a gazdasági életre — a munkás­tömegek szempontjából még­sem csak jót hoz. A Közös Piac propagan­distái természetesen rend­kívül találékonyak a tekin­tetben, hogy felfedezzék az európai tőkés integráció újaijb és újabb áldásait. Előszeretettel hivatkoznak ar­ra, hogy a nemzeti korlá­tok fokozatos lebontása ré­vén megvalósul a szocialisták régi vágya: a dolgozók iga­zi nemzetközisége. Utalnak a munkaerő szabad vándor­lására, s citálják az adato­kat, amelyekből kiderül, hogy Olaszországból évente két-háromszázezer munkás raj­zik ki. Pillanatnyilag kb. két- millióan dolgoznak külföl­dön, Görögország pedig hat­vanháromezer embert lökött ki tavaly magából. Ennek a modem népván­dorlásnak az okait nem ne­héz meglelni: a második vi­lágháború erősen megtizedel­te a német és a francia férfi­lakosságot, a gyarmati kalan­dok sora és a terebélyesedő hadsereg százezer szám nyeli az embereket. Persze, a mun- káskézhiány, amelyet import útján szüntetnek meg, még a Német Szövetségi Köztársa­ságban is csak viszonylagos. Körülbelül félmillióra rúg ugyanis a munkanélküliek száma, viszont a külföldről szerzett munkaerő alkalmazá­sénak rengeteg előnye van. Csoda-e, ha az utóbbi idő­ben mind gyakrabban hallunk olyan cégekről, amelyek mun­kástoborzással foglalkoznak; szaporodnak a botrányok, na­pirenden vannak a munkás­csábítások és emberrablások. A Frankfurter Allgemeine például megírja, hogy a vál­lalkozók egy-egy spanyol, olasz, vagy görög munkás után akár 60—70 márka „fejpénzt” is hajlandók fizetni. Ez az összeg természetesen a felhaj­tok zsebébe kerül. A vállalkozók, főként Nyu- gat-Németországban, zöldre állították a szemafort a kül­földi munkások beözönlése előtt. A magyarázat minde­nekelőtt ott van, hogy a kül­földieknek rendszerint jóval alacsonyabb béreket fizetnek. De nem csupán olcsó munka­erőkínálatot jelent a külföldi­ek beözönlése, hanem olyan tartalékot is, amelynek segít­ségével nyomást lehetne gya­korolni a hazai bérszintre. A Közös Piacban tömörült nagy­tőke tehát a munkaerő közös piac segítségévéi igyekszik le­szorítani a munkásság élet- színvonalát. Megfosztani a dolgozókat mindazoktól a szo­ciális vívmányoktól, amit szí­vós osztályharcban verekedtek ki maguknak. De a Közös Piac munkás- ellenes politikája nem merül ki abban, hogy a burzsoázia az anyagi életkörülmények el­len intéz támadást. A kis Eu­rópa országaiban szemmel lát­ható az a törekvés, hogy csor­bítsák a dolgozó tömegek jo­gait. De Gaulle nyílt ütközetbe bocsátkozott a munkássággal. És végeredményben alulma­radt. Belgium és Nyugat-Né- metország uralkodó osztályai viszont törvényhozási úton próbálják megnyirbálni a munkásság jogait. Április 2- án terjesztették a belga parla­ment elé az úgynevezett „rendfenntartási törvényjavas­latot”, amely a munkásság sztrájkjogának korlátozását célozza. A bonni parlament január végén tárgyalta első olvasásban a „rendkívüli álla­potról” szóló törvényt, amely­nek elfogadása sem többet, sem kevesebbet nem jelente­ne, minthogy megnyitja a le­gális utat a nyílt diktatúra felé. A veszély nagyon is jól fel­ismerhető. A Közös Piac nem­csak munkásellenes, de ellen­sége a munkásmozgalomnak és a demokráciának is. A hat Közös Piac-ország kommunis­ta