Pest Megyei Hirlap, 1963. március (7. évfolyam, 51-76. szám)
1963-03-10 / 58. szám
Ml G» t/Ltviao 1963. MÁRCIUS 19. VASÁRNAP Kulturpark lesz a gödöllői kastély ötvenhárom holdas kertjéből GODÓLLO vezetessége egyik legfőbb ne- kétségtelenül a műemlék-kastély előtt elterülő ötvenhárom holdas park, amelynek igen fontos szerepe lesz a városi rangra törekvő község kulturális életében, ha megvalósulnak a vele kapcsolatos gyönyörű 'tervek. A parkot a közelmúlt években többször komoly veszedelem fenyegette, legutóbb egy útkanyar megszüntetése érdekében akarták feláldozni jelentős részét, de a község síkra szállt érte és végül f sikerült jobb belátásra bírnia az illetékeseket: az út- kérdés megoldására találtak más, célszerűbb lehetőséget. A község távlati fejlesztési tervei szerint a világhírű parkot kultúrparkká fejlesztik, amely vonzó központja lesz az egész gödöllői járás kulturális életének. A parkban jelölték ki az új járási művelődési otthon helyét is. Erről Jankó Zoltán községi főmérnök érdeklődésünkre ezeket mondotta: — A tizennyolcadik század elején épült barokk kastély előtt valamikor a négyholdas Hattyú-tó terült el. A tó már régen kiszáradt, helyét most sűrű bozót borítja. Ha megva- ’ lósulnak terveink, ismét tó lesz itt, mégpedig csónakázó tó, amely elválasztja a kastély körüli barokk hangulatú parkrészt a tervezett modem részektől. A tó túlsó, magasabb fekvésű partján építjük fel teljesen modern stílusban az új kultúrházat, amelyben hatszáz személyes színházterem lesz, de lesznek tágas klubtermek, szakköri helyiségek, lesz benne vendéglő, eszpresszó, étterem, büfé is. Olyan kultúrott- hont kívánunk építeni, hogy az minden tekintetben kielégítse az igényeket. A kultúrotthon kiszemelt helyének szomszédságában van a szabadtéri színház, amely társadalmi munkával már néhány évvel ezelőtt kiépült, a közelében jelöltünk ki megfelelő autóparkirozó helyet is. Természetesen féltő gonddal ügyelünk arra, hogy a terveket a park sérelme nélkül oldhassuk meg, mert nem kívánunk feláldozni egyetlen élőfát sem a gyönyörű park állományából. TÍZ ÉVVEL ezelőtt, 1953-ban gáz és olaj után kutattak ezen a területen a földtani intézet szakértői és több próbafúrást végeztek. Kiderült akkor, hogy 1500—2000 méter mélységben mintegy hetvenöt fokos termálvíz van, ami lehetőséget nyújt melegvizű strandfürdő létesítésére. A kultúrpark terfőszereplője a? TTárom és fél évtized, pon- J* tosabban harminchat év elegendő volt ahhoz, hogy az ünnepségen, melyen a közelmúltban az oktatásügy kiváló dolgozója kitüntetést a mellére tűzték — az egymást váltó három nemzedék körgyűrűjében úgy álljon, mint apák, nagyapák. és most felnövő fiatalak mestere, tamtója- . Szapory István harminchat év óta tanít a herceghalmi, tanyasi iskolában. Most itt iU velem szemben, s az évtizedek derítő fényében emlékezik. Az esztergomi tanítóképzőből került a herceghalmi tanyára, ahol nagyon siralmas kép fogadta. Kulturális élet jóformán semmi, annál több az analfabéták száma. Okét fogta össze, a húsz-huszonöt év körüli tanyasialmt, ákik restelltek, hogy a nevüket sem tudják leírni. jyTapltözben az iskolában ta- t ' nított — volt olyan esztendő. amikor száznyolc gyereket kellett oktatnia —, este a tanyáik petróleumfénye mellett felnőttek hajoltak a betűkkel, számokkal telerajzolt füzetlapokra, figyelték a fiatal tanító magyarázó szavát. Most úgy tekint vissza a szakmunkás, az érettségizett, az egyetemet végzett tanítványokra. a bányamérnök, az elektroműszerész tanítványra, hogy ez egy kicsit az ő munkájának is az eredménye. Harminchat év nem nagy idő egy ember életében, a hajdani Metternich-birtok jobbágyunokái mégis egy egész kis falut építettek. Az iskolában ma már nyolc pedagógus tanít és százhatvanöt diák figyeli a tanítók szavát. A ggerékeket. minden reggel autóval hozzák az iskolába, s viszik haza. A három és fél évtizedet, a munkában töltött időt, az. órák számát meg lehet hatá- f rozni, le lehet mérni, hozzá- í vetniegex pontossággal, de az’f analfabétizmus felszámolásai közben eltelt időt, az órákra'i Rafael Alberti: Magyarország fölött repülve M agyarország. Egykor Andalúziában rémlett föl előttem orcád. Ábrándoztam földeden. Ó, mi voltál, Magyarország? Mi voltál nekem? Két szem, mely egy zöld szekéren villantott fényes napot, s minden más maradt sötétben. Egy lány voltál, Magyarország. Lent az olajfaligetben láttam őt, ott láttam orcád, mint napot, mely alkonyattájt elmerül a tengerekben. Magyarország. Átrepülve földeden. mondd meg, most mi vagy nekem? Napsütötte sárga róna, teli húsú ifjú rózsa, szaga részeg, csillogó harmat megülte. Ég áldjon! Napod enyém lett. Elragadom zöld kocsimban, mely elillan, szelek szárnyain repülve. (Somlyó György fordítása) Reggel Ez friss zsemlét szel a kávéba, melegen. Az szendvicset eszik, és sötét a teája, Másik egy korty vörös bort hajt fel, csak’ úgy állva. Ez vígan dudorász. Az csak fal csendesen. C(t éj van; itt a nap besüt az üvegen. Javában alszik ez, az már izzad a gyárba. Kislányukkal sokan mennek az óvodába. Ez fehér, az sötét, mind olyan, amilyen. És mégis mind közös álmot szőnek szívükben S egy vágy emelkedik bennük mind egyszerűbben; Életet akarunk, szebbet,-többet, nagyot, Az alma és narancs betelt színéig érni Ahogy a reggeli napfényben megragyog, Boldogan akarunk mind, emberek mi, élni. (Somlyó György fordítása) Martin Beheim—Schwarzbach: A SÉRTŐDÖTT HÁLÁL A filmszínházak tavaszi műsorában szerepel a Cartouche című színes francia film. Főszereplői: Claudia Cardinale és Jean-Paul Belmondo s\\\\\w\\\\\\\\\\v\\\\\\\\\v\\\\\\\v\\\\\\\v\\\\vs\\\\v\\\\\\\\\\\\\\v\\\\\\\w^^ * MENDEGÉLTEK át a növekvő sötétségen, és a katona egyszerre csak azon kapta magáit, hogy félni kezd, félni kezd ő, alfej pedig esztendőkön át pertuban volt a halállal. Mert útitársára sehogy sem illett a feje, és ez a fej meredten előre nézett, a hangja pedig dallamos, behízelgő és hamis volt. Mit kérés ez az ember, ezen a sívár országúton, hisz nyilván bejárhatta már az egész világot? És hirtelen azt érezte, az idegen a vállára teszi a karját, a karja pedig nehéz volt és meleg, és hallotta, ahogy beszél: — Egy valamit szeretnék tudni, baj-társ. Azt szeretném tudná, mitől féltetek ti odakint a legjobban, mi volt a legrosszabb, ami érhetett? — Nem tudom én azt — mondta a katona mogorván. De aztán akaratlanul is eltűnődött a kérdésen, végére is járt a feleletnek, és így szólt: — A fájdalom. — A fájdalom? — ismételte meglepetten az idegen, és cSodálkoztálban nehezebb lett a karja a másiknak a vállán. — A fájdalom, meg a fájdalomtól való félelem — mondta a katona. — Biztos, hogy így volt? — kérdezte halkan az idegien. — Ha te is ott lettél volna... — fogott neki a katona. De a másik kicsit türelmetlenül félbeszakította: — Ott voltam én is. Most azt mondd meg, mi volt a másik legnagyobb rossz? — Mi egy csöppet sem féltünk — felelte elutasítóan a katona. De most megint el kellett tűnődnie, és azt mondta: — A szenvedés, meg Ez meredt feléje, kísérte állhatatosan, ez leste úgy, hogy közeledőben azt érezte, a kicsi arc tekintete a tarkóját éri. Amikor egymás mellé kerültek, az üldögélő idegen kimért, de szinte tréfásan ünnepélyes mozdulattal megpöccintette sapkáját, a katona pedig viszonozta az üdvözlést, ahogy ■ viláiglátott emberek közt