pártjának képviselői márci­us első napjaiban a belga fő­városban tartott értekezletü­kön arra az elhatározásra ju­tottak, hogy közös erővel kell szembeszállni az európai tő­kés integrációban kifejeződő reakciós, önkényuralmi ten­denciák ellen, mert ez a nyu­gat-európai dolgozók és az európai béke érdekeit egy­aránt szolgálja. Elegendő vetőmag áll rendelkezésre a tavaszi vetésekhez A dobosi és o ceglédi járásban késlekednek a cserével A Pest megyei Malomipari és Terményforgalmi Válla­lat a megyében levő 14 ma­lom és 5 takarmánykeverő üzem irányításán kívül, nem­csak a kenyérgabona és a takarmányfélék termelteté­sével, felvásárlásával foglal­kozik, hanem a vállalat terü­leti raktárai bonyolítják le a termelőszövetkezetek sza­mára a vetőmagcserét is. Tájékoztatást kértünk erről a tavaszi mezőgazdasági mun­kálatok szempontjából nagy jelentőségű tevékenységről, Kálmán Dezső felvásárlási és vetőmagosztály-vezetőtől, valamint Kerecsényi Ferenc csoportvezetőtől. — Tavaly ősszel a vállalat a megyében a kenyérgabona­terület mintegy 25 százalé­kára biztosította elsőosztályú hazai és nagy hozamú szov­jet búzafajtákból, fémzárolt zsákokiban, a vetőmagot. Összesen 430 vagon ga­bonát szállítottunk, il­letve cseréltünk a ter­melőszövetkezetek szá­mára. Idén tavasszal összesen 74 vagon árpát és zabot, 140 vagon hibrid kukoricát és tíz vagon napraforgót irányítot­tunk vállalatunk körzeti rak­táraiba. Ez a mennyiség már mindenütt rendelkezésre áll, — Nem okozott gondot azokra a területekre a védő­anyag pótlása, amelyeket a fagy- és belvízkárosodás miatt ki kell szántani? — A tavaszi kalászosokból eredetileg, az igénylések alap­ján, 61 vagont szállítottunk le. A károsodott területek pótlására még külön 13 vagon vetőmagot irányítottunk vidéki raktárainkba, elsősor­ban a nagy-budapesti és aszódi termelőszövetkezetek számára, mert itt volt szük­ség a legnagyobb mértékű pót­lásra. Ez a mennyiség azon­ban nem elegendő a több ezer hold kiszántásra kerü­lő területhez, amelyeknek most folyik a felülvizsgálata. A még szükséges vetőanyagot a Földművelésügyi Minisz­térium rendelete, illetve a megyei tanács javaslata ér­telmében, elsősorban a nap­raforgóból és hibrid kukori­cából biztosítjuk. A már mindenhová leszállított ku­korica-vetőmag csak az ere­detileg tervezett terület el­vetéséhez elegendő, úgyszin­tén a tíz vagon napraforgó is. Ezek nagy részét a hibrid kukoricából összesen 103 vagont, már át is vették a ter­melőszövetkezetek, egyharmada a hibrid­magnak azonban még vállalatunk raktáraiban van. Leginkább késnek az átvé­tellel, illetve a cserével a ceglédi járásban, ahol még 8 vagon, és a dabasi járásban, ahol még 12 vagon nem került átvételre. — Tapasztalataink szerint a termelőszövetkezetek többsé­génél az a gyakorlat, hogy vetőmagot a vállalat raktá­raiból csak közvetlenül a vetés kezdete előtt szállít­ják el, azért, mert így megtakarítják a saját rak­tározást, és a kétszeri fu­vart. Mi ezt nem tartjuk előnyösnek, főként a kalászos takarmányokkal kapcsolatban, mert a vetőmagot előzőleg csávázni kell. — Sikerült-e biztosítani időre az egész vetőmagmeny­nyiséget? — A Terményforgalmi Vál­lalat miatt sehol nem ké­sett a vetőmag kiosztása, mindenhová időben megér­kezett a szükséges .mennyi­ség. Dolgozóink, tudva, hogy az idei tavaszi munkák amúgy is nagy késéssel indul­hattak meg, még munka­szüneti napokon is rendelke­zésre álltak a gyors csere ér­dekében. Csak egy példát em­lítünk: a megyei pártbizott­ság kérésére vállalatunk köz­pontja az elmúlt szombaton intézkedett, hogy az aszódi kirendeltség túrái raktárá­ból, ha kell, este tíz óráig is, adják ki a szükséges 300 má­zsa árpát, a vasárnap is folyó A Hazafias Népfront Pest megyei titkársága, a nőtanács és a Termelőszövetkezeti Ta­nács szerdán délelőtt össze­vont megbeszélést tartott « termelőszövetkezetek szociális kulturális bizottságainak jog­szabály és alapszabály sze­rinti működéséről. Az érte­kezleten részt vettek dr. Stark Janka és özv. Kókai Jánosné országgyűlési képviselők és dr. Márton Lajos, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárságának munkatársa. Török György, a Hazafias Népfront megyei titkára meg­nyitója után dr. Kosztin Ár­pád, a Termelőszövetkezeti Tanács munkatársa mondott vitaindító beszédet. Beszámolójának alapgondo­lata az volt, hogy nem mű­ködhet jól, célravezetőén az olyan termelőszövetkezet ve­zetősége, amely nem igényli — hanem éppen ellenkezőleg — mellőzi a termelőszövetke­zet választott bizottságainak, — Halló, itt a Szentendrei Járási Pártbizottság. — Azt hallottuk, hogy bi­zottságot alakítottak öt Tahi községbeli cigánycsalád ott­honának felépítésére. — Igen, a bizottság már javában dolgozik. A járási pártbizottságon kívül más társadalmi szervek is részt vesznek a munkában. A köz­ségi tanács, az üzemek szo­ciális bizottságai, Tahi köz­ség szakszövetkezete — ki­vált Losonczi Benjamin el­nök — is bekapcsolódott a feladat gyors megoldásába. S természetesen tevékeny­kednek azok a családok is, akikről szó van, akik nem­sokára új otthonukba köl­tözhetnek. Erre azért ke­1 rült most sor, mert három vetéshez. A továbbiakban is ezt a gyakorlatot folytatjuk, mert arra számítunk, hogy még mintegy 3000 hold kiszántott gabonát kell pótolni hibridkukorica- maggal. Ez a mennyiség, valamint a szükséges napraforgómag is, rendelkezésre áll és a ter­melőszövetkezetek igénylése alapján gyors úton, 24 órán belül, a helyszínre szállítjuk. Már várjuk is a pótvetésekkel kapcsolatos bejelentéseket, hogy a szállítások gyors le­bonyolításával, mi is hozzá­járuljunk a tavaszi munkák mielőbbi befejezéséhez •— fe­jezték be kérdéseinkre adott válaszaikat a vállalat munka­köztük a szociális-kulturális bizottságoknak közreműködé­sét. Pedig erre szép számmal akad példa. A termelőszövetkezeti ta­gok szociális problémái­nak megfelelő megoldása, kulturális igényeinek ki­elégítése elősegíti a közös­ségi szellem, a közösségi «élet kialakulását, fokozza a közös gazdasághoz való ragaszkodást, elősegíti a tagok jobb munkáját. Részletesen ismertette ez­után dr. Kosztin Árpád a szo­ciális-kulturális alap miben­létét, a bizottságok szerve­ző, javaslattevő, ellenőrző fel­adatát. Felhívta a figyelmet arra, hogy az alapot csakis rendeltetésének megfelelően lehet felhasználni, csak azok kaphatnak anyagi segítséget, akik valóban rászorultak. Pél- damutatóak azok a szociális­kulturális bizottságok, melyek feladataik minél jobb megol­családnak