szokás. Ahogy elhaladt mellette, , arra gondolt, olyan vén az idegen, hogy segítség nélkül fel se tudna kapaszkodni a kilométerkőről, de ugyanakkor mintha egy szélesvállú óriást látott volna a kövön, a nyakában hóbortos, idegen, túlzottan pici arccal. Amikor jókora utat megtett már, hirtelen hosszú és nagyon halk léptek közeledtek mögötte, s mire visszafordulhatott volna, a k ilométerkövön ülő idegen már mellette is termett, és szinte magától értetődően egy ütemben haladt vele.Istenuccse, egy egész fejjel volt magasabb a katonánál, de csuparánc arca mégiscsak tenyérnyi. A tartása egyenes, akár a gyertyaszál, alakja tökéletes, válla széles, mint egy ökölvívóé: de ha oldalvást nézte, útisapkája messzi előre meredt, háromszor volt hosz- szabb az orránál. Az idegen is zsebre dugta a kezét és nem volt nála semmiféle csomag. . Ruhája előkelőnek, sőt gigerlisnek látszott, de az alkony úgy lemosott róla minden feltűnőt, hogy a ika- tona semmi pontos részletet nem tudott már kivenni. Kis ideig hallgattakt aztán az idegen halkan, szelíden megszólalt, és ezt kérdezte: — Hosszú útról jössz, baj- társ? És most hazatérsz a szülőföldedre? — Meghiszem azt — válaszolta a katona, és nevetségesnek találta, hogy van valaki, aki nem tudja, hogy a háborúból jön vissza. Kicsit zavartan szívta a pipáját, melyben már nem volt dohány, és nem bánta volna, ha a félresikerült óriás megkíméli a társaságtól. De az, úgy látszik, beszédes természet volt, habár lágy, majdhogynem választékos hangja nem erre vallott. És újra kérdezett: — Kellemes dolgok várnak rád odahaza? — Az én hazám eddig — felelte a katona — a lövészárok, a gránáttölcsér volt. Akármilyen sanyarú és öröm- telen lesz az igazi hazám, számomra akikor is maga a paradicsom. De — folytatta felindul tan — az én hazám nem sanyarú és nem öröm- telen. Vár rám egy asz- szony, aki mostantól fogva mást sem akar, csakhogy jó legyen hozzám, és vár rám a tizenkét éves kislányom, aki úgy táncol, akár egy tündér, és akihői majd híres táncosnőt nevelek. AZ ORSZÁGÚTON, mely hol kaszáiatlan rétek és ugaron hagyott szántóföldek, hol meg illatot és sötétséget árasztó fenyvesek közt vezetett, egy izmos, de már nem egészen fiatal férfi haladt az estében. Katonazubbonyt, katonasapkát és hosszúszárú csizmát viselt, fegyver nem volt vele és ragadt rajta a piszoktól, agyagtól, portól minden. A foga közt kihűlt a pipa, két kezét széttágult, varratainál beszakadozott zsebébe süllyesztette, és ment, mint aki hosszú fogság után szabadult. Elnyűtt arcát benőtte a szőr, lebarnult és mintha minden nyugalmat, méghozzá erőszakkal kiűztek volna belőle. Vagy maga elé nézett, vagy a földre, léptei hosszúak voltak, egyenletesek, hatszorta hosszabb árnyéka előtte sietett már, feltünedeztek az első néma denevérek. Csendes volt a táj, ködrongyok lapultak a mélyebb horpaszokban, kövérek és sűrűk lettek odafönt a felhők. A vándor ráismert a hazai határra, nincs már messze a falu. Ekkor találkozott valakivel — az idegen egy ki lomé térkő vön ült és őt várta. A katona először a széles, idegenszerű útisapkára figyelt fel. A sapka alatt az idegen piciny, vénségtől ősz-, szezsugorodott gyökérforma, barna arca jóformán eltűnt. való készülést, a tanyasi lámpák mellett végzett felnőttoktatást, a családlátogatások pontos statisztikáját az ő esetében egy évre elkészíteni is nagyon nehéz válna, harminchatra pedig — képtelenség. Egy azonban teljesen bizonyos. A tanyasi tanítói munkát hivatásának tekintő Sza- pory István életét nem az óraszámok szabják meg. hanem a tanítványok szeretete, megbecsülése. M árciusban még koraiak az alkonyok. A három nemzedék mestere ott áll a