a belvíz tönkre­tette amúgy is rossz álla­potban levő otthonát, ket­tőnek pedig a jelenlegi la­káshelyzete kívánja meg a külső segítséget. — A bizottság közben el­intézte azt is, hogy az egyik beteg gyermeket intézetbe helyezzék, egy házaspárt pe­dig állandó munkahelyhez juttatott. Egyikük jelenleg a Szentendrei Papírgyárban, másikuk a cementárugyár- ban dolgozik. — A lakások felépítése után sem tétlenkedik a bi­zottság, az a céljuk, hogy minél több elmaradottabb családban felébressze a jobb élet utáni vágyat és ehhez társadalmi összefogással hoz­zá is segítse. (s. á.) KG ST «tanácskozás Gottwaldovban A Kölcsönös Gazdasági Se­gítség Tanácsának könnyű- és élelmiszeripari állandó bizott­sága április 17-től 22-ig tartott ülést a csehszlovákiai Gott- waldovban. A tanácskozáson Magyarország képviselői is részt vettek. Az ülésen megvitatták a KGST felső szerveinek hatá­rozataiból adódó feladatokat, jóváhagyták a nemzetközi szo­cialista munkamegosztás elve­it a könnyűiparban, s meg­tárgyalták a könnyű- és élel­miszeripar beruházásainak kérdését az 1964. és 1965. év­re. Végül indítványokat fogad­tak el az együttműködés és kölcsönös segélynyújtás kibő­vítésére az említett iparágak területén. Az ülés részvevői megvitat­ták az együttműködés kiszéle­sítését a tudományos kutatás­ban, s javaslatokat dolgoztak ki a nyomdaipari technika és technológia fejlesztésére 1963- tól 1965-ig. dásáért rendszeres kapcsola­tot tartanak fenn a községi tanács különböző állandó bi­zottságaival. Ismertette ezután, milyen jogszabályok és alapszabá­lyok írják körül a szociális­kulturális bizottságok műkö­dését és azokat a tennivaló­kat, amelyeket ugyan nem ír­nak elő rendeletek, de a ter­melőszövetkezeti gazdálkodás állandó fejlődése, a tagoknak egymásról való kölcsönös gon­doskodása, a közösségi élet vet fel. Az előadás után egymást követték a hozzászólások. Dr. Lányi László, az inárcsi Már­cius 21 Tsz jogásza beszámolt termelőszövetkezetük bizott­ságainak munkájáról, arról* hogy általános felmérést vé­geznek a tagság szociális hely­zetéről. Vörös Géza, a megyei tanács küldötte is hasznosnak találta dr. Márton Lajosnak, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa munkatársának ja­vaslatát, hogy a szociális-kulturális bi­zottságok munkáját járá­sonként, a termelőszövet­kezeti elnökök jelenlété­ben vizsgálják meg. A résztvevők általában egyet­értettek abban, hogy e bi­zottságok munkájának irányí­tását ma még nem lehet csak társadalmi feladatnak tekin­teni, mert termelőszövetkeze­teink nagy többségében még nem alakult ki ehhez a meg­felelő szemlélet. Több termelőszövetkezeti elnök, többek között a nagy­kőrösi Szabadság Tsz elnöke, Fekete József számolt be ed­digi eredményeikről s jövő évi terveikről. A jól sikerült megyei ankét résztvevői úgy határoztak, hogy e megbeszéléseket a kö­zeljövőben valamennyi járás­ban megtartják, ismertetik az addig szerzett tapasztalatokat, javaslatokat, amelyekkel a szociális-kulturális bizottságok tevékenységét tovább javít­hatják. társai. (h. f. p.) Elősegíteni a jó közösségi szellem kialakítását Ankét a termelőszövetkezetek szociális és kulturális bizottságainak munkájáról Társadalmi összefogással

Next

/
Oldalképek
Tartalom