lenyugvó nap erőtlen fényében. a tanyasi iskola előtt, amely kicsit kopott ugyan, de szeretnivaló. Neki többéi jelent mindennél. Élete értelmét Ladányi István KÖNYVESPOLC Jurij Tinyanov: Nyesett szárnyak senki sem akart, csak néhány talpnyaló udvaronc. S hogy mi lett az életben maradott felkelőkkel? Sorsuk várbörtön. száműzetés, nyomorgás. Hány és hány kiváló hazafi, hány és hány kiváló művész, költő, író útja vezetett szibériai száműzetésbe, hogy még egy évszázadig a cári zsarnokság lehessen az úr. De ezek a korai forrongások, a haladó eszmék terjesztése, nem volt hiábavaló, mint ahogy nem volt hiábavaló a felvilágosultak áldozata, mert életük, tevékenységük, szellemük hozzájárult a talajelőké- szítéshez: a prol-etárfarmdáz tóm talajának előkészítéséhez, majd a proletárforradalom győzelméhez. T inyanov lebilincselően ir erről, s emellett óriási ismeretanyagot ad Puskin ifjúságáról. A könyv a bukaresti Irodalmi Könyvkiadóival jelent meg, a Magyar Népköz- társaság és a Román Népköz- társaság közös könyvkiadási megállapodása keretében. <tm) ; 4 z elmúlt század első évei, \ -ex évtizedei elevenednek • meg ennek a rendkívül érde• kés történelmi regénynek laP~ • jain. A kitűnő történelmi re- j gények írója ebben a munká- ! jóban Puskin ifjúságával, Pus- \ kin baráti körével, költészeté• nek kibontakozásával foglal- \ kozik, Wilhelm Küchelbäcker- \ nek, a tragikus sorsú költőnek l életén keresztül. Az orosz j szellemi élet nagyjain fcf- \ vül széles társadalmi kör- \ képet is rajzol a szerző, l megrázó erővel mutatja be a : córi Oroszország belső ellent- \ mondásait, a jobbágysorban l élő parasztok -keserves életét, \ s az egész Európára ráterpesz- \ kedő reakció aljasságát, gát- \ lástalanságát. ízelítőt kapunk • abból is. hogy a cári hadsereg \ milyen eszközökkel bánt el \ azokkal, akik függetlenségre, í szabad életre, haladóbb ál- ■lamformára vágyakoztak. Az í 1825-ös felkelést ágyútűzzel \ fojtották vérbe, s holttesteken l keresztül lépett trónra az új • cár, akit I senki sem kívánt, vébe fölvették tehát a stran-j dot is, helyét a jelenlegi kér-] tészet területén jelölték ki. ] Ide egy korszerű szállodát és] éttermet 'terveztek. A községi főmérnök kiteríti« az asztalon Gödöllő részletes] térképét, amelyen már bejelöl-1 fék ezeket a szép terveket. 3 Igen nagy az érdeklődés irán-] tűk nemcsak a községben és] a járásban, hanem a megyei] és a kormányszerveknél is,] amelyek arra törekednek, j hogy a rendelkezésre álló erők j összefogásával biztosíthassák a j tervek megvalósítását. Szó volt j ugyanis arról, hogy az Agrár- ] egyetem a maga területén kü-J lön egyetemi kultúrotthont; épít, ez azonban teljesen íe-j leslegessé válik, ha a járási \ művelődési otthon felépül. Haj pedig a rá szánt összeget ajá-j rási kultúrotthon építési költ-] ségeíre fordítják, lényegesen) megkönnyítik és meggyorsítják * vele a terv megvalósítását. \ A KULTURPARK tervének! megvalósításáért már össze- • fogtak a járási és a községi ! társadalmi szervezetek, a párt! járási és községi szervei, az! érdekelt minisztériumok, a Ha-! zafias Népfront és a járási és; a községi tanács vezetésével ] megkezdték a közös előkészítő' munkát. Az új kultúrotthon; tervein egy lelkes műszaki bri-! gád máris dolgozik társadalmi! munkában. Az építkezési mun-! ; kálatokat a második tervidő-! ; szak végefelé kezdik meg és a; : következő tervidőszakban fe-; \ jezik be. Magyar László Daniela Kocca a főszereplője a Válás olasz módra című olasz filmszatírának, amit márciusban Ráckevén, Gödöllőn és Szentendrén mutatnak be Tóth Judit a Miéi néni két élete című magyar film egyik női szereplője 36 év a katedrán
